Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-24 / 120. szám

I Egy asszony meséli naKodtunfi1És gyűitőtíünjc. Keresztül gürcölt, nyomorgóit, vállalhatott megint Mára fiam, hogy egyszer szabadul- szűkölködött, kuporgatott — szép fizetése van, vezető be­jünk ebből a pokolból, amely joga van egy kis kényelemre osztásban dolgozik egv nagy­körülöttünk bugyborékolt! és nyugalomra, nem és nem vállalatnál. A következmé- \ Már-már együtt volt a pénz a<i.ia a harmadik szobát! Ma- nyék tehát újra csak az én Ha valaki, te aztán tudod, egy lakáscseréhez, -mivel ta- nannék hozzák össze maguk- vasbeton-logikámat Igazolták1 ..... - nak, ami kell. akárcsak mi ha tanárnőnek tanul, ma ta­— ne akarjanak ingven bele- ián kétezer körül keresne — ülni a készbe... No. ehhez >sy meg majdnem annyi a szívem, hogyan éltünk mi az Ián kitörhettünk volna on- elműlt két és fél évtizedben! nét, amikor csoda történt: Pólika néniéknek volt az a Vargáék lakást kaptak, tekin­négyszobás. gyönyörű lakásuk tettel a három gyerekre és a Persze nekem is volt néhány jövedelme, mint nekem. a Városligetnél, emlékszel és tizennégy éve benyújtott la- amikor negyvenöt tavaszán káskérelemre. Pólika néni Ferkóval összeházasodtunk, akkor szinte térdenállva kö- odamentünk hozzájuk lakni, nyörgött. hogy ne menjünk, s hidd el, még ők voltak bol- mert megint csak betesznek dogok, hogy legalább a csa* valakit... Hiába magyaráz- ládból valaki, nem vadidege- tűk. hogy ilyesmi már nincs: meg kényelem, tágasság, bő­nek. hiszen érted ... Kaptunk egy szobát, Pólika néniék kettőt jelentettek az elöljá­róságon, és megvolt az öröm: nekünk, hogy van hol meg­ölelnünk egymást, és Pólika néniéknek is. hogy ezzel az ügyes fogással mégiscsak át­mentettek hármat a négy szobájukból, a gyönyörű la­kásból. amely még csak egr puskalövést sem kaoott az ostromkor, s negyvenöt nya­rán. a romváros kellős köze­pén, porcelánjaival, vitrinjei­vel, nippjeivel és keleti falvé- dőivel a valószínűtlen béke idilli hangulatát lehelte. De ez a hangulat nem tar­tott sokáig. Mi májusban köl­töztünk be, júniusban megje­lentek Vargáék. a szomszéd utcából és egy írást lobogtat­tak. hogv az elöljáróság la- , káshivatala hozzánk utalta be őket. Szegény Pólika néni sírt. átkozódott, rohant ügy­védhez, ismerőshöz, protekci­óért a felebbezéshez. de kép­zelheted az eredményt: tizen­öt nap múlva Vargáék a két gyerekükkel úgy beköltöztek, mint a pinty! anyai szavam, a többit el* Nem is volt nekünk pana- képzelheted! szunk semmi, elhiheted: ha Mondd, érted te esd? Hu- ,az ember a fejével él. ritkán szonöt évig nyomor, összeszo- m^gy a falnak. A gyerekek rított fog, kínlódás: és mégis szépén cseperedtek, Józsi fi- maga volt a boldogság! Most am, jelesen érettségizett, s Bárány Tamás; Két monológ most harmadéves jogász, a kislány meg másodikos gim­nazista. És a világ legboldo­gabb életét élhetnénk, ha az én hajam nem kezdett volna oly vészesen deresedni. s nem érezném fejem felett egyre fenyegetőbben annak az iszonyú kerek számnak: az ötvennek Demoklesz kardiát..." Megvesztem, öregem. meg én. Szabályosan. Ez most megint olyan volt, mint az első házasságom, mint Éti: itt nem a fejem dirigált. Meg­láttam Györgyit. megkíván­tain, aztán beléestem. A tí­pusérzelmek. igen. Te ezt még nem ismerheted. de majd megismered! Hogy sza­lad az élet... Hogy egyetlen életed van, és az véges... Az a szívszorító sajgás, amely otthon, munkahelyen. utcán meg-megállít: még tíz év és vége ... Még tíz éved van — és itt az öregség. Ti* év: is­tenem, mekkora idő. amikor az ember húszéves! És mi­lyen kurtának érzed már ilyenkor! S egyre vadabbal dörömböl benned, hogv ezt az utolsó tízest használd ki oko­san! No, nyilván tudod a végét: válunk. Most nem mesélem el. milyen kínlódással iár az ilyesmi, mennyi gyötrelem zánk Sanyi. Pólika néni só­gorának egyetemista fia. No, őszre kialakult az éle­nak — nem illeti meg érte szánalom. Részvét csak an­nak jár, akinek a sors ásott vermet, ebben szentül hiszek. Aki ' a maga ásta verembe Szegény Pólika néni min­denesetre okult az ügyből és amikor jól kisírta magát, is* _ ............................ m ét elment: az ügyvédhez, csak zokogott, 4s Istenkedett, ség, az utolsó adósságot is mel, pokollal; még azt hihei- aki felvilágosította: férjével a Dunának megy. ha elköltő- kinyögtük — és én az egyik néd, számain! akarom masam, ketten élvén, most már a zünk. No, maradtunk, az szobában sírok, Ferkó a má- pedig istenemre, erről szó megmaradt két szobájuk sincs egyetlen szobánkban persze, síkban csapkod. Mariannék a sincs! Mindenki olyan ookol- biztosítva — ha pern akar mert Sanyiéki^pl közben meg- harmadikban veszekednek..' ban ég. amilyet befűt magá- újabb t kényszertársbérletet, jött a második gyerek, s így Ki érti ezt. szivem? Az élet vegyen oda valakit a másik jogot nyervén a második szó- 'szonyúan felfoghatatlan, szobába. Akkor költözött hoz- bára. Vargáék üres helvét ők foglalták el. Sebaj, gondol- ,Jaf, fdd lde azt 32 ur tűk. s gyűjtöttünk tovább. Raao^, f yeffet- ieen- 52 _ _ _ _ _ „ , aprohirdeteseke Ma meg hupDant, csak törje bokáját. ... , .. Gydw i* a Pém:- bár nehe- nem böngészgettem. Hogyan? , uUVna sántikáljon hosszan, tünk: a fürdőszoba otkor Var- zen, hisz’ Mariann is nőve- Osszekoltozoket keresek, rgen, megérdemli' gáéké, fél hatkorFerkómé, hat- kedett, iskola, ruhák. tánc. négy szobát adnánk egv két- Látod tehát igazán nem a kor Ervin bácsié, aki akkor különórák — de ezt magad szobásért és két egyszobásért, részvétzsarolás csupán a még dolgozott, valamelyik js ösmered. Csakhogy amit Természetesen ráfizetéssel. tudató. bankba járt be, fél hétkor az akartunk. ketten akartuk SL: nlÄJSvíí rekeké,' fél nyofckor3 S^fé, háf^k * kwek^ett^az ^a Egy férfi meséli nak mögöttem. Az első idők es nyolc után Pólika nénié..: summa, és néhány év múlva Nem vagyok valami szenti. ^k^Xndjamní'mond.fam1? Meséljem? Nem mesélem. taLaf- elzarándokolhat- mentális ember, ismernek. Én Vállaljam-e a szenvedését — fiam. Talán elég. ha annyit voirla a,z. U.1f/n,ez- e~y világéletemben az eszemmel vaKV kínlódjam csak én. he­mondok: kilencen jártunk egv ufr'tzC fe- tervel'tem ki mindent, az ér- lyette is, az új kapcsolat Kilencen? miket öaJ1-y]eK 15 ecjDen lortejí ie 7Pimo;m ocov oiófaofóor.i m-egoldatLansáaábnl szárma zn zrlmeim csak aláfestésül szol- megoldatlanságából származó beszélek! Hiszen esztendőre iük:et' s, m<|rt yolt ne™‘ gáltak. Pályát így választót- minden gyötrelmet magamba Vargáéknak megjött a har­madik gyerek, két év múlva Sanyi is megnősült. három év múlva ott is a kicsi, és negyvenkilencben nekem is meghozta a gólya Mariamnt... szeköttetésük. hamarabb cél­hoz értek és egyik este Sa­nyi átkopog: mennyit érne meg nekünk, ha kiköltözné­nek és átadnák a maguk lak­részét? Neki van százhúsz­ezre, kétszázhatvan egv örök' tarn, a fejemre, s nem a szí- gyűrve? vemre hallgatva, a munkakö- Nem cifrázom, a dolgok rom kereseti lehetőségeit la- úgy zajlottak, ahogy az már tolva legelőbb, s csak utána ilyenkor szokásos: előbb a azt a szempontot, mennvire titkolódzás, bújkálás. aztán a tud majd lekötni az a bizo- kérdőrevonás. Akkor előbb a Szóval, ötvenben már tizen- , , nyos, jobban fizetett munka, mosakodás, hazudozás. majd _____.„I4,.ni, _ Áf VZrwoia na szazaíciyy veiicic- * á11á«nlmiV>a íov Vonilfom _„ , h árman voltunk — és képzeld el a szárítóinkat! Három-négy éven át egyfolytában a pelen­kák ... El tudod képzelni? Á, sízünk, miénk juk., a két szobá­Az állásaimba így kerültem, egy elszánt pillanatban a ke- a beosztásaimba: - mindig a gyetlenül nyílt szó: igen. van fej diktált, so6em a szív. Vas- valakim. Engedi el! Éti im­Te mrt csináltál volna? betonból vagyok, öregem. nem, ne is fáradj — a kép* Mariann akkor már jegyben hidd el vasbetonba!. járt Tiborral, velük is csak kellett törődnünk ... Százezer »let ehhez szegény! Csodálod hát. hogy egyéb­re sem tudtunk gondoM az n€ffyvenezret kölcsönbe és elszaladt két évtizedben. Ráadtuk Sanyiiknak. Aztán mint a lakásügyünkre? Esten- megl€tt az esküvő, és Mari­Egyedül a házasságomat ként. ha fáradtan hazazuhan tunk Ferkómmal. összedug­.... ,. , nem így kötöttem. Ott nem mar együtt volt, szereztünk ,, , j. , .. volt terv. nem volt átgondolt stratégia, de még csak tak­tikai meggondolás sem: meg­láttam Étit, megszerettem, s annék kaptak nálunk szobát, ugyanazt, ahol egy mi ponálóan viselkedett és mondhatom, nagyon meg­könnyítette a dolgom: sem­mi hisztéria, semmi zokogás, semmi ablakhoz rohanás, hogy kivetem magam, ha el­hagysz ... Végighallgatott, bólintott, s csupán egyetlen kérdést tett fel. az elkerül* vetlem.------ -----------— -r • (raooai, ugyanazt, am»» in* . minden ész-érv ellene betetien gyakorlatit: mi lesz t űk a feiúnket, mit is lehet- kezdtük húsz-egynéhány éve 5201 • trneJt ** lakásunk, a lakással? S mert a iöven­ne csinálni... Te nekünk Ferkómmal... Középütt la- s<f. mefffe‘el° egzisztenciám dőbelim elváJt asszony, be­mindig volt témánk: húszon- kunk mi, egyik szélső szoba akkor meg, se kenyer Éti ke- rpndezett lakással, ez a gond öt év alatt egyetlen percümt Mariannék, a másik szélső- ze°en, semmi , feleségül okozhatott sondot. nem volt, hogy unatkoztunk ben pólika néni. immár egye- volna! A Varga gyerekek vi öül, mert el is feledtem mon- selt dolgai! Pólika néni. rap- danb hogy Ervin bácsit né­lijai.... Szegénv Ervin bácsi bany PVe elvitte a gyomra. ___ _ r ossz bélműködese... Saw- ^ nyögtük tovább az adós- ször"~megíett az első gverek. ségemre volt. és ezt a szó­ek vészé kettesei a szornszea szobában ... Vagy amikor nem tudtunk aludni. mert Tavaly aztán szegénv Póli Szép volt ez a huszonkét év. hidd el. Gyönyörű volt. Rengeteget dolgoztunk. Elő* sem okozhatott gondot. Aztán nemsokára el is köl­töztem a családtól, és mond- hatatlan hálát éreztem Éti iránt, hogy annyira a segít' Sanyi hajnalig járkált, a vizs- ka néni is az ura után halt gáira készült, és hangosan és most már egyedül a mi­memorizált... Jaj, hogy mit énk lett a négy. békebelien hatalmas szoba, porcelániai- val, vitrinjeivel, falvédőivel... a fiam. aztán a lakás, aztán morú ügyet az értelem kor- a második gyerek, a kislány, dájában tartotta, nem lökte aztán Éti diplomája ... Így sajkánkat a sértett érzelmek szépen, sorban, okosan, mert hínáros vizére. Megint az az esküvő után újra csak a értelmemmel lettem úrrá éle­fejemmel kezdtem korma- tem egyik nehéz helyzetén, nyozni a dolgainkat. Amikor tán nem kell mondámon. _ _____ a kislányunk megszületett, hogy büszke voltam erre. C sakhogy most mar egyeli e Etj egy jdeig amúgy is otthon Büszke, boldog és elégedett. Sen? •1fhe c a de'e maradt; s akkor rávettem. Így vái'tam a bontóper első idüli hangulatát. iratkozzék be az esti egye- tárgyalását. Fogóddiz meg: estémként, ha temre- ö tanárnő szeretett Hanem amikor azon a bi- Hiszed, nem hiszed: húszon- mind a négyen meglőttünk a vo^na lenni, de itt megint zonyos első tal^valason fe e- öt év alatt egyetlen rossz munkából, veszekedés zaia csa^ az én logikám szólt köz- ségem helyett a ioeaszfiam. szó. egyetlen szúrós tekintet, verte fel a házat. Kié le* be- amikor azt tanácsoltam: Józsi jelent meg. az anyja de még egy türelmetlen dísz- gyen Pólika néni megürült legyen inkább mérnök, hisz’ képvisel etében, s a hűtlen el" szenes sem volt köztünk! szobája? Mariannáknál - előbb- így majd tudok a tanulmá- hagyást a főiemre olvasta. Csak ültünk esténkint az utóbb jön a gverek: nekik is nyai során segíteni neki a olyan zokogás tört fel belő- egvetlen szobánkban. Mari- két szoba keltene. De Ferkó humán tárgyakhoz hatökör lem. hoav az ügyvédemnek aim ágya mellett. fog*uk megmakacsolta magát: ő vagyok. No. így is történt: kellett a folyosóra kitamogat­egymás kezét, és hallkan ta- már ötvenéves, egy életen Éti tiz eszlendeie lediolcmált nia. a Műegyetemen, a kislányunk öregem, éried te ezt? Le- ■—" t | is ötéves lett akkorra, s így hét. hogy mégsem vagyok 8 NOGRAD - 1975. május 24., szombat | a mama nyugodtan áilást vasbetonból? kellett nekünk ez alatt a hu szonöt év alatt nyelni! De ez mind nem volt fon­tos. hidd el! Mint a baitár- sak, olyanok voltunk Fer­kómmal — ez volt a fontos! Megfesteni a változó világot Beszélgetés Somosköi Ödön festőművésszel Somoskői Ödön: Aratómunkás Felnőtt fejjel, de elérte azt, amit gyerekkorától kezdve szeretett volna. Vég­zett tanár volt már, amikor 1965-ben felvették a Képző- művészeti Főiskolára, a há­roméves rendkívüli rajz­tanárképző szakra. — Régi vágyam teljesült akkor — csillan fel' barna szeme. — Ötödik osztályos korom óta foglalkozom kép­zőművészettel. Bóna Kovács Károly szobrász- és festőmű­vész baglyasaljai képzőmű­vész szabadiskolájába jár­tam. Nagyon jóleső érzéssel gondolok vissza ezekre az évekre. A táborozások külö­nösen nagy élményt jelentet­tek. Reggeltől estig festet­tünk, rajzoltunk. Egy-egy vita nagyon gyakran az éj­szakába nyúlott. Emlékszem, Diósgyőrben voltunk, amikor egy ilyen hosszú szakmai vi­ta vége felé elaludtam. Arra érbediem fel — mert kitört a nevetés —, hogy hangosan mondogatom: nem igaz, nem igaz. Vitatkoztam még ál­momban is. Persze — milyen a gyerek — nem mindig vettük komolyan a munkát. Elblicceltük a foglalkozáso­kat, focizni mentünk. Nyol­cadikra aztán megváltoztam. A budapesti képzőművészeti gimnáziumba adtam be a jelentkezésemet. Fel is vei­tek, de az akkori községi párttitkár nem írta alá a papírjaimat, mivel édesapá­mat egy évvel korábban, J951-ben kuláknak nyilvá­nították. Somoskői Ödön festőmű­vész, mert róla van szó, ek­kor az üvegfestő szakmát ta­nulta ki. A salgótárjáni öb­lösüveggyárban dolgozott, majd az üzem javaslatával beiratkozott a Madách Imre Gimnázium nappali tagoza­tára. Ütja ettől kezdve töret­len ívű, a szükséges stációkon keresztül vezet a gyerekkori vágy beteljesüléséig, a mű­vészi név és rang megszerzé­séig. 1958-ban érettségizett, húszévesen. 1961-ben a sze­gedi tanárképző főiskolán rajz—földrajz tanári diplomát szerzett. 1968-ban elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. A kitartás, a töretlen akarat az önmagában való hinnitudás — mint általában mindig — ezúttal is diadalmaskodott. 1962-ben a szegedi nyári tárlaton szerepelt először nyilvánosan, olyan mesterek társaságában. mint Buday Lajos, Winkler László, akik a főiskolán tanárai voltak. Ettől kezdve rendszeresen szerepelnek művei a külön­böző tárlatokon. 1964 óta a Képzőművészeti Alap tagja. Első önálló kiállítását 1967- ben a salgótarjáni TIT-szék- házban rendezte meg. Több ízben járt külföldi tanul­mányúton Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Ausztriában és Franciaországban. — Milyen művészi tőreié- vés vézeti munkájában? — Az igazság kifejezése, az ember és a természet össze­tartozásának a bemutatása — válaszol őszinte egyszerűség­gel. Nem a nagy szavak em­bere. Lassú, megfontolt be­szédű. Sőt, néha mintha húzni kellene belőle a 6zót, Szívesebben fest, mint beszél. Kedvenc színei: az angolvö­rös, az égetett szienna és umbra, a szürke különböző változatai. — Miért éppen ezek? — Engem valahogyan a földre emlékeztetnek. A föld az ősanyag, amelyben és amelyből terem az élet. Na­gyon szeretem a földet, a frissen szántott föld mély, termékeny illatát. Az említett színek maguk is a földből származnak... Szemben, a falnak támaszt, va áll egy nagyobb méretű festmény. Szuronyos vörösört ábrázol. Erő és határozottság sugárzik a képtől. A sötét színek, pontosabban a mély­barna különféle árnyalatai az uralkodók. Éppen úgy. mint a nagymamát ábrázoló, na­gyon nagy szeretettel meg­festett képen. Spmoskői Ödön néhány színvariációjá­val gazdagítja müveinek színvilágát, ér el művészi hatást. Kizárólag olajfesték­kel dolgozik. — Az olajat érzem a legközelebb egyéniségemhez — magyarázza. — Ezzel dol­goztam a legtöbbet, ennek ismerem a legjobban az anyagát. A tempera nagyon érzékeny a vízre, meg aztán a papír könnyebben sérül, mint a vászon. Az olaj ma­radandó festék. Ezért is ked­velem. A bogárszemű négyéves Emese kukkant be kíváncsi­an a műterem ajtaján. Az apai szó kiparancsolja az udvarra, ahol a feleség sé­táltatja a karjaiban szundiká­ló, tízhónapos Eveiint. — Somoskőújfaluban él,’ ott tanít. /Tanári munkáia akadályozza-e feslőművészi tevékenységében ? — Ez a kettős kölelezelt* ség jól kiegészíti egymást, ugyanakkor nehézséget is jelent. Tanárként és festő­ként is teljes embernek kell lennem. Ha hetente négy napban taníthatnék, amelyre ígéretet kaptam mór, nagyon nagy segítséget jelentene. Lenne három egymást kö­vető napom, amikor egy­folytában a festészeltel fog­lalkozhatnék. Somoskői Ödön festőművész műveiből csütörtökön nyitot­tak kiállítás): a salgótarjáni Madzsar József megyei kór ház galériájában. A látogatók közel harminc grafikát és festményt láthatnak a mű­vész utóbbi években készült munkáiból. Sulyok László

Next

/
Thumbnails
Contents