Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-29 / 202. szám

Ménkes jövőjéért Őszbe hajló aljáit Bizony, ködöt lehelnek már hajnalonként a hegyek és csí­pős harmat fogja ezüstös ke­retbe a kökény kékjét. Ősz­be indulnak a színes levelű fák, meg a végeláthatatlan hosszan sorakozó kukoricaszá­rak, és bár hivatalosan nyár van még, de már érezni az újabb évszak intését. Erről váltjuk á szót a Hosszú völgyben Radics Jánossal is, a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság kerületvezetőjével, aki a gondos gazda szemével méregeti a domboknak szala­dó kukorica- és lucernatáblá­kat. És igaz, csak alig-alig lehet átlátni a köd és pára formálta fátylon, de hallani a traktorok, s a kombájnok dü­börgését. Amelyek most a szokottnál lassabban birkóznak az emel­kedőkkel, mert bár nem volt olyan nagy az a csapadék, valamelyik nap, de azért fei- azott a talaj. — Igen, mostanában egyre Inkább kell számolni már az esőkkel, a nehezebb haladás­sal — néz le a kék-fehérre festett, NDK gyártmányú kombájn nyergéből a vezető­je, Patvaros József. Aki csak egy percre állt meg a silónak való kukorica széle mellett, hogy bevárja az üresen zöty- kölődő pótkocsis traktort, s aztán indul is tovább. Sürget a munka. — Valóban, sok tenniva­lónk van ez idő tájt —mond­ja Juscsák György, az álla­mi gazdaság fiatal igazgatója, akit csoda, hogy a helyén, a központ irodájában megtalál­tunk. .. Mert egyik fél órában itt van, a másikban meg már bottal ütheti a nyomát a hívatlan Játogató. Tárgyal­ni indulna mpst is, egy heli­kopter ügyében, ami a szá­rító tornyát emelné be a he­lyére, de szakít annyi időt, hogy beszámoljon az őszi munkák menetéről. Amelyek jószerivel már az Uratás ideje- alatt megkez­dődtek. Mondja is az igazga­tó. mivel, de nem állja meg, hogy meg ne említse, nem hivalkodásképpen, de egy ki­csit azért dicsekedve: — — Harminckilenc és fél má­zsás átlagot adott hektáron­ként a búzánk, s ez bizony a Pest—Nógrád megyei állami gazdaságok között is a har­madik legjobb eredmény. Megdolgoztunk érte, s ez az ára az őszi munkák sikeré­nek is: a jól szervezett, haté­kony, előrelátóan terve­zett munkavégzés. S ennek alapfeltételeit, az ágazatvezetőkkel egyeztetve, pontról- pontra megteremtet­ték már. Számba vették a várható termés mennyiségét, a rendelkezésre álló kézi. és gépi munkaerőt, s úgy alakí­tották a terveket, hogy perc­nyi fennakadás se legyen a betakarításban. Mert ez a legfontosabb. Hiszen annyi a tennivaló még, hogy sorolni Is alig_ győzi az igazgató. Mert kint van a földeken száz- nyolcvan hektár silókukorica, igaz, hét sem telik bele, s a vágásával végeznek, aztán több mint ötszázhatvan hek­tárnyi „rendes” kukorica, amelynek késik az érése: sok­sok meleg és napfény kellene hozzá, és harminchét hektár­ról kell leszüretelni a szőlőt, amelyet ugyan tizenkétszer permeteztek már, de így is sok kárt tett benne a pero- noszpóra és a lisztharmat. Aztán másik szüret is vár még rájuk, a komlóé, bár a betakarítását szakszóval gé­pi fejtésnek mondja az igaz­gató, és kint van a vihartól megfektetett, százhatvan hek­tárnyi napraforgó és a két­százötven hektár területen vetett maglucerna betakarítá­sa is várat még magára. No, és amivel, már most előre lehet látni, a legtöbb gond lesz: a cukorrépa. És bár nem ez a legna­gyobb termőterület, hiszen a négyezer hektáros szántóból mindössze százhúszat foglal csak el, de hát az időjárás... — A vetés több mint hat­van százalékát kétszer is el­öntötte a Zagyva áradása, s ezeken a részeken még min­dig annyira átázott a talajt hogy szó sem lehet a gépi betakarításról — tűnődik el Juscsák György. — Sajnos, a sok víz elmosta a- jó eredmé­nyeket. A tavalyi háromszázhúsz mázsás hektáronkénti ' átlag­gal szemben jó, ha kétszáz­nyolcvan lesz az idén. komoly veszteség, amin segíteni már nem. csak sajnálkozni lehet. No, meg gondoskodni a mun­kaerőről a kézzel történő sze­déshez, ami bizony jóval las­sabb, szaporátlanabb lesz. mintha gép végezné, de hat ez van... Szóval, elkél a mun­káskéz a cukorrépához. de még a napraforgóhoz is. amelyre ugygn ráállítjá’k a gépet, mégis embereknek kell a földön fekvő tányérokat le­vágni a szárról. Nem lesz könnyű az őszi munka, abból is a betakarí­tás. Mert nemcsak ez a fela­dat, van még más is jócskán mellette, legalább olyan fon­tos: a tarlóhántás, a trágyá­zás, a szántás. A jövő évi ter­mésterület gondos megmun­kálása. — »A tarlóhántással —két­ezer, hektáron — végeztünk már. Az őszi vetés alá nyolc­száz hektáron elszórtuk • a műtrágyát, a tervezett száz­ötven helyett pedig kettőszá­zon a szervest. Kissé lassab­ban haladunk a vetőszántás­sal, mint az előző években, de ezt már magunk akartuk így: á mennyiségi helyett a minőségi munka végzésére ösztönözzük a traktorosokat, s ennek elérésére új rendsze­rű bérezést dolgoztunk ki. Mert a veszteség nélküli be­takarítás mellett ősszel ez a legfontosabb: a jól. kellő gon­dossággal végzett, alapos munka. És mi minden vár még a közeli hetekben — a már fel­sorolt, nem kis dolgok mel­lett — a gazdaság dolgozói­ra. .. Hiszen ott van az ál­lattenyésztés, és a befejezet­len beruházások. — És mindenre, mindenre figyelni kell — mondja az igazgató. — Pillanatnyi ki­hagyás nélkül, hiszen gazda­godásunk függ ezektől a he­tektől.­, A lassan már az őszbetar­tó napoktól, amelyeket arany­nyal koszorúznak a hegyek itt, a Mátra alján, s a csillo­gó ködfátyolból hangzik a traktorok dübörgése... Karácsony György Német vendégek a megyében Karl-marx-stadti Vörös­keresztes delegációt lát ven­dégül a Magyar Vöröskereszt Nógrád megyei szervezete. Lá­togatásuk célja a magyar vöröskeresztes élet jobb meg­ismerése, a tapasztalatok köl­csönös kicserélése. Ennek ál­lomásaként felkeresték a sal­gótarjáni kórházat, elbeszél­gettek a kórház .vöröskeresz­tes életérői, terveikről, majd a KÖJÁL hasonló munká­járól, életéről informálódtak. Gyárlátogatásuk során dr. Szabó Lajos üzemi főorvos tájékoztatta, a vendégeket a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek orvosi ellátottságáról. Ezután megtekintették a bá­nyamúzeumot és a Nógrádi Szénbányák vezetőivel foly­tattak baráti beszélgetést. Ellátogattak Szécsénybe és Balassagyarmatra, felkeresték Egeirt és Pásztói. Vasárnap a bazaltöm^ést tekintik meg és kirándulnak a salgói várhoz. Szeptember elsején a me­gyei tanács épületében rend­kívüli vezetőségi ülésen ta- pasztalatcsere-jellegű beszél­getésen vesznek részt a két testvérszervezet tagjai. A háromtagú karl-marx- stadti delegáció szeptember másodikén utazik vissza az NDK-ba. Jé q gép, csak győzzük kiszolgálni... Pattog a szón, ahogy a gép belemar. Mint hatalmas ke­zek. úgy kotorják szaporán a harácsoló karok. A villany­fény alig töri át a keletkező port. Pedig vízzel permete­zik a szenet. A kaparó nve- keregve vonszolja terhét. Mint folyam, kifelé, hosszú útra indul a szén. Helvet ad az ácsolatnak a TH-gyűrűk- nek. Vágat lesz itt a iavá- ból. amit 10 négyzetméteres szelvényben hajtanak a Mát­ra alatt, Ménkesen. Július '15-én kezdtük a eéooel. Az első 12 n.ao alatt 65 métert haladtunk előre — újságolja Bakos József bar­na. az elővájó szocialista bri­gád vezetője. — Dolgoztak már géppel azelőtt is? — Volt PML—5-ös fejfelet­ti rakodógépünk. Az csak rakodott. Egészen más ez az F—6-os gép, ami iöveszt és fel is rakja a szenet. Min­den azon múlik, hogyan tud­juk megszervezni a gén ki­szolgálását. — A kezelése? Már kint megtanultuk. hiszen vala­mennyien elvégeztük a tan­folyamot és vizsgát tettünk. Persze, a gyakorlat azért fon­Bakos József barna, a brigád vezetője fos dolog. Mindennap egy ki­csit jobban megy. Volt olyan napunk is, amikor mindössze 20 centi hiányzott a 10 mé­teres előrehaladásból. Ren­szem/lélik a gép és a brigád munkáját — Főaknász elvtárs, nem lehetne, hogy mi is a mun­kahely teljesítménye alapián kapjuk a bérünket? Szállítók vagyunk és a mi munkánk is attól függ. mennyit halad­nak előre a géppel. Az anya­got nekünk kell biztosítani. Ide tartozunk mi is. Szeret­nénk, ha a bérünk is ettől függne. Kapnánk-azt a 80 szá­zalékot. ahogy dukál — mondja az egyik szállító. — Utánanézünk, mit lehet tenni — nyugtatja meg a fő- aknász a szállítókat, azután ‘gondolkozik egy kicsit és megszólal. — Igazuk van a szállítók­nak. Ha az ő keresetük is a munkahely eredményétől függ. még jobban igyekeznek majd a kiszolgálással. Ez az ösztönzés csak jó lehet. — A vállalat bányáiban már három ilyen F—6-os gép dolgozik. Ügy tudom, több is lesz. Beszélgettünk arról itt a brigádnál, hogv érde­mes lenne valahogy megszer­vezni az F—6-os gépes bri­gádok versenyét. Mi szeret^ nénk versenybe szólítana a Egy kis szünet alkalmas a gép ápolására Fotó: Kulcsár iitiiiiiiiiiiiittiiiiitiiiiiiiiiMMiiiinniiiiiMiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiHiiiiMiiii/iiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinviiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiMiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiilfsiiimmiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiii Jé tapasztalatok wasarsa gazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár. Hat évti­zed óta a mezőgazdaság se­regszemléjének tartja a köz­vélemény ezt az arányaiban is hatalmas rendezvényt, amely­nek jellege, • tartalma többszö­rös jelentésváltozáson ment át a mai napig. Büszkén mond­hatjuk, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság von­zó eredményeinek gazdag bemutatója évekre szóló taní­tást, tanulságot nyújt min­denkinek, aki a fejlődés ru­góit, összetevőit kutatja, elem­zi, értékeli. Az első. ami azonnal szem- • betűnik: a rendezők magas­ra állították a mércét a kiál­lítók előtt. Az eredménybe- mutatókra csak az országos átlagnál 25—50, százalékkal magasabb hozamokkal lehe­tett benevezni. S ezekben az eredményekben nemcsak a mezőgazdasági dolgozók, ha­nem a társadalom egészének jó munkája bennfoglaltatik. A hazai és külföldi kiállítók között ugyanis az egyes gaz­daságok mellett ott találjuk a Magyar Vagon- és Gépgyá­rat, az Április 4. Gépipari Müveket, mindazokat az üze­meket, intézményeket, ame­lyek már a nevükben is rep­rezentálják az ipari módsze­rek térhódítását a gazdálko­dásban. Jól érzékeltetik to­vábbá, hogy a mezőgazdaság megalapozott fejlesztése ha­zánkban társadalmi ügy, kö­zös befektetéseink közös hasz­nában pedig mindannyian osz­tozunk. Láthatjuk ugyanakkor: a nemzetközi munkamegosztás igénye, bővülése. célszerűsé­ge a mezőgazdaságban épp­úgy, mint más ágazatokban, állandóan jelenvaló erő, a fejlődés egyik biztosítéka. A külföldi kiállítók, szám sze­rint nyolcvanan, tizenhét or­szágot képviselnek. A nemze­ti bemutatók mellett a KGST- államok kollektív kiállítással is jelentkeznek, reprezentálva a közös erőfeszítések közös ered­ményeit. Mindannyian, akik tanúi, részesei lehettünk a kiállítás előkészületeinek, részleteiben is nyomon követhettük, amit a bemutató egésze tükröz: a közvetlen termelőerővé vált tudomány miként lép át az or­szághatárokon, hogy szűn­jek meg az új elgondolások, felfedezések megvalósításá­nak realitásáról, amiről egyéb­ként huszonnégy üzemi be­mutató is gondoskodik több, pestközeli gazdaságban. Jól kivehető az ilven tö­rekvésekből is -a kiállítás leg­főbb rendeltetése: tudásban. hanem elsősorban gyakorlat­ban hasznosítható tudásanyag. Amit alkalmazhatnak az ipar­szerű termelési rendszerek­ben éppúgy, mint odahaza a háztáji termelés adottságainak jobb kihasználásában. A kiállítás produktumai minden vonatkozásában a fo­gyasztót szolgálják. Az élelmi­szeripar gasztronómiai bemu­tatóin egyébként nyilván so­kan meggyőződnek majd er­ről. De mindenekelőtt segít­séget nyújt a termelő, az al­kotó embernek. Azoknak, akik élenjárnak a korszerű mód­kiállítás hasznát a hét­köznapok eredményei minősítik majd. Az, aho­gyan holnapra általánossá válik, ami ma még különle­gességszámba megy. S ez lesz a kiállítás szer­akik megfeszí- minden el­telenül tágítsa, szélesítse az élelmiszer-termelés lehetősé­geinek horizontját. Ezt kínál­ja útravalónak is a látogató számára. Jöjjön el és győződ­szerek megvalósításában, és azoknak is, akiknél még hi­ány mutatkozik, ennél fogva sürgős a pótolnivaló a felké­szültségben. igazi érdeme hozzáértésben. hivatásérzet- vezőinek. rendezőinek, ben többé. gazdagabbá ten- hónapok óta tartó ni azokat, akik számára nem- tett munkájukért csak látványosság a kiállítás, ismerést megérdemelnek. geteg anyag kell ekkora te­rület bebiztosításához. Ezért megerősítették a brigádot. Korábban 9 tagú volt. most szakon,kint egy-egy villany­szerelő és lakatos is van közöttünk. Velünk Koós Jó­zsef villanyszerelő és Bodor Béla lakatos van. Ezenkívül háromtagú szállítócsoport biztosítja szántunkra az anya­got. Függő sínpályát szereltek fel. Ez Is lényegeseji könnyí­ti, gyorsítja a munkát. Vég­ső soron a kollektíva iől ösz- szehangolit munkájára van szükség, és akkor nem ma­rad el a siker — mondja a brigádvezető. — A gép leáll egy pilla­natra. Azonnal körülnézik. A lakatos kulcsot fog. Utána húzza a csavart. Látszik, nagy becsülete van a génnek. Óvják, áooliák. ha egv kis idő jut rá. Meg is hálálja a törődést. Közben egv úiabb TH-gyűrű kerül a helvére. Ahogy végeznek a szereléssel, a gép újra szénbe mar. Ge­ese János aknász és Bakos Zoltán főaknász elégedetten többi brigádot. Ki ér el íobb eredményt a géppel, nagvobb előrehaladást? Később egy­más tapasztalatait is kicserél­nénk, és a legjobbakat hasz­nosíthatnánk — mondta Ba­kos József. Bizonyára a szo- rospataki és kányáért brigád örömmel fogadja ezt a kihí­vást. Az ilven verseny csak hasznos lehet. — A bánya jövőjét ielenti a déli bányamezőben az a frontfejtés, amit az F—6-os géppel hajtanak. Ez lesz egv 550 rriéter kifutású és 150 mé­ter széles úi frontfejtés, ami­re a jövő év eleién szükség lesz. Üj lesz, rrjert ide már egv önjáró biztosító szerke­zet beépítését tervezzük. Most készülünk Borsodba, hogv a helyszínen tanulmányozzuk ezt a berendezést — újságol­ta k'szállás után Mákos Nán­dor bánvamester, aki ugyan­csak elismeréssel szólt az F— 6-os brigád munkájáról. — Nem véletlen, hogv ráiuk esett a választás — mondta. B. J. | NÓGRÁD - 1975. augusztus 29., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents