Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-09 / 186. szám

Tájékozódás a ZIM-ben

Egyéni vállalások — kisévlelképpen

AMfftÖL Át ALÁBBIAKBAN szó lesz. a kísérlet nevet viseli: a szocialista brigádok múve’ődési rendszereinek továbbfejlesztését célzó üzemi kísérlet. Rögvest látszik. hogy nem a legszerencsésebb elnevezéssel^ állunk szemben., hiszen, amire vonatkozik, az emberekkel kapcsolatos. az emberek műveltségének-»' tudatának, életmódjának, szokásainak alakításával;

iobb. f él remaívarázhata ti a n meghatározást azonban egyelőre nem sikerült, senkinek sem találnia. tsv tehát mi is végig kísérletről beszélünk majd ebben az írásban, ofvárt értelemben, amelyekben em. Írerek Vesznek részt, amelyeket emberek- szerveznek, irányítanak — a teljesebb em,bérért.

A szocialista brigádok művelődési rendszere fovább- feil'esztáSén'ék kísérletében húsz svár vesz részt országosan. Néhány egészen nagyot említenénk ezek közül. ©Ivánokat. mint Déldául a Cserjei Vas- és Fémművek, a Gvőri Vagon- és G.éogváv. a közeli Jászberényi Hűtőgépgyár és megyénkből — egyetlenként — a LamparC ZIM- salgótarjáni gyára.

Ez utóbbi termelőüzemben

12. döntő többségében a Vállalat Kiváló Brigádja címet elnyert. a közművelődésben eddig is járatos szocialista brigád teszi meg az úi szem- nontok alapján kulturális vállalásait. A karbantartó és szolgáltató gyárrészleg hat brigádjában 187 szakmu-n-ká-s. a gázszereidé ugv-smckak hat kollektívájában 119 betanított munkás dolgozik. Az ő köz- művelődési tevékenységük néhány hónap után mér szolgálhat olyan tapasztalatokkal, amelyek a gyáron belül és a gyáron kívül is a későbbiek folyamán általánosíthatók. Egyébként is ez á tulaidon- kéopeni célja ennek a kísérletnek: a kulturális vállalásokat megtisztítani a formális elemektől. hatékonyabbá

tenni a mű'welödést. önművelődést.

A kísérlet fontosságáról beszélgetve. Molnár István, munkavédelmi osztályvezető, a kísérlet operatív bizottságának elnöke mondta :

— EDDIG ALTALANOSsAgBAN az volt a helyzet, hogy a brigád vállalta, hogv közösen elmegy, mondjuk, színházba, kiállításra és vaav elmentek mindnyájan. va-sv csak a közösség egv része, ők aztán a színhelyem igazolást kértek, vagy aláíratták a brigádnaplót, ami azt bizonyította, mintha - mindenki ott lett volna a rendezvényen. Természetesen ez' az út a iöL' vőben nem lehet járható. A kulturális vállalások kötelezettségét a gazdasági vábal-á- sok raneiá.t-a kell emel™. Ez népgazdasági érdek is: a fejlettebb tecnológia, az él ét- színvonal-politika "végrehajtása magasabb műveltségét igényel az egyes embertől, nem beszélve árról, hogy' ez a munkásosztály vezető szerepének erősödését is befolyásolja.

A Népművelési Intézet és SZOT tájékoztatói alapján jelölték ki a kísérletben részt vevő brigádokat, arra törekedve. hogy a kiválasztás a gyár m un kaerő-szerkőzetének. munka «műveltségi szintjének általános keresztmetszetét adia. A. briigádvezetőkkel, a brigádok mellé osztóit fizikai, műszaki állományú, úgynevezett kulturális paff ónállókkal az operatív bizottság miár többször elbeszélgetett a közművelődést vállálssok úi rendszerének lényegéről, céljáról. Mert mindenekelőtt megértetésük jelenti a sikeres együttműködés. a közös tevékenység sikerének alapvető feltételét. A kísérletért ■ egyaránt felelős — és felelősséget is vállalt — a szakszervezet mellett, a gazdasási -vezetés, a párt- és KlSZ-bizottsás. Képviselőik helvet kaptak az Operativ bizottságban..

S a- munkában aktívan*részt

vesiz az SZMT kulturális, agi- tációs és propaganda-munkabizottsága is. Ennek egyik munkatársa sok területre kiterjedő kérdőívet állított ösz- sze. amelyeket kitöltés után a kulturális patronálok véleményeznek és ennek alapján javaslatokat tesznek a brigád tagjaival- közösen az egyéni vállalásokra.

— A hangsúly most — mondja- a fiatal Farkas József, a szakszervezeti bizottság közoktatási és munkás- művelódési felelőse — ezekre az egyéni vállalásokra helyeződik. Hiszen az egy brigádon belül dolgozók is különböző művel tséggel. érdeklődéssel, családi körülménnyel rendelkeznek. tehát eltérőek a* szokásaik is. Ami az egyiknek valóban komoiv kulturális vállalás, az lehet, hogy a másiknak nem az, mert magasabb az iskolai végzettsége, vagy éppen régebbtől rendszeres olvasó, tévénéző. Ugyanakkor az egvéni vállalások teljesítését könnyebb is ellenőrizni.

— Igaz. már hónapok óta dolgozunk — teszi hozzá Molnár István —. de még nem sikerült megtalálnunk a-z igazinak nevezhető formákat, amelyeket teljességgel- magukénak éreznének az emberek. Jelenleg az esvén} vállalások megtételének fáziséban tartunk. A brigádoknak augusztus végéig kell ezt elkészíteniük. Ezek után. de inkább pár hónap múltán már sokkal többet tudunk mondani, mint most.

A ZIM-BEN EOLYŐ KÖZMŰVELŐDÉSI kísérletet érdeklődéssel figyeljük. Minden jel — pillanatnyilag legalábbis elméletileg — bizakodásra jogosít: az egyéni vállalások módszerével a szocialista brigádok művelődési, a munkásiművejődés emberibbé és hatékonyabbá tehető.

Sulyok László

Mai tévéajánlatunk

2S.S5: Á veszprémi tévé- találkozó díjnyertes filmjei.

Császár István: Gyilkosok.

Veszprém város Tanácsának ez idén alapított díiával tűr,-1 tették ki ezt az érzelmeket

felkavaró filmet. S korábban a főszereplő, Szemes Mari, a prágai nemzetközi tévéfeszti* válon a legjobb női alakítás diját nyerte el.

A drámai történet a gyermekét meggyilkoló fiatal nő

tragédiája. Az őt körülvevő emberek közönye, maid felháborodása, s a gyilkosság okainak, indítékának kibontása. Dömölly János rendező kitűnő tévéfilmjét ebben a késő esti órában is érdemes megnézni.

Pásztor Ferenc

FIÚK A

LESHEGYEN

Regény

gadás, Fa! ucfinak remek érzéke van arra, hogy a terepen tájékozódjon. Látszik rajta, hogy már otthon is közeli barátságban volt a természettel, az erdőkkel. Vékonvdongá- jű, szikár, szíjjas ember. Soha nem fáradt, soha nem riasztja meg, ha a legnagyobb kapaszkodóra kell menni. Szökdécsel, mint egy zerge. Igaz, a hegyi emberek sehol sem eresztenek pocakot, nem akarnak felesleges terhet cipelni a kaptatókon. Ilyen ez a Faludi is.

4 3.

Ehhez Takács nagyon ért, pomolvasó tanár úi-nak csú- >Iják a többiek. Ez hízelgő ínézve, de igaz is. Takács lég a madórnyomokból is leg tudja ítélni, hogy cinke olt ott, vagy varjú. Ponto- i'n megadja, hogy róka kóláit arra. vagy egy kóbor lacska. Nem lehet megté- sszteni. Különös adottság ez, ?ndkívül éles szemre vall.

Száron vezetik a lovakat, agy a kapaszkodó, nagyon öves az út. Jobb nyeregből sálivá gyalogolni, mint rá- atni magukat, törni a lovast. Ezen az úton csak az álltkínzók maradnak nyeregén. Egyik oka ez, a másik ingyás Dániel, a lovász. Mita gondjaira bízták a lovsat, olyan az istálló, mintha latika lenne. Fénylik a lovak zőre, csillognak a szerszánok. Védi, oltalmazza a jó- zágokat, legszívesebben ő

venné á hátára őket, csakhogy bajuk ne essék.

— Nem úgy van az, törzsőrmester elvtárs — veszekedik még a szolgálatvezetővel is, hogy akármilyen tüsköt felültetünk a hátukra. Érzékeny állat a ló, esze van, szive van. Megérzi, ha tüsköt cipel a hátán. /

— Nehogy megsérüljön a patájuk ezeken a köveken, mert Angyás célba lő ránk — nevet Máté főhadnagy, és óvatosan, szinte gyöngéden irányítja lovát, tereli a simább út felé.. Mintha félnének ettől a csendes, alapos kis embertől. Mert kitartó, szívós, addig morgolódik, addig veszekszik, amíg a ló ügyeit rendben nem tudja.

i Faludiék már látszanak. Jó terebélyes fenyőág alatt fekszenek. Kiváló hely. Egy szik- rányl nap sem éri őket, remekül látnak az előttük elterülő lankára. Nagy területet tartanak figyelés alatt. Ml taNÖGRÄD - 1973. augusztus 9., szombat

Jelentkezik. Nem áll fel, nem mutatja magát lobban, mint kellene. így van rendjén. Máté fekszik mellé, Csik pedig kicsit odébbvezeti a lovakat, beljebb a sűrű felé. Legalább addig nem perzseli a nap.

— Mi újság van maguknál, Faludi elvtáns?

— Jelentem, csend van, nyugalom, van. csak az erdészeti asszonyok mentek a Tányér felé. Tegnap is ott dugdosták el a csemetéket. Velük volt Zoli bácsi is. meg Fürge is.

— Ilyen jó ismeri az erdész kutyáját?

— Igen, ismerem. Zoli bácsi megígérte, hogyha Fürge ellik, akkor nekem is ad egv kölykök Már kicsi koromban szerettem volna egv igazi magyar vizslát, csak a szüleim nem nagyon akarták. Talán most már megengedik.

— Mondja csak. elmondta mér Csicsmanm elvtársnak, hogy mi az a Tányér?

— Jelentem. elmondtam, hogy ez egy. kő. de többet muciüTi fkprtí i.iirtok róla.

Az idén is WiegnyíH az általános iskolások napközis tábora a tóstrandnál. Pedagógusok vezetésével töltheti el hasznosan a szabad1 Writ, a mintegy 290 gyerek. A tábor augusztus 20-án bezár, szentem bér tői az iskolában láthatjuk viszont a gyerekeket. —

kj.

Az olvasás iskolája

Néhány Jó lámái*» kezdő gyűjtőknél*

Apróságok

/

Frnos't Hftminpwa'v fcöfrb h<Vn a - nos curó*yai körutazásra iwítt’l. Néhány Néw Yortt-f ha r á f ia éöY alánosán átírni»áíött éjszaka utárt üfívözrö lahot írt HeYftTWffwavnék. címét azonban nem tucWák. Az alkohol átsegítette őket, ezen a nohc/N-éurn. A latvra felírták a követkézét : „F-rnésf Ttemin'Twav- nek csak az Istcw tncf.w hof.”

Néhány hét ivrírfVá megkapták az író válaszát a kővetkező «wo- vessel: ..ístén mindent tud. ölel barátotok, Ernest/*

X

Albert Einstein közismerten lsen szórakozott ember volt. Eev alku l’O'rrvtfCfff fO’étfV'é'óvé

ült esv NeW York-i luxus étterem ben. Egyszerre ód »intette a pincért és megkérdezte:

— Mondja, kérem, mi jót tudna ajánlani ebédre?

— De Drofesszor űr. válaszolta meglepetten a pincér. ~ On ma már egyszer ebédelt»

— Tényleg — mondta nevetve Einstein — akkor szeretnék fizetni.

— De professzor űr, ön már fizetett is!

— Fizettem volna? — tűnődött Einstein, majd á toaletthez vezető a.itóra matatott és megkérdezte. — Meg tudná mondani, hogy erre is jártam ma már?

— Ejnye, Faludi. Maga erről is elfeledkezett, mint a

rádiómról?

Tudja Faludi, miről beszél Máté. Egyszer erőszakkal ki* okurrvulálta, hogv Máté bízza csaic rá a rádióját. Már felrakták volna a kocsira, hogy viszik a városba a Gei- kához. amikor Faludi erőszakkal itthon tartottá, hogy neki ez az egész csak gyerekjáték. Két este kínlódott, vele, viezgálta. darabokra szedte, aztán gyalog cipelte be a Gelkához. mert nem boldogult vele. Égett, is a képe, de cipelte zokszó nélkül.

— Jelentem, nem feledkeztem meg róla. de csak any- nyit tudok, hogy azért tányér, mert olyan alakia van annak a nagy kőnek...

— ...Arról a kőről azt tartja a néphit, hogy valamikor óriások tanyáztak a hegvekben. Itt laktak a Piritvi barlangiban. itt mosakodtak a Kerkában, itt falatoztak a fennsíkon, a füves ligeten. A Tányér pedig úgy maradt, a jelenlegi helyén, hogv az egyik óriás nem szerette a lencsét. A felesége azt adott neki. ő pedig mérgében, utálatában úgy földhözcsapta. a tányért, hogy azt azóta sem tudják onnan felszedni. Hogv lencse volt. az biztos, mert a pázsit füvei ' kozott rengeteg aoró. lencse alakú kavics hever. Hát ezért Tányér, a Tányér, kedves Faludi. Ezt most már Csiesman.n is jegyezze meg. Nem árt az. ha egv vizes tud valamit a népmesék kincseiből is.

(Folyl'dliuh)

Az élő házi könyvtárról. a Vallomastevőről beszéltünk legutóbb. De nőni szóltunk a gyakorlati nehézségekről. Miméi erősebb könnyvbarátszen- vedelyünk. annál szűkebbmek érezzük a teret melyben, azt kiélhetjük. De a legkisebb rakást is falak veszik körül, s okos faild használással kis helyre is sok könyv fér. Igen jók a falba csavarozható kis létrák, amelyekre tetszés szerinti távolságban helyezhetjük el aj polcokat. így olyan falfelületéi« is felszaoadulnak. amelyekhez áitópolcokat nem tudnánk tenni (pl. rak-amié, asztal feletti falsíkok). Újabban készítenek a szokásosnál valamivel szélesebb, hátul magasított polcokat is. ezeken két'két sor könyv tárolható egymás mögött, úgy hogy a magasítás révén a hátsó sor is látható. Sajnos a bútoripar nemigen veszi, tüdő- másul, hogy „olvasó néppé” kezdünk válni, ezért a gyűjtés előfeltétele, a tárolás megoldása ma még elégge költsége*. ' v

Aki szereti könyveit, gondozza is őket, m«rt sajnos a por tönkreteszi a papírt. (A régi, nagy könyvszekrények több védelmet biztosítottax. de modern lakásban nem volna hely számukra). A könyvek napi tisztításához a toliseprű » elég. de legalább havonta egyszer ki kell porszívózná a polcokat.

A magánkönyvtár legveszélyesebb ellensége a kölcsönkérő. Ha a gyűjtő emberséges, nem tudja megtagadni a kérést még akkor sem. ha különböző táblák hirdetik nála. hogy „könyvet elvinni tilos!” De nem is a kölcsönzéssel van baj. hanem a kölcsönké- rők rendetlenségével. Itt is megkívánnak valamit, ott is. hazaviszik.' összekeveredik, a végén már maguk sem tudják. hogy melyik könyvet honnan hózták el.

A könyvbarát kétféle módon védekezik: a kölcsönadott könyv helyére ún. ..őr- cédulát” tesz és ráírja, mikor, kinek adta; ezzel emlékezteti önmagát, hogv kitől kell visszakérnie. A könyveibe pedig ex librist (könvv- iegyet) ragaszt, kerüljön bárhová a könyv, ha tisztességes ember kezébe jut. megnyílik a visszaadás útja. (Ebből a gyakorlati szükségből született a grafika külön ágazata: a kisgraflka műfajába tartozó ex libris művészet.)

A háziköttyvtárat is selejtezni kell időnként, bár csín ián: anélkül, hogy múltunk, fejlődésünk fontos tanúit el* úvolítanánk, úgy csinálunk

helyet úi barátainknak. hogv a véletlenül odasodródott, gyűjtőkörünkbe nem tartozó könyveken túladunk. A könyv ugyanis, akár a mágnes : vonzza maga után a többit: ahol van. belőle valamennyi, oda tódulnak az úi hullámok. Lehet, hogy nem a könyv a ludas ebben, hanem a vallat gyüjtöszenv edél vünk, mind egy, ha szeretjük a könyveket. kicsit ..antropomorf’ szemlélettel nézünk ráiuk, vagyis úgy, mintha emberek Terimének, Különben is okos jószágok: ha bibliofilkézben

érzik magukat, tüstént ott nyílnak ki. ahol a legérdekesebbek. uhöl valami igen fontosat rejtegetnek, Vagy lehet, hogv ez csak a gyakorlott olvasás bizonyítéka? Valószínű. MimjJeraesefre. aki a könyvvel barátságban van. viszun»szeret etet hálát is kapni vél. « eljut odáig, hogv rosszul érzi: magát, ha eg,'egv kedvence nincs a heivón...

Kört yvázaretetíi tik iele a dedikáitatás is. Az író kézírásával ellátott könyv igen becses. (Van, aki külön polcot is rendszeresít az iiven kötetek számára. (A gyűjtő még csak az író iránti megbecsülésből kedveli a dedikált könyvet, árn utóda hálás lesz érre. mert néhány évtized múltán (nem is szólva évszázadról!) óriási értéke lesz egy'egy iiven kötetnek. Ha a dedikáció személyes hangú, akkor az író életében semmiképp sem illik eladni: súlyos sorelem, ha netán éor> ő találkozik művének melegen dedikált példányával az antikváriusnál.

Antikváriusnál pedig minden tekintélyesebb házikönvv- tár tulajdonosa jár: ha van meghatározott gyűjtőköre, azt mindig Is ki akarja egészíteni régebben kiadott művekkel.

— Mindig saját könyvünket olvassuk utoljára — szoktuk mondani, mert csakugyan gyorsabban kell végeznünk a visszaadandó könyvvel, akár könyvtárból, akár barátunktól hoztuk. De ha utoljára is: csak olyan könvvet vegvünk birtokunkba. amit olvasni akarunk: s akkor érdemes igazán gyűjtésünkre, ha többször is el akarjuk olvasni, ha közelségét, elérhetőségét mindig kívánjuk. (Vagy ha folyamatosan, időnként használjuk.' mint a kézikönyveket és a szakirodalmat.)

Az ilyen könyv nem szobadísz. s az ilyen könyvtár igazi gyönyörűség forrása: hajlék. amelyben örök barátaink mindig jelen vannak.

Eozók.v Éva