Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
1 Ünnepi könyvhét — „félidőben ' Mai Az 1975. évi ünnepi könyv- hé „félidejének” eredményeiről beszélgettünk Simkó Jenövei, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 353. számú Nógrádi Sándor könyvesbolt igazgatójával, Salgótarjánban. Országos adatok szerint, az átlagos évi könyvforgalom hazánkban 1.6 milliard forint. Eszerint valamennyi magyar állampolgár, a csecsemőket is számítva, évi átlagban öbb mint 150 forintot k'j'.t könyvre. Múlt évben több mint 7200 mű jelent meg hazánkban, csaknem 68 millió példányban. Az ünnepi könyvheti rendezvények ..félidejében” arról érdeklődtünk a Nógrádi Sándor könyvesboltban : melyek az eddigi legfontosabb tapasztalatok? — Valóban „félidőben” vagyunk — válaszolja az igazgató. — A könyvhét megnyitásától szerdáig a könyvheti forgalom 372 ezer forint volt. — Több mint tavaly? — Lényegesen több. Múlt évben az egész ünnepi könyvheti forgalmunk 400 ezer forint volt. — A „félidei” eredmény után. mire számítanak ez évben? — Ügy gondolom, az idei ünnepi könyvheti forgalmunk legalább félmillió forint lesz. S ezt örömmel mondom. — Milyen rendezvényekről szólhatunk? — összesen nyolcvan bizományosunk dolgozik üzemekben. iskolákban. Részben az ő közreműködésükkel, továbbá a tanács, az üzemi pártós szakszervezetek, az isko. laigazgatók segítségével 90 helyen tartottunk ünnepi könyvheti megnyitót. A Nógrád megyébe látogató írók író-olvasó találkozókon dedikáltak műveiket, így Kántor Zsuzsa, Czakó Gábor, László-Bencsik Sándor. — A megyei künyvünnep egyik eseménye számunkra a Találkozás című orosz— magyar nyelvű antológia megjelenése kemerovói és nógrádi költők verseivel, képzőművészek illusztrációival. Ezt az antológiát a Corvina és a Kemerovói Könyvkiadó közösen adta ki. Milyen az érdeklődés a Találkozás iránt? — Az ünnepi könyvhétre külön kirakatot készítettünk a Találkozás és a Nógrád megye története számára. Találkozás-kirakatunkban feltüntettük az antológia magyar, illetve nógrádi szerzőit, a dedikálás időpontját. A Találkozás című antológiában szereplő alkotók a könyvesboltban június 2-án és 4-én dedikáltak. Június 2-án Csikász István, június 4-én pedig Hann Ferenc és Végh Miklós. A Találkozásból „félideig” másfél száz példány már elkelt. — Legsikeresebb könyvekről még néhány szót? — örülünk, hogy a könyvhétre idén csaknem minden könyvet időben megkaptunk. Rendkívül kevésnek bizonyult például a Szép versek 1974. című lírai antológia, a Körkép ’75 novellaamitológia. a Rivalda 73—74 színműantológia, az Iró&zemmel 1974 Ezek már a megnyitás után hamarosan elfogytak. — Mi az, ami még kapható? — Természetesen. kitűnő művek kaphatók még. Most csak azokból említek néhányat, amelyeket igen sokan keresnek, s amelyekből a „félidőig” még nem fogyott e] minden példány. Sikerkönyv nálunk az idei ünnepi könyvhéten. többek közöt , a Nevető Parnasszus. Nagy László: Versek és versfordítások I— IV., Nadányi Zoltán: Körmenet. Weöres Sándor: Egybe- gyüjtött írások I—III., Váci Mihály: Százhúszat verő szív. Fejes Endre: Szerelemről bolond éjszakán, Lakatos Menyhért: Füstös képek, Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Soly- mosi Eszter, Németh László: Égető Eszter, Sánta Ferenc: Húsz óra — Az áruló. Merle, Robert: Malevil, Priestley, John Boynton: Jópajtások. Warren. Robert Penn: Vízözön. Rácz Endre—Bereczki Gábor: Észtország, D. Fehér Zsuzsa—Pogány ö. Gábor: Magyar festészet a XX. században, a Miért szép? kötelei, Nemeskürty István: Az magyar népnek, ki ezt olvassa, a gyermek- és ifjúsági könyvek közül például Zelk Zoltán: Száll az erdő. Móra Ferenc: Csicseri történet, hogy csak néhányat említsünk. — Sikeres forgalmat bonyolít le a salgótarjáni könyvutca is? — Másodszor rendeztünk könyvutcát Salgótarjánban a Centrum Áruház előtt. Kö- szönet jár a városi tanácsnak és a Centrum Áruház vezetőségének a támogatásért. Könyvutcánk hat egységből áll. Ide számítom a pavilont, s van három könyvsátor, két könyvasztal. „Félideig” mint- egv 80 ezer forint volt a forgalom. ez jó eredmény. Pedig közben-közben az időjárás is mostoha volt. Levelek a siralomházból Ember as embertelenségben Az ünnepi könyvhét legmegrázóbb kötetét tartja kezében az olvasó, ha fellapozza a 125 levél című könyvet, amely a második világháború európai ellenállóinak búcsúleveleit tartalmazza. íróik a legkülönbözőbb foglalkozást űző és a legkülönbözőbb életkorú emberek, férfiak és nők, fiatalok és idősek, akik egy lényegi dologban közösek: eszmeileg és érzelmileg, vagyis egész személyiségükkel szemben álltak a fasizmussal, vállalták az ellene való tevékeny harcot. Milliók estek áldozatul az esztelen barbárságnak, melyet fasizmusnak nevez az emberiség. Ez a szó, ez az eszme, az alapjain létrejövő uralmi rendszer születésétől fogva ellenszenvet, ellenállást szült a jó érzésű, gondolkodó emberekben. Legfőbb célként a megsemmisítést tűzték maguk elé. A 125 levél írói — osztrák, belga, bolgár, csehszlovák, dán, francia, görög, holland, jugoszláv, lengyel, luxemburgi, magyar, német, norvég, olasz és szovjet kommunisták, demokratikus érzelmű. bátor hazafiak ennek a harcnak szentelték életüket, s ebben a végleges harcban vesztették életüket. Áldozatuk — erről vallanak a kivégzések előtt a halálba való belenyugvással, de a világ szebb jövőjébe vetett hittel írt sorok is — nem volt hiábavaló. 1945. május 9-én megszületett az áhított, várva várt szabadság, a szövetséges hatalmak győzelme. „Tudja meg mindenki, hogy a németek alatt raboskodni rosszabb, mint bármi, amit a Bastille-ról mondtak eddig” — írja Pierre Rebiére, a 32 éves francia kommunista vasmunkás. Sokan nem bírták elviselni a legdrasztikusabb eszközöket felhasználó, a legaljasabb módszerekkel ■ végzett, félelmetes kínzásokat. — megörültek, öngyilkosok lettek, de nem vallottak a társaikra. Hitük, hogy igazságos ügyért harcolnak, egyenes emberi, erkölcsi magatartásuk töretlen és bámulatos erőt adott valamennyiüknek; még annak a 14 éves görög gyerekfiúnak is, aki azt írta: „Apu, Keszarianiba visznek, hogy kivégezzenek másik hét elítélttel. . . Nagyon kérlek, értesítsd az otthonukat. Ne szomor- kodjanak. Meghalok a Szabadságért és a Hazáért.” Frantisek Jirasek 25 éves orvostanhalgató, az illegális kommunista ifjúsági szövetség tagja fehérneműbe varr- va juttatta ki levelét a hírhedt prágai Pankráe börtönből. Leveléből idézünk: „November 7-e nagy ünnep volt nekem. A Forradalom évfordulója, rabságom kerek harmadik hónapja... Lélekben ett töltöttem az ünepeket Moszkvában, otthon, te melletted. Bízom a Szovjetunióban, és a leninizmus győzelmébe vetett hitem segít, hogy megőrizzem a kedélyemet.” Az eszme és a hit, a közösségi és egyéni érzések kristály- tiszta harmóniájáról, szétvá- laszthatatlan egymásba gyö- keredzéséről vallanak a kiragadott sorok. A megsemmisített ember győzelme ez az erőszakos halál felett. A magyar ellenállók sorában — a többi között — Alpári Gyula újságíró, Pataki István vésnök, Schönherz Zoltán mérnök és Goldmann György szobrászművész leveleit olvashatjuk. Schönherz írja: „Nem hal meg azért mindenki, akit a földbe tesznek. .. Munkámban tovább • élek. Tudom, hogy munkám nem volt hiábavaló. Ha még- egyszer születnék és újból élnék, akkor sem tudnék másképpen élni. Ahogy éltem, úgy is halok meg.” A kötet leveleit az olasz Einaudi cég páratlan értékű mártírlevél-gyűjteményé- ből és a Szovjetunióból Nagy Magda, aki maga is részt vett az antifasiszta ellenállásban, szerezte be, válogatta és fordította. Statisztikailag nem javított a leveleken; ez — úgy érezzük — méltatlan is lett volna a különböző képzettségű. idegrendszerű és lelkiállapotú mártírok emlékéhez, akik u'olsó soraikat a kegyetlen kínzatások után, a kivégzésük előtti közvei] en órákban írták... Leírták üzenetüket, azok számára, akik túlélték a pusztítást, és leírták nekünk, akik utána születtünk, hogy soha ne feledjük, hogy mindig emlékezzünk a szörnyűségekre. Mert — a jelenkor története is bizonyít — a rossz is tovább él, illetve élhet bizonyos társadalmi helyzetekben. A 125 levél memento — a világot felperzselő, II. világ- háborús pusztítás emlékezete. Memento: hogy sohase is. métlödhessék meg a borzalom. Ezzel a gondolattal ajánljuk a megrázó dokumentumkötetet mindenki kezébe. Sulyok László 35. Megkezdődött a munka, hogy az otthon valóban méltó legyen az úttörő névhez. Minden őrs külön- sarkot kapott, s azt nagyon szépen berendezték. A leányoknál Pintér Rózsi, Bakos Kati, Osgyáni Juliska, Makkai Klára, Jakab Rózsi stb. voltak az ifi- és őrsvezetők. — A fiúknál Budavári Pityu, Bertha Öcsi. Mustó Jancsi. Leto- vai Pityu és még néhányan. Pezsgő élet folyt. — Közben jártam a szomszéd bányatelepeket is és szerveztem. Bár tudtam azt. hogy a példa a legjobb szervező! Az úttörőruha legszükségesebb kellékeit beszereztük, ill. megvarrták a leányok és az édesanyáik. Készültünk az ünnepélyre és a fogadalomtétel- re. 1947. november 7-én letették úttörőim a fogadalmat és 1947. november 20-tól már hivatalosan is léteztünk. mert megkaptuk a működési engedélyt. A szép ünnepélyt követő vidám esten együtt volt az egész telep. A nagy család minden tagiénak ünnepe volt ez a nap. Zászlóinkat nem a templom tömjéné», misztikus félhomályában szentelték fel. hanem a keményarcú öreg és fiatal bányászok, a bányász4 NÖGRÁD — 1975. június 8., vasárnap tévéajánlatunk 17.15: Hetvenöt éves a magyar gyógypedagógiai oktatás. A 75 éves főiskolát főigazgatója, Illyés Gyuláné mutatja be, aki három éve áll az intézmény élén. A főiskola olyan pedagógusokat képez, akik hozzáértéssel foglalkoznak a lelkileg sérült, gátlásos, testileg vagy szellemileg károsodott gyermekekkel. Idetartoznak mind a beszédhibások, a mozgássérültek, hallásban, látásban gátoltak, vagy akiknek zavar mutatkozik szellemi fejlődésében. A műsorban megismerkedhetnek az intézmény múltjával, munkájával, érdekes kísérletekkel; bepillanthatnak a jövendő gyógypedagógusok előkészületeibe, például: hogyan állapítják meg a gyermekrajzból a gyermek szellemi fejlettségének állapotát. A filmet Borús Rózsa szerkesztette, operatőre Kocsis Sándor, rendezője Czigány Tamás. Illyés Gyuláné beszélgető- partnere : Győry György. Képünkön: jelenet „A CSÁSZÁR KÉMJE” című francia tévéíilmsorozat V. részéből. (Június 8„ vasárnap. 15.45 h.) édesanyák örömkönnye tette azt egy részévé a szabad, magyar égbolt ozatnaK. (Az öreg, kastélysaerű épület is megérdemelne egy emléktáblát — ahol az otthon volt —. az első bányászúttörők emlékére.) 1948. januárjában úttörő- csapatvezetőképző tanfolyamon vettem részt a' Szabadság-hegyen. A Mátyás király úton voltunk abban a csodálatos kastélyban, melyet Zamer- cev elvtárs — Budapest szovjet katonai parancsnoka — adott át az elhagyott gyerekeknek. s mely tulajdonképpen a nógrádi bányászok véres verejtékén épült fel, hiszen 1945 előtt Charta Ferenc báró bitorolta, az SKB Rt. mindenható ura. Innen hazajőve megszerveztem Rákóczi-telepen a megye első körzeti úttörő-őrsvezetö- képző tanfolyamát. Kistere- nyéről, Kisterenye-bányate- lepről és a környék még több bányatelepéről szerveztem a fiatalokat. A tanfolyam számára mindent biztosítottunk. Helye az iskolában volt. Az iskolák nevelői mindenütt segítettek. A tanfolyam anyagát, menetrendjét a kommunista párt megyei titkárával, Oczel János elvtárssal beszéltem meg, a régi oártszékház- ban (későbbi Szakszervezetek Megyei Tanácsának épülete), Tanévzáró a salgótarjáni zeneiskolában Ezekben a napokban vizsgáznák a Salgótarjáni Állami Zeneiskola növendékei. Mintegy 400 tanuló mutatja be hangszerkénti csoportosításban, hogy zenei készsége mennyit fejlődött. A 6. osztályos növendékek' külön hangversenyen, szülők és tanárok előtt is bemutatják, hogy a zeneiskolai osztályok elvégzése után hol tartanak. A tanévzáró ünnepi hangversenyre — melyen a hagyományok szerint minden hangszer búcsúzik az „óévtől” — június 9-én. hétfőn délelőtt 10 órakor kerül sor a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központban. A zeneiskolai beiratkozások és felvételi vizsgák a helyesebb tanszaki megoszlás és eredményesebb felvételi vizsgák érdekében úgy történnek. hogy 10-én csak a régi hangszeres növendékeket írják be, 11-én pedig az elő- képzős növendékek hangszeres elosztására kerül sor. A Mártírok úti Általános Iskola zenei tagozatos növendékeit 12-én várják a zeneiskolában, míg az új jelentkezők 13-án tehetnek felvételi vizsgát. Június 13-án, pénteken 17 órakor kerül sor a Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési központjában az 1973. évi „Vándor Sándor-szemlé- re” a munkás- és ifjúmunkáskórusok megyei találkozójára. Ezúttal nyolc kórus — a Táncsics Mihály Közgazdasági Technikum leánykára, a nagv- bátonyi 209. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet kórusa, a varsányi vegyesltar. a salgótarjáni pedagógus kórus, az MMK kamarakórusa. az egvházasgergei pávakor, a Széchényi Erkel 1 Ferenc .kórus és a salgótarjáni Bányász férfikar — lép pódiumra. A KÖ, TA szakembereiből álló zsűri a hangverseny útján jelöli ki azt az együttesi, amelyik a „Vándor Sándor-szemle” országos bemutatóján képviseli megyénket. Üt A Salgótarjánban immár hagyományossá vált nyári zenés hétfők sorozatát idén a városi szimfonikus zenekar nyitja. Az együttes június 16- án 19 órakor operettrészlel ékkel, klasszikus táncdarabokkal szórakoztatja a megyei művelődési központ előtti téren a. sétálókat. Műsor a gyermekekért Az „Egy üzem, egy iskola” mozgalomról, a szocialista brigádok oktatási intézmények patronálásáról már nagyon sokat hallottunk. A közelmúltban Szécsényben a kapcsolatok újabb formájával találkozhattunk. A művelődési központ művészeti csoportjai, meghívott szólisták, együttesek a nemzetközi gyermeknap alkalmából műsort adtak, amelynek teljes bevételét a község két óvodájának ajánlották fel, játékok vásárlására. Hogyan született meg a gondola'.? Hogyan állt öse®e a műsor? íme a közreműködők véleménye: Puszta Péter hivatásos zenész: Az utcán állított meg Csongrádi Ferenc, akinek az ötlete volt az egész rendezvény. Amikor elmondta, hogy miről van szó, azonnal igent mondtam. Takács Béla orgonista: Csak helyeselni tudom a gondolatot. Ha a járás más községeiből felkeresnének hasonló ügyben, azt hiszem, a „stáb” igent mondana. Csabai Csaba működési engedéllyel rendelkező énekes, akinek óriási közönségsikere volt, így summázta véleményét; Nagyon örülök, hogy egy ilyen nemes célt szolga, ló műsornak én is részese lehettem. Koppány Balázs: Engem két tényező vonzott, maga a cél, s közösség, amellyel a műsort adtuk. Miskolczi István, mint családapa csak annyit mond: Ilyen és hasonló műsorok, ban mindig a művelődési központ rendelkezésére állok. Merczel Erzsébet, a balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpad vezetője: Mikor a szécsényiek felkerestek, elmondták, hogy miről van szó, azonnal igent mondtam. Csikasz István, a balassagyarmati irodalmi színpad tagja: Családapa vagyok, egy ilyen célt szolgáló műsorban Szécsényben is szívesen közreműködöm. Kovács Márta tanárnő: Szeretem a verset, szeretek szavalni, ez a műsor is egy jó lehetőség volt erre. Ezenkívül még nagyon sokan részesei voltak az est sikerének. A Dinamit beat, együttes. Titanus tánczenekar, technikusok, szervezők. Tegyük hozzá, hogy a közönség színvonalas műsort kapott, ahol jól szórakozott. és ő engedélyezte az igazolványok kinyomtatását is. A kiképzésre jelentkező fiatalok (1930—34. évben születettek, de volt néhány idősebb is), nem ismertek akadályt. Gyalog, a hegyeken át (5—6 km.es utat megtéve) jöttek és minden foglalkozáson részt vettek. A fiúk mellett a lányok is ott voltak. Csak néhány nevet szeretnék megörökíteni a sok közül: Hatvani István (a 22. sz. igazolvány tulajdonosa, melyet mellékelek), és Fenyvesi György Kis- terenye-bányatelepről. Koj- nok Nándor, Garamszegi Zoltán Kisterenye községből és a lelkes kisleány, Némelh Baba. — Helyből Jusztin Ferencet említem, ki csapatunk legodaadóbb ifjúvezetője lett. Az őrsvezetöképző tanfolyam 1948. március 7-én fejeződött be. Ünnepélyes keretek között kapta meg igazolványát valamennyi őrsvezető. Ezek a lelkes fiatalok fő segítői voltak az úttörőcsapatok szervezésének. Egyre jobban erősödtek a bányavidék úttörőcsapatni. Kazáron és Mizserfán. 1948. május elején . voltam csapatommal kulturális rendezvényeken (Mizserfán a május 1-i ünépségén). Ez a szereplésünk példát is mutatott az alakulóban levő csapatoknak. Mindenki örömmel nézte vidáman daloló, kék nyak- kendős ú törőimti. — Itt em- ütem meg, hogy a rákócz.;- bányatelepi első úttörőcsapat fiú- és leáinycsoportjának megvan a fényképe családi albumunkban Ilyen fénykép, ill. dokumentum kevés található a megyében. A 48-as szabadságharc 100. évfordulója újabb indítékot adott a csapatok erősödéséhez. Ekkorra szétrajzottak — mint ír!am már — a kiképzett őrsvezetők is. 1918. tavaszán már megkezdődött a készülődés a bányász-úttörőcsapatok avatására, fogadalomtételére. Sorrendben a Kisterenye-bányatelep úttörőinek avatása volt az első. Itt Gárdonyi Aurél irányításával folyt a munka. Azután sorban következett Kazár, Mátranovák-bányateeo, Kisterenye község, Rónabánya, Jánosakna és Mizserfa- bányatelep úttörőinek avatása. Felejthetetlen napok voltak ezek. Több csapatot én avattam fel. az úttörőközpont képviseletében. Kisterenyén májusban zajlott le az első ifjúsági seregszemle. Emlékezetes ünnepe volt ez a fiataljainknak, az egész szénmedence lakóinak. Kudela József elvtá-s volt a szervező munka irányítója. de magam is so'"nt segítettem és a lelkes MA. DIS'ő^'e’Ve'"ttek. egvijt az úttörőkké’. Fenyvesi József (Folytatjuk)
