Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám

Ceéxéltinh n szervezettről (8.) Közlekedés, posta és egy ellek Salgótarján eayik közúti1 baleseti góqpontja a Vöröst hadse.eg út és a Salgó út1 találkozási helye Ez rajta! van a Nógrád megyei, a sal­gótarjáni bal csati térképen is. A közlekedés bizítonsága ivzit kívánná, hogv a csatla­kozópontot a sarok belát­hatóságával tegyük baleset­mentessé. Czzel szemben mit csiná-J lünk? Bővítjük magas beru­házási költséggel a sarok­épületet és tatarozzuk a ci­pészszövetkezet saroképü­letét. Miért? Feltételezhetően ágiért, hogy szanálás esetén! magasabb kártérítési költsé­get kelljen fizetni. • A figyelem hiányára' vezet­hető vissza az isi, hogy a M-alimovszkij út újjáépítése­kor megterveztek a tervezők1 mindent (szennyvízcsatornát esővízcsatornát, utat. járdát stb.) csak. két dolgot nem terveztek meg: a Malinovsz- kij úti járda csatlakozását a Rákóczi úthoz, és a postai kábelek (telefon) csöveit és aknáit. Az egyiknek a.z lehet! az oka, hogy arra gondolt a tervező, hogy azt a fényso­rompó tervezésénél és kivi- teliez’sénél kellett volna' megoldani, vagy a Rákóczi úthoz tartozik és ezért kél sőbbi üftiem, A másiknál arra gondolhattak, hogy a tele- ion kábel csöveinek és aknái-! maik beépítése esetén túl 'hosszú ideig neun keVene fel­verni a Malinovszkij úti' 'járdát. i A Magyar Posta arról volt1 li ires, hogy1 a leveleket hiá- m.yos címzés esetén pontosan1 a lehető legrövidebb idői salat! kézbesítette. Ez a múlt. Majd jött érv bázlsinontó korszak, amikor Budapest—> Salgótarján, vagy Salgótar­ján—Ózd viszonylatban egy levél továbbítása 4—5 napot1 vett igénybe. Ezt már a Ma­gyar Posta is megsokalta éy az elmúlt év végén hivatalo­sam is bejelentette, hogy csökkenteni fogja a levelek kézbesítési idejét. ' Ugye milyen egyszerű szer­vezési fogás. A bázist le kell! rontani, hogy újra viszonyla­gos javulás kimutatható le— teyen. Általános szokás, hogy ad iemberek mindent a magiuto helyér akarnak vásárolni. Cipőt a cipóboltban, kenylereti a kenyérbo’tban-. post a bélye­get a postán. Ekkor éri al ics’alódás őket. i Két ízben megtörtént, hogy •a postám nem akart a postás kisasszony bélyeget adni. Az fegyik alkalommal a Salgó-í tarjára 1. postán jelentetté ki a kisasszony amikor 86i •db 2 Ft-os bélyeget kértem,' hogy nincs. Szívós magyar vagyok, •nem nyugodtam meg az egy­szerű elutasításban, hanem szándékos sértéssel a követ­kezőt mondtam: — Jó, ajkkon elmegyek a korcsma-hivatalba, hátha már ott árulják a bélyeget és nem a postahivatalban. A kisasszony jogos ~m. mérges lett a sértésé tűsért. és kért az előtte ülőtől bélyeget, hogy kiszolgálhasson. A másik eset, egy kis pos­tán történt, ahol a kisas­szony 80 darab 1 forintos bélyeget nem tudott adni az­zal az indokkal, hogy őcsak helyettesít. Amikor kértem, hogy ami bél vege van, ad ja ide, azt mondta, nem lehet, gondolni keli az utánam jö­vőre is. (azt nem mondta, hogy ne halmozzam. a posta- bélyte'get és ne feketézzek ve­le.) Figyeljünk csak bátran az ilyen munkára, az ilylen he­lyettesítésre is, tisztelt vezető elvtársak, ott a Postánál. A munkára való odafigye­lés nemcsak az alsó és kö­zépszintre, de felső és leg­felső szintre is kötelező. Sót a felsőbb szintéktől a példa- mutatás is mint követelmény elvárható. Így pl. komolyta­lan dolog a najpidíj rendezé­sének évek óta való elhúzó­dása. Ennek következménye az a liberalizmus, hogy Sal­gótarjánból Budapestre ki­küldetésbe már csaik egész napra mennek a dolgozóik, pedig azelőtt milyen szigorú­an vettük a kora délutáni órákban induló vonattal va­ló visszajutást azért, hogy csak fél naoldíj kerülhessen elszámolásra. Ugyanígy oda kell figyelni a munkára „fent” is. Nem tartunk előbbre a kapacitáskihasználással sem. A KNEB vizsgálatán, a KSH egyszeri és a KGM egy­szeri helyzetfelmérésén túl nem jutottunk, A vizsgálatok pedig a gépidő kihasználásá­ig jutottak el. Er. viszont a kapacitáskihasználás vizs­gálatának egv módja. A ka­pacitás fogalmának, kihasz­nálásának vizsgálati módsze­reinek meghatározására- szin­tén van ■ kormányhatározat, meghatározott felelősökkel és határidőkkel. Szóval van mit tennünk minden- szinten és területen a munkára való odafigyelés érdiekében. Kúti István Középkori leletek Pécs történelmi belvárosá­ban, a Janus Pannonius ut­cában, egy középkori épület maradványaira bukkantak. A török hódoltság előtt épült lakóház alapfalai pontosan az úttest alatt húzódnak, szem­közt a tudomány és techni­ka házával. A Széchenyi teret a székesegyház térségével összekötő utcában új csa­tornát fektetnek le az építő­munkások. s eközben a mar­kológép egy kemence darabja­it, . úgynevezett kályhasze­meket emelt ki a földből. Azonnal abbahagyták a mun­kát és értesítették a Janus Pannonius Múzeumot. Kováts Valéria régész meg­állapította, hogy a markoló­gép egy kőből rakott házat vágott keresztbe, az épületet — a leletanyag tanulsága sze­rint — a XV. században emelték. Sikerült feltárni a ház hat méter hosszú déli falát, amelynek vastagsága hatvan centiméter, alapjai a jelenlegi szinthez képest két és fél méter mélyen feksze­nek. A méretekből és a leletek­ből Kováts Valéria arra kö­vetkeztet hogy a ház közren­dű személy — polgár — la­kóháza volt. Kétszintes le­hetett, s ami megmaradt, az az épület alagsora: itt volt a konyha. Az, üszkös fadara­bok és a megfeketült kövek arra vallanak, hogy tűzvész pusztítót'a el a középkori pé­csi polgárházat. (MTI) Karác-ouy György: T^l •• 1 • // • / . Éjjeli őrjárat (3.) Bekanataeta a levest, de a bifsz'ekböl csak egy-két fa­latot evett. Túlsötötték, szá­raz volt, rágós, A sört iszo­gatta és olvasott. Az ajtó nyílására ösztönösen felné­zett. Egy férfi kíséretében a tolmácsiány lépett be. ügy tett, mintha észre sem vette volna őket: beletepnetkezett az újságba. — Helló! — hal­lotta a lány hangját. Felné­zett és biccentett. A férfi enyhén meghajolt felé és né­hány asztallal odébb leültek. Mintha skatulyából húzták volna ki az ürgét, — gondol­ta. Friss vasalás, makulátlan ing, egyazon szögben ágasko­dó díszzsebkendő-csücskök. merev tartás, csillogó cipő. Megesküdött volna, hogy az alsónadrágja is élésre van vasalva. Undorral nézett rá. Vajon mit csinálna a pasas, ha odamennék és pofánver- ném? Visszaütne, vagy előbb megigazítaná a nyakkendő­jét? Odaintette a pincért és fi­zetett. Ügv ment ki. hogy vissza sem nézett. A hall csendes volt. hallani lehetett, amin,t a ventillátor a vastag­ra dermedt meleget kavarja. Felsétált a szobájába', de a lány már nem volt ott. Elmosta a noharakat és a maradék itallal együtt, az asztalra tette majd zsebre du­gott kézzel megállt a szoba közepén. Nem tudta, mit csi­náljon. Ránézet a tévére, de eszébe jutott, hogy biztosan szó lesz Kambodzsáról, vagy Vietnamról. Márpedig erre a napra elege volt a háború­ból. Leült az ágyra és az új­ságot lapozgatta. Jóformán még el sem olvasta az első mondatot, amikor kopogtat­tak. — Herein! — szólt ki in­gerülten, és felült. A tolmácsnő lépett be. — Nem zavarok? — Nem. Dehogy is... Fog­lal i helyet. Belebújt a cipőjébe és ő is leült. — Vártál? — kérdezte a lány és fejével a két pohár felé intett. — Nem. Nem hittem vol­na. .. —- Az előbbi férfi miatt? — Nem. Csak úgy. Meg sem fordult bennem, hogy te is feljöhetsz ide. — Szóval, meglepetés. — Igen. Kellemes. Kérsz? — emelte meg az üveget. — Egv picit. Visszatért már a jókedved? Nem válaszolt, az italt csurgatta a poharakba. — Mondd! — nézett fel hirtelen. — Érzel még te va­lamit, átlóikor a látogatóknak a Sond.erkommandról be­szélsz? Amikor kinyitod a kre­matórium ajtaját? Amikor elsorolod, hogy alkalmanként hány emberrel végzett abban a helyiségben a B-Cyklon? A lány arcáról eltűnt a mosoly. Kemény lett, szinte ellensé­ges. — Minek képzelsz te en­gem? Felhúzható beszédbá­bunak? — Pillanatnyi szüne­tet tartott, de utána dőlt be­lőle a szó. Hogy ő is ember, hogy ő is minden alkalom­mal iszonyodik, hogy néha titokban sir. Mondani lehet, — gondolta, és visszaemléke­zett a lány kifejezéstelen ar­cára. Figyelte, de kimereví- tetten egy másik arc nézett rá. Hallani vélte a lány szenvtelen hangját: Hölgyeim és uraim, itt halt meg X-ből Y, a nagy zongoraművész, itt szenvedett és később meg is halt S-ből Z. a század e.gvik legnagyobb... Félbeszak ftotta. — Mondd! Mit csinált az apád n háború alatt? — Kínozni akarsz? — Nem. Csak kiváncsi va­gyok rá. — Katona volt. — SS? Magyar harckocsizok egy közös hadgyakorlaton, valahol Csehszlovákiában. A méptelen harcmezőn, já­rok. Semmi jele aimak, hogy ez a terület rövidesen a test­véri hadseregek közös had­gyakorlatának egyik helye lesz. Egy félholdnyi terep- horpasz pereméin huzalköteg- be botiok. — Vigyázat! — kiált rám valaki szlovákul. — Felrob­ban! A dombhajl&t- gerincéin fej bukkan elő a fű közül, a mes­terien álcázott fedezékből. Beugróm melléje. Megismerkedünk. A ke­mény szorítású. magas ter­metű, göndörszőke fiú Jenda Albrecht harcos. A csehszlo­vák műszaki katona két-há- rom hektárnyi terület rob­bantási felelőse. A közös had­gyakorlat küszöbön álló moz­zanatához a tüzérségi tüzet és a bomba becsapódásokat imitáló berendezés egyik ke­zelője. Körös-körül robbanó­testek lapulnak a földben. A huzalkötegek megrántása után azonnal bekövetkezik a detonáció. Irigylem Jendát. Innen, a harcmező közepéről nézheti végig a küzdelmet. Én pedig a többi újságíróval együtt madártávlatból, a kiielölt ma­gaslatról. .. — Nem maradhatnék én is itt? — kérdezem félig szlo­vák. félig orosz nyelven. A katona a vállapomra san­dít: — Így? Leveszem a zubbonyomat, saokámat és az árok aljára dobom. Zöld Ingünkben de­réktól váJIiig egyformának látszunk. — Csak aztán meg ne ijedjen! — figyelmeztet Jen- da. — Fölöttünk mennek át a csehszlovák harckocsik! És itt robbannak ... Szavait elnyeli a felettünk elzúduló repülőgépek moraj­lása. Jenda szakavatottan rángatja a különféle színű huzalkötegeket. A bomba- imitációk mennydörgés erejé­vel robbannak körülöttünk. Ezt követi a rakéta- és tüzér- ségitűz-előkiészítés. — Van gázálarca? — kiélt a fülembe Jenda. — Lehet, hogy vegyicsapást kapunk! Megrökönyödve intek ne­met. Vegyicsapást? Még csak az hiányzik! Igaz, gyakorla­ton vagyunk, mérgesgáz nem várható. De a gyakorló ve- gyianyag sem éppen kelle­mes. A szemet, torkot maró szúrós füst... Könnvelműség volt a harcmező közepére tönnöm. Mégicsak jobb len­ne. .. — Igen, az. Alezredes. — Értem, — babrált ujjú­val a térítőn. — Mit értesz? Semmit sem értesz! — kiáltotta a lány. — Nem az volt, akire gondolsz! Nem volt gyilkos! Pénz­ügyekkel foglalkozott és mindvégig ember maradt. Ér­ted? Ember maradt, nem Übermensch! Elhallgatott és lesütötte a szemét. — A csend szinte vibrált körülöttük. Übermensch, — ízlelgette magában a szót. — Übermensch. A lányra nézet, aki még mindig mereven fi­gyelt maga elé, és egyszeri­ben kényelmetlenül érezte magát. Tudta, minden ideg- szá lábam az lüktetett, hoev valamit elrontott. Hogy túl­lőtt a célon. Hogy túl ke­mény volt. Az utcáról egy autó el­nyújtott tülkölése hallatszott fel. — Ne haragudj! — simo­gatta meg a lány kezét. — Nem haragszom, — eme'te feil lassan a fejét. — Nem haragszom, — ismételte. — C««.k ne engem bánts! Ne mindanhyiunka't bánts! — Igazad van. Hiszen már ti semmiről sem tehettek! — mondta és a lány felé nyúlt.. Amikor kikapcsolta a mell­tartóját, tekintete a Rem’->- randt-reprodukcióra esett. És egv pillanatra úgy tűnt neki. mintha megelevenedne a kén, és folytatná útját az éj­jeli őrjárat. (Vége) Késő! Kelepcébe jutottam! A szélrózsa minden irányá­ból szűnni nem akaró, heves robbanások tűzbokrai zárják el az utat. Nincs menekvés! — Húzza be a fejét! — ki­élt rám Jenda. Máris a nyakunkon a tá­madó rózsaszínűek hadrend­je! Néhány méternyire fede­zékünk előtt csehszlovák fel" ségjelzésű harckocsik búk- kannak elő a por* és füstgo- moJyag mögül. Egyikük — szüntelenül tüzelve — eeve- nesen felénk tart. Lánctalpai fenyegetően csattognak a sziklás talajon. Jenda megragadja a karo­mat és a fedezék aljába ránt. Egymásba kapaszkodva. lé- legzet-visszafojtva lapulunk. A harckocsi dobhártyarepesz­tő morajlással csörtet át. fe­lettünk. Kődarabokat, földet, port és fojtogató fekete füs­töt zúdít ránk. A rózsaszínűek hadrendié tovazúdul felettünk. Lassan felocsúdunk, leverjük egy­másról a földet, a port. Meg­nyugszom. De mögöttünk újabb fenyegető dübörgés. A lengyel néphadsereg roham- lövegeinek csoportja közele­dik. ök is rajtunk gázolnak keresztül ? Szerencsénkre né­hány száz méternyire tölünk foglalnak tüzelőállást. Odafent szakadatlanul kö­röznek a harci géoek. Észak­kelet felől, a legtávolabbi dombhailatok gerincéről por- csíkok ereszkednek alá. — Jönnek a zöldek — ál­lapítja meg Jenda. — Harc­kocsioszlopok. — Most kö­vetkezik az igazi csetepaté! Ezekre a harckocsikra vár­nak a lesállásokba húzódott rohamlővegek ... Cakhogv tőlünk jobbra, jó­kora területen egyetlen lövés sincs. Azon a résen viszony­lag könnyen áttörhetnek a zöldek. Nyugat felől, az erdő mögül eddig nem hallott motorzaj köti le a figyelmemet. Hat­van-nyolcvan méternvi ma­gasságban óriási helikopterek népes köteléke közeleg. Olda­lukon szovjet felsógjelzés. Hatalmas rotorjaikkal por­forgószelet kavarva zúgnak át felettünk. Lejjebb ereszked­nek. Mit akarnak? Hirtelen ajtó nyílik a le­begő gépek hasán és az óri­ási helikootelerek potvogtabni kezdik a harckocsi elleni ak­nákat. Percek alatt befeje­zik a műszaki zár telepítését. A bombhajlatokról lezúdu- ló porfol vámból kibontakoz­nak a zöldek harckocsijai. Szétbontakoznak,' s egyre gyorsuló ütemben törnek elő­re. A rohamlővegek tüzet nyitnak rájuk. A harckocsikat támogató vadászbombázók vésztjósló vijjogással vetik magukat a rohamtövegekre. Ádáz bomba verés. Éles fáj­dalom hasogatja a dobhártyá­mat. Talpam alatt szüntelenül rerpeg a föld. Torkomat lő­porgáz fojtogatja, szememet füst marja. A fegyvereknek és a moz­gó harci technikának ebben a gigászi összecsapásában, eb­ben az aeél-motor-robbanó- anyag kakofóniában egysze­riben színre lépnek a ma­gyar néphadsereg páncélozott szállító harci járművei. És láthatóvá válik az ember. A harci járművek oltalmában magyar és csehszlovák kato­nák rohamoznak gvalogszer- rel. Minden tekintet ráiuk szegeződik. Hirtelenjében nyilvánvalóvá válik, hogv nem a félelmetes technikai eszközök. hanem a ..harc” poklában küzdő, gondolkodó, okosan, bátran cselekvő ka­tonák a főszereplők. Azok. akik az imént kiszálltak a harci járműveikből, és azok a ..láthatatlanok” is. akik az acélszömyek százait, ezreit uralják, irányítják és biztos kézzel győzelemre vezérlik. Azok, akik összefogotf erővel oltalmazzák testvéri országa­ink népeinek békéjét, bizton­ságát. A „harc” égen és földön, a szélrózsa minden irányában egvre hatalmasabb erővel tombol. Bertalan István Béla NŰGRÁD - 1975. május 14,, szerda 5 lllilllPi' Átkelés a szovjet és a magyar műszakiak által közösen épített pontonhídon. 1

Next

/
Thumbnails
Contents