Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-22 / 118. szám
Kádár János Angyalföld képviselőjelöltje- j -j|r'■- 3--sgré-:; p mi &j\-- T.-J - fE Kádár János, a jelölő gyűlés megkezdése előtt megtekintette a gyár üzemrészeit (Folytatás az 1. oldalról) nos képviselői jelöltségét tájelöljék a 38-as választókerü- fogatva felszólalt a gyíilé" let képviselőjévé. Kádár Já- sen Hudák Mihálynz, a KenMegnyált a tavaszi Bi\V (Folytatás a2 I. oldalból) országok külkereskedelmi vállalatai több ezer gyártó vállalatot, a termelő üzemet képviselnek, úgy ez a szám még jóval nagyobb. A külföldi kiállítók a tavalyinál nagyobb területet vettek igénybe, s igy a teljes kiállítási területnek több mint a felét a nemzetközi árubemutatók foglalják el. — Ebben nyilvánvalóan fontos szerepe van. annak, hogy népgazdaságunk részvétele a nemzetközi munka- megosztásban változatlanul igen dinamikusan fejlődik. 1971. és 1974. között külkereskedelmi forgalmunk éves átlagban 14,7 százalékkal nőtt. Igaz ugyan, hogy a növekedésben a tőkés világpiacon végbemenő áremelkedési és inflációs folyamatok is közrejátszottak. — Ilyen körülmények között különösen kiemelkedik annak a sokrétűen bővülő gazdaság; együttműködésnek meghatározó jelentősége, amelyet a szocialista országokkal, s elsősorban legnagyobb gazdasági partnerünkkel, a Szovjetunióval folytatunk. Adottságok alapján — A szocialista országokkal a társadalom fejlődését biztosító, kölcsönösen előnyös hosszú lejáratú kereskedelmi és termelési együttműködési megállapodások alapján folytatjuk áruszállításainkat. Egymás közti gazdasági kapcsolatainkban érvényesül a termelési adottságok és struktúra figyelembe vétele, Ezt legjobban kifejezi a Szovjetunióval folytatott kereskedelmi forgalmunk szerkezete. Ipari jellegű exportunknak mintegy 46 százaléka irányul a Szovjetunióba, ezen. belül gépipari exportunk 48 százaléka. Importunkra jellemző, hogy a nyersanyag-behozatal 43 százaléka, ezen belül össz- energiahordozó behozatalunk kétharmada a Szovjetunióból származik. — A KGST-országokba irányuló kivitelűnkön belül mintegy tizenegymilliárd forintot tesz ki a termelés- szakosítási és kooperációs egyezmények keretében történő szállítások értéke, ennek körülbelül 60 százaléka a Szovjetunióba irányul, — örvendetes, hogy az elmúlt három—négy évben növekedett és így a korábbinál nagyobb arányú a fejlődő országokkal folytatott külkereskedelmünk A forgalom elsősorban a függetlenségért és a táreada’mi haladásért küzdelmet folytató országokkal növekedett. Továbbra is célkitűzésünk marad a velük folytatott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szélesítése és bővítése. — Külkereskedelmi forgalmunk mintegy 30 százalékát adja a fejlett nyugati országokkal folytatott kereskedelem, A békés egymás mellett élés politikáját követve arra törekszünk, hogy a külkereskedelmi forgalom és a kooperáció továbbra is növekedjék. A szocialista országokkal folytatott hosszú távú kereskedelmi kapcsolatok rendszere a tőkésországok számára is megteremti az állandóan biztonságos piaci lehetőséget. Ezen kereskedelem-politika helyességét igazolja az elmúlt évek gyakorlata, és az a sok száz nyugati kereskedelmi partner, aki hazánkkal az elmúlt évtizedek alatt állandóan növekvő kereskedelmi forgalmat tudott lebonyolítani. Kölcsönös előnyök — Ezek a tények önmagukért beszélnek. Mutatják, hogy kereskedelem-politikánkat változatlanul az jellemzi, hogy a kölcsönös előnyök elve alapján valameny- nyi országgal bővítsük gazdasági együttműködésünket. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy vannak olyan tényezők, amelyek gátolják e törekvésünket. Ezek között említhető az inflációs árhullám, a még mindig fennálló diszkriminatív akadályok éppúgy, mint a Közös Piac egyoldalú intézkedései. — Pozitív tényezőnek tekintjük nyugati partnereinknek a mostani nemzetközi vásáron a korábbinál nagyobb részvételét. Hisszük, hogy — az eddigiekhez hasonlóan — ez a vásár is jó alkalmat fog nyújtani kapcsolatépítésekhez, tárgyalásokhoz. — A vásárok és kiállítások hatékonyságát kívánjuk elősegíteni a budapesti nemzetközi vásárközpont folyamatos, gyors ütemű fejlesztésével. Jó üzletet — Befejezésül köszönetét mondok mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a vásár megrendezéséhez, a kiállítóknak pedig kellemes itt-tartózkodást, s jó üzleti eredményeket kívánok. :— Ezzel az 1975. évi tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárt megnyitom. Dr. Bíró József beszédének elhangzása után a vendégek a vásár megtekintésére, körsétára indultak. A BNV délután 2 órakor megnyitotta kapuit a nagyközönség szamára. der-Jutagyár szövőnője, a Hazafias Népfront XIII. kerületi Bizottságának alelnöke, Eperjesi László, a Magyar Hajó- és Darugyár munkása, Borszéki György, a Láng Gépgyár mérnöke, Neubauer János, a Magyar Hajó- és Darugyár rhunkása és Márkus Gyula angyalföldi veterán. Hangsúlyozták, hogy Kádár János egész életében példát mutatott kommunista elvhűségével, emberi magatartásával, töretlenül szolgálta és szolgálja a munkásosztály, a dolgozó nép, a szocializmus eszméjének, hazánk felvirágzásának ügyét. Élete, munkássága összeforrott a szocializmus ügyével, a magyar nép harcával, hazánk fel- emelkedésével, a főváros és benne Angyalföld sorsával, fejlődésével. A jelölő gyűlés résztvevői — egyhangúlag elfogadva a javaslatot — országgyűlési képviselőnek jelölték és hosz- szan tartó tapssal köszöntötték Kádár Jánost. Kádár János köszönetét mondott a bizalomért, a jelölésért, elismeréssel szólt az angyalföldiek áldozatos munkájáról, a kerület fejlődéséről. Időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről beszélt, s a Központi Bizottság nevében sok sikert kívánt a Magyar Hajó- és Darugyár, Angyalföld dolgozóinak munkájukhoz. (MTI) NATO-rengés csúcs elolt Nem évforduló és.iubileum sekkel szemben. Északon a kívül fontos Azori-szigetefi — hanem a politikai gyengülés és válság rezgései keltették azt a diplomáciai mozgást, amely május 29-én és 30-án a brüsszeli NATO- csúcsártekezletben éri majd el tetőpontját. A Észak-atlanti Szerződés Szervezetére és magatartására eleve rányomta a bélyegét az. hogy 1949-ben. a hidegháború kiéleződésének szakaszában hozták létre, mint a Szovjetunió és a szocialista országok elleni közvetlen agresszió eszközét. A szocialista országok több. mint öt esztendőn keresztül figyelték a NATO szervezését. s mind katonapolitikai, mind diplomáciai szempontból rendkívüli mértéktartást tanúsítottak. Csak miután a potsdami egyezmények megsértésével N.yugat-Námet- országot felvették a NATO- ba, 1955. május 14rén született meg a Varsói Szerződés. Már az időpont is demonstrálja. hogy ez a katonai-politikai szövetség válasz volt az imperializmus agresszív terveire. Mint a Varsói Szerződés huszadik évfordulóján tartott nemzetközi megemlékezések hangsúlyozzák: ameddig a NATO fennáll és más imperialista tömbök léteznek — addig szükség van a Varsói Szerződés szervezetére. A nagy kérdés 1975. tavaszán tehát az: miiven állapotban van maga a NATO? Kétségtelen, hogy a' imoeri- alizmusnak az a legerősebb és legszorosabban megszervezett katonai blokkja sem kerülhette el a nemzetközi erőviszonyok általános fejlődésének hatását. Nos. a NATO déli szárnya a nyílt és akut válság állapotában van — északi szárnya pedig bizonyos tartózkodást tanúsít az amerikai katonai követelékét skandináv NATO'tagál- lam, Norvégia és Dánia egészséges józansággal mindig korlátokat szabott az amerikai támaszpontpolitikának. Az utóbbi évtizedben pedig ezek az országok egyre nehezebben viselték el Washingtonnak a görög és portugál fasiszta rezsimmel fenntartott NATO kapcsolatait. A két északi ország tartózkadása nem okozott ugyan nyílt válságot a NATO-ban. politikai és morális fenntartásaik kétségkívül jelentettek bizonyos akadályozó tényezőt az amerikai politika számára. (Például abban. hogy Spanyolországot már korábban közelítse a NATO szervezetéhez.) Az igazi krízist a NATO politika számára a szerződés déli szárnyán lezajló válságsorozat jelentette és jelenti ma is. Ez a következő fő eseményekben öltött testet: 1. A ciprusi események m'att Görögország kivonult a NATO katonai szervezetéből. 2. Törökország bennmaradt ugyan a katonai szervezetben, kapcsolatai azonban feltételessé váltak. Hiszen, ha Washington olyan lépéseket tenne a NATO érdekében, amelyek Görögországot kielégítenék, akkor Törökország elszakadása válik reális fenyegetéssé. 3. Olaszországban két esztendeje egyre mélyül a második világháború után kialakult, lényegében a kereszténydemokrata párt hatalmi monopóliumán alapuló rezsim válsága. Ennek következtében Olaszország sem számít többé katonailag biztos szövetségesnek a NATO szempont iából. 4. Portugália, a déli szárny legnyugatibb tagja rendkívül haladó, sőt demokratikusszocialista jellegű forradalmi folyamaton megy keresztül, s ez megkérdőjelezi az Egyesült Államok számára rendA Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői katonai tanácsának ülése A Lengyel Népköztársaság fővárosában, Varsóban május 19— 21-én megtartották az egyesített fegyveres erők katonai tanácsának soron következő, a Varsói Szerződés 20- ik évfordulója tiszteletére rendezett ülését. A katonai tanács Ivan Ja- kubovszkijnak, a Szovjetunió marsalljának, az egyesített fegyveres erők főparancsnokának elnökletével értékelte az egyesített fegyveres erők húszéves tevékenységét és megvizsgálta a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeit kölcsönösen érdeklő egyéb kérdéseket. A katonai tanács a szövetséges hadseregek, közötti testvéri barátság és szoros együttműködés légkörében ülésezett. támaszpontjainak stabilitását. 5. A felsorolt válsággócok nem szigetelhetek el egymástól, hanem egymásra is hatnak, egymást erősítik. Magától értetődően az amerikai politika minden erővel arra törekszik, hogy a NATO bomlási folyamatát megállítsa és váratlan eseményekre felkészülve új alternatívákat dolgozzon ki. A május végi NATO-érte- kezlet küszöbén az új megállapodások keresése elsősorban két területen figyelhető meg. Az első: Franciaország álláspontjának fokozatos csúszása az atlanti pozíciók felé. Emlékezetes, hogy annak idején De Gaulle tábornok Franciaországa kilépett a NATO katonai szervezetéből, s voltaképpen így került a blokk székhelye Brüsszelbe. Az olajválság és a nyugati tőkés világ egyéb gazdasági problémái alkalmat adtak Washingtonnak arra, hogy hatásos nyomást gyakoroljon az új francia rezsimre. Ezért — ha a NATO katonai szervezetébe való formális visszatérésre nem is kerül sor — Franciaország mindenesetre aktívabb és lojálisabb atlanti politikát fog folytatni, mint az elmúlt évtizedben. A másik, egyelőre homályos kísérlet Spanyolországgal kapcsolatos, ahol a következő hetekben kell ismét meghosz- szabbítani az 1953 óta fennálló kétoldalú spanyol—ame* rikai katonai szerződést. Az amerikaiak célkitűzése az, hogy megszabják a meghosz- szabbítás feltételeit, s olyan helyzetet teremtsenek, ami egy későbbi időpontban Spanyol- ország NATO-tagságához vezethet. Ezzel kettős céljuk van. Először: támogatni olyan. Franco utáni rezsim létrejöttét, amely társadalmilag konzervatív és így szövetségese lehet Washingtonnak. Másodszor: elszigetelni a NATO pillanatnyilag leghaladóbb és ezért Washington szempontjából legveszélyesebb tagállamát, Portugáliát. Mint látható, rendkívül nehéz és bonyolult feladatok állnak a Brüsszelbe készülő N ATO-f őnökök előtt. Nyilvánvaló, hogy a kétnapos, brüsszeli csúcs ezeket nem oldhatja meg, legfeljebb ünnepélyesen kinyilváníthatja a „szövetségesi hűséget.” A küzdelem eredménye — mint eddig — ezúttal is az európai és nemzetközi erőviszonyok valóságos alakuló-' sának függvénye. Itt pedig változatlanul hatnak azok a társadalmi, politikai és gazdasági áramlatok, amelyek a NATO jelenlegi válságát előidézték. I,—e. VXXXXXXXXXXXXXXXS.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXNXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXX\XX\XXXXXXXXXXXXXXXVXX KoriuIIAgIA munkásosztály vezető szerepének értelmezéséhez Pártunk XI- kongresszusának belső helyzetünkről adott elemzései megalapozott, általános érvényű politikai tapasztalatokat fejeznek ki, amikor leszögezik, hogy az utóbbi években tov'bb erősödött a munkás- osztály vezető szerene. Megerősítik azt a marxista tanítást. miszerint a szocializmus sikeres építésének nélkülözhetetlen fe’tátele a munkás- osztály társadalmi-politikai vezető szerepének érvényesítése. Ez volt eddig is. és marad még hosszú ideig politikánk sarkalatos, állandó eleme, amelyet nem változtatnak meg a munkásosztály belső összetételében, szerkezetében végbement változások, s még kevésbé az ezekről föl vő viták. A munkásosztály fejlődésére, mai helvezetére vonatkozó vizsgálatok többsége a munkásosztályban végbement változásokra helyezi a hangsúlyt, az objektív tendenciák címzését tekinti feladatúnak. Erre természetesen szükség van, hiszen a termelőerők rohamos fejlődése, a tudományos-technikai haladás, s ennek a társadalmi, az osztályszerkezetre gyakorolt hatása igen jelentős. De mindez nem feledtetheti, hogy a társadalmi szerkezetben végbement alapvető változásokat a szocialista forradalom. a termelést és tulajdon- viszonyok gyökeres átalakítása eredményezte. Hazánkban — lényegében — megszűnt az alapvető termelési eszközök magántulajdona, erősödik a szocialista tulajdon. Gazdasági fejlődésünk extenzív időszaka lezárult, s kibontakozik intenzív szakasza. Előtérbe került az ipar. a közlekedés, a mezőgazdaság technikai fejlesztése. Űi dinamikusan fejlődő iparágak fejlődnek, nő a munkásság szakmai színvonala, bővülnek a szolgálató és esvé>b ágazatok. Mindez átalakítja a szakmai rétegződést, közelebb viszi egymáshoz a fizikai és szellemi dolgozókat, növeli a harmadik szektorban foglalkoztatottak arányát, fokozatosan átalakítja, ipari jellegűvé teszi a mezőgazdasági munkát. Nyilvánvaló feladat, hogy a fejlődésnek ezeket az új jelenségeit reálisan számba vegyük. Nem ritka azonban, hogy a változásokra figyelve. nem tartjuk számon kellőképpen a munkásosztály állandó vonásait, amelyek minden változás mellett, olykor éppen azok következtében mindenkor jellémzik. Melyek ezek a legfontosabb vonások, amelyek alapvetően jellemzőek munkásosztályunkra ? A munkások nagy többsége ma is a társadalmi termelés legelőrehaladottabb ágában, ipari nagyüzemekben dolgozik. Ezért a munkásosztály tevékenységének (jöntő ielen- tősége van az egész, társadalom fejlődésében. Ma is ez az osztály társadalmunk meghatározó ereje. Politikai szempontból elsősorban érdekelt a munkáshatalom védelmében és erősítésiében. Társadalmi helyzete, szervezettsége, fegyelme, koncentráltsága következtében a legfőbb politikai erő a szocialista rendszer külső és belső ellenségei elleni harcban, s a rendszer továbbfejlesztésében is. Az a körülmény, hogy a munkás- osztály léte, munkáia a társadalmi tulajdon döntő formájához — az állami tulajdonhoz — kapcsolódik, a leg- érdekeitebbé teszi a szocializmus elveinek — többek között a munka szerinti elosztás szocialista elvének — következetes érvényesítésében, a nem munkán alapuló jövedelmek keletkezésének megakadályozásában. Ezért is a szocializmus eszméinek és erkölcsi normáinak, a kollektivizmusnak elsősorban a munkásosztály a hordozóia. A kispolgári eszmék és erkölcsi felfogások maradványai a munkásosztály körében találnak legkevésbé talajra. Így a párt politikájának és egész tevékenységének is legfontosabb társadalmi bázisa, hiszen ebben a közégben találja meg elsősorban támaszát, elveinek, politikájának követését, cselekvő vállalását A munkásosztályról föl vő viták másik fontos témája: hol húzódnak meg a munkás- osztály határai, a társadalmi átrétegződés hatásaként hogyan módosul a munkásosz»
