Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)
1975-07-22 / 170. szám
A i&nrvasmarha‘1enyés»ic9 gondjai A belső erők nélkülözhetetlenek A szarvasmarha-tény ész té- *ünk fejle'/<tése érdekében helyes irányú termelési politika van életben. Az MSZMP KB 1974. december 5-i határozatában megfogalmazták, hogy a mezőgazdaság egyik központi feladata a szarvas, marha-tenyésztés fejlesztése. Ezt a megfogalmazást az indokolta, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése elősegítésére hozott központi intézkedések hatására a várt eredmények nem realizálódtak ahogyan azt várták. A célok sikeres megvalósítását központilag is támogatják, hogy az ágazat jövedelmezőbb legyen. Az eltelt időszakban lefolytatott megyei’ szintű vizsgálatból megállapítható, hogy a fejlődés üteme sok tekintetben elmarad a várttól, még akkor is, ha az ágazat fejlesztése hosszú távú feladat. A szabályozó rendszer módosítása egyben követelményrendszer felállítását is jelentette. Számos helyen, több fórumon megfogalmazták, hogy az ágazat jövedelmezőségének fenntartása csak a termelési színvonal gyorsabb ütemű növelésével biztosítható, mert az évenkénti előrelátható két-három százalékos költségnövekedést nem lehet a szabályozó rendszer állandó módosításával ellensúlyozni. Hol tartunk ma e fontos ifeladat végrehajtásával ? Ha egy mondatba sűrítenénk az elvégzett munkát, a következő megállapítást tehetnénk: a kitűzött létszámnövekedés jó, elmaradt viszont a termelési színvonal. Ez azt gelenti, hogy az ezelőtt közel három éve meghirdetett ágazatfejlesztési program csak részben valósult meg. Az akkor eszközarányosán biztosított 8 százalékos jövedelmezőségi szint egyes üzemeknél újra gondként jelentkezik, aminek okait nem kismértékben maguk az üzemek idézik elő. Csak a pillanatnyi haszon megállapítható, hogy a szarvasmarha-, ezen belül is a tehénállományunk létszámalakulása országosan, de a megyében is kedvező. Négy évvel ezelőtt megyei szinten közel 42 ezer, tsz-ekben 29 ezer szarvasmarha volt. Az elmúlt évben már elértük a 43 300, termelőszövetkezetekben pedig a 32 400 darabot. Látható tehát: a növekedés jelentős része a háztájiból kiesett állatállomány pótlását szolgálta. A tehénlétszám vonatkozásában a helyzet az említett időszakban hasonló, hiszen a termelőszövetkezetek mintegy 2000 tehénállomány-növekedésének fele ugyancsak a háztáji csökkenést ellensúlyozta. Az állománynövekedési ütemet a tsz-ek vonatkozásában azonban — nem lehet egyértelműen pozitívnak ítélni. Nem minden üzem értelmezte ugyanis a szabályozó rendszerben előírttal azonos módon a forgóeszköz-növekményt. A termelőszövetkezetek egy része az állományfejlesztésben csak a pillanatnyi haszon — a 20 ezer forint megszerzését látta, és már ezek közeljövőbeni kihatását sem ismerte fel. Hatása ezekben az üzemekben kedvezőtlen a termelési színvonalra, mivel az inproduktiv tehenek száma növekedett, a szelekció mértéke csökkent. A lucfalvi termelőszövetkezetet példaként lehetne említeni, amely olyan nagyságrendű állományfej lesztést hajtott végre, hogy az átmenetileg jelentős bevételi forrása volt. Később, üzemen belüli szakosodást hajtott végre úgy,* hogy még a tejtermelő állomány egyedei sem feleltek volna meg a húshasznú szarvasmarhatartásra. Tetőzte a gondokat, hogy tbc-fertőzött állomány- nyál rendelkeznek. Ha nem is ilyen kirívó, de ehhez hasonló üzemi döntések több helyen fellelhetők. Az ágazat jövedelmezőségének vizsgálati eredménye ilyen esetekben mindenki számára sokat mond. Az állományfejlesztési problémákon túl, a termelési eredményekkel van a legnagyobb gond, márpedig az ágazat megítélésének ez az alapja. A tenyésztési színvonalban jelentkező javulások —• csökkent az első elléskori élettartam 31,4 hónapról 30,8 hónapra, kisebb a két borjazás közötti időtartam, 424 nap helyett 400 nap, nőtt az ellési százalék 79,7 százalékról 83 százalékra, nőtt a termelésbe tartott tehenek átlagélet- kora 5,4 évről 6 évre — még mindig nem éreztetik hatásukat a termelési eredményekben. A tervidőszak eltelt négy évében a tejtermelés fajlagos hcxza'nmutatója számottevően nem javult, sőt, 1974. évben még az előző évi szintet sem érte el, a 2114 literes, egy tehénre jutó tejtermelés. Vágómarha-értékesítésünk az 1970. évi szint körül alakul, amely 700 vagon. Igaz, ebben közreiátszottak a vágómarha-értékesítés területén jelentkezett gondok is. Nem az alapoknál kezdik Az elmondottak bizonyítják, ebben a tekintetben az „előrelépés” nem sikerült. Ez sem véletlen, hiszen a termelési színvonal emelésének alapjaira továbbra sem fordítottak kellő hangsúlyt a tsz-ek. Az alapvető tényező a takarmányozás. Az üzemek többségében még mindig nem kiemelt feladat a rétlegelő gazdálkodás ágazati helyének megteremtése, pedig a mezőgazdaságilag hasznosított földterület több mint 20 százaléka gyep. Az üzemek egy része azt tartja: bármennyit is terem a gyep mindennemű ráfordítás nélkül, termésének részbeni hasznosításával is tiszta jövedelemhez jutnak. E helytelen, szűk ágazati szemlélet eredménye a gyepterületek rendkívül alacsony termése. Mai termésátlagaink a rét- és legelőgazdálkodásban — 12—14 q/ha szénaérték — még mindig azonosak a tíz évvel ezelőttivel. Az ágazat jövedelmezősége szempontjából mindenki előtt világos az olcsó tömegtakarmány szükségessége. A felismerésből azonban csak a jó végrehajtással lehet eredményt kovácsolni. E két láncszem szerves együttléte az üzemek szemléletében még többségében hiányos. Ezt az alacsony termés bizonyítja. Jó példaként kevés üzemet lehet megemlíteni. A ceredi, szécsényi termelőszövetkezet gyepgazdáikodását, amely a komplexitás igényével folyik, eredményeik biztatóak. A holtpontról való elmozdulás egyik feltétele az állami dotációval folyó legelőfejlesztési program magas szinten történő, következetes végrehajtása. A pillangós növények hozama — hasonlóan a gyephez — hosszú ideje alacsony szintű. A takarmánybetakarítás gépesítettsége is rossz. Az előbbrelé- pést betakarító gépsorok hiánya is lassítja. A műszaki felkészültség hiánya megmutatkozott az idei esősebb időszakban, amikor a gépek hiánya nem egy üzemben a takarmányok 30— 40 százaié Icának pusztulását eredményezte. Nagy a betakarítási veszteség. Korszerűtlen a felhasználás. A takarmányok beltartalmi vizsgálatát csak néhány üzem végzi el. Döntő többségében a tartósítás még mindig hagyományos módon — széna, siló — történik. Korszerűsítés és termelés A takarmánygazdálkodás előzőekben vázolt alacsony színvonala csak a termelési színvonal szinten tartását teszi lehetővé. A cél pedig nem ez, akár üzemi, akár népgazdasági szempontból vizsgáljuk. Elindult az ágazaton belüli szakosodási folyamat, é6 ennek megfelelően bizonyos rekonstrukciós beruházások váltak szükségessé. Néhány üzemi vezető egy- síkúan, csak a meglévő korszerűtlen, de egyben drága beruházások rekonstrukciójától várja a termelési színvonal javulását. Különösen érvényes ez a szemlélet néhány szakosított tehenészeti teleppel rendelkező üzemre. Ezek a telepek 1969. évben indultak, és kivitelezésük döntő többségében három évig tartott. Beruházási költségük meghaladta a 120 millió forintot. Benépesítésük, illetve beüzemelésük elhúzódott, termelési eredményük a megyei átlag körül alakul, évi 2247 liter tehenenként. Ilyen termelési színvonalon gazdálkodásuk rentabilitása kétséges. A szakosodás elindulásával most a tejtermelésre álló telepek egy része a rekonstrukciós beruházások megvalósítását tekinti a termelési színvonal emelése leghatékonyabb formájának. Az előzetes számítások alapján a drága telepi beruházásokra minimum 10—12 millió forint ráfordítás szükséges a korszerűség eléréséhez, kivitelezésük körülbelül két év, íeitöltésük a beruházás kezdetétől négy év. Ez azt jelentené, hogy a fejlesztés újabb éveket és főképpen. pénzt venne igénybe, és tulajdonképpen 1969-től közéi 10 éven át a telepek csak egy helyben topognak. Ez elfogadhatatlan. Elsőrendű feladat a fajlagos hozamok gyors ütemű emelése, mert ilyen termelési színvonalra egy tartási technológia sem jó. Azok az üzemek — Agárd, Enying —, ahol a tejtermelési eredmények meghaladják a 3500 —4000 lit/db-ot, ott lehet megalapozott rekonstrukciós politikát folytatni. Belső erők és előrelépés Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy mindennemű korszerűsítés szükségtelen. Átgondolt, komplexitás igényével megvalósuló beruházásira van szükség. Indokolttá teszi eat az is, hogy a KSH által nyilvántartott tehénférőhelyek száma mintegy 2000-rel meghaladja a tehénlétszámot. Műszaki értékét és technológiai színvonalát tekintve mintegy 800—1000 férőhelyet viszonylag alacsony befektetéssel gazdaságosan lehetne hasznosítani. A beruházás megvalósítása azonban kevés — ezzel a fejlesztés még nem ér véget —, azt később üzemeltetni kell, mégpedig magas színvonalon. Ez az út már sok üzem számára ismerős, csak a következtetések levonása nem történt egyértelműen. Ennek az alapjai az előzőekben vázoltak szerint, nagyon kevés helyen nyújtanak lehetőséget. A feladat tehát az alapok biztonságos megteremtése. Az üzemek „házon belül” keressék elsősorban az előbbrelépés útját, és ne mindig csak a szabá- lyozóktól várjanak megoldást. Tanácskoztak a bányász szocialista bi*ij*ádvezetők A NÓGRÁDI Szénbányáknál 229 szocialista brigád tevékenykedik és több mint 3600 tagot tömörít soraiba. Meghatározó szerepük van a vállalat munkájában, és ezért mindig jelentős esemény a szocialista brigád vezetők tanácskozása. így volt ez szombaton is, amikor szakáganként három részlegben értékelték az eredményeket, vitatták meg a gondokat, a megoldásra váró feladatokat. A bányász szocialista brigádvezetőket Gyurtyánosban Csinosik István, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte, majd Sült Tibor igazgatóhelyettes tartott beszámolót. Elöljáróban a szocialista brigádmozgalom jelentőségét, a kongresszus és felszabadulásunk évfordulója tiszteletére született kezdeményezéseket, a lelkesedést méltatta, ugyanakkor arról is szólt, hogy a siker csak részleges. A gazdasági eredményesség még elmaradt a várttól. Mindez még nagyobb feladatokat ró a szocialista br i gádokra és az egész kollketívára. Az MSZMP Központi Bizottsága július 2-án felülvizsgálta a decemberi határozat végrehajtását és megállapította, hogy az 1975. évi nép- gazdasági terv teljesítése egységes szemléletet és konkrét cselekvést követel. Vonatkozik ez a megállapítás a Nógrádi Szénbányákra is. A féléves széntermelési tervet csak 99 százalékra sikerült teljesíteni. Az elmaradás 4877 tonna. Kétségtelen, egy sor objektív ok is közrejátszott ebben. A bányatűz, vízbetörés, elmeddősödés, átszereléseik. új technológiák bevezetése, szállítási, vagoneLLátá- si gondok mellett azonban az emberektől függő okok is szerepeltek az elmaradásban. A termelékenységi mutatók sem alakultak megfelelően. Nem valósult meg a végrehajtási terv sem, amiből 1243 folyóméter hiányzik. A szén- termelés gépesítési mutatószámai jelentősen javultak, bár jövesztésben nem érték el a tervezettet. A számok ismeretében állapította meg Sült Tibor, hogy az elmúlt félévi munka nem volt hibamentes. A lemaradások behozására kollektív erőfeszítésekre van szükség. A 86 bányász szocialista brigád közül 60 teljesítette féléves felajánlását. Kányáson valamennyi brigád. Itt Balogh István frontbrigádja, Figura Jenő vágathajtó és Tu- za József fenntartóbrigádja ért el legjobb eredményt. Szorospatakon 11 brigád, Tiribesen 10 brigád nem teljesítette; maradéktalanul ígéretét, ami külön, figyelmet érdemel. Szorospatakról Kocka Sándor, Csikortás Gábor és Zsidai István brigádját, Ti- ribesről Lőrincz András. Ludvig Albert és Balázs Ernő szocialista brigádját dicsérték. A ménkesi brigádok közül Bakos László és Bakos József barna elővájási brigádját, valamint a két frontfejtés! briigádot: Szabó Imréét és Gajdár Vencelét értékelték igen eredményesnek. A vitában Balogh István kányási szocialista frontbri- gádvezető arról számolt be, hogy értékelték a hatékonyság javítására, tartalékok feltárására készült intézkedési tervet, és ennek megfelelően meghatározták a feladatokat. Mrázik Zoltán, szorospataki főaknász a szocialista brigádok erőfeszítéseiről számolt be, és szóvá tette az anyag- és szerszámhiányt, ami akadályozza a munkát. Ehhez kért segítséget, végül ígérte, hogy bányásznapra behozzák az elmaradást, az évet tervtúl- teljesüésgel zárják. Molnár József, a kányási szakszervezeti bizottság titkára többek között arról szólt, hogy a bányászok felajánlásainak teljesítéséhez a vezetők biztosítják a feltételeket. A hármas jelszó egységes értelmezésére hívta fel a figyelmet. Bakos Albert ménkesi bri- gádvezető arról számolt be, hogy a tavaly decemberi határozat szellemében tették meg idei felajánlásukat. Többek között 20 újítást ígértek és már eddig több van. Hiba viszont, hogy lassan valósulnak meg az újítások. Sípos József Ménkesről az idősebb emberek fokozott megbecsülésének fontosságáról beszélt, ugyanakkor a fiatalokkal való foglalkozásról, ami szintén feladata valamennyi szocialista brigádnak. Fülöp Pál Szorospatak- ról könnyebb átrakógépeket kért az elővájási munkahe- lyekqe, amelyek segítségével jelentősen növelhetnék a tel- iesítményeket. Kovács István, a vállalati pártbizottság munkatársa a szocialista brigádmozgalomra jellemző tudati, tényezőkre hívta fel a figyelmet. Tanulásban jelentős a fejlődés. Az idén 240-en végezték el az általános iskolát, de vannak még írástudatlanok is. Előbbre kellene lépni. A szakmai képzés is fejlődött, a vállalat 2 millió forintot fordított oktatási célra. Sikeres vetélkedők zajlottak le. Az elért eredmények mellett a szocialista brigádoknak még nagyobb figyelmet kell fordítani a többi fontos kérdésre. Van mit tenni a munkaidő jobb kihasználásáért, a munkafegyelem megszilárdításáért, a technológiai, minőségi fegyelem javításáért. Holló Elemér, a Magyar Szénbányászati Tröszt kiküldötte köszöntötte ezután az értekezlet résztvevőit. Elismeréssel szólt a nógrádi bányászton gádok versenyéről, és kérte, hogy még lendületesebben harcoljanak a felajánlások valóra váltásáért. Mákos Nándor ménkesi bányamester arról számolt be, hogy júliusban, már sikeres erőfeszítéseket tettek az elmaradás pótlására, a szocialista brigádok és az új technológia kedvező hatása mindinkább mérhető lesz az aknaüzem eredményeiben. Nagy Albert Szorosipatakról szintén a szeirszámellátás javítását kérte, majd Fülöp László gépészeti osztályvezető válaszolt a felvetett gépészen kérdésekre. Sült Tibor összefoglalva a vitát, eredményesnek érákéi te a tanácskozást —, ami Csmosik István zárszavával ért véget. Nemcsak a bíróságok dolga Figyelemre méltó adat: 1FT3 óta 15o millió forint gazdasági bírságot szabott ki a Legfelsőbb Bíróság vállalatokra, szövetkezetekre, intézményekre. Csupán a legutóbbi két esztendőt vettük szemügyre, az időszakot, amelyben a döntőbizottságok helyett a bíróságok vették át a vállalatok, intézmények közötti gazdasági jogvitákban az igazságtevést, s bíróságokra hárul a feladat, hogy az illetékesek kezdeményezésére pénzbírsággal sújtsák a törvényes előírások megszegőit. Vajon mennyi ez a 150 millió? Sok-c vagy kevés? — alighanem nehéz lenne erre a kérdésre felelni. Mert hiszen jól tudjuk; bármilyen Drecízen is működik a jogszolgáltatás. az eseteknek egv része el sem jut a bírói pulpitusig. Az idén kapott érettségi bizonyítványt Sándor Imre, a sál. gótarjáni Gépészeti és Gépgyártástechnológiai Szakkö. zépiskolában, s nem íróasztalt keresett diákévei után. Pász- tón, az Üvegipari Művek szerszám, és készülékgyárában helyezkedett el. gép mellé á1 It, s most a marógép munkájával ismerkedik. Reviczki Sándor a mestere, aki maga is fiatal még, hisz néhány éve szerezte meg szakmunkás-képesítését. A fiatal mester azonban szigorú és mindent meg- tesz azért, hogy Sándor Imre mind tökéletesebben végezze majd önállóan is munkáját. — kulcsár — Am nem is az ossz** mérték* ad okot meditációra, inkább létezése. Az tudniillik, hogy rendre ismétlődnek olvan szabálytalanságok, amelyeknek kiiktatásáért ..lentről és fentről” egyaránt küzdenek. Közhely emlegetni, hogy — példánknál maradva — ez a 150 millió az egész társadalom érdekében rovatott ki. Ha alaposabban megnézzük az is kiderül, hogy a bíróságnak legtöbb esetben azért kellett elmarasztaló határozatot hozni, mert egv vállalat, szövetkezet jogtalan anvagi előnyhöz jutott, tisztességtelen haszonra tett szert. „Ügyes” fogással, vagy éppen a vásárlók megkárosításával: az ügyek többnyire — erről egyébként az Országos Anyag- és Ar- hivatal időszakonként elvégzett ellenőrzései győznek meg — az árak kialakításával a számlázással kapcsolatos fondorlatokat rejtenek. Kezdve attól, fyogv a niacon a zöldséges valótlan árat tüntet fél a gyümölcsön, vagy kevesebbet mér a serpenyőbe, egészen addig, hogy a vállalat vagv szövetkezet a jogosnál nagyobbra méretezi a. haszon kulcsot kalkulációihoz. S még abban sincs különbség, hogv kik az „elkövetők”: patinás nagv cég neve énpen úgv megtalálható a szabálysértők lajstromán, mint nagy, vagy apró szövetkezeté. Az emlegetett 150 milliós bírság megfizetésével ugvan nem térült meg hiánytalanul a népgazdaságnak akozott kár. de az kétségtelen, hogv a vállalatoknál ma már szigorúbban ellenőrzik a számlákat; az igazgatónak. főkönyvelőnek, a szövetkezeti elnöknek mind többször akad még egv kérdése az aláírás előtt: megengedhető haszonnal számoltunk? Persze ettől függetlenül aligha bízhatjuk a dolgot kizárólag a jogszabályra. s a még olv lelki- ismeretes bíróságra. A jogtalan ár. a megengedettnél nagyobb haszon — mindannviunkat károsít. Ezt akkor sem szabad elfelejteni. ha történetesen nem vásárlóként járunk a boltokban — hanem a termékek, s természetesen a számlák elkészítésén dolgozunk. M. I. Gy.
