Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)
1975-06-14 / 138. szám
Válságban van-e a gimnázium Számtalan fórumon, sok változatban hangzott el az uóbbi évtizedekben: az iskolarendszernek világszerte a középiskola a legkritikusabb láncszeme. Felesleges ennek a ténynek az igazságát hosszan bizonygatni Az alapfokú iskoláknak el kell Zsákutcában ? De mit csináljon a középfok? Legalább két feladata feltétlenül van. Az egyik: az alapfoktól átvett emberanyag egy részét eljuttatni oda, hogy alkalmassá váljék a felsőfokú képzésre. A másik: középfokú szinten adjon valamilyen szakmai, illetve befejező képzést és készítsen fel a gyakorlati életre. Középfokon az oktatási intézmények esze- 'rint differenciálódnak: viszonylag befejező képzést — de nem zsákutcát — nyújt a szakközépiskola és a szakmunkásképző intézet. De mit csináljon a gimnázium, amelynek mindkét funkciót be kell töltenie. Vagyis elő kell intézményesen készítenie növendékeit a felsőfokú továbbtanulásra, másrészt szolgálnia kell a gyakorlati életre való felkészítést is. Mindezt pedig olyan körülmények között kell tennie, hogy tanulóinak jelentősebb része eleve nem számolhat felsőoktatási felvétellel. A gimnáziumi érettségi pedig elveszítette presztízsét, és hátrányos indulást jelent a gyakorlati életben a szakmunkás és szakközépiskolai végzettséghez viszonyítva. Szándékosan fogalmaztam meglehetős élességgel. Ezzel próbáltam érzékeltetni, hogy miért vetődhetett fel elég széles, főleg értelmiségi körökben a gimnáziumok válságának a gondolata, más rétegeknél pedig a gimnáziumtól való idegenkedés gyakorlata. Nincs most lehetőség arra, hogy a kérdés történelmi és pedagógiai elemzésével világítsam meg a „gimnázium problémáját". Helyette az 1972-es közoktatáspolitikai párthatározat és az azt követő intézkedések szellemében szeretném vázolni a bontakozás perspektíváját. indítaniok a képzést a legelejéről, és gya- *ály. Bármilyen furcsán hangzik is, de a gimnázium presz- korlatban addig jutnak el, ameddig tud- tizsének lejáratásához, egy nak. A felsőfokú intézményeknek meg le- gimnáziumi válsághangulat kialakításához éppen a gim- hetosen magas szinten be kell fejezniök náziumnak ez a túlzott ex- ezt a munkát. tenzív fejlesztése teremtette meg az alapot. A gimnázium rossz értelemben. vett Az arányok érzékeltetésére tömegiskolává vált. Eredeti csak egy példa. A felszabadu- célkitűzése: a felsőbb tanullás előtt a Balassi Bálint Va‘Ó felkés2Ítés’ Gimnáziumban egyetlen kö___________ zépiskolai osztály működött é vfolyamonként, a 60-as évek végén pedig tizenegy. Csak az arány volt egészségtelen: 8 gimnáziumi osztályra — sőt kilencre — jutott 3 szakközépiskolai oszlegföljebb a tanulólétszám felénél jöhetett számításba. A másik felének sem ambíciói, sem képességei nem voltak erre, így a gimnázium sem a továbbtanulásra, sem pedig a gyakorlati életre nem készítette fel őket Új felvirágzás előtt A 70-es évek elején meg- De egy kezdeti — 1—2 éves — született párthatározatok: az orientációs szakasz után a ki- ifjúságpolitikai, az oktatáspo- tanuló érdeklődésének, ké- litikai, és a közművelődési pességeinek és adottságainak Arra a kérdésre, hogy szűk- határozatok pártunk impozáns megfelelően maga választja séges-e középfokú oktatás általánossá tétele, ma már egyértelmű igennel válaszol a széles közvélemény. A probléma és a vita ezzel kapcsolatban akkor keletkezik, mikor felvetődik a kérdés, mikultúrpolitikai koncepcióját meg azokat az elméleti tárfoglalják össze. Ekkorra érett gyakat, illetve tanfolyamszerű meg a helyzet, hogy a felsza- gyakorlatokat, amelyekkel bebadulás után elért eredményeinkre alapozva a párt meghatározta a magyar nevelés és oktatásügy nagyszabású lyen szinten történjék ez az programját az ezredfordulóáltalánossá tétel. Á felszaba- ig. Az oktatáspolitikai hatá- dulás után ez a köztudatban rozat pozitív irányban ol- sok helyütt úgy jelentkezett, dotta fel hogy mindenki gimnáziumot mákat is. fog végezni és gimnáziumi érettségit tesz. Bár ennek az elképzelésnek megvoltak történelmi okai, a kérdés ilyen felfogásban mégis meglehetős hitetlenséget és ellenzést váltott ki. ' Egy szín a sok kiiziil Azóta fokozatosan tisztázódtak a fogalmak. A közvélemény lassan elfogadja a gondolatot, hogy az oktatás középszintje nem automatikuA középfokú oktatás áltahatóbban akar foglalkozni, akár továbbtanulási irányá- nyak akár későbbi elhelyezkedésének megfelelően. Ennek az új formának kikísérletezése most folyik, hiszen több változat is elképzelhető, azokat a problé- Iskoláinkban például az amelyeket koráb- 1975 76. tanévtől kezdve ban a gimnáziumi válságha.n- gyors- és sépírótanfolyam, gúlát megalapozóiként ele- valamint népművelő-tanfo- meztünk. lyam indul a harmadik oszA párthatározat eredménye t;Uyban' A tanulók az érett- ként 'fokozatosan ^születik m« S í £l.,"klmW ?>. »rrs. középfokú struktúra megyénk e,^rva j a2ok> akik to. középiskoláinál is. Hogy az „abbtanulni nem akarnak, előző példánál maradjak, a munkába áuhatnak. Ezzel ; Balassi Gimnáziumban ma tanfolyamszerű kópzésfor. L- RimTZ,1Uml ?-falyrf mával a gimnázium* rugal- 7 szakközépiskolai osztály jut. ? Az iskoláztatáshoz való ioa maaan alkalmazkodhat varo- az iskoláztatasnoz való jog sunk környékünk munka. azzal válik teljessé, ha min- -. . ___., . TT d enki a neki legjobban meg- .,Ugy«n1?kfelelő képzési formában ta kor a szabad valasztasban telelő képzési formában ta- hatalmas motiváló er6 van rengeteg energiát szabafel a tanulókban, különösen ha pedagógiailag san azonos a hagyományos zonyos értelmiségi körök elnulhat. Ez éppúgy érdeke az s lánossá tétele először gimná- egyénnek, mint a társadalom- Híthat ziumi-típus szintű elgondolá- nak. ‘ sokat szült. Része volt ebben a tradíció nyomásának. Bigimnáziumi szinttel. Ez egyrészt elvileg nem lehetséges, másrészt gyakorlatilag nem szükséges. A középfokú változatos színskáláján a gimnázium csak egy szín a sok kiiziil. Semmivel sem foglal el jelentősebb helyet, mint bármely más idetartozó intézmény. Speciális célja van, s mint ilyen nélkülözhetetlen, de ugyanez érvényes a képzelhetetlennek tartják, Nem kis gondot jelentett a gimnázium kettős funkciója sem. A kettős célkitűzés elvileg helyes, de gyakorlatilag megoldhatatlan feladat volt a is helyesen hoz. látunk munkáhogy gyermekük ne gimnáziumi érettségit tegyem tekintet k^Thbi'm^eve^rgység« ok“ nélkül képessegeire es alkal- ___6”.„ m ásságára. Más rétegeknél viszont néha az jelentkezett, hogy a hőn óhajtott és indokolt társadalmi felemelkedés egyetlen útját a gimnáziumban látták, hiszen a felszabadulás előtt a továbbtanulást lehetővé tevő gimnáziumtól többi típusra is. Nagyobb voltak leginkább elzárva a dolgozó rétegek gyermekei. De része volt ebben annak a ténynek is, hogy a 60-as évek végéig a társadalmi munkaerőszükségletről nem rendelkeztünk tudományosan felmért adatokkal. Könnyen engedtünk bizonyos hangzatos illúzióknak, vagy ötletszerű becsléseknek. tradíciója van, mint a többinek, ez viszont nem minden szempontból válik előnyére. A gimnázium jellegű intézmények világszerte jelentkező problémája, hogy a tradíció meglehetősen súlyos tehertételt jelent, ezért az új körülményekhez való alkalmazkodás lassabban megy, mint más intézményeknél. tatást előirányzó rendszerünkben. A kettős célkitűzést megfelelően megvalósítani csak akkor lehet, ha korábbi egységet fakultatív tárgyak, illetve óraszámok bevezetésével differenciáljuk. Erre vonatkozólag a párthatározat a következőket mondja: a fakultatív órák során „olyan tantárgyak, tantárgycsoportok szerepeljenek, amelyek részben a továbbtanulásra készítik fel a tanulókat..., részben a végzés utáni munkába állásukat segítik.. Ez röviden szólva annyit jelent, hogy bizonyos mindenkire kötelező törzsanyag minden tárgyból megmarad. Felszabadulásunk óta eltelt 30 év imponáló fejlődést hozott a gimnáziumi oktatás kiterjesztésében, A fejlődés természetes velejárója, hogy a mennyiségi növekedés során olyan problémák vetődtek fel, amelyek egyesekben, még a jóindulatúakban is bizonyos válsághangulatot váltottak ki. A nehézségeket a párthatározat feltárta, okait elemezte és a kijavítás fő irányait is kijelölte. Ennek szellemében folyik a munka, oktatásügyünk fejlesztésének gyakorlati megvalósítása. Ezen belül a gimnázium is megújul és a kor igényeinek megfelelő modern iskolává válik. Nem válság, hanem új felvirágzás előtt áll. dr.‘ Versényi György A 75 éves Balassi Gimnázium A múlt század kilencvenes éveiben veszélybe került Balassagyarmat közel 200 éves megyeszékhelysé- ge. A hamarabb vasúthoz jutó, gyorsabban fejlődő Losonc újab és újabb támadásokban követeli, hogy Nógrád megye székhelye „cakumpakosan Losoncra helyeztessék át.” De amikor az összecsapások tetőpont, ra hágtak a megyegyűlésen, felállt a két nagy öreg: a legendás hírű Szontágh Pál és a történész Nagy Iván, a tekintélyükkel, érveikkel megmentették Balassagyarmat székvárosi rangját. De látni kellett mindenkinek, aki csak szerette ezt a várost, hogy a 600 éves múltból nem lehet megélni. Városiasodni, polgáriasod- ni kell; utói kell érni mindenképpen a vetélytárs Losoncot. Balassagyarmaton ekkor lázas városfejlesztésbe kezdenek. Megépül a kórház, a pénzügyi palota, a múzeum, a városháza, a posta — ekkor alakul ki a város mai arculata. A gimnázium, amelynek most ünnepeljük 75 éves jubileumát, ugyancsak ennek a lendületnek köszönheti megszületését. Amit korábban nem sikerült elérnie Nógrád megye kiemelkedő alakjainak, azt most kihajtotta a szükség. Balassagyarmat tehát gimnáziumot kapott. Nagy erőfeszítések árán és évtizedes késéssel; de hogy mégsem túl későn, bizonyítja az, hogy az ország 11 megyeszékhelyének ekkor még nem volt ilyen iskolája. Szokás volt Balassagyarmatot dzsentrivárosnak nevezni. Pedig ez a település iparo6-kereskedő városként lendült fel az Anjou-királyok idején, a boráról, vásárairól volt híres az évszázadok során. De a gyarmati fiataloknak Losoncra, Korponára. Pozsonyba kellett menniük, ha tanulni akartak. Most megfordult a helyzet: az iparos-kereskedő város messze vidéken híres iskolaváros lesz. Az első esztendőben beiratkozott 68 tanuló összesen 14 vármegyéből rek- rutálódott — Szabolcstól Másomig, Bács-Bodrogtól Sáros vármegyéig. A gimnázium megalapítása pillanatától ott volt mindenütt a város és a megye közművelődésében. A gimnázium tanárai irányították a nagy múltú Madách Társaságot, az intézet egyik pedagógusa szerkesztette a megye legtekintélyesebb lapját; vezették a város művelődési és sportszervezeteit, ők voltak az ünnepélyek szónokai az ének- és zenekarok vezetői. Az ifjúság soraiból kerültek ki a szavalok, a színjátszók; s a sport- és tornarendezvények, ballagások és szalagavatók évről évre eseményt, letörölhetetlen színt jelentettek városunk életében. Balassagyarmat hálás is volt gimnáziumának. Mennyire érzékelteti ezt a 25 éves jubileum egyik szónoki beszéde: „Minő érzelem dagasztotta a város, s a vármegye közönségének kebelét, amidőn 1908-ban .. .a vármegyeház díszes tanácstermében az első érettségi vizsgálat megérése fölött érzett örömünknek egy valóban családias melegségű ünnepélyen adtunk kifejezést.” De ugyanilyen családias melegségű ünne. pély zajlott le az említett negyedszázados évforduló alkalmával is — amikor a balassagyarmati reálgimnázium felveszi Balassi Bálint nevét. A Balassi Gimnázium híres volt a szigoráról és tekintet nélküli demokratizmusáról. A gyenge tanulók menekültek innen. A tantestület hivatalosan is leszögezte: „A középiskola nem az a hely, ahol boldogboldogtalan menedéket találjon.” Szigorúságát érvényesítette a megyei és városi előkelőségek gyermekeivel szemben is. A folyamatosan megújuló tanári kar demokratizmusát nagyon jól jellemzik az egyik évkönyv szaval: „Tévesen gondolják sokan, hogy -úri- gyerek nem is járhat más iskolába, mint gimnáziumba. Ma, az egyenlőség korszakában végtelen nagy hibát követ el az a tanintézet, amely ilyen vagy olyan születésű tanulók között különbséget tenne.” A polgáriasulástól, majd pedig a szocialista fejlődésből következő igények kielégítése egyfelől a mindenféle hátramaradottság felszámolása, másfelől — ez a két tendencia jellemezte — leginkább a Balassi Bálint Gimnázium háromnegyed százados munkáját. Ebből a kettős szándékból következett, hogy az intézet tantestületei igyekeztek mindig túlszárnyalni saját provinciális lehetőségeiket. Az intézet legjobb tanárai rangos szellemiséget képviseltek az évtizedek folyamán. Mert nem szabad elfelejteni, hogy iskolánk egy másik évfordulót is ünnepel az idén. Harminc évvel ezelőtt egy új korszak kezdődött a Balassi Bálint Gimnázium életében. Mindjárt 1945 elején Farkas Ist- varl igazgató — tanári irányítással és diákközreműködéssel — megkezdte az iskola épületének, felszerelésének rendbehozatalát. Bútorzat alig maradt, az irattár majdnem teljesen megsemmisült, a szertárak üresek, s alig akadt tüzelő. De az újjáéledés vágya, a szívvel-lélekkel folyó munka legyőzte az akadályokat. Az újjászerveződő tantestület hagyományos demokratizmusa még inkább elmélyült, s minőségi változáson ment keresztül. De a szocialista társadalom követelményeinek megfelelő tanítás voltaképpen csak a fordulat éve után indult meg a Balassi' Gimnázium- han is. A negyvenes évek végén, s az ötvenes évek elején kibontakozó kultúrforradalom gyökeres változásokat hoz ismét. Korszakot jelentő eredmények ekkor, hogy még tágabbra nyílnak a gimnázium kapui, hogy a tanítás egyre inkább a szocialista tudatformálás szerepét tölti be. Az intézet mindent elkövetelt az új feladatok maradéktalan megvalósítása érdekében, is. Mezőgazdasági gépszerelő és gyümölcstermesztő jellegű szakközépiskolai osztályokat indított útjukra. A tantestület minden tagja különféle továbbképzési formákon igyekszik megújítani önmagát. A hatvanas évek nagy iskolareformját már így küzdötte végig a Balassi Gimnázium. Múltjának értékes hagyományait felhasználva, s odaadóan szolgálva a szocialista nevelés ügyét: jelentős eredményeket ért el. A felszabadulás utáni Balassi Gimnázium nemcsak, hogy nem szégyenkezhet a felszabadulást megelőző előtt, hanem nyugodtan állíthatja: a régi kereteket hallatlan mértékben kitágította, s az oktatás szintiét — tartalomban és szellemben — magasabb szintre emelte. De történetének korántsem vége. Napjaink- ban éppen azon fáradozik, hogy — az 1972-es párthatározat szellemében — megteremtse azt a korszérű iskolát, amely a harmonikusan élő. cselekvésre kész szocialista ember igazi nevelője le^z. Dr. Szabó Károly . Tágét i Lajos e'-adémikus, a gimnázium „öreg”-diákja a inai fiatalok közöli. A gimnázium demokraták us hagyományai továbbfejlődtek. Tanácskozik a diákpa rlament. NOGRAD - 1975. június 14., szombat r/ t
