Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)
1975-08-09 / 186. szám
Struliíúraváltozfaíás a szénbányászai szolgálatára Megfontoltan, az igényeknek megfelelően TERMÉKSZERKEZET-ÁTALAKÍTÁS, profiltisztítás, gjzáasagossijg, mind oiytn fogalmak, amelyekkel talún seho) nem foglalkoztak any- nyit az elmúlt évek során, mint Nagybátonyban. a gép- üzemnél, Az egykori, -»csak bányai javításokkal. felújításokkal foglalkozó üzem a szénbányászat visszat'ejlesz- lése során a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásának egyik bázisa lett. Volt raktárak, fészerek átalakításival igyekeztek megteremteni a munkahelyeket. A rendel-, kezésre álló gépek, berendezések sem feleltek meg a korszerű gyártás feltételei- , nek. A javítómunkához szokott szakembere^ számára is új volt a kiegészítő termelés. az úgvnevezett melléktevékenység, amibe belevágtak. Jöttek a partnerek, a kooperáló vállalatok. A Vörös Csillag Traktorgyár, a Ganz Villamossági Művek, a Magyar Hajó- és Darugyár, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár és még jó néhányat!. Érkeztek a letelepített. de zömében már előző helyükön elavult, elhasználódott gépek. Sok mindenbe belevágtak, még a kazángyártásba is. A foglalkoztatási gondok enyhítése mellett kevés haszon származott az útkeresés időszakában ezekből a kapcsolatokból. Az üzemi pártbizottság az -üzemvezetőséggel együtt nem véletlenül tűzte évente többször is napirendre a gazdaságosság kérdését és kardoskodott a (profiltisztítás szükségessége niellett. Legyen kevesebb termék, de olyan megfelelő nagyságrendiben, gazdaságosan előállítható, amire hosszabb távon szükség van. Ez volt az üzemi pártbizottság véleménye és ez tükröződik a megyei pártbizottság tavaly szeptemberben a szénbányászat fejlesztésével kapcsolatos határozatából is. Megyei és iparági érdekek kielégítésére kell felkészülni, mert a melléktevékenység célszerű fejlesztése továbbra is fontos népgazdasági óí vállalati érdek. A nagybátonyi gépüze-m termelésének zömét ma is a kooperációban végzett munka, illetve a gyártás jelenti. Az eredeti éves terv 151 millió forint volt, de a cél már 1Ö5 millió. Ezenkívül még a szükséges bányai javító-szolgáltató munka értéke is jelentős. A kettő együtt meghaladja a 200 milliót. Az első fél évben időarányosan jelentős tervtúlteljesítést értek «1, és a tiszta nyereség is 3 millióval több volt a tervezettnél. Ügy számolnak, hogy augusztus 20-ra teljesítik eredeti ötéves tervüket. — MA MÁR NINCS gazdaságtalan tennék, amit koope* cióban gyártunk — mond" ta Vállai István, az üzem főkönyvelője. Ebből kiderül, ‘hogy a profiltisztításért. a termékstruktúra átalakításáért folytatott küzdelem eddigi szakasza sikeres volt. Ez párosult a begyakorlottsággai. a megtett belső szervezési intézkedésekkel, a szocialista brigádok egyre javuló tevékenységével, a szocialista munkaverseny sikerével. Adorján Henrik, a Nógrádi Szénbányák termelés koordinációs osztályának vezetője elmondta, hogy ma már lényegesen kevesebb a koope" rációs partner, viszont a gyártási nagyságrend fokozódott. A Budapesti , Közlekedési Vállalattal hosszú lejáratú szerződéses kapcsolat alakult ki, mindkét félnek kedvező feltételek mellet*. Már az 1980-ig szóló szerződés készül a jelenlegi évi 50 milliós értékben, egyenáramú motorok javítására, fel* újítására. Azt is elmondta, Tervezéstől az átadásig A szerződésnek megfelelően hogy az első év után a begyakorlottság miatt már árengedményt tudtak adni a motorok javításánál, később pedig az árváltozások kihatását sem érvényesítették és ez is gyakorlatilag árengedményt jelent. Ennek ellenőre megfelelő eredménnyel javítják a motorokat. A Ganz Villamossági Művek is régebbi kooperáió- partner és ezt a kapcsolatot a jövőben is erősíteni kívánják. A termékek széles skálája mellett is, a begyakorlottsággal megfelelő nyereséget jelent az üzemnek ez a munka. Több éves kapcsolat a? is, ami a drezdai elektromoíor- gyárral van. Évi 7 milliós értékben végeznek bérmunkát. szállítanak forgórésztekercseket a gyárnak. Tavaly még előfordult minőségi kifogás ennél az ■ exportterméknél, de az idén már nem. Hosszabb lejáratú szerződésünk van a KIPSZER-tel vasszerkezeti gyártásra. Ez a kooperáció is gazdaságosnak bizonyult. — Ez azt jelenti, hogy továbbra is szeretnénk ezeket a kapcsolatokat fenntartani, erősíteni — mondta az osztályvezető. — Milyen tervek, elképzelések vannak a jövőre? — További struktúra változtatásról van szó. Arról, hogy a kapacitásunkat mindinkább a szénbányászat szolgálatába szeretnénk állítani. Bányagépek, -berendezések gyártására folynak tárgyalások. A függősínpályák hazai gyártásáról is szó van. Az igények még nem ismertek, döntés nincs. Csilletovábbító berendezésekről is szó van. Ilyeneket már eddig is készítettünk egyedi* megrendülésre, 15—20 darabot évente. Aknarakodó berendezések, speciális átfedő kaparóelem'k is szerepelnek a tervben, sőt. külföldi kooperációban még önjáró biztosítóelemek gyártásáról is folynak tárgyalások. Természetes, ezek a termékek is nagyobb szériák gyártásával ' lehetnek csak gazdaságosak! — mondta Adorján Henrik. PROFILTISZTÍTÁS termékstruktúra-változtatás megfontoltan. aj; igényeknek megfelelően. Csak ez hozhat eredményt a gazdasáróságban, Bodó János Szabó Ágnes Kisterenyén. a Nógrádi Szénbányák Vállalat bányaüzemében egy esztendeje talált munkalehetőséget. Korábban anyagmozgató volt, most a ládaüzemben szöggel, kalapáccsal rekeszeket, ládákat készít a Zománcipari Mű* vek részére. Tervei? „A kalapács nem lányoknak való. Tanulni akarok, nehéz ez a munka nekem, s nem azért, mert szégyellem, de ha kitanulom például a gépírást, azt szeretném folytatni” — s majdnem kilós kalapácsával újra nagyot üt a szögek fejére. Nyáron a Balaton mellé készül pihenni. Megérdemli a szorgalmas, nehéz munka után. —ki— Pontosan már nem emlékszem, de valamelyik írásos előterjesztésben a többi között azt olvastam, hogy a salgótarjáni 3. számú üzletház átadásának év végi határideje nem tartható, egykét hónapi késés várható. Egyet- ért-e ön ezzel a megfogalmazással — kérdeztem Klom- ka Józseftől, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetőjétől. Egy kicsit somdolkodiik, aztán kisvártatva megszólal: — Technológiai szerelésre az épületet december 31-re átadjuk. Vagyis nekünk ezután nem lesz itt munkánk. Ezt vállaltuk a szerződésben. Ilyen bevezető után a főépítésvezető a következőkkel folytatja: — Az üzletház kivitelezése időben indult. Tartjuk a program szerinti ütemet. Befejeződött a szerkezetépítés, a víz-, fűtés- és villanyszerelés csövezésének munkálatai, készen állnak a válaszfalak, a földszinten 80 százalékban elvégeztük a vakolást, 100 százalékban az aljzatbetonozást. Pár nappal ezelőtt kezdtünk hozzá a hidegburkoló-munkákhoz. Ügy is mondhatnám, hogy befejezés előtt áll az építőipari munka. — Mit jelent ez a ‘gyakorlatban? — Szeptember hónapot. Erre az időre a műanyaggal készülő fröcskölt külső vakolat is elkészül. — Mikorra vár ják a szak- iparosokat ? — Jelenleg öten dolgoznak itt. Szükség szerint a negyedik negyedévben szálljak meg az épületet. — Elegendő az itt foglalkoztatott munkaerő? — Nincs szükség többre. A lakon ikus tömörségű válaszok határozottságot, magabiztosságot tükröznek, akárcsak a tervezői munkát értékelő szavak. — Nem volt több gondunk a tervekkel, mint általában. Ez vonatkozik a módosításokra is. Az utóbbiak kisebbek voltak, csupán zavarták, de alapvetően nem befolyásolták a munka ütem*ét. Időnként viszont szükség volt a technológiai sorrend megváltoztatására — hangsúlyozza a főépítésvezető. Elismerően szólt arról, hogy a tervezők mindenkor gyorsan és készségesen segítettek. Jól közreműködtek, a helyszínen javították ki azt, ami az íróasztalnál elkerülte figyelmüket, vagy nem tudtak rá megoldást találni. Arra a kérdésre, hogy tetszik-e az épület, nemmel felelt, majd így indokol: — Monolitszerkezetbol állt össze, hagyományosan készültek a válaszfalak, s ami engem ennél az építkezésnél különösen zavar, az, hogy igen sok élő munkát kívánt. Ez utóbbiból viszont igen kevés van. — Ön szerint a korszerű technológia határidő-rövidítést is jelent? — Az előbb femlített technológiával a kivitelezési idő 18—20 hónap. Ha előre gyártott elemekből állítottuk volna össze, előnye jelentkezne a rövidebb határidőben. Az új •technológia viszont drágább. Mindig a beruházó dönti el, hogy számára az idő, vagy a pénz a fontosabb. — Lesz-e említése« méltó újdonság ennél az épületnél? — Szolid, reprezentatív kiállítású üzletház lesz, amelynek első szintjén sétálót alakítanak ki. Aki erre jár. már láthatja azt a vasszerkezetet, amelyet mi reklámtoronyként ismerünk. — Mibe kerül az új létesítmény ? — Szerződésünk 19 és félmillió forintra szól, ez azonban még nem végleges ősz- szeg... Végül arról váltogatjuk a szót, hogy ki, miként tudna segíteni a határidő betartásában. — Szükség van az eddig kialakult jó együttműködésre, a tervezőkkel és a beruházási vállalat képviselőivel. Jó lenne, ha az építtetők nem rukkolnának elő kisebb módosításokkal sem, mivel az idő nagyon rövid, s minden perc drága. A legkisebb változtatás is — bárki részéről történjék —. határidő-eltolódással jár. Örülnénk, ha a FÜTŰBER csongrádi gyáregysége tartaná az ígért augusztusi határidőt, és leszállítaná a szellőzőberendezés csöveit. Ha minden így lesz, akkor a szerződésben vállalt határidőre elkészül a 3’as számú üzletház — állítja Klom- ka József. Higgyünk az építőknek, annak ellenére, hogy eddig többször tapasztaltuk; ígéretük és a valóság gyakran elkerüli egymást. v. k. Több mint a dupláját A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsológy árának B üzemében szorgalmaskodó szocialista brigádok sikeresen munkálkodnak a tervbe vett anyag- és energiamegtakarítá- sok megoldásán, mi vel ez lényeges befolyással van az üzem. egész gazdasági eredményére. Különösen az energiafelhasználásnál jelentkezik nagyszerű eredmény, hiszen az előre számításba vett tervnek megfelelően fajlagos energiából eddig 643 ezer forintos megtakarítást kellett elérniük, ezzel szemben máris 1 millió 590 ezer forintos megtakarítást értek el. Figyelmet érdemel, hogy a B üzem. szocialista Wigádjai az év eddigi időszakában 10 ezer 123 kilogramm hulladékot használtak fel. Jelentés megtakarítás adódott a gereblye*, boronatárcsa- és lánc" szemgyártásnál. Továbábra is arra törekszenek, hogy az 'olyan gyártmányoknál, amelyeknél a darabolás súlyra történik, a súly az előírásnak megfelelő legyen, és a gzei- vényméret változását kövesse. Nem kellett messzire menni, csak az öntödébe, a láng- nyelvektől szabdalt, homályos csarnokba, hogy megkérdezzék : — Tudja-e, melyik anyag drágább: a fűtőolaj, vagy a pakura? Szóval, kérdéssel, s nem is az általam felvetettel, kezdtük az ismerkedést a ZIM salgótarjáni gyárának Táncsics Mihályról elnevezett szocialista brigádjával. Akik nemcsak egyszerűen szocialisták, hanem a Vállalat Kiváló Brigádja címet is viselik, immáron második éve. De, visz- szatérve a kérdésre, csak úgy látatlanban mondtam: valószínű, az olaj a drágább. — Így igaz — erősítette meg Balogh László, a tmk üzemvezetője —, kétszer any- nyiba kerül, mint a pakura. X Az 1952-ben, Sztálin születésnapja tiszteletére átadott öntöde az egyik legkorszerűbb volt akkor az országban. De hát sok idő eltelt már azóta... Egyre korszerűtlenebbé váltak az akkor még sosem látottan modern berendezések, köztük a kú- poló-, adagolóberendezések is. Igaz, azóta többször módosították már működésüket, több változtatást eszközöltek rajtuk, de még mindig balesetveszélyesen működtek, nagy fizikai munkát és sok embert igényeltek. Egy szóval: elavultak. X Ez a két téma kezdte foglalkoztatni a huszonnyolc tagú Táncsics tmk-brigádot, de mielőtt még tovább szaporítanánk a szót, hadd írjunk le egy valaki által tett, sok minMunka közben denről árulkodó igazságot: „A jó téemká magában fél nyereség”. Ügy gondolom, ezt különösképpen bizonygatni sem kell! Minthogy Varga János művezető és Tátrai Árpád brigádvezető sem hangsúlyozta unos-untalan munkájuk jelentőségét, mert miként mondták: ők csak egyszerű kiszolgálói a gépeknek, s néha még emellett, gondolkodnak egy keveset. így jutott eszükbe az öntödei kemencék fűtőolajról, pakurára történő átállítása, amit már az év elejére' el is végeztek. Ok úgy fogalmazták: — Két kemény hónapi munkával összehoztuk az új rendszert. Sokat dolgoztunk, kínlódtunk vele, vitatkoztunk is nem egyszer, de csak- csak sikerült. Semmi hiba sincs velük azóta. A gondolkodó brigád, no, meg a művezetők, az üzemvezető és a szerkesztők elképzelésének valóra váltása már fél évig hetvenkétezer forintos megtakarítást jelentett a gyárnak, ami az eltelő idő arányában hatványozó- dik tovább. Tudják ők is, jelentős munkát végeztek, de a brigádvezető erről csak eny- nyit mondott: — Kinek az érdeke, hogy olcsóbban termeljünk? Csak a vezetőké? Szó sincs róla: mindannyiunké. Igaza van. Miként igazuk volt akkor is, amikor a kúpoló, adagolók korszerűsítésén kezdték törni a fejüket) Bár ez kémé* nyebb munka volt, illetve az is még, mint a tüzelésmódosítás kidolgozása, mert nemcsak technikai, hanem emberi nehézségekkel is meg kellett küzdeni. — Ez utóbbi kívánta tőlünk a második erőt — mondja Tátrai Áx-pád: — az öntödei dolgozók idegenkedése az újjal1 szemben, meg más is. Mert, hogy az új rendszer üzemelésével ember, emberek szabadulnak fel az adagolótól, s kerülnek más munkahelyre .,. Elavult szemlélet, ami sok esetben még másutt is adódik. Pedig irreális ragaszkodni a megszokotthoz, stmikor az drágább, balesetveszélye- sebb, lassabb. S még több pénzt vont volna el a gyártól, ha a kivitelezést külső cégre bízzák. A három darab — egyelői-e egy kész, kettő félkész állapotban van közülük — kúpoló, adagoló legyártása háromnegyed millió forintba is bele került volna. így. azonban nem. Mert a téemkásbrigá- dok régi, bontott anyagok beépítésével, amelyek a biztonságot nem csökkentik, és sok társadalmi munkával, harmadrészére redukálták az ösz- szeget. Második nehézségről beszélt az előbb a brigádvezető. Es az első? — Alkalmazkodni kellett az öntöde méreteihez, s viszony- tag szűk helyre kellett biztonságosan elhelyezni a berendezéseket — magyarázza az üzemvezető, a művezető és a brigádvezető is egyszerre. Nem végeztünk még előtte ilyen munkát, úgyhogy ki- sebb-nagyobb gondjaink voltak, s vannak is még. Ha elkészülünk vele, nagyban meg- könnyítjük a munkát. E két feladat megoldása, bizony, dicsőségére válhatna a brigádnak, de ők, legalábbis a vezetőjük, elhárítja a nagy szavakat. Mert, hogy, annyi segítséget kaptak vezetőiktől, amennyi kellett. S ma sincs egyetlen olyan jogos kérésük, amire „feljebb” ne reagálnának rá azonnal. — Enélkül, bizony nem értünk volna el ilyen eredményeket a kongresszusi munkaversenyben — hangsúlyozza a brigádvezető. Mert ezeket a munkákat annak felajánlásaként végzik, miként az öntödei kilenc formázógép felújítását is. Amit csak úgy, menet és munka közben végeznek el, havonta egyet-kettőt. ■ Jó brigád ez. mondogatják, van benne erő. 1962-ben, a gyárban a legelsők között alakultak, s annyi közöttük a fiatal, meg a harmincon túli, javakorabeli, hogy még ... — Innen a lendület? — Innen is. Meg szeretünk dolgozni. Higgye el, nagyon szeretünk. Zárjuk e vallomással korainkat! —karácsony— NÓGRÁD - 1975. augusztus \
