Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)
1975-09-24 / 224. szám
* Huszonöt évvel ezelőtt. 1050. szeptember 23-án avatták fel a magfizikai kutatás hazai központját, a Központi Fizikai Kutató Intézetet. A budai hegyekben kiépült tudományos központ negyedszázad alatt sok új részleggel is gazdagodott, tudósai nemzetközi hírnevet szereztek az intézménynek. Képünkön: a nagy atomreaktor. Ami a fizetésben benne van Mit főzött az asszony? Ismerek egy mérnököt, aki nagyon népszerű a gyárban. Sikerének egyszerű, de annál meghökikentőbb a titka. Amellett, hogy gyorsan, jól és igazságosan dolgozik. soha nem kérdezi meg egyik beosztott munkástól sem, hogy „mit fűzött az asszony?”. Nem kérdezi, annak ellenére, hogy az ilyen és ehhez hasonló vállveregető kérdéseket szeretik. Szeretik a munkások és szeretik a vezetők is. A munkás azért, mert ennek kapcsán érzi, hogy a főnökét érial perlekedő dolgozó emberi, jogi tanácsért, eligazításért a vezetőjéhez fordul. Kellene, hogy ilyen esetről tudjunk? Hát petsze. Hiszen a gyár, az üzem nem egyszerűen csak munkahely, ahol a termelés folyik. Élettér is. Az alvást leszámítva fél életünket itt töltjük el. A gyárkapunál az emberek a bélyegzéssel egyidősben nem vetik le gondolataikat. Ügyes-bajos dolgaikat, hangulatukat, intelligenciájukat, műveltségüket is beviszik a munkapadok melrá, hogy érdemes művelődni, sőt, tanácsokat is ad ehhez. Alaposan ismeri a beosztottjait és tudja, hogy kinek, mivel érdemes foglalkoznia, mire jó, ha odafigyel. Hová lehet további segítségért fordulni, és ígv tovább. S talán cserébe ezért — nincs is benne semmi csodálnivaló — nemcsak megbecsülést és néoszerűséget vívott ki. de még a munka is jobban halad. F. A. dekli, hogyan és mint él. Érdekli. még az ebédje is. A vezetők pedig azért, mert ha nem a munka után érdeklődnek, vagy nem a mindennapi teendőikkel kapcsolatos a téma, ugyan mi mást kérdezzenek? Azt, hogy mikor volt utoljára moziban, azt ugve mégsem. S azt, hogy mit olvas. hát azt sem. Egyszerűen azért, mert efelől a munkahelyeken a vezetőknek nem szokás érdeklődni.. Pedig eav üzemen belül ki hívja fel a fi gyeimet, ki keltsen érdeklődést a kulturálódás iránt, ha nem éppen az, akitől ioe- gai elvárhatjuk, hogy maga is művelt legyen? Nem sokszor lehet tapasztalni azt sem, hogy valamelyik hivatalié. És a vezetői poszthoz, a nagyobb fizetéshez és felelősséghez hozzátartozik ezeknek a gondoknak a megoldása, s ennek a műveltségnek a fejlesztése is. A hivatali felettesnek elsősorban valóban az a dolga, hogy zökkenő- mentesen, eredményesen men-, jen a munka. Nem akarja senki, hogy ő futkosson beosztottjainak ügves-baios dolgai után. De azt Isten. ho"v ne tekintse mindezt elinté- zettnek, egy ..mit főzött az asszony” rangú rutinkérdéssel. A mérnök, akiről mondandóm eleién szóltam, már régen, csak úgv önmagától bevezette a ..jogsegélyszolgálatot”. Arról beszél az . embereknek. ha csak módja van Egyperces telefoninterjú — Halló, b »lass agy arm aiti Autóklub? — Művelődési Központ, de azonnal szólunk valakinek az autóklubban. — Tessék, itt Hcmerka. autó- kiub-litkár beszél... — Nincs közvetlen telefonjuk? — Sajnos, még egy valamirevaló irodánk sincs, amióta elköltöztünk az óváros térről, illetve amióta kiváltunk a művelődési központ klubjai közül. — Akkor hol dolgoznak, hol található az autóklub Balassagyarmaton? — A város központjában vagyunk, a volt megyeháza épületében, a TIT-iroda és a Fegyveres Erők Klubja szomszédságában, egy ablaktalan helyiségben. De már nem sokáig — vált át vidámba a hang... — Csak nem költöznek innen is tovább? — De igen! Pontosabban az épület másik szárnyában kaptunk, két egymásba nyíló helyiséget, fö- iltra néző ablakokkal. Nagyon örül az egész vezetőség és a tagság. — Miért? — Több okból is. Elsősorban azért, mert a városi tanács vezetőinek külön megbecsülését érezzük abban, hogy a most kialakítandó hatalma« kultúr központban —% a sok pályázó között — ránk is gondoltak, és az uuto- klub helyi szervezetének is juttattak helyiséget. — Mi lesz ezekben? — Nem nagyok az igaz, de korszerű ügyfélfogadásra azért alkalmasak. Az egyiket irodának rendezzük be, a másikból barátságos klubot akarunk kialakítani, ahol kötött és kötetlen programok segítik a tagságot autós ismeretekhez és autós barátságokhoz, hasznos időtöltéshez. — Ügy tudom ön társadalmi vezetőségi tag, különben aktív népművelő. — Igen, sok évi tapasztalatomat ebben a klubformában is szeretném hasznpsítani. Tele vagyunk tervekkel... — Hallhatnék egyet-kettőt? — Szívesen! Autóklub-tagoknak Budapestre színházi, operaházi, múzeumi programokat szervezünk AUTÓVAL SZÍNHÁZBA elnevezéssel. De KRESZ ismeretterjesztő tanfolyamokat is tervezünk, és olvasási lehetőséget hazai és külföldi szaksajtókból. — Mikor nvílik meg az új autóklub és iroda? — Október közepére tervezzük az ünnepélyes megnyitót. Elekes Éva Csendes augusztusi délután ülök az órhalmi templom kórusában, s hallgatom a Bach-misét, amit a hívatlan látogató tiszteletére játszik a falu fiatal kántora. Játszik félig lecsukott szemmel, önfeledten, élvezettel. A kápol- naszerűen kicsi templom méreteihez viszonyítva monumentális hangú az orgona: a szarnyaló muzsika szinte széttolja a falakat, megemeli az alacsony boltozatot. A kántor előredől, elmosolyodik meghatott csodálkozásomon. Micsoda körülmények kényszerítették húsz vagy huszonöt éve ezt az embert arra, hogy abbahagyja zenei tanulmányait? Negyvenéves lehet. Talán világot járó művész lehetne, koncertező, hírneves orgonista, ha nem kényszerül még tizenévesen kenyérkeresetre, kántori pályára. Nagy művész lehetett volna tán, mint, ahogy most reméli pontos szülői figyelemmel, szeretettel, büszkeséggel, az lesz a fia, akit nyolcévesen nagy szakmai reményekkel vettek fel a Zeneakadémia előkészítőjére, Budapestre. Zúg. zeng, szárnyal, az orgonaszó, én nézem a templom színes üvegablakait. Szemben velem Szent Rita képe. Fiatal, mosolygó nőalak, jó volna tudni legendáját, történetét! A szentkép felirata mellett' azt is megörökítették, melyik család készítette. S így van ez mindahány képen. A feltehetően jó módú képcsiná1 totók neve fentrö] is. lentről is jól olvasható. Mintha kicsit hivalko- dók lennének ezek a feliratok. Ki hinné, hoev a közismerten' ma is nagyon vallásos falu legkatolikusabb család- iáinak lehetett szüksége erre a szerény reklámra, nyilváMai arcok — mai emberek Rímekbe szedett élet... „Ha visszagondolok saját életemre, Az eltelt viharos 30 esztendőre. Megállapíthatom, hogy sokat dolgoztam, A nehez munka élvonalában voltam. Ami a községben megvalósítást nyert, Annak pénzalapját én teremtettem meg. Igen nehéz volt, de mégis csak megérté, Mert sokat fejlődött községem és népem”. Az idézet szabályos és pontos, a rímek is elfogadhatók. Amit pedig ez a nyolc sor takar, egy ember életének sum- mázása lehet. Egy olyan emberé, aki egész életére elkötelezte magát a közélettel. Már a múlt rendszerben a körjegyzőségen dolgozott, a fel- szabadulás, a tanács megalakulása után pedig a szocialista építés élvonalában, a tanácsban tevékenykedik, mint függetlenített végrehajtó bizottsági titkár. Kékfedeies, vaskos könyv kerül a kezembe. A címe: önéletrajz. Varga ' Joachim, Mátramindszent. Az eddig eltelt élete, 49 éve, még inkább az utolsó harminc év története, élménye, gondok és bajok, örömök olvashatók rímekbe szedve. Varga Joachim, aki ma is a Mátramindszenti Közös községi Tanács Végrehajtó Bizottságának a titkára, így mondja el1 éledét. így foglalja össze élete történetét. A verset prózába gyűjtöttem, Ígv faggattam Varga Joachimot. — A magam számára ír- *am rímekbe az önéletrajzom, így az olvasása is kedvesebb, nem olyan száraz tény, mint a valóságban. Előveszem esténként, olvasom, s éppen a rímek után újra és újra átélem a megtörténtet — mondja a beszélgetés során. Arra kértem, hadd olvassam el az önéletrajzot. Vaskos kötet, időigényes. Másként tűnt fel előttem egy ember, aki egész életében a közösségért tevékenykedett. Hiszen egy vb-titkárról azt tételezheti fel az ember, hogy leginkább aktaember. így, rímekben viszont élőbb, elevenebb. közvetlenebb lett előttem. .. A csendet így töri meg: — Itt születtem Mát.ramind- szenten. Famíliám is itt lakik. Apám bányász volt. Hatan voltunk testvérek. A tanítónk javaslatára kerültem Fasztóra, a polgáriba, amit 1942-ben végeztem el. Még ebben az évben a körjegyzőségre kerültem, kisegítőnek és közellátási ügyintézőnek. De 1944. novemberében megszállták a községet a nyilasok, a tábori csendőrök. Életem egyik kálváriája kezdődött. .. Hallgatom Varga Joachimot. Lapozom a rímbe szedett időszakot megörökítő könyvecskét. Bujkálás a pincében, aztán bevonulás, Pélervásúrától Losoncon át a Csallóközig. Bombázások és kivégzések a szeme láttára. Jó, hegy fiatal idegei sokáig bírták. — Keserves volt az út hazáig, de hazakerültem. Először a demokratikus rendőrségen voltam, a politikai osztály helye! tes vezetője. Nem sokáig. Én a közigazgatással köteleztem el magam. Mint irodatiszt a földigénylő bizottság munkájában vettem részt, nem egyszer hajnalig tartó vitatkozással. Foglalkoztam adóbeszedéssel, beszolgáltatással. 1947-ben 320 fo-intos f'zeléssel lettem , megerős’tve”. Micsoda pénz volt! Először tagjelölt, 1949-ben pedig párttag lettem, és segédjegyző. Megszületett az alkotmány, s ennék egyenes következménye lett, hogy tanácsok alakuljanak. Törvénybe Is iktatták. 1950 október 22-én harminc •tanácstagot választottunk a községben, én lettem a. végrehajtó bizottság titkára. Azóta is itt vagyok. .. Különböző állomásokat állítottunk fel a beszélgetés során. A rímekbe szedett önéletrajzból is ezeket olvassam ki. Nézzük az állomásokat, s Varga Joachim életén, önéletrajzán keresztül a falu fejlődése tükröződik. 1950. Villamosítják a községet. Vágják az akácoszlopot, ássák a gödröket, hogy mielőbb kigyulladjon az életet adó fény, eltűnjön a büdös petróleumlámpa. — Minden év tartogat valamit. 1952-ben bevonultam katonának. Egy évvel később megszületett a kislányunk. Azután kórházi gyógykezelés, s ki tudna már mindenre visszaemlékezni, ha nem lenne az önéletrájz... Igaza van, az önéletrajzot hívom Ismét segítségül! Eltűntek a viharfelhők Mátra- miiidszent felől. 1959. őszén megjelentek az agitátorok Mátranovákról. A nagyüzemi mezőgazdaság előnyeit magyarázták, nem is eredménytelenül. December 23-án már megtartották a közgyűlést, megalakult a termelőszövetkezet. De fejlődött a község is. Megtörtént a Béke utca átépítése. Micsoda nagy dolog volt akkor! Evek múltán kellett a művelődési ház. Varga Joacnim szervezte a munkát, tervrajzokat készített. Az építkezésnél olt volt a falu apraja-nagvja. Szombaton, vasárnap dolgoztak, s elkészült az 1.2 millió - forint értékű művelődési ház. — Saját beruházásba is kezdtem. 1985-ben felépítettem a családi házamat. A figyelmem azonban a község felé irányult. Gazdagodtunk... Mátramindszent tovább gazdagodott. 19fifi-ban az iskolát 400 000 forintért bővítették. Kilométerekben épült az Ú1 járda. Köves utat létesítettek a temető felé. Meeva'ósf'ották a parkot az új művelődési ház mellett, . bekerítették annak rendje.módja szerint. Nem sokkal később már új tanács- házán fogadhatták az ügvfele. kel. Erre a mynkára 480 000 forintot- költöttek. reneet°g társadalmi munka mellett. De kellett a kulturált kisvendéglő, később az új élelmiszer- bolt. Hat éve. hogy ilyen összefogással létrejöhetett a modern faluközpont... Sok gond és öröm vegyül össze. Az év. forduló kapcsán már elmondhatjuk. hogy megváltozó* t a falu kéne. 1970. július 1-én Mátramindszent székhellyel létrejött a közös községi tanács. Ide tarlozik Szuha es Mátraaímás. A társközségek sem panaszkodhatnak! Csu- nán az utóbbi időben Szuhán iárdásítottunk, vízvezetéket fektettünk, festettük az óvodát. Máraalmáson a Bem utca kövezésére került sor. A két éve épült mindszenti óvodára 1,6 millió forintot költöttünk. több mint harminc gyermek elhelyezése biztosított. A berendezés vásárlásához családonként 200 forintot adtak össze. Az új sportpálya — ahol 18 000 köbméter földet mozgattunk meg — már a három község fiataljainak sportolási lehetőségét terem, tette meg. és sorolhatnám tovább a fejlődést, amit a három község a tanácsok fenn. állása óta elért. 1971. áprilisában Varga Joachimot hatodszor választották a tanácstagok sonaiba. if. letve a végrehajtó bizottság titkári funkciójába. Munkáját, eredményes tevékenységét nyolc kitüntetés és elismerés fémjelzi. Nyolc kitüntetés, mind a munkáért. Somogyvári László Őrhalmi napló (ß) Szent Rita mosolya mint ahogy a falu szokásai megkívánják. Itt mindenki vallásos, a magamfajták sorából nem tudok kiállni, megszólnának érte, ha én egv- szercsak nem mennék temp*- , ... . lomba, nossagra! Itt, amikor a zsu- körében Is, ha formálisán is _ ... „ , . , folásig megtelt padok közűi Pozitívan értékelhető, hogy a ” |ehát a megs 1 felnéz valaki egy-egy képre, fiatalok saját bevallásuk sze- Kérdeztem. sonetsem jutna eszese ilyt&s- rint 3 szüleik, illetve n3gy” A vhIhsz. az asszonyoktól, mi. Természetes, hogy a szüleik kényszerítő hatására igen is, nem is. Mindenképp szent neve alatt ott van az vesznek részt egyházi rendez- több mint megszokás ■ adakozó neve. Öthatomban vényeken.” — mondták — örökölt összeközadakozásbói renoválták a pozitívan értékelt ten- tartozás, bár kétségtelenül nénány éve több , százezres dencia nagyjából igaz lehet, egyre többer\ vannak, akik költséggel ezt a templomot, de aligha hiszem, hogy itt csak megszokásból, vagy csa- s bőkezűen adtak az orgona valaki valóban felmérte vol- ládi szolidaritásból iárnak a bővítésére is a hívek. Megye- na a fiatalok vélekedését eb- templomba. Noha a falu pao- szerte híres az őrhalmiak ha- t>en a kérdésben, a „saját la prédikációiban a szószék* gyományos vallásossága, bevallás szerint” helyett ér- ről újra és újra figyelmezteti Egy politikai munkás is- demes inkább úgy fogalmaz- az ilyeneket, sem a társade- merően beszélte, hogy néhány ni, amint reméljük, amint lomnak, sem az egyháznak éve, amikor először járt a gondoljuk. Elbeszélgettem nem ló a képmutatás, az faluban, nagygyűlésre volt erről a kérdésről néhány kö- járjon el misére, aki hite sze* hivatalos. Ült az elnökség zépkorú asszonnyal is, vé* cint akar. tud, próbál élni. asztalánál, kereste a szem- letlenül éppen olyan három— Aki vállalja, hogy azonosul benülő százak arcán, szemé" négy fizikai dolgozóval, aki- az egyház céljaival, ben a mély vallásosság meg- két jó munkájuk nyomán, ~ Nézem Szent Rita képét, különböztető jelét: csak a becsületes, igazságkeresé- a felhők közt lenyugvó nap munka, a nagyot akarás jelét sük nyomán, értékes megszó- bágyadó ereje csillan meg a látta, mégis megrettent ki- lalásaik, hasznos javaslataik szent mosolyában. Szent Ricsit, mikor a gyűlés végezté- után megszólítottak a tér- ta: mennyi őrhalmi gyerek, vei az Internacionálé élének- melőszövetkezeti pártalap- fiú é? lány nézi vasárnanon- lésére szólították fel az em- szervezet aktivistái: gondol- ként ezt a kénét! ötéves fi* bereket. Egyáltalán ismerik-e koztak-e már azon, hogy úoska futott néhány éve utaz Internacionálát ezek aval- ilyen munkával, ilyen kiállás- cára boldog kiáltozással hírül íásos asszonyok, férfiak, tű- sal a párt tagjainak sorában adni RHa nevű kistestvére nődött, s megdöbbenésére a volna a helyük. Meglepően «z«l?té6ét: megszületett Szent közös éneklés harsogón be- őszinte. kitárulkozó választ Rita — mondta. A bölcsőben töltötte a termet megrenditőt kaptam. ringó baba iskolás nagylány és egyszerű szépséggel zen- — Sókat tépelődtiink a dől- azóta, nótafa az úttörőben, gett: rabságunknak vége gon. Megtisztelőnek is érez- zongorázni tanul, a fiú meg már... tűk az invitáló szót, meg is maholnap mezőgazdász lesz. Érdemes volna komolyan rettentünk tőle. Hogyan lép- aki talán — ki tudja — új megvizsgálni a falu vallásos- jek én be a pártba, mikor burgonya nemesít ősi ei'á'-á- ságában, milyen szerepe van minden vasárnap, ünnepnnn son kísérletezik egv-két év a hagyománynak, a szokásnak misére megvek, gvónok. ál- m”iva szülőfalujában, s milyen az átélt hitnek. Egv doz”k. tépelődtem fél éjsza- Vajon, valaha mée az 6 tanácsiilési jegyzőkönyvben kákon át. és arra a meggo-r gyerekeiket is elkíséri' Szent így olvastam erről sommás do’ásra jutottam, hogy nem Rita mosolya-’ ítéletet: .az idősebb aererá- tudok másképp cselekedni, Erdős Istyán ciő továbbra is vallásos ideológia befolyása alatt áll, s í . ... ....... e z éruzlcli hatását a fiatalok | NOGRAO — 1975. szeptember 24., szerda 5 \
