Nógrád. 1975. június (31. évfolyam. 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
A föld alatti gépmester — EGY KÖRLETEM van itt Kányáson, a szúpataki részen. Van négy nagy szállítószalag-berendezés, 1700 méter gu- np hevederrel. Ezenkívül 7 nagyobb kaparóberendezés. A kisebb munkahelyeken B-ka- parók. rázócsúszdák. Egy lengyel maróhen.ger is dolgozik a körletben. A három nagy száUítópálya végtelen köte- lű gépe is hozzám tartozik — sorolja Parádi Géza. a gépmester, csak úgy kapásból, ahogy gondolatban végigjárja a munkahelyeket. A víz nemcsak a bányászok- isak, a gépészeknek is gondot okoz. Sok gép. sok hibalehetőség. Ha délutános vagy éj- jeles vagyok, akkor az egész bányáért gépészeti,leg én felelek. Hiba. üzemzavar esetén nekem kell intézkedni. — Volt-e már ilyenkor nehéz helyzetben ? — Előfordult olyan eset — amikor még négy frontfejtés dolgozott —. hogy egyidöben 3 „beült” üzemzavar miatt. Természetes, ilyenkor az ember mérlegel és a legnagyobb teljesítményű frontra megy. A másik kettőnél azután telefonon irányítottam a munkát. Ilyet azért nem kívánok senkinek, egyetlen délutános vagy éjjeles gépmesternek sem. — Milyen létszámmal dolgoznak? A brigádhoz általában 15 lakatos tartozik. Szorgalmas. Igyekvő emberek, mégis úgy tartjuk, hogy a továbbképzés elengedhetetlen dolog nálunk. Sok az új gép, amit meg kell Ismerni, Itt volt például az F—6-os gép, alig ismertük, és már javítani kellett. Erre csak állandó folyamatos ismeretszerzéssel lehet felkészülni. Nem elég ám az, amit az ember egyszer megtanult, mindig több kell. — HOGY ÁLL ezzel a kérdéssel a gépmester? — Nézze, én 1949-ben kezdtem. A bányai műhelynél, a mai bányagépgyárban tanultam a lakatosszakmát. Később kerültem a bányához. Szék völgyön voltam csoport- vezető. Mi alakítottuk az első szocialista brigádot az akkori zagyva! üzemnél. Munka mellett elvégeztem a bányagépész- és villamost pari technikumot. Az embernek azóta is meg kell ismerni sok új dolgot, és ezt csak tanulással, ismeretszerzéssel érheti el. — Mongóliában is járt, úgy hallottam. — Igen, a nógrádi bányászbrigáddal. Izgalmas volt ez a feladat is. Ügy kerültem oda is, hogy a már elmondottak mellett megvan a vájárvizsgám, bányamentővizsgám is. Ott is sokoldalú feladatom volt. Két kompresszor. két generátor dolgozott. Villamosítottuk még a szomszédos mongol tábort is. Ami szak- mábavágó munka a bányához kellett, azt is elvégeztem. Voltam én ott tűzikovócs. meg gépkocsijavító is. Még volt egy társadalmi funkcióm is. én voltam a konvhabizottság elnöke. — mondja nevetve Parádi Géza. A mongóliai munka, oz ott- tartózkodás számára sok újat jelentett. Igazi élmény volt — ahogy beszélt róla. Tovább- tágult a látóköre. Olyan embernek ismertem meg, aki energikus, olyan, hogy mindig több ismeretre vágyik. Van még idő bőven erre is. Ahogy mondja. 42 éves és 25 éve dolgozik a szakmában. Bejáró Kámyás- ra. mert Rau-aknán lakik. A gépmester! beosztás mellett más elfoglaltsága is van. — Mindig volt társadalmi munkám is. Az ifjúsági szervezetben. később a szakszervezetnél. Bizalmi is voltam — mondja. — Most beválasztották a szakszervezeti vezetőségbe Ká- nvason. Milyen reszortot kapott? — AMIKOR a feladatokat, elosztottuk, a szervező titkári funkcióval bíztak meg. Azért erre nem voltam felkészülve. Olyan ez, hogy ezt is meg kell még tanulni, megismerni a teendőket. Ahogy már mondtam. az ember soha nem tanulhat eleget. Mikor technikumba jártam, akkor kezdtem el nagyon tisztelni a tanárokat azért, mert nekik mennyit kellett tanulni, hogy minket taníthassanak. Az meg valahogy kötelesség is. hogy amit tud az ember azzal segítsen másokat is. A bányában is így van ám ez a dolog. Ha egy műszakom kimarad, járom a munkahelyeket, mar új dolgokkal találkozom. Nyitott szemmel kell járni azért is, hogy időben észrevegyük és megelőzzük a bajt — mondja a gépmester. B. J. NDK turisták a szocialista országokban 1 A szocialista országok gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatainak elmélyülésével növekszik közöttük a turistaforgalom is. Az utóbbi években a Német Demokratikus Köztársaság csaknem minden ötödik lakosa valamely baráti országban töltötte el szabadságát. Az NDK utazási irodája 1975-re több mint egymillió utat hirdet a KGST-országokba, a legtöbbet már túl is jegyezték. Az ifjúsági utazási iroda 100 000 társasutazása is éppen olyan gyorsan betelt. Ehhez jönnek még az üzemek nyaraltatási csereakciói, a szakszervezetek által szervezett külföldi utak, hót végi utazások és a brigádok közös kirándulásai a szomszédos országokba. A nagy párbeszéd T<Y»IVili a na§y párbeszéd az or- J llv szágban!” Ezekkel a szavakkal jellemezte, igen találóan, egyik képviselőjelöltünk a választási nagygyűléseket. Valóban nagy párbeszédre hasonlítanak, amelyeken a lakosság minden rétegéből százezrek vesznek részt. Kimutatás készült arról, hogy a jelölő gyűléseknek hány hallgatójuk volt: 330 ezren voltak jelen ezeken a gyűléseken. A párbeszéd voltaképpen már akkor megkezdődött, mert nemcsak a jelöltek személyéről esett ott szó, hanem alkotó eszmecserék bontakoztak ki a lakóhely gondjairól, problémáiról. És ez az érdeklődés a jelölő gyűlések után sem lanyhult, sőt, azt lehet mondani, élénkült is. A választási nagygyűlések ugyanis még népesebbek, s a? itt elhangzó felszólalások igyekeznek még jobban tmegvilágítani a lakosság széles rétegeit érdeklő kérdéseket. Jóllehet, gyakran esett szó a napi, kis gondokról is — járdáról, parkról, tanteremről, óvodai férőhelyről, orvosi lakásról —, de ezek a mindennapi gondok szerves részei az országos fejlődésnek, mondhatnék: az országos gondoknak, s alkotó részei az általános politikának. A jelölő gyűléseken a választópolgárok mérlegre tették az eddig végzett munkát, de számba vették azt is, mit kell tenni holnap, meg holnapután. így gyűlt össze a sok-sok javaslat egy-egy képviselőjelölt útravalója- ként. A most zajló nagygyűléseken már sok elhangzott kérdésre felelet is érkezik, választ kap a község, a járás. Ezért is érdekesek ezek a párbeszédek, és ezért figyel rájuk az ország népe. Amiről itt szó esik, az a XI. pártkongresszus határozatából fakad, és egyik alaptétele, hogy az állampolgárok nagy több- sége a hatalom részesévé váljon. Mire is keresünk mi választ tulajdonképpen? Hogy a ma nyugalmának holnapi folytatása. életűnk további javulása, gyermekeink boldogulása, a lakosság sokrétű igényeinek kielégítése — és sorolhatnánk tovább — hogyan lehetséges? És mi lehet a válasz ezekre a kérdésekre? Az. hogy a fejlődés folyamán egymás után oldódnak meg gondjaink, hogy mindennek az alapja a munka, csak ez ad lehetőséget arra, hogy holnap jobban éljünk, mint ma, csak ez teszi lehetővé, hogy szebbé váljon körülöttünk az élet. A becsületes helytállás; mindenki tegye meg, ami tőle telhető a saját posztján. A nagy párbeszéd, amely most a nagygyűléseken folyik, sok-sok kérdésre feleletet ad. Ezeken a beszélgetéseken, vitákon, felszólalásokon nemcsak a fejlődés kerül szóba, ha. nem az is, ami ezt a fejlődést akadályozza, visszahúzza. így válik teljessé a kép körülöttünk: mit kell tennünk, merre kell tovább haladnunk. Ide tartozik a népfront által meghirdetett széles nemzeti összefogás. Ennek szellemét sugározzák a választási nagygyűlések is. A .. A .. 11 c T, A , I tehát körvonalazza a paroeszLCi programot is A prog. ram pedig nem más, mint amit a XI. párt- kongresszus meghatározott. Ennek megvalósítása ma az egész ország erőfeszítését, ösz- szefogását kívánja. És hogy ez az összefo. gás valóság, az lemérhető a lakosság érdeklődésének hőfokán is. Célunk nyilvánvaló: a szocializmus felépítése. És ezért a célért az egész nép együtt munkálkodik. Sáfrány Zoltánná és Réti Ferencné, a salgótarjáni Öblösüveggyár Gagarin Szocialista Brigádjának tagjai a félautomata pohárkészítő üvegfúvó gép munkáját egészítik ki. Az ő eredményes teljesítményeik is hozzájárultak ahhoz, hogy az öblösüveggyár mielőbb befejezheti a negyedik ötéves tervet. _ kulcsár felv. __ ^ zécsényi va Előbb Szalmateres, maid Endrefalva házai maradnak el. Aztán feltűnik Szécsény. a nagyközség, a járási székhely. A község határában termelőszövetkezet működik, s az elmúlt néhány év alatt új üzemek települtek ide. Kertes családi házak, modern társasházak, étterem, presszó, középiskolák. művelődési központ, mind az urbanizáció szele. Most vasárnap reggel van, a hatezernél több embert számláló község csendes. Az Omnia presszó — egyébként a község kedvelt szórakozóhelye — néptelen. Talán hárman-négyen ülnek a parányi asztaloknál, előttük gőzölgő fekete. — Mindössze ez a mai forgalom? — Ah. dehogy — tiltakozik a készséges, fiatal pincér. — Már volt egy IBUSZ-csopor- tom is. Meg a délutánok, az esték mindig erősebbek. Tegnap az étterem is kevés volt, annyian voltunk. Bál volt, idegen zenekar játszott. .. — Nincs most szabad időm. így aztán gondom sem arra, hogy töltsem el. — A kislány fiatal, szőke haja a vállát veri. A mama dolgozik a Dostán, ő csak segít neki, ha ideje engedi. Most felvételezik másodszor az egri tanárképző főiskolán. — Azért ha nívósabb műsor van a művelődési központban vagy az ifjúsági házban, csak elmegyek, —mondja. — Rendszeresek ezek az összejövetelek ? — Nem tudom — rázza hosszú haját — Én csak vendég vagyok... Régen jártam erre AzOm. «U* mögött új házak sorakoznak, Mondják, ahány épület, szinte annyi „érdekeltség”, állami, szövetkezeti és OTP-s, lakások. A ház előtt, ahol állunk, hat-nyolc gépkocsi: Skoda, Moszkvics, Zsiguli, Trabant. Néhány fiatalember javítja, takarítja a kocsikat, és közben ugratják egymást: a Trabantért hamarosan különadót kell fizetni, nehéz járműinek nyilvánítják, mert erősen rongálja az utakat. — Elmondaná, mit csinál ma? — A délelőtt elmegy a főzéssel. .. Délután beszédet írok. Az iskolában csapatvezetői gyűlésen értékeljük az évet. — A tanárnő, akivel szót váltunk, a Mikszáth iskola nevelője, az úttörőcsapat vezetője. — A tv, az mindig megy, bármit csinálok. Az idő kevés, az ember megtanul kétfelé koncentrálni... Ha rajtam múlna, megnyújtanám a napokat is. Szakosítón tanulok és hamarosan itt a szigorlat ideje.. — S ha több volna a szabad ideje, mire használná? — Lehetőségeink talán most már volnának... Most még új a kastélymúzeumunk. Sokan mennek óda is. Színház. néha hangverseny. .. Aztán van mindig olyan rendezvény, is, ahová mint nevelőnek illik elmenni... Még erősen benne vagyunk a déielőttben, de a bútorgyár esztergályosa. már hazafelé tart. Megállítjuk néhány szóra. — Nekem vasárnap is reggel ötkör kezdődik a napom. . Pontosan úgy, mintha munkába mennék. Van egy kis háztájim. A papáéknál meg szőlő... Ezzel megy el rendszerint a sízabad szombat, meg a vasárnap is. Ma is oda megyek, ha nem esik az eső... így aztán visszafordultam — mondja, majd az egészet megtoldja egy cinkos mosollyal, — Egy kis kitérővel az i gaz... — Az egyes volt a kitérő? — Egyesinek a buszmegállónál található, hétköznaponként az átutazóktól és a helyeiktől zsúfolt, füstös italboltot nevezik a szécsé- nyiek. — Nem megyek én oda, — tiltakozik önérzetesen. — Ha hiányzik az a féldeci, az Attila utca sarkán iszom meg... Tisztább, rendesebb hely... — Délután? — Évzáró van a felesége- méknél az óvodában. Megkért, segítsek, neki... Lesz úgy öt óra. ahogy végzünk. Estére rokonokat várunk, elbeszélgetünk. Aztán lefekvésig a tv.. . Elmegyünk a kastély előtt. A bejárati nagy vaskapu^tárva. Benn néhány látogató nézelődik. A templom előtt egészen közelről „látjuk” a vallás, gyakorlás szabadsagát. Az első áldozó fiúcskák, leánykák futnak kifelé, felszabadultan. Mellettem a postás kézbesítő lépeget. — Szegény kicsik is vannak bajban — szólal meg. —Volt hogy úgy jött ki a lépés, délelőtt az első áldozásra, dél" után még az úttőrőavatásra mentek.. . — Most is így lesz? — Nem hiszem. Most korábban megvolt az úttörőünnepség. Meg aztán azt hallottam a parókián, csomagot vittem oda — adja a bizalmas közlés , forrását —, hogy nincs annyi áldozó, mint tavaly volt... A művelődési központ előtt fiatalemberek népes csoportja. Benn zene szól, gyülekezik a matiné közönsége. — Szeretik a seécsényiek a filmet? — A jó filmet igenA . Nemrégiben kisfilmeket mutattunk be és utána ankét volt a rendezőkkel... Sokan voltunk és fél tizenegykor fejeztük be a beszélgetést. De játszunk olyan mozit is, amelyre csak szervezéssel tudjuk elhozni a közönséget. A diákokat, a szocialista brigádtagokat elsősorban — tájékoztat az üzemvezetőnő. — Egyébként a közönség? — Jó kilencven százaléka fiatal... Mutatja a júniusi műsort: Lányok az aknamezőn, Nem zörög a haraszt..Két amerikai, Onibaba... Szóval pontosan azok mint Salgótarjánban. A különbség mindössze annyi, hogy Szécsénybe kicsit később küldik el a kópiákat. — Most mit játszanak? — A matiné műsora a Ludas Matyi. — Mennyi jegy kelt el? A pénztáros néni számol: — Harminchat. A művelődési központban a könyvhét alkalmából mini- könyvkiállítás nyílt. Jó alkalom arra, hogy felhívják a figyelmet a könyvre, az olvasásra. Mellette a galéria, válogatás a kastélymúzeum anyagából. Kár, hogy mindkettőt zárva találjuk. — Szeretnénk minél több embert bevinni a házba. — A művelődési központ vezetője lelkesen magyaráz. — Itt tartjuk az iskolai előkészítőt, s szeretnénk a galériába hozni a rajzórákat is. Meggyőződésem, hogy az a gyerek, aki egyszer ideszokott, az akkor is idetalál, amikor felnő... Ez valóban így igaz. Csakhogy az már egyáltalán nem biztos, hogy a zárt ajtó a legjobb hívogató. — Kevesen vagyunk és sok a munkánk. Még szerencse, hogy nincs anyakönyvi vizsgánk, talán még az esketést is mi intéznénk — mondja enyhe iróniával. — Kiállítás, mozi, ankét a filmekről. Most már havonta jön a Déryné Színház. Vannak külön színházbuszaink, amelyek a környező községekből is behozzák az érdeklődő közönséget... A további lehetőségek legfőbb akadályának az anyagiakat említi. — Tudjuk mi azt, hogy a fiatalokat tartalmas, jó klubélettel lehet megfogni... Csakhogy míg mi azon törjük a fejünket, hogyan lehetne kevés pénzből nívós foglalkozásokat összehozni, addig a földművesszövetkezet létrehoz egy új, szépen berendezett, színes televízióval felszerelt, szeszmentes klubot... — Miért baj ez? — Ez önmagában tényleg nem lenne baj... Pénze van. lön szerencse... Csakhogy az az ifjúsági klub borkóstolóra „épül”. Később a művelődési központ mai programja kerül szóba. — A szocialista brigádvezetők vetélkedőjének járási döntője elmarad, mert a KISZ- titkárok és ' a tisztségviselők, a rendezvény tulajdonképpeni szervezői továbbképzésre utaztak Salgóbányára... — Sok az ilyen keresztbeszervezés ? — Akad néhány. Van itt esetenként egyszerre színházi előadás, mozi, meg fáklyás felvonulás is. Nagyon hiány, zik a községi művelődési felügyelő, aki koordinálná, irányítaná a munkát... A tanácstitkár mélyet szív a cigarettából és azt mondja: — Emlékszem, annak idején utolsónak kaptuk a művelődési felügyelőt és elsőként vették el tőlünk. Hogy miért? Én erről nem tudnék nyilatkozni, talán majd a megyén... Arról viszont igen, hogy feltétlenül szükség volna szakképzett, a művelődést jól értő emberre. A nagyközségi művelődési felügyelő státuszát a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának intézkedése szüntette meg. Pedig bizonyára sokat segítene abban, hogy a több szabad • idő nagyobb igénnyel, igényesebb művelődéssel járjon. Beszélgetések munkáról, művelődésről, a lehetőségekről, a változó életmódról. Észre sem vettük, hogy eltelt a nap. a községre ráereszkedett az este.
