Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-29 / 176. szám

Kusö»en gondolkodva — hatékonyabban

Válasz egy kérdésre

EGY EGÉSZ SIÓNAP telt

már el a' rárósi k ulturális nap megrendelése óta. A közművelőd és-pol itt kai szempontból oly’ figyelmet kel tő és érdemlő rendezvény a zonbatn més mindig aktívan ifoglalkoztatla ftz. érintett bab Ipoly menti község közvékms ínyét. Érthető ez. his»en a c söpörtök iö- vőre is szerepelni akarnak, s lehetőleg jobban.! -sikeresebben szerepelni, na nt az idén. Ennek pedig csak az lehet az útja*, ha őszintén .szembenéz- vé\ elemzik saját mumkáiu- ka*t. szereplésüket. , Az őszinteség igénye a tagoltban él.

A rárósi kulturális napon és utána is sokan te tték fel nekem kíváncsian a 1 ’-érdért: mit szólok az előadás okhoz, véleményem szerint hogyan lehetne még eredményt esőbben. színvonalasabban szerepelni, hogyan lehetne magát az egész kulturális napot meg tartalmasabbá tenni? A futó találkozások során megfogalmazott kérdésekre természetesen nem válaszolhattam olyan igényességgel és részletességgel. mint azt bizonyára várták tőlem. S ez a bennem is élő hiányérzet szülte tulajdonképpen a mostani írást.

Mielőtt válaszolnék a kérdésre, az érthetőbbség kedvéért egv kis bevezetővel kezdeném. A szécsénvi iárás — mert hiszen az ide tartozó községek kulturális seregszemléjéről van szó — köztudottan, nagyon mostoha gazdasági és kulturális viszonyokat örökölt a múltból: talán a megye minden más területétől mostohábbat. A fel- szabadulás után — még inkább az utolsó egy-másfél évtizedben — kedvező változások következtek be. Számottevően fejlődött a járás ipari, kiépült közművelődési intézményhálózata, s mindennek következményeképpen növekedett a lakosság műveltségi szintje. A iárás — gondoljunk Hollókőre. rii- mócra, az Ipoly-parti községekre — egykor eleven népművészeti hagyománvait. szokásait újraélesztették, hozzáláttak széles körű megismertetéséhez. meggyökereztetéséhez. Ennek a munkának

egvSfc pillérét jelenti immár 197Ü. óta a rárósi kulturális nap. s 1974. óta pedig a déli községek részvételével megszervezett Palóc szőttes elnevezésű kulturális szemle.

A rárósi kulturális nap ötéves története már alapot szolgáltat az összegzésre, s egyben biztosítja az öt évvel ezelőtti elképzelés helyességét, életképességét. de felveti a továbbfejlesztés gond iát. gondolatát is. A szereplők, nézők által nekem szegezett kérdés tulajdoniképpen, ha kimon- dalUanul is, de ezt jelenti: maguk a közvetlenül érdekeltek is érzik növekvő igényeik folytán a fejlődés üteme mea- gyoarsításának szükségessé" gét. Nem azért, mintha nem volna jó ez a rendezvény így. ahogyan van. hanem azért, mert egy kicsit több energiával és figyelemmel jobb lehetne, közösségteremtő, -formáló ereje, esztétikai, művészi igénykeltő szerepe hatékcmyabb.

Tehát: hogyan tovább?

AZ r.ZZEE, KAPCSOLATOS

első megjegyzés magára a rendezvény szervezeti szabályzatára vonatkozik. A szabályzat' alapvetően helyesen fogalmazza meg a célkitűzéseket. s az egyik legfontosabb tennivalóként a tájiművészeti hagvomwnysok őrzését és ápolását látja. Ez a fej.adat.ki- jelölés azonban véleményem szerint egy kicsit szűkebbre sikeredett: ™ most. öt év után láthatjuk ogazán — a lehetségesnél. Körén 'kívül esik a napjainWrxan teremtődő hagyományok' felkarolása. a mai szocialista falu élete, szokásai b< mutatásának ins~ oÍratása. Ptxiig valamikor -a néphagyorru inyok is jelenkoriak voltai l, s az emberek ösztönösen ápolták, őrizgettek. Nekünk ma erre közös anvagi lehetőségeink, szervezett kereteink vannak. Miért ne élhetnénk hát a megfelelő kihasználásukkal ?!

A régi hagyományok mellett az újak keletkezésére ió példát mutattak a litkeiek. akik az ifliúsági klubokban népszerű polbeatműfait

..lopták fel” a rárőspusztai színpadra. Ezzel a műsorszámmal ugyanakkor műfajilag is változatosabb, izgalmasabb lett az előadásuk — s ez szintén egyik alapvető követelménye a rendezvénynek. Az elmondottakhoz itt kapcsolódik a műfaii változatosság követelménye. A szervezeti szabályzat lehetőséget ad a csoportoknak bábjátékok előadására is. Ilyet, sajnos, én még nem láttam a fesztiválon. Pedig igazán kár. A báb is kitünően szórakoztat, tanít, nevel. Az óvodás gyerekek és az általános iskolás fiatalok rendkívül kedvelik. Bizonyára szívesen betanulnának egy-egv játékot, ha lenne, aki tanítaná őket.

A tevékenység művészi szintjének emelése több hozzáértő ember bevonását igényli a. kulturális szervező, betanító munkába. Nem érthet mindenki egyformán iól a vershez, énekhez, tánchoz. Meg kell osztani az egves fél ad atokat. vállal janak és kapjanak megbízatásokat az agrárszakemberek is. akik a kultúrcsoport jó néhány tagjával együtt dolgoznak. További erősítésre szorul az irányító és módszertani segítő tevékenység. Ne fordulhasson elő. amit az idén is hallottam: bezzeg bennünket nem látogatott meg senki- nem voltak kíváncsiak hogyan és mit próbálunk. Ez már vétkes könnyelműség — csak árthat a közösség, a művelődés ügyének.

S befeiezésül két. formai természetű észrevétel. A hangosító berendezések üzemhi- báit Jó volna teljességgel kiküszöbölni. S a másik: valamilyen könnyen mozgatható és szerelhető korláttal megszűntetni a szabad iáirikálást. Ez érdeke a szereplőknek, a bemutatót komolyan nézni, élvezni akaróknak egyaránt.

A HOGYAN TOVÁBB KÉRDÉSÉRE ezeket tudom válaszolni. Néhány pontban talán vitathatók az észrevételek. de mindenképpen a segítés szándéka vezetett —. mert közösen gondolkodva kerülhetünk csak közelebb kulturális célkitűzéseink megvalósításához.

Sulyok László

tévéajánlatunk

Mai

21.20 : Családi kör.

s. Halló, szünidő! alcímmel indítja nyári mellékletét az eddig komoly pedagógiai problémákkal foglalkozó műsor. Most sem térnek el a témától, csak nyári könnyedséggel, színesebben, szórakoztatóbban tálalják. Zene. vers, riportfilm, beszélgetés adja a műsor gerincét. Szó lesz kerékpározó és gyalogtúrázó gyerekekről, partizánok emlékét kutató úttörőkről, gyerekeknek irt zeneművekről» Megszólaltatják József Attila,

Karinthy Frigyes, A. A. Milne. Szabó Lőrinc, Weöres Sándor verseit. S ez alkalommal készítik elő a szeptemberben induló Családi ábécé című rejtvénysorozatot is — amelyben a szülőknek, gyermekeikkel kapcsolatos magatartása a téma.

Képernyő elolt

Voltunk mi már lovas nemzet, politikus nemzet, traktoros nemzet, manapság meg jogász nemzetté lettünk. Aminek ékes bizonyítékaként a napokban egy idős parasztembert láttam a trafik előtt, ahol nem cigarettát, vagy dohányt vásárolt, hanem Magyar Közlönyt. Még húsz éve is csak beavatott hivatalnokok, főleg jogászok és könyvelők bújták, ezt a törvényeket, rendeleteket ismertető lapot, árusításban nem is lehetett látni, most pedig egy falusi parasztember vásárolta meg, bizonyaira a nyugdíj rendelkezés és az orvosi ellátás kiterjesztése miatt. A felszabadulás előtt a törvény meg éppen a jogászok privilégiuma" volt, nem is nagyon törődött azzal más rajtuk kívül, legfeljebb aki hozta a törvényt, vagy az a rovott múltú bűnöző, aki minduntalan szembekerült vele. Meg azután külön szakértő kellett ahhoz, aki eligazodik benne, mert a törvény nem mindig a józan ész meggondolásai szerint intézkedett. De hát a törvény mindig törvény volt, a paragrafus meg kacskaringéé, aminek résein ki lehetett bújni. Azután a törvényt nem a népnek alkották, hanem az uralkodóknak, uralkodó osztályoknak, hogy jogcímük legyen , elverni a port a népen.

Alsópetényben, a volt Szobi-birtokon született Werbő- czy-féle Hármaskönyvben, amely teriedelemre nézve

A címlapon egy kilencéves gyerek rajza, de gyerekek készítették a kötet összes illusztrációját. Sőt, éppen a rajzok miatt szüleitett a kötet.

„A mi Petőfink” című könyv egyik méltatója így ír: „A kötet nemcsak arra alkalmas, hogy a nagyszerű kiállítás legértékesebb darabjait megőrizze (a Móra Kiadó a Petőfi Múzeum gyermekrajz kiállítására érkezett lamok közül válogatott — a szerk.), hanem arra is. hogy a nagy költő versei sajátos, a felnőtt számára eddig talán megközelíthetetlen szépségükben, fantáziateremtő erejükben bontakozzanak ki.”

Így igaz, de ezúttal nem a mesés szépségű könyvet akarjuk méltatni. Bár forgatásakor azonnal eszünkbe jutott, hogy nemcsak itthon, lehetne tankönyvünk, hanem külföldön is remek Petófi-kalauzul szó1 gálhatna. .. Miért? Mert csak az igazán nagy művészek tudnak olyan szépen, világosan (mókásan, játékosan) beszélni valamiről, mint a krétával, ecsettel, ceruzával bánni tudó gyerekek. Minden gyermekrajzról tiszta öröm és hit sugárzik. Meg bátorság, kísérletező kedv. s nyoma sincs a csináltságnaik, a spekulációnak. ,

Pásztor Ferenc

FIÚK A LESHEGYEN

31.

—- Alapvetően elég rendes gyerek voltam — neveti el magát a katona —, csak a rendtartással, magaviselettel volt egy kis baj. Krónikus tre- hámynak minősített apa. Ez abból adódott, hogy a bátyámmal együtt volt egy szobánk. Ha János feldobta a zokniját a csillárra, biztosan rámfogta, es elhitték neki. Ha tele volt a szobánk mindenféle újsággal, képeslappal, biztosan én hoztam haza. én dobáltam széjjel, én húztam a rövideb- bét is. Ha sáros lábnyomok vezettek a szobába, biztosan en húztam le a cipőmet. Mert én vagyok a kicsi, nekem nem nőtt be a fejem lágya, engem szidtak, leckéztettek. A bátyám meg elsumákolta, elhúzta a csíkot, én ottmaradtam. Kit neveljenek? Engem. Az volt a baj. hogy a bátyám mindig tekergett.

— Nem szereti a bátyját?

— Dehogynem, nagyon szeretem. Blőbb vonult be fél évvel, nem találtam a helyemet. Hiányzott, hogy nem verekedhetek vele. i hiányzott, hogy senki nem birizgál. Én eléggé otthonülő voltam, szerettem bütykölni, valamit feltalálni. ..

— Meg rajzolni, rádiókat, csengőket javítgatni, gyújtott lepkéket, madártoliakat —, nevetett az őrnagy, a katona mellé állt, a vállát átölelte, és egyre harsányabban nevetett.

— Ezt honnan tudja, őrnagy

elv társ?

— Tudja-e, mi az édesaoia kedvenc dala? Ne mondja, majd én megmondom:

„Béres legény jól megrakd

a szekerei. Sarjü tüske böködi a tenyered Minél jobban böködi a

Annál lobban rakd meg a

szekeredet”.

Inkább csak fütyülni szokta ezt. Főleg akkor, ha valamit dolgozik —, nevetett az őrnaggyal a fiú.

— Ha pedig készen van a munkájával, akkor nagyoKat fújtat, s azt mondja: no, az anvádat!

— Igen pontosan! — ámult Szigeti Zoltán, s vizsgálta a parancsnokot.

— (Ismerlek én téged. Zoli. igaz, akkoriban még kis pen- delyes kölyök vo’tál, mindig az asztal alá bújtál, én meg morogva. vagv vakkantások közepette kerestelek. /Sokszor voltam nálatok, édesapáddal együtt jártunk akadémiára, uzon kevesek közé tartozik,

akik nemcsak a szájukat jár- tatják, hanem félelem nélkül cselekszenek is. így külsőre nagyon hasonlítasz rá. Ha olyan lett a jellemed is, akkor büszke leszek arra, hogy a parancsnokod vagyok. Nem szeretnék csalódni benned, holtán!

— Látják, fiúk. milyen kicsi a világ. Én azt hittem, két év sem telt el azóta, és közben ebből a fiúból mekkora mélák lett. Hiába no. öregszik az* ember, a fejére nőnek a gyerekek.

Az őrnagy felállva, kicsit ide-oda toporogva nézte a fiúkat. Az esvik mellett megállt, szinte önkéntelenül tegezve folytatta.

— ...s te fiam, honnan jöttél.

— Jelentem, én is drehus voltam. Illetve esztergályos. A Csepel Autógyárban szabadultam. aztán hazamentem a falumba. A termelőszövetkezetben alakult egy forgácsoló üzem. Tetszik tudni, mi ez. melléküzemág. ipari tevé- kenvség. amivel besegítettünk az iparnak. Az egészet, az elnökünk. TakáCc László találta ki. Tiszteljük is érle az eszét, mert a fé! falu felnőtt lakosságának munkát 1ud adni.

(Folytatjuk)

tenyered.

4 NÖGRÁD - 1975. július 29., kedd

/ esetein

nagy, négyszáz oldalas kötet, mindössze hat cikkely foglalkozik a jobbágyokkal — mindössze három-négy oldal —. s az is többnyire arról intézkedik, hogy mihez nincs joga a jobbágyé-ágnak. A törvény annyira az uraké volt, hogy a jobbágyok — amint azt a Hármaskönyvben is olvashatjuk — „önmagok által a nemesekkel nem pörelihet- nek”. Jogászt is csak a jobb módú birtokosok, a gazdag főurak tartottak. Mivel ma már mienk a törvény, s jócskán születnek az újabbnál újabb rendeletek, érdekelve vagyunk abban, hogy ne csak törvénytisztelő, hanem tör- vényitudó emberek is legyünk. S törvényeink szorosan igazodtak a szociális meggondolásokhoz és a józan paraszti észhez.

Mindezt azért bocsátottam előre, mert történelmi feladataink elvégzéséhez e téren is nagy segítséget kapunk a televíziótól, nevezetesen a Jogi esetek című, mind népszerűbb műsortól, ami ugyancsak igazolja — nem csupán népszerűsége, hanem ügyes szerkesztése révén is —. hogy jogász nemzet, jogász nép lettünk. A fiatal, dr. Petrik Ferenc által szenzációsan szerkesztett műsorban nemcsak olyan kiváló szakértőkkel ismerkedhettünk meg, mimt dr. Balogh Imre. a Fővárosi Bíróság helyettes elnök“, dr. Csi- kv Ottó. a Pécsi Megyei Bíróság elnöke és dr. Lukács Tibor főosztályvezető, hanem találkozhatunk magunk és szomszédaink másaival is a laikusok körében, akik a hivatásos jogászok előtt nagyrészt laikus módon, csupán erkölcsi érzékükre és egészséges logikájukra hallgatva igyekeznek eLigazodnti valamely mindennapi, yagy ritka jogi esetben, s megkeresni az igazságot az érdekek és kapcsolatok bonyolult útvesztőiben. S milyen öröm — mint legutóbb is, a pénteki adásban —. ha a társadalmi meghívottakból valaki azonos véleményt alkot a törvényhozókkal és a gyakorló jogászokkal. S ez mind gyakoribb, mutatván, hogy a törvény mennyire közeledett a nép igazságérzetéhez.

Külön kiemelést érdemel » Jogi esetek televíziószerűse- ge. Petrik Feiencben egy film-, vagy drámaíró veszett el (ha egyáltalán elveszett!), oly (ragyogóan előkészített jelenetekbe ágyazza a jogi szituációkat. Forgatókönyvei bizony életszagúbbak, mint egyes képernyőre írt, vagy adaptált szépírói művek. Az is ragyogó, hogy többnyire aktuális, sokakat érintő problémákat dolgoz fel, megmutatván az általánosban a különöset. A Jogi esetek műsorsorozata egyike a televízió sikeres telitalálatainak.

így leszünk jogász- népből még jogászabb néppé!

(b. t.)

A gyerekeit rajza

De hát ezt annyian tudják. S akik netán még nem figyeltek erre, azok elég, ha megnéznek, egy gyermekrajz- kiállítást. Ezekre a kiállításokra nem kell vadászni, évente több gyermekrajz-ki- állitásról is hírt adunk. A gyermekrajzok az iskolákban má,r régen helyet kaptak. Üj abban közintézményekben. is láthatunk belőlük. így van ez a baráti országokban is. (A berlini Pedagógusok Házának például sok emelet magas lépcsőfeljáróját díszítik gyermekrajzok.)

Tudomásunk szerint azonban nyomdát ritkán kapnak a kis remekek. Pedig — mint a megőrzött katalógusok, s főleg a Móra kötete bizonyítják, — érdemes közkáncs- csé tenni a legjobb gyerekmunkákat. Milyen jó lenne például, h#az annyit kárhoztatott dísztáviratok (olykor fáradt, gvenge, vagy esztétikai értéket egyáltalán nem képviselő) lapjai között gyermekrajzokkal is találkoznánk. A Posta több ezer rajz közül válogathatna, ha meghirdetné az anvá.k na,oí dísztávirat pályázatán De minden családi ünneppel kapcsolatban van élménye, és érvényes mondanivalója a gyereknek. A sportról már nem is beszélve. És, ha már itt tartunk megkérdezhetjük: a képeslapok rikító rózsái, vagy bágyadt virágai helyett nem szívesebben küldenénk barátainknak, ismerőseinknek egy-egy vidám fantáziadús gyermekrajzot?

Csupán két — egészen kézenfekvő — felhasználási területét említettem a gvermek- rajzoknak. Bizonyos, hogy több volna. „A mi Petőfink” című kötet nemcsak a költő hatását a gyereklélekre iga. zolja vissza, azt is bizonyít^ ja, hogy mennyire érzik világunkat. Még semmi, senki nem rontotta el őket. Fő* leg a pénzért vi'ó versengés nem. Biztos, hogy gyermeki fogékonyságukat a legtöbben nem őrzik meg majd felnőttként. Ezért is fontos, hogy mi őrizzük produktumaikat Da biztassuk a mostani kicsiket is a rajzra. ök persze

már másként fognak rajzolni, mint napjaink általános iskolásai, de nem kevésbé lesznek őszinték és gyerekek.

A művészeteknek vannak nagv és kevésbé jelentős korsókat. A gyermekrajzoknak aligha. Mert ezek a rajzok nem_ rosszak, és nem iók. egv- szerüen csak gyermekiek. De soha nem gyermetegek.

Gyarmati Béla 1

Csordás Erzsébet az idén érettségizett a salgótarjáni Köz- gazdasági Szakközépiskolában. Most, újabb tanulmányaira készül, a Szovjetunióba utazik, ahol felső fokon szerzi meg .majd képesítését. A lükéi kislány boldogan vallatja újabb feladatait. Mindenesetre előbb az orosz nyelvben kell tovább tökéletesítenie tudását, ezért előkészítő tanfolyamon vesz részt, melyet mar a Szovjetunióban szerveztek meg.

_ kj -