Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

Társitdnlmi v?*%<>fogá*t Lírán a diipEM'nxet* álNisnáis^ e^Skh^nlÓKc A megyében a táppénzes­létszám évek óta magasabb sí országos átlagnál, s leg- rosszabb a megyék között- 1970. után — amikor 7,5 százalékkal tetőzött a meg­betegedési arány —, mini­mális csökkenés következett be. Ez azonban a múlt évben megszűnt és az emelkedő ten-’encia napjainkban is tart. E’cfe'^ü'kben A táppénzre jogosultak száma az év első felében csaknem 77 ezer volt. Közü* lük átlagosan és naponta több mint 5600‘an hiányoztak betegség miatt a munkából Ez a táppénzre jogosultak 7-4 százalékát jelentette. A táppénzeslétszám poli­tikai. társadalmi. gazdasági hatásai figyelmeztetnek. Az MSZMP Nógrád megyei vég­rehajtó bizottsága ez év jú­liusában megvizsgálta a táppénzeshelyzet alakulásá­nak okait, elemezte a terme­lésre gvakrolt hatását, majd megszabta a különböző szer­vek feladatait. A határozat alapján alakította ki a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának elnöksé­ge a szakszervezeti szervek ez irányú tennivalóit, és fo­gadott el intézkedési tervet a hatékonyság növelésére. Amikor a táppénzeslét­szám csökkentése érdekében intézkedünk, akkor nem a tényleges betegek ellen, ha­nem éppen azok érdekében cselekszünk, a részükre nyúj­tandó magasabb színvonalú ellátás biztosítása céljából. Az intézkedési terv kieme­li, hogy a dolgozók érdekvé­delme, testi épségének meg­óvása, ezen keresztül a ter­melésből betegség és baleset miatt kiesett műszakok szá­mának mérséklése összetett, komplex feladat- Megvalósí­tásához társadalmi összefo­gás szükséges. Ennek során jelentős feladat hárul az ál- iami egészségügyi szolgálat­ra, de megvan a tenaivalója a gazdasági vezetésnek, a társadalmi szerveknek és a tömegszervezeteknek egy­aránt. A terv nem foglalko­zik, de nem is foglalkozhat az egészségügyi szervek, a gazdasági vezetők és egyéb tömegszervezetek feladatai­val. A szakszervezetek egyik fő feladatának határozza meg á terv a tudatformálást, a dolgozók, szociálista mun­kaerkölcsre, és annak betar­tásai« való nevelését. Agiíá- ciós munkánkban fokozottab­ban kell megismertet ni a dol­gozók széles rétegével, hogy az indoklatlanul magas tán- pénzesiétszám milyen káro­san hat az eredményekre és az életszínvonal-alakulásra. Meg kell láttatni a dolgozók­kal, hogy nemcsak az indo- ko'atlanul és esetenként jog­talanul kifizetett táppénz jelent kárt a kollektívának és a népgazdaságnak, hanem ettől is jelentősebb az a vesz­teség. amelyet a termelési érték kiesése okoz. Ezy-egy üzemnél élnek is ezzel a szakszervezeti bi­zottságok A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a szakszervezeti bizottság rá­mutatott, hogy az elmúlt év­ben bekövetkezett esvszáza- lékos tápnénzeslétszám­emelkedés 1 millió 294 ezer forinttal növelte a tánpénzt. ugyanakkor csaknem 14 mil­lió forint termeléskiesést okozott. Az öblösüveggyár ban az előbb említett mér­tékű tápoénzeslétszárm emel- k°Hé.se több mint 900 ezer fo­rint táppénztöbblet kifizetését jelentette, a termelésből pe­dig 2. millió 700 ezer forint esett ki­Á cél szo'gálatóban Szól a terv arról is, hogy a szakszervezeti fórumokat így a bizalmitanácskozáso­kat, szb-üléseket, taggyűlése­ket és egyéb rendezvénye­ket jobban az előbb említett cél szolgálatába kell állíta­ni. Fokozottabban és ered­ményesebben kell élni a csoportértekezletek. a szak- szervezeti taggyűlések ne­velő hatásával. Szükség van erre. mert magas azoknak a dolgozóknak a száma, akik évente 8—12-szer, vagy még többször vannak — eseten­ként egy-hat napon át — betegállományban. Többen vannak, akik 15-ször. 19-szer. de akad olyan is, aki a múlt évben 30 alkalommal volt (93 napig) táppénzes állo­mányban. Az ilyen dolgozóknak a bi­zalmicsoportok és szakszer­vezeti bizottságok az üzem­orvos bevonásával segíteni tudnak- alapos és gondos szakorvosi vizsgálattal, il­letve. ha beteg, akkor megfe­lelő gyógykezeléssel. Amenv- nyiben a szakorvosi vizsgá­lat keresőképesnek nyilvá­nítja a dolgozót, akkor kö­vetkezetes szigorra, a mun­kafegyelem betartására, ne­velő munkára, a szocialista brigádok, törzsgárdatagok és aktívák segítségére van szük­ség- Csak az ő közreműködé­sükkel lehet olyan helyes közhangulatot kialakítani, amely elítéli a fegyelemsér­tőket, a lógósokat, az egyéni érdeküket mindenek fölé he­lyezőket. viszont a valóban betegek gyógyításáról gon­doskodnak­Kezdeményezőbben A nevelésen, tudatformá­láson kívül az üzemi szak- szervezeti szerveknek to­vábbra is alapvető feladatuk a munkakörülmények, az üzemegészségügy javítása, a biztonságos munkakörülmé­nyek megteremtésének elő­segítése. Lépjenek fel kez­deményezőbben a munkavé­delmi, egészségügyi és szo­ciális tervek elkészítéséért és megvalósításáért. Követ­kezetesebben ellenőrizzék az előírtak betartását. Komp­lex módon kérjék számon testületi üléseiken a gazda­sági vezetéstől az egészség­ügy! és munkavédelmi hely­zet javítására vonatkozó ter­vek végrehajtását, a betegsé­geket és baleseteket előidé­ző okok megszüntetését- A szakszervezetek alsó és kö­zépszinten egyaránt szoro­san működjenek együtt az egészségügyi szervekkel. a gazdasági vezetéssel és más tömegszervezetekkel. Sajá­tos eszközeikkel segítsék az egészségügyi szolgálat munkáját a személyi feltéte­lek megteremtésében. Az előbbieken kívül fel­sőbb szinten szükség van jogszabály-módosításra, __ a tápoénzrendszer korszerűsí- . tűsére. Ily módon kell érde­keltté tenni a gazdasági ve­zetést, a táppénzes állo­mányba vételi joggal ren­delkező, valamint a felülvizs­gáló orvosokat, nem utolsó­sorban magukat a dolgozó­kat. ­A megye lakosságának egészségügyi állapota lénye­gesen' nem tér el más. azo­nos struktúrájú megyétől. Ezért közös munkával, tár­sadalmi összefogással nem­csak lehet, de kell is a megbetegedések arányát csökkenteni. Ehhez az szűk séges, hogy minden érintett szerv tegyen hathatós és kö vetkezetes intézkedést az ir­reális táppénzeslétszám csök­kentésére. Bibók László Az 1970 februárjában meg­jelent ifjúság- és nőpolitikái határozat a községi tanácsok­nak is számottevő feladatokat szabott, úgy mint általában a legfontosabb párthalároza- 1ok. Különösen az ifjúság körében végzett munka emlí­tésre méltó — nem rangso­rolva a két dokumentumban fog’aHak végrehajtásának eddigi tapasztalatait —mert a karancssági tanács úttörő munkát végzett A falvakban élő fiatalok aránya, hasonlóan az orszá­gos adatokhoz jelentős. A te­rületi ifjúsági szervezeteket KISZ-csúcsvezetőség fogja ö<=sze, amely jó partnere a ta­nács vezetőinek. Az ifjúsági törvény megal­kotása után végrehajtási uta­sítás született, hogy a községi tanácsok, és a KlSZ-szerveze- tek kössenek együttműködési megállapodást. A megyében elsők között készült el a ka- rarfcsságiaké. 1973 nyarán a szalmatercsi kultúrotthonban közös tanácskozást tartott a" községi közös tanács végre­hajtó bizottsága, és, a KISZ- erécsvezetőség. A közösen ki­dolgozott együttműködési megá'iapodás került „terí­tékre.” Mi volt ennek a lényege? Igaz, az első formulát már többször az új körülmények­hez igazították, lépést tartva a fejlődéssel de lényege nem változott. Az oldalak tartal­mazzák: a fiatalok miként tudnak segítséget nyújtani a közös tanács előtt álló fel­adatok sikeres végrehajtásá­hoz, illetve a tanács ..cseré­be” m't biztosít a fiatalok számára. Nem általános, elvi Mozaik egy tanács történetéből (L2.) Valamit valamiérti megállapodások kerültek az együttműködési megállapo­dásba. Csupa konkrét dolog, határidőkkel és. felelősökkel. A KISZ-ala,pszervezelek tagjai vállalták, hogy a ta­nács által megjelölt fejleszté­sek során társadalmi munkát végeznek. A szalmatercsi fia­talok például már ennek a megállapodásinak a jegyében építettek autóbuszvárót köz­ségükben, a ságúj falui és karancssági KISZ-fiatalok pedig a művelődési otthon, környékének, s a falvak zöld­területeinek rendezésiben, szebbé tételében jeleskedtek. Az együttműködés másik „frontja” a társadalmi ünnep­ségek közös rendezése. Ennél is fontosabb, hogy a tanács és az ifjúsági vezetők kölcsö­nösen tájékoztatják egymást az időszerű feladatokról. A tanácsiak ott vonnak a KISZ-taggyűléseken, ifjúsági fórumokon, parlamenteken mondják el az államigazgatá­si munka érdekesebb terüle­tének jellemzőit. Mind a ’három KlSZ-szer- vez^t jól felszerelt ifjúsági klubbal rendelkezik, a’ beren­dezés zömét a tanács biztosí­totta. Van miből, hiszen csaknem húszezer forint if­júsági alapot szavaztak meg a tanácstagok évről évre, melynek felhaszná'ásáról, kizárólag ifjúságpolitikai cé­lokra. a tanács és a csúcsve- zetőség együttesen dönt. Valamit, valamiért! A község vezetői érzik, számít­hatnak a fiatalokra, s mind­ez fordítva is igaz. Tanács­üléseken gyakori az ifjúság- politikai téma. — A fiatalok képviselete megfelelő a tanácsban. Ha véleményt mondunk, figyel­nek szavunkra, s ha haszno­sítható. úgy bekerül a hatá­rozati javaslatba is —1- je­gyezte meg az egyik ifjú ta­nácstag. „ Több ez, mint egyszerű munkakapcsolat. Egy időben jellemző volt, hogy a fiatalok igyekeztek el a faluból. Nem­csak Karancsságon, máshol is. A törődés a jövőépítés lassítja e folyamatot. 17. Nemzedékek. Fiatalok és öregek egymás mellet. Az egyik csupa lelkesedés, tűz, tele tenniakarással, energiá­val, kóstolgatja az életet, ki­csit hirtelen, de alapjában véve komoly' A másik: csupa múlt, reszkető kezek, munká­ba belefásult arcok. böl­csesség. csendes pillantások. Mindezt egy összejövetelen lehet legszembetűnőbben megfigyelni, az öregek nap­ján. Mert a Karancssági köz­ségi közös Tanács a terme­lőszövetkezettel közösen min­den évben megrendezi. már mondhatjuk, hagyományosan e napot. A 1 legutóbbi felejthetetlen volt Ott ült a. másik nemze­dék az élet alkonyán, hosszú Különös szokások Salgótarjáni ismerősömmel a Pécskő Áruházban talál­koztam. Dugig rakott bevásárlásán tyorját nehezen cipelte, de egyre keresgélt, még további ételt és italt vásárolt. Tréfásan jegyeztem meg, hogy talán lagzira készülnek. Mire 6 olyan gondterhelt arccal nézett rám, mint akit elemi csapát ért. Aztán közölte, hogy nem esküvőre, nem is névadóra készülnek, vendégek érkeznek. Szerettem volna megkérdezni, hogy mennyi ételt és milyen italt vásárolt a vendégek tiszteletére. Kíváncsi let­tem volna a számla összegére is. Egyáltalán az ilyen szám­láknak hol az eleje és a vége? Vajon ilyen jeles napokon mikor kel és hány órakor tér pihenőre a háziasszony? De nem jutottam szóhoz, mert ismerősöm már a túlsó oldalon vásárolt. A véletlen úgy hozta, hogy a férj elmesélte a két csa­lád ismeretségének történetét. Együtt nyaraltak és ott, ide­genben összebarátkozta.k. Ha az ember nyaral akkor nem garasoskodik. A presszóban az egyik, a borkóstolóban a má­sik fizetett. Sokat nevettek, beszélgettek. A férfiak szak­mája azonos. A két asszony meg az első napoktól kezdve 'jól megértette egymást. A barátság otthon is folytatódott. Meglátogatták egymást. Először ismerő6öméket hívták meg egy csésze feketéire, hogy a nyári emlékekről beszélgesse­nek. Azonban a fekete előtt kéf-háromféle rövid italt, majd bort hoztak. Természetesen a vendéglátást illik viszonozni. Különben ismerősömnek akkor éppen névnapja volt. kitettek ma­gukért. Legközelebb a másik család sem akart lemaradni. Egyszóval beleestek, benne vannak, a kialakult rossz szokás­tól nem tudnak szabadulni. Bárki mondhatná ez az ő dolguk, úgy kell nekik. Vajon egyedi eset. és csak a magánéletben fordul elő? Dehogy! Az egyik tsz-elnök az év közepén nyugdíjba ment. De az egész évre tervezett — nem is csekély összegű — reprezen­tációs keretet előre elköltötte. Vendégeskedett, kitett ma­gáiért, erején feliül is, méghozzá közpénzből. Közeledik az év vége. Ilyenkor szokták megrendelni azokat az ajándékokat, amelyekkel a vállalat kedveskedik üzletfeleinek. A külföldi vagy a hazai megrendelőnek, a kooimanálicpairtnerreik a vele kapcsolatban álló félnek. Pon­tosabban annak, akitől sok minden függ. A megrendelés, az anyagszállítás, a hitel, a beruházás engedélyezése, a válla­lati vezetés minősítése. A figyelmesség, az üzleti propagan­dát szolgáló szerény ajándék bevett szokás. De meddig, milyen összegig terjedhet? Általános érvényű, mindig és mindenütt érvényes sza­bályt nehéz lenne mondani. A tiszta erkölcs, és a szerény­ség szabjon határt. Ügy vélem, hogy száz forintot jóval meghaladó értékű vázát, dísztárgyat, órát és öngyújtót köz­pénzen senki sem ajándékozhat. Régi szokások avulnak, újak alakulnak. vagy csak megtévesztő új köntösben jelentkeznek? Valahol, valami elkezdődik, aztán ha nem vigyázunk, behódolunk, a for­maságok rabja leszünk. Jó. ha ma több mindenre telik mint néhány évvel ezelőtt. De túlzott etetéssel, itatással ne akar­junk sem barátot, sem üzletfelet fogni. Időnkét és pénzün­ket sokkal értelmesebb dolgokra fordíthatjuk. Ne váljunk a rossz szokás rabjává. Becsüljük többre embertársainkat és önmagunkat. j\ l. Nógrád tanácsai a művelődésért Mustá János tárlatai Eredményes művésztelepi tevékenység után Mustó Já­nos, Salgótarjánban élő festő­művész önálló kiállítások megrendezésére készül. Leg­közelebbi tárlatára jövő év elején Dunaújvárosban -kerül sor. Januárban a dunaújvá­rosi Képcsarnokban nyílik kiállítás alkotásaiból. Ennél is figyelmet érdemlőbb' tár­latnak ígérkezik 1976. tava­szán a múvész nyírbátori tár­lata. Márciusban a nyírbátori Báthori István Múzeumban nyílik meg Mustó János ön­álló kiállítása. A művész ez alkalommal az elmúlt egy év­tized alkotásaiból válogatott anyagot mutat be, köztük Salgótarján születése, a Nagy apa, az Életfa, a Janus Pan­nonius, a Történelem című képeket, s Bartókról, Madách- rói készült alkotásait. asztalok mellett, amelyeken vakított a hófehér abrosz. Ünneplőbe öltöztek a nyugdí­jasok, a falu lakói, hogy ez­zel is emeljék az összejövetel rangját. — Pista! Emlékszel még...? — Hát, hogyne! — s a kezdeti feszélyezettség alább­hagyott. Felelevenedtek az egykori emlékek. Nekik nem is régiek, hiszen húsz évvel ezelőtt, visszatekintve, oly „fiatalok” voltak. A tanácselnök, a párttitkár, a tsz-elnök körbejárja a ter­met. Mindenkihez van kedves szavuk. Egy-két tréfa is el­hangzik, mert ha igaz, hogy minden népnek megvannak a maga nagy öregjei, úgy min­den falunak is. Akik kezdték, nehezebben, szűkösebben, jóval több verejtékkel és jó­val kevesebb örömmel, S, hogy lehet az, hogy egyet'en délután annyi szen­vedést is kárpótolni tud? Ta­lán mert a falu idős emberei már csak a szépre emlékez­nének? Nemi Gyakran mesélnek összejövetelen kívül is Ar­ról az időről, amikor a falun keresztül vezetett a főút, s az ablakokat nem lehetett ki­nyitni, mert por lepett be mindent. Az aratásról, hogy a gyári munkások ekkorra tartogatták a szabadságukat, mert nem volt elég kaszás, s a cséplőgép mellé kellett az ember: etetőnek, zsákolónak, kazal rakónak. Hogy megváltozott az élet? S ez egyetlen délutánon le­mérhető s egyetlen faluban. (Folytatjuk) Rozgonyi István— Szabó Gyula A tanácsok fennállásának 25. éves jubileuma alkalmá­ból a napokban látott napvi­lágot a Dokumentumok a Nógrád megyei tanácsok mű­ködéséhez 1950—1970.. sorozat első kötete, Nógrád megye ta­nácsai a művelődésért cím­mel. A művelődésügy körébe tartozó értékelésekből, ja­vaslatokból és döntésekből tartalmaz szemelvényeket a Nógrád megyei Levéltár kiad­ványa. A további kötetekben a megye iparának, kereske­delmének, mezőgazdaságá­nak és egészségügyének leg­fontosabb dokumentumait tárják az olvasó elé a kiad­ványsorozat szerkesztői: Leb- lancné, Kelemen Mária és Schneider Miklós. NÓGRÁD - 1975. október 15., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents