Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-03 / 102. szám

Apri'iis Salgótarjániban a tavasai tárlat hónapja is Eltelt a hónap, festmény- neK., szobornak, grafikának, iparmű veszeti alkotásoknak szép sikert hozott. Ez évben a kiállítás közönségsikert szin­tén magáénak mondhat. Min­denekelőtt tehát jegyezzük nteg, hogy ez a képzőművé­szeti kiállítás-sor — évenként megnyílik — fontos szerepei tölt be a közművelődési te­vékenységben Í6, örvendetes, hogy évről évre bővül közön­sége, az érdeklődők köre. Ez a jövőben is feladat lesz. Ipari nagyüzemek, vállalatok, oktatási intézmények ifjúsága ■stb., a szociálist brigádok tagjai keresték fel a hónap során a tárlatot, ismerkedtek az alkotókkal, és alkotások­kal, a megyei, illetve terüle­ti és országos képzőművészeti törekvésekkel. Művész-kö- zönség-találkozólk, tárlatve­zetések zajlottak a megyei József Attila Művelödiési Központ üvegcsarnokában. A közművelődéspoliiikai hatá­rozat. a XI, kongresszus szel­lemében növekvő jelentőség­gel bírnak a közművelődési munkán belül a munkásság az ifjúság, a lakosság egyéb rétegeinek ízlését fejlesztő al­kalmak. köztük megyénkben, a salgótarjáni tavaszi tárlat Is. Ebben az évben ünnepeltük hazánk felszabadulása har­mincadik évfordulóját. A ta­vaszi tárlat megnyitása ápri­lis 4-án az ünnepi esemény­sorozat kiemelkedő része volt, tekintettel arra is, hogy me­gyénk művésze ti életében je­lenleg a képzőművészet meg­különböztetett szerepet ját­szik. Bizonyos mértékben az idei kiállítás tehát ünnepi számvetésnek is számított. Általában szóivá, a tárlat színvonala a korábbi évek ki­állításainak színvonalánál magasabb volt. Elismerés il­leti ezért mind az alkotókat, tnind pedig a zsűrit, amely kellő szakmai szigorral vé­gezte munkáját A műpárto­lás nógrádi formái, úgy tű­nik. szintén eredményesen funkcionálnak, segítik az el­mélyültebb művészi alko­tótevékenységet. Az üzemek, vállaltok, intézmények és a képzőművészek szocialista szerződéséi, az üzemek, vál­lalatok, intézmények által alapított, illetve adományo­zott díjak stb., eredménye­sen töltik be szerepüket. A művészek a gyárakban a szo­cialista szerződésiek révén közelebb kerülnek a dolgozó emberhez, munkájához, örö­meihez, gondjaihoz. Másrészt segítik különböző közműve­lődési formák igénybevéte­lével a munkásság esztétikai kultúrájának fejlesztését, felkeltik érdeklődését a mű­vészeti alkotások, irányok iránt, végső fokon figyelmet érdemlő sízerepet töltenek — és tölthetnek — be a tudat- formálásban. A salgótarjáni tavasz-' tár­tat mindenekelőtt a Nógrád- ban élő képzőművészeknek nyújt modot arra, hogy egy év munkájáról rendszeresen számot adjanak. Hangsúlyoz­nunk kell azonban, hogy ez a kiállítás az évek során az Észak-Magyarországon élő alkotók rangos szemléje, Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék művésze­inek fóruma. A domináló te­rületi jellegen túl országos figyelmet is kelt azáltal, hogy a területen élő alkotókon túl évek óta rendszeresen szere­pelnek a kiállításon az or­szág más tájain, Budapesten, és másutt élő művészek is, elsősorban az innen elszár­mazottak, illetve azok, akik már köztéri alkotásokkal kép- viselteiik magukat e tájegy­ségen, vagy valamilyen mó­don, kapcsolatot tartanak az itteni képzőművészeti élettel. Szereplésüknek is következ­ménye, hogy a salgótarjáni tavaszi tárlatok már évek óta országos figyelmet kelte­nek a szakmán belül is. A teljesség és a szakmai hozzászólás igénye nélkül, lássuk kissé részletesebben, mit hozott az idei jubileumi tavaszi tárlat az érdeklődő közönség számára ? Ügy véljük, a kiállítás gra­fikai, illetve szobrászati anyaga érdemel figyelmet. Hozzátesszük azonban, hogy számos jó festménnyel is találkoztunk. S örvendetes, hogy az iparművészeti ágak is jó színvonalon vannak je­len a tavaszi tárlaton. Az észak-magyar országi te­rületen már-már hagyomá­nyosan a grafika kelt orszá­gos/ érdeklődést. Miskolcon. Salgótarjánban több grafikus él, akik az országos, és a nem­zetközi mezőnyben is számon tartott művészei*. Ebben az. évben a salgótarjáni tavaszi tárlat nagydíját is grafikus kapia. Czinke Ferenc, Mun­kácsy- és S/iOT-dijas érdé mos művész. Czinke Fetch- liiogvahákkai széfeméi. Fni - szabadulás című laoja a mű­vészet örök voltát kívánja példázni, utalva arra a törté­nelmi eseményre, amely a 8 NÓGRAD - 1975. május 3„ siombai Mészáros Erzsébet: ÜNNEP (gobelin) Czinke Ferenc: FELSZABADULÁS (1U«) megújulást, a mélyből feltö­rő alkotók és alkotások nap­fényre jutását lehetővé tét te. Radnóti-sorozata (Hómmá ged Radnóti I., II., III.) szín ten összefügg a történelmi je­lentőségű eseményekkel, az erőszak fölött győzedelmes művészet, a legnemesebb em­beri akarat erejét példázza. E lapok fogalmazásának ele­ganciája Czinke Ferenc tech­nikai eszköztárának felvonul­tatásáról is tanúskodik. Féledy Gyula Kassák-soro­zatával van jelen e tárlaton, (Kassák emléklap I., II., III.) A közelmúltban láttuk Ka- rancslejtős 1944 című soro­zatát, amelyet Nógrádmak adományozott. E lapok ki­forrott művész színvonalas alkotásai, Feledyvel mindig örömmel találkozunk a tava­szi tárlatokon is. Csohány Kálmán rajzai versekhez ké­szült alkotások, az egyéni hangvétel megkülönböztető jegyeivel. A Salgótarjánban élő Hibó Tamás rézkarcai szakmailag kiforrott alkotá­sok, a fiatal művész alakuló egyéni gondolatvilágának je­leivel. Ügy tűnik, e lapokon is a komor drámai látásmód uralkodik. További lapjait érdeklődéssel várjuk. Szujó Zoltán grafikái sokoldalú ér­deklődést sejtetnek, s illuszt­ratív vénát. A korábbi évekénél gaz­dagabb a tárlat szobor-, érme- és iparművészeti anya­ga. Borbás Tibor Garda Lor­ca (gipsz) című műve, Czán- d!er Antal plakettjei, Hadik Gyula alkotásai (Nagy Balogh, Madách portré). Kovács Béla plakettjei (Salgótarján. Pász­tó, Hazám sorozat) keltik fel elsősorban az érdeklődést. Kő Pál műveiben (Anyám köny­ve, Kossuth, Delil'.a) a külön­böző anyagok, fa, fém, tex­til ötvözésének lehetőségeit kutatja, e tárlaton meglepő hatásokkal. Idős Szabó Ist­ván Kossuth-díjas, érdemes művész faszobrait említjük (Bányászok sákta után, Lenin portré). Hagyományos eszkö­zökkel, realista felfogásban készült művekről van szó. Mészáros Erzsébet gobelinjei (Sámánfa, Nemes vadak), gazdag színvilágukkal, fe­gyelmezett kompozíciójuk­kal mindenekelőtt az élet­öröm kisugárzásai, kellemes alkotások. Takács Géza és Hamza Erzsébet vázái, kész­letei, illetőleg vázacsaládja magas fokú felkészültségről tesznek bizonyságot. Változatos festészeti anyag­gal találkoztunk a tárlaton. A festők felelősséggel ké­szültek a tárlatra, a festmé­nyek közé is bekerült azonban több gyengébben megfogal­mazott kép. Az elszármazot­tak közül örömmel talál­koztunk Pataki József és Fá­bián Gyöngyvér képeivel. Pataki Szobrok között című alkotása tiszta hangvételével, egyértelmű fogalmazásával, a kompozíció kidolgozottsá­gával, s harmonikus színvi­lágával a kiállítás egyik meg­kapó képe. Az Olvasó fiú ugyancsak szeretettel, gond­dal fogalmazott alkotás. Ügy éreztük, Földi Péter Egy cső kukoricájának helye tévedés a Szobrok között című kép mellett. Fábián Gyöngyvér A katona búcsúja című olaj­képe a tárlatnak szintén ma­gas színvonalú műve, mind kompozíciójában, mind pedig színeiben sikerült kép. Far­kas András képei (Mezőn, Vetés szemle) a művésztől megszokott, színvonalas fest­mények, a dolgozó ember, a munka megtartó erejének példázatai. Réti Zoltánnak ez­úttal akvarelljeit emeljük ki szívesen. (Szántás I., II.). Ivá- nyi Ödön nagyméterű akva- relljeivei egy korábbi tárla­ton már találkoztunk, ezúttal nincsenek jelen. Amiért még­is említjük őket, elsősorban az, hogy hangvételükben és fogalmazásukban. a művész munkásságán belül újabb ál­lomásnak éreztük őket. Sikert arattak Keszthelyen is a nyá­ron. Mősit a Vízmenti ősz cí­mű olajképét emeljük ki, úgy tűnik, Iványí ezen az úton még eredményes utat járhat be. Musté János A történe­lem vörös fonala ctenfl nagy* méretű olajképével van jelen, a kiállításon. A kép erőteljes fogalmazáséhoz nem fér két­ség. Megemlítjük: grafikai, hatásoktól sem mentes kép ez, a téma már-már feszegeti a táblakép kereteit, Murái is alkotásban is kívánkoznia. Já- n.ossy Ferenc két portréval szerepel (Kati, Magdi), telje­sebb anyagot is szívesen lát­tunk volna tőle. Lóránt Já­nos a tavalyi tárlat nagydí- jasa volt. A művelődési köz­pont klubjában kamaratárla­ton adott számot egy évtized tevékenységéről. A kép, ter­mészetesen, vázlatos, de Ló­ránt János művészi fejlődésé­nek irányáról megközelítően hű kémet nyújt. E tárlat­ról korábbi lapszámunkban már szólottám, ezúttal ezért nem részletezem a kamara­tárlatot. Seres János csend­életei, Kalló László Marti­násza, Mészáros Géza Judit, című képe, Luikovszky László Férfi és nő című műve még a festészeti rész figyelmet keltő alkotásai. Ismételten megjegyezzük, nem a teljesség igényével szólottunk a salgótarjáni ta­vaszi tárlatról.. Gazdag kiál­lításiról van szó, méltó a ju­bileumi eseménysorozathoz. Tóíh Elemér idős Szabó István: BÄNVASZOK SIK.TA UTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents