Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-06 / 104. szám
Jó ütemben halad a* ú.i húsüzem építése Salgótarjánban. A kellemes tavaszi időjárást kihasználva, még intenzívebben dolgoznak az építők. Fodor Lajos és kőműves brigádja — képünkön — a tetőfedőm burkolását végzi, illetve készíti elő a végleges szigeteléshez. — bábéi felv. — Az ehő negyedévben Több mint 41 millió forint különböző fejlesztésekre A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben évről évre jelentős összegeket költenek műszaki fejlesztésre. A vállalat vezetői átgondolt fejlesztési politikát folytatnak, amely összhangban áll mind az or szágos, mind a helyi elképzelésekkel. Úgy tűnik, hogy ez az év „csendesebbnek’ tgérkezik a vállalatnál, mar csak a^ért is. mert a vállalat negyedik ötéves terveben szereplő fejlesztési feladatok döntő részét tavaly megoldót- Iák A fejlesztők azonban nemcsak az idei év feladatainak megoldásán dolgoznak, hanem folynak az előkészületek az ötödik ötéves terv fejlesztési céljainak elérésére is. Azért kerestük fel Tóth Györgyöt, a műszaki fejlesztési főosztály vezetőjét, hogy megtudjuk, milyen eredményeket értek e-1 a negyedik ötéves terv utolsó évének első negyedévében, s hogyan haladnak az előkészületek a következő ötéves tervidőszak fejlesztési feladataira. Elmondta, hogy 1974. december 31-ig lényegében megvalósítottuk a bankhitellel és saját alap felhasználásával készülő beruházásokat — így a szalagnemesítő berendezést, a huzalpácoiót és a huzalhor- ganyzót. A huzalműi rekonstrukció berendezései — kisebb hiányosságoktól eltekintve — termelnek. A fejlesztési fóosz tály dolgozói az első negyedévben jórészt ezeknek a hiányosságoknak a kijavításán dolgoztak. A huzalmű drót- j húzó kapacitásának bővítése érdekében sikerült megoldani az első negyedévben egy nagy teljesítményű dróthúzó gép letelepítését a huzalműi kapacitásbővítési tervben szereplő utolsó berendezést is. Jó ütemben halad a központi neutral! záló próbaüzemeltetése is, ahol ugyancsak az építés, szerelés során tapasztalt hibák kijavítása folyik. A kohászati üzemekben az első negyedévben 40.8 millió forintot terveztek felhasználni különböző fejlesztésekre. A negyedévben azonban 41,2 millió forintot használtak fel. Ennek az összegnek az ötödrészét a dinamikus szinttartást szolgáló beruházásokra fordították. Ezt a pénzt döntően a nehéz fizikai munkát megkönnyítő kisgépek. s a belső anyagmozgatás korszerűsítését szolgáló targoncák. s egyéb eszközök beszerzésére használták fel. De nemcsak beruházásban jók az első negyedéves eredmények, hanem figyelemre méltó a műszaki fejlesztési alap felhasználása is. Itt kell megemlíteni azokat a kísérleteket, amiket a kohászati üzemek egyetemekkel, illetve különböző kutatóintézetekkel karöltve végeznek a technológiai eljárások korszerűsítése, gyártmányok fejlesztése, a gyártás költségeinek csökkentése érdekében. Ilyen például az új huzalpá- colóban keletkező vasoxid további hasznosítására vonatkozó kísérlet, ami szép eredményekkel biztat. Szép sikerrel kecsegtet az a kísérlet, amit a szakemberek a Budapesti Műszaki Egyetemmel karöltve végeztek egy új hőkezelő berendezés konstruálására, ami lehetővé teszi bizonyos minőségű szalagacélok folyamatos és — a korábbinál — nagyobb sebességű hőkezelését. Ugyanígy lehet szólni a dolgozók egészségvédelmét szolgáló úgynevezett zajtérkép elkészítéséről, s egy hangszigetelő fülke beszerzéséről, amit ugyancsak műszaki fejlesztési összegből oldanak meg. A műszaki fejlesztési alapból mintegy 1,2 millió forintot használtak fel az első negyedévben, ami megfelel a tervezett ráfordítási összegnek. Az év első negyedévében — illetve az első négy hónapban — tovább folytatták a fejlesztő szakemberek az előkészületeket az ötödik ötéves terv feladataira. így például jól haladnak a süllyesztékes kovácsüzem, s a DEXION- Reck gyártó üzem telepítésének teendői. De folynak olyan távlati fejlesztések előkészítő munkái is. mint a C02-es védőgázas hegesztőhuzal gyártásának bővítése. Már sorozatban készülnek a gör- göspálya gyártósor beruházási tervei is. A vállalat szerkesztési osztályának dolgozói je lentőg részt vállaltak a fejlesztések előkészítéséből az által, hogy mind a süllyesztékes . kovácsüzem, mind a DEXION-Reck gyártósor terveit döntő részben ők készítik el. Mi van azzal az alumíniummal 7 Ezzel a — címnek adott, s írásunkban még többször ráutaló — kérdéssel ültünk le beszélgetni Vass Miklóssal, a Magyar Alumíniumipari Tröszt balassagyarmati Fémipari Vállalatának igazgatójával. Mert tényleg:!hol is tart a megye egyetlen — igaz, még csak részben — könnyűfémet előállító vállalatának az a törekvése, hogy valóban azzá; alumíniumfeldolgozó gyárrá váljanak? Hiszen, bár nem hivatalos kinyilatkoztatásként, de a vállalatról 1974. májusában megjelent monográfia szerzője is e mondattal zárja a negyedik ötéves tervről szóló fejezetet: „A tervidőszak végére, előirányzataink szerint, el kell érni az alumínium alapú feldolgozás primátusát.” Mármint az elsőbbséget a vas alapanyagú termékek előállításával szemben. Mondani könnyű... De lássuk a tényeket, s állítsuk szembe, a MAT-hoz 1972. január elsejével történt csatlakozás óta, a vas- és az alumínium alapanyagú termékek gyártási arányát! Év vas alumínium 1972 70,1 % 29,9 % 1973 61,1 % 38,9 % 1974 61 % 39 % 1975 70 % 30 % Természetesen, az idei év számai még csak elképzelések, s annak is — mindennemű túlzás nélkül — álomképek. Nem az éves terv teljesítését. mert miként az igazgató is mondta, az meglesz, hanem az alumíniumalapú termékek gyártásának százalékos arányát tekintve. Mert hogyan is kezdte Vass Miklós? — Az az igazság, hogy 1975- re még nincs kialakult, elhatározott, végleges profilunk. Csak úgy gyártogatunk... És emellett, jelentősen csökkent a vállalat külsőszerelői által végzett könnyűszerkezetes építőipari tevékenység is. Mert amíg 1973-ban még ötven-hatvan millió forintos bevétel származott ebből, az idén már csak húsz-huszonöt millióval számolnak. — Miért? — Eddig, azokon, a nagyberuházásokon, ahol szerelőink dolgoztak, az építőipari vállalatok — mint például a 22-es, a 31-es, a 43-as — csak nézték, hogy készítjük el a könnyűszerkezetes felépítményeket. Aztán rájöttek, ez nekik is kifizetődő, ók is meg tudják csinálni. És csinálják! Például Péten, a 31-es Állami Építőipari Vállalat, amely Foglalkozása: kőműves. Társadalmi tisztsége: szak- szervezeti bizalmi. Munkahelye: a ZIM salgóiarjáni gyára, a TMK építészeti részlege. Hány éve már? — Itt dolgozom Ti éve, előtte 10 évet az építőiparban húztam le. A kemencék javítása, feljitása az öntödénél, zománcozónál, gépalapok elkészítése és egyéb kőműves munkák a jeladatunk. Most is nagyon meleg helyen dolgozunk. Kemencét javítunk — mondja Bocsi István. — Mióta bizalmi? — Már harmadszor válasz- toltak meg, vagyis több mint tíz éve. A csoport 26 tagú. Rendes, pontos emberek a tagdíjfizetésnél is. Kőművesek. ácsok, festők tartoznak a bizalmi csoportba. Jól. megértjük egymást. — Gond, probléma akkor nincs isr — Azért akad. Leginkább a forintot keveslik, de gondolom. más is így van ezzel — mondja kedélyesen, majd hozzáfűzi. — A lehetőségek határt szabnak a keresetnek. Vannak segélykérelmek is, amiket' nekem kell véleményezni. továbbítani a bizottsághoz. — Mindig kedvező ez a véleményezés? — Azért nem ilyen egyszerű a dolog. Általában kedvező, de előfordult, hogy sorozatos fegyelmezetlenség, késés, kifogásolható ftfunhásarcolt A szakszervezeti bizalmi magatartás miatt nem javasoltam a segélyt. Az illetőnek megmondtam, miért nem le vasiam. A csoportban a közvélemény -z enyémmel egyezeti. Azért harag nem lett belőle, belátta az illető, hogy változtatni kell a magatartásán. — Máskor meg rangsorolni kellett a kérelmeket, hogy az kapjon, aki legjobban rászorult. Kern egy- lormák az emberek. Olyan is volt. akinél láttam, nehéz helyzetbe került, a körülményei indokolták, hogy segítsük. de szerénységből nem kérte. Én javasoltam. Meglepődött, hogy pénzt kapott. — Persze, nemcsak a segélyezéssel kell foglalkozni. Bérfejlesztés véleményem nélkül még nem történt. Igaz, a művezetővel. Németh Lajossal még az előző munkahelyről ismerjük egymást. Az ■ a sokat emlegetett partner kapcsolat megvan. A pártszervezettel. pártbizalmival is. Keressük egymást és közösen beszéljük meg a dolgokat. Bérfejlesztésnél nálunk mindig differenciálunk. Ilyenkét-három évvel ezelőtt még tiltakozott is a könnyűszerkezetes profil ellen, az idén már megközelítőleg ugyanolyan mennyiségű ilyen munkát végez, mint mi. Rossz elképzelni, mi lesz pár év múlva. .. Szóval, mi is van azzal az alumíniummal ? A tény az: 1972-ben részletesen, átgondolt tervek nélkül, a vasról elumíniumra történő átállás előkészületeinek hiányában kezdték meg a munkát. Közel húszféle, főleg egyedi terméket állítottak elő a kábelléfcrától a ra" kodólapokig, a stégtől a hétvégi házig. Irtózatos mennyi-, ségű munkát és idegességet öltek bele a kezdeti próbálkozásokba, mert mint az igazgató mondta, egy újszülöttnek minden vicc új. És, hogy nagysorozatú profilokra azóta sem sikerült szert tenni, hatására nagy feszültség keletkezett. Általános volt —, s esetenként még most is az — a kapkodás, a szervezetlenség; nem tudott lépést tartani az újabbnál újabb munkákkal a gyártáselőkészítés, a MEO, a műszaki osztály, a technológia és néha magúig a termelést végzők sem. — Pedig ez, az alumínium, a gyár jövője — mondja az igazgató —, s ennek megfelelően kell vele foglalkozni. Nemcsak nekünk, hanem a Magyar Alumíniumipari Trösztnek is. Valóban: a jelenleg kialakult helyzetért felelős a tröszt is. S bár a Fémipari Vállalat ügyének nem tettek jót a „fent” végbement vezérigazgatói váltakozások sem, az olyannyira áhított, de meg nem kapott támogatás elmaradása csak részben magyarázható ezzel az indokkal. Talán ebben az évben, legalább is, az év végére, látszik csak úgy, hogy változtatnak a vállalat helyzetén. Új vezérigazgató — új szél kezd Cúj- dogálni... És addig is — immáron negyedik éve — saját kárukon tanulnak a balassagyarmatiak. Mert ballépéseket ők is elkövettek. Például, hiába, hogy ebben az évben is 117 ipari tanulója van a vállalatnak, közülük elenyésző számban ismerkednek csak az alumínium szakmával, s az első, kifejezetten e célú iskola is csak várhatóan jövőre indul be. S hiába, hogy jelenleg 18 mérnök, 45 technikus van a vállalatnál, s az összdolgozók 68 százaléka szakmunkás, 50 százalékuk pedig tanul, ha a négy év alatt a 11 hegesztőn és a 30—40 külső szerelőn kívül mindössze 50—60-an tudnak megfelelően bánni a „magyar ezüsttel”. Ám, a gyárban mindezek ellenére is — bizakodóak. Remélik, mihamarabb kialakul a kedvező összetételű, nagy sorozatban gyártható termék- szerkezet és rövidesen megoldódik az „alumíniumkérdés.” — Ennek tudatában határoztunk úgy — mondja Vass Miklós — hogy a jelenleg 300 tonnás évi kapacitással működő öntödénket mintegy 18 millió forintos rekonstrukcióval, egy-ket éven belül 700 tonnásra növeljük, s hogy egy kicsit a távlatokról is beszéljek, 1978—79-ben pedig megkezdjük egy 1500 tonnás kapacitású új öntöde építését. Terv, elképzelés és — ismételten — bizakodás tehát van — profil nincs. És vajon, mikor kapunk megnyugtató választ — hangsúlyozzuk, ez nemcsak a Balassagyarmati Fémipari Vállalaton múlik — arra a kérdésünkre: — Kedves igazgató elvtárs! Mi is van azzal az alumíniummal. ..? ' Karácsony György kor, ha van Íj először véleményeltérés, végül a vita során közös nevezőre jutunk. Az esetleges reklamációkat is közösen rendezzük a dolgozóval. — A silt, sérelmek okozzák I,ekünk a legtöbb gondot. A jogosak jel sem tűnnek. mert azoKat könnyű rendezni. A jogtalan, a vélt sérelem más. az sok magyarázatot igényei, mert meg kell értetni, hogy miért jogtalan. Nemet is kell ám mondani sok esetben, és azért úgy gondolom, emiatt később nincs harag, megértik az igazságot. — Nem mindig hálás szerep a bizalmié, de el kell végezni ezt a munkát, mert bizalmat kapott az ember. A kis csoport érdekét a nagy közösségén belül képviselni. Ott helyben rendezni dolgokat. és csak azzal fordulni felsőbb szervhez, műhelybizottsághoz, vagy a szakszervezeti bizottsághoz, ami meghaladja a hatáskört. Nem panaszkodhatom. mert még mindig megkaptam a segítséget. Innen szeretnék nyugdíjba menni, de ahhoz még van idő. A fiam is itt. dolgozik. Munkaügyi előadó. Sok minden köt ehhez a gyárhoz, és mondhatom, a csoporthoz is. Mose van egy betegünk, készülünk meglátogatni. Az egyik munkatársamnak van kocsija. majd azzal megyünk — mondja Bocsi István. B. J. Műszak után Tiribesen — ki NÓGRÁD — 1975. május 6., kedd 3 i
