Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)
1975-09-11 / 213. szám
Kevesebbszer szakad az üveg Nem sokkal a Zagyva—III. délelőttös műszakjának termelési tanácskozása után jutottam el ismét ebbe az üzemrészbe, hogy tájékozódjak: mi változott meg a tanácskozás óta, mit sikerült száműzni az olt felvetett gondokból, megoldani a problémákból. Most nem azokkal a munkásokkal beszélgettem, akiknek véleményét, kritikai észrevételét, javaslatát annak idején a termelési tanácskozáson feljegyeztem a salgótarjáni sík- iiveggyár'oan. TÚLFŰTÖTT HANGULAT Nem volt könnyű dolgom választ keresni az előbb említett kérdésekre, mert egyikmásik dolgozó túlfűtött • hangulatban ismertette véleményét, fejtette ki álláspontját A hevület, aminek sokszor jogos alapja is volt, bizony megzavarhatja a reális értékítéletet, beárnyékolhatja mindazokat a közös erőfeszítéseket, az elért eredményeket, amelyek, ha a kívántnál lassabban is, de megszületnek. A termelési tanácskozás óta valamelyest kevesebbszer szakad az üveg. Arra a kérdésre, hogy naponta a cserép eléri a 10 vagont, a munká- sok így válaszoltak: — lehetséges, vagy talán több is, nem tudjuk pontosan. Mivel magyarázzák a még mindig elég jelentős mennyiségű cserép- gyártást? — Rosszak a munkakörülmények, sokat kell dolgozni, a húzógépek konstrukciós hibái miatt. A cserépgyártás - ban pedig jó részük van azoknak az új dolgozóknak, akik átjáróháznak tekintik a Zagyva—III-at. Juhász László gépész azt állítja, hogy még mindig nincs hely, ahová a cserepet eldobják. Ha ebből akárcsak egy kis darab is bekerül a húzógépbe, azonnal leszakad az üveg. —■ Két héttel ezelőtt valóban belecsúszott a húzógépekbe a cserép. Ma már nem ez a helyzet. Gyáron belüli átszervezésekkel oldottuk meg átmenetileg a cserép kiszállítását —, veszi vissza a szót Sápi Lajos üzemvezető. — Nem volna ilyen gondunk, ha a cserepet szállító konvejor- pályát a tervezett időben, augusztus 5-re átadták volna. Nevétséges kudarcba fulladt az egesz. Pillanatnyilag nem is tudjuk, mikor szerelik fel... Gyürki, Bélának, aki a rossz munkakörülményeket kifogásolta, . a következőket mondta: —■ a vízelvezetést két hét múlva megoldjuk. Normális munkakörülményeket viszont csak az ev végére tudunk biztosítani. Horváth Istvánnak pedig ezeket mondta: — Tudjuk, hogy a húzógépeknek konstrukciós hibáik vannak. Ezeket is folyamatosan kijavítjuk. Ehhez azonban idő kell. .. — Mennyi? — Valószínű egy esztendő is beletelik. Addig bizony sok nehézséget kell még legyűrni, kemény munkát végezni. A munkások nem örültek a közlésiek, de látszott rajtuk, hogy becsülik az őszinte és egyértelmű szót Berta István bizonyos kulcsok hiányát említi, mondván: — Ami van, azok rosz- szak. Társa, Horváth István kezelő másként vélekedik. Sze. rinte kevés van belőle. — Ezzel értek én is egyet — kapcsolódik újra a beszélgetésbe az üzemvezető — máj d hozzáfűzi: — A szükséges kulcsok egy részét, amit minden esetiben biztosítunk, egyes dolgozók eldobálják. ELŐÍTÉLET, ÚTBAIGAZÍTÓ SZŐ Igaza van Tamás Péternek, hogy begyakorlott figyelőket kellett volna biztosítani a gyár vezetőinek, úgy, mint a Zagyva—I. kemence beindulásánál. Csakhogy akkor a gyárkapu előtt sokan vártak bebocsátásra. Most meg olyan kalappal kell köszönni, amilyen van. Olyan embe/V reket kell maradásra késztetni, akik közül, enyhén szólva, többnek csak nagy a szája, tehetsége azonban nincs. Csak sok pénzt szeretnének keresni. Ök azok, akik az intőszóra hamar odavágják: — ha nem tetszik ahogy csinálom, holnap már be sem jövök. Másutt jóval többet adnak, s jóval kevesebbet kell dolgozni, mint itt. Ez persze túlzás, nem igaz, de kedvezőtlenül hat a törzs- gárdatagokra. Felborzolja a kedélyeket, megzavarja a jó kollektívák viszonylagos nyugalmát. Sajnos, ma már a törzsgárdatagok közül, egyik- másik úgy; érzi, hogy nem becsülik meg eléggé. Kuti Sándorné' ennek kapcsán. azt mondja: — az újak jönnek-mennek, azt a bért kapják, mint én, aki évek óta itt dolgozok. — Sőt, aki egyszer elmegy, azt utána vissza is veszik. Szerintem nem kellene az ilyen vándormadarakat újra befogadni. Lehat, hogy az általa javasolt módszer Is célhoz vezet. De. ebben az esetben az előbbinél többről van szó. Kevés szó esik a beszélgetés során az új dolgozók fogadásáról. Szeretettel, megértéssel, segítőkésaségigel fogadják-e, vagy csak azt érzik: gyakorlatlanságukkal sok bosz- szúságot okoznak a törzsgárda- tagoknak. E téma kapcsán bekövetkező hosszú csendet Sápi Lajos töri meg: — ti is hibásak vagytok a jövés-menésért. Nektek kellene megmondani, hogy mit, hogyan szükséges végezni, mire kell vigyázni, figyelni. Nem így cselekedtek. Most meg csodálkoztok, hogy elmennek. Előítélettel vagytok irántuk. Elfelejtitek, hogy valamikor ti is új dolgozók voltatok, s akkor jólesett az útbaigazító, baráti szó. Ügy látom, hogy az elmondottak nem nagyon tetszenek a munkásoknak, nem is nagyon szállnak vitába vele, csupán annyit fűznek hozzá: — .ezeknek fontosabb az esküvő, a búcsú, a szüreti bál, mint az. hogy itt jól menjen a munka. Pedig belőlük kell munkaszerető embereket formálni, mert nincs más lehetőség. Nem lehet válogatni a munkaerőkben ! BÄNTJA a MUNKÁSOKAT A munkásoknak valóban nehezebb a dolguk, mint a Zagyva—I-ben. Sok az ismeretlen. Tetejébe felelőtlen kijelentések is borzolják az amúgy is sokszor indokoltan, máskor meg az indokolatlanul túlfűtött kedélyeket. Állítom, hogy a munkásakat, kisebb hibáik ellenére bántja, hogy nehezen jutnak előre. Türelmetlenek önmagukkal, és másokkal szemben is. Ez nem rossz, de csak addig, amíg a jobb eredményekre ösztönöz. Ellenkező esetben nagyon káros, mert veszélyezteti a to-, vábbi sikereket. A Zagyva—III. beindulásával, termelésével kapcsolatban messzemenő következtetésekét, még korai volna levonni. Egy azonban már most látszik: jobb lett volna, ha néhány munkás abban a gyárban, ahol az itt felállított gépek működnek, hosszabb-rö- videbb ideig megismerkedett volna működésükkel. Ősz és a kötelesség Endrefalván, az autóbusz-kiálló létesítése miatt szükségessé vált a távbeszélő vonalait áthelyezése. A 24 vezetókszál biztosítja többek között Salgótarján, Szécsény, Balassagyarmat közötti távolsági telefonkapcsolatot. A vonaláthe- lvezés munkáját két nap alatt végezték el a Nógrád megyei Távközlési Üzem szerelői. Képünkön Gajzinger Ferenc és Korhely György, az oszlopon. Fotó: bábéi ősz van, elmúlott a nyár. Esténként a völgyekre vas-j- tag ködtakaró ülepszik. A réten is sarjú zöldéit már, és az éjszakák lehűlnek. Az érzelgős emberek ilyenkor magukba roskadva, kavargó érzésekkel búcsúznak a szép, nyári emlékektől. De csak az érzelgős emberek, mert a realitás embere tudomásul veszi az évszakok könyörtelen egymást követését, és apnak megfelelően készül az életre. Arra elsősorban, hogy amit kemény munka árán megtermesztettünk, például a termőföldeken, piaradéktalanul ‘ a magtárba kerüljön, és téli hónapokban az embert, a jószágot egyaránt szolgálja. Felkészültünk-e? Nekünk az ősz a komoly munkára való felkészülést, a feladataink nehezebbik részének valóra váltását jelenti. A romhányi egyesített termelőszövetkezet elnöke, Törnek Jenő mondta egy beszélgetés alkalmával, hogy a mezőgazdasági üzemeknek ma már nem a nyári aratási munka okozza a nagyobb gondot, hanem az őszi betakarítás, a szántás, vetés. Teljesen igaza van a termelőszövetkezeti vezetőnek. Nincs is aki ellenkező véleményen lenne. Ennek oka egyszerű: a gab on a- betakarítás valamennyi tsz- ben teljesen gépesített. Az őszi termények betakarítását viszont még nem tudják (gépek hiányaiban) maradéktalanul gépesíteni, Csitáron, a burgonya szedésére készülnek. Her- czeg Jánosmé mondta a múltkoriban: a gép csak részben végzi még a termés ásását, de ha kiforgatja is a földből, az emberi kéz szükségeltetik a felszedéséhez. A legtöbb mezőgazdasági üzemünkre még ez a jellemző. Az őszi mező- gazdasági munkára való felkészülés tehát rendkívül nagy figyelmet követel. Az elmúlt esztendő hasonló időjárása felidézi az emberben azt a gigászi küzdelmet, amit vívni kellett a terményekért. Ipari munkások, ddákoik, katonák, hivatalnokok egész seregét mozgósították, hogy segítséget nyúj fsának a mezőgazdaságnak az őszi munkához. Mert ilyenkor, ősz felé, nem csupán betakarítani, hanem vetni is kell. Azt szokták mondani divatos nyelven: ezer felé kell gondolkodni, és sok ujjal játszani a zongorán. Ez azt jelenti, hogy nincs idő halogatni egyetlen feladatot sem, hanem végezni kell, mert hihetetlenül nagy értéket mentünk meg ezzel, és a jövő évi termést is alapozzuk. A felelősség ▼. k. A nyáron meglehetősen szenvedélyes vitát folytattak Nagyorosziban a tsz párttagjai arról, hogy a mezőgazdaság igényelheti-e megszorult helyzetben a külső segítséget. Megoszlott a vélemény. Voltak, akik természetesnek vették a támogatást, voltak, kik saját felelősségüket hangsúlyozták, és csak a legvégső esetben a külső segítség igénybe vételét. Még soha nem volt arra példa az ország felszabadulása óta, hogy ha segítségre szorult a dolgozó paraszt, testvére, a munkás- osztály ezt megtagadta volna. Ma sem tagadja meg! De gondoljuk csak meg, milyen jelentős anyagi veszteséggel jár, Több millió fokos hidrogén A moszkvai Kurcsatov Atomenergia Intézetben üzembe helyeztek a világ legnagyobb termonukleáris berendezését. A „Tokárnak—10” több millió fokra hevíti fel a hidrogént és hosszabb időn keresztül képes azt ebben az állapotban tárolni. Ilyen óriási hőmérsékleten a termonukleáris reakciók következtében kolosszális energia szabadul fel. Elég, ha megemlítjük, hogy egy kilogramm hidrogén nukleáris eltüzelésekor 10 milliószor annyi energia keletkezik, mint egy kilogramm szén elégetésekor. Az új berendezés üzembe helyezésével a szovjet kutatók új, igen hatékony eszköz birtokába jutottak, a termonukleáris fúziók vizsgálatához. A szovjet „TokamaV’- programba az utóbbi évek. ben amerikai, japán és európai kutatók is bekapcsolódtak. Jevgenyij Velihov szovjet akadémikus szerint a „Tokárnak—10”-zel és a külföldi berendezésekkel folytatott kutatások eredményei a nyolcvanas evek élejére lehetővé teszik az első demonstrációs termonukleáris reaktor felépítését. amikor a munkás kénytelen munkapadját elhagyni, és a mezőgazdaságba menni dolgozni. Nem fogadható el, hogy a tsz a saját gondjait saját maga nem tudja megoldani. Előrelátás, hozzáértés, magas színvonalú munkaszervezettség és nem utolsósorban szorgalom és kötelezettség kérdése ez ma már. Abban a tsz- üzemben, amelyben mindezekkel a tagság és a vezetőség nem rendelkezik, ne várjanak segítséget. Ezek alapvető követelmények, és ha valaki ezzel nem rendelkezik, álljon félre, adja át helyét annak, aki hozzáértéssel oldja meg a munkát. Tarthatatlan, ami volt akár az elmúlt év azonos időszakában is egynéhány tsz-ben. A diákok, a katonák, a munkások szakadásig dolgoztak vasárnapon, néhány tsz-tag pedig ünneplőbe öltözve a templomba sietett. Nem az ellen szólunk, hoey meggyőződése szerint eljár valaki a templomba, hanem az ellen, hogy akkor menjen., amikor a munkáját, saját téli megélhetéséért elvégezte. fis ebben a kérdésben engedményről beszélni sem szabad. Semmi tanulság? Számadatok igazolják, hogy az elmúlt évi őszi mezőgazdasági munka milliókkal többe került, mint egyébként. Csak az időjárásra fogni mindezt igen kényelmes do- •log. Ez azt is jelentené, hogy a magas termelési költségekért senki sem tartja magát felelősnek. Márpedig ez nem így van. Az elmúlt évben is, ha az esős idő beállta előtt megkezdik például a cukorrépa szedését, sok fölösleges kiadástól mentesülhettek volna az érintett tsz-ek. De az idén, mintha semmit sem tanultunk volna az elmúlt évi nehéz időszakból, megismétlődtek a dolgok, például a takarmány betakarításakor. Millió forintos értékek mentek tönkre például az első, igen gazdag és jó minőségű termésből. Egyszer, egy megyei tanácsi vezető olyan kijelentést tett: ahol megállapítják, hogy szervezetlenség következtében veszett kárba a takarmány, megvonnak minden állami támogatást az érintett tsz-től, a felelősöket pedig megbüntetik. Mérhetetlenül sok takarmány tönkrément, de erről sovány szóbeszéd sincs, hogy valakit is felelősségre vonták volna a mulasztásáért. A nyáron aztán folytatódott a nagyvonalúság, a szervezetlenségből adódó kapkodás, mulasztás, például a gyümölcstermelő tsz-ekben. Felmérhetetlen, milyen veszteség keletkezett a téesaekben abból, hogy nem szervezték meg az időjárásnak megfelelően a málna szedését. Annyit tudunk, hogy a MÉK-nek eddig kettőmillió forintja bánja, mint veszteség, ezt a mulasztást. Az történt ugyanis, hogy későn szedték a málnát, amikor már túlérett ahhoz, hogy pergőként eladhassák, és csak öntöttként vették át a gyárak és a kereskedelem. Csupán kettő példát ragadtunk ki az idei mulasztásokból, máris millió fcs-intokról beszélhetünk, mint veszteségről. Hát, ha mindent számba vennénk, az állatok súlyveszteségeit, az elmaradt beruházásokat, az igen alacsony és gyenge minőségű gabonatermést, mi minden kiderülne arról, hogy a tsz-ek egyes vezetői, részben hozzá nem értésből, részben nemtörődömségből. igen nagy ^károkat okoznak a mezőgazdaságban. Köztudottan szegény tsz-ek a Nógrád megyeiek, de pazarolni,' veszteségeket okozni, nem lehet! Ezt megengedni tovább nem szabad, büntetlenül elkövetni mulasztásokat, senki sem engedheti meg magának. Bobál Gyula r Évente egyszer Egyéves tapasztalatok birtokában értékelte a salgótarjáni városi pártbizottság együttműködését a salgótarjani járási pártbizottsággal. A közös tennivalókat meghatározó együttműködési terv, amelyet egy esztendeje dolgozott ki, és hagyott jóvá a két testület, kiszélesítése azoknax a határozatoknak, amelyeket a városi, illetve a járási pártbizottságok munkájának továbbfejlesztésére hozott a Politikai Bizottság. Noha az együttműködési tervet a két testület kezdeményezte, tevékenységük korántsem szűkült le a városra, illetve a salgótarjáni járásra. A pártmunka, a településfejlesztési feladatok összehangolásával egyetértett, s ezért a tennivalók megvalósításában részt vet 1 a szécsényi és a pásztói járási pártbizottság, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat és a megyei tanács pártbizottsága is. Hogy mit hozott az egy esztendő? Nem keveset! Az alapszervezetek jelentős része a salgótarjáni bányagépgyár, a Vegyépszer alapszervezetei feladattervet dolgoztak ki az együttműködés szélesítésére. Gondoljuk csak meg, Salgótarján nagyüzemeiben dolgozó fizikai munkások több mint fele a környező községekből jár be. A városban dolgoznak, falun élnek. Közöttük sok a párttag, akik válahogy a „senki- földjére” szorultak. Sem itt, sem .ott nem élnek szervezeti életet. A feladattervek éppen ezen kívánnak segíteni. Miféle kapcsolatokról lehet itt szó? A tanácsi építőipari vállalatinál például nem vesznek fel új tagokat a pártba anélkül, hogy ne kérnék a helyi szervek, a lakóterületen dolgozó tanács, pártszervezet véleményét. Ezt az információt természetesen figyelembe veszik a pártmunka, a párt- megbízatások értékelésénél is. A rendszeres, a megbízható, pontos tájékoztatással sok-sok félreértést kerülhetnek el. Emellett biztos alapot szolgáltatnak ahhoz is, hogy a párt- munkának, mozgalmi munkának — végezzék azt gyárban, vagy lakóterületen — azonos értéke legyen. A Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat pártszervezete pedig arra szolgáltatott jó és követendő példát, hogy nemcsak a lakóterületi szervekkel szükséges és hasznos jó kapcsolatot kiépíteni. Nem árt koordinálni a munkát a járási, a városi pártbizottságokkal sem. A vállalat boltjai behálózzák az egész megyét. Van belőlük bőven Balassagyarmaton is. A bolti dolgozók között egyre szaporodik a párttagok száma. Lassan-lassan annyian lesznek, hogy akár önálló alapszervezetük lehet Balassagyarmaton. Mindezt Salgótarjánban, a vállalat központjában készítik elő, és természetesnek tartják, hogy a tennivalókat, a párttaggá nevelést összehangolják a balassagyarmati városi pártbizottsággal. Sok minden, történt tehát az együttműködés erősítéséért, javításáért, azonban a pártalapszervezetek még korántsem használták ki lehetőségeiket. Az alapszervezetek egy részében — ahogy a salgótarjáni városi pártbizottság megállapította — nem fordítottak kellő figyelmet a zavartalan együttműködés feltételeinek megteremtésére. Ezért a pártbizottság e tekintetben is az ellenőrző munka fokozására ösztönözte az alapszervezeteket. Arra többek között, hogy évente legalább egy alkalommal — éppen az együttműködési terv tükrében — vizsgálják meg a bejáró dolgozók helyzetét. Segítsenek abban, hogy közülük valamennyi hasznos tagja legyen a gyári és a lakóterületi kollektívának. Vinczc Islvánné J NÓGRÁD - 1975. szeptember 11., csütörtök 3 /
