Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-11 / 109. szám
Utolsó csengőszó BÚCSÚ AZ ISKOLÁTÓL Tegnap, a délélá'fi órákban a legtöbb helyen még az időjárás is kedvezett megyénk csaknem ezer balle gó középiskolásának és ünneplő rokonaik c zreinek: elmaradt az eső ezekben a kedves, megható percekben. Felberregtek az iskolai csengők. A búcsúzó, búcsúztató szavakat hallgatva bizonyára legtöbb végzősnek a nagy erőpróba, az érettségi járt az eszében, vagy még előbbre, az egyetemi-főiskolai felvételiig, a leendő munkahelyig szaladtak gondolatai. A Táncsics Miháiy Közgazdasági Szakközépiskola 123 érettségi előtt álló diákjából például 33-an jelentkeztek továbbtanulásra, a többieknek jórészt már biztosított az állása. A Stromfeld A.urél Gépészeti és Gépgyártástechnológiai Szakközépiskola 104 végzősének fele munkába áll, fele a tanulást folytatja. Immár a második építőipari szakközépiskolai évfolyam megy ki a Madách Imre Gimnázium és Szak- középiskola falai közül. A búcsúzó fiataloknak még egyszer részük lehetett iskolájuk régi, avagy most alakuló hagyományában. A Madách 110 negyedikese névadójának szobrát koszorúzta meg, a 124 végzős bolyaista a felszabadulási emlékműhöz járult. Hagyományos a Bolyai-napok záróakkordja. a színes ballagási ünnep. A rétsági gimnázium harminc negyedikese a tantermek végigjárása után a Szabadság emlékművön helyezett el koszorút. Új hagyomány teremtődik a salgótarjáni gépipariban: igazgatói és nevelőtestületi dicséretet alapítottak — idén összesen 16 diák részesült ebben az elismerésben, melyet a kibocsátó okmányok is megörökítenek majd. Az ünnepi köszöntőket hallgatva, a gondolataikba merülő, meghatódott lányok-fiúk ar. cát nézve mindnyájan egyet kívánhatunk: emberséggel, hittel, jó munkától fizessék vissza ezek a fiatalok szüleik, tanáraik törődését, fáradozását. Kívánunk jó eredményeket az érettségihez és az elkövetkező feladatokhoz Ballagnak a jövő ipari szakemberei és gépészmérnökei a fennállásának 25-ik évfordulóját a kö. zeli napokban ünnepelt salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgyártástechnológiai Szakközépiskolában. Három osztályban közel száz diák fejezi be tanulmányait az idén a balassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskolában. A végzősök egy része egészségügyi, mig a többiek mezőgazdasági gépszerelő-képesítést kapnak záróvizsgájuk után. I ŐSZ FERENC: | I (Kisregény) 19 Krisztina többé nem szólalt meg. Néhányat rebbent még a szeme, aztán megnyugodott. Tószeghy felállt a halott lány mellől és a szülőket kereste. Azok még mindig a vizeshordók mögé bújva reszkettek. — A lányuk! Nem értik? Meghalt Krisztina! — És nemsokára mi is kö" vetjük őt szólalt meg Erzsi, — A szomszéd házban levő németek biztos meghallották a lövöldözést. — Végünk van! — sikított Melanie. — Maguk a hibásak, mert maguk lőttek rájuk. — Ettől nem keli félni. A németek valamennyien lebúj- tak a csatornákba, így próbálnak elmenekülni a hegyek felé. Ezalatt Simó és Rózsi a földszinti lakásokból kihordott bútorokkal el torlaszolta a oince szellőzőjét. Tószeghy megrugdosta a pince vasajtaját és németül kiabált be: — A német csapatok elmenekültek. Maguk foglyok, de semmi bántódásuk nem lesz, ha a kinyitott ajtó résén kiadogat,iák fegyvereiket. A felszólítás úgy látszik kijózanította a németeket, mert a szűk ajtónyíláson, sorra dobálták ki géppisztolyaikat. Utána újra rájuk zárult a ne- téz vasajtó. Közben visszaérkezett Simó. Tószeghy odalépett hozzá: — Nos, kedves Simó úr, most már dönthet a sorsom felöl. — lassan megfordult és leült a halott Krisztina melle. — Álljon fel! — kiáltott rá Simó. — Azonnal szerezzen egy civil ruhát, mert ha az orgszok ebben a mundérban megtalálják, hiába magyarázom nekik, hogy magának végül is azért megjött az esze. A magyarázkodás mar csak azért is nehéz lenne, mert bár egy nyelven beszélünk, egy szót sem tudok oroszul. — Ne haragudjon Siirnó úr1 felelte Tószeghy. — Én ezti nem tudom megtenni. Nem öltözöm át civil ruhába. AnJ nak idején esküt tettem ar-1 ra. hogy. .. Simó elvörösödött: — Én marha! Sejthettem volna, hogy a maguk fajtája: nem változik. Hát így is jó. Tószeghy testvér. Most pedig; induljon előttem!... Gyerünk! pince ajtaját! — dobta oda a kulcsot a lánynak. Rózsi, látta, hogy minden vita hiá-t bavaió lenne. Kis rést nyitott az ajtón. Simó fegyvere azi ajtónyitásba irányult. — Lóduljon a testvéreihez: — mondta Tóezeghy nek... — Csak egyet kérnek —1 fordult a zászlós Rózsihoz. —• Temessék el Krisztinát!. .. — Aztán belépett az ajtón... — A pincéből senkit ne engedj ki. Akárhogyan kö-1 nyörögne is — mondta Simó. — Én kimegyek az utcára- Három házzal odébb, állító-1 lag már oroszok vannak... Rózsi bement a pincébe. Mindenki egyszerre kezdett beszélni.. Rózsi béketűrően hallgatott. Csak akkor mozJ dúlt meg, és emelte fel ai fegyvert,, ha valaki az ajtó-1 hoz közeledett. Közben odakint besötétedett. Február 12. naoja volt. Egy lövés sem hallatszott, a c*»n.de+ csak a ház pincéjébe zárt katonák doröm bökése törte rroeg, — Engedje ki őket. hadd, meneküljenek . . Azok is emberek — mondta az egyik lakó. .. — Rózsi, nyisd ki a fogoiy4 NÖGRÁD — 1975. május 11., vasárnap Elkészültek a tablóképek is. A pásztói gimnazisták kézjegyükkel látják el a majdan kedves felvételt, így adják egymásnak emlékül. Diákévek végén.;. Kovács Ágnes Kisterenyén járt gimnáziumba, az ünnepségen nagyszülei köszöntik.. Szécsényben, a Mezőgazdasági Szakközépiskolában is száll a bú. csudái. Gordos Ilona, a szécsényi Nógrádi Sándor Gimnáziumban szerez végzettséget. Örül családja az iskolai eseménynek. Mai tévéajánlatunk hozni. A lap kiadója és srcerRózai nem felelt. De elha-j tározta, hogy ha alkalma nyílóik rá, Tósaeahyt kiengedi. Simó nagyon dühös lesz, de nem baj... Kemény em-t bér ez a Simó, — gondolta Rózsi —, csak tévedhetetlen-: nek hiszi magát. Igaza van a nagy igazságokban és ettől úgy elvakul, hogy nem tud a részletekre felfigyelni. I Rózsi gondolkodva nézte a lia,kokat, és közben magábanl Síméhez beszélt: 1 — Ide figyelj te nagyokos * Ea-jc itt az ellenségem.'*. —'• ahogyan te nevezted tikét. De gondoltál-e arra. hogy ezek megmaradnak. Velük: kell tovább is élnünk, és! nem csukhatjuk valamennyit! börtönbe. Te meg el akarod vadítani valamennyit, még. azokat is, akikben látszik! valami hajlandóság, hogy! vagy gyávaságból, vagy őszinte kedvvel, segítsenek... Rózsi tudta, hogy mindeze-1 két soha nem tudná hangosan elmondani Sóménak. A. férfi határozottsága, beléfoj,-: tóttá volna a szót. Az utcán újra kelepelni: kezdték a fegyverek. Hosszú! sorozataik ugattak, aknák robaj« rázta meg a házat. — Kezdődik! — csillant fel: Melanie szeme. . . — Tudtlam h onv v iss7. H i önnek. — Jönnek a nya vaját.! Három házzal odébb már az oroszok vannak. A németek a csatornákon át akarnak kitömi a budai hegyek télé. ..' (Folytatjukj 20.15: Ibsen—Miller: A nép ellensége. Színmű, a Katona József Színház előadásában. Ibsen, színművét mai színipia,dra alkalmazta Arthur Miller,, — hirdeti a színlap. S valóban a világhírű Miller csak formai-technikai váltó zásic'ka ti eszközölt Ibsen drámáján. A történet főhőse a sokl nélkülözés után szülővárosába fürdőorvosnak visszakerült Steck.mann doktor, aki azt. gyanítja, hogy a város, gyógyvize fertőzött — s ezt a gyanúját, a helyi sajtóban is nyilvánosságra akarja keszloje eleinte támogatják! SÍ ookmannt, de végül az orvos fivére, a város polgármestere mellé állnak, aki cáfolja, hogy a v/z fertőzött lenne. A doktor ezután előadásában. akarja elmondani fei;t?c!ezés.ét. de a lapkiadó AsJaksen gtz előadást nép-, gyűléssé változtatja és a doktort, a nép ellenségévé myV. < vánitlatják. A fürdő részvé-* nyei értéküket vesztették. A doktort véleménye megváltást? tárára akarják rábírni — de ö kitart igaza miel’ettl ha ez mell ültetéssel, sőt bántalmazással jár is.
