Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-15 / 191. szám

Takarékoskodunk...

Jár a traktor, a nagy teljesítményű, ki tutija, hány lóerős lánctalpas traktor, az SZ— luO-as motorja. Óramű pontossággal ketyeg a szerkezet aiapjaratuan, hasonlóan egy jo márkájú időmérőhöz, persze, jó nehány decibellel hangosabban. De most hiába a kitűnő gép, allnia kell: elromlott az eke vezető kereke. Azt javítja serényen a traktoros, meg a másik gép vezetője, aki segíteni jött kollegájának. s körülöttük serénykedik az éppen határjárást végző agronómus is. Négyen vannak 'így szépén, egy csoportban — nem számoltuk • bele az előbb az agronómust hor- oozgató íogatost, mert ő csak tétlen szemlélője a dolgok kimenetelének —, meg a két kékes füstöt, okádó traktor. Nézzük őket egy ideig, fél óra is beletelik talán, aztán tovább- allunk, mert fotós kollégám közben szeretné „lekapni” a dimbes-dombos terepen meglehetősen jól mutató tarlóhántást. Mert ■azt végeznék éppen, és . sajnálkoznak is « . műszaki hiba miatt mindahányan ... Térülünk aztan valahonnan óra múlva talán, s ha megörökítettük volna, ugyanazt a nyugalmi helyzetet tanulmányozhatnánk az előhívott képen: a három serénykedő, az egy tétlenül, bakon üldögélő emberi és’ a két azóta is járó, nagy teljesítményű, traktort. Nem kenyerünk a matematika, fle legszívesebben kiszámolnánk!: a négy ember ez időre eső munkadíját, a traktorok fogyasztását, s a forgalomból kivont két szürke ..allásdíját” is. *

Napok óta nyugtalanul szemlélem, hogy utcánkban, ami bizony két kilométernél is hosszabban nyújtózik a község belseje felé, égnék a villanyok. Nyugtalan vagyok, n»', persze, nem azért, mert meg tudtam állapítani, hány égő mondta már fel ki tudja mikor a szolgálatot, hanem amiatt, mert — nappal van. Világos, negyvenfokos nap hevétől izzó délidő. Első ízben ezt tapasztalva, úgy gondoltam, szerelők dolgoznak a vonalon, s lelki szemeim előtt máris íelrémlett az oszlopon fél csupaszon függő, verítéktől, melegtől szenvedő villanyipari munkás képe, aKi ilyenkor is teljesíti feladatát. De szerelő nem volt, csupán a kiégett égők foghíja és a fényesen tündöklők sora. Mondom, így, délidőben. Véletlen lehet — nyugtatgattam magam —. s csak a harmadik alkalommal kezdtem el nyugtalankodni. Mert az utca közvilágítása, bár akkor „csak” reggeli nyolc óra volt, a napsugarakkal vetekedve szórta fényét a nem létező sötétbe. Csitulj szív...!

Kora hajnalban támadt elintéznivalóm. Egyedül baktattam az útszegélyen, s nem volt senki velem, csak a kétpercenként üresen elsuhanó teherautók vezetőinek lenéző szimpátiája. Nem kívántam, hogy ezt tegyék, s mintha megtudták volna gondolatomat, csak zúgtak el mellettem, megállás nélkül, üresen. Igen, rakomány nélkül dübörögtek a járművek, némelyik utánfutót is vonszolva maga után, s csak mentek, csak mentek. Vállalati, termelőszövetkezeti, egyéb gazdálkodó egység felségjelzésével az oldalukon. Tizenhatot számoltam meg rövid fél óra alatt, aztán abbahagytam ujjaim görbítgeté- sét. Ami ugyan nem helyettesítette a reggeli tornát, .de a gondolatok felébresztésére kitűnő alkalomnak bizonyult. Mert bármily hihetetlennek tűnik is ilyen korai időpontban, elgondolkodott-az ember: a fuvarok csak délben teremtődnek meg?

Idéző-, vagy kérdőjelbe kellett volna tenni a címet, mert ily módon netán félrevezető lehet, többen esetleg komoly témát sejtenek alatta. De nem állt rá a kezünk: ne takarékoskodjanak az elolvasásához szükséges tízperces idővel...!

> — karácsony —

Hajlik az acél, pereg a homok

Hosszú sorban gördülnek a csillék az akna alá. Szenet hoznak a frontokról, munkahelyekről. Meddő kőzetet, homokot is, az előkészítő vágatokból. Szaporán forog az aknakas. Felfelé viszi a terhet, lefelé hozza az üres csilléket. Bányajárásra indultunk Kányás-aknában. A jövőt jelentő fontos területre a déli bányamezőbe. Zsuífa Miklós igazgató. Laczkó István aknavezető és Galamb Elemér bányamester a gondokról, bajokról folytatnak eszmecserét útközben.

Szeszélyes bányarész ez — erősödik bennem a sokat hallott vélemény. A vízzel meg kell birkózni. Nem is olyan régen — amikor már jól bejáródon a kitűnő F—6-0« elővájó gép — mögötte víz tört fel a talpból. Hamarosan elöntötte a munkahelvet. iszappal temette be a génét. Hosszú, keserves munkát jelentett a víztelenítés, iszap- talanítás, a gép kimentése. Javítás után újra munkába állították másutt a gépet, de ahogy a beszélgetésből kiveszem. a vezetők nem elégedettek a jelenlegi teljesítménnyel. Többet várnán tőle. és az idő Is sürget. Kell a munkahely Kányáson nagyon.

Hosszú az út a frontfejtésig. A bányavágatok némán is árulkodnak a körülményekről. A duruzsoló víz. ahogy halad a vágaton lefelé. A ketté tört bélésfák. elhajlott. deformálódott acélívek a kőzetnyomást bizonyítják.

— Csak homok ne lenne a főiében, az okoz most legtöbb gondot.' összetöredezett a frontfejtés, nagvon nehéz ott a munka — panaszkodik a hányamester.

A front egyik végatán haladunk. .amikor a bányamester megáll.

— Itt már a szén felett van egy vékonv márgaréteg a homok alatt. Erre könnvebb lesz a biztosítás, de addig még vagv 100 métert előre kell haladni — mondja.

— Talán a frontsebességet kellene növelni.

— Gondoltunk erre! is. de most még döntés előtt, a brigád véleményére is kíváncsi vagyok. Megkérdezzük az emberek véleményét — mondja Laczkó István.

A frontfejtésen csaknem kétméteres a szénfaj vastagsága. Szén és jó szén. de kemény. Hátul az omlás csúnyán fest. A legtöbb helyen a homok félig eltemette az acéltámokat. Ki kell menteni, bár nem könnvű. Keritésdrót- hálót is alkalmaznak, hosv az omlás ne szennyezhesse a szenet.

— A gép jó dolog, de itt már nem lehetett alkalmazni a maróhengert.. Sűrített levegőhöz fejtőkalapácshoz kényszerültünk — újságolják a bányászok.

Előkerült a frontmester, Nagy József. Martinkovics János körletaknász jelentést tesz az igaziga tóinak:. Üjabb véleménycsere kezdődik.

— Nagyon sok a mellékmunka. a biztosítás, omlasz- tás, kaparó előretolás. A telep alsó részét robbantással lazítjuk, de a felső részén a fejtőkalapáccsal is óvatosan 6zabad csak dolgozni. A fedőhomok, ha megmozdul, szakad, szennyezi a szenet, nincs tartása. Teljesen be kell deszkázni a főtét.

— Gyorsítani kellene a sebességet, az előrehaladást, ellensúlyozni a mostoha főtét és nyomásviszonyokat. Jobban megtelepíteni a munkahelvet, vagyis több embert ide irányítani.

Erről folyik az eszmecsere a vezetők és bányászok között. Van vélemény, észrevétel, javaslat, amit lehet hasznosítani.

— Kevés ez a teliesítménv, több kellene erről a frontról.

Sajnos a boríték is vékonv — válaszol az aknavezetőinek az egyik vájár, Kelemen Ferenc.

Nem rajtunk múlik. Ha nincs tervteijesítés, nem fizethetünk többet.

— Értem én azt de nagyon nehéz itt a munka, sokat kínlódunk.

— Nekünk is az a célunk, hogy jobb, könnyebb legyen, és minél előbb vissza lehessen telepíteni a maróhengert. Éppen annak a lehetőségét keressük, miként lehetne előbb úrrá lenni a gondokon.

Több helyen megállunk, míg a 100 méteres fronton végigérünk. Folyik a véleménycsere, végül kialakul, hogy milyen intézkedéseket kell tenni. Javítani az üres- csille-ellátást jobban szervezni a biztosító anyagellátást

A bányász örökké harcban áll az elemi erőkkel. Ez a bányajárás is ezt bizonyította, A győztes, mint általában mindig, itt • is az ember lesz. Hogy minél előbb legyőzzék az akadályokat, ahhoz szükséges a vezetők és bányászok összefogása.

Bodó János

Egyhavi lemaradás a Zagyva — Ill-nál

Senkit sem kellett noszogatni

Pádon, széken ültek, kinek mi jutott, de voltak, akik álltak, mert kicsinek bizonyult a salgótarjáni síküveggyárban a már nem működő Zagyva—I. üzem üzemvezetői irodája, ahol a Zagyva—III. délelőttös műszakjának dolgozói jöttek Ö6sze, hogy termelési tanácskozáson beszéljék meg gondjaikat, keressék á célhoz vezető legjobb módszereket.

Sok az ismerellen

A tervhez képest jelenleg egyhavi a lemaradás a nemrég beindult új Zagyva—III. üzemben. Ez 250—300 000 négyzetmétert jelent. Néhány héttel ezelőtt még az üveg megtartása okozott nagy gondot, ma pedig már arról tárgyaltak, mit kell tenni azért, hogy a tervbe vett napi 11 ezer négyzetmétert hozzák a jelenlegi napi 5—6000 négyzetméterrel szemben.

Az itt dolgozók nincsenek könnyű helyzetben. Az új létesítményben többet kell dolgozniuk, mint a Zagyva—I-nél, az eredmények viszont nehezen jelentkeznek, nem úgy, mint ahogy szeretnék. Sok az ismeretlen, s ez növeli gondjaikat. Időnként keserűség, átmeneti kedvetlenség keríti hatalmába őket. ugyanakkor nagyfokú tenniakarás vágya él bennük, ami kicsendül a vitában közreadott gondolataikból. Érződött; nagyon szeret-' nék, ha minél előbb minden a korábban megszokott, régi kerékvágásban menne.

Különösen a leszakadások

— amiből most jócskán van

— okoznak sok gondot, mivel hat embert foglalkoztat a helyreállítás, illetve ennyit vesz el a napi termelőmunkától. Megtörténik, hogy 24 óra alatt kétszer szakad le az üveg, pedig egy-egy húzógépnek az előírások szerint 200 órát kellene egyfolytában termelni. Sajnos, gyakori, hogy 10—50 óra üzemelés után a gépek felmondják a szolgálatot. Ez nagy kiesést jelent, mert 12—16 órába kerül, mire ismét újra üveget ad az a gép, ahol leszakadt az üveg. Az ezzel jáfó munka nemcsak próbára teszi az emberek idegeit, hanem kiszívja erejüket is. Különösen a nagy melegben szenvednek sokat. Ezért az üzemvezetők, amikor lehetséges, a hűvösebb órákra ütemezik a leszakadt húzógépek újbóli indítását.

Nehezíti a Zagyva—I. üzemből idesereglett munkások helyzetét továbbá az is, hogy vérükben van a Zagyva—i. munkakörülménye, nem tudnak szabadulni a korábban megszokott mozdulatoktól, a régi ismerős géptől, ahnak berendezésétől. mindattól, amit

13 év alatt megszoktak, megismertek. A régi és az új közötti különbségből adódó újabb feladatok konfliktusokat okoznak bennük, pedig a Zagyva—III. üzem technológiája ugyanaz, mint a Zagyva—I-é volt. A méretek azonban másak, nagyobbak, s Iám, ez is milyen sok problémát jelent.

Zavarja a munkakedvet, állandósítja a türelmetlenséget, hogy kézhez kapták az első teljesítmény utáni keresetet, ami 3—400 forinttal kevesebb, mint amennyit a Zagyva—lnnél kerestek. A betanulási időre megkapták az előző átlagkeresetüket, a július 1-i bérfejlesztésnél 300 forinttal többet kaptak, mint a többi üzemek dolgozói. Hát akkor mi hiányzik? A terven felül gyártott üveg után kapott minőségi és mennyiségi prémium. Ezt pedig csak a teljesítmény után adják! Annak ellenére, hogy nem teljesítik az előirányzott tervet, a dolgozók mo6t is megkapják a 100 százalékos bért, mert nem kizárólag az ő hibá- jukbpl adódik a sok üveg- szakádás. Munka közben pedig egyre jobban előtűnnek a konstrukciós hibák.

Segítőkész javaslatok

Az előbb említettek ellenére a munkásokban megvan a tettvágy, az akarás, amit a hozzászólások sokasága is bizonyít. Senkit sem kellett unszolni véleményének közreadására. Lászlók István emeleti felügyelő kérte, hogy a 8-as gépen ne 3 milliméteres üveget, hanem 4-eset gyártsanak, mivel az előbbi méretet nem bírja a gép. Gregus Péter letörő azért méltatlankodott, mert a leeresztőszekrények megjavítására egy napig kell várni, holott 10 percig tartó munkáról van szó. Verbói István olvasztó a cse- répellátás megoldatlanságát tette szóvá. Bakos József gépész szerint a húzógépekben ritkítani kellene a hengereket, 1 hogy kevesebb legyen 1 a szakadás, ugyanakkor jobban lehetne tisztítani a gépeket. Bakos István gépész védőrácsot kért a lezúduló cserép ellen, a balesetveszélyek elkerülése céljából. Kovács Jánosné leszedő rossznak tartja * keresztvágókat. Hetei Imre- né megerősítette szavait, majd javasolta, hogy a felgyülemlett cserepet társadalmi munkában hordják el a három műszak dolgozói. Pintér József gépész kifogásolta a bérdifferenciálást, majd - így folytatta: n

— Ha az ember szól egyik vagy másik társának, hogy jobban figyeljen mürukájára, hamar megkapja: aranyérmet akarsz nyerni, azért hajtasz? Máskor meg igy vágnak visz- sza: nekem te ne dirigálj! Ha jobban tudod, csináld magad!

Heged-üs Ferencné figyelő a bortniíogók magasabb helyre való helyezését kérte, hogy jól tudjanak cserepein!. Gubán Sándor gépész kérdi: — mikor lesz kész a cserépvédő lemez? Papp Árpád műszakvezető elismerte a nehézségeket. ugyanakkor közös összefogásra. egymás segítségére és nyílt véleménycserére ösztönözte a felszólalókat, majd azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi kollektíva képes megbirkózni a feladatokkal.

Egyértelmű válasz

Sápi Lajoß üzemvezető egyértelműen válaszolt a felvetett kérdésekre. Közölte, hogy a Zagyva—Ill-at vékony- üveg-termelésire építették. Az ilyen vastagságú üveget a meglevő hengersorokkal gyártják másutt is. Elmondta: a lakatosok túlóráznak, hogy elvégezzék a technikai feladatokkal kapcsolatos munkákat. A bérezésnél továbbra is differenciálnak, bejelentette, hogy ezután szólnak azoknak, akik rosszul nyúlnak az üveghez, azaz tönkreteszik. Mivel a tanulási, gyakorlási idő végei elé közeledik, nagyobb figyelmet kért mindenkitől, mert csak így lehet növelni az eredményeket. Hangsúlyozta az egymás segítésének fontosságát is.

Ha nehézen is. de egyre jobban megszokják a Zagyva —í.-iből idesereglett dolgozók á Zagyva—III. munkakörülményeit, az új követelményeket, aminek eredménye a csökkenő cseréptermelésben és a növekvő, jó minőségű ablaküvegben ölt majd testet.

V. K.

A kazári Zöldmező Mg Tsz- ben már az őszi munkákra készítik elő a gépeket. Javítják az eKékct, hogy az őszi szántást zavartalanul végezhessék. Képünkön: Kovács László,

Tözsér László szerelők és Bogdán Ernő traktoros javítja a szántásra váró ekéket.

fotó: Bábel

Nőtt a balesetek száma

Tudósítónktól. mindezek mellett a munkaA múlt év hasonló idősza- védelmi szabályok és előíra- kához viszonyítva jelentősen Kok be nem tartása és a szaromlott a baleseti helyzet a bálytalan munkavégzés. Ron- 2IM salgótarjáni gyárában — tott a baleseti statisztikán a állapították meg a közelmúlt- nagymérvű túlóráztatás, a ban. Amíg 1974 első fél évé- nem kielégítő baleseti, gya- ben 85 baleset történt, s 1189 korlati oktatás, és az, hogy a munkanap esett ki a terme- gazdasági vezetők közül so- lésből, addig 1975 első fél kan nem veszik komolyan a évében már 90-en szenved- munkavédelmi őrök segítség- tek balesetet, a munkából ki- adását. Az elmúlt időszas- esett napok száma pedjg 400- ban sok baleset adódott a íia- zal emelkedett. Különösen lal dolgozók komolytalan rossz a helyzet az öntödei munkájából is. gyárrészlegnél, ahol a múlt A baleseti helyzet javítása évi 15 balesetről és a 242 ki- érdekében határozottabb, leesett munkanapról ebben az lelősségieljesebb munkát kell évben 27-re, illetve 431-re végezni a gazdasági veze- nött ez a szám. Romlottak a tőknek, s szigorúbb felelös- KSZGY mutatói is: 5-tel több ségre vonást kell alkalmazni dolgozót ért baleset és 321 azok ellen, akik munkaterü- nappal több esett ki a terme- létükön nem veszik komplésből mint tavaly. A hagyó- lyan a biztonságos munKa- mányos gyáregységnél — vi- végzés érdekében hozott ren- szonylag jó eredmény — deleteket és elnézik a lazasa- mindössze 36 volt a termelés- gokat. A megállapítás szerint bői kiesett munkanapok szá- nem kielégítő a munkavédei- ma, s egy balesettel romlott mi őrök negyedévenkénti to- a múlt évi statisztika. A meg- vábbképzése sem; ezt célsze- állapítások szerint a nagycsar- rü lenne hathetenként, de. ha noki gyárrészlegnél javultak ez sem hozza meg a' kívánt a mutatók: itt 4-gyel csökkent eredményt, akkor havonta a balesetet szenvedettéit, tartani.

mintegy 64 nappal a munkából kiesettek száma, s örvendetes. hogy a légbalesetvesze- lyesebb üzemben, a saitolóban is hasonló folyamatról számolhattak be. Ezen a munkahelyen 6-tal kevesebben szenvedtek sérülést, az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva.

A balesetek számának ily irányú alakulása figyelmeztet, s a gyárban arra kell törekedni, hogy a második fél évben csökkenjen a balesetet szenvedettek száma. Es még valami elgondolkodtató: az összbalesetek több mint 40 százaléka, amelyek 4—5 napos táppénzállománnyal járAz elemzésnél sok helyen nak — lemezvágásból adód- szerepelt — első helyen — a nak. A másik: az összbalese- fegyelem lazasága és a. mű- tek 78 százalékát szenvedettek helyekben meglevő alkatrész- 8 napon belül gyogyu'nak hiány miatti kapkodás, s m [