Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-15 / 191. szám

Hiányzik a népművelő...! tíoa\dl1 chefjeit esr tették" a káhpl'ryáfhtirf ? összekovácsol ód ása szem­lémért tulajdonság, hogy az ember egy idő elteltével rosszhoz, jóhoz egyaránt hoz­za tud szokni. Ez nersze az­zal a veszéllyel jár. hoav passzívvá, kénvelmessé válik, anosv mondani szokás: vár­ja a sült galambot — hátha eimúlik magától az ami ter­hes, kellemetlen és hátha örö­kös marad a pozitív, kelle­mes dolog. Persze, ha nem érkezik meg a sült galanvt. jön helvefte a csalódás.. Az a'ábty következő esetben nem vártak erre Vannak, akik vitatiák. hogy a id és hasznos kezdeménve- zesek sorába tartozik az. ha függetlenített newnüve'öt al­kalmaznak. egy üzemben —- ne ezt a vélekedést 's sike­res esetek már cáfolták. Be­bizonyosodott, ió akkor. ha ezzel az intézkedéssel nem akarják kipipálni a közmű­velődés gondiát. jó akkor, ha eitől nem válik újra resZort- feladáftá, a gazdasági és po­litikai vezetőktől távol álló problémák és eredmények halmazává a művelődés. És ez elérhető, ahogy a Kábel­művek balassagyarmati gyá­rában is tapasztalhattuk az elmúlt hónapokban tett láto­gatások, beszélgetések során. De ez a jó kezdeményezés megtört egv időre — a füg­getlenített műszaki könyvtá­ros. aki népműve’ö'i feladato­kat is ellátott, gyermekgon­dozási szabadságra ment. Vajon mi történt az eddig elért szén eredményekkel, az elindított pozitív folyamattal? I áruhozóhun A gyár igazgatója. OéCzi Imre ad elsőként választ. — Ha valahol sikerült az igények szintjét megemelni, akkor felelőtlenség kielégítet­lenül hagyni. Ez a helyzet nálunk is: Oroszlánná Mészá­ros Ági sokat tett a művelő­dési. szórakozási lehetőségek megismertetéséért. korszerű, jó rendezvényeket .szervezett. Mai tévéajánlatunk r 20.40: Bibó Lajos: Csodadoktor. Vígjáték. Bitbó Lajos kctníd'áiában a Csodadoktor. Olasz Pál (Bes­senyei Ferenc aiakitiaV ií.v'er, evógvítia a falu népét. Tud is minden betegségre íré. vi­gaszt — s mindezért nem fo­iiiiiitiiiiiiiiiufiniiiruiitiiwMMiifiiiifiHiNtrtiiiniifHiniffrifirufrntiitiiMiiiiitfrttMifffiffUiifMtfiiirnrtfiiiriiiiHiititiiMMiiiMiMiMfMftintMfimifMiMimiimoMtiivtmifMdiiimiMMiiiiuiiiuiiiiMUiMmiiiiiiiiMiiiiiiiK Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN Regény 47. \ Szondin sikerrel lépett fel Salgótarjánban a ftfasryar NéphacTserecr IVfitvcszejrvü<tc-» sének ének-, zene- és táncka rá. Az együttes a Tavaszkö'szirrrftn ermri kétrészes színpacPl játékát mutatta be. —Bábel László felv.—» Az olvasás iskoláin Honnan — hová? — Jelentem, a főihadnagy elvtárs már a vihar elején ki­ment Pusztai tizedessel. Még nem jelentkeztek be, nem tu­dom. merre lehetnek. Azt mondta a főhadnagy elvtárs. hogy a kőbánya felé megy Csík Andráshoz, meg Falu- d i Hoz. M egke ressem ? — Nem szükséges, a főhad­nagy elvtárs tudja, hogy mit kell tennie. Suhajda visszajött az istál­lóból. Még az orrából is fo­lyik a víz. Az esőköpenye ronggyá ázott, csizmája meg­telt vízzel, az arca valóságo­san lila lett. úgy megverte- az IM. — Jelentem, már jég esik. A lovak megnyugodtak. Csak az Ángy ás szürkéjét tudtuk sok embert megmozgatott. Azt szeretnénk, hogv ne csak az állása leg ven betöltve, amíg nem jön vissza, de olvan fiatalt vegvün'K fel. aki szintén lelkes, ió szerve­ző. szereti is ezt csinálni. Ezért döntöttünk úgv. hoav pár hónapig nem veszünk fel senkit: megvárjuk, míg be­futnak az egyetemi felvétel­ről szóló papírok. és óival alkalmazunk, akit nem vet­tek fel. de hasonló pályát választott, — MUyen megoldást talál­tak addig? — A könyvtárosi, teendőket a műszaki és minőségi ellen­őrzési osztály vezetőie. Bor­dás Attilámé vállalta erre az időre. Segít neki Szász József, a Szovjetunióban végzett szakmérnök is. A többi mű­velődési feladatot KTSZ-°s fiatalok közösen próbálják megoldani. , Túrák — művelöflési programmal Közben nem állták le a szakkörök — a fafaragók, hímzők. Fi'mvetitővel. di:-.Vetí­tővel. filmfelvevővel, fotós fel­szerelésekkel él van látva a klub. Nemrégiben a reitvénv- feitő bajnokság ideién ren­dezett balassagyarmati belv- történeti vetélkedőn a gyár egyik brigádja első lett. In­tenzivebbé és rendszeresebbé lettek a hétvégi túrákat az üzemi autóbusszal. Egy-egv szocialista brigád kapja meg szabad szombatra, vasárnap­ra. Eljutottak így már Agg­telekre, Miskolcra. Miskolc- Tapolcára, Egerbe. Az utazás legtöbbször ismerkedés: táj­jal, épületekkel, múzeumok­kal, a budapesti túrán szóra­koztató műsorokat néznek meg. Sokat jelent egy ilven kiruccanás a pihenés, a kö­zösség kellemes együttlé'te. gad el egv fillért sem. igaz a bejáratnál ott a perselv. amelyben a falu szegényei­nek és az orvos költségeire gyűjtenek. A konfliktus abból keletke­zik. hogv a csodadoktor egye­temet végzett fia is rendelőt nyit. s hogy a betegeket meg­szerezze. ő is ingyen svóvvií. Mit tesz az apa? — fia tud­egy kicsit nehezen a helyére tuszkolni. Kiakadt a fején a sapka, vagy mi a manó. Tet­szik tudni, azok a hevederek. — Jól van, Suhajda, csavar­ja ki magát, készüljön fel, ve­lem jön. Szolgálatba indu­lunk. teljes, megszokott fel­szerelés. de előbb vegye át a szakácstól 'a hátizsákot, vi­gyázzon. tea van a termoszok­ban. Nehogy elkapkodja, az­tán csak az üvegcserepeket visszük magunkkal. Azok a szíjak kötőfékek, ha eddig nem tudta. Induljon, ne, mó­kázzunk. Nincs idő rá. — Golubics. Szóljon a ku­tyásnak. Hozza be a Sátánt, de behozhatja a másik kettőt is. A jószág nagyon fél a vil­lámlástól. nem szeretném, ha idegbetegek lennének. Vigye őket a társalgóba, vigyázzon pontjából is. Szeretik, várják a brigádok. További tervek Bordás At ti tártéval kis iro­dájában beszélgetünk. Előtte az asztalon kezeúgvébe téve áll a telefon: ezen csönget­nek fel. ha könyvet akarnak cserélni. — Folyamatos maradt a kölcsönzés, bár én messze le­maradok az Ági mögött a könyvtárosságban — mondja mosolyogva. Hiába, a műsza­ki végzettség és a könwek szeretete kevés ahhoz, hoav nvnden problémát meg tud­tak oldani- am; neki egysze­rű. Csak «W-két Példa: ami­kor az a he’vtörténeti vetél­kedő volt. meg kellett szer­vezni azt a lehetőséget, hoav a felkészülő brigádtaSok el tudják olvasni a ki nem köl­csönözhető anyagokat is a nagykönvvtárban, Végül ne­hezén. de «került... A másik eset kudarccal végződött, bár remélem, nem véglegesen. A városi művelődési központ nemrég fór úrnőt indított a szocialista brigád vezetők szá­mára. Sokszorosítottuk a fel­hívást, el is mentek a meg- 1 elölt időpontra a brigádve­zetőink. de közben későbbre rakták... Áginak biztosan eszé­be jutott volna, hogv av biz­tonság kedvéért odate’etö’'á!- ion : Meg.taffiáfók-e az- alaku­lót?... És a másod:k időpont­ra is talán elmentek volna, ha jobban jut idő a'-ra. hogv rábeszéljem őket... Ügy hal­lottam. hogv szerepel a to­vábbi tervekben az az elkép­zelés. hogy az úi ember, ha jói megoldja a feladatot, ma­cád könyvtárosnak és Ági számára külön népművelői státus lesz. Szerintem ez na­gyon jó és hasznos megoldás lenne. hiszen a szocialista brigádok kuittírálls felaján­lásainak segítése, tartalmasab­bá tétele, a klubvezetés, a műsorszervezés egész embert kíván! G. Kiss Magdolna ta nélkül beül a váróterem­be és ..megszűri-' a betege­ket. Mint mondja, csak azt engedi be fiához, aki nem ha­lálos beteg. S természetesen viszi magával a templomi perselyt. A végén minden lóra fordul, s még a szerelmi bonyodalom is. s az ifiú or­vos vőlegényként lép le a színpadról. * rájuk, adjon nekik enni, az elvonja a figyelmüket a vihar­tól. Ismét csattant a bejárati ajtó. A kapuőr jött be, mert a csengő is felmondta a szol­gálatot. A vezetéket is lesza­kította a vihar. — Őrnagy elvtárs jelentem, Zoli bácsi van itt. — Engedje be, maga bal­kezes. Képes ott tartani a vi­harban. Biztosan nem szórako­zásból jött. — Jelentem. nem, mert mondta, hogy valami baj van lenn az asszonyokkal. — Gyorsan hívja! Marót! idegesen nyomako- dott be az ajtón. Rövid bőr­kabátja inkább szivacsnak <űnt, mint kabátnak. Vadász­kalapja megtépett eresznek hatott. — Mi baj van, Zoltán? — nézett rá ijedten az őrnagy. — Két nagy fenyőt kidön- tött a szél. Rázuhant a mun­kásszállásra. Az asszonyok kétségbeesetten az ég alá fu­tottak. sivalkodnak, mint az eszeveszettek. Még azt sem tudom, hogy sérült van-e, mi kár keletkezett. A postás Ka­ti futott hozzám, szegény lány alig van magánál, Zsuzsa ápolgatja. Ügy elázott sze­gény kislány, mintha a Duná­ból menekült volna. — Tűz nem keletkezett? — Kérdeztem, azt mondta, az nincs, de az asszonyok na­gyon sikongatnak, mert karom- söíét van. Villany nincs, a te­Vezet-e út a ponyvától — Tolsztojig? A slágertől Bachig és Bartókig? A gicestőt Mi- caeiangeioig es Picassoig? — a művelődés szakembereinek régi, vitatott kérdése ez. Az irodalomnál maradva: tart­son-e a könyvtár krimit, lek­tűrt, s egyéb irodalom alatti olvasmányt? Igen — mondja az egyik könyvtáros —, mert jobb, ha akár emiatt is be­térnek az emberek, semhogy kocsmába mennének, s hátha legalább néhányan közülük kedvet kapnak a jó köny­vekhez.., Nem —- mondja a másik —. ne működjünk köz­re az ízlésrontásban ! ügy vélem, ez utóbbi aggo­dalom jogos. Az esztétikai szempontból értéktelen írá­sok leköthetik egy időre a fi­gyelmet, de nem adják meg a katharzis felemelő élményét, tehát nem is hagynak más nyomot olvasójukban, csupán az fzlésrombolásét. Az ilyen ember elveszti érzékét a jó befogadására: úgy jár, mint aki erős zajtól megsü ke fül ve sohasem hall zenét, vagy aki szerelmi kalandok hajszolá­sa közben elveszti képességét a mély érzelmekre. De hát az emberek is. a mű­vek is sokfélék. Lássuk előbb az embert. Az esztétikai ízlés nem mindig tőt levitte a szél, a ía pedig összetört mindent. — Ügyeletes! Azonnal ren­deljen el riadót. Mindenki sze­reljen fel. Suhajda, nem fél? — Nem én. őrnagy elvtarß. az ördögtől sem. — Vegye maga mellé Go- lubiosot. Végigmennek a jár­őrökön. Esőkabátot, teát visz­nek nekik. Azonnal indulja­nak, legyenek óvatosak. Törzs- őrmester elvtárs. Benn ma­rad- Tartja a frontot. Jelentse a hadműveleti tisztnek, hogy elemi kár elhárítására a le­génységgel együtt a helyszín­re mentem. A rádió legyen vételkész. Igyekezzenek, fiúk. nincs idő a szuszogásra. Csak a villám mutatta az utat. Ebben a fényben meg­csillantak a fejszék, lapátok, a vállon keresztül vetett fegy­verek. Hangtalanul haladtak, elöl ment az őrsparancsnok. Inkább zuhant. hengeredet!, mint valami hegytetőn elen­gedett kő. Csapkodtak rajta a fenyőágak, nagyokat hup­pant egy-egy vízzel telt gö­dörben. Olykor hangosan ká­romkodott. vagy hátraszólt: — Jönnek, fiúk? Mindenki itt van? A fiúk mennek, törtetnek előre, mintha motort szereltek volna beléiük. Fel-felvillannak a zseblámpák fényei. — Takarékoskodjanak a lámpákkal. Még három óra sincs. Nem tudjuk, ml vár lenn — kiáltott az őrnagy. (Folytatjuk) és nem feltétlenül a tanultság luggvenye. Lenet vatóusi egye­temi- végzettséggel is „szak­barbár”; esztétikai érzéket tekintve süket, van, befoga­dási'» képtelen. (Meg az „okosság-’ sem1 garancia: eszes emberekkel is megesik, hogy képtelenek a müélméniy be­fogadására. > A tetei1 fordítva is igaz: analfabétának is le­het kifinomult ízlése, művé­szi érzéke. Gondoljunk a népművészetre! De jelenkori példám is akadt egy ízben egy Szabolcs megyei könyv­tárban beszélgettem egy igen olvasóit, Írod a lom értő, idős parasztemberrel, őröm volt hallgatni választékos, szépen formált mondatait, el bővült tájékozottsága.- Amikor el­ment, súgta fülembe a könyv­táros, hogy nem tud ám ol­vasni.' Kérdőjellé meredtem. Bizony, folytatta, gyerekko­rában kimaradt valamiképp az iskolából, később már szé- gyellle bevallani, hát beérte azzal, hogy a felesége olva­sott fel neki, míg meg nem halt. Gyászolta \egy darabig, aztán elment a könyvtáros­hoz,. megkérte, kerítsen neki feleséget, de olyat, aki szé­pen és szívesen1 olvas fel. Sikerült találni, azóta is bol­dogan él az ö Seherezádéjá- val, aki végig mesél ezeregy- nél is több éjszakát.,. Valóban: létezik ilyen ösztö­nös műélvező képesség is. Mindazonáltal valószínűbb és gyakoribb, hogy, ha kez­dettől fogva apoigatják, ne­velik a gyermekben a jó íz­lés virágát, ha éveken át ta­nulva tudatosan megismeri a megfoghatatlan szépség jellemzőit, ha megakadályoz­zák, hogv ösztönös jó hajlan­dósága rossz irányt vegyen, s fércművektől ízlése elromol­jon —, hogy tehát optimáli­san jó esztétikai nevelés mel­lett több műértő nő fel, mint anélkül. De ami érvényes a gyermekre, az érvényes a kez­dő olvasóra is: óvni kell. mint a gyenge palántát széltől, fagytól, s rábocsátani a való­di értékek napfényét. És mint a gyermek, aki szájába venne szöget, tűt, gyufát, ha nem vigyáznának rá. úgy „eszi” meg a könyvek közt tájéko­zódni nem tudó „zöldséget” is. anélkül, hogy sejtené: ízlé­sét sorvasztó gyomot fo­gyaszt. De hát mi a valódi érték? Hol húzzuk meg a határokat? A remekműveknél? Korántsem. Az irodalom, akár az erdő. égbenyúló fa­óriások mellett bokrokat, alj­növényzetet is táplál, s az is az erdőhöz tartozije. Az óriá­sok mellett a kismestereknek is van létjogosultságuk, ők valóban elvezetnek a nagyok­hoz. (Maradjunk múlt szá­zadbeli példánál, hogy sértő­dés ne essék: ha mondjuk, va­laki, nem. Arany Jánoson kezdi a költészet megismeré­sét, hanem Reviczky Gyulán, vagy Lévay Józsefen, az majd eljut Aranyhoz is.) De aki slágeren. kuplédalocstean, krimin andalodik el, az nem jut sehová. A lényeges arz, hogy irodalom és irodalom alatti világ két külön közeg, mint a víz és a szárazföld; ® kettő között nincs átmenet. Aki csak járni tud, de úsz­ni nem, az nem boldogul a víz­ben. Am, aki már vízen van, annak is kell iránytű. Hogy előre jusson és mindig fel­jebb. Mert meg az irodalom- értő es -kedvelő. emberek nagy tömege is jobban szereti a kismestereket, mint a na­gyokat. innen a csalóka lát­szat, mely egy-egy középsze­rű írót, költőt ideig-óraig úgy tüntet föl. mintha ő volna a kor lángelméje, holott... En­nek az az oka, í-.ogy a kismes­ter stílusban, formában rend­szerint a tegnapi nagyok va- lamelyiKét követi. Akit mar megszoktunk. akik értünk. Így jön tétre a fáziseltolódás: •aki viszont a maga korát tud­ja merőben úi eszközökkel kifejezni, aki lelkünk legmé­lyébe lát. s azt is tudja ró­lunk. amit magunk sem sej­tünk, azzal nem tartunk lé­pést, vagy csak kevesen, s a következő nemzedék fogja — mealnt fáziseltolódással — utolérni. A megszokott. elfogadott formák kötóereje óriási. Mind­azonáltal senkire sem szabad ratukmalm. ami szamara ne­héz, érthetetlen, s ezáltal sznob színjátszásba kergetni. Az ízlés lépcsőin fokozatosan, szépen kell haladnunk, es mi­vel ez a legegyénibb. leg­bensőbb ügyünk, érzelmekkel átszőtt tehát, lehet, hogy vál­tozatlanul szeretjük a tegnap még nagy élményt jelentő kis­mestert. ha ki ts nőttük, ha már a legnagyobbak ózondús légkörét érezzük otthonunk­nak; de szeretjük olvasmanv- emlékeinket is (és időnként újra kázbe vesszük), mert hoz­zánőttek múltunkhoz. (Ka­zinczy Ferenc, a legnagyobb olvasók egyike. leveleiben mindig hozzáfűzte életének eseményeihez, hogy amikor történtek, éppen mit olvasott. Még gyermekei is valóság­gal „könyvjelzőkként” szü­lettek: mikor épDen itt. vagy ott tartott kedves könyvei­ben.) Ez. a legfontosabb: hogy szeressük könyvélménvein- ket, kísérőinket az életúíon. Szeretni pedig csak azt lehet, ami szép és igaz, mert igaz­ság és szépség föltételezik egy mást. BozóUy ßv» (Vege) 4 NÓGRAD - 1975. augusztus 15., péntek t \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents