Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-10 / 108. szám
1 GÖRGEY GÁBOR' kt r-i * Jt T'T",tv >T NEM ERTEM Nem értem azokat, kiknek a béke rózsaszínű édes alkonyat, langyos fürdőben lélek-áztatás, elmerengő semmittevés, pasztellszínű'varázs, kövér napok kifejezéstelen holdvilág-mosolya, hangulatokba oldott értelem. Ellazult izmok renyhesége, kielégült vágy a kevésre, valami boldog alga-lét, hogy ami van, mindig elég — a bétke más, a béke más, nekem a béke örök vallatás, kérdéseivel át- meg át- nyiláz a kifogyhatatlan világ, nekem a béke megformálásra váró nyersanyag, izgalmas út szakadékok fölött, kőomlások alatt, izgatott készülődés a mindig többet hozó holnapokra, a teljesség és újabb csalódás naponta, párviadal a magam ezerfejü hajlamaival, a szemlélődésben a belső erőfeszítés, a befejezésben a mindig-újrakezdés, szélcsend, melyben reszket a szelek összes ugrásra kész bikája, vagy valami vad, torok-égetö szesz, nem mosolygós és pufók arcú puttó, de kardos angyal — nekem a béke ez. Kemény vita, míg a halálban végleg egyetértek majd önmagommal. Lsoóri Sándori Emlékezés a háború végére Ide fákat, oda egy sárga dombot! És felhasogatni a domb hátát., mint lángszóróval megpörkölt hízókét! Fakadjanak föl a lövészárkok: e roskatag ^ebek, a háború teta- nuszájol megfertőzve! És visszaparancsolni magamat is a gyulladásos idő bőre alá. Mint megpendült, gázálar- eos szöcske, féloldalasait repülök egyik ároktól a óriásikig. Nem a jövő: a múlt fosztogatója vagyok. A háborús határ kasszafúrója. Repülő- és tankroncsok sötét ékszerei szívdobogásomnak felkínálva. A roncsok közt elszenesedett kézfejek. Valakik, nyilván. nagy sietségükben feiej- # tették ott őket, . De semmi flnnyáskodás! Félrepöckölni bottal e bűnjeleket, s örülni, hogy nem az én kezem, nem az én fogam, nem az én hamucsizmám. örülni, hogy sose voltam még ilyen titokzatos, idegen és hatalmas . magain előtt. Elkedzhetnék akár egy pótháborút is! Kihasználatlan gépfegyverek a dombtetőn. Tűz a visszasuhanó gólyákra, a bukórepülésben érkező fecskékre, a gyalogos ibolyákra! A holtak rohadása már amúgy is folyamatban. Menetrendszerű a vízszivárgás a föld alatti fülek és szájak járataiban. Menetrendszerűek, mint a háborúk, a kielégíthetetlen világvégék. Gázálarcban ülők 1« vacsorázni. " Igen. Valami a* esmnv be jutott. — Vicc? ; — Nem. Egészen más. — Megmondaná? — Tudja, kiskölyök koromban egyszer egyedül maradtam á lakásban, bezártam az ajtót és nem tudtam kinyitni. Anyám csak mondogatta kintrői: nyisd ki, kisfiam. Én meg csak azt hajtogattam: jó, mama, jó. — És? — Már nem emlékszem, ki, talán az egyik szomszéd mászott be az ablakon, hogy kiszabadítson a magam kreálta bor tömből. — És ez pont itt, Németország kellős közepén jutott az eszébe? — Igen. Éppen itt. — Furcsa emberek maguk, szobrászok. — Ügy találja? — Hát, ami magát illett.;. 1 Unta a beszélgetést, és már régen megbánta, hogy mellébeszél. Rágyújtott és kibé- mult az ablakon. Tábla su-< hant el mellettük, és ismét csak az maradt meg benne. Az álló tábla. Jobbra mutató nyíl: Weimar 9 km. Szomszédja mással kezdett beszélgetni. Próbálta figyelni miről, de. csak mondatfoszlányok jutottak el tudatáig/ A franciák... A legmeghatódottab- bak... ö is itt halt... Te, figyelted, milyen édes kis ruha volt azon a koszorúzó lányon? Ezt a mondatot már hallotta. Legszívesebben. köpött volna egyet. Próbálta magában egyeztetni a két gondolatot: a krematórium előtt némán álldogálók nem felejtő tekintetét és az édes kis ruhát. Groteszknek találta az egészet. És undorítónak. Van valaki, akinek a lába talán ugyanoda lép, ahol meztelen emberek tántorogtak a halálba és közben a divaton jár az esze? Nemtörődömség, ér- zéstelenség? Cinizmus? Mi ez? Ärwri», vatalEi nézi. Viasza* kapta a fejét, A tolmácslány tekintete fúródott az övébe, mintha azt kérdezné: mi bajod van? Nagyot szívott a cigarettába és elnyomta. — Mondja, magának hogy tetszett? — Mi? — Ez az egész. Ez a koncentrációs tábor? — Tetszeni? Miért? Magának mi tetszett ebben az egészben? — Jól megnyomta a szavakat. — Nem úgy értettem. Azt hiszem, rosszul fogalmaztam. — Meglehetősein. — Rossz kedve van? — Nem. Semmi bajom. Csak azt hiszem, egyszerre túl sok volt a látványosság. Érti? A látványosság. — Gúnyolódik. — Korántsem, Csak próbálok közös nevezőre jutni magával. — Nem fog sikerülni. Ki sem állhatom a hallgatag filozófusleiket. — Értsem magamra? — Ahogy tetszik. — Hát akkor, tetszik. Legalább úgy, mint ahogyan magának a hercig ruhájú francia lány. — Ezzel nálam nem sokra megy. ' Még csak fel sem bosszant. — Azt hiszem, ez máris sikerült. A cserepes gödör összezárult, keményen, szigorúan, csak az utolsó szó rágógumi illata érződött még a levegőben. Vajon mire gondol most? Az élményekre? A délutáni szórakozásra? Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa... — Mondja? Mit csinál délután ? Telitalálat! Rá keit nézni! A combjáról fel, a szépen ívelt szemöldök közé. — Nem tudom. Talán leiszom magam. — Látja, én nyertem. Nem sikerült felbosszantaniá1. RADNÓTI MIKLÓS: A la recherce Hégi, szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek! Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján? hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot ittak a fürge barátok a szépszerű karcsú pohárból? Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó, zöld jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltűnt drága barátok, verseket írtak a rég elesettek, szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje. Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tűzben, s harcoltak, csak azért, mert ellene mítse tehettek, s míg riadozva aludt körülöttük a század a mocskos 1 éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszünkben, mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban. Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak, dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön, s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben, némán, mert tudták, az a harc, azazö ügyük ott lenn, — s most a szabadság angyala őrzi vagy álmuk az éjben. S volt ahová... mindegy. Hova tűntek a bölcs borozások? szálltak a gyors behívók, szaporodtak a verstöredékek, és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők ajka körül,' s szeme alján; elnehezedtek a tündérlép• tű leányok a háború hallgatag évei közben. Hol van az éj, az a kocsma, a kársak alatt az az asztal? és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak? hangjuk hallja szívem, kezem őrzi kezük szorítását, művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik, * mérem (néma fogoly,— jajjal teli Szerbia ormán. Hol van az -éj? az az éj már vissza se jő soha többé, mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már, — Üinek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában és beleisznak majd poharunkba, kik eltemetetlen, távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak. Lager Heidenau, Zagubica fölött a hegyekben 1344, augusztus 17. ŰJ KÖNYVEK — Beismerem, vesztettem.' Kiszámítottam magam. — A vesztes fizet. Meghív a délutáni ivászatra? Emberbőrrel dekorált kulacs. A gondolatlavina újból elimdlult. Vajon az ő bőréből hány lámpaernyőre jutott volna? Nyomasztó. Nemcsak a látvány, a gondolata is hátborzongató. A tolmácsnő gépisen mesélt, magyarázott mindent. Az arcát figyelte közben. Mozdulatlan volt, kifejezéstelen, ugyanolyan, mint amikor a kisdiák már kétszázadszor szavalja a feladott verset. Vajon az ő leltkében már nem játszódik le semmi sem? Érez még valamit? Meg kellene lékelni a koponyáját és belenézni az agyába! Az arca semmit nem mond. Pedig ő is német. — Untatom? Szóljon és többé nem zavarom! — Nem. Dehogy. Csak elgondolkodtam. Bocsásson meg. — Szóval? Értetlenül nézett a lányra. — Nagyon elmerült valamiben. A délutánról érdeklődtem. — Persze. Persze, hogy meghívom. Égy tilos lámpánál álldogáltak. Féllábú ember mankózott ex a járdán. Háború? Nem! Megszabadulni minden általános itástói! Gépkocsi baleset is lehetett. A tolmácsnőt nézte. Csinos volt, jó alakú, kívánatos. A lány visszanézett rá, ugyanazzal a kérdő tekintettel. — Ma nem beszélek vele! — határozta el. Úgy érezte, képtelen lenne egyetlen német szót is kiejteni. — Maga hányas szobában van? A kockás forrónadrág a fejével egwonalban domborodott. Megérkeztek, csak ő ült még. — A négyszázhetesben. — Ebédnél találkozunk, ugye? — Igen. Valószínű. Kikászálódott a buszból és senkivel sem törődve, a bárbe ment. A portás rosszallóan mérte végig öltözetét, talán túl lezsernek tartotta, de az angol szóra, meghajolva tárta ki előtte az üvegajtót. Felült egy bórsziéfcra és jól- esően nyújtózhatta ki a lábát. Vodkát kért és egy hajtásra kiitta, majd magához vette az üveget és újra töltött. Újra kihörpintette az italt és rágyújtott Egyáltalán, nem volt éhes. Fújta a füstöt és érezte, meleg lesz. Megszomjazott. — Kisasszony! Kérek egy sört! — Milyet óhajt? — Milyet, milyet? Hideget — A márkára gondoltam, uram. Ami önnek a leg... — Nem jutott eszébe, hogyan mondják angolul a legzamatosabbat. Rövidzárlat. — Adjon egy Pilsenert! Belekortyolt a pohárba, amikor valaki megérintette a vállát. A tolmácsnő volt. — Ebéd előtt? — nézett rá szemrehányón. Úgy tett, mintha nem értené. Egy szót sem tudok németül, ismételgette magában. — Nem értek németül. Most nem akarok érteni! — What do you want? — kérdezte hidegen a lánytól. — Mi van veled? A lány a mellette levő székre ült és kutatva nézett az arcába. Szép volt, vonásai finomak, szeme szomorkás. Gépiesen mondja a bemagolt leckét. Vajon érez-e közben valamit? — Nincs semmi. — De igen! Mondd meg! — Kisasszonv! Egy konyakot a hölgynek! És még égy sört! — Mondd, miért iszol? — Kezét a vállára teHe, szemében ugyanaz a szomorúság vibrált. — Miért kell ez neked ? — Most kell! Értsd meg, most kell! — Tudom, mire gondolsz. Próbálj kizökkenni belőle! (Folytatjuk) A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között találjuk a Zrínyi Kiadóval közösen megjelentetett A béke katonái című művet. G. Sz. Csebotarev alkotását. Falusné Szikra Katalin A termelékenység és hajtóerői .című művén kívül megjelentette a kiadó Denis Langlois: Fekete akták című érdekes összeállítását, amely a francia igazságszolgáltatás gyakorlatából mutat be néhány példátlan esetet. Az ungvári Kárpáti Kiadóval közösen gondozta a Kossuth Vlagyimir Guszev történelmi regényét, amely A felszabadító címmel jelent meg. Ismét kapható Hollós Ervin és Lajtai Vera közös műve, a Köztársaság tér 1956. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó megjelentette a nálunk is népszerű Arkagyij Gajdar kisregényeinek és elbeszéléseinek válogatott kötetét, A dobos története címmel. Az ifjúság számára készített antológia A " hazudós lány, amely lengyel elbeszéléseket tartalmaz. A Képes földrajz sorozatban — második, bővített kiadásban — látott napvilágot Tüskés Tibor Magyarország című műve, két térképpel, sok képpel, illusztrációval. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonsága, a Budapesti ballada Georgij Kolotov tudósításait tartalmazza. Sok rangos írás olvasható a Jelenlét című antológiában, amely a felszabadulás utáni magyar irodalom legjobb alkotásaiból ad ízelítőt. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár legfrissebb kötete Szabó Magda regénye, Az őz. A kiadó felszabadulási kisregénypályázatának díjnyertes műve Tóth -Benedek: Nincs visszaút! című regéI nye, Kerti Viola Illusztrációival. Megjelent Hernádi Gyula regénye, a Vörös rekviem. A Mikrokozmosz füzetek sorozatának új kötete Kormos István verseit tartalmazza, N. N. bolyongásai címmel. Kosztolányi Dezső kisebb írásainak- köteteit szintén újabbal gazdagította a kiadó; az Ércnél maradandóbb című könyv világirodalmi vonatkozású esszéit, cikkeit, tanulmányait tartalmazza. Az Olcsó Könyvtár újabb kötetei Victor Hugo: Kilencvenhárom című híres történelmi regénye (Aranyossi Pál fordításában) és a Molnár Ferenc novelláit tartalmazó Széntolvajok. A Zrínyi Kiadó is megjelentetett egy ízléses miniatűr kiadványt. Hűség az internacionalizmushoz 1955—1975 címmel. A kötet, amelyet Kovács Nándor állított össze, bolgár, cseh, lengyel, német. román és or^sz nyelvű szövegrészeket is tartalmaz, a magyaron kívül. A Mezőgazdasági Könyvkiadó Dísznövénytermesztés című. kötete az egynyári és a kétnyári növényházi dísznövények termesztésével, illetve hajtatásával kapcsolatos ismereteket közöl. Megjelent Bánházi János és Fülöp Gábor közös munkája, A minimális talajművelés gépei. A Zöldség- és dísznövénytermesztés sorozat új kötete a Kertészet fólia alatt. Túri István és Fodor Béla közös munkája. Andrásfalvy Pál és Vécsey Károly munkája A házikerti növényvédelem és korszerű eszközei. Kiácz György könyve, a Kertmesterség. a lakókert kialakításához, építéséhez és berendezéséhez ad segítséget. NÓGRAD - 1975. május 10., szombat 9
