Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-10 / 108. szám
/ Czinke Ferenc; Hommage a Radnóti I'm liij Osztrov: napja katonádé A háború véget ért. Este- — Lőnek — felelt a kato- — fordult ismét a í úé köd és aprószemü eső na. — már kétszer próbáltak hoz. hullott. Csendes, ráérős eső, lelőni... pedig már béke van. Felemelte a pisztolyát, belefolyt a tankok nyílásaiba, Ez így szándékos gyilkosság! nem lőtt. a halott katonák arcáról le- Nem így van. százados elv- — Még nem volt elég a mosta a sarat és a vért, a társ? vérből? Ha kevés volt nerozsdás drótokról vörösen — De igen... — válaszolt ked, áldozd fel a magadét! csöpögött alá. Ogyincev. — Kis híja, hogy Én is tudok lőni... Eljött hát a béke, a béke le nem lőttek mindkettőn- De leengedte a pisztolyát, cisj napja. két. Egy ideig szótlanul álltak, Ogyincev egyedül baktatott — És éppen ezen a na- majd a katona szólt rá a e jani német városka szélén pon... a béke első napján németre: e .engerparti úton. — folytatta keserűen a kato.- — Gyerünk! sók haladtak el mellette, na. Elindultak. Elkísérték a Leszegett fejjel, mintha nem Cigarettatárcát vett elő és foglyot az egyik egységhez, akarták volna látni a szovjet rágyújtott. Amikor az átadás megtörtént, katonát. A sarkon, a gyógy- — Felháborít ez a dolog! megálltak a folyó partján, szertár előtt féllábú katona Egyre csak azt hajtogatom Lehúzták a csizmájukat és álldogált. Egy pillanatra ta- magamban, hogy béke van, térdig gázoltak a vízbe, lálkozott a tekintetük, de az- béke van... és akkor egy- Olyan jólesett a friss víz, tán egy cigarettacsikkért szercsak golyók fütyülnek a mint valamikor gyermekko- akart lehajolni a földre, a fülem mellett... rukban. Hosszan. alaposan mankók miatt azonban a Felállt, eldobta a cigaret- megmosakodtak, mint valami mozdulat nem sikerült. Ami- táját és nehézkes léptekkel nagyon és nagyon piszkos kor ismét felnézett, szemé- elindult arra, amerről a lö- munka után. Talán észre ben gyűlölet izzott. völdözés történt. sem vették, hogy elállt az Ogyincev szótlanul kínálta — Százados elvtárs, legyen eső. Amikor felöltözködtek, meg cigarettával a rokkan- szíves nézzen a motoromra, rágyújtottak és elszívtak egy tat. Most többent rá először, én megnézem, ki lövöldözött, cigarettát a nagy csöndességhogy ha vége van is a há- — Veled megyek — mond- ben. Még mindig aüg tudták borúnak, a németek közül ta Ogyincev és elindult a ka- elhinni, hogy véget ért a sokan nehezen fogják meg- tona előtt. De a lába, mint- háború, szokni az új helyzetet. ha sarat taposott volna, neAmint kiért a városból, hezen mozdult. Szinte hallot- megállt. Szétnézett. A közel- ta saját szívének dobogását ben valamiféle raktár lehe- és szájában a halál közelsé- tett, a gödrökben mindenféle gének keserűségét érezte, lim-lom, ócska vaságyak, Lassan, feszült figyelemmel üvegdarabok, rongyok hal- lépdeltek a sáros mezőn, az maza. A távolban, a tengeren aprószemű esőben, két német hajó még mindig Elmentek már egy darabig, égett... amikor rádöbbentek, hogy aki Sátorlapját leterítette egy eddig messziről lőtt rájuk, borókafenyő alatt és leült, most bevárja, hogy közelebb hátát nekitámasztotta a fá- érjenek és biztos célpontként nak. Egy darab kenyeret fa- lőheti le őket. Ltevetették latozott. - magukat a földre és kúszva Szeretett volna egy kis haladtak tovább. Talán egy Időre egyedül, csendben, nyu- órája kínlódtak már a mezőn, galomban maradni. Előtte benéztek a tankok nyílásain, széles mező terült el, agyon- megnézték a halottakat, kiégetett lövészárok, távolabb nyitották a gépkocsik ajtaja- szétlőtt tankok, A sáros föl- jt, de sehol nem találtak Antalfy István fordítása Enyhülés és osztályharc % A békés egymás mellett tek rá a szocializmussal való oka, hogy a nemzetköz! élés szabályainak be- békés egymás mellett élésre, kommunista mozgalomnak a tartásáfa vállalt köte- mert számoltak a nemzetközi békés egymás mellett éles lezettségek alól a tőkésor- porondon kialakult reális elvével és gyakorlatával ösz- szágök vezetői nemegyszer osztály-, állami és társadalmi szefüggésben a legkülönbö- megpróbálnak kibújni. Ezt erőviszonyokkal, s erre kész- zöbb — „balodali” és jobbtapasztalhatjuk, amikor az tette őket a munkásosztály- odali — opportunista néze- Egyesült Államokban a nem- nak, a dolgozóknak, a de- tekkel kell ideológiai harcot zetközi szerződéseikben vál- mokratikus közvéleménynek, vívnia. Mindkét véglet közös lalt kötelezettségüket felrúgó a szocialista világgal való jellemzője, hogy a békés egy- megkülönböztető kereskedel- gazdasági együttműködésben más mellett élés politikáját, mi törvényt hoznak a szocia- érdekelt kapitalista körök- szembeállítja az osztályharc- lista országok ellen, amikor a nek a nyomása. cal. A revizionizmus az őszKözel-Keleten kétszínű já- Osztálykorlátaik miatt per- tályharctól félti a békés egy - tékot folytatnak az arab vi- sze hajlamosak szűkén ér- más mellett élést, míg a lág megosztására. telmezni a békés egymás dogmatikus szektás, „balos” Mindezek újra és újra pró- mellett élést. Megkísérlik nézet az osztályharcot félti bára teszik a vállalt szerző- például a nukleáris rakéta- tőle. dések szakítószilárdságát és fegyver birtokában levő ha- A békés egymás mellett arra is figyelmeztetnek, hogy talmak megállapodását bizo- élés politikája csupán az osz- a tőkésvilágban még erősek nyos „játékszabályok” meg- tályharc sajátos formája, a józanságot elutasító, szél- tartására korlátozni a kölcsö- amely nem jelent, soha nem sőségekben reakcóis erők. A nős megsemmisítés elkerülése is jelentett általános és teljes tőkének ezek a legelvakul- végett. Csakhogy a békés békét a(két társadalmi rend- tabb antikommunista képvi- egymás mellett élés nem szer között. Csak azt a ne- selői — minthogy az enyhü- egyszerűen a termonukleáris hezen kiíiarcolt, és még tá- lés közepette nem érhetik el világkatasztrófa alternatíva- volról sem megszilárdult új céljaikat — folytatni szeret- ja, hanem egyszersmind meg- keretet, amelynek „játéksza- nék a hidegháború, az ag- követeli az általános demok- bályai” közé szeretnénk szo- resszió politikáját, ami pusz- ratikus szabályok érvényesí- rítani a kapitalizmus és a tulással fenyegeti az emberi- tését a nemzetközi kapcsola- szocializmus küzdelmét, hogy séget. tokban. Azt követeli. hogy ez az elkerülhetetlen oszAz osztályharc tehát meg- tartsák tiszteletben minden tályharc ne az államok kö- követeli, hogy különbséget állam szuverenitását, egyen- zötti fegyveres megütközések tegyünk a mai burzsoázia jogúságát, minden népnek és háborúk formáját öltse, áramlatai közt. Látjuk, hogy azt a jogát, hogy szabadon hanem az emberiség számára a realisták meghatározott válassza meg társadalmi- sokkal kisebb áldozatokkal gazdasági és politikai kérdé- politikai rendszerét, hogy ne járó eszközökkel: a politika, sekben hosszabb-rövidebb avatkozzanak be más államok a gazdaság, az ideológia síkidőre szembekerülnek az betügyeibe, s hogy a meg- ján menjen végbe, ultrákkal. A kérdés magva, oldatlan nemzetközi kérdése- Mint a békéért, a békés hogy helyesen vegyük szám- két politikai eszközökkel, tár- egymás mellett élésért foly- ba ezeket az ellentéteket, gyalások útján rendezzék, tatott küzdelem nem változ- nem felejtve, hogy mindkét A szocialista közösség or- tat azon, hogy ahol kizsák- irányzat közös osztálycélokat szágai ilyen elvi álláspontra mányolás folyik, ott a kikövet, hiszen egyetlen ősz- helyezkedve mennek bele a zsákmányoltak harcolni fog- táiyról van szó. Más szóval: kompromisszumokba, hogy nak a kizsákmányolás fel- a békés együttműködésre elmozdítsák a holponttól a számolásáért; ahol gyarmati kész erők is a burzsoá tár- leszerelés ügyét, rendezzék a nemzeti elnyomás érvényesül, sadalom érdekeit képviselik, nemzetközi konfliktusokat, ott a népek minden erejüket Az ö külpolitikájukban is bővítsék a kereskedelmi kap- latba fogják vetni a nemzeti fellelhető, belpolitikájukat csőlátókat a tőkésországokkal, függetlenség kivívásáért; ahol pedig szinte egyértelműen a kölcsönös előnyök alapján, agressziót követnek el, ott áthatja és korlátozza az an- stb. Ezeknek a kompromisz- kibontakozik az ellenállás, tikommunizmus. Politikánkat szumoknak tehát az a sajá- * szocialista országok, « ennek tudatában folytatjuk, tosságuk, hogy noha nem kommunista pártok ám azzal a szándékkal, hogy oldják meg teljese«! a fel- pedig — miközben világossá tegyük előttük; a adatot, elősegítik viszont aktív harcot vívnak a béké- háború elkerülésére irányuló a nemzetközi kapcsolatok ért. s e cél érdekében ké- politikájukban következetes fejlesztését az enyhülés el- szék az együttműködésre — partnereik vagyunk, de fel- mélyítése irányába, ami egy- továbbra is támogatni foglépünk ingadozásaik ellen, beesik valamennyi haladó és ják osztály testvéreik küz- ott és amikor engedménye- békeszerető erő érdekeivel. delrpét,1 a nemzeti függetlenket tesznek az agresszív, hí- A békés egymás mellett ség híveinek harcát éf min- degháborús erőknek. élés fettételei nem érintik a den ellenséges, agresszív akAz imperialista országok hatalom osztályjellegét egyet- cióra megfelelő lépésekkel kormányai azért kényszerül- len országban sem. Ez az válaszolnak. V. F. ahol a katona dön német katonák tolttestei senkit, hevertek. Papírdarabokat so- A katona azt ajánlotta, dort erre-arra a szél. hogy pihenjenek egy kicsit, A halottak között hirtelen de ő máris indult egy távo- észrevett két szovjet katonát labbi tank felé. Átlépett egy is. Tankosok voltak, egymás halott németet aki nyitott mellett feküdtek, bőrsisak- szemével mintha Ogyincevet ban. kezeslábasban — a há- nézte volna, ború utolsó napján. , a százados egy gépkocsi Legszívesebben rájuk szólt lépcsőjére ült és várt. Csakvolna: „Mit csináltok itt hamar pisztolylövést hallott fiíúk! Ugorjatok talpra, béke és utána kiáltást: van! Béke van!” — Jöjjön százados elvtárs, .. .Ebben a pillanatban elfogtam! géppisztolysorozat hallat- Futott a tankhoz, szott. A kiégett tankok felől a motorkerékpáros lőtt valaki. Hirtelen lekapta guggolt és vele szemben egy a fejét és elkeseredetten vár- fiatal német hadnagy, ki- ta a következő lövést. Moßt gombolt, sáros köpenyben, nem az bosszantotta legjob- Hátát a tank lánctalpának ban. hogy megölhetik. \ A vetve, cipőtlen lábával nyo- halátt már természetes dolog- morultul nézett ki. Időről nak tartotta, de felháborí- időre oldalra bukott, tóttá, hogy most lő rá valaki, a béke első napján, a vállát, egyik kezével üres ho'gy esetleg itt kell meghal- hüvélyeket markolt fel a föld- n:- nem a csatában... ről. Néhány perc múlva való- — Itt a bizonyíték! Sza- ban ismét lövés dörrent. Aki gólja csak meg, még mindig lőtt, valahol a tankok alatt füstszagú! bújhatott meg, de most nem A németre ordított: a. századosra lőtt, hanem az — Miért lőttél ránk? Véli ton motorkerékpáron köze- ge a háborúnak! ledő katonára. Ez a sorozat Felállt, néhány lépést tett hosszabb is volt. mint az hátra. A német rémülten kö- e’ső. nyörgő tekintettel nézett Amikor a sorozat elhallga- Ogyincevre. tott, Ogyincev megállapította, — Várjon! — parancsolt a hogy a bajtársának nem esett katonára. — Hagyja, hadd baja. A századostól néhány térjen magához! lépésre hasalt le a lövész- — Jól van, várok. De azt árokban, miután leugrott a mondja meg, hogy miért lőtt ránk? Talán nem. tudja, hogy — már béke vari? Ki parancsolta neked, hogy ránk lőjjéi? Karác ony György: ÉJJELI ŐRJÁRAT Mégis;..? Mér-már száján volt a válasz, de meggondolta magát, és tettetett közönnyel mondta — Szobrász vagyok. — Igazán? — csillant fel a lány szeme és érezte, közelebb fészkeli magát az üléAz autóbusz seihte hangta- festett Porsche vágott be elé- értette. Pedig egész jól ká- sen, w tanul suhant. Dombok sza- jük a hirtelen megtorpant romkodott németül. — Igen, — válaszolta, de ladtak el az ablak előtt, er- konvojba; a vezetőnek esu- Arbeit mach frei. A munka már megbánta, hogy ezt dők, piros cserepes házak pán annyi ideje maradt, hogy szabaddá tesz. Vagy a munka mondta. bukkantak elő percenként, refiexmoadulattal teljesen felszabadít? Melyik a helyes — Mondjál A szobrászok úgy, mintha minden előre ki- rálépjen a fékre. A kocsiban fordítás? Alapjában véve mind ilyen szófiáitok? tervezett, mérnöki pontosság ijedt csend lett, csak a magá- teljesen mindegy. Nem tudta miért, de csak szerint került volna a helyé- hoz tért sofőr szórta hangos — Megkínálna egy cigaret- a száját nézte. Ez is olyan re. szitkait a hidegvérű gépkocsi- A német precizitás, — ju- csodára. Előbbre hajolt, hogy tott az eszébe, amint tekinte- mindent láthasson. Hosszú tével futólag végigsúrolta a hajú fickó nyújtotta ki bal tájat. Hallotta, szomszédja karját a Porschéből olyan mond valamit, de olyan me- mozdulattal, mintha sajnál- ta a dobozt, révén bámulta az előtte levő koznék, kissé még hátra is — Maga otthon is Pali ülés bőrhuzatát, hogy a sza- fordult feléjük. Szögletes, Mailt szív? tával? volt, mint egy fotó: élesen, A lány combjáról siklott kimerevítetten a száj, és a fel a tekintete a fejéig. — Kérhetek egy cigarettát? Bólintott és feléje nyújtotháttérben., szinte külön-külön. elmosódott tartozékokként az orr, a szem, a homlok, a ha;. Ügy látszik — gondolta — a szenilitás akkor kezdődik, amikor az ember csak képevak értelmét már nem fogta semmitmondó arcú fiataléin- a szája formátlan, csere- két lát. Hiába mozog valami, fel. Állandóan egy bér ült a volán mögött. A ke- kép lebe- zét nézte, ami az előbbi mozgett a szeme előtt, ami úgy dul,atból lassú, gépies legyint- mi illatú szavak, megragadt benne, mintha a geté&be merevedett, mintha — Tüzet is adna? fényképezőgépen csupán ak- azt közölné: mondhatsz, amit kor az egyszer, egyetlen egy- akarsz, nem érdekel. Jobban szer nyomba volna meg a zár- megnézte az autót. NL-es kioldó gombját. A másodperc táblát látott a rendszám fö- tört részének rögtönzött kom- lőtt. Piszok hollandja! Szem- pozíciója: a kocka előterében télén strici! hiányos szögesdrót kerítés, a Hátradült az ülésen. Felnétávolság felénél barakiképüle- zett /a csomagtartó hálójára Pali Matt és gázgyújtó, tek végtelen sora, és hátul, és a koskákról ismét a kép A gejzírből másodpercenpes. és mint egy gejzírből, de az ember csak azt az lövellnek ki belőle a rágógu- egyetlen kimerevített mozzaA nyaka hosszú, barnára sült, piros, mély kivágású blúzán át látni, nem hord melltartót. — Természetesen, parancsoljon. Hát igen. Ez nem rossz. A katona megfogta erőser, mögéjük magasodva egy fel- jutott az eszébe. ...... .......................... kiáltójel: a krematórium ké- Pedig már unta. k ént tört k; eay-egy rágógunatot érzékeli. Csúnya szája, van. Jelentéktelen. ÉszKe kapott. — Embere válogatja. Én például szerefek beszélni. — Ne mondja! Napok óta figyelem. de eddig csak a tolmácsnővel láttam szót* vál* tani, meg azzal az unszimoa- tikus barátjával! — tett fél fordulatot- a fejével. Antipatikus! Szóval, már De hiába mis szó. — Mondja, mivel napok ó'a figyel... motorkerékpárról. — Szóval még lőnek, kérdezte Ogyincev, menye, próbált meg bármire gondol- foglalkozik? Ne vegve tol&koSzöges drót, barakkok, a kre- ni, hiába nézett a mellette ülő dásnak, de már egy hete va- matárium. Ez volt a kép tar- lány forrónadrágtól alig ta- gyűrik így együtt és csak ma- talma, de még hiányzott va- kart combjára, periodikusan gáről nem tudok semmit, lami belőle. tértek vissza a tárgyak: a Szemöldöke szépen ívelt, Igen. a jobb sarokban, kissé a kép nyaka barnára sült, blúza Amikor leguggolt a szöges közepe felé hajolva a jelentéktelen kis virág, a szöges drót, a barakksor és a kre- ma'őrium kéménye. Cigarettáira gyújtott és köz-. dró* előtt, hogy elejtett öngyújtóját felvegye, egy sárga virág is belelógott a képbe. Talán a jobb sarokba. Jelentéktelen kis virág volt. ptt- ben a lány combját gusztálta. hon sosem látott hasonlót, s — Teljesen impotens lennék. még arra is eondo’t: nemcsak a föld. a virágok ’s mások? Az autóbusz hirtelen fékeha most kellene. Elindultak. A Porsche dudáját ugattatva lőtt ki a sorpiros. forrónadrágja kockás. Ó, kockák! Szögesdrót négyzetek, virág, barakkok... — Mondja! Figyel rám? — Hogyne, Hogyne. — Szóval, mivel foglalkozik? Biztos, hogy imoolens lennék. ha most kellene... A kockák. A szöges drót.. . Pezett, homloka nagyot csattant ból és a liosszúha.iú csúfon- dig a melle is szén. formás, az elő'te levő ülés támláján. Feleszmélt és magában nagyot ♦ dárosan visszaintett. A'sofőr —Mindennel, utánaüvöltöt, valószínű, ká- vei. Mindenfélékáromkodott. Szürkére romkodott, de hogy' mit, nem Mégis. — Ügy látszik, eddig nem volt túl sok közölnivalóm. — Hogy m-’ga milyen diplomatikusan fogalmaz... Mindketten elnyomták a cigarettát. A lány bőréből, ahogyan a hamutartó felé hajolt, va'amilyen furcsa. ritkán érzett illat áradt. Mihez is hasonlít? — töprengett, miközben kinézett az ablakon. Orgona? Nem, Gyöngyvirág? Nem. Pedig valamilven virágillat Talán orchidea? Elmo- so’vodo't: életében sem látott még élő orchideát. — Min nevet? — Nevetek? — nézett viszsza.
