Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)

1975-10-11 / 239. szám

I A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben tanulta szakmáját Kadlót Ervin, és szerszámké­szítőként azóta is itt végzi munkáját. A napi munka után azonban jönnek a további feladatok. A közösség, a KISZ várja a fiatal szakmunkást, aki a zagyvarónai területi ifjúsági szervezet titkára. Lelkesen, a többieket is mozgósítva szervezik az akcióprog­ramjukban tervezett eseményeket. — kulcsár — Próbatétel Sisteregve villognak a -fé­nyek, füst kúszik a csarnok magasa felé, olvad-ömlik az elektróda, s kitöltve a vályút, egybeolvad az ezüstösen csil­logó fém. Védőpajzs mögé bújik az ember, s szeme ku­tatva fürkészi a tüzes csík vonalát. A kalapácsért nyúl, aztán leüt, és messzire röp­pen a salak. A görgősorokon, mint kar­csú rakéta fekszik a méretei­ben is lenyűgöző tányéros desztilláló oszlop. Még nem kész, hiszen ma még számta­lan bordája, búvá- és csonk- nyílása, csatlakozó darabja kerül a helyére. A VEGYEP- SZ ER hegesztői, lakatosai vagy vegyipari beruházásunk, a Magyar Viscosagyár fejlesz­téséhez gyártják, a munkada­rabot. Darab? Az, bár méretei el­gondolkodtatnak: teljes hosz- sza majdnem harmincnégy méter, átmérője két mé­ter, súlya pedig kis hí­ján harminc tonna. — A desztillációs berende­zés — magyarázza Holló La­jos. a nem kis munkát végző Kossuth Szocialista Brigád vezetője — a dimetilformamid víztelenítését végzi. — A fel­adat nagy. a műszaki, pontos­sági követelmények rendkívül szigorúak, de minderre a be­rendezés működéséhez szük­ség van. Es ezt követeli meg a rozsdamentes alapanyag is: drága, hiszen ha elkészül az oszlop, értéke megközelíti az öt és fél millió forintot. — Sok a gondunk a gyártá­si határidővel — mondja Hol­ló Lajos, mivel az alapanyag csak megkésve érkezett gyá­runkba. Ügy tűnik, lehetetlen pótolni az elveszett időt. A munka minden apró rész­letében megtervezett cselek­vési összhangot kíván, a he­gesztő- és lakatosbrigádok között. — Es hozzáértést — szól közbe Sirkó Rucfolf, a hegesz­tők művezetője, — Még mi­nősített dolgozóinkat is nagy feladat elé állítja, hiszen az oszlopon több mint négyszáz méter hosszúságú varratot kell hegeszteni, hogy a röntgene- zés során se vegyünk észre hibát. Nem beszélve a szám­talan csonkról, egyéb szerel­vényről. Tökéletesen hiba­mentes munkavégzésre törek­szünk, reméljük, sikerrel. Az ezüstfejiér desztilláló oszlop mellett már összeállít­ják és festik a tizenkét eme­letnyi magas acélszerkezet egységeit, ami tartja is, s vé­di az oszlopot, s biztonságos feltételeket nyújt a kezelő­személyzetnek. / Kicsit próbatétel is a hatal­mas. nagy értékű munka. S ha elkészül. végleges lieluén üzemel, a VEGYÉPSZER dol­gozói büszkék lehetne^ rá: ih/en méretű berendezést, ed­dig nem gyártottak még a fiatal üzemben. Angyal Albin Közúti vandálok Különösen este, valamint borús, ködös őszi időben tesznek nagy szolgálatot a gépjárművezetőnek az or­szágutak mellett lelaiiiiott vezető — széljelző — oszlo­pok oldalára ragasztott fényvisszaverő fóliacsíkok. A KPM gondoskodik arról, hogy lehetőleg minél több út­szakaszt lássanak el ezekkel az egyszerű, ám annál hasz­nosabb eszközökkel. A fólia megjelenésével egy új „gyuj- tőszenvedély” is kialakult. Nagyon sok helyen egyik napról a másikra eltűn­nek a fényvisszaverő felületek, vandál kezek lekapar­ják, leszaggatják azokat. Tettükre nincs magyarázat, hi­szen a lekapart, leszaggatott fóliadarabok már sehova nem ragaszthatok fel, nem használhatók másra. Az el­múlt évben — egyelőre — a 2-es út egy szakaszán kor­szerű műanyag vczcíó-oszlopokat állítottak fel. Egy-egy ilyen oszlop értéke felállítással együtt körülbelül más­fél száz forint Megéri a befektetést, mivel kevésbé bal­esetveszélyes, mint az eddig használt betonoszlop. Erről a fényvisszaverő fóliát nem lehet letépni. A rombolók találékonysága azonban — úgy tűnik — győzedelmeske­dett. Ha nem lehet letépni, kivágják késsel az oszlop testéből. Emiatt már több széljelzőt ki kellett cserélni. A napokban 2500 új műanyag oszlop érkezett a KPM- hez, melyek felállítása a 2-es úton Nagyoroszitól az or­szághatárig már megkezdődött, s a jövő héten az új oszlopok megjelennek a 21-es úton is. Jó lenne, ha az újonnan felállított jelzőket nem csonkítaná meg senki. A vandalizmus megakadályozása mindnyájunk bizton­ságát szolgálja, mindannyiuk érdeke. — g — Tervezéstől az átadásig Hég az elején tartanak... MÄR AZ ELSŐ percekben kiderül: nem tartozik ked­venc témája közé a beruhá­zás. Nem azért, mert ellene van az új gyár építésének. Ellenkezőleg! De a beruházá­soknál azt tapasztalja, hogy nem megy olyan simán, mint az árutermelés, ahol a vevő rendel, a gyár képviselője pedig nyilatkozik; mikorra, mennyit és milyen minőség­ben tud szállítani. Több-kevesebb unszolás után lassan formálni kezdi gondolatait. Ahogy hallgatom az első, ami rögtön szembe­tűnik: állásfoglalásai, illet­ve az ezzel járó igenek és nemek mintha szolidabbak, halkabbak volnának a koráb­biaknál. — Még a beruházás ele­jén vagyunk. Annyit máris mondhatok, hogy nem ka­csalábon forgó várat építünk, hanem olyan új gyárat, amely szerénységével is jól beleillik az őt körülvevő, nemrégen énült gyárak környezetébe. Csak. azokat a létesítménye­ket építjük fel, amelyek múl­hatatlanul szükségesek. Úgy­is mondhatnám, átlagos szin­tű lesz az úi gyár — érzékel­teti a külsejében megjelenő, de ma még csak a tervekből látható új épületet — mon­dotta Csízek Ferenc, az IPOLY Bútorgyár főmérnöke. Az általuk kialakított tem­pót igyekeznek tartani. A te­reprendezési munkálatok el­ső részét a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói szeptember 15-re befejezték. Végleges helyére került a trafóház, amely nemcsak pz építkezéshez, ha­nem az üzemeltetéshez is biztosítja az áramot. Egyéb­ként az összes tereprendezési munkával legkésőbb novem­ber közepére szeretnénk vé­gezni. Erre másfél—kétmillió forintot irányoztak elő. Meg­valósítását pillanatnyilag semmi nem akadályozza. — A kiviteli szerződést még nem kötöttük meg, mi­vel a NOTÉV végleges áraján­lata késik — folytatja az előbbi gondolatot a főmérnök, majd elhallgat. Látszik, hogy nehéz helyzetben van. Latol­gatja magában mondja-e, vagy ne a további gondolatot. Végül megszólal. — Nekünk az volna elő­nyös, ha a technológiai szere­lést is a NOTEV vállalná. Sajnos, elzárkózik ez elől. Így még egy kivitelezővel kell szerződést kötni. A koordiná­lás is ránk hárul, ami nem könnyű dolog, már csak azért sem, mert mi nem vagyunk erre berendezkedve. SZÓBA KERÜL a tervezés. Mások tapasztalataiból ta­nulva a technológiai terv ké­szítésébe beleszóltak a válla­lat szakemberei is. A terve­zőknek felajánlott 2o ezer forint jutalmat nem fizették ki a Bútoripari Tervező Iro­da dolgozóinak, mert nem készítették el határidőre a terveket, ugyanakkor olyan elképzeléseket i vetettek pa­pírra, ami meghaladta a vál­lalat rendelkezésére álló 95 millió forint beruházási ösz- szeget. A túlzott tervezés mi­att átmenetileg nehéz hely­zetbe került a gyár vezetősé­ge. Azon törik a fejüket, hogy mit hagyjanak el, il­letve mit építsenek fel saját erőből. Annyi már biztos, hogy az átköltözést nem egy­szerre bonyolítják le, mint ahogy korábban tervezték, hanem folyamatosan. Addig azonban még sok mindent kell elintézni. A tőkés importból származó gépeket a Technoimpex Kül­kereskedelmi Vállalat segít­ségével szerzik be. Az árban és tudásban nekik megfele­lő masinákat a hannoveri faipari gépkiállításon már ki­választották. Határidőre tör­ténő szállításuk s©m okoz gondot,, mert az eladó szállí­tási készsége jónak mondha­tó. A tőkés országokból vá­sárolt megmunkáló gépek olyan kulcsgépek, amelyeket nem lehet megvásárolni a demokratikus országokban. 'Tizenhárommillió forintba, azaz 300 ezer dollárba ke­rülnek. Amennyiben a Kül­kereskedelmi Minisztérium még az idén biztosítja szá­mukra a valutát, megkötik a szállítási szerződéseket. Azért sietnek ezzel, nehogy jövő­re egy esetleges áremelkedés esetén többet kelljen fizetni a gépekért, mint az idén. A demokratikus országok­ból — lengyel, cseh, román — beszerzésre kerülő gépek az éves hosszú lejáratú áru- szállítási megállapodás ke­retében érkeznek az Ipoly Bútorgyárba. — Tervezzük, hogy a be­érkező gépek közül egyet,még az idén munkába állítunk. Célunk, hogy az ezzel dol­gozók már most ismeriék és szokják meg az új gépet — hangsúlyozza Csízek Ferenc. Az előbbi gondolatkört bővítse léptünk tovább. Ho­gyan készülnek a munkások az új gépek fogadósára? — Az új gyár kulcsgépei­nek kezelői elmennek azok­ba a gyárakba dolgozni, ahol az általunk vásárolt gépek­kel termelnek. Ez öt-nvolc munkaterületet jelent. Mivel ott már egyszer megfizették a tanulópénzt, mi hasznosít­juk a tapasztalatokat — vé­lekedik a főmérnök. Úgy néz ki. hogy a beruhá­zás indításánál már figyelem­be vették az üzemeltetéssel járó nehézségeket, s igyekez­nek felkészülni annak foga­dására, illetve mérséklésére. Mert a tapasztalat azt mu­tatja, hogy a legkörültekin­tőbb előrelátás melletti is előfordulhatnak nem várt gondok, az új üzem első he­teiben, hónapjaiban. VÉGÜL NÉHÁNY szót a befejezésről. Az új létesít­mény átadásának határideje, 1977. december 31. Ezt követi a háromhónapos próbaüzem. Utána a termelés fokozatos emelkedése várható. 1986-ig az 1973. évi 44 millió forint­ról — mai áron számolva —• 200 millióra nő a gyártott bú- torok értéke. V. K. Uj fajta rozs Szabolcs-Szatmár megyében a kenyérgabona vetésterüle­tének egyharmadán — 30— 32 000 hektáron — még je­lenleg is rozsot' termelnek. Ezért nagy jelentőségű, hogy dr. Vágó Mihály, a Vetőmag­termeltető és Értékesítő Vál­lalat kisvárdai telepének tu­dományos osztályvezetője a különféle betegségeknek, jól ellenálló, az eddigieknél ma­gasabb hozamú, és gépi beta­karításra alkalmasabb, új rozs­fajtát nemesített. Az új fajta három év átlagában 15 száza­lékkal nagyobb termést adott a réginél. A sikeres kísérle­tezések befejezése , után meg is kezdték a vetőmag céljára történő szaporítását. Ezzel párhuzamosan a régi fajtát fokozatosan kivonják a köz- termesztésből. A munkanormák, telje­sítmény-követeimé- _ nyék olyan mérőeszkö­zök, amit a tudományos igényű vezetés nem nélkülöz­het. Ezek segítségével mér­hető a munkafolyamatok mennyisége, hatékonysága. Az élet állandó változása, a tech­nika, technológia fejlődése, az üzem- és munkaszervezés eredményei, az újítások, a be­gyakorlottság és megannyi más befolyásolja a teljesít­ményeket. A munkanormák pontosítása, az élet adta fel­tételekhez való igazítása, vagy ahogy elterjedt — karbantar­tása — állandó jellegű fela­dat. A normák „avulása” ob­jektív szükségszerűség. A munkateljesítmények min­denkori színvonalát ugyanis számos objektív és szubjektív tényező egymással kölcsönha­tásban befolyásolja. A mun­kakörülmények, feltételek ál­landóan, sokszor észrevétle­nül is változnak, fejlődnek és ehhez alkalmazkodni kell. Miért írtuk le mindezt? A kérdéssel foglalkozó szak­emberek számára nem új dol­gok ezek, de még igen sok a téves nézet a normakarban­tartással kapcsolatban. Gyak­ran lehet hallani: azért ren­dezik a normát, hogy visz- szafogják a bért. Kétségtelen, a normarende­zésnek bérkihatása is van. Bi­zonyára a munkások többsé­ge is tudna példát mondani arra, hogy esetenként a tel­jesítmény 150 . százalékos tel­Nem örök a norma jesítése mögött sincs több munka, mint másutt a 102— 103 százaiéi? mögött. A mun­kanorma, mint mérőeszköz egyben az elosztás eszköze is, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, tfgyanígy nem szabad a bérezés alá rendel­ni a normák megállapítását. Ha a normaszigorítással azo­nos mértékű bérkategória­emelést hajtanának végre, akkor csak a teljesítmény százaléka csökkenne, vagyis értelmetlen lenne az egész. Az igazságtalanság, — mert a normák különböző színvonala az — továbbra is megmarad­na. Legutóbb ezekről a kérdé­sekről beszélgettünk a nagy- bátonyi gépüzemben László Jenővel, a munkaügyi vezető­vel. Többek között elmondta, a vállalati kollektív szerződés is előírja, hogy a meghatá­rozatlan . időtartamú munka- pormákat évenként felül kell vizsgálni, és gondoskodni a szükséges módosításokról. Mit tettek az idén az elő­írás végrehajtása érdekében? — Már év elején intézke­dési tervet készítettünk. A mi teljesítményrendszerünk elég ellentmondásos. A mun- kásállományú dolgozók 48 százaléka normában dolgo­zik. Ide tartozik a szó’ ■'1 szál­lítás?, osztályozása, a bá­nyák kiszolgálása, ahol vi­szont időbér, plusz prémium- rendszert alkalmazunk. A TMK-nál személyi alapbér- emelést hajtottunk végre. Sok az úgynevezett egyedi ter­mékünk, ahol kalkulációs nor­mákat alkalmazunk. A tech­nológia sorrendjében időben határozzuk meg a teljesít­mény-követelményeket.. Eb­ből is látszik, hogy sokolda­lú munkát kíván nálunk a normázás — mondja László Jenő. Az intézkedési tervben az I. számú villamos üzemrész­leg, valamint a mechanikai részleg forgácsoló műhelyé­nek normarendezése szere­pelt. Végrehajtották már az első negyedévben. Ezt köve­tően a II. számú villamos- részleg normáit is felülvizs­gálták, és rendezték a har­madik negyedév elejére. Ho­gyan végezték el a munkát és milyen eredményt hozott?-i— Minden normakarban­tartásnál fontos a gazdasági, mozgalmi előkészítés. Az, hogy a munkások időben ér­tesüljenek annak céljáról. így történt minden esetben, hogy a szakszervezeti bizottság tag­jaival az érintett terület gaz­dasági vezetőivel megbeszél­tük a tennivalókat. Rajtuk keresztül a dolgozók tájékoz­tatása megtörtént. A normák kiigazítását végső . soron a munkamérési adatokból és nem a teljesítményszázalék­ból kiindulva, az egyes terü­letek vezetőivel egyeztetve, vagyis megtárgyalva végeztük el. Sok mérés és időelemzés történt, és a forgácsolóknál volt olyan munka, ahol 22 százalékos, vagy a szovjet és dorogi fúrógépek javításánál csaknem 27 százalékos feszí­tés volt indokolt. Másutt a lefolytatott mérések alapján normaidő-emelést kellett al­kalmazni. — Milyen gazdasági ered­ménnyel járt az idei norma- karbantartás? — Az I. számú villamos­üzemnél havi ezer óra kapa­citás-növekedést. A forgácso­lóknál 212 órát, a II. villa­mosrészlegnél pedig 300 óra kapacitás-növekedést jelen­tett, vagyis n,ég.y-öt ember átcsoportosítása vált lehető­vé. Jelentős dolog ez — mondta a munkaügyi vezető. — Milyen bérmegtakarí­tással járt a normarendezés? — Nem hozott, mert nem is ez volt a célja. A megta­karított bért végső soron pré­miumként, ösztönzőként fel­használtuk. Az I. villamos- részlegnél például szükséges­sé vált, hogy a darabbérezé­si rendszert premizálással ki­egészítsük. A forgórész-teker­cselők egyenként, darabon­ként négy darab fonásáig 50 forint prémiumot kapnak, öt darab felett már 70 forintot. A polusbeépítők 30 forint pré­miumban részesülnek dara­bonként, természetesen a mi­nőségi követelmények betar­tása esetén. — Mint minden normaren. dezésnél, most is volt rekla­máció? — Nem volt jelentősebb. Ami akadt, az legalábbis nem jutott el hozzánk, azt az üzemrésznél a gazdasági ve­zetők, a szakszervezettel együtt rendezték. Ügy gondo­lom ez is a megfelelő elő­készítésinek köszönhető. A norma végső soron nem örök dolog. Figyelemmel kísérése, a követelményekhez való ala­kítása is folyamat. A rend­szeres kiigazításra szükség van a kereseti arányta'ansá- gok megszüntetése érdekében is — mondta László Jenő. A tapasztalathoz még hozzátartozik egv kér­dés: vajon miért fél­nek egyes helyeken mégis hozzányúlni a már ideiét múlt elavult normákhoz? Ki­nek tesznek jót. ha a norma- karbantartás elmarad ? A többségnek, a kollektívának semmi esetre sem! B. .1. NÓGRÁD - 1975. október 11., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents