Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

I Derkovits — betonból A S A1-GÖTARJ ANBAN mu­köao öntevékeny vertei együt­tesek az elmúlt hetekben tar­tották évadzáró összejövete­leiket, ahol mérleget vontak az énekkarok, zenekarok sa­ját munkájukról. Kétségtelenül a legjelen­tősebb zenei együttesünk a városi szimfonikus zenekar Tagjai zenetanárok. kitűnő amatör muzsikusok és zeneis­kolai növendékek, akik mun­kájuk során nagyon szép és komoly zenei feladatokkal bir­kóztak meg — többnyire si­kerrel. Beethoven-hangveise- nyük — melyet a kitűnő szov­jet hegedűművész, Ter-Mer.- gerjan közi'emu tód ésével már­ciusban rendeztek meg —na­gyobb érdeklődést is megér­demelt volna. Kiemelkedő produkcióként könyvelhetjük el az áprilisi filharmóniai hangversenyüket is. melyet nemcsak Tarjáni Ferenc kürt- myvész fémjelzett, hanem a közreműködő. Bányász férfi­kar és pedagóguskórus is. A fentieken kívül számos -ifjú­sági hangversenyen műkö­dött közre a zenekar Salgó­tarjánban. Balassagyarmaton és — arr)i az Országos Fil­harmónia elismerését doku­mentálja — a megyén kívül is szívesen foglalkoztatják a gyorsan fejlődő zenekart. Mű­vészi érése a lelkes tagok szorgalmának. ügyszereteté­nek köszönhető. mely az esvütles két karmesterének. Róna Frigyesnek és Virág Lászlónak irányító munka iá­val tárosul. Seeí'i a zenekar töretlen munkáiét a Salgótar­jáni városi Tanács, nem is csekély anyagi támogatással, melyet ebben az évben egyen­ruhák készíttetésével is meg­toldott. Ez mindenképp a ze­nekar tevékenységének komoly elismerését tükrözi. A szimfonikusok — mint *7. az évadzáró ülésen is han­got kapott, úgy érzik, nincs eléggé kihasználva az együt­tes. Sokkal többet tudnának tenni városunk és megyénk zenei életének fejlődése ér­dekében. Ez a feladat szere­pel elsósortjan következő év­adjuk céljai között. A városban működő kóru­saik .életében az elmúlt, éygd látványos eredményeket ho­zott. Itt elsősorban a Bányász férfikar angliai, pontosabban walesi hangverseny-kőrútjára gondolunk. Az énekkar — mely tavaly ünnepelte fenn­állásának 50. évfordulóját —. pár hónapos felkészüléssel olyan „fegyvertényt” hajtott végre, amilyenre nem volt példa a kórus életében. Más­fél órás koppért programmal állhatták az igen igényes kö­zönség elé. Wales 0 városában, több ezer főnyi közönséggel ismertethették meg a magyar kórusirodalom sok szép alko­tását, azonkívül szép sikerrel szerepellek a portchowj fesz­tiválon is a walesi bányász- együttesek között. A sok meg­előző munka, fáradtság után szép elismerést vívtak ki a magyar kóruskultúra követei­ként. A Bányász férfikar mindig aktívan vett részt a város ze­nei életében. Számos közre­működésével emelte, a külön­böző ünnepélyek fényét, mind a városban, mind megveszer- te. sőt. első ízben foglalkoz­tatta a kórust az Országos Filharmónia ú> két hangver­senyén. A Bányász férfikar idei .eredményei .biztatóak és szép eredményeket .ígérnek a követ­kező évekre is. ha az a lel­kesedés. szorgalom lesz az együttes .jellemzője továbbra is. Á PEDAGÓGUSKGRUS az utóbbi években rendszeresen meglepi a város zeneszerető közönségét valamilyen cse­megével. Idén a Vivaldi Mag­nificat sikeres előadása egyes tételeinek többszöri megszó­laltatása jelentett az együttes életében is. a város zenei éle­tében is fontos állomást. Íme. itt egy olyan énekkar, melv alkalmas nagyobb lélegzetű, oratorikus művek megszólal­tatására. de sajnos, létszám­gondokkal küzd. Ha sikerül­ne ezen a bajon segíteni, adottságai alapján ennél is szebb eredmén,vekre lenne jo­gosult. Művészi produkcióit illetően így a legnagyobb elis­merés illeti idei munkáju­kat — a fenti mű sikeres be­mutatóián kívül különösen nagvbátonvi közreműködésük és a Vándor Sándor-szemle bemutatóján nyújtott pro­dukciójuk -emlékezetes. Sokat nverne a város zenei élete, ha mindazok, akik szeretik a kórusmuzsikát. támogatás sukkal, a kórusmunkába való bekocso.lódással segítenék az együttes munkáját. ötéves fejmállását ünne­pelte az elmúlt napokban az MMK kamarakórusa. Az együttes már többször felhív­ta magára a szakemberek és a közönség figyelmét. Idei köz­reműködésük feljogosítja az együttest arra, hogv a követ­kezőkben nagyobb helyet kapjanak nem.cjs.ak a várost, hanem az országos kórusmoz­galomban is. A kis! étszámú együttes egyre érettebb hang­zása felveszi a versenyt sok neves együttessel. Néhány szót az iskolai kó­rusmozgalomról is. Bizonv. e téren egy ki« stagnálást vehe­tünk észre — ha nem vissza­lépést. A Bolyai János Gim­názium kórusa kezdettől meg­nyugtató és állandóan feijó- dő u+at tesz meg. A Mártírok úti Általános Iskola kórusa is tartja az évek óta megszo­kott szintet, ha eióbbr-elé- né<t nem is tapasztalunk. De hql vannak a város nagvlét- számú általános iskoláinak kórusai, melyek néhány év­iéi ezelőtt még jelentős erőt képviseltek- ma viszont nem nyújtanak olyan képet, mint amilyent megszoktunk, illet­ve elvárhatunk. Jó lenne, ha erre felfigyelne a KÖT A. a művelődésügyi osztályok és iskolaigazgatók is, hisz az iskolai énekkarok munkája, nevelőereje kihat saját isko­lájukra, de kihat a következő évek felnöttkórusainak után­pótlására is. Salgótarján két fúv.ószehe- kara — a Bányász és a Ko­hász Művelődési Központ együttese — fontos funkciót tölt be a város zenei, társa­dalmi életében egyaránt. Az évad folyamán sajnos, mind­két együttesnél karmestervál­tozás történt, az ilyenkor meg­szokott kisebb-nagyobb töres­sél párosulva. A jelek arra engednek következtetni, hogy ezt a kritikus időszakot a ba- nyász-fú vószenekar vészelte át könnyebben. Itt már meg­oldódott a karmesterkérdés ie. Törjék Vilmos személyében ambiciózus, jó muzsikus ke­rült az együttes élére, ennek első érzékelhető jele. hogy néhány hónapos működése eredményeként a zenekar Szolnokon megvédte eddigi magas művészi munkáját tük­röző „arany”, fokozatát. Min­den támogatást meg kell ad­ni fúvószenekarainknak, me­lyek régi munkáshagyoma- nyoka-t őriznek és zenei éle­tünk olyan speciális területén fejtenek kj tevékenységei, melyre más jellegű zenekarok nem alkalmasak. SALGÓTARJÁN zenei éle­tének eredményei nem hason­líthatók hagyományokkal ren­delkező nagyvárosok pezsgő zenei életéhez. Néhány éve azonban elindult valami, aminek a gyümölcsei — ha lassan is —, kezdenek beér­ni. Nagyon jó képességű együttesek, kórusok, zeneka­rok működnek egymástól el­szigetelten. kitűnő eredmé­nyekkel dicsekedve, de nin­csenek kellően kihasználva az énekkarok, zenekarok. A kör művelődés irányítóinaik, a KÓ- TA vezetőségének legyen & következő években egyik legfontosabb feladata. hogy a városunk és megyénk zenei életének fejlődése érdekében igyekezzenek jobban gazdál­kodni a meglevő együttesek­kel. Ha az öntevékeny zenei, művészeti csoportok több le­hetőséget kapnának, megfele­lően szervezett, tervezett, kel­lően előkészített fellépések­re, ennek bagz; látnák a kórusok, zenekarok, a műve­lődési központok, de legfő­képp a zenét szerető közön­ség. mely szívesen hallgatna komoly zenét, de nincs erre al­kalma, különösen falvainkban Teremtsük meg ennek lehe­tőségét! A Fiatal Képzőművészek Stúdiója legutóbbi pályáza­tának egyik szobrász) díját Marosits István kapta Der- tóvits-emlékművére. Ezt a díjat Salgótarjánban kapta a fiatal művész. Akik az évenkénti nyári salgótarjáni szabadtéri szo­borkiállítást rendszeresen fi­gyelemmel kísérik, s akiket érdekelnek a képzőművésze­ti élet eseményei, bizonyára emlékeznek a Derkovits-em- Lékműre, arra a végleges ki­vitelű műre, amely heteken at állt Salgótarjánban, a me­gyei József Attila Művelődési Központ előtti téren. Marosits István Dertóvjts- emi ékmű véről most a Szom­bathelyen megjelenő Életünk című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat legutóbbi, idei harmadik száma közöl elemzést Pogány Gábor tol­lából, A folyóirat borítóján a Derkovits-emlékmű részlete látható. Marosit« Istvánról nemcsak azért szólunk Ismételten, mert Salgótarján érdeklődő közön­sége számár* emlékezetes a Derkovits-emlékmű. amely •Varga Imre Radnóti-szobra mellett állt a kis fék árnyé­kában. Hanem azért is, mert — amint azt Pogány Gábor kifejU cikkében — jelenleg Mai tévéajánlatunk n 00: 18.40: 20.00: Szojuz—Apollo. Kapcsoljuk a világűrt! Szívszorongatóan. lélegzet- eiá'lítóan izgalmas pillanatok szemtanúi lehetnek ezen a napon a televíziónézők- akik 17 órától a képernyő elé ül­nek, hogy a három időpont­ban jelentkező Szojuz—Apol­lo riportmflsort végignézzék. 148 percben részben egyenes közvetítésben láthatjuk Szo­juz—Apol'o űrhajók össze­kapcsolási manővereit, az át­szállás előkészületeit és magát az átszállást. Az űrből érkező képeket a földi irányítóköz, pontból kapott tévéképekke! egészítik ki. Moszkvával- Houstonnal telefon-összeköt­tetésben áll majd a tévé IV- es stúdiója. Az Eurovízió, az Intervízió adásai is ide fut­nak be. S ott Ül a kamera előtt — hazai szakemberek gárdája is. hogy gyors ma- gyarézatokkkal egészítsék ki a látottakat. Soha még ilyen ízgs’masnak ígérkező televí. ziós műsort! Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN Regény 2 i. — Bo'ond vaav te S'ihaida. Kitaláltál masadnak eav me­sét. és azt hitted, igaz. Ho-sz- szabb vaev a ripacsnál. Tu­dod, miért nem sajnállak? Mert nemcsak mondod arra a lányra, hogy rozoga, meg anyóka, hanem így is tiszte­led Akkor pedig .örüli neki, hpsy nem írt kéménvebb sza­vakat Ha én lánv lennék, az ilven fiúknak tennék a feiük- re egv ió nagvot. ,7* Sainos, ez tett is No. j^g gondolata támadt, bogv te a minden lében kanál Su- u arja ke- pezói- mei, ne felballagott az erdészházhoz- hajdút: ezért nem is tegezte, e ve,' >7 Marótiék ablaka alá. és el- meg szolgalaton kívül sem. Suha’da. ezzel le- , rázta magáról a lelki béklyó- ***** .^atarozia. - Csak kisétáltam erre. úaj- tálán, majd Maróit Zsuzsa- Rájöttem, hogy a köreivé1 ie-k ’.Tett71 legalábbis minden val <>séti» meg 0 dinasztia- ezen a pontján a legózondú­ä SSftÄ ZStrfXZ “!?.* íví.,ä mert nem tudott otthon megszoktam a tiszta dM'minde^'öh^n'he’vw'íát- ™!a‘ hopv *Cs‘k Ajl.drá*ff’ levegőt, a csendet: a. nvuaal- ni lehetett, ahol szoknyák lib- ^uz “'Jat' ha az.. erdeszliáz mat. Olyan nevelésben része­litek. lányok vihorásztak. kornvekan su,ldoroe hogv okosan, egész­Nagv. forró szerelembe sen- Leült egv nagy fahasábra, ségesen éljek. Ma szabad va- ki nem esett vele. mert a Pengette a gitárt, énekelt, le- evők. gyönyörködöm a, tér­„szövege” kissé nehezen sett az ablak felé. mint a més-zet templomában. aho- emészthetp. Mindennek a te- megszállott. Senki, egv lélek avan ezt az atyám, Első Sü­tőiére még balszerencsés is- sem mutatkozott, csak a ku- hajda István tanította. Van egy gitárja amin ará-nv- tvék csaholtak a kerítésen — Cs-lk András meg úav lag elfogadhatóan pengelget. belül, Aztán arra jött Takács billenti meg egyszerre két Magam is elhallgatom, ami- Lajos, lábbal, hogv az égen Ivukat kor kiül az őrs elé a hadra- — Maga mit keres itt, Su- üt —. vál-aftolt nem ki* epés­játszik, énekelget szép csen- ha'da? desen. Sajnos, egyszer az a Takács nem nagyon kedvel, NÖGRAD - 1975. július 17,, csütörtök séggel Takács. — Mert van nálunk egv törvénv. kedves jó Suhaida. Aki a más menv- ass-zonvielöltiére, vagy csak Közelebbi ismerősére veti a szemét, annak rövidűton ki­verik a két metszőfogát. Az ott helyezkedik el frontális helyzetben elől. Viavoreás közben kilátszik, de ha hi­ányzik, akkor a su betűt kis­sé sziszegve ejti a földi ha­landó. Ajánlom, hogv a ter­mészet lágy ölét keresse, és ne itt kóvályogjon, mert Csík mérges kis ember ám! — Bocsánatot kérek. én nem akartam senkinek tosz- szat, én nem tettem senkinek semmiféle ajánlatot, vaav... — Hagyjuk a seöveaet. Su­haida. Álljon odébb, nem szólok ■ róla Csik Bandinak. Dohogva, hümmögve od-ébb- állt. Pengetett, énekelgetett, de ezentúl nagy ívben elke­rülte az erriészházat. Helyes is. Közöttünk vannak irattan törvények, amiket legalább annyira tisztelünk, mint az írtakat. Nem lehetne másként élni, nem lehetnénk amnvira biztosak egvmás cselekedetei­ben, gondolataiban, nem tisz­telnénk egymást sokkal iobb- ban, mint otthon, más körül­mények között Nekünk ’ób­ban kell ismerni egymást, mert adott esetben tűzbe kell menni a társunkért. Adód­hatnak olyan esetek. Majd megtanulja Suhajda is. Elein­te méa íel-felébredt benne a civil, az ügyeskedő kispolgár. (Folytatjuk) Marosits az egyetlen magyar szobrászművész, aki a beton, szobrászától műveli Marosits István Szombat­helyen született 1843-ban, gyermekkorában hosszabb ideig élt Vasvaron, ahol- él­ményvilágának jelentős né. szévé vált a természet, a nö­vények és állatok életének tanulmányozása . Állatorvosi egyetemi tanulmányok után került a Képzőművészeti Fő­iskolára. mestere , Pátzay Pál -volt. Első önálló kiállítása 1871-ben volt, első köztéri szobrát — játszótéri plasztika — 1872-ben készítette. Marosits István 1972-ben a Magyar Nemzetben cikket írt a betonszobrászatról: ....Ren­d elkezésünkre áll viszont egy nagyon régi. s ma a modern építészetben hallatlanul sok­oldalúan felhasznált anyag: a beton .,, Természetesen nem a mindenki által ismert »közönséges ka vies beton-“ alakjában, vagy a többi, sa­játos építészeti célok szerint kialakított minőségben. Hi­szen itt. a szobrászatban. tör­ténő alkalmazás során ismét új követelményekről van szó. Ennek megfelelően itt is meg kell teremtenünk, a képző- művészetben és a térplaszti­kában a betonoknak a többi szobrászati anyaggal egyen­rangú fajtáit, s a formálás­hoz, plasztikus alakításhoz legmegfelelőbb technikai el­járásokat". A Derkovits-emlékmű Ma­rosit« István első jelentős betonból készült monumen. tális plasztikája Mint emlék­szünk. Salgótarján városköz­pontjában cseppet sem tűnt idegennek ez a két. méter ma­gas betonszobor. Természete­sen simult a betont ugyan­csak meghatározóan alkal­mazó építészeti környezetbe. Pogány Gábor így ír a szo­borról: „Első, felülete« pil­lantásra kubisla kocka- es hasábhalmaz, egy látszólag oda nem illő reális portréval a felső negyedén, a portrétól jobbra egy üveglap, foneso- rozott folttal, amelvben a né. ző saját magát látja. Rövid szemlélődés után azonban el­rendeződik minden.'' Valóban, az említett formák szerepet kapnak a műben, Derkort!« festményeinek motívumaira utalnak, a tűzfalra, az aszta- losszakmára, és így tovább. Marosit« Istvánt élénken foglalkoztatja a pro'etár mű­vész típusának megformálá­sa. József Attila. Dési Huber István, vagy Derkovits Gyula alakja e típus megfogalmazá­sához szolga’ alapul. A Derkovits-em’ékműnek egyébként még nincs végle­ges helye. T. E. Színes ív — sörital Az Orion Is gyárt majd színes televíziót, nyugatné­met kooperációban. Eddig három színeskészulék-típus jelent meg nálunk, most lé­hát készülőben van egy ne­gyedik is. s ez remélhetőleg tovább fokozza a törekvést a műszaki tökéletességre és talán az árakra se lesz rossz hatással. Még egy idevágó hír, de ez már nyári a javából: meg­kezdődött a csúcsidény a Bocs község határában épült Bor­sodi Sörgyárban. Szinte még a nevét sem ismerjük, de már jelzi a millió hetkoidereket. Noha bizonyára ez sem lesz elég- mégis jó hallani. De — remélem, júliusban is nemcsak sörrel él a ma­gyar, A jelzés ismét a vendég, járásra utal: megkezdődik a néptáncfesztivál Szegeden, egész sor kü’földi együttes részvételével- és nyit a ked­velt Margitszigeti Szabadtéri Színpad is. ahol többek közt Kobayashi is fellép. Ugye, elég a mai televíziós világban ennyit mondani. Ám- ahogy iménti megjegy­zésemet nehogy félreértse a kedves olvasó már ami a sort meg a ku’túrát illeti: nos, hadd fejezzem be azzal, hogv egy okos program sikeres megvalósításaként néhány év leforgása alatt új központi piac épült Szegeden. Veszp­rémben. Leninvárosban, . Mis­kolcon- Szolnokon és Szek- szárdon. Még az idén meg­nyílik a szombathelyi és a bé­késcsabai. jövőre pedig a sal­gótarjáni és a debreceni. Tíz úi, korszerű . éle’misaerpiac. Jó étvágyat! Ajtó a víz felett. Ugyan miért vasajtó a horgászstég bejá­ratánál? Ha valaki azonban mégis áttörné, Bolondot meg­szégyenítő erejével, fondorlatos módon kitervelt csapdá­val találja magát ezután szemben: a víz feletti: cölöpökön nyugvó, apró mólón felszedték a deszkát, s a vigyázatlan betolakodó vízbe eshet. Ennyi elővigyázatosság! Mindezt Bánkon, a tóparton láttuk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents