Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

Alegyei filinbemulatók Francia, angol, szovjet produkciók Jelenet az Az lesz majd a nap című angol filmből . \ Három bemutatót és egy régóta várt felújítást érdemes megemlíteni az elkövetkező napok megyei fílmműsorából. Ami a négy alkotást össze­köti: mindegyikben. valami­lyen életszemlélet' csődjéről van szó — más-más megköze­lítésben és végkifejlettel. Már címében groteszk A nagy érzelmektől jókat lehet zabáim. A francia film alkotói arra vállalkoztak, hogy az em­bert mint emberségéből kivet­kőzött lényt leplezzék le. En­nek érdekében két családot mutatnak be, egymástól merő­ben különböző szituációban (halotti tor és esküvő) — de mindkettő tagjait tragikomi­kus helyzetben. Így alkalmuk nyílott olyan emberi tulajdon­ságok ábrázolására, mint a felszínesség önzés, a nagyfo­kú elidegenedés. Mint minden jó szatíra, egyszerre szórakoz­tató és elgondolkodtató alko­tás. A beatzene hajnalán — ezt az alcímet kapta az Az lesz majd a nap című angol film. Gazdag zeneanyaga a rock he­lyet lassan felváltó popmuzsi­kával is megismertet (egyik főszereplő Ringó Starr), de több ennél. Egy fiatalember sorsát kísérhetjük figyelem­mel, hogyan lesz cél nélküli, az érzelmi kötöttségeket nem tűrő ember belőle. A Fél évszázad korkülönb­ség című szovjet alkotás a lett nép egyik legkiválóbb hazafi­jának, a nagy forradalmár hadvezérnek, Jan Fabricius- nak állít emléket, aki a pol­gárháború során és az inter­venciósok elleni harcban szer­zett érdemeiért négy magas katonai kitüntetést kapott. Életútjával indirekt módon is­merkedhetünk meg egy mai fiatalember jellemfejlődésével párhuzamosan. A felületesen gondolkodó, nagyképű fiata) tévériporter a forradalmárról készített műsor anyagának gyűjtése közben, a visszaemle- kezesekből kibontakozó nagy­szerű emberi példa hatására válik éretté, lelkiismeretesse. Antonióni emlékezetes fiinv- iet, a Nagyítást láthatják újra a napokban a balassagyarma­tiak. A londoni pop-rvilág, egy krimi képei mögött szorongat- tatóan jelen van az elidegene­déssel harcot vívó fiatal fotós személyisége, akit Dávid Hemming alakít, partnere Va­nessa Redgrave. I ŐSZ FERENC: | (Kisregény) 15­— Isten őrizz! Tudja, mit fog érni egy ló néhány hét múlva? Ezt még meg lehet gvóayítani—mondta a lány és eloldotta a kötőféket. A ló engedelmesen követte Rózsit. — Csodálatos ember maga Kózsika. Még a lovakra is tud hatni — mondta Tószeghy. — Azokhoz jobban is értek, mint az emberekhez. És né­ha jobban is szeretem őket... Megsimogatta a ló pofáját. A férfi úgy látta, hogy az állat szemében hálás. meleg fény csillant. De lehet, hogy csak képzelődött. Midőn Ró­zsi elengedte a kötőféket, a ló hűségesen a nyomába sze­gődött. — Vajon hogy hívhatnak? Ráró? Fürge? A fenét! Ezek az urak nektek is olyan cifra neveket varrnak a nyakatoK- ba, hogy az ember ki se tud­ja mondani. Rózsi egész úton beszélge­tett a lóval. Tószeghy csodál­kozva figyelte a társalgást. Rózsi kérdezett, aztán a ló helyett felelt is, és a férfi úgy látta, hogy Rózsi vála­szai után a ló helyeslőén, , „igen"-t int a fejével. — Mi a célja ezzel az ál­lattal — kérdezte később. — Feltáplálom, aztán ha zaviszem a faluba. Nemso­kára kezdődik a szántás és ahogy én elképzelem. nem sok ló maradhatott otthon. — Tudja, maga milyen ló ez? Lehet, hogy éppen rajta lovagolt időnként a kor mányzó úr. Nincs ember, aki ezt befogja. A parádés lóból sohasem lesz igásló. — Nem hiszek én ebben. Ez is egy régi szabály. Sok parádés emberből lesz itt dolgos gyalogmunkás — mondta Rózsi, aztán hozzá­tette. — Nehogy azt higgye, hogy ezeket én találom ki. Van nekem egy emberem, aki pontosan tudja a jövőt. — Ez az a Simó? — Honnan tudja? — Ma már egyszer mond­ta. ö az, akinek a golyót spórolták a németek. Remé­lem. tőlem nem sajnálják majd — mondta Tószeghy keserűen. — Szerintem kór lenn? magába a golyóért — mond*'’, Rózsi, de rögtön meg is bán­ta és szinte gyengéden tette hozzá: — És talán magáért is kár lenne. — Nem lesz magának baja a németekkel? — kérdezte a kapu előtt Kázmértól Rózsi. — Teljesen mindegy! Vagy a németek, vagy Simóék... Feltűnés nélkül jutottak be a háziba. A Duna-oarti árkok üresek voltak, de szinte meg­töltötte őket a sok sáros dun­na és paplan. Rózsi a lovat az udvaron egy porolóhoz kötötte, és sen­ki sem vette észre, amikor befordultak a pincelejáróba. Tószeghy egyenesen Eötvös­ök pincéjéhez sietett. Kopo­gott: — Tessék — hallotta Rózsi Eötvösné hangját, aki ami­kor az ajtónyílásban meglátta Kázmért. örömmel sikoltott fel: — Mihály is itt van? — Méltóságos asszonyom. Az ezredes úr halott! — mondta komoran.. Eötvösné hisztériás zoko­gásba tört ki. Férje undorod­va tolta félre és kilépett a 4 NÚGRÁD - 1975. május 7., szerda Liszt ifjú tudósai „Hallatlan nagy teljesítmény volt, amit ezek a fiatalok pro­dukáltak.” — „Minden elis­merésem és becsülésem az övék.” — „Az egész ország megismerte az iskola nevét.” — „Salgótarjánban értenek a zenéhez is.” — Ilyen és ehhez hasonló véleményeket hallot­tam mindenkitől, akiket a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium tanulóinak leg­utóbbi országos sikeréről meg­kérdeztem. A bolyaisták — Klement Katalin, Koszta Magdolna és Németh László, Rozgonyi István énektanár ve­zetésével — a Magyar Rádió Liszt és kora címet viselő ze­nei műveltségi versenyén má­sodik helyen végeztek, holt­versenyben a nagy tradíciók­kal rendelkező debreceni Re­formátus Kollégium Gimná­ziumával. Középpontban a zenehallgatás Valóban rendkívüli az, amit a tarjáni fiatalok vég­hez vittek. Több tucat kö­zépiskolai — köztük zenei ta­gozatú — csapattal mérkőz­tek. Ki tud többet Lisztről, erről a sok irányú tevékenysé­get folytató, ellentmondásos muzsikus zseniről és koráról, a művésztől nem kevésbé for- rongásos, lázadásokkal és út­kereséssel terhes XIX. szá­zadról. A tarjáni gimnazistá­kat csak a szekszárdi Garay János Gimnázium csapatának sikerült megelőznie. — A döntőben — kezdi az emlékezést Rozgonyi István, a csapat felkészítő „kapitánya” — mi is és a debreceniek is- négy pontot veszítettünk. Ek­kor újabb kérdések következ­tek. de ez sem vezetett ered­ményre. Végül a zsűri úgy döntött, hogy mindkét csa­patot második helyezettként fogadja eL A gyerekek szeme nekitü- zesedik az emlékezéstől. Kép­zeletben újra a Rádió stúdió­jában ülnek, fülükben újra­csendül a zene. a műre adan­dó válaszokat keresik. — A villámkérdések okoz­ták talán a legnagyobb ne­hézséget — mondja Németh László, a három diák közül a legbeszédesebb. — Húsz—har­minc másodpercig szólt a ze­ne. utána azonnal kellett vá­laszolni, melyik mű részletét hallottuk. mi, hogy úgy mondjam, zene* centrikusán készültünk. — Mit jelentett ez? „Salátázás" és „anyakönyvezés" — Azt, hogy szüntelen ze­nét hallgattunk. Egy-egy rész­letet lejátszottam lemezről, először fél percig, aztán egé­szen rövid ideig, mindössze 5—10 másodpercig hallhatták, majd ki kellett találniuk, me­lyik művet hallották. Afféle kondicionáló edzés volt ez, amit mi magunk között „salá- lázásnak” hívtunk. — Ennyi elég volt? — Nem. „Anyakönyveztünk” is. Megütközésemet látva kise­gítenek. — Ez azt jelentette, hogy minden egyes mű történetét, és egyáltalán minden vele szóba jöhető dolgot megta­nultunk. A több hétig tartó vetélkedő ideje alatt hetenként hétfőn és szerdán napi három órát tanultak: zenehallgatás, ol­vasás. Időnként, ünnepnapo­kon és iskolai szünetekben is készültek, az utolsó napok­ban pedig már szüntelenül. Az iskola a döntő előtti na­pon „szabadságot” adott a versenyzőknek. Rengeteg is­meretet gyűjtöttek magukba ezek a fiatalok. — A közös tanulás mel­lett — mondja Koszta Mag­dolna. aki Németh Lászlóval együtt korábban zenei általá­nos iskolába járt — még ott­hon is készültünk, napi más­fél. két órát. — Ha összeszámolnánk — gondolkodik el Rozgonyi Ist­ván —. akkor a zenehallga­tás ideje több napot tenne ki az elolvasott, illetve átnézett irodalom mennyisége pedig közel járna az ötezer oldal­hoz. De — látom a szemekben, az arcokon — megért min­den fáradságot. Zenét ked­velő fiatalok, akik már gyer­mekkorukban barátságot kö­töttek a muzsikával. — Idehaza zeneiskolába jár­tam, zongorázni tanultam — szólt Klement Katalin. — Először a h-moll szonáta tet­szett meg. Ettől kezdve Liszt zenéje nagyon érdekelt. A munka jutalma A másik két versenyző is volt zeneiskolás. Az első él­mények a számukra is in­nen erednek. A jelenkori si­ker csak elmélyítette azt a meglevő zenéhez fűződő, mély vonzódást, amely most már örökre szól. Ez ennek a zenei műveltsé­gi versenynek egyik legfőbb érdeme. De a résztvevők na­gyon sokat nyertek általa. Többek között egyfajta pozi­tív. küzdeni tudó és képes emberi tartást, a munka, a tanulás becsülését. Sikeri'k dicsőséget jelent az iskolának is, ahol egyre jobban becsü­lik a zenei műveltséget, egyre többen szeretik a zenét. Az iskola, a csapat által nyert 40 ezer forintot, zenei felszerelt­ségének javítására fordítja, hogy még jobb feltételeket te­remtsen a zeneoktatás számá­ra. A Bolyai Gimnázium ta­nulói harmadik éve vesznek részt a Rádió zenei műveltsé­gi versenyén. A legnagyobb eredményt most érték el. Jö­vő tavasszal Verdi élete és életműve lesz a műveltségi verseny témája. A salgótarjá­niak részt kívánnak venni ezen is. Kívánunk nekik hoz­zá sok sikert. Sulyok László Pályázat diákoknak A vajai Rákóczi-emlék bi­zottság és a Hazafias Nép­front nagyközségi bizottsága II. Rákóczi Ferenc születésé­nek 300. évfordulója alkal­mából a középiskolások, szakközépiskolások és szak­munkástanulók részére is pályázatot hirdet Rákóczi­kor! emlékhelyeket, történel­mi személyiségeket feldol­gozó történelmi, helytörtéme. ti dolgozatok írására, vala­mint a még élő néphagyomá­nyok gyűjtésére. A diákok fe kutathatják, feldolgozhat­ják a Rákóczi Ferencről, ve­zéreiről, a kuruc korról ewV ló dalokat, történeteket, szólásimondásokat, szajha- gyomániy okait. <A jeligés pályázaton a di­ákok egyénileg, vagy asotpor- tos munkákkal vehetnek részt, a terjedelem nem kor­látozott. A munkákat 1970. január 15-ig juttathatják! el a vajai. Vay Ádám Múzeum­ba. a Rákóczi-emlékbizottság címére. Az eredményhirde­tésre a vajai Rákóczi-emlék- ünnepség tudományos ülés­szakán kerül sor. — Különösebb fennakadás azonban nem történt — jegy­zi meg a fiatal tanár —, mert Szabó János festőművész kiállítása folyosóra. Az ajtóból szólt vissza Kázmérnak: — Maga pedig jobban teszi, ha Krisztit keresi, két órája eltűnj és sehol sem találjuk — mondta és elindult Rózsi után. Amikor Rózsi belépett a közös pincébe. Melanie hang­ja fogadta: — Megjött a házitolvaj! És amikor Rózsi mögött először Eötvös, mgjd nem sokkal utána a felesége is belépett, a vénlány kéjjel mondta: — Végre valamennyien együtt vagyunk. Íme. lássák! A cselédlány párnája alatt ezt találtam — mutatott fel egy teli rumosüveget. — Nyilván östreicher.,. bocsá­nat Eötvös úréikitól szárma­zik. Eötvösné szemében fel pa­rázslóit a gyűlölet. Végre bosszút állhat Rózsin. — Igen, ez a miénk volt... — És nyilván maguktól származott a füstölt hús és a sonka is — öntötte az olajat a tűzre Melanie. A budapesti Stúdió Galé­riában, május 7-én nyitják meg Szabó János festőművész kiállítását. A volt Derkovits- ösztöndíjas festőt, az ígéretes­ként induló, fiatal művészta­nárt eddig inkább könyvgra- íikái alapjáig ismerik. A rr.é'y gondolatokat és érzelmeket megmozgató festmények, a vei szóló vallomásai a világról ezen a tárlaton tárulkoznak fel először összefüggően és ér­telmezhetően a közönség előtt — írja róla a kiállítás kataló­gusának előszavában Aradi Nóra művészettörténész, aki az ünnepélyes megnyitó beszé­det mondja. A nagy érdeklő­désre számot tartó tárlat má­jus 24-ig tekinthető meg a Stúdió Galériában. versek felelnek egymásnak. Az összefoglaló tételcímek: A hatalmas szerelem, Gondo­latok a könyvtárban és Ifjú szívekben élek — jelzik a versek gondolatkörét. Így a verses tárlaton felhangzó­nak Csokonai Vitéz Mihály, festészet nyelven és eszközei ­Mai tévéajánlatunk 21.45: A KÖLTÖ FELEL. széd, dialógus Harminc év magyar költé­szetének tárlata. Záróadás. Ezt a műsort a Madách Szín­ház nyilvános előadásán vet­ték fi1'.mszalagra. S a Költő felel című még tavaly elkez­dődött verses sorozat befeje­ző. gálaestje. A műsorban — — Igen! Nekem is feltűnt, hogy milyen gyorsan fogy az élelmünk... Tudja, hogy a hadiállapotban mi a tolvaj büntetése? Eötvös. aki eddig hallga­tott. végre megszólalt: — Rózsi nem lnn*a sem a húst. sem a rumot. Én adtam neki! (Folytatjuk) amely tételekbe foglalva, összefoglaló képet ad a 30 év költészetéről — versek hangzanak el kiváló előadó­ink tolmácsolásában. Olyan versek, amelyeket klassziku­sok írtak, s amelyeket kor­társ költők alkottak —. de gondolati közösség fogja ösz- sze a műveket. Szinte párbe­Vörösmarty Mihály, József Attila, Ady Endre, Jékely Zoltán, Weöres Sándor. Cso ári Sándor, Simon István, Szécsi Margit, Somlyó György. Zelik Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Rákos Sándor versei, A Sebö-együttes né­hány megzenésített verset ■ad elő. I

Next

/
Thumbnails
Contents