Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)
1975-07-22 / 170. szám
Képernyő előtt Kitárult a világűr ép és egészséges' Minden me* Sokféle ember akad, de ab. ban már szinte kivétel nélkül megegyezünk, hogy vonzanak bennünket a varázslatos távolságok. Lelkűnknek ezt a misztikumát használta ki a vallás is például, amikor papok és hiszékeny szülők azzal rémítették az ártatlan gyermeket, hogy a felhők mögül minden léptünket emberarcú, szakállas Jóisten figyeli, és körülötte, szemünkkel nem látható magasság* ban aranybőrű, csillogó szárnyú, parányi angyalkák röpködnek, arcukéi az ártatlanság tiszta fényével. S lám, most bajba kerültek a bárgyú mesék kitalálói, mert amit a természettudományos ismeretek régtől fogva cáfolnak. annak nem létezéséről ma már szemünkkel győződhetünk meg! Két-háromszáz kilométerről érkező üzeneteket igazolnak vizuális, valóságos jelenségek, jelenetek, képek. De nemcsak a mételye« jámborak, hanem a tu* datlanságuknál fogva kétkedők is eleven cáfolatot kapnak, Mert minek tagadjuk, jártak és tán még mindig járnak olyanok is, akik magát az űrutazás és űrkutatás tényét is kétségbe vonták. Sőt, a reakció egy időben azt a képtelen rémhírt is világgá röpítette. hogy a szovjetek nem is jártak még a világűrben, csak az amerikaiak. (Hiába ismerték el azt az amerikai tudósok is, biztos méréseik és észleléseik alapján!) Most azonban itt a valóság! Az ember nemhogy odafent jár „az égben”, hanem találkozókat is rendez, közös vacsorákat és ebédeket, sajtótájékoztatót és közös tudományos kísérleteket. A szovjet és az amerikai. Együtt. Persze, az emberek többsége nemcsak néz, hanem lát is. Nemcsak olvas, hanem megért és hisz is. Az emberek többsége lépést tart — ameny- nyire tájékozódási lehetőségei engedik és amennyire érMai tévéajánlatunk ' 80.35: Zsolt Béla: Erzsébetváros. Színmű a Thalia Színház előadásában. Kardos Lajos drogista a szakma megbecsült képviselője. Vallja, hogy a becsület a legfontosabb. Csakhogy ez nem olyan egyszerű. Egy tolvaj lási ügyben^ orgazdasággal Pásztor Ferenc FIÚK A LESEI EGYEN Regény 27. A „Ludas Matyi” vándorútja — Bocsás meg, nem akartalak megbántani, — visszakozott Balogh, mert gyorsan belátta, hogy egy kicsit el* vetette a sulykot. — Zárjuk le, szavamat adom, hogy Zsuzsát tisztelem, becsülöm, téged is. mert meggyőződésed van, elved van. Azt pedig tisztel:m akikor is. ha nem értek vele egyet. Kész! — Még nem 'kész! Mondd, Balogh, van neked otthon lánytestvéred? Nővéred, húgod? — Van két nővérem. Az eqvik már asszony, a másik még otthon van. Most van férjhemienőfélben. — Mit szólnál, ha teszem azt, ez a Suhajda ajánlatot t“nne neked, hosv nróbára teszi a menyasszony nővéredeklődésének intenzitása, képzettsége lehetővé teszi — a tudományos fejlődéssel. Sem tudatlansága, sem korábbi gyerekkori tévtanok és megfélemlítések, sem a bomlasztás jegyében nyugatról röppentett rémhírek meg nem - ingathatják őket. S ebben nekik is és időközben szerzett . tudásuknak is bizonyító és illusztráló eszköze a televízió. Nem lehet kétkedés, s ha szivünket áhítat és lenyűgöző megrendülés járja át, azt nem a misztikum, hanem a misztikust legyőző valóság teszi. Gagarin óta mindig újabb szenzációkkal szolgál a kozmoszt kutató tudomány, és ezeket a szenzációkat szobánkba hozza egy doboz alakú. üvegfalú készülék. Gondoljunk csak a múlt hét tévéadásaira. Július 17- től, csütörtöktől naponta többször is szerepelt a műsoron egy szokatlan helyszíni közvetítés: „Kapcsoljuk a világűrt!” A Szojuz—Apollo űrkísérlet szinte minden fontos eseményét és mozzanatát szemmel kísérhettük. Persze, nemcsak mi, magyarok, hanem az egész világ. Sok milliárd ember volt személyes tanúja az űrkutatás eddigi legnagyobb eseményének, az űrrandevúnak. Láthattuk, hiszen a tévékamerák (űrbéli tévékamerák!) előtt zajlott le, hogyan ellenőrzik az átjárónyílásokat, hogyan áll be aktív működésre az Apollo dokkolórendszere. az űrhajók hírkapcsolatba lépnek Madriddal, kezdetét veszi a dokkolás. A két űrhajó összeért. Láthattuk belülről, s láthattuk kívülről is, milyen enyhe koccanás kísérte a hatalmas űreseményt. Az összekapcsolás és a dokkolás befejezése már könnyebb mechanikai műveletnek látszott. Megnyugodtunk, leesett a kő a szívünkről: „Az öt fiúnak sikerült! Ügy,* ahogyan a földön, földi emberek kiszámították. Mind gyanúsítják, és bekísérik a rendőrségre. Távozásával az eddig elnyomott családtagok lázas gyonsaisággal étnek az új lehetőséggel. Kiadják a szobát Becknek. aki Kardos lánya, Lici körül sündörög. Lici dolgozni kezd egy’ irodában és Gyula — az ifjabb Kardos—, akit az apja kitiltott az üzletből és a lakásból, elkezdi indet. és bebizonyítja, hogv az ő foga is vá&ik a tiltott gyümölcsre? — Szétverném a pofáját! — csattant fel' Balogh ismét kissé hirtelen. — A Suhaidáét nem! — mosolygott közbe fölényesen Suhajda. — Mert Suhaidának van annyi esze, hogv nem akar bebújni abba a kabátba. amibe már tartózkodnak. Suhaida tisztáiban van a társadalmi élét szabályaival. Volt némi gyerekszobája! — Nem azért mondom, mintha megtennéd. 'csak egv nevet említettem.. Csak azért, hoav ennek a hőscineérnek a feiébe verjem, tisztelie a nőket jobban. — Csik. te. már egészen úgy beszélsz, mintha nem is a mi korosztályunkhoz tartoznál. Megvénített téged az a lány? hejr tovább! Lehet főzni a szcsíí!” Jellemek, hangulatok, érdeklődési körök szerint másmás ragadta meg figyelmünket, más maradt meg, rögződött loennünk mélyebben. E sorok írója például — talán foglalkozásánál fogva is — az űr-sajtókonferencia szemtanújaként döbbent rá a tu* domáioy és technika mindennapi képzeletünket legyőző, meghaladó nagyságára. Amikor Ip/per a tévéstúdió budapesti irányi tóközpontjából hívta Vértes Évát Houstonból és Csák Elemért Moszkvából. s ezek hol innen, hol onnan kommentálták az eseményeket, időnként vitatkozva, egymást kiegészítve is. Mert ezek itt hárman, a világ három sarkából egyidejűleg kapcsolatban állottak a valóban űrsajtóközponttal. És a főidről érkező kérdésekre onnan, a magasból adták a választ. S mi mindezt láttuk és hallottuk. Csak éppen az istent és az angyalokat kellett erős képzelettel magunk elé idézni. Persze, az még mindig köny* nvebben megy. mint azt tökéletesen megérteni, milyen fizikai gs matematikai törvények, eszközök, berendezések segítségével hozták létre szemünk láttára az égbeli csodát! Mert ezt megérteni, ehhez már tudás kell. Az égi lakók elképzelése viszont annál is könnyebb, mert vallásos tárgyú festményekről tudjuk, hogy az ember az égi lakókat is csak emberarcúnak és embertestűnek tudta elképzelni. Legfeljebb szárnyat ragasztott az emberre a véges fantázia. Ma már szárny se kell, csak nehéz hidrogén és egy ötvenméte- res, több emeletes és néhány részes cső. De hiszen ezt önök is lát-: hatták! n>. t.) tézni a család és a drogéria ügyeit. Ám váratlanul hazaérkezik a családfő, és a két életforma összeütközik, nem fér meg ugyanazon, erzsébetvárosi bérházban.. A főszerepekben: Ráday Imrét, Horváth Terit, Mécs Károlyt, Díjúiota Andreát láthatjuk — Dehogv vénített. Csak szeretném őt megóvni az ilyen mocskos fantáziám Don Janiktól, mint te vagv! — Tudod mit. Balogh! Van egv ajánlatom. Én még az el nem kötelezett hatalmakhoz tartozom, s van némi, humor- éraék bennem, — húzódott egy kicsit előbbre Suhaida. — Ha mindenáron vetélkedni akarsz, nincs kizárva! Állítsunk fel egy helyzetet. Te vállalod, hogv szemmel láthatóan elcsábítasz eav hölgyet akihez eddig semmi közöd nem volt. A hölgynek erényesnek, szépnek és szabadnak kell lennie, hogv birtokháborítás esete ne foroghasson fenn. A csábulás megtörténtének tényét legalább két szavahihető embernek kell tanúsítania. Mondjuk az egyik lehetnék én. a másik a barátom, Sir George Gerswin. — Nem jó! — húzta el a száját Takács, de már látszott, hogy ebből akkora móka lesz. amit még nem látott a világ. — Azt ajánlom, hívtuk meg zsűritagnak Pusztait, az már tekintély, annak tisztjénél. rangjánál fogva már van annyi esze. hogy nem etetheti meg Balogh. Belekerültem a játékba! mint Pilátus a Credóba. Innen kezdve imagam is fültanú ia, résztvevőié lettem Balogh próbatételének. A sza- bályokat közösen dolgoztuk ki, a feltételeket együtt szabAz irodalmi termék a múlt század köz-^-'tg szabad préda volt, a szerzői jogot nem ismerték. Bárki, bármit eredeti vagy megyáltoztatott szöveggel új rányomtatna tott, átdolgozva saját neve alatt kiadhatott. Hogy ez mennyire így volt, ezt hazai viszonylatban legjobban talán a Lúdas Matyi vándorútja bizonyítja. Fazeka* Mihály 1804-ben fejezte be híres költeményét, a hexameterben írt „eredeti regét”. Kéziratát elküldte Kazinczy Ferencnek, de midőn kedvezőtlen bírálattal kapta tőle vissza, nem adta ki nyomtatásban. Szerencsére barátainak megmutatta, s e^k nem osztották a széphalmi mester szigorú és igazságtalan ítéletét. Közülük többnek annyira megtetszett, hogy leírta és másoknak is odaadta a Lúdas Matyi szövegét. EgyNem mindegy, hogyan forgatják a tüt, akik kézimunkáznak, még inkább nem mindegy, mi kerül Ki a kezük alól: hamisítatlan népi him- zés-e, avagy valami giccs. Azért írtam népi hímzést, mivel világszerte divat lett a lakásdíszítésben és „sikk” az öltözködésben. A szakkörbe is ezért jelentkeznek egyre többen, mert láttak már buzssáki, matyó. tűk meg. még ,a lánv személyét is közösen választottuk ki. Ezután következett a legnehezebb tétel. — Mit vállal a próbatevő fél arra az esetre, ha a szerződésben meghatározott két hét alatt nem kulminál a csábulás. mint olyan — kérdezte fiskális nyelven Suhaida. — Mit vállalok? — kérdezte gőgösen Balogh. — Az a kérdés, milyen űrmértékben gondolkodunk. — Olyan kevéssel nem úszód meg — nevetett Takács. Azt tartanám, a legtisztességesebb ajánlatnak részedről, ha igazi tét lenne. Azt mondod. hogv a nők adnak a bajuszra. Ha adnak, s te ebben hiszel, akkor sikered lesz a bajuszod által. Ha nem lesz sikered, annyit ér a baiuszod. mint a halottnak a csók. igaz? Legyen tehát az a te felajánlásod, hogyha két. héten belül nem lesz a karjaidban a postás Kati. és azt nem tudja a bizottság hitelesen bizonyítani, akkor a próba kezdetétől számított két hét leteltével köteles vagv bajusz nélkül megjelenni a kötelékrend ezésen. — Nagv tét! — , vakarod- zott Balogh. — Ha vesztenék. akkor rajtam röhögne az egész őrs. — Fel a fejjel, öreg fiú! Nem vagyunk mi már kétéves nyeretlenek, hogy ne re több másolat járt az országban kézről kézre, s egy ilyen — meglehetősein elrontott szöveggel — a Bécsben tanuló Kerekes Ferenchez is eljutott. Kerekes nem tudta, hogy ki az írója, s ezért 1815- ben név nélkül kinyomtatta, ' anélkül, hogy Fazekas beleegyezését megkapta volna. A bécsi kiadóssal kezdődött el a parasztnyúzó földesúr megbüntetése vidám históriájának diadalútja. Megismerték az egész országiján, negyven további kiadásban, nyomtatták ki. Megtetszett Balog István színigazgatónak is. aki 1815-től 1839-ig önálló társulattal járta be az országot. Társulata szegényes repertoárját több átdolgozott darabbal bővítette, így darabot írt Csokonai Dorottyájából is. A siker lehetőségét látta a Lúdas Matyiban. 1838-ban átsárközi hímzést, de többet, „biztosat” szeretnének tudni róla. A palócot a mi vidékünk jól ismeri, de méltatlanul mellőzte idáig, talán azért, mert szerény, egyszerű a forma- és színvilága, de- hát éppen ez lehetne vonzó is. Egyre többen jönnek rá arra, hogy nem elég különböző tájegységekről összeszedett elemeket egyéni elgondolással, rendszertelenül alkalmazni és tudnánk egv Katit táncba vinni! Elő a fegyvertárral. Kérlek szépen, én szavamat adóim, hogv mindenben a segítségedre leszek. Főleg a kezdeti nehéz időkben állok melletted. Jó. ha a súlvos Percekben áll valaki az ember mellett — nyújtotta a kezét Suhaida. Amilyen betvár. előre érezte, hogv ebből akkora röhögés lesz, aminek párja nincs. — Inkább ne segíts! — nevetett Balogh és kezet adott a fogadásra. — A hadműveleti idő kezdete — kérdezte Golubics, és jegyzett a naptárba. — Március huszonnyolcadé ka, reggel nyolc óra. Szabadnapon kezdődik, kimenőt kapok a városba. — A vége? — Erre számított két hét, tehát április tizenkettedike, reggel nyolc óra. — A bizottság? — kérdezte Golubics és tartotta a golyóstollat, — írd Takács Lajos őrvezető. Suhajdia István határőr. Faludi Sándor határőr. Pusztai Ferenc tizedes, mint elnök. Bevallom, előre /nevettem magamban. Ismertem én azt a Kati lányt. Nagy száia van. mindenkivel kikezd, de még a kezét sem engedi meglógni. (Folytatjuk) formálta színművé, teletűzdelte énekes betétekkel, a szereplők számát tündérekkel és manókkal szaporította meg. Fazekas pompás humora kimaradt az átdolgozásból, de e. vidék közönsége így is megtapsolta, sőt, később a Nemzeti Színház is előadta. Medve Imre Tatár Péter álnéven számos hosszú, de értéktelen népies verset írt, s ezeket a vásárokon a ponyván árulta. Balog tündérjátékát ő „fogadta örökbe” az elrontott színpadi ' változatot elég híven követve, ismét verses elbeszéléssé gyúrta át Lúdas Matyi történetét. Terjengős, 86 lap terjedelmű köi- tőietlem feldolgozását az által próbálta élvezhetőbbé tenni, hogy kb. 150 sort szó szerint átvett Petőfi Szilaj Pistájából és János vitézéből. V. M. mindenre. A hímzés szerkezetét, vonalvezetését, foltren- dezését és a szín összhangját kell ehhez tudni, jól ismerni. Erre valók a szakkörök, melyekben képzett szakkörveze- tök irányításával folyik a gyakorlati munka. A balassagyarmati szakkör vezetője tanítóképzőt végzett, s minden esztendőben részt vesz a Népművelési Intézet által szervezett központi továbbképzési tanfolyamon, Balatonalmádiban. Onnan érkezett vissza nemrég Mindszenti Lászlóné. — Hogyan képviselte Nóg- rád megyét? — kérdeztem. — A tanfolyam egyik fel»' kért előadója voltam. A Népművelési Intézettől azt a megbízatást kaptam egy évvel ezelőtt, hogy gyűjtsék fehéren fehér hímzést, és ismertessem a történeti feihér palóc hímzést. A hevesiek aiz etnikai csoportról beszéltek, az eredetről, életmódról és a ruházatról, különös tekintettel * szajlai palóc népszokásokra és viseletre. Balassagyarmatról és környékéről a századforduló idejéből való fehér alapon fehér fonalból varrott hímzéseket vitt magával. Nagy siker® volt a dúcolt: fej- és vál!kendőknek, a szabad rajzú és szálszámolású, áttörése« férfi- és női ingeknek, abroszoknak, lepedőknek. — Honnan gyűjtötte össze ezeket a múzeumba kívánkozó értékeket? — Ipolyszögről, Ipolyvecé- ről. Dejtárról. Szügyről, Cser- háthalápról. Heren csényből. A szakköri tagok közül többen, így Tóth Jánosné és Csábi Alajosné segítettek: Csábiné Mikszáthfalváról (Szlovákia) és Balassagyarmat alsóvárosból idős asszonyok fejkendőit hozta be hozzám, Tóthné pedig Deitárról, és Ipolyba- logról gyűjtött és adta át lerajzolásra. — Egyéni gyűitöútján találkozott-e valami kuriózummal? — Előadásomat még hitelesebbé tehettem ilyen adatokkal. Patvarcon Urbánné, Le- szeniczlci Marika néni szabadkézzel rajzolta rá a kis lapos- hímzéses motívumokat az anyagra: a férfiing elejére és a női ingujjakra. 0 volt ennek a tájegységnek legismertebb- rajzolója. Dúcolásban viszont Dókáné volt a keresett „dúcoló asszony”: a széles környéken szőlőszemes es »leveles motívumai után készültek azok a lyukhímzések is, amelyeket Ipolyveeéről származó ingujjon és abroszon találtam; amit be is mutattam az ország minden részéből összegyűlt szakkörvezetőknek, megyei szakreferenseknek. — Hasznosnak tartja az br- szágos továbbképzést? — Feltétlenül, mert felfrissíti régi tudásanyagunkat, eligazítást nyerünk. újabb ismereteket szerzünk a mozgatom irányítóitól, a szakmai vezetőktől, egymástól. — Magam is hoztam haza eredeti mezőeégi mintákról készített rajzokat és megtanultam a díszes rejtkötés technikáját, amit már beépíthetek a saját szakköri munkatervembe is. E. E. 4 NÓGRAD - 1975. július 22., kedd Országos továbbképzés után lieaxélgeté* egy anahkörwe%etővel mmm A
