Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
Egységes szemlélet — határozott cselekvés Irta DEUCSICS MIKLÓS A megyei pártbizottság 1975. július 11-i ülésén értékelte megyénk gazdasági helyzetét. az MSZMP Központi Bizottsága 1974. december 5-i határozata végrehajtását. Meghatározta azt is. hogy a megye párt-, állami, társadalmi szerveinek, a gazdasági egysegeknek, a kommunistáknak, a nógrádi dolgozóknak mit kell tenniük azért, hogy maradéktalanul megvalósuljanak a decemberi határozat célkitűzései. Ugyanis további előrehaladásunk nagymértékben azon múlik, hogy mennyire reálisan ítélik meg gazdasági egységeink, a pártszervek és alapszervezetek az első féléves tevékenységet, s az eredményekből, a kialakult ellentmondásokból milyen következtetéseket vonnak le, milyen feladatokat határoznak meg, s hogyan szervezik meg a tennivalókat, ellenőrzik a munkát. £3 fel eu meriege A féléves gazdálkodás tapasztalatai azt bizonyítják, hogy megyénk, gazdasága továbbfejlődött, aiapvető célkitűzéseink megvalósulnak. Megvan a reális lehetősége, hogy teljesítsük a negyedik ötéves terv feladatait, s megfelelően előkészítsük az ötödik ötéves tervet. Mindebben jelentős szerepe van annak, hogy a megye gazdasági egységeiben, pártszerveiben és alapszerveze- leiben megértették a decemberi határozat lényeget és hozzáláttak megvalósításához. Ebből adódóan élénkebb, következetesebb, hatékonyabb lett a pártszervek és alapszervezetek gazdaságszervező munkája. A gazdasági, az állami, a társadalmi szervekkel együtt megfelelő intézkedési terveket készítettek a határozat, végrehajtására. Megélénkült a gazdasági feladatok megvalósítását segítő szocialista munkaverseny is. A szocialista ipar termelés$ — amely meghatározza Nógrád megye gazdasági arculatát — 4,2 százalékkal növekedett. Az átlagosnál jobb volt a termelés emelkedése azokban az iparágakban — az üveg- és kerámiaiparban, a gépgyártásban. —. amelyek megyénk gazdaságában alapvelőek. s néhány újonnan telepített üzemben. E területeken azonban a fejlődés, a gyarapodás korábban is dinamikus volt. Az építőiparban javult a munka szervezettsége és ebből adódóan a második negyedévben meggyorsult az építési és szerelési tevékenység. így az esztendő elején mutatkozó elmaradást sikerült valamelyest pótolni. Azok a vállalatok, amelyekben a termelés növekedésével együtt javult a munka minősége is, új termékekkel korszerűsítették a termékösszetételt, túlteljesítették tőkés- exporttervüket is. Összességében az ipari termelés jövedelmezősége — mindenekelőtt a tanácsi és a szövetkezeti iparban — tovább nőtt. Igaz azonban az is, hogy ez nem minden esetben a hatékonyabb belső gazdálkodás eredménye. Közrejátszottak ebben olyan tényezők is, mint az állami dotáció, amely benne van az árakban. A mezőgazdasági üzemekben ugyancsak kedvezően változott a helyzet. A nógrádi gazdaságokban a vetésszerkezet lényegében a központi igényeknek megfelelően alakult. Nőtt a búza és a cukorrépa vetésterülete. A cukorrépa-termelésben különösen jelentős — mintegy 40 százalékos — a fejlődés. Mindez azt mutatja, hogy mezőgazdasági üzemeink igyekeztek figyelembe venni a népgazdaság igényeit. A nyári betakarítási munkákra is jobban felkészültek, mint a korábbi években; és így az időjárás okozta gondok is kevesebb üzemet/érintettek. Ami az állattenyésztés fejlődését illeti, a központi tenyésztési program megvalósítása a terveknek megfelelően halad. ' Mindenekelőtt a juh- és a szarvasmatha-állomány gyarapodása kedvező. Nőtt az állattenyésztésből felvásárolt termékek aránya is. Az egyéb területekről szólva a megyei pártbizottság megállapította, hogy a kiskereskedelem fejlődése szintén számottevő volt az első fél évben. A kiskereskedelmi egységek 13 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint egy évvel korábban. Ehhez természetesen nagymértékben hozzájárult, hogy jelentős mértékben nőtt a lakosság pénzbevétele. Az áruellátás lényegében követte a lakosság igényeit. A vasút, a VOLÁN alapvetően eleget tett a szállítási feladatoknak, ezekben a napokban már hozzáláttak az őszi csúcsforgalom zavartalan lebonyolításának előkészítéséhez. A mostaninál erőteljesebb a gazdasági fejlődés, a népgazdasági egyensúly fokozatos megteremtése, a káros piaci hatások ellen- súlyozása, az életszínvonal megalapozott, tervszerű emelése szükségessé teszi a gazdasági struktúra gyorsabb, tervszerűbb javítását. Fontos követelményként említi ezt a Központi Bizottság decemberi határozata is. Az elmúlt 10 év alatt meggyorsult a megye iparszerkezetének átalakítása. Azonban ez a folyamat még korántsem fejeződött be, még mindig jelentős feladatokat kell megoldanunk. A korábbi években mindenekelőtt a foglalkoztatottsági gondok megoldása adta a legfőbb tennivalót, és viszonylag kevés figyelmet fordítottunk arra, hogy iparszerkezetünk mennyire kapcsolódik a népgazdaság dinamikusan, fejlődő ágazataihoz. A Nógrád iparszerkezetét meghatározó üzemek fejlődési üteme viszonylag szerény. Az újonnan telepített üzemeink egy részében még mindig nem sikerült tisztázni a termelés irányát, korszerűsíteni a gyártmányszerkezetet. Mindez az indokoltnál nagyobb mértékben konzerválja a régi technológiát, s így új üzemeink egy részében a termelés nem tekinthető korszerűnek. Régebbi üzemeink egy részénél, ahol lehetőségeink lennének a gyártmányszerkezet gyorsabb változtatására, a fejlesztési lehetőségek akadályozzák ezt. Ilyen tapasztalataink vannak például az építőanyag-iparban, a ZIM salgótarjáni gyárában. Gazdasági egységeink egyre inkább arra törekszenek, hogy a népgazdasági . igények, nek megfelelő gyártmányszerkezetet alakít- sanak ki. A megtett intézkedések azonban kevésnek bizonyulnak. Még mindig magas a gazdaságtalan termékek aránya, és nem megfelelő a termékek összetétele sem. Viszonylag sok a régi, elavult, gazdaságtalan termék. A kohászati üzemekben, például meghaladja a 75 százalékot a 10 évnél régebben gyártott termékek aránya. Az ötvözetgyárban ez megközelíti az 50 százalékot. De az új üzemeinknél, mint például a FŰTÖBER-nél 48, a Ganz-MÁVAG-nál pedig 100 százalékos ez az arán/. A régi, az elavult, a korszerűtlen termékek gyártása pedig mindinkább akadályozza az eredményesebb, a hatékönyabb gazdálkodást. Hogy mi a megoldás? Többek között a mostaninál gyorsabb műszaki fejlesztésre, a termelés irányának pontosabb meghatározására, s ugyanakkor, ha szükséges, rugalmasabb változtatására lenne szükség. A decemberi határozatban megjelölt feladatok, a helyi tapasztalatok egyaránt sürgetik, hogy az üzemek késedelem nélkül dolgozzák ki a termékstruktúra korszerűsítésének rövidebb és hosszabb távú programját. Ezzel együtt természetesen több, azonnali intézkedésre is, szükség van, amelyek biztosítékát adják az irányító és gazdálkodó szervek szemléletváltozásának, tervszerűbb és hatékonyabb munkájának. Hatékonyabb munkát Gazdálkodás ellentmondásokká! Az elért eredmények tehát biztatóak, azonban a megyei pártbizottság megállapította azt is, hogy a megye gazdaságában ellentmondások vannak, amelyek egyrészt a külső tényezőkben, 'másrészt iparszerkezetünk, a mezőgazdaság kedvezőtlen adottságaiban, a gazdálkodás fogyatékosságaiban gyökereznek. Ezeket az ellentmondásokat a decemberi határozatból adódó feladatok meghatározásánál alábecsültük, a határozatot követő intézkedések sok esetben késtek, vagy nem voltak eléggé egyértelműek, határozottak a kibontakozó kedvezőtlen folyamatok megállítására. Az országos fejlődéstől sok helyen elmaradtunk, ezért a következőkben Nógrád megyében nem lesz elegendő az országosan meghatározott üterti. Ennél nagyobb erőfeszítésekre van szükség azért, hogy a Központi Bizottság decemberi határozata megvalósuljon. Gondjaink jól mutatják, hogy a megállapítás nem túlzás, reális tények alapozzák azt. A megye ipari termelése növekedett az első fél évben, azonban a növekedés üteme nemcsak az országos átlagtól maradt el, hanem a megye* elmúlt évi fejlődésétől is. Ennek legfőbb oka, hogy a 18 gazdasági egység — amely együttesen a megye ipari termelésének több mint 40 százalékát adja kevesebbet termelt, mint tavaly, az év első felében. Ennek egyik oka, hogy a piaci igények gyorsan változnak, s a Nógrádban ter- melt termékek egy részének bizonytalan a piaca. Nem zavartalan az anyag- és létszámgazdálkodás sem. S mindezekre a jelenségekre a gyárakban, üzemekben csak lassan, esetenként körülményesen reagálnak. Tovább vizsgálva a termelés növekedését az is kiderül, hogy annak ném egészen 50 százalékát adta csupán a termelékenység. A gazdasági egységek többségében még minőig gyarapítani tudták a termelő létszámot, s "így viszonylag kevesebb figyelmet fordítottak a munkaerő, .a gépek, a berendezések ésszerűbb hasznosítására. Nemcsak azért, mert a munkaerő-tartalékok kimerülőben vannak, a fejlődés ütemének gyorsítása is a munka termelékenységének erőteljes növelését sürgeti. Azt, hogy a gazdasági egységek már most iteremts®k meg az szükséges feltételeket, eszközöket, nehogy holnap vagy holnapután esetleg késő legyen. A féléves tapasztalatok bizonyítják azt is, hogy üzemeink kevesebbet exportáltak mint egy évvel korábban. Megyénkben még erőteljesebben jelentkezik az az országos gond, hogy a tőkésexport jelentősen elmaradt a tervezettől, mintegy 22 százalékkal csökkent. A gazdasági egységek többségében ném sikerült ellensúlyozni a tőkéspiac kedvezőtlen hatásait. Nem tudták időben feltárni a belső tartalékokat. Nem sikerült megfelelően kihasználni a termelőberendezéseket,■ javítani ' a munka minőségét, az új, a korszerű, a piacképes termékek arányát. Ezért az exportáló üzemek egyik fontos feladata — a népgazdaság megromlott külkereskedelmi cserearányainak javítására — az i export, ezen belül a szocialista export pontos teljesítése, a tőkésexport növelése, a tőkésimport ellensúlyozása más, hazai anyagokkal. A termelőüzemek mindegyikében világosan látni kell, hogy a feszültségek oldása egyrészt azonnali lépéseket követel, másrészt megfelelő fejlesztési elképzelések kidolgozását a további évekre is, az exportimport arány javítására. Az építőipari szervezetek teljesítménye — a kezdeti javulás ellenére — alatta maradt az előző félévinek. Ezért szükségesnek mutatkozott, hogy megvizsgáljuk a megye / építőipari vállalatainak, szövetkezeteinek helyzetét. Véleményünk szerint a gazdálkodást, a munka szervezettségét, az irányítás színvonalának javítását, a technológia fejlesztését szolgáló, átfogó intézkedések tehetik valóban zavartalanná a beruházási programok megvalósítását. < Ez az esztendő — mindenekelőtt a kedvezőtlenebb időjárás miatt — komoly erőpróba elé állította a mezőgazdaságot. A gabona és takarmány betakarítása, szállítása és tárolása nagyobb erőfeszítéseket követelt, mint szokásos időjárási viszonyok esetén. A betakarítási munkák üteme, a gabonatermelésben elért eredmények azt jelzik, hogy a munka előkészületei, s maga a munka sem volt minden járásban, minden mezőgazda- sági üzemben kielégítő. A tapasztalatok elemzése, a következtetések levonása után az irányító, a termelő és a forgalmazó szervek bizonyára megteszik a szükséges intézkedéseket a tervszerűbb, szervezettebb munkára, a komplex gépesítés fokozására, a megfelelő szállító- és tárolókapacitások biztosi- sára. Ugyanis csak így lehetséges tartósan ellensúlyozni Nógrádban a mezőgazdaság kedvezőtlen adottságait, mérsékelni az adottságok káros hatását. A termelő és a forgalmazó szervek hatékonyabb együttműködésével, a helyi termelési feltételek fokozottabb biztosításával lehetséges és szükséges is javítani a megye zöldség- és gyümölcsellátását. Az erre vonatkozó intézkedések kidolgozása folyamatban van. Az állattenyésztésben változatlanul a központi tenyésztési programok, mindenekelőtt a juh- és a szarvasmarha-program következetes megvalósítása a legfontosabb. A féléves tapasztalatok ugyanis azt is jelzik, hogy a nagj'üzemekben rejlő tenyésztési lehetőségeket jobban ki kellene használni. A legfontosabb a nagyüzemi állattenyésztő telepek benépesítése. Emellett természetesen ösztönözni kell a kisüzemi és a háztáji gazdaságokban is a tenyésztői kedvet. Javítani szükséges — természetesen a húshozamok méllett — az indokolatlanul alacsony, mindössze 2300— 2400 literes tejtermelést, s így a felvásárlást. A gazdasági hatékonyság növelésének egyik kulcskérdésé a beruházási tevékenység javítása. Ezért a következőkben fokozottabb figyelmet szükséges fordítani a munka ellenőrzésére, a tervező, a beruházást lebonyolító és a kivitelező szervek tevékenységének összehangolására. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, a negyedik ötéves terv ipari beruházásai befejezés előtt állnak. Újabb fejlesztéssel mindössze a kohászati üzemeknél és Balassagyarmaton a bútorgyárban számolnak. Azonban a munkálatok előkészítése a mostaninál mindenképpen több figyelmet igényel. A mezőgazdasági üzemek eredményesebb munkája most a fejlesztési lehetőségek bővülésében is jelentkezik. Amíg a korábbi években a veszteséges gazdálkodás ellensúlyozására fordították a pénzeszközök jelentős részét, most több jut a gazdaságok fejlesztésére, gyarapítására. Az anyagi eszközök ésszerű koncentrálásával, a rekonstrukciós munkálatok mellett, a komplex gépesítést szorgalmazzák a mezőgazdasági üzemek. A tanácsok a negyedik ötéves terv legnagyobb összegű beruházását valósítják meg az idén. Az elképzelések valóra váltása, az 500 millió forint beruházása azonban úgy tűnik, gondot okoz. Ugyanis az első fél évben a tervezett összegnek mindössze 31 százalékát használták fel. Az elmaradás, a határidők csúszásának oka a tervező, a területelőkészítő munka fogyatékosságaiban rejlik. A központi intézkedések mellett természetesen elsősorban a helyi szervek feladata a beruházási munka javítása. Meg- kell teremteni a/tervezők, a munka lebonyolítóinak, kivitelezőinek hatékonyabb együttműködését. Megnő a felelőssége a tanácsoknak, az irányító és a felügyeleti szerveknek is. Az igények és a lehetőségek összhangjának biztosítása megköveteli, hogy valamiféle beruházási rangsort állítsunk fel, természetesen a népgazdasági igénynek megfelelően. A legfőbb dolog azonban, hogy mielőbb befejezzük a folyamatban levő beruházási munkálatokat. Hiszen ez az esztendő az ötödik ötéves terv előkészítésének éve is, s nem mindegy, hogy hány beruházás fejeződik be, s hányat kell átvinni a következő évre, évekre. A termelőmunka hatékonyságának elengedhetetlen feltétele tehát a belső tartalékok feltárása, hasznosítása, az ésszerű, takarékos gazdálkodás. Azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a gazdasági egységekben a gazdálkodás színvonalának javítására hoztak, már most eredményei mutatkoznak. Azonban gyáraink, üzémeink jó részében ma még nem érzékelik eléggé a külső, negatív hatások, a belső feszültségek kényszerítő erejét, amely a gazdálkodás színvonalának gyorsabb emelésére ösztönözné őket. Ebből adódik, hogy a decemberi határozatot követő intézkedési tervek sem tekintik komplex tennivalónak, folyamatos munkának az állásfoglalásban jelölt feladatok valóra váltását. Az elképzelések legtöbb helyen a kirívó pazarlások megszüntetését szolgálják. Holott az anyag- és energiagazdálkodás javítását nem lehet azonosítani a szűk értelemben vett takarékossági intézkedésekkel. Az egész gazdálkodást fejleszteni szükséges tervszerűen, folyamatosan. Valamennyi gazdasági egységben tudomásul, kell venni azt, hogy a gazdálkodástól, a gazdálkodás hatékonyságától, a költségek emelésétől függetlenül nem lehet a nyereséget gyarapítani. A továbbiakban igen fontos tennivalót jelent tehát az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése. Elő kell segíteni a munkaidő, a nagy értékű termei öberendezések ésszerű kihasználását. Annál is inkább szükség van erre, mert az első fél évben mindkét mutató romlott a megye üzemeiben. A korábbinál nagyobb gondot kell fordítani az élőmunka hatékonyabb felhasználására is. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy az iparban foglalkoztatottak létszáma 2,4 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a teljesített munkaórák száma mindössze 1 százalékkal nőtt. Sürgető feladatként jelentkezik tehát az ésszerű létszámátcsoportosítás. Csak tetézi a gondokat, hogy egyes gazdasági egységekben rendkívül magas az alkalmazotti létszám, s munkájuk korszerűsítésére, gépesítésére viszonylag kevés figyelmet fordítottak eddig. Elgondolkodtató az is, hogy az elmúlt fél; évben lényegesen több bért fizettek ki a gazdasági egységek, mint amennyit a termelés, a termelékenység növekedése megkívánt. Nyilvánvaló, hogy ezt az állapotot hosszabb távon nem lehet fenntartani. Megfontolt, a népgazdaság lehetőségeit figyelembe vevő bérgazdálkodásra van szükség az év, hátralevő részében, még akkor is, ha a helyi pénzügyi helyzet esetleg gyorsabb növekedést is lehetővé tenne. Ezért nagy jelentősége van annak, hogy a gazdasági egységekben a bérgazdálkodásban is megvalósítsák az intézkedési tervben meghatározott tennivalókat, s ahol ez nem elegendő, kiegészítsék a szükséges intézkedésekkel. Segítsenek a partszeruezetek Amikor a megyei pártbizottság összefoglalta a gazdasági és építőmunka legfontosabb feladatait, megállapította, hogy célkitűzéseink akkor valósíthatók meg maradéktalanul, ha az irányító szervek, a gazdasági egységekben dolgozó kommunisták, munkások, vezetők szemléletében rövid idő alatt jelentős változás megy végbe. Alapvető feltétele ez a következetes, határozott cselekvésnek. Mindenekelőtt azt kell világosan látni, hogy a decemberi határozat végrehajtása nem egyszerűen kampányfeladat. Következetes, a gazdaságot teljes egészében átfogó, hatékonyabb tevékenységet kíván. Fegyelmezettebb, lelkiismeretesebb munkát a párt-, az állami, a gazdasági szervek vezetőitől, a párttagoktól, valamennyi dolgozótól. A vezetők mindenekelőtt biztosítsák a megfelelő munkafeltételeket, az üzemi demokrácia lehetőségeit kihasználva igényeljék a dolgozók támogatását, bátorítsák a munkát ésszerűsítő, jó kezdeményezéseket. A vezetés színvonalának javítása fontos feltétele annak, hogy a dolgozók becsületesen, fegyelmezetten végezzék dolgukat. Ilyen körülmények között mindenki tudja, hogy mit kell tennie, s a mulasztók felelősségre vonása sem késik. Természetesen a decemberi határozat megvalósításában nagy szerepük van a pártalap- szervezeteknek. Egyrészt úgy, hogy vizsga- tataikkal, állásfoglalásaikkal segítik a gazdasági vezetők munkáját, s tőlük is számon kérik a határozatot követő intézkedéseket Másrészt a feladatok következetes megvalósítására mozgósítják a dolgozókat. A párt- alapszervezetekben az elmúlt napokban taggyűlésen vitatták meg a munka eddigi tapasztalatait, s kijelölték a további tennivalókat is. Ezek a tanácskozások a hasznos tapasztalatok egész sorát adták. Megerősítik; ahol rendszeres, folyamatos a párt gazdaság- szervező tevékenysége, a munka ellenőrzése, s nem tekintenek el a felelősségre vonástól sem, kedvezőbbek a gazdasági eredmények is. Párttagságunk, s hatására közvéleményünk is mindinkább látja, hogy az élet- színvonal tervszerű emelésének, a gazdasági feladatok következetes végrehajtása adja az alapját. A feladatok pedig már holnap, de a következő években még inkább szervezettebb. fegyelmezettebb, jobb munkát követelnek valamennyiünktől.
