Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

/ Tanácskozik az európai biztonsági konferencia (Folytatás a 2 oldalról) Az a/. erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson résztvevő 35 állam vezetőinek ez a találkozója ad, arra hiva­tott. hogy elősegítse a békés életet Európában es azon kí­vül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, sze­mély szerint Urho Kekkonen finn elnöknek a hamadik sza­kasz munkájának nagyszerű megszervezéséért, a rendkívü­li szívélyességért és vendég­szeretetért. A délelőtti ülés Barabás Miklós, az MTI ülésének első szónoka, Gustáv kiküldött tudósítója jelenti: Husák. a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársasági el- Az európai biztonsági kon- nők: többek között kijelen- ferencia csütörtök délelőtti tette: Gu§fáv Hiesúk felszólalása Ez az első alkalom a törté­nelemben, amikor Európa megragadta a lehetőséget ar­ra, hogy megteremtse a bé­ke, a biztonság és a békés együttműködés reális felté­teleit, annak ellenére, hogy továbbra is fennáilanak poli­tikai, gazdasági, ideológiai és társadalmi különbözősé­gek. Különösen nagyra értékel­jük azt a szerepet, amelyet a konferenciát megelőző tát" gyalásokon a Szovjetunió be­töltött, nagyra értékeljük a Szovjetunió békepolitikáját. Ugyanakkor elismeréssel adó­zunk azoknak a reálisan, gon- . dolkodó erőknek, valamint a nyugat-európai, az amerikai és a kanadai politikusoknak, akik az európai országok kö­zötti megértés megvalósítá­sára törekednek. A történelem megmutatta — folytatta Gustáv Husák —. hogy Európa , földjén szám­talan agresszió származott abból, hogy visszaéltek a hatalommal, erőszakoskodtak és népeket nyomtak el. A müncheni diktátum, Cseh­szlovákia hitleri megszállá­sa, Lengyelország lerohaná' sa, a Franciaország, Jugo­szlávia, a Szovjetunió és más európai országok elleni fa­siszta támadás, a második világháborúnak mindezek a borzalmai bizonyítják ezt. A béke és biztonság sza­vatolása megköveteli, hogy mindezeket a módszereket el­utasítsuk és kiiktassuk az eu­rópai országok közötti kap­csolatokból. Mi ebből a szem­szögből ítéljük meg ennek a konferenciának jelentőségét, különösen azt a tényt, hogy megfogalmazza és megerősí­ti azokat az alapelveket, ame­lyek szabályozzák az európai országok közötti kapcsolat©" kát, a területi integritás és a politikai realitások elismeré­sének alapján. Azt, hogy a konferencia ezeket az alapel­veket egyhangúlag jóváhagy­ta, kontinensünk, népeink nagy sikerének tekintjük. Ezután Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára mondotta el be­szédét. A Kádár János vezette magyar küldöttség az európai biztonsági és együttműködési konferencia Helsinki zárószaka­szán. Képünkön: Lázár György miniszterelnök (középütt) és Púja Frigyes külügyminiszter (bal oldalt.) Edward Gierek felszólalása Helsinkiben, az európai biz­tonsági értekezlet záró szaka­szának csütörtöki napján el­hangzott felszólalásában Ed­ward Gierek, a LEMP KB el­ső titkára, a lengyel küldött­ség vezetője a többi között a következőket mondotta: A béke — rendkívül fontos kérdés a lengyel nép számá­ra, amely hosszú és nehéz utat tett meg függetlensége én szabadsága kivívásáig. Or­szágunk, szövetségeseinkkel és barátainkkal együtt komoly erőfeszítéseket tesz a béke megszilárdítása érdekében. Népünk rendkívüli megelége­déssel üdvözli az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet sikerét, mivel a ta­nácskozás munkájában kez­dettől fogva aktívan részt vettünk. Nagyra értékeljük a résztvevő országok által kö­zösen elért eredményeket, s különösen . nagy jelentőséget tulajdonítunk az aláírásra ke­rülő dokumentumoknak. A' tanácskozás megrendezé­sében és alapvető állásfogla­lásaiban a különböző • társa­dalmi rendszerű országok békés .egymás mellett élése elvének alátámasztását lát­juk. 1 »Az államközi kapcsolatok alapelveiről szóló nyilatkozat bizonyítja az államhatárok és az államok területi épsége sérthetetlenségének fontos­ságát. A dokumentum elfoga­dása azt jelenti, hogy a részt­vevő államok egyszer s min­denkorra lemondanak min' denféle területi követelésről. A gazdasági kapcsolatokra vonatkozó határozatok elő­segítik a béke anyagi alap­jának kibővítését — a keres­kedelem szabad fejlődését, az ipari és tudományos-műszaki együttműködést. A tanácskozásnak a kultu­rális cserére és egyéb kap­csolatokra vonatkozó dönté­seit mindenekelőtt a jóaka­rat és a kölcsönös bizaiom érdekében kell alkalmaznunk. Ahhoz, hogy tovább léDiünk — mondotta —, pozitívan kell viszonyulnunk a záróokmány­ban foglaltaikhoz. A francia köztársasági el­nök után Leonyid Brezsnvev. az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára mondotta el beszédét, amit fentebb ismer­tettünk. Liam Crosgave Leonyid Brezsnyevet köve­tően Liam Grosgave minisz­terelnök. az Ír Köztársaság küldöttségének vezetőie emel­kedett szólásra. Beszédében úgy jellemezte a biztonsági konferencia záródokumentu­mát. mint „a kapcsolatok megjavítására és a résztvevő államok közötti együttműkö­dés továbbfejlesztésére szóló programot Európa és a világ javára”. Mabariosz értek Ezt követően Makariosz ér­sek, ciprusi elnök szólalt feL Makariosz érsek a bizton­sági konferencia Európa hatá­rain túl ható jelentőségét méltatta, elsősorban az álla­mok közötti kapcsolatok alap- elveinek megfogalmazását. Ezek közül is különösen az erőszakról és az államok szu­verenitásának megsértéséről való lemondást emelte ki. Mint mondotta, ezeknek az alapelveknek a csorbítatlan megvalósítása szabad utat nyithat a ciprusi probléma megoldására. Makairiose érsek felszólalása aliatt. amelyben elítélte Török­ország ciprusi katonai inter­vencióját. a török küldöttség kivonult a konferenciaterem­ből. A ciprusi államfő után Ká-. dár János, az MSZMP KB első titkára, magyar küldött­ség vezetője emelkedett szó­lásra. Beszédét az 1—2. olda­lon ismertetjük. Kádár János beszédének elhangzása után, az elnök berekesztette a délelőtti ülést. A délutáni ülés Joszip Broz Tito VaSéry Giscard d’Estalng A délelőtti ülés következő szónoka Valéry Giscard, d’Es- taing francia köztársasági el­nök, a brit és a , nyugatné­met kormányfőhöz hasonlón úgy értelmezte a Helsinki zá­róokmányt, hogy annak ha­tálya kiterjed Nyugat-Ber- linre is. Állást foglalt a fran­cia „védelmi erő” fenntartása mellett, de ugyanakkor ki­nyilvánította, hogy Francia- ország továbbra is távolma­rad a NATO integrált kato­nai szervezetétől. Mint mondotta, a cél Eu­rópa biztonsága. Ez azt jelen­ti — folytatta —, hogy első­sorban Európával kell fog­lalkozni. Ezután feltette a kérdést: vajon realisták és őszinték vagyunk-e, amikor Európáról és az enyhülésről beszélünk? Válaszolva a sajátmaga ál­tal feltett kérdésekre, hang­súlyozta: pusztán az a tény és az a mód, ahogyan ezt az ér­tekezletet megszervezték, bi­zonyítja az enyhülés szelle­mét, amely mindnyájunkat előbbre visz. A konferencia legnyilvánvalóbb jelentőségé az, hogy a Finlandia-palota nagytermében harminchárom részvevő ország legfelsőbb szintű politikai vezetői van­nak jelen. A konferencia be­bizonyította, hogy általános az óhaj a dialógusra — mutatott rá a francia államfő, majd így folytatta: Az értekezlet azonban, nem­csak ’ az enyhülés szellemben fogant, hanem a záróokmány­ban rögzítette is az enyhülés­nek bizanvos szabályait. Két-, ségtelen, hogy ez a záróok­mány önmagában még nem biztosítéka a békének. Ez nyilvánvaló és nem szorul külön hangsúlyozásra. A továbbiakban a francia államfő hangsúlyozta: eddig példa nélkül álló. nagyon ie- lentős tény, hogy az európai országok legfőbb vezetői ösz- szegyűltek Helsinkiben, meg­ismerkedtek egymással, szívé­lyesen elbeszélgetnek és esz­mecserét folytatnak problémá­ikról. Befejezésül Giscard d’Es- taiing hangsúlyozta, hogv az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet az eny­hülés több mint tízesztendős folyamatát koronázza meg. Tito jugoszláv elnök az EBK zárószakasza csütörtök délutáni ülésén elhangzott felszólalásában annak a véle­ményének adott hangot, hogy a mostani konferencia nem egy folyamat végét, hanem éppen kezdetét jelzi. Az EBK nem egyszerűen az európai nemzetek valamilyen egyetér­tésének eredménye, hanem a nemzetközi, politikai, gazda­sági és társadalmi kapcsola­tokban a második világhábo­rú óta lezajlott változások és új irányzatok kifejeződése. A jugoszláv államfő az új fejlemények között nagy hangsúllyal szólt az el nem kötelezettség irányvonaláról, ami Jugoszlávia külpolitikájá­nak is alapelve. Rámutatott, hogy „az aktív békés együtt­élés elvei áthatották e konfe­rencia előkészületeit és meg­mutatták, hogy milyen mé­lyen gyökeret vert a népek tudatában az a törekvés, hogy új módokat keressenek a nemzetközi problémák megoldására”. Tito elnök az európai biz­tonsági értekezlet egyik jeg- kiemelkedőbb eredményének azt nevezte, hogy a részvevő államok általános egyetér­téssel elfogadták a határok sérthetetlenségének elvét. Ju­goszlávia nevében ünnepélye­sen kijelentette, hogy hazája ezt az elvet kötelezőnek is­meri el. A jugoszláv államfő elis­meréssel méltatta az enyhü­lési és a tárgyalási politika eredményeit, rámutatva, hogy maga az EBK is jelentős mértékben ennek a folya­matnak terméke és egyik legjelentősebb eredménye. Az új kapcsolatok kialakítása Európában, a fokozott együtt­működés állandó bővülése — mondotta — feltételezi a tömbökre oszlás megszünte­tését, „Mély meggyőződésünk, hogy ez a tartós biztonság és béke létfontosságú feltétele Európában és a világon” — mondotta. Süleyiaau Demirel A Tito jugoszláv elnök után felszólaló Süleyman Demirel török miniszterelnök — amint az várható volt y- beszéde nagy részében a ciprusi kér­déssel foglalkozott, és eluta­sította Karamanlisz görög miniszterelnök előző napi ki­jelentéseit. — Tartjuk magunkat az eu­rópai biztonsági konferencia valamennyi határozatához, de Ciprus kérdésében fenn­tartással élünk. Mivel csak a ciprusi görög közösség van képviselve Helsinkiben, s jo­gilag képtelenség, hogy egy két közösséget tömörítő álla­mot csak az egyik, vagy a másik közösség képviseljen, ezért a ciprusi állam képvi­selete ezen a konferencián nem tekinthető jogosnak és törvényesnek. Következés­képpen Törökország a záró­okmány rendelkezéseit nem tekinti magára nézve köte­lezőnek Ciprus vonatkozásá­ban, s erről hivatalos közle­ményben értesítette a bizton­sági konferencia titkárságát — hangsúlyozta Demirel. A török' kormányfő ezután részletesen elemezte a záró­okmányban foglaltakat. Anker Jorgensen A következő szónok Anker Jörgensen dán miniszterel­nök, a biztonsági értekezlet jelentőségét méltatva, és az előkészítő tanácskozástól szá­mított három év mérlegét megvonva hangsúlyozta: vé­leménye szerint igenlő vá­laszt lehet adni arra a kér­désre, hogy a konferencia eredményei jónak mondha- tók-e. Hozzátette, az egyet­értéssel kidolgozott megálla­podások természetesen alig­ha lehetnek tökéletesek. de véleménye szerint a külügy­miniszterek által 1973-ban Helsinkiben elfogadott aján­lásokhoz képest többet értek el, mint amennyire számíta­ni lehetett. A dán kormányfő a továb­biakban a közös piaci orszá­gok tevékenységének jelen­tőségét emelte ki, majd csat­lakozott az előtte felszólalt nyugati küldöttségvezetők­höz, amennyiben keveselte a „harmadik kosár” területén elért eredményeket. „Az eu­rópai biztonsági konferencia .befejezését történelmi jelen­tőségű eseménynek tekin­tem. Hogy fordulópont lesz-e az újkori történelemben, art majd a jövő mutatja meg” — mondta végül a dán kor­mányfő. Leo Tindemans Leo Tindemans belga mi­niszterelnök arról beszélt, hogy a politikai enyhülés iránti óhaj csak akkor lesz őszinte, ha kiegészül a kato­nai enyhüléssel is. A záró­okmány élvben elismeri a kettő összefüggését, de Géni­ben mégsem tárgyaltak a ka­tonai biztonság tényleges problémáiról — mondotta —, s hozzáfűzte: az igazi eny­hülés csak akkor következhet be, ha a szovjet—amerikai tárgyalások a hadászati fegy­verzetek csökkentéséről, és a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalások kielégítő eredményt hoznak. Tindemans is elégedetlen­ségét fejezte ki a „harmadik kosár”-hoz tartozó kérdések­ben elfogadott szövegrészek­kel, majd az 1977-re Belg- rádba tervezett szakértői ér­tekezletről szólva kijelentet­te: ott nem szövegekről fo­gunk tárgyalni, mint mostitt Helsinkiben, hanem konkrét lépésekről, amelyekért mi va­lamennyien felelősek leszünk. Olof Palme Ezután Olof Palme svéd miniszterelnök felszólalása kö­vetkezett. A svéd kormány­fő hangoztatta: a munka, amelyet Helsinkiben és Géni­ben közösen végeztünk az el­múlt években, azon a közös meggyőződésen alapult, hogy a háborút nem szabad és nem lehet a nemzeti célkitűzések elérésének eszközéül felhasz­nálni. Felhívta a figyelmet a fegyverkezés változatlanul magas színvonalára, a még megoldatlan helyi konfliktu­sokra és erőfeszítéseket sür­getett a katonai biztonság megteremtése érdekében. A tárgyalásokon félreért­hetetlenül leszögeztük, hogy a jelenlegi határokat sérthe­tetlennek tartjuk. De nem lát­hatunk a jövőbe, s ezért azt is leszögeztük, hogy ezek a határok, a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközök­kel, megállapodás révén meg­változtathatók — hangoztat­ta Palme, majd hosszasan fej­tegette: nem feltétlenül tör­vényszerű, hogy minden idők­ben „a két katonai tömb kö­zötti egyensúlynak kell a bé­két biztosítania Európában”. Bruno Kreisky Bruno Kreisky osztrák kan­cellár felszólalásában hangoz­tatta, hogy az aláírásra kerü­lő okmány — amelynek tar­talma, a benne érintett kér­dések köre és jellege egyedül­álló —, az államok közötti magaviseleti kódex a jelen­korban. De bármilyen átfogó és nagyszerű munkát vég­zett is az értekezlet — foly­tatta —, minden attól függ, hogy mennyire reális tarta­lommal tudjuk megtölteni az okmányban foglaltakat. Az európai biztonsági konferen­cia egy szakaszt zár le és egyszersmind új szakasznak a kezdete is, és ezért jelen­tős, eredményeket kell hoz­nia. Az osztrák kancellár — több előző szónokhoz hasonló­an — az enyhülés oszthatat­lanságát hangsúlyozta, és sürgette a közel-keleti kérdés i békés rendezését. Urho Kekkonen A délutáni ülés következő szónoka Urho Kekkonen köz­társasági elnök, az értekezle­ten résztvevő finn delegáció vezetője volt. Kekkonen el­nök többek közt hangsúlvoz- ta: ,35 ország legmagasabb szintű politikai vezetői érkez­tek Helsinkibe, az európai biztonsági értekezlet záróok­mányának aláírására. Ez azt mutatja, hogy megvan a kö­zös akarat a még rendezetlen kérdések megoldására össz­hangban a konferencián ki­dolgozott elvekkel. A Helsin­kiben aláírásra kerülő záró­okmány kifejezi az egymás­tól történelmüknél, társadal­mi célkitűzéseiknél és poli­tikai rendszerüknél fogva kü­lönböző országoknak azt a közös óhaját, hogy leküzdjék &7. egymást elválasztó ténye­zőket, és arra helyezzék a súlyt, ami egyesíti őket: a biztonság fokozására, az em­berek jólétének növelésére. A szónok ezután áttekin­tette a záróokmány főbb ren­delkezéseit. majd a biztonsá­gi értekezleten végzett mun­káról kijelentette: — A jövőben további együttműködésre lesz szükség, hogy az itt elfogadott elveket átültessük a gyakorlatba. A jövőben is szükség lesz rá. hogv egyesítsük erőfeszí­téseinket a jelen elvek alap­ján. Carlos Arias Navarro A portugál felszólalás el­maradása miatt a péntek dél­előtti ülés első szónokaként feltüntetett Carlos Arias Na­varro. spanyol miniszterel­nök szólalt fel ezután, mint a csütörtök délutáni ülés utol­só szónoka A spanyol miniszterelnök beszédével kevéssel 6.00 óra előtt véget ért a b.iztonsáigi ér­tekezlet csütörtök délutáni ülése. A konferencia pénteken dél­előtt folytatja munkáiét.

Next

/
Thumbnails
Contents