Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-23 / 197. szám

Felgyógyult dél-vietnami bei attak egy csoportja pénteken ellátogatott a* Országos Béke­tanács székhazába, ahol Harm ati Sándor, aa OBT alelnóke köszöntötte őket. Elkezdődött, a kissingeri Mély réfezvcftiel kísérlek utolsó útjára ki*í;»lii!i Stróbl £si gin outiul ingajárat Henry Kissinger amerikai külügyminiszter pénteken dél­után Alexandriába Szadat el­nökkel való tárgyalásának színhelyére érkezett. A re­pülőtéren Iszmail Fahmi miniszterelnök-helyettes, kül­ügyminiszter fogadta az ame­rikai vendéget. A? amerikai diplomácia vezetője Egyiptomba utazá­sát ''megelőzően Jeruzsálem­ben csaknem öt óra hosszat" tárgyalt az izraeli veze'ők- kel. A közel-keleti közvetítő, úton lévő Kissinger péntek délelőtti megbeszéléseiről Ál­lón izraeli külügyminiszter tett szűkszavú nyilatkozatot a sajtónak. Állón szerint a megbeszélésen „haladást ér •ek el egyes fontos kérdések tisztázásában”, s ex őt, már­mint Allont „reménykedéssel tölti el”. (MTI) A magyar szobrászat nesz­torát, a XX. századi képző­művészet kiemelkedő alkotó­ját, a példamutató műveszet- pedagógust, Kisfalud» Strobl Zsigmond jzobrászmű vészt búcsúztatták pénteken a Me­ző Imre út.i temetőben. Csa­ládtagjai, barátai, pályatár­sai. sokoldalú művészetének tisztelői megrendültén állták körül a kegyelet, az emléke­zés virágaival övezett rava­talt, ahol "a szivéhez közel­álló emberek oldalán díszőr­seget álltak politikai, kultu­rális és művészeti életünk jelentős személyiségei is. A végtisztesség óráján a család, a művésztársadalom gyászá­ban osztozott az MSZMP KB, a Kulturális Minisztérium, a Fészek Klub. s lerótták ke­gyeletüket a művészeti szö­vetségek. valamint a kulturá­lis intézmények képviselői is. Koszorúval emlékezett az el­hunytra a Herendi Porcelán- gyár, melynek évtizedeken ke­resztül művészeti tervezője, világhírének kovácsolója volt, s több hazai város, amelyek alkotásait büszkén vallják magukénak. A hála virágait helyezte a koporsóhoz a mes­ter legi’-anerteibb történelmi emlékműve, a Budapest jel­képévé magasztosult Fetsaa- badalusi Emlékmű megszenv-- lyesitöje is. Részt veit a gyászszertartáson a szovjet, s több más, hazánkban akkre­ditált diplomáciai képviselet vezetője, is. Az Operaház ének­kara Verdi Requiem jével adózott az elhunyt emléké­nek. majd a Kulturális Mi­nisztérium nevében Garam- völgyi József miniszterhelyet­tes búcsúzott Kisfalud» Stróbl Zsi amond tói. Kisfalud! Strobl Zsi(mon­dót gyászzene hangjai mel­lett kísérték utolsó útjára, s a .magyar művészet halhatat­lanjai között helyezték vég­ső nyugovói-a. (MTI) Porfugá' Kommunista Párt Tárgyalásokkal kell kifutni a válságból Sírná Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: A válságból nem polgárhá­borús konfrontációval, hanem politikai tárgyalásokkal kell kilábolni. Ez a lényege an­nak a közleménynek, amelyet a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának saj- tóirodáju tett közzé pénteken reggel Lisszabonban. Kitűnik belőle: a fegyveres erők meg­osztottsága, parancsnokaik szemben állása úgy kiélező­dött, hogy nem lehet kizárni a katonai összecsapás veszé­lyét­„Az utóbbi órákban foko­zódott egy katonai puccs ve­szélye. A nép következetesen harcolni fog az olyan kísér­letek ellen, hogy jobboldali kormánnyal váltsák fel a mostanit, s felszámolják a forradalom vívmányait”. A. párt éberségre és határozott fellépésre szólította fel tag­jait. Az éjszakai órákiban a vál­ság megoldásáról és a ka to­Augusztusi győzelem A síkságok zöldjét, a hegyek barnáját, a Fekete-tenger kékjét, a Prut meg a Duna vonalát mutató térképre 1944 augusztusában 'egymás után tűzték fel a különféle seregtes­tek mozgását ábrázoló nyilakat. A szovjet hadsereg, min­denekelőtt a Harmadik Ukrán Front hadseregei és hadse­regcsoportjai elindultak Románia felszabadítására. Augusz­tus 23-án Romániában antifasiszta felkelés tört ki, és ez el­söpörte az Antonescu-diktatűrát. A sikeres felkelés alapja azoknak a győzelmeknek a so­ra volt, amelyeket a szovjet hadsereg mért a nácikra — nem kis . részben az a iasi-kisinyovi hadművelet, amely 44 náci hadosztály megsemmisítésével járt. A felkelésről szólván, az ország társadalmi-gazdasági fejlődését elemezvén éppen tavaly állapította meg a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottsága: .. .„Ezeket az akciókat a többi között a kedvező nemzetközi körülmények­nek tulajdoníthatóan hajtottuk végre, amely körülményeket elsősorban az egész háború legnagyobb terheit viselő és leg­nagyobb áldozatot hozó szovjet hadseregnek a hitlerista Né­metország elleni harcában kivívott ragyogó győzelmei te­remtették meg”. A térképre emlékeztettünk bevezetőben. A térképre, amelyen Tyiraszpoltól és a Moldvai Szocialista Szovjet Köztársaság földjétől nyugatra, a Prut folyó völgyétől dél­re, a Kárpátoktól nyugatra indultak a szovjet erők, hogy a győztes bukaresti felkelés után még mindig számottevő erőt képviselő náci hadsereget kiűzzék egész Romániából. Ami­kor a szovjet hadsereg, együtt a román Tudor Vladimirescu hadosztály egységeivel augusztus 30-án bevonult Bukarest­be, a felszabadult Romániában még csak a tőkésvilágból megmaradt és a háború éveiben sok sebet kapott, elmaradt ipar és mezőgazdaság létezett. A román kommunisták har­ca, munkája segített előbb abban, hogy a termelőeszközök a nép kezébe kerüljenek, majd abban, hogy korszerű ipar, szocialista mezőgazdaság szerveződjék Románia földjén. Harmincegy esztendő alatt ügy változott meg Románia, hogy most kevesebb, mint két hét kell például az ipar szá­mára ahhoz, hogy előállítsa azt az értéket, amelyet a tőkés Románia 1933-ban termelt. A mezőgazdaság, ha csak 1930- nel hasonlítjuk össze, mintegy háromszorosára növelte ter­melését, Ezekben az eredményekben ott van a szocialista közösség--sokoldalú gazdasági kapcsolatainak állandó bővü­lése, a KGST mynkája — a szocialista gazdaságok együtt- munkálkodása, amely éppen napjainkban lép feljebb és fel­jebb az integráció lépcsőin. Ott van az eredményekben a közös marxista—leninista elvekhez való ragaszkodáson túl az a biztonság is, amit Romániának, a többi szocialista or­szágnak is a Varsói Szerződés szervezetéhez való tartozás nyújt. A mai évfordulón a magyar dolgozók szeretettel Kö­szöntik a Román Szocialista Köztársaság népét, az országot vezető pártot, űj és még nagyszerűbb eredményeket kíván­nak nekik a szocializmus építésében. A magyar párt- és államférfiak Románia népét és vezetőit. táviratban köszöntötték NÓGRAD - 1975. augusztus 23., szombat nai összecsapás kiküszöbölé­séről tárgyalt a Portugal Kom­munista Párt — a Portugal Demokratikus Mozgalom (MDF—C DE), a szocialista népfi-ont (FSP), a baloldali szocialista mozgalom (HES), az internacionalista kommunis­ta liga (LSCI) és a forra­dalmi akciók egységes szövet­sége (LUAR). Megfigyelők az utóbbi kettőt olyan politikai csoportnak ismerik, amelyek, jóllehet, szélsőbaloldali nézer teket vallanak maguknak, mégis hajlandók együttmű­ködni a konununistákkal a forradalom védelmében. Carvalho tábornok pénte­ken Év órába, a déli katonai körzet, parancsnokságára uta­zott »rutinlátogatásra”. Ennek a körzetnek a parancsnoka az a Pezarat Correia dandártá­bornok, aki aláíita az Antu- nes-íéle jobboldali katonai csoport iorradalomellenes programját. Carvalho 24 óra leforgása alatt másodszor ke­res fel olyan körzetparancs­nokot, aki nyíltan szembe­fordult az MFA-val és a tár­sadalmi haladással. (Csütörtö­kön Charais dandártábornok­hoz. a középső katonai körzet parancsnokához látogatott Coimbraba. Vele tartott Car­los Fabio tábornok, a száraz­földi erők főparancsnoka is.) A fegyveres erők 'tiszthe­lyetteseinek kilenc főből ál­ló. országos tanácsa és a légi­erő helyetteseinek közgyűlé­se csütörtökön éjjel vissza­utasított minden olyan kísér­letet, amely arra irányult, hogy megbontsák és megté­vesszék a hadsereget, éket verjenek a hadsereg es a nép közé. Mindkét tanácskozá­son állástfoglaltak a szocia­lizmus felé való haladás foly- ! tatása mellett. Mint már je­lentettük. csütörtök délután a haditengerészet is támoga­tásáról biztosította Vasco Gon- eaivest és kormányát. (MTI) Pónfai ff. Jánost Hontalanok zsákutcája »Átbeszélik a harangok a tengert, Megrendítik a tava- kát Kanadában, Megrendül­nek a távoli hazaiak a eelbal- tsontokkal megmmasvtott al­kony} ti&falaknál. Távoli ha­vas táborokban karolták a harangok a tántorgókat...'’ (Nagv I.ászló; Jónnek a ha­rangok értem.)- t 2. Kilencven nap IXy liga t- Európa ban A nagy olasz csizma észak­keleti csücskében, néhány- száz méterrel a tengei'szint felett, hegyoldalban épült a láger. Amerikaiak építették az európaiaknak. Görögök, szerbek, albánok, jugók, tö­rökök, horvátiak, románok és magyarok élnek együtt a vasbeton fallal, dróttal korül- vett barakkokban. Világba in­dulók zajos serege ez, akiket elűzött otthonukból a nyugta­lanság; a messzire vágyók még ki nem ábránd ült légiói; mennek a világba, amerre a nap indul, az éjszakák után. Padriciano. Ez a kis falucs­ka neve, így hívjak a lágert is. Félezernyi lakója yan a csöppnyi halál-falunak, fele ennyien élnek a barakkokban. Átmeneti szálláshely ez azok­nak, akik bérelt kísérőikkel átlépik a jugoszláv—olasz ha­tárt. Az örök többsége olasz. Az ügyintézők között magyar is akad. de a többség ame- riKai. Amerikai segélyszerve­zetek vallási alapon, az I.R. C. nevű ügynökség, s ki tudja, még, hány és milyen érde­keltségű csoport intézi a ki­vándorlást, ruhaneművel, élel- miseerrel, szükságpi.kkekkel látják el a disszidenseket. Sen­ki, áld illegálisan lépi át a határt, nem kerüli el ezt a lá­gert. Az első rendőrőrsről »de szállítják őket, itt veszik elő­ször pártfogásba. gondozás­ba a „menekülteKei”. A láger leginkább lakta- nyához hasonlít. Börtönre' csak annyiban, hogy szöges- drótot húztak a betonfal fö­lé, s hogy fegyveres őiiség áll a kapuban, a falak tövé­ben. Az ügyintézők egymás közt angolul beszélnek, de hiva­talosnak az olaszt tekintik. A Magyaroi-szágról érkező fülének jólesik e bábeli hang­zavarban. amikor magyarul kérdezik. Egy szentendrei disszidensházaspár „szolgál” a lágerben. A feleség a böl­csészkaron végzett, kitűnően beszél olaszul, spanyolul, a férj buja az angolt. A disz- szidensekkel általában nem közLÍik nevüket, a férj legfel­jebb annyit: „Szólítson Pi­tyunak!”, de az asszony sem­mit nem árul el önmagáról. Az adatok felvétele után tisz­taságcsomaggal látják el az új „vendéget'’, leszámolják az ezer lilát az érkezőnek, aki megkezdi a lágeréletet. Egy hét azzal telik el, hogy meg­kapja a szükséges oltásokat, egészségügyi vizsgálatokon esik át, közben kikérdezik mindenféléről, s ha mindent rendben találnak nála, meg­határozott időben lemehet a városba. Ti-iesztbe is. Munkát nem vállalhatnak. Néhány hét eltelte után a nyugtalanabbak — nem kis rizikóval —, átmásznak a kö­rítésen, beszöknek a vái-os- ba egy kis alkalmi munkára. Az olaszok szívesen foglal­koztatják őket/ a disszidens a legolcsóbb munkaei-ő. Hajt, mert pénzt akar, de ez a pénz körülbelül egyharmada annak amit az olasz munkavállaló­nak kellene fizetni. A láger- lakót illegálisan foglalkoztat­ják. adómentesen — tehát ol­csón. . Az Olaszországba utazó tu­rista, aki Rómában az Ari- gyalvái'at, vagy a Farum Ro- manumot akarja látni, aki azéi't vált útlevelet, hogy lás­sa Nápolyt, Velencét —, talán semmit nem tud erről a világ­ról. A fiatalember, aki ki­lencven napig bolyongott Nyu­Fogjuk 1c a gyilkosok kezet Az FKP nyilvánosságra hoz­ta azt a levelet, amelyben' Georges Marchais, a párt fő­titkára válaszolt Francois Miíterrandnak, a szocialista párt első titkárának augusz­tus 13-án, a portugál hely­zetet tárgyaló baloldali talál­kozó alkalmából kelt levelére. Marchais sajnálkozásnak nevezte, hogy Mitterrand a portugáli helyzet egységes megítéléséhez kötötte a fran­cia baloldali pártok közös fel­lépését, mert ezzel nyilván­valóan gyengítette a szolidari­tási akció erejét. Az FKP főtitkára a válaszlevélben rá­mutatott, hogy Mitterra/ri alaptalanul vádolja a PKP-t, a mostani súlyos helyzet ki­alakulásáért. March ias ismét emlékeztetett a portugál for­radalom sajátosságára, "az MFA különleges szerepére és ha­tározottan visszautasította egyes szocialista pár i veze­tők olyan megnyilatkozásait, amelyekkel Portugália ürü­gyén kétségeket próbálnak támasztani az FKP-nek az ál­talános választások iránti el­kötelezettsége és a választá­sok eredményének tisztelet­ben tartása iránt. Az FKP főtitkára végül kö­zölte, hogy a párt továbbra is javasolja a francia baloldal erőinek: minden előfeltétel nélkül indítsanak közös szo­lidaritási kampányt a portu­gál demokraták, támogatására — akik ellen jelenleg reak­ciós. kereszteshadjárat folyik. „Semmi sem lehet fontosabb annál, minthogy lefogjuk a gyilkosok kezét” — fejeződik be a levél. (MTI) Egyesítik erejüket Husszein Jordániái ural­kodó Szíriában tett ötnapos látogatásának befejeztévei pénteken Damaszkuszban kö­zös közleményt adlak ki. A közlemény bejelenti, hogy a két ország egyesített legfel­sőbb politikai parancsnoki tanácsot hoz létre Hafez Asz- szad szíriai államfő és Husz- szein kii'ály vezetésével. Damaszkuszi megfigyelők rámutatnak, hogy Szíria és Jordánia az elmúlt három hó­napban rendkívül szorosan együttműködött katonai, gaz­dasági, szállítási és tájékoz­tatási kéi'désekben egyaráhk gaf-Európában, hat hétig v\>lt Padriciano lakója. Pajor Mi­hálynak hívják, élete nagy- részét szülőfalujában, Vassze- osényben élte le. Még nincs húszéves. A múlt év szeptem­ber 28-án indult el tu»'ista- útlevéllel Jugoszláviába, hogy onnan átszökve á határon, el­jusson Svájcba, vagy Svéd- oi-szágba. Szombathelyen, a Pamut­ipari Vállalátnál dolgozott, ahol 1973. májusában súlyos baleset éri. A - bálabontó gép leszakítja jobb kezefejét, csu­pán a hüvelykujja marad meg. Hónapokig betegállo­mányban van, majd ötven szá­zalékos rokkanttá' nyilvánítják.' Az Állami Biztosító 50 ezer. forint kártérítést fizet. Fel- gyógyulása után az üzem poi'- tásként alkalmazza! 1900 fo­rint havi fizetéssel. Az öt­venezer foi'inthoz húszezret gyűjt össze 1974: szeptembe­réig: Akkorra tetté érlelő-' dik benne a szándék: Nyu­gatra szökik. Svájcban vagy Svédországban megoperáltat­ja magát, csontátülteté&sel enyhíttetd csonkaságát. Az útra cinkostárs, bai-át is akad; Szalai János húsz­éves falubelijével együtt este­lik ki a tervet. A múlt év szeptember 28-án ketten in­dultak el Szalai János MZ— 125-ös motorkerékpárján. Ter­vükről nem tájékoztattak sen­kit, a szüleiknek is csak any- nyit mondtak, hogy Jugo­szláviába kirándulnák né­hány napra. Magukkal vit­ték Pajor Mihály 70 ezer fo­rintját is. ‘Mariboi-ban Szál­lodában laktak, téi'képet vá­sároltak, majd elindultak az Isztriái félszigetre. A jugo­szláv embercsempész 120 ezer lírát követelt, de nekik csak 83 ezer volt. Nagy veszeke­dések után ennyiért is átvit­te őket Muggiaba, ahol sor- sái-a hagyta őket. Október első napjaiban i-endőrkocsin érkeztek meg Padricianíja. A lágeiéimények közül a legélesebb: minél előbb elke­rülni innen :— emlékezik az időközben visszatért Pajor Mihály. — Az első naptól ez volt a vágyunk, végül hat hét­be tellett, mire végre tovább­mehettünk. Vagy százunkat indítottak útnak a trieszti vasútállomásról. Azt hittük, szabadon utazhatunk majd tovább, aztán kiderült, hogy az ország közepébe, Latiná­ra visznek bennünket, egy másik lágerba. iEz Rómától hatvan kilométere feksz'k. Harmincöt-negyven ezer la­kosú városka. A láger vala­mikor katonai laktanyának épült. Iszonyú volt a hat hát után tudomásul venni, hogy még az addiginál is kilátás­talanabb körülijnények közé juttatnak. Nyugat-európai bo­lyongásom kilencven napig tai-tott, de amit soha nem fogok elfeledni, azt ebben a két lógei'ben éltem meg. Bár akkor még hittem valamiben, még bíztam abban, hogy min­den jóra fordul. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents