Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)
1975-07-26 / 174. szám
— Kinyírom: — Ne izgassa föl magát. — Miért? Velem mindent lehet? — Ezek szerint Csak árt az egészségének. .. Úgyis magas a vérnyomása. Vagy nem? — Mi az, hogy magas? Szét- durran a fejem! Csak erre vagyok jó? Több mint húsz éve egy gyárban, egy munkahelyen. .. és ezt csinálják velem? i — Hagyja. Fiatalok, övék a jövő. .. Azt hiszi, én nem így jártam? — Akkor is! Dolgoztam, helytálltam, mozgott a kezem alatt a gép. . . Ha túlórázni kellett, csak a Lali bácsi. . — Ezek nem fognak kezet. nyugodjon meg. Nézze, ide is bepofátlankodik az a srác.. . Nézze meg azt a lenyalt frizurát! Kólát iszik. Nézze meg most! Kóla! — A vöm is kólát iszik. — De miért? Mert kocsijuk van! Nem mentem maszeknak. itt húztam le az életemet a gyárban. Óbudán. Tíz éve vagyok brigád vezető, azt hiszi, kineveztek? Az öreg asszony szűk szemmel néz körül, figyeli a pultnál álló fiatalembereket, akiknek a nevetése betölti a kistermet. — Nem nevezték ki. Gondolom. Magát már letudták. bácsi aaomSan nehézkesen felállt, utána ment. félresodorva a vastag tulajt is. Az öreg asszony utánaszólt. — Hagyja, Lajos, nem érdemes ezekkel beszélni se. .. Ezekben már nincs úri modor. Lajos bácsi a pulthoz állt. onnan kiáltozott. — Húsz évig jó voltam! — a tulajt megragadta. maga felé fordította. — Dolgoztam, látástól vakulásig. De ott tolnak ki velem, ahol lehet. Azt hiszi, ez egy gyárosnál előfordulhatott volna? Ott dolgozni kellett! Keményen! De ma! Elég egv papír, kész a kinevezés. Ezek még a háborút Gyurhovics Tibor lesz a cserebogár? Tamás István versei ROZMARING rendek dőlnek és ezüst topolyák meg szőke nyír vigyázzák a hajnal meggypiros álmát mikor mézízűre érik a lányok mandula csókja, s az útszegély orgonák halk sípjaival kíséri a csíz kinyíló énekét S ébred a völgy nyújtózva törli szeméből az álmot míg az égi mezőkről kötetlen rozmaring kévék bő illata árad és arannyá vált kaszájára dőlve marokszedöjével pihen ott a hús-vér arató SZÁZ Köröttem csókok pletykás pipacsat perlekednek Nehéz a száz ezer érv indok és szándék védelem nélkül KÉKLÖ PETTYES labdáról álmodik a nyár mit eléd gurítana parttalan kedvem sárga homokjáról szálai közt egy selyem hajú dalnak arany a göndör nytlr Oh nyisd nyisd a tavak tükrét és emeld arcod elé Gyűrűk táguló övén megszólalt dal éneklő szerelmünk • A FECSKE szól Szénát szalmát összeszedtem s mikor hazajöttem semmit sem találtam S szavaim fehér vitorláit küldené érted a nyár De szemedben elmerült a tenger S kék öbléből már messzire úsztunk S ott kagylópikkelyű halak ívelnek hol mosolyunk összetalálkozik És sirályok suhanó röpte Lebbenti a csendet Majd a Lali bácsi benn marad, megcsinálja a szegecselést. .. Lali bácsi voltam, simogatták a fejemet, mint egy jó kutyának. Lali bácsi sört i-vott, nehéz kortyokban engedte le vastag torkán a híg, sárga folyadékot. Kigombolt zöld zakója alatt testes alakja kitü- remkedett a rongyolt derékszíj fölött. Magas támlájú kényelmetlen széken ült, a modern ivóban piros szkáj borítású, királyi székek voltak. Rézveretű csillárok, a falon régi Dreher-lovak húzták aranyozott hevederekkel a söröshordókat a fényképen. Nagy, busa fejükkel mintha nevettek volna a zöld fest- ményen. A fényes üvegpult mögött futballcsapatok tarka zászlói libeglek elegánsan. A sárga sörök dúsan sorakoztak a kör alakú bádogtálcán, a kemény kancsókban. Az öreg asszony kendős fejével bólogatott Lali bácsi mondó- kájára. Kisfröccsöt nyelde- kelt, kezét nyugtatóán a férfi karjára fektette. — Engem meg kifosztottak. Alig halt meg az uram — ismerte Bélát, milyen drága ember volt, csak a családját nézte. Most aztán nézhetné. Hazajön a lányom, körülnéz, aztán viszi, amit lát. Jaj, anya, neked ez a nagylábos már nem is kell. Viszi. Jaj, neked ez a rádió már semmire se jó. .. Majd mi megjavíttatjuk. A vöm valami tanfolyamot végzett az NDK- ban, azóta nem lehet bírni vele. — Megint lekortyolt egy adagot a kis italból. — Mi_ van a rádióval? — Elvitték. — Talán csak megcsináltatják magának. — Akkor is! Miért viszik el? Azelőtt ez. nem volt. — Az biztos! Azt hiszi, én nem mehettem volna maszekhoz? 58-ban is hívott az egyik haverom, autószerelő műhelye van, így veszi elő a zsebéből a pénzt — mutatta, nála is volt vagy négyszáz forint; A gyűrött pénzek a földre estek, az öreg asszony segített összeszedni, nyögve ka- pirgáltak a pénzek után. Lali bácsi vörös fejjel bukkant föl a magyar terítős asztal alól. — Az úri magtartás, az veszett el — mondata az aszony, odaintetté* a pincért, még egy fröccsöt rendelt. A teremben állt a kék füst. néhányat!, illedelmesen a pultnak dőltek, legtöbbjük a kényelmetlen királyi székeken gubbasz- kodott. — Nézze meg a tévét. Fogadások! De milyen asszonyok. A régi rí,agyurak feleségei legalább mutattak valahogy. Ezüst hajuk volt, finoman fésülve, meg gyöngysor a nyakukban. S ezek! Lehet, hogy nyomorogtunk, de megbecsültek bennünket! A polgármester felesége egyszer kezet fogott velem a Goldber- gerben. Sose felejtem el. Lali bácsi görgette lefele S sörét. 8 NÖGRAP - 1975. j Mennyi van magának még hátra, mit gondol? Lali bácsi megrántotta a nadrágját dühösen, az asztalt meglökte, a sör kiborult. — Nem baj. hagyja — az aszsony elővette a zsebkendőjét. törülgette a hímzéses térítőt. — Ne izgassa magát. Ide is ilyen vacakokat tesznek, azelőtt ez a flanc se volt. Ez is valami külföldi holmi. Erre jut. Ilyen térítőkét... Biztos Bulgáriából hozták. Ezt nagyon értik. . A vöm lakása is tele van NDK-s kaca- totekal. Nem jó nekik a magyar holmi. — Ö lett a műhelyfónök — kiáltotta Lali bácsi a pult felé. — De miért? Mit gondol, miért? — Az se jó, ha folyton ezen rágja magát, ök virulnak, maga meg felfordul. Volt képűik nyolcszáz forintot a kezembe nyomniuk novemberben. Jutalom! Ennyivel szúrták ki a szememet! Mert takarítónő vagyok. De meddig bírom? És próbáljanak meg egy takarítónőt szerezni! — Gépeket tudnak szerezni külföldről, de embert nem! Es ez a hála! — Tudja, milyen vaskos borítékokat nyomtak egymás kezébe? Hangoskodtak. Lali bácsi méltatlankodott a kiömlött sör miatt, a pincér kedvesen nyugtatta, újat hozott, nem kell megfizetni felkiáltással. A sarokban egy összebújt pár is szétrebbent a kiáltozásra, gyöngéden abbahagyták az elmerült csókolózást. Egy alacsony, idős emberke a Fradit szidta, le akarta vetetni a finom körmű kisizolgálónővel a zöld-fehér háromszögletű lobogót. Előjött a tulaj, megtermett, kövér ember, aki nyugtatta Lajos bácsit, aki a nadrágját rángatta, flanell- ingét gyűrködte a hasa mellé. — Ne nézzen engem éhenkórásznak! Nem tudok egy korsó sört kifizetni? Csak ezek tudnak? Azért, mert főnökök lettek? Mert kocsijuk van? — Nem történt semmi baj... — mondta a tulaj, vizes ronggyal törölgette Lajos bácsiék előtt a politúrozott ízléstelen asztalt. — A térítőt is megfizetem! — Dehogy fizeti, Lajos bácsi. .. Kimossuk és kész. — Itt van egy százas! Mit képzel? Ha már ilyen rongyokat tesznek föl egy csellóban! — Nem értem magát. Lali bácsi — jött közelebb a pulttól. kólával a kezében a fiatalember. Rátétté a kezét az öreg ember vállára. — örüljünk neki. hogy ezek legalább magvar térítők. — Ezek bezzeg teleokádhatják magának az egész kocsmát, arra rá se ránt! — A tulaj abbahagyta a türülge- tést az asztalon. — Ezektől mindent lenyel! Mert televan a zsebük dohánnyal! Tudja. miből van a pénz? Pisla visszament a pulthoz tusai elhívták, hogy hagyj; az öregeket, magukra. Lajos úüus 26„ ußatbai sem érték meg! Most hősködnek, egy tanfolyamos papírral a zsebükben, aztán főnökök lesznek! De nem akármilyen papírral! Külföldön szerezték! Finom gépek közt, hogy az ujjúkat se kelljen az olajba mártaniuk! Az öreg asszony kortyait egyet a fröccsböl. odakiiáltott Lajos bácsinak, aki a Dreher - lovak előtt ágált._ — Hagyja. .. Úgyis maga húzza a rövidebbet. Ismeri azt a személyzetis nőt! — Az igaz! Miből lesz a cserebogár? Azt ^megnézhetnék! Nincs egy olyan zug, ahol ne látná a fiatalurat elmélyül- ten diskurálni a személyzetis kisasszonnyal! Pedig annak két gyereke van! Igaz. hogy társadalmi kérdésekről beszélgetnek. Csinos az az asz- szony, meg kell adni. A csípője, melle. . . Miért lesz az ember műhelyfónök, mit gondol? Az egy társadalmi csípő ám! Társadalmi mellek! Társadalmi hálószobákban is lehet. . Pista mellbe taszította az öreg embert. Az a tulaj kezébe zuhant. — Megütött! Emberek! Ide- jutottunk! Nem elég a pénz nekik, az állami nő... Agyonver! Csupa kék folt leszek! Emberek! M eg ü tött! Nagy csend lett. Az emberek karéjban fogták körül őket. Pista letette a poharat a pultra, kifelé indult. Szétnyílt előtte az emfoergyűrű, ahogy kilépett az utcára. ezer szélből szőtt lenge szoknyája alá kukkantani lesni a telt kalászt ringató formás lábú nyárnak csábít a június mikor sóhajtva állok meg az alkony áttetsző függönye előtt S szájában sár Szájában széna Szájában szalma S ajkukon a dal Kifogyhatatlan S röptűkben égövek dús tüze ring S ím kiált az ember és elhessenti őket S lám bronzba merevednek kitárt karjai arcod elé míg markomból kihull egy csillag mit neked tartogattam s ím újra indulnak a fehér vitorlások Most már biztosan Hegyek között. Lóránt János grafikája. Demény Ollós Kezdetek Mindig az volt a legszebb a kezdetek egyszerűsége megkívánni és megszeretni arccal felém fordítani csel nélküli tiszta szavakkal fogadtatni el a valót leülni nézni mosolyogni egy ütemre indulni el s mikor érett a szerelem ruháiból kibontani látni hogy szép nekem való s hozzá illő vagyok egészen s meglelve jó ízekkel mondani hálás szavalhat kitakarva vízszintesen a csöndnek a falnak az égnek • ♦> v %♦ v v v v v v * v ♦> v * ♦> v v v v v v ♦> ♦> v * * v v * v ♦> •> ♦> ♦> ♦> < V Örvös Lajos— Én modem vagyok. Anna elbiggyesztette a száTÓNIBEGÖZÖL E-i gy fiatalember ült a íj presszó fonott székén és nem volt semmi feltűnő rajta. Sem hosszú haja, sem elég hosszú körmei, melyeknek némelyike gyászolt is egy kicsit, sem kissé gyűrött ruhája, hisz ez manapság holmi hanyag eleganciának is tűnhet, sem pedig letaposott sarkú cipője, ami észre sem vehető, ha nem esik i'á valakinek véletlenül a pillantása. Szóval normál külseje volt. mint aféle modern fiatalembernek. De mégis végtelein keserűség és csömör töltötte el Nem a világgal, hanem önmagával szemben. Ez új volt hiszen eddig mindig csak a világgal volt baja. És most belényilalt a tudat, hogy ez nem mehet így tovább. Felugrott a kényelmes fonott székről, átszaladt a tarafikba vásárolt levélpapírt, borítékot és egv csomag Belvedere cigarettát. Nem éppen olcsó, de igazán kellemes egy fekete mellett. Miért ne telt volna nek1 ’’ Tegnapelőtt vette meg az úi akkumulátort öreg Fiat 500' asába. most. meg az im m: parkolás közben, alapo-mi be- horpasztotta az ajtaját, mert nem jól volt bezárva és nekicsapódott valaminek. Egy hét múlva kész az új ruhája, vagy azt fizeti ki, vágj' a kocsi ajtaját javíttatja meg. így kifosztottam zakójában karcsú szellemként lötyögve, ez sok lánynak tetszik, mégis gazdagnak érezte magát. Visszaült helyére a tükrös ablak alá, kért gyorsan egy feketét és rágyújtott a Beíve- deré-re. Füstje sűrűn gomoly- gott, s akkor maga elé képzelte azt a fiatal tanársegédnőt. aki a középiskola utolsó évében tanította, s most a szegedi egyetemre került tanársegédnek. Egy hónapja találkoztak össze véletlenül. Tóni úgy festett, mint most. Anna. volt tanárnője (aki alig volt idősebb nála. ő legalábbis így képzelte), sötétszürke íerseyszoknyát viselt. halványkék ingblúzából kidomborodott melle, ahogy a kardigán szétnyílt rajta. A haja fel volt tornyozva, matt szája olyan szép volt. mintha úgy festették volna, csábításul. Kicsit az egész nő olyan festményszerűnek tűnt neki. olyan Madonnásnak, de most épp ez ragadta meg. ahogy maga elé képzelte öt. hogy olyan más volt. mint a csajok. a pajtásai. Nagy. hosszúkás combjára már nem is mert pillantást vetni, az ember mégsem méregetheti a tanárnője combját, habár ez is olyan csábító. Nem sokat beszélgettek. A tanárnő a sorsa felől érdeklődött. Mondta. Kogy a Képzőművészeti Főiskolára próbál bejutni. A lány elcsodálkozott. — Maga, aki olyan jó rha- tématiikus és nyelvész volt? — Hol van az már! — légyintett. És elmondta, hogy cimborái is vagy a képzőművészetire. vagy a színművészetire pályáznak, s közben dolgoznak is ezt. azt. Anna rosszallóan csóválta fejét. — Vétek így elpocsékolni az életét. Jöjjön le hozzám Szegedre és beiratkozik a matematikaszakra vagy magyar és idegen nyelvre, valamelyikre felveszik. — És hol lakom majd? — kérdezte. A lány eltűnődött. Aztán így: — A város szélén van egy szép kis házunk. Egy szobát kiadna magának az anyám. Persze. . . persze. . . ő nem kedveli ezt a hosszú hajat, a bősz- szú körmöt, a gyűrött ruhát. .., ö olyan maradi még kicsit. Vagy ha úgy tetszik más az ízléseTóni elmosolyodott. ját. — Tudja egyáltalán, hogy mi az a modern? Na, ne vitatkozzunk ezen! Itt a címem. Ha meggondolja magát, írjon! Intett és elment. Hát most írt neki. Hogy elmegy Szegedre hozzá és felvételizik. Megpróbálja egy:k vagy másik szakot. Kortyolt a kávéból és szippantott a cigarettájából. Mindkettő igen jól esett. Lábak, mellek, hasak, nyakak úsztak el előtte. Azelőtt mindig csak ezt stírölte. Most viszont észrevette az embert a maga személyiségében és ez csodálatos volt. Nem is merte hirtelen úgy külön részenként nézni őket, mint azelőtt. És valahogy nagyobb biztonságban is érezte magát. Hiszen pénze is lesz. Mert eladja ezt a nyavalyás kocsit. Mindene ráment már. Az a kevés is. amit keresett. Nemsokára kész az új öltönye. Ki tudja fizetni majd. vesz szép ingeket, zoknikat, cipőt. Levágatja a haját, legalábbis rö- videbbre, levágja a körmét. Ha egyszer Anna édesanyja nem szereti ezt a divatot. Talán maga Anna sem. Ezek a komoly. tudósforma nők ilyenek. Pedig milyen csinos. Kicsit ugyan telt, de ahogy most íelmagasodott előtte, úgy vált karcsúbbá is. Olyan megközelíthetetlen. Ez benne az igazi. Nem olyan, mint • csajok.
