Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-11 / 161. szám

Kulturális alap — Börzsöny-vidéki módra” R'ltmusok. színek, mozdula- toki tarka parádéja a színpa­don-, Csattognak a papucsok, röpülnek a szalagok és id*5p- ként el-elszabadiul a tánc ne­vet jtelző lánvsikoíy. Pedig, csak próbán vagyunk. há.t'xnk mögött még üresen tátong a rétsági-, művelődési központ; szájba-Verme.* De az ÁFÉSZ tánpcsoportja bemutatóra ké­szül, a magiak örömére is- igyekeznek a legjobban ropni a táncot! ..Cehet rájuk számítani sok téren. A ház legszorgaima* sabb látogatói akkor is. na nincs tánc. . — mondják a népművelők. Egy má&ik • találkozás: & rétsági pártlVizottság __ tó" náGsterméhen a közművelődés feladatairól föl.Fik a szó. A vállalatok, üzemek részéröl e’sőként Hajdú Pál né, a R<j.r- zönv-vidéki Egyesült ÁFÉSZ személyzeti és okitatásJ vehe­tőié szólal fel. Aratói beszel, mit tettek — már éveikkel a közművelődési h a táróvá t előtt is — a dolgozók kulturális igényeinek kiel égi téseert, szakmai és általános nrüve] t- ségük növeléséért. A kát találkozás csak_ lát­szatra esik távol egymástól- Összefűzi őket az. hogy a kulturális alap felhasználásá­nak jó módszerére utalnak. X Jelenleg nyolc közös taná­csú község, a rétsági 'árás k^tha'mad része tartozik a Börzsöny-vidéki i ÁFÉSZ-bez. Január elsej^tgi 3 nagyoroszi és a nézsai A FESZ-szel terve­zijj az egyesülést. A saociális- kulturális kiadásokat az évi ’ 100 ezey forint tagsági órde- keitségí alapból és a szak­szervezet 50 ezer forint kdi- turális alapjából fetjpzik. — A korábbi időszakban a szakszervezet tartalékolt. így tudtunk üdülési lehetőseget biztosítani: Balatonalmádi­ban vettünk négy kétágyas szobát. Ha gyerekes házaspár megy üdülni, pótágyat te­szünk be. Három éve műkö­dik — azóta a sport- és kul­turális alapból televíziót, könyveket vettünk bele. Az összevonás után tervezzük, hogy a két másik egységgel közösein (nekik is van ott kei­két szobájuk) — melegkony­hai létesítünk és nyaranta szakácsot i6 küldőnk le. Nem véletlen, hogy Huris Mihály, az ÁFÉSZ elnöke a-z üdüléssel kezdi — ez a legak­tuálisabb mindenütt... A má­sik időszerű téma, ami ilyen­kor,, vizsgáik után felvetődik: mepjérre tanulni náluk, meamyire sikerült ‘ szakkép­zett ságet adni a dolgozók­nak ? Hajdú Pálné ad vá- lasr-t: — Jó alapokkal kezdhet- ttinjk hozzá a szakképzéshez: a szövetkezeti hálózatban egy- két idősebb éjjeliőrón kí­vül mindenki elvégezte a n.ycÜc általánost, többen már itt, a munkáibaállás után. és szer tincsére nem termelődik óira a hiányos végzettség. Mos» feleződött be egy sza­kácsi tinfolvsm, 30 résztvevő­vel. .'Szeptemberben 23 i.elent- kezővtei élei miszer-ej atjói tan- folyamot indítunk. A kollek­tív szerződésben rögzítettük, hogy minden elvégzett iskola után száz forint fizetésemé- \ lest adunk. Atki kitűnőre vizsgázik, annak kifizetjük a szakmunkásvizsga . költségét (több, mint ezer forint.) Ki­lencen szereztek egység-, il­letve üzletvezetői képzettsé­get, négyen érettségi atek. — A szakmunkás-tanfo­lyamok, a taíiuiás öea'.tönzése elég sok pénzt elvisz. Tizen­egy szocialista brigádunk kulturális vállalásainak se­gítésére szerződést kötöttünk a nagyközségi járási könyv­tárral — finanszírozunk író- olvasó találkozókat. A tánc- együttes évente több tízezer forintba kerül. Kiemelkedő szerepléseikért nemrég egy budapesti kirándulással jutal­maztuk őket: megnézhették az Állami Népi Együttest. Az ipari vásárra, melegvizes strandokra, a Balatonra is rendszeresen sízervezüt’k dol­gozóinknak egynapos Tbuszfú- ránduláspkat. Ügy Ültjük, hogy a tanulás, az önművelés támogatására, a kulturált pi­henésre szánt összeg meg té­rül a jobb munkában, Miku­lás-csomagok és hasonló ki­adások helyett évek óta i&y gazdálkodunk a kulturális alappal. Sokszor más forrá­sokból is hagyunk ilyen cé­lokra. Mindössze ennyiből áll a ..Börzsöny-vidéki módra" ké­szített kulturális költségvetés. Ezt a receptet más, hasonló ad»!t ágú váJlaJatek is basz" nosítha'nák — liclvi ..fűsze­rezéssel’’ továbbfejlesztve. G. Kiss Magdolna Mai tévéajánlalunk 20.55: {ló mai karnevál. Tévéjáték. Hubay Miklós tévéjátéká- :nak címe utalás an-a, a né- ihány száz év előtti római ■■szokásra, mely szerint kar­nevál idején a nyomorékok «zónára futóversenyt rendez­etek. értékes díjakért. A Ro­lni ai karnevál főszereplője (Margit, az egykori híres szí - mésznő: most színházi iegy- iszedő. Az idős aszom.y elkese- ri-e'tetten, már az élettől bú- tcsúzik. amikor váratlanul fnagv szerep lehetősége kínál" l*Kozik számára. Űjra szín pád­ra léphet. méghozzá fősze­repben Olyan darab főszere­pében, amelynek szí nrevi tele _ nem kecsegtet sikerrel, és Í j amelyet a színház kegyeleti (okokból ad elő. A színésznő mégis boldogan készül a p;e- , mierre. .. A főszerepben: Tolnav Klá­rit. és Gábor Miklóst láthat­juk. SZÍVESEN UTAZNAK A Bulgáriába látogató ma- svar turisták száma az el­múlt évi 78 ezer helvett az idén előreláthat ól-ae a száz­ezret is meghaladja. X Hazánkban, is több bolgár turista tartózkodik most a tme2szt>kottnái. többséaük i csoportosan, autóbusszal érke- izík. s Budapesten kívül Sze­medre és Pécsre látogatnak el % őzül fik sokan. Néhánv — fűként veteránokból á’ló — t tin sincs o oor t a ,,különböző hegységek bolgár hősi emlék­művét is érinti magyarorszá­gi IVöhÚti/B során. Szövőszékek mellett ’ Csqttog-kattog a vetélő a szecsényi Palóc Háziipari Szövetkezet szövőtermében. Ügyes asszony- és leány kezek nyomán szebbnél szebb szőt­tesek születnek. Nehez mun­ka. Nemcsak gondosságot és figyelmet igényel, hanem fi­zikai erőt is. A kéz, a láb nem állhat meg; mert ha meg­áll, megáll a munka is. — Műszak vége felé bizony már alaposan érezzük a fá­radtságot, — mondja a Kál­lai Éva Szocialista Brigád fiatal vezetője, Szalai János- né. — De azért nem kell any- nyira sajnálni minket, bele le­het szokni, mint ahogyan bele is szoktunk ebbe a munkába. A lányok, asszonyok nem is panaszkodnak. Csak az ide­látogató idegen átnul kitartá­sukon. erejükön, szorgalmu­kon. Nekik mindez természe­tes, mindennapi munkájuk szerves tartozéka. Csodálattal és tisztelettel te­kintek rájuk- József Attila „énekelt” róluk egykor, csupa szívvel, szeretettel. Nem tu­dom felejteni a , szövőlányt, akinek kezében „kuncog a krajcár” és „cukros ételekről álmodik”. Mennyivel masabb a mai szövölányok sorsa, éle­te. Munkájukat becsülettel megfizetik, s cukros ételek — -. .t . .. . ............................................. m eg -.annyi más szükséges jó falat — a valóságban is az asztalkákra kerülnek. Hogy iri­gyelnék érte őket a régi be­csapottak, kifosztottak. A raők politikai és lársadal- mi jutgfosztottsága, kiszolgál­tatottsága rossz álommá sze­lídült mára. Azonos jogok il­letik meg őket a férfiakkal. De amit intézményesen, tör­vény szerint lehet szavatolni, hogyan lehet érvényesíteni a családban, a szőkébb közös­ségben? Érvényesül-e ott az egyenjogúság? Szalainé egy­értelműen válaszol: — Nálunk- — nem mondom, hogy minden családban így van, de ez az egyre általáno­sabb —. egyenjogúság van. A férjem mindenben, amiben igénylem, segít. Ez csak ter­mészetes. nem. ha az asszony dolgozik. A közös teherviselés a jó házasság egyik alapvető zálo­ga. Egy másik lehetne —anél­kül, hogy a fogalom teljes kimerítő magyarázatát ad­nánk —. a szabad idő közös, a házastársi kapcsolatot erő­sítő eltöltése. — A férjem kőműves, most nem idehaza dolgozik, de a hétvégeken mindig tudunk időt fordítani egymásra, egy kis szórakozásra. Miből áll ez? Nem nagy dolog. Séta az ut­cán, aztán beülünk az Omnía- ba, máskor moziba megyünk, esetleg, ha úgy esik, színház­ba. Jó időbeosztással mindent el lehet érni, amit az ember akar. A szövetkezet a lehetősé­gekhez mérten igyekszik tá­mogatni dolgozói művelődési, szórakozási igényeinek kielé­gítését. Egy tucat színházbér­letet, 20 mozibérletet vásárol rendszeresen, s az igénylők rendelkezésére bocsátja. A kul­turális alapból támogatja a dolgozók nyári kirándulásait is. Képzeljék el, milyen öröm egy családos, esetleg több­gyermekes anyának elmenni Égerbe, vagy Visegrádra a több hónapos munka után, vállalati segítséggel, olcsó áron. Talán nem elég ennyi és psak ilyen segítség, támo­gatás, de lehet finomítani raj­ta. s a közművelődési szemlé­let társadalmi méretű átalaku­lása, változása bizonyára meg is teszi ezt. A vékony, barna bőrű asz- szony kezében megáll a mun­ka. amikor hozzáfordulok. Nagy. kerek, zöld szemekkel néz rám. Tizenhét éve szövő­nő. Sokszáz méter szőttest készített már ez idő alatt. — A tizennégy éves lányom és haltét,'es kisfiam jelenti ne­kem .an örömet — mondja Medve Istvánná. — Amikor hazamegyek. végzek a házi­munkával, velük foglalkozom. Mesélek. A pici nagyon szereti hallgatni. Ha délulános va­gyok — ilyenkor nyolcig dol­gozom ■■— akkor is megvár. Tudom, hogy el vagy fárad­va, de ugye, mesélsz. Csak egyet — mondja. Persze, hogy mesélek, kicsi fiam... Aztán elalszik. A kislány a háizlrnuinkábaD is sbgÉt. Ökos, értelmes gye­rek. Tanulmányi eredménye­vei édesanyja elégedett. Köny­veket is szokott neki vásá­rolni. — Én is elolvasom — mond­ja az asszony. — Igaz, nem mindet, csak ami megragad­ja a figyelmemet. Üjabban a versek érdekelnek, a régiek, például Arany János néhány Szép verse. A családnak tévére még nem futotta. Nemrégiben ké­szült el a házuk. Hárman lak­nak benne, egymást szeret­ve, egymásért élve. S a törékeny szövőnő öröm­mel dolgozik. Sulyok László ✓ 10. — Ez mi? Ezek honnan ke­rültek ide? — Jelentem, ez az a két határsértő, akit hajnalban el­fogtunk. Csak egy kicsit hoz­zá igazítottam őket a szemé­lyi igazolványhoz. Nagyon kértek a fiúk, hogy legyek ebben a segítségükre. Remé­lőm, nem kapok érte fenyí­tést! * — No, pernahajder Küldje csak elém azt a- •. Előbb vi­gye át a másik irodába a fiú­kat és küldje ide a Figarót. A Figaró jött, húzta a nya­kát a válla közé ,— Maga megint fusizik. Fai- kas határőr? Ki adott paran­csot, hogy nyírja meg eze­ket a fiúkat? — Je'entem senki, az ügye­letes mondta. hogy jöiiék, mert a fűk szeretnék. Nem volt idemk a városban, üdü­lés előtt. Fürdésre narancs volt. eteté-re narancs vöt Gondoltam, nem teszek azzal semmi rosszat, ha szívességből meggyomlálom őket. Utóvégre Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN Regény emberek vagyunk, és a határ- sértő is csajj ember. Kaptam az alkalmon. Gyakorolni kelL Ha leszerelek, szeretnék mes­tervizsgát tenni. Itt már sen­ki sem hagyja magát. Kell a nyiratkozás ürügynek, nogy besompolyoghassanak a vá­rosba. — Bújjon magába az ördög. Hozzák be azt a két köiy? köt. Csinos, egészen mu'a'ós gyerekek lettek. Nézzük csak. Te vagy az idősebb. Béla, igaz? Mmidd el, honnan jöttél, hová akar­tál menni, miért akartál ki­szökni? — Pesten lakunk. Apám anyagbeszerző, anyám kalku­látor egy ktsz-ben. Leirtom mindent az előbb. Van egy nagybátyám Kanadában. Hoz­zá akartunk kimenni. Két eve volt itt Jól megy neki. gaz­dag diligyümölcs-ke reskeaő. Adott volna munkát nekünk is. Dolgoztunk -volna és él­tünk volna ked"ünk sze. ml. Nem csavarogni akartunk. — Autód tudott erről ? — Nem, nem tudott. Az az igazság, hogy összerúgtuk a patkót az ősömmel, — Édesapáddal? — Igen, édesapámmal. Bo­csánat. Semmi, folytasd fiam. Szóval, összevesztünk, mert intőt hoztam. Negyedi­kes vagyok. Unom. ök min­denáron ragaszkodnak a nyo­morult érettségi papírhoz. Mintha azzal mindent megol­dana az ember. Megmondtam neki, lekevert két pofont, En meg azt mondtam, hogy en­gem ne verjen mindenért, utóvégre majdnem nagykorú vagyok. — Majdnem... s nem min­denért vert, hanem az intő­ért? Nem? — Igen, az intőért. — Esaért akartál megszokni Csak ezért. — Igen, már bánom. Azt hittem, szerzek nekik néhány izgalmas éjszakát, s ükkor nem ve -nek. mint valami rab-zolg't. Nem élünk a középkorban, hogy egy em­bert verhetnek kedvükre, (Folytatjuk) Salgótarján vendége volt AZ ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES Óriási sikerrel mutatkozott be kedden este a salgótar­jáni József Attila Megyei Művelődési Központban az Álla­mi Népi Együttes. Képeinken egv kis ízelítőt adunk műso- r •-búi- — Bábéi i^brzlo felvételei — Tiszaháti táncok: hármas csár dá&. Libbenő szoknyák liszaaau táncos; saru csapas

Next

/
Thumbnails
Contents