Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-13 / 137. szám

ílüség Találkozások a Fürdő Nem, ez nera is lehet igaz! Hogy a negyvenediknél kezd­ték az évenként* találkozások sorát. És a nap okiban 53 éve lesz, hogv végezték, tizenhar­madik alkalommal találkoz­nak. De Laluja Rudolf né derű­sen rábólint: így \*an, el kell hinni! Öscszetartcflc a volt esz­tergomi képzősök. Fogalmaz- zuwk pontosabban: hűsége­sek. — Hát te ki vagy? — néz­tünk egymásra a negyven­éves találkozón. Elvittem a legidősebb fiamat, Andrást is. Azt vettem észre, megindul a találgatás: „Ki lehet az, aki ennyire nem öregedett meg a fiúk közül?..Ekkor hatá­roztuk el, hogy ezmtű.1, min­den évben június első napjai­ban egyszer összejövünk. Ta­lálkozó az esztergomi Fürdő Szállóban. Két évvel ezelőtt, az, ötvenéves találkozáson aranydiplomát kaptam. Gazdag és hosszú pedagó­guspálya után kapta meg ezt a kitüntetést Laluja Rudolf- né. Negyedszázadot töltött Kesztölcön, tizenöt évet Né- zsán. Tanított összevont isko­lában, tanított alsósokat, ha kellett, ávebte a magyart., a rajzot. Mindenféle pedagógiai G. Kiss Magdolna kórushangversenye Iskolások Taron, a művelődési ház­ban rendezték meg az általá­nos iskola kórusának hang­versenyét. Nem egyedülálló, de meglehetősen ritka ese­mény megyénkben — való­színűleg másutt is — . hogy egy községi általános iskola, saját erőből, teljes estét be­teli/} műsorral, színvonalas koncertet rendezzen. Ha megvizsgáljuk a körülménye­ket ez nem véletlen. Tarnak gazdag népzenei hagyomá­nyai vannak, lakói szeretnek énekelni, muzsikálni, zenét hallgatni. Pávakör, citeraze- kar működik a községben, az általános iskolában pedig az énele és a zene nemcsak ne­velési cél, hanem tudatosan felhasznált és rendszeresen alkalmazott nevelési eszköz mindazoknak eléréséhez, amiket művelődéspolitikánk feladatul tűzött ki közműve­lődésünk terén. Nagy Vilmos iskolaigazga­tó bevezető beszédében han­goztatta: •,Nevelni akarjuk Szakszervezeti küldöttértekezlet Jobb feltételek között A szécsényi pedagógus já­rási szakszervezet bizottsága a közelmúltban tartotta meg járási küldöttértekezletét. Pintér Lajos, a járási pe­dagógus szakszervezeti bi­zottság elnöke értékelte az e'múlt négy év munkáját. Elmondotta, hogy a járási tanácskozást alapszervi kül- döttváLasztó értekezletek előzték meg. A 16 a laps/.el­vezetnél 8 helyen bizalmit, 8 helyen pedig háromtagú bizottságot választottak. A beszámoló elemezte közokta­tásunknak a társadalomban betöltött fontos szerepét. Szólt a Központi Bizottság közoktatás-politikai hatá­rozatáról. a megjelent állami rendeletekről. a tananyag csökkentéséről, a kötelező órák számának csökkentésé­ről, az oktatás korszerűsíté­séről, az új rendtartás beve­zetéseiről, az iskolai demok­ratizmusról. Részletesen fog­lalkozott a járás közoktatásá­nak helyzetével, A négy év alatt jelentősen megválto­zott az általános iskolai há­lózat. Megnövekedett a körzeti iskolák száma. Az iskolák többségében működik napkö­zis csoport. Litkén átadásra került egy új körzeti iskola. Nem sikerült előbbre lépni a kéoesftés nélküli nevelők számának csökkentésében. Jelenleg 43 képesítés nélküli pedagógus tevékenykedik a járás területén. Nagy részük felvételt nyert felsőfokú szakintézmény levelező tago­zatára Jelentősen emelkedett a szakosan leadott órák szá­munka szenvedélyesen érde­kelte mindig. Itt, Nézsán, az idekerülé&ükkor teljesen hiá­nyoztak a térképek. Lalujáné feltalálta magát: elővette rajzkészságét és egy vöröske­resztes csomagból színes zsír­krétákat halászott ki — jól használható térképet «kerí­tett. Semmiképpen nem mond­ható véletlennek ez a húség a pedagógia iránt. Ritka pedagó- gusdinasztia az övék: kettő híján harminc tanárembert számláltak össze a közvetlen hozzátartozók körében. — A férjem Kész tö Icon volt iagagató. A három lá­nyunk, a férjeik, fiunk, me­nyünk, maholnap jópár unoka tanít András fiuk, aki elkísérte édesanyját az első találkozó­ra, szobrászművész, de a pe­dagógia tőle sem esik távol: a budapesti képzőművészeti szakközépiskola tanára. Van a családban rajta kívül rajz­tanár. énektanár, gyógypeda­gógus és — főleg az időseb­bek között — sok tanító. Meg kell kérdeznem, mon­dogatom magamban, vajon egyik gyereknek sem mond­ták még a pályaválasztás előtt: fiam, gondold meg, ne legyél te is a „nemzet nap­gyermekeinket —, de a szü­lőket is — a zenére és ne­velni a zene által. Bízunk benne, hogy vállalkozásunk­nak lesz eredménye és foly­tatása.” Amikor egy intéz­mény vezetője világosan is­meri a zene társadalmunk­ban és az ifjúság nevelése terén betöltött szerepét, ak­kor várható ilyen eredmény. Természetesen nem képzel­hető el mindez Taron Resch Gabriella énektanárnő áldo­zatos munkája magas fokú zenei műveltsége, igényessé­ge és a kórus tagjainak lelkes hozzáállása nélkül. Kilenc művet énekelt az énekkar, további hat kompo­zíciót pedig a kisebb létszá­mú kamarakórus szólaltatott meg. A művek többsége mai magyar szerzők alkotása volt. de elhangzott néhány régebbi darab és szovjet mű is. A felcsendült darabok, ha nem Is voltak egyformán érettek, mindegyik meggyő­ző, élményszerű előadásban ma: 48,8 százalékról 64.2 százalékra. Nagy gondot for­dítanak a fizikai dolgozók gyermekeinek kulturális ne­velésére, a társadalmi életre való felkészítésre. A járás területén 10 SZOT-szakkör működik. amelyben 166 gyermek vesz részt. A beszá­moló ezután a pedagógusok továbbképzésével közéleti tevékenységével foglalkozott. Részletesen szólt a nevelők élet- és munkakörülményei­ről. 1971-ben a pedagógusok bérrendezései révén álag 20 százalékkal emelkedett a pe­dagógusok fizetése. A járás­ban a tanítók átlagkeresete 2666 forint, a tanároké 2780 forint. Mindkettő jobb a me­gyei és országos átlagnál. Az óvónők és a középiskolai tanárok havi jövedelme nem éri el a megyei és országos átlagot. Több iskolában a kétgyermekes családanyák­nak sikerült szabadnapot biztosítani. A járásban a 10 éves törzsgárdatagsággal 100 forint feljebbsorol ást, kapnak a nevelők Eddig UO-en bronz, 31-en ezüst, 13-an arany törz&gárdatag- jelvényt kaptak. A beszámoló ezután a társadalombiztosí­tással, munkavédelemmel, a járási bizottság gazdálkodási, üdültetési tevékenységével foglalkozott. A beszámolót követő vitában többen nyil­vánítottak véleményt. A kül­döttértekezlet megválasztot­ta a járási bizottságot, a me­gyei küldötteket. Szállóban számosa”, ahogy régen a ta­nítót nevezték... Senkit sem beszéltek még le a családból a pedagógushivaitásról? Lalujáné nem lepődik meg a kérdésen, talán várta is. — Abban nőttek fel, hogy nálunk mindenki szerette a gyerekeket és a könyveket — magától alakult a választásuk, rábeszélni már nem is kellett, lebeszélni pedig nem lehetett. Például a lányom, aki itt ta­nít Nézsán. nagyon nehezen érte el a célját: mindenáron tanító akart lenni. Megszűnt a balassagyarmati képző, így gimnáziumba írattuk. Persze, megpróbáltunk mindent: ír­tunk egy levelet Erdei -Grúz Tibornak, az akkori műve­lődésügyi miniszternek. Mi­kuláskor jött a levél, hogy át­veszik, az esztergomi képző­be. Nagy volt az öröm! Nemrég érkezett meg az ér­tesítés, az idei találkozóról: újra utazhat szülővárosába, a képzős évek színhelyére. — Tavasszal már mindig elfog a nyugtalanság: vajon sikerül-e a találkozó, amit egyformán várunk mindnyá­jan. Tavaly tizennégyen jöt­tünk össze, Remélem, idén is ennyien leszünk,.. szólalt meg. Különösen nagy tetszést arattak Balázs Ár­pád és Karsai József Erkel - díjas zeneszerzők kompozí­ciói. Helyes elképzelésnek bi­zonyult a nagybátonyi zene­iskolába járó kórustagok hangszeres fellépése. Közülük kiemelkedett Nagy Gabriella hegedű- és Sándor Ferenc klarinétjátéka. Mélyhegedűn és a kórus zongorakísérője- ként Szüts István, a buda­pesti Bartók Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója működött közre. Gazdagítot­ta a hangversenyt Farók Pé­ter és Schultz Andrea szava­lata, akik egy-egy zenei tár­gyú verset adtak elő. A szépen fejlődő énekkar többször szerepelt már a rá­dióban. A közeljövőben is­mét hallhatjuk őket az Éneklő ifjúság sorozatban. Jól sikerült hangversenyük után őszintén kívánunk ne­kik további eredményes, si­keres működést. Reméljük, ezután minden évben meg­rendezik önálló koncertjüket, amellyel nemcsak Tar köz­ség. hanem Nógrád meaye zenei életét is gazdagítják. Sz. P. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG tavaly márciusi határozata lényegesen bővítette a köz­művelődés fogalmát: eszmei­leg is, területileg is. Fontos feladata a műveltség, a kul­túra közvetítése, terjesztése, de nem szűkíthető le csak erre. Szerepe van a közössé­gi művelődés, a szocialista életforma, erkölcs és maga­tartás alakításában, a szocia­lista ember formálásában. En- ,nek következtében átalaku­lóban vannak a közművelő­dés módszerei is — a koráb­ban általánossá vált nagy­termi rendezvényeket a ki­sebb közösségekre épülő mun­ka váltja fel. Ugyanakkor a közművelődési munka mind­inkább túllép a művelődési házak kapuján, mind na­gyobb mértékben kér és kap helyet az üzemekben, gazda­ságokban és iskolákban, és hatására megújulóban van a könyvtári és a múzeumi mun­ka is. A művelődési házak életé­ben egyre nagyobb teret kap­nak a klubok, szakörök, ama­tőr művészeti együttesek. Nem véletlenül. A klubok a közösségi élet fórumai. Prog­ramjaik sokfélék: megtalál­ható bennük az ismeretter­jesztés, a politikai vita, a ve­télkedő, a tánc és a közös kirándulás, színdarabok, fil­mek együttes megtekintése és még sok minden más. A kö­zösségi művelődésnek eze­ket a formáit azért kedvelik az emberek, mert a klubok, ban nemcsak kötött foglal­kozások — előadások, anké­tok, vetélkedők — alkotják a programot, hanem kötetle­nül beszélgetni, véleményt cserélni, vagy éppen vitat­kozni is lehet. Márpedig az ember társas lény: természe­tes igénye, hogy másokkal is kicserélje gondolatait, észre­vételeit. E természetes igény kielégítéséhez nyújtanak nagy segítséget a társasági életnek ezek a mind népszerűbb fó­rumai. A szakkörök a kiscsoportos közművelődésnek másik fon­tos — bár a kluboknál spe­ciálisabb a zártabb körű — formái. Tagjait elsősorban a közös érdeklődési területek hozzák össze — modellezők, barkácsolók, gyűjtők, kézi­munkázok, amatőr rádiósok, fotósok, filmesek s még jó né. hány más hobby kedvelői vesznek részt az együttes munkában. A programok zö­me — érthetően — elsősor­ban a gyakorlati munka, ezt I azonban mindenütt szakmai előadások, tapasztalatcserék, bemutatók egészítik ki. A gyakorlati munka közben pe­dig mindig kínálkozik lehe­tőség a beszélgetésre, a gon­dolatok, a vélemények kicse­rélésére — ezáltal válnak a szakitörök is az egymásra ha­tó közösségi élet fórumaivá. Jobban ki kell használ­nunk a különböző művelődé­si keretekben rejlő közösségi nevelési lehetőségeket — ol­vashatjuk a párt közművelő­dési határozatában. Ennek érdekében szorgalmazza az amatőr művészeti mozgal­mak segítését és fejlesztését. Okkal. Az amatőr mozgal­mak célja ugyanis nem hiva­tásos művészek nevelése, ha­nem a szocialista magatartás formálása, az aktivitás foko­zása, a művészeti tevékeny­ség megkedveltetése, jobb megértése. A művelődési há­zak feladata, hogy tartós mű­velődési közösségekké formál­ja ezeket a csoportokat, ame­lyeket a cselekvő részvétel, a közösségi élmény megszer­zése, s a művészet világával létrejött kapcsolat hozott ösz- sze. A közművelődéssel szem­ben támasztott igények növe­kedése változást eredménye­zett a könyvtárak munkastí­lusában is. Régebben a könyv­tár legfőbb feladatának a könyvek kölcsönzését tartot­ta. A mai könyvtárosok mun­kája már sokkal több ennél. A könyvtár ma már nem csu­pán könyvkölcsönzés, hanem olvasó is, ahol a lexikonok­ból és kézikönyvekből jegy­zetelhetnek, a legfrissebb fo­lyóiratok között válogathat­nak az érdeklődők. Ugyanak­kor egyre több helyen zenét, mesét, vagy verseket hall­hatnak fülhallgatóval felsze­relt lemezjátszóról, magneto, főnről a látogatók. Az is mind gyakoribb, hogy iskolai órák színhelyévé lép elő a könyvtár. Rendhagyó irodalmi órákat rendeznek, szavalók közreműködésével. Zenetörténetet hallgatnak, le­mezbemutatóval. Diafilmeken csodálhatják meg a legjelen­tősebb képzőművészeti alko­tásokat, s közben előadások is elhangzanak az alkotókról, munkásságukról. Ahol pedig gyakoriak az fró-olvasó ta­lálkozók, ott egyre sürgetőb. ben fogalmazódik • meg az igény a könyvklub megalakí­tására. A KLUBTAGSÁG TÖBB­SÉGE már nem spontán ol­vasó — célok, szándékok ve­fórumai zetik az elolvasandó művek kiválasztásánál. S a könyv-1 klubokban rendezett irodal­mi vetélkedők a kontrollját jelentik nemcsak az olvas­mányélményeknek, hanem az egyre szélesedő irodalmi — esetleg zenei, képzőművé. szeti — látókörnek is. Mind­ez népszerű játékos formában zajlik, s nem valamiféle ko- molykodó vizsgáztatás kere­tében. Mégis egy-egy ilyen vetélkedő nemegyszer felér' egy sikeres vizsgával, hiszen a versenyzőknek sok-sok is­meretről kell számot adniok a játék keretében. Miként a könyvtárak, úgy a múzeumok i6 egyre inkább szerves részét képezik az egész közművelődési tevé­kenységünknek.' Volt idő, s nem is olyan régen, amikor annak örvendeztünk, hogy év­ről évre mind többen keresik fel múzeumainkat, az ott lá­tottakkal. ki-ki a maga mód­ján, képessége, felkészültsé­ge szerint igyekszik bővíteni meglévő ismereteit. A mú­zeumok ennél ma már sok­kal többet tesznek. Például az egyre több helyen rend­szerré váló tárlatvezetéssel. A szakember értő — s főleg közérthető — magyarázata lé­nyegesen többet nyújt annál, mint amennyit az egyszerű múzeumlátogató „kiolvashat” az eléje tárt művekből, alko. tásokból. A szakember ka­lauzolásával már nemcsak a képet, vagy a szobrot látja, hanem korokkal és művészeti irányzatokkal ismerkedhet, értesüléseket kap az alko. tőkről, annak szándékáról, a megfogalmazás módjáról. Vagyis: a művészet közelebb kerül a tömegekhez, a töme­gek pedig « művészethez. És ezen kívül sok más lehetőség is kínálkozik. Hangverse­nyek, képzőművészeti vetél» kedők, művészekről, alkotá­sokról szóló filmek bemutatá­sa, ismeretterjesztő előadá­sok — mind.mind gazdagít, hatják múzeumaink program­ját. A FELADAT, AMELYET a közművelődési határozat meg. szabott, nagy, de nemes fel­adat. Célja: elősegíteni, hogy az emberek a szoctalianus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvo­nalon éljenek és gondol kódja, nak, a műveltség tömegmére. tűvé váljék. Ehhez jelent nagy segítséget a kis közössé­gekben végzett közművelő­dési tevékenység valameny- nyi formája. Prukner Pál Mai tévéajánlatiM 22.20: DON CARLOS. A televízió dicséretes vál­lalkozása, hogy egy-egy érde­kesnek ígérkező operai ven­dégszereplést. egy-egy jelentős művész fellépését megörökí­ti. kitágítja az operaszínpad nézőterét. Így lesz ez ezen a napon is, amikor az Opara közönségével szinte egyidő- ben gyönyörködhetnek Kónva Sándor, a magyar származá­sú operaénekes hangjában, játékában, a kiváló magyar közreműködők között. Verdi Don Carlos című operája 1865 és 1884 között többszöri átdolgozással érte el végleges formáját. Egy nagyszerű, klasszikus dráma találkozott ebben a műben Verdi zenéjében. Schiller Don Carlosa szolgáltatta a gondola­ti alapanyagot, amelyhez Ver­di zenei emberábrázolásának magasrendűsége járult. Az opera II. Fülöp, a sze­relmében csalódott, magá­nyos. öreg spanyol király ud­varában játszódik, ahol fia. Carlos és a szabadságeszmé­kért küzdő Posa márki állnak szemben vele. A szereposztásból: Don Car­los — Kónya Sándor, Fülöo király — Kováts Kolos. Posa márki — Miller Lajos. Erzsé­bet királyné — Moldován Ste­fánia. — Sz. F. — 4 NÓGRÁD - 1975. június 13., péntek A Váci Kötött pásztói gyáregységében, ahol félezer asszonyt és leányt foglalkoztat­nak, nagy gondol fordítanak a szakmunkásképzésre. Az idei tanévben 24 fiatal fejez­te be első évi tanulmányait a nagybátonyi Zsinkó Vilmos Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben kötő- és hurkolóipari konfekció« szakmában. A diákok a hét négy napját a gyár korszerű gépekkel felszerelt tanműhelyében töltik, ahol szakmájuk ..titkait” a gyakoriat- ban sajátítják el. Hídvégi Éva. Nyílra! Zsuzsa és Hídvégi Ilona, akik jövőre tesznek szak­munkásvizsgát, egy melegítő felsőrészének minőségét vlzsgálgalják. — fotó: Kulcsár —

Next

/
Thumbnails
Contents