Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-10 / 108. szám

A nagycsarnoknak csupán a® ' egyik szárnya kész. Bár, ha igazán szigorú szemmel néz körül az ember, még az sem. A fűtőtesteket — kínos huzavona után — talán már szerelik. A munka azért megy. Fenn, a mennyezeti acélsínen elóre-hátra lendül a daru. A csarnok betonján vasszerkezetek. Lakatosok il­lesztik össze a még különálló,, de valójában összekapcsol ó- dó darabokat. A hegesztópá- ka apró tűzcsilagokat szór maga körül. Dolgozik az Űj élet, ahogy a bányagépgyárban ismerik: a Surányi-féle lakatosbri­gád. Nem is akárhogyan. A harminchárom lakatos mun­kája. találékonysága rendsze­resen visszatérő refrénje a termelési tanácskozásoknak. Hozzáteszem: jogos refrénje! Mocsári Zoltán, a brigádve- zetó a legutóbbi, évek ered­ményeit sorolja: — A bronz-, az ezüst, és az aranyjelvények után ta­valy is, most is elnyertük a Vállalat Kiváló Brigádja cí­met. .. S ahogy az idei vállalások­ról beszélgetünk, nem nehéz észrevenni: a brigád igen ko­molyan. veszi a munkát, a határidőket, a rendszeres ta­nulást, a művelődést. Részt vesznek a Húszezer munka­napot Salgótarjánért társa­dalmi munkaakcióban. Íme a „kézzelfogható” eredmény: •— A Zagyva IH. építésénél ventillátort, levegőt szállító • csöveket szereltünk, lemezt daraboltunk, alátéteket készí­tettünk, ankercsavarokat he­gesztettünk nyolcszáz órán át. Eredetileg háromszáz mun­kaórában állapodtak meg. ♦ (Később, a kemence be­gyújtása után mondotta Ju­hász Gyula, a síküveggyár igazgatója: — Az, hogy május elsején — az eredeti határidőnél lé­nyegesen korábban — be­gyújtottunk, június tizedikén már termelést jelent. Az elő­nyünk 1 millió négyzetméter­rel több üveg. . . Mit mond­jak? A gépgyáriak sokat se­gítettek. jó, hogy jöttek... Az Új élet brigádon kívül még három gépgyári közös­ség segédkezett. A jó példa ragadós!) ★ A brigádvezető higgadt, csendes szójárású ember. Hu­szonöt éve is van már, hogy tanulónak jött a régi bánya­gépgyárba, A brigád 1959-ben alakult, és a lakatosok jó része a törzs gárdához tarto­zik, Ragaszkodik a brigádhoz Mocsári Zoltán is. Amikor el­végezte a gépipari techniku­mot, vitték volna el meós- nak. Maradt. Most örül, hogy már ott tartanak: az embe­rek figyelemmel kísérik a brigád életét. Nemcsak a mű­vezető irodájában, a brigád­értekezleten is elmondják, ha hibát látnak, tapasztalnak a munkában, hozzátéve azt is, milyen jobb megoldást ajánlanak. Munkájúit igényes. Itt nincs sorozatgyártás. Job­bára egyedi darabokat készí­tenek; rajzról. A röntgen pedig kíméletlen. Élesen mutatja a legapróbb hibát is, amelyet a megmunkálásnál követtek el. Mondják, ezért aztán a brigád élen jár a képzésben, szakképzésben is. — Nincs olyan negyven éven aluli munkásunk, aki ne végezte volna el az általá­nos iskola nyolc osztályát. Többen tanulnak tőlünk a gyári szakmunkásképző tan­folyamon. Hárman — közöt­tük van brigádvez-ető is —, középiskolában érettségiztek. ■ 'ér Mégis, amíg nem találkoz­tam Jakab Zoltánnal, a bri­gád fiatal lakatosával, arra' gondoltam, talán az előreju­tás lehetősége, a pépz az, ami mindenekelőtt az embe­rek tanulási kedvét gerjeszti. Sorolni is ió ideig tart. hány embert vittek el a brigádból művezetőnek, diszpécsernek, üzemvezetőnek, szakmun­kásnak. Smányi Imre, a la­katosok művezetője, alapító tagja volt a mostani Űj élet brigádnak. — Mit csinál tulaj donkép-i pen? — Nem is tudom... Ügy kérdezgetem még. A műveze­tőtől, a csoportvezetőktől. .* meg attól a sráctól, aki előt­tem csinálta, ök segítenek. — Jakab Zoltán, az első nap gondjaival küzdő diszpécser beszél. — Jobban járt, hogy ki­emelték a brigádból? — Ha az anyagiakra gon­dol, akkor nem. Kétszáz fo­rinttal kevesebb a fizetésem. Ott dolgoztunk, de keresni is lehetett. Szakközépiskolába járok, talán így többet tudok tanulni... Hát nem csak a pénzről van itt szó. + A brigád csatlakozott a Tudjunk többet olvasómoz­galomhoz. A brigádkönyvtár: valamivel több mint hatszáz forint értékű könyv. Egyelő­re. A könyveket a jutalomból vásárolták ési vásárolják ez­után. is. — Rendszeresen olvas? — Hát... nem azért mon­dom, jönne csak el hozzánk. Egy ilyen nagy szekrény tele van könyvvel. — Meggyes Pál az iroda, falfelületére mu-< tat. — Olvasásra azért in­kább a téli hónapokban van időm... Most igen szorított a munka. — Mit olvasott legutóbb? — Az Aranyecsetet, Mun-i kácsy életét. Nagyon tet­szett. .. De olvastam már Dü­rnast is... Meg amolvan li­monádékönyveket, ahogy a feleségem mondja a' Rejtő­könyvekre. .. Lehet, hogy igaza van. Engem minden­esetre szórakoztatnak... — Színház? Mozi? — A mozi jobban megy. Színházba ritkábban jutunk el. Februárban Pesten vol­tunk. Együtt, az egész bri­gád. Megnéztük a Szépművé­szeti Múzeumot, a Hadtörté­nek Múzeumot, a Vidám Színpadon a Részeg éjszaká­kat. .. Oda kaptunk jegyet. — Itt van közel a város, a színház... — Próbálkoztunk már, de rendszerint az van, hogy nincs elegendő jegy. Egyszer­re harminchárom kellene és akkor még jönnek az asszo­nyok it». — Lényeges, hogy együtt menjenek? — Néhányan már úgy is megyünk. Igaz, mi könnyen meggondolhatjuk magunkat, kocsink van. A nyáron Esz­tergomban. voltunk. Múzeu­mot, képtárat néztünk... Pe­dig az idő ragyogó volt, me­hettünk volna a strandra is. Szóval... nem rossz az, ha együtt megy a brigád. A kö­zös élmény jobban, összetart bennünket- • . ★ (Közlöm, mit mondott er- rői jávor Gyula lakatos — huszonöt éve dolgozik a gyárban — egy korábbi be­szélgetés során: — Itt volt nemrégiben egy grafikai kiállítás a József At­tila Művelődési Központban. Elment együtt a brigád... Annál a képnél csak eliga­zodtunk, ahol’olvasni tudtuk a címet. Azok, akik többször láttak már ilyent, jobban ér­tették, azok segítettek. így haladtunk. együtt, képről- képre... A kicsit jelmondatszerűen fogalmazott brigádvállalás­ból lassan-lassan elém vetül a formáló, szocialista tudat.) ♦ Németh Endre, az Országos Bányagépgyártó Vállalat sal­gótarjáni gyárának termelési főosztályvezetője, — „másod­állásban” a versenybizottság elnöke — két tárgyalás kö­zött fogad: — Az Űj élet brigádnak meghatározó helye van. ai gyári munkamegosztásban. Az úgynevezett nagy szerke­zeteket gyártják. Ok a felelő- sek többek között a BSZ li­es program (bányagépekhez szükséges alkotórészek gyár­tásáról van szó) megvalósításá­ért. Nagy létszámú brigád, de a munkaszervezésük szinte kifogástalan. Bizonyos előre- tartással dolgoznak, soha nem volt baj náluk a határidők betartásával. Mondhatnám úgy is: programszerűen ter­melnek. Elmés szerkezeteket, készülékeket csinálnak, ame­lyek nem merítik ki aiz újí­tás fogalmát, de a munkát mindenképpen ésszerűsítik. , Telefon cseng, megszakad a beszélgetés. — Ütőképes, jó brigád az Űj élet, — folytatja tovább a versenybizottság elnöke. — S emellett a legjobban szerve­zett közösség is. Eljutott oda, hogv saját magát ösztönzi. Jelentős célokat tűztek ma­gúk elé a társadalmi mun­kában és ezt teljesítették. A brigád tagjainak mintegy 50 százaléka valamilyen társa­dalmi funkciót lát el. Így valóban részt vesznek a gyár életének irányításában, az üzemi demokrácia formálásá­ban. Mit mondjak még? A legütőképesebb brigádunk... Bármilyen gyári feladatot ai legteljesebb .biztonsággal bíz­hatunk rájuk. Említem, tavaly megpályáz­ták a Szakma Kiváló Brigád-i ja címet? Nem sikerült el­nyerniük A NIM egyik ren- dielete zárta el az útjukat. — A NIM-rendelet valóban szigorú. Apelláltunk ellene... De nézze, én őszinte vagyok. Aztán azt ír, amit akar.. j Emögött a brigád mögött sem áll igazán jelentős megtaka­rítással járó újítás. A takaré­kosság egyébként is a válla­lati vezetés, kontra szocialis­ta brigád probléma nálunk. A törekvésekkel nincs baj és az idén mór az Űj élet is el­kezd valamit... A brigádból nemrégiben négyen nyugdíjba mentek. Helyükre nyolc fiatal, kezdő szakmunkás állt. Az ilyesfaj­ta mozgást természetesnek tartja a közönség, ezért fele­lősséget érez és vállal a fiata­lokért. Nevelő munkájuk ha­tását, szükségességét kuta­tóm. Jakab Zoltán szerszámla- kato6ként szabadult fel két évvel ezelőtt. De a csoport­jánál nem volt számára meg­felelő munka, ezért az Űj élet brigádhoz irányították. — Mondjam azt, hogy na­gyon nehéz volt az elején? Fogalmam sem volt például, hogyan keli heftelni (hegesz­tés előtt megtűzni az össze­tartozó vasszerkezeteket,) A tanműhelyben. csináltuk ugyan egy napig, de mi volt az? Itt a brigádban Tereki Jan; bácsitól, meg Csőke La­ci bácsitól többet tanultam, mint az iskolában.'.. Dr. Csontos József, a gyár­egység igazgatója szokásos napi útját járja. A művezetői irodában akadunk össze: — Mj eddig is, ezután is arra ösztönözzük a szocialista brigádokat, hogy bátorítsák, neveljék a fiatal szakmunká­sokat. Nem is tehetünk mást. A gyáregység jelentős ka­pacitásbővítéssel számol., Ez az idén tizennyolc száza­lékos lesz, die a következő években felfutunk három­százmillióig. A kapunkat meg nem döntögetik a kész szak­munkások, lakatosok. .. Ma­rad tehát az egyedüli megold dás: magunk nevelünk szak­munkásokat. Csakhogy így hallatlanul nehéz. Amit az egyik kéz ad, azt a másik visszaveszi. A brigád azért nem kapta meg a magasabb elismerést, — hiába dolgozott jól, sót kimagaslóan a közösség —< mert az újonnan jött fiata­lok megbontották az acányt. A brigádtagoknak csiak 68 és nem 75 százaléka dolgozott együtt öt éven át. — A NIM-rendelet véle­ményem szerint ellenkezik az érvényben levő rendelkezé­sekkel. .. 'ér A NIM-rendlelétnél pedig — amely esek szerint .nem­csak szigorú — álljunk meg egy percre. Tulajdonképpen azért szüleitett, hogy a brigá­dokat erősítse, megakadá­lyozza a fölösleges munka­erővándorlásit. Am az Űj élét tagjait a vállalati szükség farkas András: Dombok, fák. vitte el más területire. A kér-t dés tehát az, büntethető-e, egy közösség azért, mert ko­molyan veszi a vállalat érde­keit? Úgy gondolom, semmi­képpen. Már csak azért sem, mert a rendeletet nem lehet odaállítani a hegesztőpáka mellé, a vasszerkezetek mel­lé. A jó mesterek a mostani fiatalokból Vesznek. Arra pedig volt már példa, hogy a rendleletet módosítot­ta az élet. Lehetséges, hogy most is így lesz? Vincze Istvánná TAMAS ISTVÁN: Salgótarján (Kantáta) i. KÉNY ERET LEN ásítottak kömény Szép várások gözölgött inas gond S kicsorbult a csákányélű remény A hold-csipkén jégrigó ült s bolond Csőréből ólom álmot csorgatott S beszakadtak a tüdők tárnái Felfalni falánk csengő csillagot És sújtott mintha karját tárná ki Szűkölt a bús szapora szerelem Földszagú volt a kristály kiáltás S megkondult minden bádoglemezen Vérszagú lett a kristály kiáltás És kongott minden bádoglemezen És térdre hulltak völgyedben a fák Csókjuk csörömpölt kormos kezeden Oh városom kik kínodat kapták Fölemelt arcuk kérdem keresem Hitedet mit nem rejthetnek akták II. BÁNYÁK beléndek sóhaja suhant Acsar formában kattogott a szú S lábatok alól elindult a hárít A telepekhez hosszú szomorú Megölt virágok gyalogútjain Markotokból röppent fel a madár És daloltak a napraforgók kinn S szemetekbe belefért a határ Meleg puha karéjjal kefében Szénszemű volt s felnőtt az értelem S e térben elrendeződik szépen Add a dolgokat tudnom értenem Bányák recsegő alagútján át Mélységes mélyig s föl az emberig Fekete ékkő tiszta sugarát. Egy eltaposott ének fonalát Mint keréknyomát el a tengelyig Lenn és fenn hol nincs szabály szabta gát 111. A VÁROS vásott bódéi között Mint ki hideg sápadt arcot cserél Kacagni akart s könnybe öltözött , Kínálta fanyar szerelmét a szél S ablakában tűzvirág nyílt a Nap Dalolva fölé piros meleget A cél itt nagy bizonyosságba kap S dús dolgunk feszít kemény keretet Belőlünk zúgó folyók az utak Mosolyunk tér s a pompás paloták - Kamasz képünkre hasonlítanak S izmainkból lángolnak a csodák Ha tettekben gondolkodni szabad • Ne süsd szemed többé le a földre Ez egységben teremtsd újjá magad S városok nőnek tiszták mint virág Karok pántját kapcsolják össze S megtér hozzánk e bűnös szép világ IV. GYÁRAK gyűrűi egy reggelt rejtve Csillámló csendben buzognak bennünk A fény mi villant kézben a fejsze Így kell hát ma is dolgunkat tennünk Hadd szikrázzon az éles akarat Dübörgő dallá a finom formán Fölhörpintve az aoélt a vasat Lobogjon lángja napjaink ormán Alakul lendül a lusta anyag Egy világot ken fel homlokára Bár bámészat bánt buta s oly hanyag Vállrándítás én látom kitárva A jövőt és gyermekkacajt s otthont És háborús izét elfeledve A vasárnapi bornak midőn bont Virágos kedvet a hűs délután Hol ránk hajol asszonymeleg este S álmaink gyárak vigyázzák csupán V. EMBEREK én láttam arcotokat Atkos sorban a kenyérbolt előtt Vagdosni földhöz s miként vakolat Fejetekre a szó-mázas tetőt És kigyúlni láttam szemetekben A fösvénylétnek apró csillagát, S a szűkszavú délben keresetlen Üzenetét mely bizton izzik át És bennünk él ím velőnkbe vésve Súlyúi suhan termékeny és tömör Félteni bár engedjetek késve Parány csak hisz pontokból áll a kör Vágyom lenni s finomívű edényt Emelek föl mint hatalmas vizek Partján a szomjazó s pőrén miként Ruhátok alól meleget viszek S szemetekből tanultam meg a fényt Ki bennetek az emberben hiszek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents