Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-13 / 110. szám

Képernyő előtt Ibsen üzenete A zord észak, a fj or dokkal csipkéaett sziklás tengerpar­tok, végtelen jégmezők han­gulatát hordják magukban litten Henriik művei. Ib&er* a messzi Norvégia fia, mégist számos darabját magukénak* érzik világs.aerte. A nagysze4 rü éirámairó, aki rendhagyó módon, szinte a dilettánso-l fiiéval vetekedő szorgalom és kitartás árén jutott el iro-i idailmi sikereihez, a mi színi padaink/m is háztszerzőneki számított valamikor, akár­csak Shakespeare és Moli-i éré. A nőemancipéciőt sürgető! drámáit különösen gyakran (játszatták', igaz ugyan, hogy> 8 felszabadulás, utáni felújít tások, nálunk már nem ör-i vendtek átütő sikernek. Nó-i ra — talán valamikor ídősze- rű — problémája nyava Ír- pássá silányult. Szinte már csak at Peer Gytnt volt az a (iátszo't de na bök közül, amely időtjáülóan és osztálykülönb- ség nélkül hatott és. hat ma fis. a történelem viharai után. bekövetkezett strukturális ési társadalmi változások idején., fis. 1 Most vasárnap pedig egyt tolyan drámájával iskmerked- fitettünk meg Ibsennek. amei Ivet ugyan ritkábban, sőt rit-i kán játszottak magyar színi padokon, a> közönség saámá-t fa szinte ismeretlen újként) hatott, de amely élő, mai,> friss. Néha. arra keiltett gon-* dőlnünk., hogy ez a drámai egy mai szerző műve alki szói cializmussál átitatott lélekkel) kapitalista környezetbe tette ét történetét miközben ajel-i fiemeket, szituáoiőkat, prob-i ilémákat a mára aktualizálta) Pedig ez csak vakmerő kém Kötődés, hiszen Ibsen. — jót itudiuk — nem. volt szocialis­ta. Szerb Antal nagyon talá-í Jóan jellemzi a politizáló Ibi sent: .,Valami nemes amar-i ohm .híve volt, mint Tolsztoj, Nekik is az a hivatásuk, mint talán, az egész századi vésnek, hogy 'aláaknázzák! azt, ami korhadt és pusztui tóara érett, kíméletlenül Je* leplezzenek minden »életlaa- zugságot-, exorciíáljanaki minden »kísértetet** és utat készítsenek valami ismereti len új félé.” ,,A nép ellensége” kimon-i dbttan drámai probléma, da ugyanakkor ez a színpadira) kívánkozó kortfliktus élő) fennálló társa dölmi problé­mák hordozója is. Stock-) mann doktor hazakerül szü­lővárosába. amely nagy vm régzás előtt áll, minthoigyl három gaadagviv.ü gyógyfor­rást fedeztek fel és alkalmaz-i tak fürdővé. Csakhogy a vá-< ros urai, élén a polgármes- térrel, aki történetesen a. doktor testvére, takarékos­kodnak, a költségekkel, irigy-) Bégből1 és konoléságból úgy építették a csőhálózatot, hogy a közeli mocsár és Morten Kill (Stockmann apósa) bőr­gyára megmérgezite a kiváló gyógyvizet. Stodkmann vegy- vizsgálatok után rámutat al veszélyre. A város vezetői, azonban cinkosnak akarják megnyerni, mert a násy1 költségek é« ketesztendei jö- vedelemkiésési miatt nem akarják megbolygatni a für­dőt., arnelv a Város lakóinak/ is fellendülésit jómódot Ígérj Becsület és igazság k'erült üt «remiben, az * -m,árnnyal hazugsággal. Közben pedig, még ma sem kihalt kamé'e- onjellemek egész sora lep-! leződik le. ' A simuléköny kispolgár, elki szóban támogatésáróll biztosítja az igazságért har-1 coló Stockmannt, de a sa­ját érdekeinek kockázatát! látván, nyomban szembe is fordul vele. A nagyszájú, él-t forraidalmár újságíró, alki: at polgármester személyes megi jelenésére elfelejti nem létező meggyőzését. A polgármester) az öntelt és kiskirály vezető., aki a demokratizmus vattái jába tudja csomagolni nép-i ámító mákodyát és programi nek tűzi ki a helyi vissza! élések eltitkolását, s hatal-) ma érdekében klépes édes-l testvérét is eltiporni. A kapi 1 t all's ta após, aki játssza al tökkelütőttet, de a testvérek! konfliktusát arra használja! föl, hogy egy jobb üzllet neí ményélben féfláran fölvásá­rolja a fürdő részvényeit Persze, tisztességes ember is) akad a színpadon: a doktort családja és egy tengeri róka,) Horster kapitány, akik vtál-l dalnak mindent, meghurcoltál fást, állásvesztést, íétbizony-t talanságof az igazságért. 9 éppen ebben rejtőzik Ibsent mának is szőlő örökérvényűt üzenete: merjünk kiállni ad igazságért akkor is. ha azt átmenetileg áldozatot k/ívám tőlünk és családunktól. Hat állhatatos, bátor kiállásúin­kért hajszát is' indít ellenünk! a becstelen hivatal, amely* demagóg szavakkal megté-1 veszti1, magához édesgeti a' felületesen mérlegelő többsé­get. i A Katona József Színház kiválóan tolmácsolta ezt az üzenetet. különösen Kállai, Ferenc, öze hajós (a polgár-l mester) és Egri István (ha­jóskapitány) alakítása maradi emlékezetes. Kállai kifor­rott, eleven és éppen ezért! megrázó humanista férfifi- gurát él át. ő adna szerepé­nél és játékánál fogva, a d.s-! rab csúcspontját, szinte old nagyot alkot, mint nemrégi-t ben Gogol Revizorában, özet •nem megutáltatia, hanem; meggyűüölteti a hűtlen test­vér. a hamis és rossz, az ön­ző és minden ármányra haj­lamos vezető alakját. Hideg és rideg, szinte m^s boraon-' gunk tekintetétől. Ferit sze­repének tisztessége teszi ro­konszenvessé. A televízió pedig egy jó- szolgálattal ismét többet vég­zett, azzal, hogy műsorára fűzte ezt Arthur Miller által fölfrissített, s amíg gyarló gmberekl is élnek a földön, mindig aktuális drá­mát. | (b. t.) Mai tévéajánlatunk Néhány sorban tf Moszkvában me&nyflt a Szovíet Népek Irodalmának Könvvtára több mint százezer kötettel. X A KirffiTiában bányászott fél­drágakövekből jelentős tételt vá­sárolt a Szovjet Tengerhajózási Misztérium. A csodálatos szén- séfi-ű arasronitvirásrok*'* a hajók társalgóinak díszítésére használ­ják fel. X Minden efifves taltini lakosra 90 négyzetméter parkterület jut. 21.50: Magyar tudósok. Straub F. Brúnó akadémikus. A magyar tudósokat bemu­tató sorozat ezúttal Szegedre látogat, a néhány éve felépült, de máris nagy hírű szegedi biológiai kutatóközpontba. Az intézet főigazgatója, Straub F. Brúnó a műsor vendéglátó­ja. A professzor, aki Szent- Györgyi Albert tanítványa volt, színesen, érdekesen és közérthetően beszél saját pá­lyájáról, a biológia tudomá­nyának jelenéről, holnapjáról, a szegedi intézet életéről, te­vékenységéről. Európa egyik legkorszerűbb biológiai kuta­tóintézetének munkája rend­kívül szorosan összefügg a magyar mezőgazdaság (nö­vénytermesztés, állattenyész­tés) intenzív fejlődésével, leg­fontosabb problémáinak meg­oldásával. Egy különleges levél Alapismereti tanfolyam Nagybátonyban KI A MEGMONDHATÓJA, hogy naponként, hetenként hány millió levelet és levele­zőlapot továbbít a posta. Írunk névnapra, jókívánsá­gainkat fejezzük kt rokonok, ismerősök születésnapján, há" zassági évfordulóján. olvkor az is előfordul, hogy siaomo* rúSágban, gyászban osztozunk. A fiatalok és öregek írnak szeretetteiknek, sok-sok érde­kes, az élet bonyoiultsáeá- nak megfelelő gondolatot to* váibbítumk levélben. Mi. akik gyermekkorunkban megta­nultunk írni és olvasni ezt természetesnek tartjuk, nem is gondolunk arra, hogy mi­lyen nagy kincs birtokában vagyunk, milyen gazdagok let­tünk akkor, amikor tanító­ink megtanítottak a betűve­tésre. Ezek a gondolatok lutottak eszembe, amikor Fejes János­sal, a nagybátonyi gépüzem kooperációs osztályának veze­tőjével beszélgettem az üzem­ben működő alapismereti tanfolyam hallgatóinak vizs­gájáról. Azit már nem lehet­ne pontosan megmondani, hogy Szomszéd gy. István or­szággyűlési képviselőnek, az igazgatónak, vagy másnak ju­tott-e előbb eszébe az alap­ismereti tanfolyam szervezé­se. Tény az. hogy a gondolat megvalósítását — a közműve­lődési párthatározat nyomán —, tett követte, s a tizenhét Imfi-olvasni nem tudó ..ta­nuló” erdeményes. szervező-- munka után beült a vállala­ti iskolapadba. I ELEINTE HÚZÓDOZTAK, féltek attól is, hogy minden­ki előtt kiderül, kitudódik a „nagy szégyen”. A tanfolyam­ra jelentkezett hallgatóknak — a szokásos juttatásokon fe­lül — nem ígértek semmit a vállalat vezetői, csupán ecse­telték azt az örömet, szép érzést, amit akkor érzünk, amikor megtanulunk írni és olvasni, írásban is ki tudiuk fejezni gondolatainkat. A tan­folyam .külön érdekessége” volt, hogy a vizsgáikra való előkészítést nem pedagógusok végezték. Az ott dolgozó párt", szakszervezeti és gaz­dasági vezetők közül méha­nyán vállalták, hogv .képe­sítés nélkül” tani tarnak. A 17 jelentkezett hallgató közül a napokban 15 sikeres vizsgát tett. A különleges vizsga idején a vizsga elnö­ke. a vállalat igazgatóia és a „képesítés nélküli” tanítók ta­lán jobban izgultak, mint a hallgatók. Valóban dicséret Illeti az előadókat, akik tár. sadalmi munkában, az embe­ri érzésekre és értelemre hallgatva — a XI. pártkong­resszus tiszteletére — fel­ajánlásként a tizenhét közül tizenöt tanulót megtanítottak a legnagyobbra, a betűvetés­re. Fejes János kooperációs osztályvezető elmondta, hog* a hallgatók közül többen sze­retettjeiknek levelet írtak, nem dolgozatként, hanem „csak úgy”, miint a többi ír- nrolvasni tudó más halandó. A nehéz fizikai munkát végző emberek örömét a rí- porter sem tudja kifejezni. Igaz, néhány betű leírásánál egy szigorú tanítanám — a nappali tagozatos első, vagv második osztályban — talán csak elégségest adna. de az itteni elégséges akkor is ki­tűnő, nemcsak a tanfolyam hallgatóinak, hanem az elő­adóknak is. HA POSTÁS LENNÉK, a megírt első leveleket úrv bé­lyegezném le, mint az ünne­pi, évfordulós bélyegeket szok­ták, hogy jól látszon rajta a keltezés, mert az a nap a hallgatók életében a betűk, a művelődés birsalmába való belépést jelenti. —s-é NÓGRÁDI SZERZŐK A HONISMERETI HÍRADÓBAN A Honismereti Híradó leg­újabb száma (1974. 6. szám) három Nógrád megyei szerző írását tartalmazza. Czakó György salgótarjáni gimná­ziumi tanár Iskolai hagyo­mány és honismeret címmel ír a salgótarjáni Madách Im­re Gimnáziumban folyó hon­ismereti munkáról és tapasz­talatairól.' Dr. Schneider Mik­lós, a Nógrád megyei Levéltár igazgatója a négykötetes me­gyei monográfiával kapcsola­tos észrevételeit vetette pa­pírra. Többek között így ír: . .Olyan mű született, amely teljes mértékben betölti hiva­tását, megbízható, jó összefog­lalót ad a megye történetéről, ugyanakkor számtalan adalé­kot szolgáltat a különböző helységek történetéhez is és ezzel eredményesen szolgál­hatja a honismereti mozgalom célkitűzéseit is.” — Itt hívnánk fel/ a Nógrád megye története iránt érdeklődők figyelmét, hogy a monográfiát a salgótar­jáni Munkásmozgalmi Mű. zeumban még beszerezhetik, gazdagítva ezzel helytörténeti gyűjteményüket. Leblanc Z'soltné, a megyei levéltár munkatársa Lengyel Dénes Irodalmi kirándulások című művét méltatja, amely a Tankönyvkiadó gondozásában került az olvasók elé. Salgótarjáni siker as országos tanulmányi versenyen Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, vala­mint az Oktatásügyi Minisz­térium által meghirdetett or­szágos jubileumi építőipari tanulmányi versenyen a sal­gótarjáni Madách Imre Gim­názium és Szakközépiskola 15 tanulója vett részt. A döntő­be egy tanuló — a negyed­éves Albertus Gyula — ju­tott. Szereplését szép siker követte. A 34 döntőbeli részt­vevő közül az ötödik helyet szerezte meg. A szakmai bí­ráló bizottság külön kiemelte kiváló rajzkészségét, s azon a véleményen volt, hogy a könnyűszerkezetes építés) móddal megoldandó tervezési feladatot ő oldotta meg a legjobban. Albertus Gyula egyébként ezzel a szereplé­sével felvételi vizsga nélkül jut be a műszaki egyetem építészmérnöki karára; azzn! a feltétellel, hogy sikerei érettségi vizsgát tesz, Diákok az építkezéseken A mongol közép- és felső- oktatási intézmények mint­egy 5000 diákja jelentkezett eddig, hogy a nyári szünidő­ben mezőgazdasági építkezé­seken szeretne dolgozni. Mongóliában hagyományos­sá vált. hogy a diákok véd­nökséget vállalnak a mező- gazdasági építkezések felett. Minden évben fiúk és lányok ezrei utaznak vidékre, hogy segítsenek az új vállalatok, iskolák, óvodák stb. felépí­tésében. A legutóbbi három évben az ország mezőgazda­sági körzeteiben több mint 300 űj létesítmény épült fel a tanulófiatalok közreműkö­désével. Tavaly több mint 4000 középiskolás és egyete­mista dolgozott a vidéki épít­kezéseken; munkájuk értéke elérte a 3,4 millió tugrikot. ART KINO MŰSOR I ŐSZ FERENC: | (Kisregény) 20. — Ez,) szere iné maga! —i sziszegte gyűlölettel a nő. — Ém is azt hiszem, hogy az oroszok jönnek — mond­ta Rozgonyi. — Fel ke lene készülni rá... Arra gondol! lám, hogy.... I A mondatot nem tudta be­fejezni. A folyosón nehéz leptek döngtek és a kanyar-) ban megje’ent néhány kato­na. Porosak, kormosak vol­tak. egyiki'lknek vérzett az' arc-i Hamarosan feltűnt mö- eö'tük S:Tnó. Épp olyan sáp- kát viselt, mint a katonák 1 szőrmés volt és egy vörös! csi’lag fénylett rajta... 1 Simó Eötvösék pincéjének! az ajtajához lépett. Kinyi-) tofla az ajtót: • — Tovaris... Itt... Nyem-i ci . A németek, a nyilasok rii Boten lestek [kifelé. Csak! Túszeahy ült Krisztina ágyáni é*i fel sem nézett. Az oroszoki kihajtották őket a pincéből.! Tószeghy utolsónak lépett ki) az alton. — Nem hiszem, hogy vala­ha is találkozunk... — szólt r ' oz. — M'ndent köszö- i 1 m-gának Rózsikra... Rózsi szeme könnyes lett. Furcsa látvány1: egy síró nőj amint még mindig határo­zottan markolja a géppisz­tolyt. — Ez a lány, akiről me­séltem — fordult Simó aa egyik katonához. A katonai szovjet egyenruhát viselt, do magyarul beszélt: — Derék... Azért most már leteheti azt a fegyvert — mondta mosolyogva. Két fiatal szovjet katona össze! szedte a németek fegyvereit és felvitték az udvarra. — Mi Ikim.ehetünk? — kér­dezte Welvoda. — Nyugodtan — felelt a szovjet egyenruhás magyar. — Kéremszépen — lépett hozzá Weivoda. — Nem kap­hatnánk valami (rást arról, hogy ez a ház milyen hősie­sen viselkedett. Mi német és nyi’as foglyokat ejtettünk.. . A többiek Is előbújtak a pincéből. Rozgonyi odalépet a katonához: — Doktor Rozgonyi — nyúj­totta a kezét. — Bálint János — mondta a szovjet katona. — Hol csatlakozott hozzájuk az elvtárs? — kérdezte Weivo­da. — Sztálingrádnál... Mivel én a Szovjetunióban élek 25 éve. — És így tud még magya­rul? — álmélkodott Rozgonyi. — Ugye elintézi nekünk azt az írást? — kérdezte Weivoda. — Nem lesz szükségük sem­miféle írásra — mosolygott Bálint János. — A maguk számára véget ért a háború. A szovjet katonák nem oszto­gatnak érdemeket, mint ahogy a vétkeket sem ők lógják szá­mon kérni... — Gondolja tiszt úr, ne ha­ragudjon, nem ismerem a rangjelzéseiket — mondta Rozgonyi —, lehetőség nyílik ezután a demokratikus pártok megalakítására. — Elkéstek vele — mondta Bálint János. — Debrecenben már megalakultak a pártok és dolgozik az új magyar kor­mány. . — Nem csak kommunista párt van? — kérdezte Weivo­da. — Természetes, hogy nem... — mosolygott Bálint. — Nem is tudom hány párt működik... Az az érzésem, hogy több Is mint amennyi kellene — mo­solygott. aztán elindult kife­lé. Simó egy kicsit lemaradt a többiektől. Feleségének egy kocka alakú kenyeret adott és megsimogotta: — Remélem most már nyu­godt vagy... — Egyáltalán nem vagyok az! Miért nem maradsz itt­hon? Mikor lesz már olyan világ, hogv nem kell izgul­nom érted? — Nyugodj meg szívem... Az elvtársak átvisznek majd a pesti oldalra. Ott már meg­alakult a párt... Megcsókolta a feleségét, majd Rózsihoz fordult: — Maga pedig megvár en­gem. Célunk van magával... — mondta és a szovjet kato­nák után rohant... A ház lakói megrohamozták a lépcsőfeljárót. (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1975, május 13., kedd Nagyítás Az 1967. évi cannes-i fesztivál nagydíjával kitüntetett színes angol film felújítása Rendezte: MICHELANGELO ANTONIONI Főszereplők: DAVID HEMMINGS, VANESSA REDGRAVE, SARAH MILES Bemutató: Balassagyarmat, „Madách" Filmszínház V. 14. Salgótarján, „József Attila” Filmszínház V. 16.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents