Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-24 / 224. szám

Másképpen élni... Telepiek a bányavárosban AZ EMBER megszokott életritmusán, életmódján nem könnyű változtatni. Az ember olykor mégis megteszi. Mi­ért? Erre kerestünk választ Nagybátonyban, a bányavá­rosban Ferov József családjá­nál. A családfő 45 éves, ősz ha­jú, kemény férfi. Bányász Szorospatakon. Mielőtt ide­került volna, sok mindennel próbálkozott. Kőműves szak­mája van. Ért -a mozdonyve­zetéshez. és minden munkát el tud látni, amit éppen kell a maga és a családja számára. Hosszú út vezetett idáig. — Apa nélkül nevelked­tem Drégelypalánkon — kez­di a beszélgetést. — Tizenhá­rom éves koromban már csa­ládfenntartó voltam. Igye­keznem kellett és igyekeztem is, hogy minél több legyen nekünk. Ezt szoktam meg. .. A mai életemről csak jókat mondhatok. Felesége a nagybátonyi Ha­risnyagyárban dolgozik. Most szülési szabadságon van, mert a legkisebb gyerek, a kis sző­ke. bozontos hajú. csak eav- éves. A legidősebb fiú Buda­pesten tanul, vegyipari szak- középiskolában. A középső, a kislány nyolcadik osztályba jár. — Tizenöt évig laktunk Szorosban — mondja a pi- cinységében is erős asszony, aki árvalányként — ő így mondja — a menhelyet is megjárta. — Egy szoba-kony- hás barakképületben. Nem volt fürdőszobánk, a víz, a vécé is kint volt. Szűkös kö­rülmények között éltünk, mé­gis olyan nehéz volt otthagy­ni azt az életet. Megszoktuk. Állatokat tartottunk, közel volt az erdő, gombázni jár­1 tünk, rőzsét szedtünk. A kis­kertünkben pedig minden zöldség, ami a háztartáshoz kell, megtermett. A gyerekek is sokat segítettek. Megetették az állatokat, takarítottak, be­vásároltak. füvet hordtak a nyulaknak. — Még leadásra is tenyész­tettünk — jegyzi meg a férj. — Nagyon tudom dicsérni a szorosi életet! Hozzárögződ­tünk. Bányász vagyok, de mindig tartottam állatokat, ebben voltam benne világéle­temben. Sajnáltam otthagyni, de itt a bányavárosban jó la­kást kaptunü. — Persze igaz, nem olyat, amilyet szerettünk volna — szól az asszony. — Milyet akartak? — NAGY, HOSSZÚ elő- szobásat. Azt jobban kihasz­náltuk volna. Így bizony a fürdőszobában tartunk több minden holmit, a gyerekekét is, mert nem fér máshová. Aztán a lakásban is vannak kisebb repedések, de éppen a napokban jártak kint az in­gatlantól, megnézték és meg­ígérték, hogy kijavítják. Szó­val itt is vannak hibák, de mégiscsak jobb. Egyébként az elsők között jöttünk le Szo­rosból. Kaptunk is az ottani­aktól egy kis fejmosást, hogy miért. Ott, ugye, jóval keve­sebb a lakbér, sokan azt sem hagyják el szívesen. Ferov József 70 százalékos kedvezményt kapott a lakásra a három gyerek után. — Jobb szociális köröl mé­nvek között élünk — mondja a férj. — Igaz, nekem ott helyben volt a mimkahe'wm, de az asszonynak.. . Főleg neki. meg a gyerekeknek jó, hosv beköltöztünk. Hiába volt mindenünk, és éltünk úsv, mint az ősbányászok, otthon gazdálkodtunk. De mindenért,. például a kenyérért, a tejért sorba kellett állni, nem volt gyógyszertár. Itt mindent meg­kapunk. amire szükségünk van: kenyeret is akkor ve­szünk. amikor akarunk, nem kell az autóra várni, hozza-e már. — Két nazv szobánk van és konvhánk. Olajjal fűtő"k van gáztűzhelyünk, igaz. snarhe1- tünk is. . . A férjem u^vanis kan szenet a bányától. És ez 'sokat jelent, mert bizony ^ az olajnak most felment az ára, így aztán olcsóbban kijövünk. Zsófika, a nyolcadikos nagy­lány is örül az új lakóhely­nek: — Itt nefn kell sorban állni órákat a boltban, az ál­latokat sem kell etetni. — Az olyan kényszermunka volt amúgyis a számukra — veti közbe az asszony. — De szó nélkül és jól megcsinál­ták. — Most több a szabad időm. nagy szobáink vannak, jobban elférünk — folytatja a kis­lány. — Az iskola is szigo­rúbb. Amióta itk tanulok, rom­lottam néhány tizedet. de igyekszem, mert Szécsényben, a mezőgazdasági szakközépis­kolában szeretnék továbbta­nulni. .. Csak aminek nem örülök, hogy nem pingpongoz­hatok úgy, mint Szorosban, Itt bezárják a terembe az asz­talt. Egyéni sport... Pedig megyei versenvt is nvertem és voltam az úttörő-olimpián is. Az ember megszokott élet­ritmusán nem könnvű változ­tatni. Az ember mégis meg­teszi, és ha okosan változta­tott, nem bánja meg. Megyei filmbemutatók Tarka masoehél SZOROSPATAKON a Nagv- bátonyi nagyközségi Tanacs 1970-ben kezdte meg a bánya­városba történő, egészsége­sebb, korszerűbb lakás- és életkörülmények közé való beköltöztetést. A régi barakk­lakásokat nem szívesen hagy­ták el az emberek. Nem a la­kásokhoz ragaszkodtak első­sorban. hiszen azok régiek, el­avultak voltak, hanem az otta­ni, évtizedek alatt megszo­kott életmódhoz. Furcsa volt. hogy reggelente és esténként nem kell szöszmötölni az ud­varon, az állatok között, hogy az erdőre sem mehetnek — mert nem is kell már — fű- tenivaló fáért. De aki bejött — mint Ferovék —, az nem bánta meg. Otthon érzi magát az új lakásban, és tudja, hogy kényelmesebb, korszerűbb, emberibb életet él. Sulyok László Kő-könyv Vonzó, nem mindennapi ér- dekességü látnivalóval gazda­godik Tata. A Kálvária-domb oldalában hatalmas termé­szetvédelmi parkot: földtani kiállítást, kóparkmuzeumot létesít a városi tanács segít­ségével a Központi Földtani Hivatal. Alapját Európa egyik legértékesebb geológiai emlé­ke. a Kálvária-domo egykori kőbányájának faia adja. A lal különlegessége, hogy bete- (tantest nyújt a föld kialaku­lásába. Védetté nyilvánított, alig 40 négyzetméternyi terü­leten mintegy 40 méter vas­tagságban látható Magyaror­szág szinte egész geológiai fundamentuma. A 100—200 millió éves, változó színár­nyalatú kőzetrétegek nyitott könyvként mulatják be az év­milliók alatt lezajlott föld­történeti „eseményeket”. A legrégebbi réteg az úgyneve­zett Triász-tengerben kelet­kezett, amikor hazánk terüle­tét nagy kiterjedésű sekély tenger borította. Kőzettömeg vall a hajdani tenger élővilá­gáról, a múltimilliárdszámra irt "élt különféle puhatestűek- röu. egysejtű lényekről. Az eLhalt tengerlakók mészváztö- redékéből keletkezett az a roppant tömegű mésziszap. amelyből a később hegyekké váló dolomit- és mészkőtöme­gek születtek. A természetvédelmi terület mellett úgynevezett kőparkot létesítenek. Itt Magyarország hasznosítható ásványi nyers­anyagait. a hazánk földtan: felépítésében részt vevő leg­fontosabb geológiai képződ­ményeket mutatják, majd be. A látványos parkegységben lesz annak a barlangnak a bejárata is, amely a Kálvária- domb mélyén 300 méter hosszan húzódik Berde Mihályné Megjelent A Jelenkor szeptemberi száma Gazdag, változatos tarta­lommal. értékes szépirodalmi és lanulmányanyaggal je­lentkezik a Pécsett szerkesz­tett folyóirat új száma. A Urai rovatban — többek kö­zött — Csorba Győző, Makay Ida, Mátyás Ferenc, Mellorisz Béla, Parti Nagy Lajos, Té- nagy Sándor és Toldalagi Pál költeményei kaptak helyet. A prózai írások sorában Bertha Bulcsú A kenguru című regé­nyének befejező részét, Ko­lozsvári Papp László elbeszé­lését és Pál Rita kesztyűgyá­ri riportjának második köz­leményét olvashatjuk. A „Képzőművészek mű­helyében” sorozatban a kapos­vári Honty Márta művésze­tét niutatja be Tüskés Tibor írása. Bodri Ferenc új kép­zőművészei könyvekről szá­mol be. A Fülep Lajos emlékezete című összeállításban Marcsi Ernő és Dercsényi Dezső Fü­lep Lajos tudományszervező tevékenységét elemzi, Haj- nóczí Gyula pedig az építé­szettel kapcsolatos munkássá­gát vázolja. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Czine Mi­hály írása Csuka Zoltán éle­téről és művészi pályájáról. A kritikai rovatban — többek között — Takáts Gyula új versesköteléről és Kende Sán­dor regényéről olvashatunk is­mertetést. Képünkön: az Ereszd el a szakállamat főszereplője, Helycy László látható. Csehszlovák és szovjet bűn­ügyi filmek, magyar film­vígjáték, jugoszláv partizán- film, olasz—francia—NSZK, történelmi filmdráma egy­aránt szerepel a hónap utol­só napjaiban megyénk film­színházainak műsorán. A magyar filmvígjáték Ba­csó Péter filmrendező alkotá­sa. Eddigi filmjeire is jellem­ző volt, hogy a társadalom egy-egy rétegének problémá­it villantja fel (Nyáron egy­szerű, Sz-erelme«; biciklisták, Nyár á hegyen, Fejlövés; Ki­törés; Szikrázó lányok). Az Ereszd el a szakállamat cí­mű filmjében a bürokratiz­must, a vezetők egymás elle­ni harcát veszi célba, s teszi nevetségessé. Ebben számos jeles munkatársa akad: Zsom­bolyai János, a film opera­tőrje, Major Tamás és Kállai Ferenc összeszokott színész­duója, Helyey László kevés eszközzel megformált ifjú feltalálója és a kisebb szere­pekben Bánsági Ildikó, Garas Dezső, öze Lajos alakítása. Az öten, akiket leírtak cí­mű jugoszláv háborús kaland­filmet a Jugoszláv Televízió népszierű rendezője, Drágán Markovié az utóbbi években a televízióban sugárzott hasonló témájú filmsorozatok sikere láttán alkotta meg. A film fiatalokról szól. A rendező így nyilatkozott alkotásáról: „Nemcsak filmmesének szán­tam, hanem megemlékezés­nek, azokra a fiatal hősökre, akik 1941-b°n, szinte a gim­názium padjaiból kényszerül­tek a harcba r Elképzelésem az volt, hogy történetüket más formában mondjam el, mint az eddig megszokottak. El­sősorban nem a hősöket akar­tam láttatni, hanem az egr- szerű fiúkat, akik kicsit fele­lőtlenek, éretlenek, de éopén ezért igen közel fé-kőzhetnek a mai fiatalsághoz.” Luchino Visconti a Halál Velencében és az Elátkozottak című filmjében felvetett prob­lémakört boncolgatja a Lud­wig című kétrészes alkotásá­ban is: a német uralkodó osz­tály hanvatlását. Űj filmie, II Lajos bajor király élettör­ténete. Az uralkodó a század eleji Európa egyik legkülön- cebb alakja volt, máig is tisztázatlan körülmények kö­zött lelte halálát. Visconti ábrázolásában Ludwig tisz­tán látó, de kiegyensúlyo­zatlan, nagyzási hóbortban szenvedő személyiség, akit nem érdekel a politika, sem az udvar intrikája, a valóság elől egy látszatvilágba mene­kül. A főszerepeket ismert művészek — Romv cchneider, Helmut Berger, Silvana Man- gano alakítják. Egy tajgai arany rablás a „Gyilkosság”, másodkézből című szovjet bűnügyi film té­mája, egv gyilkosság szálai­nak szétbogozása. A szép ma- neken esete — bizonyára jól szórakoznak a fordulatos, iz­galmas történeteken a műfaj kedvelői. Mai tévéajánlatunk 21.00: MIKROKOZMOSZ I. A budapesti művészeti hetek alkalmából mutatja be a televízió új, Bartók Béláról készült öt­része« sorozatát. Mikrokozmosz címmel A sorozat a Kcnemerrő életé­nek apró mozzanatait a viwsza- emlékezésels tükrében idézi fel. Emlékeznek azok, akik legköze­lebb álltak Bartókhoz, családtag­jai, barátai, partnerei. Talán je­lentéktelennek tűnő jelzések azok, amelyeikct a halványuló emlé­kezet megőrzött; belőlük mégis összeáll a zenéjéből jól ismert emberi portré. A sorozat első részében Apám, Bartők Béla címmel fia mondja e! régi lakásukhoz, a rákoshegyi kertes házhoz fűződő emlékeit; a gyermekkor eseményeit felidézve. A műsorban érdekes és Ismeret­len családi ereklyéket láthatunk: portrékat, karikatúrákat. A to­vábbi részekben Férjem, Bartók Béla címmel, Bartókné Pászlory Oítta emlékezését hallják; Bará­tom, Bartók Béla címmel három barátjáét; Bartók szonátapartnere voltam címmel Gertler Endre he­gedűművészt; Az alkotó Bartók címmel pedig Dcnijs Dille zene­kutató tudós idézi meg Bartók alakját. • A P Ä C I A páciens szélesre tárta a körzeti rendelő ajtaját és ki­szólt a folyosóra: — Kérem a következőt! Alacsony, hajlott hátú, idős nénike tipegett be a szo­bába/ A páciens barátságosan megjegyezte: — Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? — Elég rosszul, kedves­kém. A fiam már négy hó­napja nem járt nálam. Saj­nos, a menyem ellenem uszít­ja, pedig tessék elhinni, én igazán egy rossz szót nem mondok róla senkinek. A páciens együttérzően bó­logatott: — Ilyen az élet. Mindenki­nek Van panaszk^dnivalóia. Most miről beszélgessünk? Talán az időjárásról? NÓGRÁD - 1975. siepteinbei 24., szerda | — Beszélhetünk, leikecs­kém. Reggel, amikor lemen­tem tejért, nagyon fújt a szél. Alig győztem átmelegedni. Hiába, már nem vagyok a ré­gi­A páciens továbbra is tü­relmesen érdeklődött: — Miről beszélgessünk még, nénikém? — Most inkább elmonda­nám, hogy oldalt, deréktól felfelé van egy tojás a hátam­ban!... A páciens gyorsan közbe­vágott : — Ezt már ne nekem tessék elmondani, hanem a doktor úrnak. Gyors mozdulattal elhúzta a fehér függönyt: — Főorvos úr, legyen szí­ves. Remélem, sikerült gyor­san bekapnia az ebédjét, amíg én elbeszélgettem a né­nikével. A doktor egy falat kenyér­rel felitalta a pörköltszaftot, és lenyelte az utolsó falatot. Aztán a páciens fülébe súgta: — Köszönöm a segítségét. A betegek a rendelőben az első tíz percben magánjelle­gű panaszaikat mondják el. Ezek meghallgatásához- nem keli orvos, megteszi egy laikus is. Ezek az improduktív tíz percek rengeteg felesleges időt jelentenek. Még egyszer köszönöm fáradozását. Most már én foglalkozom a néni­vel. A páciens udvariasan meg­hajolt: — Viszontlátásra holnap öélben. Amig megeszi a töl­tött káposztát, szívesen ren­delek ijimét. Galambos Szilveszter Filmkülönlegesség, szellemi totó, hatásvizsgálat Vajon egyszerű moziláto- gató, vagy Valódi klubtag lesz abból, aki bérletet vásá­rol a balassagyarmati műve­lődési központ és a Nógrád megyei *Mozi üzemi Vállalat közösen hirdetett filmsoroza­tára? Bállá istvánnénál, a filmklub szervezőjénél nem én voltam az első érdeklődő, fogynak a bérletek. — Ilyen zárt körű. archív, és MOKÉP-filmekből álló fiimelőad .sokat évek óta szervezünk. Nagy közönségsi­kere volt például 1972/73'ban az olasz filmsorozatunknak, vagy 1973/74-ben az NDK és az NSZK filmművészet bemu­tatásának. Hasznosak voltak az ismertető előadások is egy-egy sorozat előtt. — Tudnak-e valami úját nyújtani az idei évadban? — kérdeztem Ballánét, aki nem­régiben. folytatott tárgyalást, a Magyar Filmt udományi Intézet és Filmarchívumban. — Újdonságnak számít a svéd filmművészet bemuta­tása — válaszolta. — A lis­tára csupán legendás hírű filmrendező: Ingmar Berg­man, Bo Wideberg, L. M. Lindgren, Jörn Donner tizen­két olyan alkotását vettük fel, amely külön-külön is rendkívüli művészi élményt jelent. Ha még hozzáadjuk hogy a sorozat indulására si­került a filmarchívum egyik kitűnő munkatársát is meg­nyerni előadónak, aki elvi és gyakorlati segítséget ad a klub tagjainak ahhoz, hogy az archív és kot’társ filmművé­szetben egyaránt jól eligazod­janak, akkor különlegesen magas hatásfokban remény­kedhetünk. — így a nézőből értő és él­vező filmbarátokká válhat­nak mind a diákok, mind a felnőttek. Filmbarátok körét nem szervez a művelődési központ? — A filmklub tagjait akár filmbarátoknak is tekinthet­jük. Nem az elnevezés a fon­tos, hanem a cél: filmművé­szeti ismeretterjesztés, amit vállaltunk a párthatározat közművelődési feladataiból. — Hol találkoznak a film-' klub tagjai? — Nemcsak a moziban; szeretnénk, ha a filmvetítés után újra összejönnének és elbeszélgetnénk a látott film­ről. Az új művelődési köz­pontban barátságos klubok: vannak, alkalmasak ilyen összejövetelekre. Nem temati­kusán, hanem kötetlenül, esetleg parázs vitákba is bo­csátkozva értékelnénk együtt a filmeket, külön az ifjúság és külön a felnőttek. Tervez­zük, hogy meghívunk film­esztétákat, filmelőadókat, akik segítenek, hogy nyomon követhessük a filmművészet fejlődését. A manapság any- nyira divatos szellemi totóra is gondoltunk. Játékos for­mában összegeznék a klub tagjai, hogy mennyit tudnak Svédországról, annak művé­szetéről, majd egy_egy le­játszott filmmel kapcsolatban tennénk 'fel menet közben kér­déseket. A válaszokat már a művelődési központ filmklub­jában értékelnénk, és hely­ben osztanánk ki a nyerte­sek között a stílszerű jutal­makat. Például mozijegyet, a művelődési központ rendezvé­nyire szóló belépőket: film- művészeti lapokra, kiadvé- n'-okra szóló előfizetésekkel kívánjuk serkenteni, jutal­mazni a szorgalmas és igazán figyelő, gondolkodó filmklub- tagokat. — A sze’lemi totónak és a kérdőíveknek a népművelők is hasznát vehetik, hiszen ezek hatásvizsgálatra is felhasznál­hatók a továbblépés szem­pontjából. — így van: „mozizás” he­lyett filmesztétikái, film- történeti előadásokra törek­szünk. Tele vagyunk ötlettel, tervekkel, reményekkel — fejezte be a beszélgetést, és búcsú zásul számunkra is ki­állított egy klubigaaolvunyt. /

Next

/
Thumbnails
Contents