Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-30 / 125. szám
p f 1 » • I A I Cáinnazi estei' L Jih Léo Delibes korrepetitor1., templomi orgonista, a párizsi konzervatórium zeneszerzést tanszakának tanára, ha nemi több, de két művével, a Cop“ péliával és a Laláméval min" dériképpen felírta nevét az; egyetemes zenetörténet laoia- ira. a halhatatlanok sorába. Első átütő sikerét a Coppé' lia jelentette, ez az éterien tiszta és finom hangzású balettzene. amely a világ ooe- raszinpadainak időközönként újból és újból visszatérő mű- sordarabia. Delibes, aki több ízben járt Magyarországon, s az itt szerzett benyomásai ihlették a Magvar románc című -zenekari művét. 1885'bera masa dirigálta a Coooéliát a budapesti Operaházban. A mű felszabadulás utáni sikerét pedig — azt hiszem, nem tévedek, amikor ezt mondom — Harangozó Gyula alapozta meg. a mű hangulatához jól alkalmazkodó. kifeiező koreográfiájával. és nem utolsósorban Lakatos Gabriella. aki a címszerepet táncolta magával ragadóan. hosz- szú éveken keresztül. A balettzenével ismertté vált fiatal zeneszerző operái, a Jean de Nivelle és a Lak- mé csak fokozták hírnevét. Időt álló az utóbbi lett. A történet a távoli keleten, a mesés Ip,d iában iáts'zódik. Idilli a környezet, de az időpont korántsem az. 1857-ben járunk, az indiai néo egvik legnagyobb forradalmi megmozdulása. az úgynevezett Sepovlázadás ideien. A romantikus szerelemnek, amely .Marsay Magda és Korcsmáros Péter kettőse. La kmé, a Bráhma-templom főnapjának lánya és Gerald, az angol tiszt között szövődött* ez a társadalmi háttere. Ilyen1 körülmények között a fiatalok szépen bontakozó szerelme szükségszerűen fordul tragédiába, azt az örök igazságot példázva, hogy a gyarmatosítás, a népek eev- másra törő ellenségeskedése megmérgezi a tiszta emberi Elmentek a negyedikesek Valami nemrégiben megroppant az iskolaév eddig egyenes derekán. Valahogy üresebbek lettek a folyosók, visszafoj- tottabb a hangoskodás, zsibongás. Mintha az órák, percek is lassabban járnának. Valami furcsa és szokatlan ül a levegőben. Elmentek a negyedikesek. Akkor, ott, a ballagás pillanatában, a virágos- ünneplő tömegben senki sem gondolt arra, hogy ez igazi búcsúzás, hogy ők, n nagyok valóban végleg kilépnek az iskola falai közül, amely négy évig volt otthonuk jóban és rosszban. Akkor, ott mindenki csak azt érezte, hogy komoly pillanatok következnek. ök pedig megfogták egymás kezét és énekszóval, fényes mosollyal végigjárták a feldíszített tantermeket, az épület ' jól ismert zugait, aztán még egyszer utoljára besorakoztak kisebb társaik közé, hogy aztán végérvényesen búcsút mondjanak a közösségnek, amelyben nevelkedtek, s amelyet neveltek. Azóta üresek a tantermeik, a virágok lekerültek a táblákról, a falakról, mert az oly sok izgalommal előkészített ünnep elmúltával komoly, nehéz megpróbáltatások várnak fájuk. Ha sötét ruhában, fehér blúzban könyvekkel a kezükben belépnek az iskola kapuján, mindenki halkabbra veszi a lépteit, a hangos beszéd suttogásba megy át, hogy semmi se zavarja meg az 6 nagy erőpróbájukat; az éretté válás pillanatait. Arcuk talán sápcdtabb a szokottnál. kicsit ingerlékenyek, idegesek, de szabad perceikben a régi jó ismerősökként beszélgetnek az alsóbb éyesekkel. A „ki- ctikkel”, akiknek oly sok tanácsot adtak az évek során, akik sok szépet tanultak, sok csínyt ellestek tőlük, a tapasztalt nagyoktól. Nagyon hiányoznak. Valahogy üresebbek lettek a folyosók, visszafojtotta bb a hangoskodás,' zsibongás. Mintha az órák, percek is lassabban járnának. Valami furcsa és szokatlan ül a levegőben. Elmentek a negyedikesek. kapcsolatokat. ILakmé és Gerald nem lehet boldog esvütt, övéik, a népűik, hazájuk ellenére. vagyis ebben az érdekellentétes. kiélezett társadalmi helvzetben. Többek mellett ez a pozitív, a maga korában szinte kivételesen haladó tartalom magvarázza a Lakmé mai bemutatását. A debreceni Csokonai Színház operaelőadásai mindig kivételes zenei élménvt jelentettek Salgótariánban. Most is ez történt. A társulat kitűnő hang- és színészi adottságokkal rendelkező, egymást ismerő, iól összeszokott énekesekből áll. s a balettegyüttes is évről évre figyelemre méltóbb teljesítményt nyújt. Horváth Zoltán Erkel-díjas ooerarendező meghívott vendégként. biztos kézzel állította színpadra a művet. A debreceni MÁV Filharmonikus Zenekart Tarnav Gvörgy vezényelte, imponáló biztonságsai. A romantikus, néhol melankóliába hailó zene hangulati változásait finom érzékkel bontja ki, nagvon kellemes nerceket szerezve. A címszerepet éneklő Marsav Magda — minden kétséget kizáróan bebizonyította — méltán kapta meg a Magvar Népköztársaság Érdemes Művésze címet. Különösen a híres imaária és a cseneettvű- ária előadásában ieleskedett. Tréfás György súlvos básszu- sa. a főpap szerepében, úiból meggyőzött kivételes énekesi és színészi képességeiről. Korcsmáros Péter (Gerald) nagvon szép lírai tenorral rendelkezik, de mintha a hangja — hangsúlyozom — erőben lenne néha valamivel „vékonyabb” a kelleténél. Énekesi teljesítménye azonban így is dicséretet érdemel, alakítása illúziót keltő. A kisebb szerepek alakítói — Tibay Krisztina. Bede Fazekas Csaba. Varga Magda. Pallos Gvöngyi. Perei Irén. T. Kiss Endre. Vasvári Géza. Bárány Paál László. Farkas Tibor és Sándor József — valamennyien színvonalasan oldották meg feladatukat. A balettkarban a ragyogó Malo- nyay Nani teljesítménye kiemelkedő. Az Ízléses koreográfiát Fodor Antal tervezte. Az előadás szerves részét alkották a látványos díszletek, a kor hangulatát és a környezetet hitelesen idéző pompás jelmezek. Langmár András, illetve Greguss Ildikó munkái. Mai tévéajánlatunk A hét végéhez közeledve, mind tartalmasabbnak ígérkezik a televízió műsora. A pénteki nap legfontosabb műsoreseményei az ünnepi könyvhét nyitányához csatlakoznak. Ezek adják a program gerincét. 21.15-kor kerül sor az Ünnepi könyvhét 1975. című érdekes. változatos műsorösszeállításra. melynek keretében, ta’álkozhatunk majd Vlagyimir Tyendrjakov Tavaszi tótágas című művének egv jelenetével. Szobofcka Tibor A görög thau titka... és Mesterházi Lajos Ossa seoia című művének tévéváltozatával. többek között Földi Teri. Fekete Tibor. Békés Rita. Tcmanek Nándor. Kőmíves Sándor. Ungvári László. Garas Dezső. Gyenge Árpád. Kovács Károly. Suka Sándor. Toké László. Várnaev Kati közreműködésével. továbbá Csanádi Imre, Székelv Dezső. Zelk Zoltán, Ady. Lorca és mások verseivel. Kozák András. Jordán Tamás. Mádi Szabó Gábor, Tímár" Béla. Szacs" vai László. Sinkó László megszólaltatásában. A nap egyé-b műsorai közül érdeklődésre tarthat számot a Mozdulj című sorozat VI. jelentkezése. Mint a műsorelőzetesben olvashatjuk: „A békeidők “-legnagyobb tö- meggyilkosa« a szívizom- infarktus. Keletkezését elősegítik bizonyos veszélveztetési tényezők”. Az egyik ilven a mozgáshiány. A műsorban a sport gyógyító hatásával ismerkedhetünk. Másodízben jelentkezik a Bizonyítás című sorozat, alcímben: A oer tárgva a történelem. Ez a hasznosnak ígérkező, újszerű vetélkedő bizonyosan most is sok érdeklődőt ültet a képernvő elé. NÖCRÁD - 1975. május 30., péntek Sulyok László A napokban jelent meg megyénk ’ társadalompolitikai. irodalmi, művészeti folyóirata a PALÖCFÖLD idei második száma. Jelentős évfordulókban, társadalompolitikai eseményekben gazdag időszakban látott napvilágot ez a lapszám — elég. ha csak hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára, és az MSZMP XI. kongresszusára utalunk. Mindezt témájukban és szellemükben egyaránt jól tükrözik a megjelent publicisztikai és szépirodalmi írások. „A felelősség rétegeti” ((Kassai-Végh Miklós). „A megértetés felelősségéről” (Czinke Ferenc és az „Emlékművek, történelmi szobrok” (Pál József) című Írások részben már címükkel is elárulják közös jellemzőjüket: a felelősség a témájuk. Kassai-Végh Miklós cikke politikai céljaink, elveink megértésének, helyes értelmezésének felelősségéről. a távlatvesztés veszélyeiről szól. Másfajta felelősségről ír Czinke Ferenc: „Az alkotó- művész sosem mondhat le a megértetés felelősségéről, mert a lényeg a közlendőben, a kifejezendőben van...” ,.A felszabadulás óta politikai és kulturális célkitűzésünk, hogy a kultúra érlékeivel a tömegek maguk javára rendezzék be az életet. IgyekezÁ barátság küldöttei Kedves, bőbeszédű és rendkívül érdeklődő embereknek ismertem meg Valenlyin Ma- halov írót és Nyina Szpirina újságírót, akik a Nógrád megyei Tanács vendégeként tíz napot töltöttek Salgótarjánban. Mindenre kiterjedő érdeklődésük érthető, hiszen mindketten első ízben ulazák Magyarországra, a távoli Kemerovóból. A város, a megye nagy szeretettel és gazdag programmal várta a kedves vendégeket. Itt-tar- tózkodásuk során megtekintettek több üzemet, ismerkedtek a megye nevezetességeivel, kulturális és irodalmi életével. Elutazásuk előtt rövid beszélgetésre invitáltuk a két szovjet vendéget, akik szívesen teltek eleget kérésünknek. Valentyin Mahalov Írót először önmagáról faggattuk. — Az én életemet az 'határozza meg, hogy tíz éve alapvetően az irodalomhoz kötődöm. Ez rendkívül jó dolog, de óriási felelősség is. Amikor az ember elérkezik a negyvenedik évéhez, önmagától is számon kéri, hogy mit tett le az asztalra az évek során. Sikerült-e elérnie a maga elé tűzött célokat. Fő- ieg az orosz falu, az orosz parasztság előtt érzem e felelősség súlyát, és úgy gondolom, ez ügyben még akad tennivalóm bőven. — önnek eddig 14 kötete ielent meg a Szovjetunióban. Énnek birtokában hogyan látja az irodalomnak a társadalomban betöltött szerepét és jelentőségét? — Az irodalomnak nálunk rendkívüli szerepe van, különösen Szibériában. Az alkotók közvetlen kapcsolatban állnak az emberekkel, akik nem „ablakon keresztül" nézik az írókat, költőket, de büszkén vallják: ezek a mi íróink, költőink. A kapcsolatkeresésnek, a közeledésnek nagyon sok formája van. Ám a legfontosabb talán az. hogy az író, ha az életről akar írni, akkor az életben, a valóságban kell élnie, hogy aztán az így, közvetlenül szerzett élményeket feldolgozza. Én magam is — habár a teleket általában pihenésre fordítom — időm egy nagy részét utazással, tapasztalatszerzéssel töltöm. Ezért voltam már Kamcsatkában, jártam be a Balti országokat és az Ural környékét.-—'ön a Találkozás című kétnyelvű kötetben mint író és mint műfordító egyaránt szerepel. Milyen volt a „Találkozás” fogadtatása a Szovjetunióban? — Üj dolog völt nálunk, hogy egy köteten belül, két nyelven, két kultúrával ismerkedhet meg az olvasó. Ez felkeltette az emberek érdeklődését. és olyan hamar elkapkodták a könyvet, hogy lassan kuriózum lesz, amelyet majd a szenvedélyes gyűjtők keresni fognak. Nyina Szpirina, a" KUZBAS7, című újság rovatvezetője, így hót tőle először magáról, a lapról, a szovjet újságírók munkájáról érdeklődtünk. — Szerkesztőségünkben negyven ember dolgozik, kilenc rovatban, antelyak a következők: ipari, szállítási, párt-, propaganda-, információs, kulturális, mezőgazdasági, levelezési rovat és a küldöttek rovata. Jómagam a levelezési rovatot vezetem, amely a legnagyobb. Rengetegen írnak nekünk, havonta körülbelül háromezer levél érkezik hozzánk. És egy sem veszhet el, egy sem maradhat) megválaszolatlanul. — ön, mint újságíró gyakran megfordul az emberek között, gyakran beszélget velük. Hogyan ismeri a kemero. vói ember Nógrád megyét? — Nagyon sokat tudnak a* önök megyéjéről. A KUZBASZ- ban sok írás jelenik meg Nógrád megyéről, elsősorban azoknak az íróknak a tollából, akik már jártak önöknél.’ A felszabadulás 30. évfordulójának megünneplésére mi is felkészültünk. Majdnem minden számban olvashattak az emberek, magyar, illetve nógrádi vonatkozású cikkeket. — Hogyan érezték magukat nálunk? — A tíz nap során egyrs inkább megerősödött bennem az. érzés, hogy nem külföldre utaztunk, hanem haza. Olyan szívélyes és közvetlen baráti fogadtatásban részesültünk, amely csak az őszinte kapcsolatokban nem ismeretlen. A közvetlenségre és az őszinteségre utal, hogy nemcsak az eredményekről esett szó. de a gondokat is megvitattuk magyar barátainkkal. A szíves vendéglátásért mindketten köszönetét mondunk Hoffer Istvánnak, a megyei tanács elnökének, Géczi János és dr. Boros Sán- dór elvtársaknak, s azoknak,’ akik , fogadtak minket, akik a gazdag programot összeálií- to’ták számunkra. Az utolsó kérdést ismét Valentyin Mahalovnak teltük fel. — Hogyan látja ön a két megye kapcsolatának perspektíváit? — Remélem, hogy a kapcsolat erősödni fog. s hogy mindkét megye irodalmának fejlődésére jó hatással lesz. Megyéjük kultúrája számunk- ra rendkívül érdekes, sajátságos kul'úra. Elsősorban a népi emlékek, hogyományok í ápolását tartjuk követésre méltónak. Ügy érzem, hogy a kapcsolatok mélyítésében az első lépéseket már megtettük. Ezek után az a feladatunk, hogy a „közös .gverek- ből” „felnőtteket'’ neveljünk. —vkm— írások a felelősségről A 7* 4LÓCFÖLD új számáról tünk-e feloldani az ellentmondásokat? Vajon mindent megtettünk-e a “berendezkedés- érdekében ? Ezekben a kérdésekben rejtőzik az igazi, a korszerű elkötelezettség dilemmája”. Pál József a közönség oldaláról vizsgálódik, a megértés felelősségiről fejti ki gondolatait, Megállapítja, hogy a szocializmus első évtizedeiben állított köztéri szobraink közül sok a mai ízlés számára elégtelennek tűnik. „Vagy legalábbis a közönség egy része számára nem kielégítőnek. Fontos megtennünk ezt a különbségtételt. Az ízlés makacsabb, mint ahogy gondolnánk: amit ma társadalmi méretekben bírálunk sőt. ellenzünk. és nem támogatjuk a sematizmus ólrealizmusa miatt, kifejezet, ten ■ előnyben részesülhet a tömegízlés részéről.” A másik tényező a modern köztéri szobrok fogadtatása, az értetlen elutasítások, a botrányok például a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács . János. a ceglédi Dózsa Gyoray- szobor felállításakor. A cikkíró összehasonlító elemzéssel a hatásmechanizmus titkait kutatja. Felhívja a figyelmet arra, hogy az izlésnevelés, a vizuális műveltség kialakítása mellett a' köztéri szobrok elhelyezésének előkészítése is milyen lényeges és politikailag sem elhanyagolható feladat. Sok minden történt a népesedéspolitika területén' de ezek után, „így is ' közügy” — bizonyítja Szendi Marta riportjával. A bölcsődei, óvodai helyhiányról és következményeiről, a pótmamaszolgálat kezdeményezésének megfenekléséről, a „gyes” kétarcúságáról szól többek között írása. „A lakáskultúra, másként a kulturált lakás a használás igényességéből fakad. .. A lakásban nemcsak enni.., és aludni kell. hanem aktivan élni. művelődni' alkotó jellegű munkát végezni, egyáltalán tevékenyen, hasznosan tölteni az időt. Sajnos, a legtöbb magánház nem veszi figyelembe ezeket az igényeket., passzív létezéshez nyújt csalt lehetőséget” — írja Szatmári Béla „Miben élünk?” című cikkében. Tulajdonképp itt is felelősségről van szó: a tervező, g kivitelező. az otthont teremte, ni akaró magánember felelősségéről. Az amatőr színjátszás jelentőségéről és jövőjéről faggatott három illetékest H. F. Egy gondolat Írásából: „...ez a tevékenység egyfelől gátat vet az elidegenedésnek, mérsékli a technizálódó sgakbar- bárságot. másrészt általa a személyiség harmonikusab- bá válik. Tulajdonképpen tehát ez jelenti az amatőr művészetek első funkcióját: a belső nevelés, személyiség- fejlesztés”. A tiribesi bányászokról villant fel képeket Hann Ferenc A bánya — Tiribes- 1975 című írása. Részleteket olvashatunk Taar Ferenc: Szivárvány a föld alatt című rádiójátékából. Lakos György: ..Haláltánc", Ora- vec János: „Virágok és gyökerek”. Gulyás Mihály: „Történetek a “hőskorból-” címmel munkásmozgfdmj, történelmi témát dolgoz fel. A Hagyomány rovatban Sulyok László Madách-"m’ék. érmesekké! készített interjú, ját. Mikszáth Kálmán eddig ismeretlen diákköri versét ta'áljuk. A Körképben '<• Hnwrecenziók me"ett e’mé'»* ‘i konferenciáról. kié ""'tőszó', tiieg'-énk zenekari életéről szóló cikkekéi olvashatunk. íz. K M.
