Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-28 / 201. szám

Július végén kezdték el az új búza őrlését a szécsényi ma­lomban. Naponta — három műszakban —, mintegy 400 mázsa gabonát őrölnek lisztté, melyet szinte a megye egész területére szállítanak. Pintér József főmolnár 1958-tól dolgozik a szécsényi ma­lomban. Képünkön a liszt minőségét ellenőrzi. Egyszerűen megszerkesztett szállítóberendezéseken kerül a búza a tárolóból a feldolgozóhelyre. Bábel László felv. A i*é! CB m j» * derese •e illés nagyobb wan sziiksés: Interjú Hercseg Istvánnal, a ZIM pártbizottságának titkárával A ZIM salgótarjáni gyárában a pártbizottság kibőví­tett ülésen a decemberi párthatározat végrehajtásának gyári tapasztalatairól és a további feladatokról tárgyalt. Az ülésen a pártbizottsági tagokon kívül részt vettek szo­cialista brigádvezetők, gazdasági vezetők és az alapszervi párttitkárok is. A végrehajtó bizottság írásos jelentést és határozati javaslatot terjesztett elő. A vitát megelőzően a vb megbízásából dr. Dianovszki Gyula igazgató mondott szóbeli kiegészítőt. Milyen megállapításokat tettek, és mi­ben határoztak a pártbizoitsági ülésen? — kérdeztem Her- czeg Istvántól, a gyári pártbizottság titkárától. — Az első félévi tevé­kenységet a decemberi hatá­rozat alapján tett komplex in­tézkedések teljesítésével össz­hangban vizsgáltuk. A hatá­rozat után, a tervkészítés idő­szakában megélénkült a mun­ka. A pártszervek, szakszer­vezet. KISZ- és gazdasági ve­zetés a saját területén, külön­böző fórumokon többször foglalkozott a 1 tervekkel, a végrehajtással, számonkérés­sel. Az egyes szervek munká­ja operatívabbá vált. Jól használták ki a kedvező po­litikai légkört,./ mozgósítot­tak a kongresszusi és felsza­badulási munkaverseny máso­dik szakaszára. Jobb intéz­kedések születtek mint ko­rábban. határozottabb lett a számonkérés, beszámoltatás. Az elmúlt fél év eredményei mégis -azt bizonyítják, hogy nem tudtunk a határozat szel­lemében teljes értékű mun­kát végezni. teljesítette, de a múlt évi­hez viszonyítva jelentős a nö­vekedés. Az export részará­nya különösen növekedett. A termelés növekedését teljes egészében a termelékenység emelkedése fedezte. Jelentő­sen növekedtek a dolgozók pénzbevételei is. Kedvező, hogy a párttagság és a dol­gozók többsége megértette a határozatot, az intézkedések szükségességét és cselekvő­én részt vesz a végrehaj tásban. A párt- és társadalmi szer­vek, gazdasági szervek erő­feszítéseket tettek a feladatok megvalósítására. A munkahe­lyi kollektívák, mindenek­előtt a szocialista brigádok mozgatói, kezdeményezői, első számú részesei voltak az ered­ményeknek. Az intézkedések a dolgozók véleményein, javas­latain alapultak. A végrehaj­tást időközben több szinten, több alkalommal vizsgáltuk, és a szükséges feladatmódosí­tásokat megtettük. Ez mun­kánk egyik oldala. A tapasz­talatok viszont arra utalnak, hogy bár a megtett intézke­dések helyesek, kedvezően hatnak a gazdasági munká­ra, az eredmények mégsem kielégítőek, é6 nem elégsége­sek az éves kitűzött célok el­éréséhez. A pártbizottság határozatában éppen ezeket a legalapvetőbb, soron követ­kező feladatokat fogalmaztuk meg. A párt-, társadalmi és gazdasági szerveknek egy­aránt bőven van mit tennie ebben a fél évben. — A vita alapján a pártbi­zottság megállapította azt is. hogy meglevő gondjaink tar­tós megoldásának alapvető biztosítéka a termelési szer­kezet korszerűsítése. Csak gazdaságos, a nyugati piacon is versenyképes tüzelő- és fű­tőberendezésekkel tudjuk el­lensúlyozni gondjainkat. Ez jelenti a korszerűtlen, túlzot­tan anyag-, energia- és mun­kaerőigényes termékek ará­nyának csökkentését. Az elöbb- relépés nem nélkülözheti a belső tartalékok fokozott hasz­nosítása mellett a fejlesztés anyagi alapjainak megterem­tését. Ehhez nagyobb helyi és nagyvállalati erőfeszítés kell a jövőben. Ennek mérle­gelését és a kézzelfoghatóbb támogatást kértük a pártbi­zottsági ülésen a vezérigazga­tóságtól. — Az 1975-re kidolgozott komplex intézkedési terv meg­valósításának eredményei a takarékosságban éreztetik ha­tásukat, bár a takarékos gaz­dálkodás még nem vált a mindennapi cselekvés formá­jává. Azt is látnunk kell, hogy csupán'a takarékossági intéz­kedések nem elegendőek a/, előrelépéshez. Biztosítanunk jceil, hogy a termelés jobban, gyorsabban alkalmazkodjon a piaci igényekhez. A jövőben tehát még átfogóbb, a gyárt­mányszerkezetet, a technoló­giát. a minőséget, a múnka- és üzemszervezést érintő — komplex intézkedésekre van szükség. Olyan szemléletre és gyakorlatra, ami bővíti a nép­gazdaság, a gyár anyagi for­rásait. — A IV. ötéves terv sike­res befejezése mellett bizto­sítanunk kell a következő öt­éves terv jó előkészítését is. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minden üzemben, mun­kahelyen szóljunk a napirend­ben levő feladatokról. A ve­zetőktől és beosztottaktól fo­kozottabb helytállást köve­teljünk — fejezte be az in­terjút Herczeg István, a párt- bizottság titkára. B. J. — Milyen okai vannak en­nek? — Hatnak még a decemberi határozat előtti objektív és szubjektív okok. A tervezés realitását nem sikerült min­den esetben biztosítani. Az energia- és anyagtakarékos­sági intézkedések mellett nem sikerült biztosítani a komplex takarékossági felfogást. A ter­vezett megtakarítások mellett nem figyeltünk eléggé az egyes alapanyagokkal való konkrét gazdálkodásra. Hiányzott az operatív konstrukciós techno­lógiai intézkedés a minőségi- javításban, ésszerű takarékos­ságban, Nem haladt kellő ütemben az üzem- és munka- szervezés. Gazdasági elemző­munkánk a következtetések le­vonására helyezte a hangsúlyt, nem volt képes prognózisok­kal segíteni a gazdaságosságot. Készletszint-gazdálkodásunk nem követte a dinamikus pi­acváltozást. A munkafegye­lemben, munkaerő-kihaszná­lásban meglevő gondok gá­tolták a termelést. Sok terüle­ten nem értették meg, hogy a decemberi párthatározat alapvető szemléletváltozást követel a vezetőktől és dolgo­zóktól egyaránt. — Termelési tervünket fél­éves szinten 9S,2 százalékra teljesítettük. Nyereségtervünk teljesítésénél alapvető gondok vannak. Lényegesen elmarad­tunk a féléves részaránytól. Kedvezőtlenül alakult a köit- ségszint, a készletszint. Szo­cialista exportunkat teljesí­tettük. a tőkésexportot 94,6 százalékra. Itt a lemaradáshoz hozzájárult a tervezett kap­csolószekrények gyártásának elmaradása. Egyébként így is. a tavalyihoz viszonyítva 319 százalékra növekedett a tőkés- exportunk — mondta Herczeg István. — A vita mennyiben gazda­gította a tapasztalatokat, és a határozat kialakítását hogy segítette? — Nagy felelősséggel tár­gyalta a napirendet a párt­bizottság. Az előterjesztéseket és a vitát is ez jellemezte, amelyben 12 felszólalás hang­zott el. Sok hasznos észrevé­telt, javaslatot tettek. A ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyár kommunistái, dol­gozói kezdik jobban megér­teni gazdálkodásunk kedve­zőtlen körülményeit. Azt, hogy az eddigieknél is nagyobb erő­feszítéseket kell tennünk. Min­den területen és szinten, ha­tékonyabb gazdálkodásira, jobb munkára és fokozottabb ta­karékosságra van szükség. — Az előterjesztésekből, vi­tából az "is kitűnt, hogy bi­zonyos kettősség jellemzi a de­cemberi határozat végrehaj­tását és első félévi munkán­kat. A gyár gazdasága a ne­hezebb feltételek közepette is előrelépett. Bár befejezett termelését maradéktalanul nem Hők a Kohászati Üzemekben A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló gyár- részlegében összesen, mint­egy 90 nő dolgozik, az A és B üzemben. Sorjázok, sóed­zők, fűrészgép kezelők, vil- lalukasztóK. száraz- és vizes­köszörűsök, ponthegesztők. Ez a 90 betanított munkát végző nő valóban, s nemcsak jogaikban, rangban is „egyenrangúan” dolgoznak a férfiakkal. A Lehoczki-, Farkas-, Kakuk-házaspárok esetén pedig a férj is, s a felesége is „ugyanazt a vasat üti”. De félre a tréfával, mert az itt dolgozó nők sem tré­fából űzik a munkát. Jól dolgoznak és jól keresnek. Bár manapság arról írni, hogy javult a nők helyzete, elcsépelt dolog. Czikora Irén és Csikós Zoltánné, akik 15 éve dolgoznak az SKÜ-ben, s végzik ezt a munkát, még­is ezt bizonygatják. S aligha hízelgésből, nyájaskodásból. Aki nehéz munkát végez, az rendszerint panaszkodik, zú­golódik, s a munka, a hely­zet szépítése hegeit többnyi­re szidja azt is, aki a mun­kafolyamatot kitalálta. X — Egvszerű doigozó, sor­jázó nő vagyok. „Amúgy” nöfelelős is — mondja Csi- kósné. ÍR éves sem- voltam, mikor ide jöttem dolgozni. Naav volt a család, a „mu­száj” pedig nagy úr. Dol­gozunk és izzadunk eleget, de a fizetéssel is meg va­gyunk elégedve. Nekünk, kik másfél évtizede, vagy még régebbtől végezzük ezt a munkát — anélkül, hogy a munkamódszer változott volna — már nem nehéz na­ponta 1500—1600 kilogram­mot emelni, fél méter ma­gasra. Bennünk van a len­dület. X A hőmérséklet kint har­minc Celsius fok, benn ;a kemencék mellett 45—50. Iz­zanak a vasdarabok, melyet a javarészt középkorú nők ugyanolyan könnyen emel­nek, s dobnak, egy csúsz­dába, mint a hasonló korú férfiak. Az ősi munkaimód­szer, a forró vasat szorító, markoló fogók, a fújtató gu­mitömlőt, az egykori „tűzhe- vítőt” juttatják eszembe. És még valamit: -mikor a fér­fiak oly könnyedén vágják a dolgozó nő fejéhez: női munka. S ehhez a munkához mégis ragaszkodnak, kötőd­nek a megszokás erejével ezek a nők. — Otthon rágták a füle­met, hogy menjek dolgozni a benzinkút-hoz. Ott még többet keresnék — szól is­mét Csikósné. — De nem. Nem mennék innen el. Nem tudnék meg­válni a géptől, elszakadni a munkatársaktól. Nem elég meggyőző? Aki a munkáiét szereti, az megszokja nehéz­ségeit is, s ezáltal kötődik is hozzá. Aki ide jön és egy éven beiül nem megy el, nem retten vissza a szokat­lan munkától, az utána már itt marad. Az egy év azt je­lenti. vállalta a nehézséget, a munkát. Ahogy maga megszokta a tollat, s tud bánni vele. úgy szoktuk mi meg a gépet, a vasat, a me­leget. Mi nem Változtunk. A kemencét gáz helyett olajjal fűtik. Modern, - tiszta, szép új fürdőt kaptunk. Csak azt szeretném megérni öreg­ségemre' — mondja —. hogy itt lakjunk a gyár környé­kén. Etesről be szeretnénk költözni. Ha lakást osztogat­nak majd a piacon, remé­lem gondolnak rám is. Ha nem 10. akkor 20 év múl­va. X A B üzemben dolgozik Czikora Irén. — A szomszéd nőim dolgo­zott itt. ö biztatott. s én jöttem. Ennek már 15 • éve. Azóta sem kívánkoztam in­nen el. Nehéz a munka, de ki lehet bírni. A munkakö­rülményeink péüig egyre ja­vulnak, s így -a mi mun­kánk is. A fi+2-es műszak beindítása óta már különö­sen nincs az a csábító aján­lat. amivel el tudnának in­nen hívni. Egyszerűen szere­tem a vasasszakmát. Ebben a nemrég átalakított tiszta, világos csarnokban pedig még a munka is könnyebben megy. Na és 2300 forintot keresek. Ez, azt hiszem, szén. Nyáron sáinte mindig, bizto­sított a nyaralásom. A gvár jutalmaként voltam már Ju­goszláviában és Becsben. Kell még valami? — kérdi, s válaszol is rá: —■ Bátki Ildikó TIZENNEGYEDIK... A kocsi megérke­zésekor még a tető ácsmunkáit végezte. Boszorkányos ügyes­seggel mozgott a vé­kony gerendákon. S mire a szoba ajtaját nyitottuk. mar az agyban feküdt. be­takarva, fájdalmas arccal. A munlcaruha levetésére sem jutott ideje. — Sajnos, ez már a tizennegyedik eset volt, amikor vállala­tunk dolgozója táp­pénzes állományban otthon dolgozott — mondta Lengyel Sán- dorné. a Zománcipa­ri Művek salgótarjá­ni beteglátogatója. Hol van itt az embe­ri öntudat? Mi a te­endő az ilyen felelőt­len dolgozókkal szemben? — merül fel jogosan a kérdés. — Egynapi táp­pénz és az évi nye­reségelvonás — kap­tam a választ Téglái Antaltól, az üzem szakszervezeti titká­rától. — Mi a bizonyíték arra. hogy csak azon a napon sértette meg a dolgozó az orvosi kiírás szabályait? Ezt bizonyítani nem le­het. A felelőtlen em­bernek a munkáját a brigád többi tagjának kell túlórában, feszí­tetten elvégeznie. — Félreértés ne essék, a beteglátoga­tás célja nemcsak a beteg ellenőrzése, hanem szociális kö­rülményeinek fel­mérése, segítése kü­lönböző juttatásokkal — mondta Lengyel Sándorné, aki immár huszonöt éve végzi tiszta szívvel, lelkiis­meretesen munkáját. A vállalat statisz­tikáját lapozgatva ki­derül, hogy a legtöbb megbetegedés fizetés­kor és az azt követő napokon történik. Ér­dekes „betegség”. A hétköznapi szóhasz­nálat szerint ez lenne a „napszúrás”? ' Nem tudom! Mindenesetre csak két-három na-1 pig tart, és legtöbb­ször orvosi igazolás­sal. Hogyan lehetne ezeket a „betegsége­ket”, kijátszásokat el­kerülni? . A szakszervezeti titkár szerint az üzemorvosnak jogot kellene adni arra. hogy az ott dolgozó­kat saját piegítélése szerint írhassa ki. Ez értékes munkana­pokat jelentene, ami a termelésbon hat­ványozottan megmu­tatkozna. És amíg mindez érvényre jut, érdemes lenne ori- gádértekezleten el­beszélgetni a szocia­lista öntudatról, ami nem engedheti meg a népgazdasággal, az üzemmel és a dolgo­zókkal szembeni visz- szaéléseket. (b. zs.) i

Next

/
Thumbnails
Contents