Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-23 / 197. szám

Két esztendővel ezelőtt kezdték építeni a papírgyárból, féleellulóziizemből és hullámpa- pírüzemből álló dunaújvárosi hullámpapír-vcrtikumot. A 4,3 milliárd forintos beruházás­sal készülő üzem papírgyártó gépsorát már szerelik, s a terv szerint 1976. január 2-án kezdődik a próbaüzemelése. A KlSZ-védnökség eredményeképpen a három gyárrészleg 1977-ben — 3 hónappal a határidő előtt — megkezdheti a termelését, így 6,6 millió dol­láros külföldi csomagolóanyag megtakarításával számolhat a népgazdaság Láthatatlan kincs: az idő Kct éve működik A lakosság érdekében a maguk örömére Üzletekbe, áruházakba úgy lépünk be, hogy vásárlásaink­hoz kedves, udvarias eladót keresünk. Aki segít eligazodni az árurengetegben, aki kínál, javasol — még le is beszél va­lamilyen elképzelésünkről, mert jobb ajánlata van. Salgótarján belvárosában két éve ál] egy ilyen üzlet, a Lakberendezési Aruház, ahol mindenütt és minden a vásár­ló érdekében történik. Alkotmánynapi ajándék­ként gazdagította a megye- székhelyet a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat. Az impozáns kivitelű áruház osztályain forgalom­ban nincs hiány. Eladóban sem, ahdgy mondják. Olyan kollektív szellem vert itt gyökeret, amely egyaránt hasznos a vevőnek és a kol­lektívának. Miről van szó: az osztályok segítik egymást, az egyes osz­tályok dolgozói pedig helytáll­nak egymásért. A műszaki osztályon — ahol székét. Kereskedelmi szakkö­zépiskolában szeretne tovább­tanulni, mert emberekkel akar foglalkozni. Műszaki érdeklő­dését különféle szakkönyvek­kel tartja naprakészen. Is­meri minden „masina” jó és iossz tulajdonságát, elmond­ja előnyét, hátrányát. Az­után döntsön a vevő. A nők talpraesettsége ran­got vívott ki az áruházban — ez a határozott véleménye Andó Istvánnénak. Szerinte a nők szerepe egyenlő a férfia­kéval, vagy még inkább a nők javára billen a serpenyő. A pártvezetők közül kettő férfi, három nő, a szakszervezet­ben csak a titkár férfi. Mint nőfelelősnek nincs is gondja, inkább csak parag­rafusok, határozatok értel­mezésénél kérik segítségét. A nők nyolcvan százalékára számít a szeptemberben in­duló pártszeminárium elő­adásain. A nők helytállnak a pult mögött, és nem rettennek vissza a nehéz szőnyegek, a dók, bosszúságok. Receptjük van az orvoslásra, csak be kellene valahogyan váltani, hogy mielőbb megszűnjenek a vásárlók panaszai. Most például azon fára­doznak, hogy ugyanolyan kapcsolatot teremtsenek az acélgyárral és a tűzhelygyár­ral, mint amilyen példás együttműködésük a két üveg­gyárral. Helyben vannak ezek az üzemek, mégis kerülő úton, a fővárosi nagykereske­delmi vállalaton keresztül „tudnak egymásról”. A helyi igényeket, az egyes áruk irán­ti keresletet az áruház veze­tői ismerik legjobban. Jogo­san szeretnék az együttmű­ködést helyben megteremte­ni. Mi, a vásárlók, az áruházat gyakorta bosszúsan elhagyók kívánjuk a második születés­napját ünneplő Lakberende­zési Áruháznak: ésszerű el­képzeléseik mielőbb valósul­janak meg. U. A. Láthatatlan, ám de mérhető. Az óra mutatójával, a naptár lapjaival, s ezer más módon is. Így például: a gyártás Kez­detekor — a hatvanas évek elején — egy hűtőszekrény előállításához átlagosan 40 óra kellett. Ma erre négy órát fordítanak. Ha ez a csökke­nés nem következik be, ak­kor a jelenlegi havi terme­léshez — 35—37 ezer darab, tavaly összesen 417 ezer —,1,4- millió óra szükségeltetnék. Ami alig lenne kevesebb, mint a papíripar összes munkásai­nak áprilisi órateljesítménye. S harmada annak, amit a vi- lamosenergia-iparban felhasz­nálnak. Hol találnának eny- nyi embert, s mi pénzbe ke­rülne!? AMI NINCS TÖBBÉ Az elmúlt percet, órát, na­pot nem lehet többé vissza­hozni. Ezért kincs, mégpedig pótolhatatlan, az idő. Ám hal- lott-e már valaki olyat, hogy kergetnek egy embert, s azt kiáltozzák: ellopott ezerórá­nyi időt magától, a társada­lomtól!? Vicces? E „viccre” sűrűn kínálkozna alkalmunk! Egyetlen munkanapon 7300 kárpitozott ülőbútor, 25 ezer női kosztüm, és ruha készül el, vagy — további példaként — egymillió izzólámpa. Csak­hogy idén, az első fél évben a textilruházati iparban ja­nuárban teljesítették a leg­több munkásórát, ugyanakkor a termelés ebben a hónapban volt a legalacsonyabb! Fur­csa? Csipetnyi abból a,kese­rű tubákból, melyet idöpazar- lásunk miatt felszippantunk. INGYEN VAN? Leintik a gyártásvezetőt, ne bíbelődjön azzal. miként ta­karíthatna meg egyetlen per­cet az alkatrész forgácsolá­sakor. Hagyja hát, s utólag ki gondol arra, hogy ez az alkat­rész ' tízezerszámra készül már, mégis érdemes lenne azt a hatvan másodperce; — több tízezerszer hatvan másodper- • cet — megtakarítani? Sokan abban Ej tévhitben 'élnek, az idő ingyen van, nem keli fi­zetni érte. Pazarlását, b ő mar - kú mérését viszont nagyon is megfizetjük. A beruházások megvalósí­tási ideje az indokoltnál két, két és félszer hosszabb. Az építőipari gépek állásidejé­nek — mint ezt egy vizsgálat megállapította —, kétharmada belső — azaz vállalati — és kooperációs szervezetlenség következménye. Ezek és a ha­sön lók a nyílt pocsákolás kö­zé* sorolhatók. S akkor még hol vannak a rejtett tékozlások, a munkahelyen tétlenül töl­tött percek, fél órák, a selejt- be beleölt műszakok, a rossz tervek okozta várakozások?! A Gazdaságkutató Intézet szá­mításai szerint a munkaidő 20—25 százaléka vész el. Ez annyi, mintha a ténylegesen számon tartott 1 745 000 em­ber helyett csak 1.4 milliót foglalkoztatna az ipar. S ez még csak az ipar. .. KÖZÖS ÉRTÉK Egyéni életünkben könnyen felismerjük az idő. múlását, hiszen gyorsan eltelik szabad­ságunk, elillan néhány szabad óránk, ha összefutnak teen­dőink, azt tartjuk, meghalni se érünk rá. Azt azonban, hogy az idő közös, társadalmi méretű érték, csak kétkedve fogadjuk el, ha megtesszük egyáltalán. Hiszen „nem ker­get a tatár”, „megvár a mun­ka’’, kínálják a menteéget ha­mis bölcsességeink. Észre kel­lene vennünk: ha az óránk késik, bosszankodunk.* Ha mi késünk valamilyen felada­tunkkal, mindig lelünk rá ma­gyarázatot. Tavaly az iparban 2,3 mil­liárd mun-kásórát teljesítet­tek, s ez valamennyivel keve­sebb, mint az 1970. évi meny- nyiség volt. A munkaídőalan nem bővült, s a jövőben sem lehet számítani erre. Más nép­gazdasági területeken úgy­szintén az kerül előtérbe, mi történik'a munkára fordítha­tó, lényegében változatlan számú órák alatt. HOSSZ HAGYOMÁNY A munkaidő-veszteségek egv része elkerülhetetlen, mert a szabadság, a betegség is csök­kenti a munkaidőalapot. De szükségszerű-e, hogy ügyes - bajos hétköznapi dolgaink túlnvomó részét csakis mun­kaidő alatt intézhetjük el? Mert hivatalok, szolgáltató- vállalatok, intézmények még mindig nem elég 1 öntevéke­nyek annak keresésében, ho­gyan lehetne a közös kincs­esei szűkmarkúbban bánni. S mert ez a kényelmesség ha­gyománnyá merevedett — miért? —. mert ezt megszokta az állampolgár, saját munká­jában sem tulajdonít különö­sebb jelentőséget annak, hogv múlnak az órák, s haszonta­lanul telnek el. Egy ember. esztendőnként átlagosan 260 napot dolgozik. Forma és papír szerint, s a fennmaradó 105 napot a va­sárnapok, ünnepek, a szabad szombatok, a szabadság töl­tik ki. A forma szerinti 260 napból mennyi telik ténvie- ges, hasznos, társadalmat és egyént gyarapító munkával"’ Kevesebb, mint lehetne, mint kellene. Mai gondjaink, nehéz- 1 s-égeink közepette még inkább megnő a jól felhasznált, és az elpocsékolt idő arányának je­lentősége. Mészárus Ottó Szécsényi képek Minden településnek meg­van a sajátos atmoszférája. Az ott élő emberek egv ki­csit büszkék községükre, vá­rosukra. Az utcák, a terek képe arról árulkodik. hogv mennyire rendszerető, lokál- patrióták élnek abban a fa­luban, vagy városban. A következő „képeket” Szé- csénybAn készítettük. Tetszett: A községi tanács nagyon sokat áldoz a parkok, az utcák rendjére. Nyugalmat és rendet parancsolnak Kos­suth La;os és az Adv Endre utca virágai, a Rákóczi utca zöldsövényei. > Nem tetszett: A buszmeg­álló környékén, a Rákóczi út egyes szakaszain, a járdán heverő szemét, rossz ízlésről árulkodik. Tetszett: A főutcán Bár­sony Imre és Molnár Pál há­za előtt levő, meghittséget árasztó virágos park. Ugyan­ez mondható el a Petőfi és Dózsa György utca nagyon sok lakójáról. Nem tetszett: Hogy egyes szervek a parkok, utcák fái­nak törzsét összekeverik a hirdetőtáblával. Rajzszegek. plakátmaradványok árulkod­nak az illetékesek „környe­zetvédelméről.” Tetszett: A várkertben ki­alakított játszótér, sok-sok játékával, amit a kisgyer­mekek használhatnak. Nem tetszett: Hogv ezek a játékok egy része már tönk­rement, mért az „idősebb gyerekek” brutális módon vet­ték illegális használatba. Tetszett: Hogv egyre szépül,' fejlődik, gyarapodik a köz­ség. A Forgáeh-kastélvt több* millió forintos értékben fel­újították. benne múzeum ka­pott helyet. Ezenkívül na­gyon sok nevezetessége van még a községnek. Nem tetszett: Hogy egyet­len útbaigazító táblát sem találtunk, amely az idegene­ket eligazítaná például _a mú­zeum felé. —Szenográdi könnyű női öltözködési cik- hatvan-, hetvenkilós műanyag «w*tiwu<imMini»nnifHi»iwni«mHmiMtin»* iifi.’iiitifmiimitiiifiiiiiimt iiiiiiiiiiiiiiiimuiiimitiiiiiriftifimfiiiiiirfiuiiifiifiiiimjiriiiifriirifirrmrfriwif7t*'>tt’Ftfmim<»HM>miumMiitm«imii kék helyett mégiscsak nehéz televíziókat. frizsidereket kell a vevő elé tárni —, pél­dául fél létszámmal is ugyan­olyan hangulatban várták a vásárlót, mintha mindenki helyén lenné. Hogy milyen lelkesen, szakmaszeretettel végzik munkájukat, az egyik „friss kereskedő” leány. a most végzett Kiss Éva példá­ja igazolja. Éva először óvó­nőnek készült, végül is a ke­reskedelmi szakmunkásképzőt végezte el. Tanulóideje alatt úgy megbarátkozott a műsza­ki cikkekkel, hogy ..visszasír­ta” magát közéjük. Nagy-nagy kedvvel, szakmai hozzáértés­sel. magabiztosan vigyázza a rábízott értékes zenegépeket, rádiókat, lemezjátszókat és a hozzájuk tartozó szép a lka (.ré­pa diók emelésétől sem. Tíz, tizenöt tányért, a nehéz üveg­edényeket sem könnyű hely­retenni. Mégis kezük nyo­mán roskad a polc a „súlyos” választéktól. A nőkre jobban építhet az áruház törzsgárda szémp-ont- jábó! is. mert a férfiak köny- nyebben „elcsábulnak” a ma­gasabb jövedelem reményé­ben. Az osztályok vezetői közöri — az egészre méretezett kol­lektív együttműködéshez ha­sonlóan — példás ,az össz­hang. Igazi kereskedők, ügye­sen keresik a piacot a lakos­ság mind jobb ellátása érde­kében. Persze, minden igyekezet ellenére vannak fennakadá­sok, apró dolgok miatt gon­Megéri az udvariasság?! Meghitten, mosolyogva beszélgetnek az autóbusz egyik hátsó ülésén. Két hasonló korú — tizennégy, tizenöt év kö­rüli — fiú.és egy lány. Jól érzik magukat, bájosan cseveg­nek. Azon tűnődöm, vajon miben fáradhattak el ennyire szegények a nyári szünetben? A pihenésben? Körülöttük is csupa fiatal és több középkorú férfi. A harmincöt éven fe­lüli nők állnak. „Játallnak" értük. Az út Kisterenye-bánya- telepig hosszú. S a jó példák mögé sorakozik még egy. Az■ egyik helyről, hosszas gondolkodás után feláll egy hosszú hajú tinédzser srác. Hellyel kínálja a csomagokkal megpa­kolt idősebb anyukát. Tízéves „kislányának” adja át helyét az anya, hogy ö ülhessen te. A „kislány” izeg-mozog, fész- kclödrk, éppen csak a lábát nem rakja fel az ülésre. Ha é- n ’enne minden centiméter foglalt, talán ezt is megten­né. * Az udvarias srác már rég megbánta udvariasságát. • — bi — IHIll'IIH'l'” A fűrész fogai alatt sikít a deszka. Gépek zakatolása, kalapácsok kopogása vegyül a zajba. A fűrészpor megta­pad az izzadt hátakon, Az Ipoly Bútorgyár szécsényi te- leohelyón az asztalosmű- helyben ügyes kezek alatt a’akul, formálódik a fa és a deszka Az anyag engedel­meskedik az emberi akarat­nak, a gépnek, j — Félévés értékelésünk alapján a Ságvári Endre Szo­cialista Brigád végzett az el­ső helyen — újságolta Bordás László, a telep munkaver- seny-fe’előse. A brigád veze­tője Uhrin József. Jelenleg tízen dolgoznak, és 1972-ben alakultak. — Valamennyien fiatalok vagyunk — mondotta a bri­gád vezetője- — A 31 évem­mel én vagyok a korelnök. — A legfiatalabb pedig a feleségem — veszi -ót a szót Brunda Győző. — Ök, most nagy családi esemény elé néznek — újsá­golta ,a brigád vezetője. Augusztus végére várják a trónörököst, ő lesz az ötödik tiszteletbeli brigádtagunk. A brigádban két nő dolgozik. Mindketten a férjükkel együtt: A másik házaspár Sági Jánosék. . — Egy család a mi brigá­dunk — mondja jogos büsz­keséggel Uhrin József. Ez valóban így van. Isme­rik egymás örömét. gond iát problémáját- Ha kell, akkor segítenek. Sági János, amikor az új lakásába költözött. a Valamennyien fiatalok Jegy sík a brigád nevét brigád elsőként segített neki. Ha valaki beteg, felkeresik. Az örömökben is osztoznak. Ott voltak Oravecz László, Brunda Győző esküvőjén. Most Vincze Rezső brigádtag esküvőjére készülnek. Nem múlik el névnap, hogy ne emlékeznének meg róla. — A brigád a termelésben is élenjár —'vélekedett mun­kájukról Bordás Lász’ó. — A fél évre vállalt 101 százalékos tervet 110 száza­lékra teljesítették. — Milyen a kereseti lehe­tőség? — érdeklődöm. — Elégedettek vagyunk- Teljesítményben dolgozunk, valamennyien 3-4 ezer forint között keresünk. Ha társadalmi munkáról van szó, a Ságvári Endre bri­gád az elsők között „mene­tel’’. — Tavaly 11 400 forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztünk — magyarázza a bri­gád vezetője. — Az idén., az ■első fél évben 136 órát dol­goztunk. Rendszeresen patro­náljuk a Dobó Katalin bö1- csődél. Ezenkívül az épülő óvodában az épület asztalos- munkák egy .részét is mi vé­geztük el. Március 23-án az üzem ál­tal szervezett kongresszusi műszakon vettek részt. Ma­gukévá tették az „Egy nap Szécsényért” mozgalmat. Em­beri együttérzésből, segítő­szándékból is jelesre vizsgáz­tak. A véradáson mindig kö­zösen jelennek meg. Vincze Dezső 17 alkalommal adott eddig vért­A brigádnak kulturális te­vékenysége miatt sem kell szégyenkeznie. A telep veze­tősége által rendezett 5 for­dulós felszabadulási szellemi vetélkedőn a' harmadik he­lyen végeztek. ••— Jó volt az a verseny — vélekedik Hegedűs Mihály, a brigád kultúrosa. — Műszak után ittmaradtunk a klub­ban, megbeszéltük, miként tudnánk közösen felkészülni. Különböző forrásmunkák u*án néztünk. Történelmi, irodal­mi. művészeti, politikai és munkavédelmi ismeretünk nagymértékben bővült. A brigád részt vett az if.iú- munkásbapok rendezvény- sorozatán és a záróvetélke­dőn. —*■ Valamennyien ott vol­tunk a Déryné Színház elő­adásán. fümanketon és tárlat­látogatáson. A vetélkedőn pe­dig a 3. helyen végeztünk, — így a brigádvezető. Annak külön örülnek, hogy a különböző kulturális intéz­ményekben „jegyzik” a bri­gád nevét- Egy-egy rendez­vényre külön a brigád nevé- ré szóló meghívót kapnak. — És ilyenkor? — Mindig megbeszéljük, s ki-ki az érdeklődési körének megfelelően elmegy a rendez­vényre. — A brigád valamennyi tag­ja rendszeres látogatója a könyvtárnak,—Mind a tízen, szeretünk olvasni — foglalta össze véleményét Hegedűs Mihály. ' A Ságvári Endre brigád tagjai tudják, hogy csak ak­kor tudnak lépést tartani a korral, a szakma fejlődésével, ha állandóan képezik magu­kat. Kőműves Vilmos a faipari szakközépiskola 3. osztályát, Sági János a gimnázium 3. osztályát végézte el levelező úton. Uhrin József és Hege­dűs Mihály ősszel kezdik a szakk özépi skol át. A Ságvári Endre brigád tagjai, fiatalok, olyanok, akik megpróbálnak lépést tartani korunk fejlődésével- A kö­zöny, a nemtörődömség he- ivett, az emberi együttérzés, -a segítőszándék hatia át mindennapi munkájukat, egész életüket. * — Sz. F. — NÓGRAD — 1975. augusztus 23., szombat 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents