Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-22 / 118. szám

% fi csonka vágányon vesztegelnek Történt, hogy 1975. április 18-án, délután 17 órakor MÁV szállítmány érkezett a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekbe. Ebben a szállít­mányban három vagon olyan melegen henge­relt szalagacél is érkezett, amit a vállalat nem rendelt meg; egyébként is olyan minő­ségű és méretű ez az alapanyag, amilyet a kohászati üzemek nem használ. A vállalat idegenáru átvételi osztálya nem váltotta ki a M.-i v-tól a Szovjetunióból Zá­honyon keresztül érkezett vagonokat. Egyben azonnal jelentették a Metalimpex Külkeres­kedelmi Vállalatnak, hogy tévedés történhe­tett; mer a vagonok címzése a kohászati üze­mek. de ezt az anyagot a vállalat nem ren­delte meg. Az első jelzésre április 25-én érkezett meg a Metalimpex géptávirata: „Küldemény ren­deltetésére vonatkozóan érdemi választ mind a mai napig a Promsirioimport-tól nem kap­tunk, így a vagonállás költségei csak a fel­adót terhelheti. Mi 1975. IV. 23-án az ügyet írásban továbbítottuk a MÄVTRANSON ke­resztül a szovjet nagykövetséghez. A MÁV- TRANS közölte, intézkedik a MAV-nál, hogy a három vagon anyagát irányítsa vissza a feladóhoz. Kérjük ennek megfelelően Önök továbbra sem váltsák ki a vagonokat. Ameny- nyiben érdemi választ kapunk az üggyel kap­csolatban, azt telex vagy telefon útján közöl­ni fogjuk Önökkel...” A kohászati üzemekben azóta is várják az értesítést, de nem érkezik, mert úgy látszik hogy az ügyintézés útjai türelmesek. A gyár­ban azonban nem türelmesek. Türelmetlenül sürgetik az intézkedést, mert a három vagon alapanyagot valahol várja egy vállalat, a három vagon éppen egy hónapja hiányzik a forgalomból, s nem különben a gyár szűk vá' gányhálózatát is terheli a három kocsi. Becs­lésük szerint mintegy 400 ezer forint kocsi­álláspénzt kellene fizetniük, ha őket terhelné a felelősség. A pénzt azonban így is ki kell fizetnie va ■akinek, tehát mindenképpen kár a népgaz­daságnak. Ennek nagysága csak növekszik, ha meggondoljuk, mennyit forgalmazhatott volna már a három vagon, s az alapanyag­ból mikor lesz még félkész vagy készáru, amit újabb vállalat vár vagy éppen a közcl- látás. A jelenlegi alapanyaghiányos időszak­ban minden kilogramm alapanyagra nagy szükség van, hogy időben és pontosan oda érkezzen, ahol azt várják. A szállítási eszkö zöket pedig olyan ésszerűen használjuk ki, ahogyan jól felfogott érdekeink megkövetelik. Az 5555957-es, az 5596132-es és az 5522816- os vagonok azonban egyelőre egy csonka vá­gányon vesztegelnek értékes rakományukkal. De meddig? P. A. Korszerű körülmények között történik Salgótarjánban, a Zománcipari Művek gyárában a különböző gáz- és elektromos tűzhelyek zománcozott felületű alkatrészeinek készítése. A l'estőasztalokról lekerülő lemezek hosszú, végtelenített szalagon keresztül jutnak a kemen­cébe, ahol a kiváló minőségű zománcréteg véglegesen kialakul. — kj — Tsz elnökök tanácskozása Réleágon Sikeres gazdálkodás, megnövekedett feladatok A rétsági járás termelőszö­vetkezeteinek elnökei és a TÖVÁL-ok igazgatói tanács­koztak Rétságon a közelmúlt­ban. Értékelték az elmúlt év eredményeit és meghatározták a soron levő feladatokat, me­lyekkel hozzájárulhatnak a IV. ötéves terv' célkitűzései­nek maradéktalan teljesítésé­hez. Kúrál i Béla, a járási hi­vatal élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztályának ve­zetője tartott tájékoztatót. A termelőszövetkezetek gaz­dálkodása, jövedelmezősége a kedvezőtlen időjárás ellenére javult. Megszilárdult a pénzügyi helyzete. Az elmúlt évben nem volt veszteséges termelőszö­vetkezet. Az üzem- és munka- szervezés, a koncentráció ha­tására a termelőszövetkezetek átlagterülete eléri a három­ezer hektárt. A gazdálkodás eredményességét bizonyítja, hogy az előző évhez viszonyít­va a halmozott termelési ér­ték 15,3 százalékkal, (az or­szágos 7,7, a megyei 9,9, szö­vetségi szinten 11 százalék): a nettó jövedelem pedig 34 mil­lióról 51,2 millióra emelkedett. Figyelmet érdemel a kedve­zőtlen termőhelyi és egyéb okból ide sorolt termelőszö­vetkezetek eredménye. Nettó jövedelmüket 86 százalékkal, míg az ide nem sorolható tsz- ek mindössze 24 százalékkal tudták csak növelni eredmé­nyeiket. A növénytermesztés­ben tovább egyszerűsödött a vetésszerkezet és a gazdaságok törekedtek a jól értékesíthe­tő növények értékesítésére. A Karakum csatorna szélesítése Az Arou-Darjánál megkez­dődött a már működő 860' ki­lométeres Karakum csatorna medrének szélesítése. Hatal­mas munka vár az építőkre: többször tízmillió köbméter földet kell majd kiemelni, számos vízerőművet, autóutat és vasúti hidat kell a nagyobb vízáteresztő képességnek meg­felelően átépíteni, A Karakum csatorna a vi­lág egyik legnagyobb csatorná­ja. Felső szakaszán jelenleg 360 köbméter vizet ereszt át másodpercenként, ami 354 000 hektár föld öntözését teszi le­hetővé. Ha a csatorna szélesí­tése elkészül, vízáteresztő ké­pessége eléri az 578 köbmé­tert. Ezáltal a művelésre al­kalmassá tett földek összterü­lete 484 000 hektár lesz. a csa­torna hosszát pedig 1500 kilo­méterre tervezik. i\V\\V\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W tály fogalmai Ugyanakkor je­lentőségénél kisebb súlyt kap a legfontosabb politikai kér­dés az, hogy a munkásosz­tály melyik része képezi az osztály gerincét, mely rétegé- nék létfeltételei, öntudata és politikai aktivitás,a tükrözi legteljesebben az osztály egé­szének valóságos érdekeit, azaz vezető szerepének érvé- nvésülése érdekében mely részeire kell elsősorban tá­maszkodni ? A munkásosztály vezető szerepének érvényesítése osz­tályérdekeinek és egyúttal az össztársadalmi érdekeknek a megvalósítását jelenti. Ez a szocialista építéssel, a társa­dalmi fejlődés fő irányába való haladással egyenlő. Igaz, ebben mind a társadalom egésze, mind az egyes társa­dalmi csoportok egyaránt ér­dekeltek, de érdekeltségük foka és közvetlensége még az osztályon belül sem egy­forma. A szocialista építés konkrét követelményei, a nagyüzemi munkások létfelté­teleivel állnak a legszorosabb kapcsolatban. A nagyüzemi - munkásság közvetlenül érdekelt többek között a szocialista gazdaság fejlődésének olyan törvény- szerűségében, mint a techni­kai haladást leginkább előse­gítő nemzetközi együttműkö­dés. a szocialista gazdasági integráció. Az integráció elő­mozdítja,' hogy a nagyüze­mek hosszú távra tisztázzák a termelés szerkezetét, hogy helyesen használhassák fel és fejleszthessék a rendelkezé­sükre álló termelő kapacitást. Az integrációval érhető el, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt a szakmai struk­túrának és a szakképzettség­nek megfelelő színvonalon hasznosíthassák, hogy foko­zott mértékben aknázhassák ki a modern nagyipari ter­melés lehetőségeit. A nagyüzemi munkásság fontos helyét, szerepét, egész politikai gyakorlatunk bizo­nyítja. Nem véletlen, hogy pártunk igen fontosnak tekin­ti, hogy mindenekelőtt a szo­cialista nagyiparban dolgozó üzemi munkásságnak megfe­lelő szerepe legyen államunk irányításában, minden kér­désben, az ország és munka­helye ügyeiben is súllyal hallassa szavát, s anyagi érte­lemben is legyen élvezője az ország gyarapodásának. Az osztályon belül a nagy­üzemi munkások szocialista tudatosságban, politikai akti­vitásban, közéleti érdeklődés­ben és a fejlődést segítő kri­tikai szellemben is élenjár­nak. Ezek kiemelése azért is szükséges, mert munkásosz­tályunk az elmúlt másfél-két évtizedben számát és szám­arányát tekintve rendkívül niegnövekedett, s az -osztály tagjainak több mint fele a jelzett időszakban más társa­dalmi csoportokból került ki. Ezeknek a munkásoknak bi­zonyos időre van szükségük ahhoz, hogy felzárkózzanak — ebben már jelentős az elő- reha’adás — a munkásosztály törzséhez, öntudatos magvá- hoz, és világosan felismerjék azokat az osztályérdekeket, amelyek új oszitályhelyzetük- ből következnek. Politikai tapasztalataink figyelmeztetnek ugyancsak: állandó, nem elhanyagolhat^ feladatunk az is, hogy a vá­lasztott testületekben, a kü­lönféle szervek munkájának irányításában elősegítsük a munkások részvételét, a fizi­kai munkások funkcióba ke­rülését. Az olyan felfogások és törekvések, amelyek a vá­lasztott testületekben vissza­szorítják a munkásokat az­zal, hogy azok nem rendel­kezne^ a szükséges szakisme­retekkel. és áttekintéssel, po­litikai veszélyeket rejt magá­ban. A fizikai munkásoknak a társadalomban és a termelés­ben elfoglalt helyéből, lét­feltételeiből fakadó látásmód­ja, törekvése, magatartása, közvetlen ellenőrző szerepe nélkülözhetetlen a vezetés szocialista jellegének biztosí­tása, a döntések helyessége ércekében. Igaz, a munkásoo- li+ika érvényesítése nem közvetlenül az adott politikai testület szociális összetételé­nek függvénye, de nem is független attól. Az oiyan po­litikai testületekben, szervek­ben, ahol kedvezőtlen a szo­ciális összetétel, fennáll a le­hetősége annak, hogy a dön­tések egyoldalúak lesznek, hogy az, adott területen nem a társadalmi érdeket kifeje­ző munkáspolitika, hanem az osztályérdektől eltérő cso­portérdek érvényesül. Mindezt párt vezető testületéinek leg­utóbbi újjáválasztása során nagy körültekintéssel, tuda­tossággal törekedtünk arra, hogy megfelelően alakuljon a párt vezető szerveiben a munkásarány. Az állami tes­tületek, társadalmi szervek ve­zető testületéinek újjáválasz- tásánál ugyanezt kell bizto­sítani. A munkásképviselet haté­konyabb érvényesítése, a szocialista demokrácia —- s ennek részeként — a munkás­demokrácia fejlesztése, a munkásosztály közéleti akti­vitásának növekedése mind- mind fontos feltétele a mun­kásosztály vezető szerepe ér­vényesítésének. Végső soron annak, bogy a XI. pártkong­resszus határozatai osztály- céljainknak megfelelően, egész népünk érdekében való­suljanak meg. Dr. Bandúr Károly A takarmány terméshozama alacsony .még. A tartósítás, a feldolgozás színvonala sem kielégítő. A kukorica termes z" tés nem javult, ellenkezőleg, jelentősen visszaesett. A szá­mok ezt így bizonyítják: 1972. 39,8, 1973. 29,1, 1974. 23,7 má­zsa hektáronként. A termés­átlag-csökkenést nem lehet csupán az időjárás rovására írni. Felül kell vizsgálni a ter­melés technológiáját, vala­mint a szakemberek felké­szültségét is. A termelőszövetkezetekben még ma is eltérőek a termés­átlagok. Például: őszi búzá­ból Nógrád 44,2 mázsa/hektár — Keszeg 34,4 mázsa/hektár, tavaszi árpából Tolmács 48,1 ■ mázsa/hektár — Keszeg 24.3 mázsa/hektár, kukoricából Tol­mács 33,1 mázsa/hektár — Nézsa 15,5 mázsa/hektár — Diósjenő 17,5, cukorrépából Tolmács 560 mázsa/hektár — Nézsa 206 mázsa/hektár ter­melt. A magasabb termésátlag le­hetővé tette, hogy 236 vagon kenyérgabonával többet érté­kesítettek mint 1973-ban. Emelkedett az eladott hízó- marha, pecsgnye csirke, juh száma is. Nagyobb mennyi­ségű tejet értékesítettek. Az állattenyésztés messze elma­radt a lehetőségektől. Értékelték a melléküzem- ágakat, valamint a költség- gazdálkodást, az eszközellá­tottságot a jövedelem és a kü­lönböző alapok képzését. A járás mezőgazdasági üze­meinek az elmúlt évi eredmé­nyei pozitívak, de számításba kell venni, hogy a tsz-ek vi­szonylag mélypontról indul­tak. Az értékelést megvitatták a jelenlevők. Vass József, or­szággyűlési képviselőjelölt, a tolmácsi „Lókosvölgye” Mg. Tsz elnöke a szakember-ellá­tottság hiányosságairól és ne­hézségeiről beszélt. Nagy Zol­tán, a járási pártbizottság el­ső titkára, az elmúlt év ta­pasztalatait részletezte, és fel­hívta a figyelmet a Központi Bizottság elmúlt évi decem­ber 5-i határozatának gondos tanulmányozására, valamint az abból adódó feladatok ma­radéktalan megvalósítására. A továbbiakban felszólaló elnökök az alkatrészhiányról, az indokolatlan áremelkedé­sekről szóltak. Törnek Jenő, a romhányi „Rákóczi mezeje" Tsz elnöke többek között el­mondta, hogy a termelőszövet­kezetben mindenki csak az el­nököt keresi, csak vele kíván beszélni. Emiatt az elnöknek nincs ideje a termeléssel és a jövő terveivel foglalkozni. A takarékossággal kapcsolatban a belső tartalékok feltárását, a munkaszervezés jelentőségét hangsúlyozta. Felszólalt még Csongrádi Mihály, a „Palóctáj” Tsz Terü­leti Szövetség titkára, vala­mint Takács Miklós, a Nóg­rád megyei Tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályának munkatársa. Az el­hangzott hozzászólásokra Kú­rái Béla osztályvezető vála­szolt. P. L. BŰCSŰ A ZAGYYA I-TÖL 1975. április 20-án mély csend borult a salgótarjáni síküveggyár Zagyva 1. hú­zóüzemének nagy csarno­kára, a húzógépek henge­reinek egyenletes forgása örökre megszűnt: a Zagy­va I. nem termel többé síküveget... 1929. november 24-én búcsút vettek hazánkban a kézimunkás üvegtermelés­től és megindult az éjjel- nappali folyamatos üzem, ami a magyar táblaüveg­gyártás szempontjából korszakalkotó jelentőségű lépést jelentett. A kezdeti, különböző nehézségeket si­került rövid idő alatt fel* számolni, s a termelés mennyisége jelentékenyen emelkedett. A termelés megindulásától kisebb mó­dosításokon átment, de a régi rendszerrel üzemelő 783 tor.na befogadóképes­ségű kádkemence az ország legnagyobb kemencéje volt. A tőkés vezetés nem sokat törődött a gyár dol­gozóival, azoknak ei&tkö- rülményeivel: csak annyi ideig termelt az üzem, míg a tókések el nem ér­ték a kívánt hasznot, az­tán leállították a terme­lést. Az üzemmenet éven­ként átlagban 6—7 hóna­pot tett ki. A Zagyva I- nek szomorú korszaka volt a második világháború utolsó szakasza. Anyagel­látási nehézségek miatt 1944. novemberében be­szüntette tevékenységét, majd decemberben a né­met parancsnokság ren­delkezésére húzó- és egyéb fontosabb gépeit Teplitz-Schönauba hur­colták.. A gyár leghűségesebb dolgozóinak összefogásával, a salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár munká­sainak segítségével pótol­ták az elhurcolt húzógépe­ket. más alkatrészeket, és biztosították az alapanya­got. Így sikerült 1946. au­gusztus 16-án újra megin­dítani a termelést és nem egészen egy hét múlva au­gusztus 21-én útnak indí­tották Budapestre az első, felszabadulás után gyár­tott ablaküveg-szállítmányt. A több mint kétharmad­részt külföldi érdekeltsé­gű részvénytársaság tulaj­donában levő gyár élére 1948. áprilisában munkás­igazgatót állítottak, 1949. decemberében pedig vég­leg államosították. Ezzel teljesen új szakasz kezdő­dött az üzem életében. Termelését, korszerűsít, sét már nem a külföldi tőke konkurencia-harca szabta meg, hanem minde­nekelőtt a hazai szükségle­tek, a népgazdaság érde­kei. Ennek hatására olyan fejlődésnek indult, ami­lyenről a régiek álmodni sem mertek. Sok éven át termelte az üzem a sík­üveget a hazai szükségle­tek, az egyre rohamosab­ban fejlődő népgazdaság igényeinek kielégítésére, sőt exportra is jelentős mennyiséget biztosított. A dolgozók életkorúimé, nyei állandóan javultak, jól képzett, üveggyártás­hoz értő dolgozók, vezetők nőttek fel az üzemben. A fejlődés azonban nem állhat meg. A távlati kon­cepciók valóra váltásához (maradéktalanul kielégíte­ni az ország építészeti uvegigényét, az export­igényeket, emellett fokozni a feldolgozott síküveg rész­arányát) a síküveg meny- nyiségi növelésére, a mi­nőség javítására kellett in­tézkedést hozni. Példátla­nul rövid idő alatt épült meg a kilenc gépes „javí­tott” Fourcault rendszerű Zagyva 111. üzemóriás, melynek ünnepélyes be­gyújtása május 1-én volt. A Zagyva I. öreg, rán­cos üzemépülete szerényen húzódik meg a fiatal óri­ás árnyékában: nem szé­gyenkezve, de tudomásul véve, hogy új, hatalmas feladatok állnak előttük, amelyeket az új nemze­dék — a régiekkel kar­öltve — csak korszerűbb gépekkel, fejlettebb techno­lógiával valósíthat meg a fejlődő népgazdaság és az igényesebb egyének javára. Keményvári István NÓGRÁD - 1975. május 22., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents