Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

Hz 1974—75.-ös szakszervezeti

politikai oktatási év tapasztalatai

A SZAKSZERVEZETI tömegpolitikai oktatás alapvető hivatása, hogy ismertesse és magyarázza a párt politikáját, mozgósítson a célkitűzések megvalósításában való aktív részvéteve és növelje a szakszervezeti munka nyilvánosságát, befolyását. A tanfolyamrendszerű lömegpoliti- kai oktatás — amely a szak- szervezeti nevelőmunka egyik szervezeti fóruma — a pártós a KISZ-oktatásban részt nem vevő, elsősorban a párton kívüli szakszervezeti tagok marxista—leninista világnézetének, szocialista tudatának, gondolkodásmódjának formálását segíti. Jelentős szerepet tölt be. a tagság tájékozottságának javításában a politikai tájékozódás és az ismeretszerzés iránti igény felkeltésében.

Az elmúlt oktatási év sotán megyénkben tovább stabil i- zálódott a politikai oktatás rendszere, gazdagodott tartalma, megnövekedett hatóköre. Sikerét nagymértékben segítette, hogy a „Társadalmunk időszerű kérdései", a „Munkahelyi élet időszerű kérdései’’ tanfolyamokon a megvitatásra kötelezően előírt témákon túl, helyi témák kiválasztására nyílott lehetőség. Régi gond, feladat megoldását segítette a bejáró dolgozók — utazás miatti időhiányát, sajátos helyzetét, elfoglaltságát figyelembe vevő — képzésének a „Bejáró dolgozó politikai konzultáció" já"-nak megszervezése. A fiatalok, kezdő munkavállalók fokozottabb bevonását tette lehetővé a „Szakszervezeti ifjúsági fórum’’, mely a-szak- szervezeti mozgalomról, a munkahelyről, a fiatalok előtt álló lehetőségekről és kötelességeikről adott tájékoztatást. Hallgatók és propagandisták egyaránt kedvezően fogadták a témakörök tartalmi gazdagodását, a választási lehetőség kibővítését, azt, hogy az őket,, a vállalatot legközvetlenebbül • érintő kérdésekről folytathattak eszmecserét.

A hatékony és rendszeres munkára ösztönzés, az alapos felkészülés jó eszközének bizonyultak a SZOT által — az elmúlt oktatási év során első ízben — biztosított tankönyvek is.

Az 1974—75-ös tömegpolitikai oktatási év számszerű eredményei is kedvezőek. Közel 550 oktatási körben több, mint 13 ezer hallgató vett részt a foglalkozásokon, örvendetes, hogy emelkedett az oktatásban részt vevő nők, fiatalok és, ha csak kis mértékben is, a bejáró dolgozók aránya. A számadatoknál jelentősebb az oktatás eredményességének, a hallgatók érdeklődésének, aktivitásának növekedése. Bár didaktikai szempontból még nagy a szóródás, mégis egyre erőteljesebben érzékelhető a hatékony, változatos formák előretörése. Mind kevesebb azon csoportoknak a száma, ahol a résztvevők csupán meghallgatják a propagandista által leadott anyagot. Számos helyen vált meghatározóvá az elmúlt oktatási évben a rövid bevezető előadások, vitaindítók és az azt követő megbeszélések, konzultációk és viták alkalmazása. Eredményesnek bizonyultak a még szűkebb körben bevezetett kis előadások és a fórumszerű módszerek is.

SOK HELYÜTT PEDIG a vállalatok, üzemegységek vezetőit kérték fel a foglalkozások levezetésére. Ahol az anyag feldolgozásának e módszereit alkalmazták, jelentős előrehaladás volt tapasztalható az oktatás tartalmi munkájának növekedésében, az érdeklődés felkeltésében. A propagandisták lelkes, egyre hozzáértőbb munkájának hatására a dolgozókat érintő, az aktuális témákat feldolgozó szakszervezeti oktatások izgalmas vitafórumokká váltak. A még fellelhető közönyösség, passzivitás ellenére megállapítható, hogy növekedett a hozzászólók, véleményt nyilvánítók száma. Az oktatás sikerét igazolja továbbá, hogy több helyen az oktatási év során, a lemorzsolódás helyett növekedett a résztvevők száma.

Az 1974/75-ös tömegpolitikai oktatási év középpontjába az elmúlt időszak legfontosabb politikai és gazdasági intézkedéseinek megvitatása került. A foglalkozások legvitatottabb témái is elsősorban e kérdésekhez kapcsolódtak. Valamennyi oktatási formában megkülönböztetett • figyelemmel szóltak az ár- és bérkérdésekről, életszínvonal-politikánkról, az üzemi demokráciáról, az anyagellátási és munkaerőgondokról, beruházási politikánkról, az ipartelepítésről és a rekonstrukciókról, az anyag- és energiatakarékosságról, a termelékenységről, a népesedéspolitikáról, az új társadalom- biztosítási és nyugdíjtörvényről, a szakszervezetek érdek- védelmi tevékenységéről.

„Az MSZMP XI. kongresz- szusának jelentősége a fejlett szocialista társadalom építésében” című téma tárgyalása serkentőleg hatott a foglalkozásokra, és szinte sűrítve adta az elmúlt oktatási év egészét. A XI. kongresszus anyagának feldolgozása során kitűnt, hogy tovább kell magyarázni a. párt politikája változó és változatlan elemeinek dialektikáját, a munkásosztály vezető szerepe és a szövetségi politika főbb kérdéseit, az általános és szakmai műveltség növelésének szükségességét.

A tapasztalatokat összegezve megállapítható, hogy a szakszervezetek — a pártszervezetek fokozott segítő és ellenőrző tevékenysége hatására — az eddigieknél körültekintőbben gondoskodtak 1 az oktatás továbbfejlesztésének tárgyi és személyi feltételeiről, a pi-opagandisták politikai, elméleti felkészítéséről, a tanfolyamok tematikájának széles körű megismertetéséről. A pozitív tapasztalatok mellett nem hagyhatók figyelmen kívül az oktatás rendjében beállott változások okozta kezdeti nehézségek, az alkalmazott módszerek, szemléltetőeszközök elégtelensége és egyhangúsága, a tömegpolitikai oktatás alapelveinek esetenkénti megsértése.

AZ 1975/76-OS tömegpolitikai oktatási évben i alapvető célkitűzéseink eredményes valóra váltása érdekében a foglalkozások hatékonyabban segítsék az MSZMP ' XI. kongresszusa határozatainak megismertetését, a IV, ötéves terv sikeres előkészítését, mozgósítsanak az előttünk álló feladatok végrehajtásában való aktív és tudatos részvételre. Az oktatás színvonalának' emelése érdekében fokozni kell az ellenőrző, segítő munkát, a propagandisták felkészítésének hatékonyságát, az oktatás során felhasznált tény- és érvanyag meny- nyiségét.

Feladataink nagyok és jelentősek. Végrehajtásuk során a szakszervezetek kérjék . a pártszervezetek támogatását.

Balogh Mihály

SZMT agit.-prop. felelős

Messzi földön híresek a lengyelországi Olszlyn városában élő Sabina Mesejad népi iparművész mesefigurái. Fotó: CAF—MTI

IZLESFEJLE

képernyőn

A televíziónak több mint kétoniUió-iháromszázezer előfizetője van hazánkban, a családok 70 százaléka rendszeres tv-néző. Következésképpen: az ország lakosságának nagyobb hányadát informálja, szórakoztatja, neveli és tanítja. A tv a rádió mellett a legnagyobb sajtószetrv, illetve közművelődési intézmény. Vajon a műsorok hatásvizsgálatainak adatai választ adnak-e arra a kérdésre, hogy milyen szerepe van a televíziónak az ízlésfejlesztésben, és ezt a szerepét mennyire sikerül betöltenie? Erről beszélgettünk Sándor György- gyel, a Magyar Televízió közművelődési igazgatójával.

— Először talán arról szólnék, hogy az egyes adásidőkben milyen a sugárzott műsorok ^nézettsége. A Tömegkommunikációs Központ felmérései azt mutatják, hogy a Tv- híradó adásideje alatt a készülékek fele estéről estére működik. A délutáni órákban lényegesen kisebb, mintegy öt-tíz százalékos a nézettség

Pásztor Ferenc

FIUK A LESHEGYEN

Regény

31.

A lányok? Mászkáltam én ezzel is, azzal is. Tetszik tudni, ahogy mondtam, két húgom van. Nem azért, mert a testvéreim, de nagyon jó kis-csajok. Olyan formájuk van, hogy csak. Nem kell sokáig pesztrálni őket. elkelnek azok egy-kettőre. De addig nekem kuss! Azt akarom, hogy rendesen kistafírozzuk őket. Emlegessék meg, milyen bátyjuk van.

— Most nem sokat tud nekik adni — mosolygott az őrnagy, és lerítt róla, hogy a szívébe költözött a fiú.

— Adtam, mielőtt eljöttem. Félre volt téve egy kis mani! Volt. motorom. eladtam. a jattból némi dugi- pénz is összejött. Húsz rongyot teittem le a kredencre. Mondtam: mama. ilt a dohány, ez a csajoké. Vegyen

nekik, ami kell. Nekem most jó két évig ad az állam elvtárs. Csomag nem kell, pénzt ne küldjenek, mert úgyis visz- szaküldöm.

— Derék ember maga, hogy hívják? Ne haragudjon, még nem tanultam meg a nevüket.

— .Sivó Sándor határőr, jelentem.

— Szóval, derék ember maga, Sivó elvtárs. Nem mindent értek pontosan, de a lényeget igen.

— Elnézést, őrnagy elvtárs, kicsit hippi a szöveg, majd le- szokok róla. Tetszik tudni, az üzemben is ez ment mindig. Ráragad az emberre.

— Maga nem pesti, ugye? — nézett a parancsnok egy szelíd szemű, de nagy darab gyerekre.

— Jelentem, én Nógrád megyei vagyok.

— Hallom. Mondja csak

NÓGRÁD - 1975. július 26., szombat

utánam: árva csalánnal csapkodják a reumás bátyám hátát.

A katona mondja is:

— Órva csalónnal csap- kodjók a rejomós bótyóm hótót...

Mindannyian nevetnek, fülig ér a szójuk, elmúlik- minden feszélyezettség.

— Nagyon szépen, ízesen, tökéletesen beszél. Nehogy leszokjon róla. Tudja, milyen kevesen beszélnek már ilyen tisztán érzékelhető zárt á hangokkal? Ügy mondta, ugye, hogy rejomás? Tudja mi ez? A népnyelv különösen tartózkodik a hangzó-torlódásoktól. Ilyen úgynevezett hiátustöltő hangokat ejt a torlódó hangok közé. A palóc nyelvjárásúak egyik sajátossága, hogy lusták az ajkak. Azt a szótagot, tiogy reu, két ajakállással tudják csak ejteni. A rejo, ahogy ön mondta, szinte ajakállás-változás nélkül is kiejthető. No, de nem akarom magukat belevinni ebbe a raffinált tudományba. Főiskolás koromban majdnem átnyergeltem erre a pályára. Sajnos, vagy szerencsére, nem is tudom, a katonai pálya tömegvonzása volt nagyobb, itt maradtam, és nem bántam meg. A nyelvészkedés megmaradt hob- bvnak! Ejnye, no, miket beszélek, nem hagyom magát szóhoz jutni, kedves palóc barátom. Hogy hívják?

— Jelentőm, Ángyás Dániel vagyok, Zabarbó. Zabar. így mondják a mi falunkat. Csak a nyo^c osztályt jártam ki, többre nem futotta. Engem inkább az állatok érdekeltek. Lovak, szarvas- marhák, kutyák. Lehet, hogy állatorvos vált volna belőlem, de az már csak akkor jutott eszembe, amikor javában loholtam a csikók után. Apám is az. A nagyapám Szilvásváradon tanulta ezt a tudományt, mert a csikósság- ban van ám tudomány. Csak azért mondom, mert, ha adnak a kezem alá egy-két jó lovat, akkor én már úgy leszek itt, mintha odahaza lennék.

— Más nem' is hiányozna? A család, a szülei? Testvérei nincsenek?

— Hogyne volnának. de azokkal ritkán találkozik az ember. A nővérem csikósasz- szony. Az ura kint a ménessel, ő meg vele, A bátyám is lovakkal van. Egyszer egy évben találkozunk. Búcsúkor. Édesanyám előtte két nappal született. Egyszerre megünnepelünk mindent, aztán mindenki megy a dolgára. Hogy mi hiányzik toég? Hát az édesanyám. Mert mifeléns olyártokat főznek ám, amiket másütt nem tudnak. Gombócot mákkal, palacsintát káposztával, tót haluskát brin- zával, ga.ncát zsenge túróval, az még csak jó! De meg- eszek én mindent.

(Foly latjuk)

aránya, este viszont, az úgynevezett fötnűsoridőben ez a

szám elérheti a hetven-nyolc- van százalékot is. Ekkora közönség műveltsége és ízlés szerinti igényei már nagyon megoszlanak. Éppen ezért a műsorszerkesztésnek egvik legnagyobb gondja, hogyan lehet tisztes színvonalon kielégíteni , á legkülönbözőbb igényeket.

— Ezekről az igényekről az előbb említett felmérésekből tájékozódnak?

— Igen, ezekből is tudjuk, hogy az úgynevezett szórakoztató műsorok — a krimik, a könnyűzene, a sport —mindig nagy közönséget vonzanak. Ám a témáink szempontjából olyan fontos műsorok, mint a Híradó, A HÉT, a Delta és a bel-, valamint külpolitikai fórumok, útófilmek és az értékes regényfeldolgozások közönsége néha nagyobb, mint egy-egy kimondottan szórakoztató céllal készült műsoré. Azt tapasztaljuk például, hogy nemzeti kultúránk kiemelkedő alkotásai iránt sok százezer olyan néző is érdeklődik, aki a mű alkotójáról iskolában nem tanult, könyvben, folyóiratban, színházban, pódiumon, vagy tárlaton korábban nem találkozott vele. Azt bizonyítja ez, hogy értékes művekkel a legszélesebb közönség is elérhető. Nem igaz tehát az az állítás, hogy a nagy többség csak a köny- nyűt, az igénytelent keresi. Ez persze nem jelenti azt, hogy a munkában elfáradt embernek ne lenne jogos igénye annak a szórakozásnak megtalálása, amely erejét regenerálja, idegeit megnyugtatja.

— Kétségtelen. Am a szórakoztatás mind témájában, műfajában, mind ncdie a tálalás színvonalában naivon különböző lehet. tin például milyen műsorokra condor;

— Sok más mellett, például a Maigret-sorozatra, amely 'humanizmusával, humorával még ízlésfejlesztés szempontjából is megállja a helyét. És ugyanígy a támcdal, a magyar nóta is szolgálhatja ezt a célt, ha a produkció igényes, ízléses. A műsorszerkesztésnek természetesen az adott igényekből kell kiindulnia. Két veszély fenyeget: ha megmarad az adott igényeknél, vagy ha túlságosan előreszalad. Mindkét esetben hatástalanná válhat, a munkánk. A gyakorlatban ez azt jelenti! keressük azokat a műsortípusokat, amelyek cselekményességükkel, áttekinthető, realista megoldásaikkal sok emberszámára elfogadhatóak és érthetőek. egyszersmind művészi szempontból értékesek, ízlésfejlesztőek. Hadd említsem példának a Fekete város című tévéfilmet és a tévéjáték-sorozatok közül a Parasztok-at, valamint a nemrég bemutatott Felelet-et.

— A köznnséc tudatának, telesének fejlesztése tehát mindenekelőtt élményt biztosító müvek képernyőre vitelével érhető el?

— Úgy van. Az élmény egyszerre nyújt szórakozást és épülést. Sók műsorunk van, amely igyekszik elősegíteni a művészet és a tudomány befogadását. Ezt könnyítik meg egyes népszerűsítő műsorok, mint például a Nyitott Könyv, a Színházi Album, és azok az adások is, amelyek a tudomány legfrissebb eredményeiről informálnak. Ha ezeknek a közönsége kisebb is a filmekénél, akkor is fontos feladatot töltenek be a tudatformálásban, az ízlésfejlesztésben, Itt a gondot az jelenti, hogyan kerüljük el a szakzsargont, a sok idegen szót, fontoskodást, amelyek a nem beavatottaknak érthetetlenek, fárasztónk. Ha sikerül elkerülni, ezek a műsorok lesznek a legnépszerűbbek. Jó példa erre —' egyebek között —, a közelmúltban az öröklődésről bemutatott sorozatunk.

— Hat a nézőre az a környezet, miliő, amelyet a képernyőn lát?

— A közvetlen hatásokra naigyon kell ügyelni. A divatok gyors változásaiban nem kis szerepet játszik bemondanotok, riporternőink és persze, a férfikollégák ruháinak, hajviseletének követése, utánzása. Éppígy igényt ébresztenek a nézőkben a képernyőn látott bútorok és más berendezési tárgyak is. A riporterek, műsorvezetők beszéde, modora ugyancsak követőkre talál. És még ennél is szelesebb hatású az a világkép, amelyet a tévé közvetít. A képernyő minden egyes családhoz elviszi a mai világ kepét, amellyel lépést kell tartanunk.

— Szerepünkből és lehetőségeinkből következik, hogy a közgondolkodás és az ízlesfej- lesztés területén tudatosan munkálkodjunk, segítsük azt az átalakulást, amely társadalmunkban végbemegy. Mi ennek igyekszünk is eleget tenni. De az is nyilvánvaló, hogy a munkahelyeik adott körülményei, az iskolai végzettség, a művelődésben való aktív részvétel, vagy annak a hiánya, nagy mértékben meghatározzák és determinálják az ízlés fejlődését is. Nekünk az a dolgunk, hogy műsorainkkal jó irányba befolyásoljuk a változást.

András Endre