Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)

1975-06-13 / 137. szám

lfalasztcastöl — uälasactäsig Jobb gépek, több alkatrész az aratáshoz A2 OKTATÁSÜGY A NÉPESSÉG ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT A KÖLTSÉGVETÉSI SS?* m ■SÜll&íi 10.2—I - jJfJ összetétele százalékban . Hí-(&■ ■<& V m-(Jóy Ü m mm mm KŐV Óvodák 137) AZ ÚVOOAK A FÉRŐHELYEK SZAMA------------1219 ________1 «zer A lsótoku oktatás 1974l^S%$;:^Í$: SÍ55Ü276 ......... a<ei S zakmunkás tanulok A BEIRT GYERMEKEK SZAMA----------------«247 „ ____________I mimt 1 971 1974 AZ ALTALANOS ISKOLAI TANULOK SZAMA 1971 Ko/éptoku oktatás Óvodás gyermekek az ovqoas r , L KORÚAK SZAZALEKAIAN Felsőfokú oklatas 397] Tanfolyamok Nevelőotthonok 1974 A SZAKMUNKÁSTANULÓK SZAMA 971-^p^^ÍW^l 72 1974­75 A KÖZÉPISKOLAI TANULOK SZAMA [374,5 91* ij 1971 72 «13211 3 ttíuisi 1 1973 mi*5 * 1 74 imÄ #<*r A FELSŐFOKÚ HALLGATOK SZÁM/ || SS. 3 M103 4 1971 72 1974 75 A Mezőgép Tröszt vállala­tainál az utolsó szakaszba ér- keztek az aratási előkészüle­tek. A terméskilátások bízta- tóak: a kalászosok azonban sokfelé megdőltek, az aratási szakemberek ezért nehéz munkára számítanak. Ennek megfelelően a műszaki előké­születeknél különös gonddal járnak el. Az 1,7 millió hektárnyi ka­lászos gabona aratását szer­vizszolgálat segíti. A nagy munka idején 150 szerelőkocsi járja majd a határokat, ahol szükség van rá. a helyszínen javítják meg a gépeket, kom­bájnokat. traktorokat. A vá1- lalatok 500 szerelőt állítanak az aratás ..kiszolgálására”. A megyei vállalati központok­ban a gépműhelyekben is úgy szervezik a munkát. hogy szükség esetén rövid idő alatt hozzáláthassanak az arató­cséplő gépek soron kívüli ja­vításához. N A telepeken, gépműhelyek­ben 36 000 alkatrészt és sze­relvényt újítottak fel. Azért ilyen sokat, mert számítanak arra, hogv a gépek a nagv igénybevétel miatt esetleg a szokásosnál hamarabb meg­hibásodnak. Több mint ezer felújított motor — kombájn — traktor és más önjáró gép — motor — van a telepeken a raktárakban. A Mezőgép Tröszt szerelői az aratásig 740 úi kombájnt állítanak munkába. Négy­százhatvan arató-cséplő gépet máris átadtak a termelőknek. Az eddiginél nagyobb teljesít­ményű kombájnokat 3—6 nap alatt szerelik össze. A gépek az átadás előtt szigorú mű­szaki ellenőrzésen esnek át. A berendezések jó részét a megrendelő gazdaságban a helyszínen állítják össze, és a tsz-ek szakembereit tájékoz­tatják a karbantartási és ke­zelési tennivalókról. AZ IDŐJÁRÁS mostoha ugyan, de ez mitsem változtat azon, hogy mindennap kö­zelebb kerülünk a mezőgazdaság egyik leg­nagyobb jelentőségű feladatához, a gabona­betakarításhoz. A napokban a nőtincsi egye­sített tsz szerelőivel váltott néhány szóból is kiderült: a mezőgazdasági dolgozók a ké­szülés csúcsfokán állnak. Ez azt jelenti, hogy várják a közeljövőben elkövetkező gépszem­lét, amely megadja a zöld utat a kombáj­noknak, arató- és szállítógépeknek a munka megkezdésére. Addig azonban még sok más feladatot el kell végezni. A felvásárlók azt mondták egy előzetes termésbecslés alapján, hogy a ga­bona gazdag termést ígér, az időjárás vi­szont az elmúlt évek egyik legnehezebb ara­tását. Nem szükségeltetik különösebb szak­értelem annak megállapításához, hogy ez a valóság. Aki a határban megtekinti a kalá­szosok tábláját, gyönyörködhet is, de kese­reghet is. Az egyik legismertebb termelő- szövetkezetben, az őrhalmiban, éppen a főút mentén látható: az út jobb oldalán a búza nagyon kicsi százaléktól eltekintve kemé­nyen tartja magát a viharos esőkkel szem­ben. Az út bal oldalán az árpa viszont úgy­szólván teljesen lefeküdt. Megyénkben a ka­lászosokra körülbelül ez a kép a jellemző. Az aratásra ennek figyelembevételével ké­szülnek a mezőgazdasági üzemeink. Mert minden nehézség ellenére a termés a mag­tárba kerül. Érsekvad kerten a szerelők meg­különböztetett figyelemmel, a szakértelem legteljesebb igénybevételével készítették fel a kombájnokat a munkára. Helyzetük abban különbözik sok más tsz-től, hogy gépeik vi­szonylag még jó állapotúak, korszerűek. De ez semmit sem változtat azon, hogy az utol­só csavarig átvizsgálják, kijavítsák azokat. Nehezebb a helyzet azokban a tsz-ekben, amelyekben a gépek korosabbak, elavultab- bak. Ott még nagyobb figyelmet kell fordí­tani a javításra, hiszen, ha addig nem, ak­kor már ezután sem vásárolhatnak új gé­pet. Az elmúlt évben Ludányhalásziban a szerelők mutattak szép példát arra, hogy az olyan gép is használhatóvá tehető, ameiyik már megszolgálta az árát. Minden rendelkezésre álló gépi erőt fel­sorakoztatnak a termelőszövetkezetek, hogy a termést időben, Szemveszteség nélkül be­takaríthassák. Az aratás sikere nem csupán a gépeken múlik. Annál inkább a munka szervezettségén, az emberek munkafegyel­mén, a hibátlan vezetésen. Utaljunk, ha csak néhány szóval is, egy korábbi időszak elke­serítő példájára. Esős év volt az is. A szervezésen múlott, hogyan igazodnak az időjáráshoz? Kiha&z­Van-e élet készülve nálják-e a kedvező napsütéses napokat? A tsz-tagok rendkívül nagy figyelemmel kísér­ték az időjárást, a termés érését, és min­den erőt arra fordítottak, hogy ahol és ami­kor lehet, arassanak. A vezetés — később kiderült, presztízsből —, nem volt hajlandó figyelembe venni a dolgozó emberek javas­latait. Ott pusztult a szem a sárban. Ennek nem szabad előfordulni! Óriási jelentősége van a tsz-ek egymás kö­zötti jó kapcsolata megteremtésének is a ga­bonabetakarítás sikere érdekében. Az elmúlt évi Szurdokpüspöki—Mátramindszent szer­ződésre hivatkozhatunk. Egymást segítették, a tsz-ek történetének legrövidebb ideje alatt és a legkisebb szemveszteséggel takarították be a termést. Ez az, ami az idén is szüksé­geltetik, annál is inkább, mert az időjárás szeszélyes, kiszámíthatatlan, a terméskilátás pedig biztató. Azt is a tapasztalat, igazolta, hogy hiába volt a jó gép, az aratás legkitűnőbb meg­szervezése, ha nem párosult ehhez a termés gyors átvételére, raktározására való felké­szülés. Az elmúlt évben külön intézkedéssel kellett a felvásárlóknak a Nyírjesben gyor­san egy hevenyészett raktárt felállítani, hogy a gabona fedél alatt legyen. Több ezer va­gon termést tárolni nem kicsi gond. Arra számít mindenki — termelő, felvásárló egy­aránt —, hogy minden rendelkezésre állá helyet a legteljesebb mértékben kihasznál­nak. A tsz-ek érdeke is a tárolás, tehát a magtáraikat bocsássák rendelkezésre a fel­vásárlóknak. Termést tárolni viszont csak szakszerűen, az előirt nedvességi fokon szabad. Az esős időjárás megkívánja a termelőtől, a felvá­sárlótól a szárításra való legteljesebb mér. tékű felkészülést. Vannak ezen a téren za- varó részletek. Ennek oka: a mindenáron való üzlet. Igen magas szárítási árat tűz­nek ki egyes szárítóberendezéssel rendel ke. zó tsz-ek. Példa van rá, hogy az egyik kö. zös gazdaság elnöke a felvásárlókhoz for. dúlt, hogy szárítsák meg a termést. mert azok azt tízforintos áron végezték. Közben ugyanez az elnök a szomszéd üzemnek har­minc forintért szárított, mivel rendelkezett ilyen géppel. Ez már tisztességtelen ver. seny. Ez nem előre viszi a gabonabetakarí­tást, hanem hátráltatja, és azon túl a másik, de szegényebb gazdaságot sújtja. A TERMÉS betakarítása népgazdasági ér. dek, mindenki felelőssége, de ezen belül a termelőüzem elsőrendű kötelessége. A fel­készülést az aratásra ennek jegyében kell el­végezniük. B. Gy. a Marson Az országos adatok mellett ben pedig 92 százalékuk szak­ít lakosság kulturális ellátása, rendszerű oktatásban ré&ze- műveltségi szintjének emelke- sülnek, désében mélyreható változás történt megyénkben is. Űj ál­talános és középiskolai tan­termekkel, úi óvodákkal, kul­turális és művelődési házak­kal gyarapodott a megye. Az 1974 75-ös tanévben 25 500 fő tanult a-megve 156 általános iskoláiéban. Egy tanerőre 16 tanuló iut. Az oktatás szín­vonalában bekövetkezett ked­vező változás eredményezte, hogv a képesítés nélküli pe­dagógusok száma ma már csak 11 százalék. A felső ta­gozatos gyermekek a két vá­Az oktatás területén a leg­nagyobb változást a közép­fokú képesítés megszerzésé­nek lehetősége hozta. Jelen­leg a megye 11 közét)iskolá­iénak 116 osztálytermében 259 tanerő 3865 nappali és 3047 esti-levelező tagozatos tanulót tanított. Igen jelentős volt az. hogy 1972-ben Salgótarjánban meg­kezdte működését a Pénzügyi és Számviteli Főiskola kihe­lyezett tagozata. Az elmúlt hetekben néhány alkatrészféle hiányzott a ke­reskedelmi raktárakból. Fő­ként importdarabokat keres­tek hiába a gazdaságok anyagbeszerzői, A Mezőgép Tröszt üzemeiben soron, kívül i intézkedésre megkezdték egyes alkátrészfélék gyártá­sát, úgyhogy időközben egész sor cseredarab lekerült a hi­ánycikkek listájáról. Vala­mennyi alkatrész gyártására azonban nem tudnak beren­dezkedni, ezért arra van szükség. hogy a gazdaságok kölcsönösen kisegítsék egy­mást a nagy munka idején, és esetenként házilag készít­sék el a kisebb alkatrészeket. (MTI) rosbam teljesen, a Grafikonunk itt is országos községek- adatokat ismertet. Mai art oU — mai emberek Közösen könnyebb... Fiatal ember még a sal­gótarjáni Szeles András. Alig üti meg a 36 évet. Fiatal ab­ban is, hogy alig hat éve lakja a várost, a Kazinczi utca 35. szám alatt. A Pécs- kő utca végén, az alsó és felső kavicsos környékén. Elöljáróban annyit min­denképpen el kell mon­daná még Szeles Andrásról, hogy elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, a Salgótarjáni Kohászati Üze­me« gépkocsivezetője. 1962- től tagja a munkásőrségnek, s 1966-tól a pártnak. — Korábban, míg Nagy- lócon laktam, az ottani ta­karékszövetkezet elnöke is voltam. Az elköltözéssel ezt a funkciót feladtam. Ügy erzem, eddig is benne vol­tam a közéletben, hiszen a közösségért, mindig szíve­sen dolgoztam... Közélet, közösség. Szeles András egyszerűen beszél ezekről a fogalmakról, hi­szen maga is tisztában van a jelentőségükkel. Évek óta ott találni a közéletben, s a tények bizonyítják: ed­dig is sokat tett a közössé­gért. Most egy újabb meg­tiszteltetés érte. Salgótar­jániban. az 5-ös számú ta­nácstagi választókerület­ben őt jelölték a körzet ta­nácstagjának. — Emlékszem, késő dél­után volt. amikor felkeres­tek. s közölték velem: tu­dom-e. hogy a környék la­kói engem akarnák a vá­rosi tanácsba tanácstagnak megválasztani? Mondom, hogy nem, de mindjárt azt is hozzáteszem, hogy forró­ság szaladt végig rajtam. Igaz. ismernek a környéken. De ennyire meg is bíznak bennem? — tettem fel ma­gamnak a kérdést. Aztán azt mondtam, hogy ha ez Így van, akkor rendben is van, én szívesen válla­lom. .. Eltelt néhány nap, amíg sor került a jelölő gyűlés­re. Szeles András pedig iz­gult. Izgalma a gyűlés kö­zeledtével egyre fokozódott. — Jólesett, amikor min­denki egyhangúlag mellet­tem szavazott. Helyeseltek az emberek, a választópol­gárok. Legtöbben azt mond­ták: jó lesz. mert fiatal, mert még sokat tehet a kö­zösség, a választókörzet ér­dekében. Én megköszön­tem az előlegezett bizalmat, de azt is elmondtam, hogy sokszor reggel öt órától es­te tízig is dolgozom, ke­vés az idő a tanácstagi munkára. Az emberek azt mondták: akkor is téged, magát jelöljük... Szeles András ma már megbirkózott a gondolattal, azzal, hogy a jelölő gyűlés után. vasárnap a szavazólap révén is megválasztják ta­nácstagnak. Azóta a terve­ket szövi. Valóban sok a ten­nivaló ezen a környéken. — Ha megválasztanak, a választás után minden csa­ládot külön-külön is felke­resek. Megbeszélem a la­kókkal, mit kell tenni, de azt is, hogy a választópol­gárok miben segítenek. Hi­szen közösen mindén kony­és egyéb kérdések A művelődnek-e a munkások ürügyén — ...Valamelyik nap érde­keset olvastam erről az Élet és Tudományban. — Ök mit mondanak? — Hogy a Mars-csatornák régi folyók, vagy jéggleccse­rek által vájt, igen mély képződmények. — Szóval, volt víz a boly­gón? — Igen. Talán most is van. — A fehér sipkák,..? — Igen. nyebb... Igaz, nehéz ez a körzet. Az utca nincs ren­dezve. Nincs közsművesít- ve. Kellene a csatorna, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsem. De akad itt más tennivaló is. Majd meglát­juk. .. Apám éveken át párttitkár, aztán tanácsel­nök volt Nagylócon. Amikor ezekről, a közéletiségről, ,a feladatokról. a gondokról váltottam vele szót, azt mondta: gyerek, próbáld meg! Belevágok. megpró­bálom az öt évet. Remé­lem, megszeretnek az utca­beliek. .. Biztosak vagyunk benne, hogy megszeretik. De az is biztos, ahogyan megismer­tük Szeles Andrást, hogy nem öt évről van szó! Somogy vári László — Márpedig, ahol víz van, életnek is kell lenni. Ezek szerint lehet, hogy van élet a Marson? — Persze. És tovább tart a párbe­széd, velem átellenben, a vasúti kocsi ülésén. Éppen Salgótarján-külsőn állunk, a Kisterenye felől jövő vonat érkezését várjuk, s amire be­fut a szerelvény, már a Vé­nusz hőmérsékletét taglalják útitársaim. lapot, megnézem. Robertson: A kereszténység története. — Néha unalmamban be­lelapozgatok öreganyám bib­liájába, — mondja leszállás után. — Aztán kíváncsi let­tem, hogy magyaráznak er­ről mostanában. A tanítónő., aki könyvtáros, ajánlotta ezt' még fel is írta egv cet­lire, nehogy elfelejtsem, mert nála nem volt meg. — Akkor ez nem is könyv­tári? Miért kellett ezt leírni? Kiváncsi voltam, mi a fog­lalkozásuk? Kérdésemre, mindketten azt felelték: bá­nyászok. Figyeltem még őket' s amikor összenéztek, lehet, ez bujkált a tekintetükben: „Ez az* hiszi, mi csak a munkáról tudunk beszélni?” Más, ugyancsak vonatos­történet. — Már hogy lenne! Az enyém! — húzza ki magát. Ismerősöm 54 éves, kovács. Még egy vonatostörténet. Két javakorabeli férfi nyüstöli egymást mellettem. — Bolond vagy! — hábo­rodik fel az egyik. — Ac3 az a gyorsulás négyzete. ’Nagy E egyenlő m-szer cé- négyzettel. Neked is tanulni kellett volna. Ismerősömet láttam az ab­lak melletti ülésen, elmélyül­teti olvasni. Jó vastag könyv volt nála, szemre, is tekinté­lyes, tartani is nehéz. Mon­dom' böngészte szaporán a sorokat — Elsőben még nem! — tiltakozik a másik. — Hát akkor, idefigyelj! Az Eínstein-féle relativitás­elmélet így szól: E=mc-’, ahol... k — Jó. jő, mondtad már...’ Miért kellett ezt leírni? Negyvenéves az egyik, a dolgozók esti gimnáziumának Nem olyan fegen beszél- elsőse, negyvenhárom múlt gettem vele, errol-arról. Va- nemrégiben a másik — ép- lahogy a. szórakozás is szó- pen érettségi előtt. Mindket- ba kerü.t, s kérdeztem, mit ten egy nemrég a megyébe szokott csinálni. települt gyáregységünk dol­- Hát tévézek, meg meccs- villanyszerelő és laka­re járok, egy kis ultizás, kis kocsma Vége a történeteknek, ame­lyeket azért volt érdemes — Könyv? papírra vetni, mert megtör­téntek. És a sok ultizó, fá- . ~ Ä! — húzta félre a radtan bóbiskoló, káromkodó, száját — kezembe nem ven- unottan cigarettázó, spicce- nék egyet sem. sen nevetgélő között. való­,, ... színű, a jövőben még inkább És most olvas. Elmélyül- megtörténnek, en, senkitől sem zavartatva. Ahogy odgli'a billenti a fedő- Karácsony György NÓGRÁD - 1975, június 13., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents