Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-03 / 102. szám

1

(

Pattog a tűz a csikós stparheltban, mákos kukoricát észünik. Madár csonttá, ezer ráncú öregan.yámből árad a szó. Mesél nekünk, S mi áhítattal hallgatjuk — tudja isten, hányadszor! — nyolcvan megküzdött esztendő történetét. Mert öreganyám, meséit az élet írta.

— Annus volt a hetedik. Szentestén született. Fogad- koztam akikor; több már nem kerül a bölcsőbe. Így is nehéz az élet. Gondoljátok csak el; hét éhes szájat betömni! Nem győztem a kenyeret dagasztani. No, elég az hozzá, hogy öt év alatt még három apróság nyűtte a bölcsőt. Mit tehettem volna, örültem a sűrű istenáldásnak. A régi világban a tíz gyermek olyan természetesnek számított, mint manapság egy vagy kettő. Az a mondás járta, a szegény embernek, ha mása nincs, de gyereke van egy szaka j tóra való.

X

valahogy. Ne értsen félre, valóban szükség volt a határozatra, magam is ezt vallom. De a sok pozitívum mellett foglalkozni kellene az árnyékosabb oldallal is. Mert akad probléma bőven, higyje el. Magánemberként én is szívből örülök, ha bírónőink gyereket várnak. Szép dolog az anyaság, minden családban kell az utód. Ha azoban, mint bíró, belegondolok, hogy megint eegyel több üres státus, s, hogy a kolleginát valakinek helyettesíteni kell, de aki helyettesítené, már mást helyettesít, szóval ha ez eszembe jut, az örömömbe egy kis üröm is vegyül. Aztán; tegyük fel, hogy a kismama nem veszi ki a három évet, — azt hiszem ez a vaB. S.-né erősen fürkészi az

arcomat, megértem-e? Elfogadom-e az álláspontját? Újabb érveket keres, végül csak annyit mond;

— Nagyon-nagyon szeretem a gyerekeket, ha ezek után furcsállja, még akkor is. Nem lenne szívem az állammal felneveltetni. kínozni a korai kelésekkel. És nagyon-nagyon szeretem a hivatásomat — nem visz rá a lélek, hogy most, amikor nyugodtan művelhetem, abbahagyjam. Egoistának tart? Nem vagyok az, csupán racionálisan mérlegelek.

X

A salgótarjáni nagyüzemben (tíz kiemelt nagyvállalatunk egyike), több mint 1300

YT

latfelvevő helyet létesítettek, hogy mentesítsék az asszonyokat a mosástól. Gondoskodnak az apróságok óvodai elhelyezéséről.

— Sajnos, a gyes-en levő kismamákkal való kapcsolat- tartást nem sikerült megoldanunk. Legtöbbször csak' akkor jönnek be a gyárba, ha segély, vagy egyéb támogatás kell nekik. A szocialista brigádok vállalták ugyan, hogy meglátogatják otthon tartózkodó társaikat, tartják velük a kapcsolatot. De ez a dolog ma még nagyon döcög. Másik próbálkozásunk, hogy nagyobb rendezvényeinkre, nőnapra, anyák napjára küldünk meghívót a kismamáknak de a legritkább esetben jönnek csak el — panaszolja az szb-titkár.

X

Régi, tornácos kis parasztház az út mentén. A kutyaugatásra fiatalasszony dugja ki a fejét az ajtón.

öreganyám világa nagyot fordult. Felnőtt a tíz gyerek, elszéledtek a saját életüket építeni. • Egy könnyebb, jobb életet. Olyat, amely kényelmet, jólétet, biztonságot nyújt. S a rácsos kiságyat esetleg ha két gyerek „nyűvi”. Nem vágynak többre, mert a népes nagycsalád képe összekapcsolódott bennük a szegénységgel, a nélkülözéssel.

X

öregszik a nemzet. Csökken a három- ég többgyerekes, növekszik a gyermektelen családok száma. Nógrád megye sem kivéted. Néhány aggasztó számadat; az elmúlt évtizedben (1960—70 között) hétezer fővel csökkent a 0—14 éves korú gyerekek száma. Nyolcezerrel emelkedett viszont a hatvanévesek, vagy annál idősebbek tábora.

A vészharangok kongatása helyett sürgős intézkedésre van szükség. És 1973. február 13-án napvilágot lát az MSZMP KB Politikai Bizottságának népesedéspolitikai határozata.

A realitások talaján álló helyeslők nagy táborával szemben szinite azonnal hallatja hangját az ellenzék is a kétkedők, kételkedők serege. Rosszmájú viccek, szólás- mondások születnek. Közben pedig múlik az idő, a legfőbb döntőbíró i

X

Hurcoljuk mindenfelé, s büszkén mutogatjuk neki megújult városunkat; tíz év után ismét idelátogató külföldi barátunk a Karancs előtti teret szerette meg a legjobban. Sötétedésig üldögélünk a pádon. — Néhány országot már bejártam, de ennyi gyerekét tologató nőt, ennyi apróságot még sehol sem láttam. Nem így gondoltam, hogy nálatok ilyen gye- rekkultusz van!

Barátunk jó megfigyelőnek bizonyult. Hiszen Salgótarján képéhez valóban szorosan hozzátartozik a téren sétálgató kismamák serege, a gyerekkocsik tarka kavalkádja.

az

arn

káról...

Mindig szívesen ülök lebeszélgetni bíró ismerősömmel, bár nem mindig és nem mindenben értek vele egyet. Különc ember a bíró, ahogy ő mondja: megvannak a bogarai. Egy kicsit a paragrafusok, a jogi gyakorlat függő-- nyén keresztül szemléli a világot.

— Maguk újságírók, túlszínezik ezt az egész népesedéspolitikát. Néha egy-egy cikk olvasása közben borsódzik a hátam. Minden szép, mindenki elégedett. Mosoly az anyuka arcán, aki valóban csak a gvermekimádat miatt szüli a harmadikat, optimistán mosolyog a világba a vezető is; üsse kavics, hogy már néay terhes asszony hagyta olt a gépet, majd megoldjuk

lószínű, mert három év nagy kiesés lenne a bírói munkában, és beáll dolgozni. Vezetői tisztséget, külön megbízatást nem vállal, mert ott a gyerek, a család. Nem tehetünk velük semmit, dolgo- zunfc mi, férfiak. Arányunk viszont egyre kisebb, mert maholnap elnőiesedik a jogi pálya.

X

A terebélyes Íróasztal a szoba közepén áll. Rajta kusza rendetlenség, könyvek, lexikon, körzőkészlet- a félbehagyott munka tartozékai. Kavarhatjuk a kávét, B. S-né egyelőre nem beszél. A gondolatait rendezgeti.

— Nehéz úgy megfogalmazni, hogy érthető és ne félreérthető legyen, A technikum elvégzése után kerültem be a gyárba. Műszaki rajzolóként kezdtem, hamar felfigyeltek rám. Gyakran megbíztak külön munkásai is. Fiatalon felvettek a pártba, nemsokára vezetőségi tag lettem, beválasztottak a szakszervezet vezetőségébe is. Nagyon sok társadalmi munkái végeztem, köziben készülteim a felvételire. Sikerűit. Levelezőn tanulni, dolgozni, egyéb megbízatásokat teljesíteni — nem is értem, hogy bírtam szuflával. Talán az tartotta bennem a lelket,

bo-gy a gyárban mndeaki becsült, segített. Már harmadéves egyetemista koromban kis mérnökinőnek neveztek. Jólesett az előlegezett bizalom. Most már valóban kész mérnök vagyok, teljesült a vágyam. Teljes gőzzel, energiával dolgozom, nehogy csalódjanak bennem:. Azt is meg akarom mutatni, hogy egy nő is lehet olyan jó mérnök, mint egy férfi. Szóval megküzdöttem a saját egzisztenciámért. És most, ezt a sokéves küzdelmet szakítsam meg egy terhességgel, egv gyerekszüléssel? Három év itthon’ét nagyon hosszú idő, kiesnék a gyakorlatból, elfelejtenék mindent. Hit akkor? Szüljek azért, hogy hat hónap után „átadjam” a gyerekemet a bö'csődébe? Utána óvoda, iskoia. •.

nő dolgozik. A kismamák száma érezhetően, évről évre növekszik, 1970-ben 162-en,

1974-ben padiig 207-em mentek el szülési szabadságra. Támogatásuk, segítésük kötelessége a vállalat vezetésének, a szakszervezetnek. Az szb- ti tikár elő6izör a gondokról, a nehézségekről ad számot, „optimista mosoly” nélkül.

—A kismamák nagy része fizikai állományú dolgozó. Valakinek az ő munkájukat is .el kell végezni. Hajtanak a munkatársak, túlóráznak, éjszakáznak. A túlhajszoltság miatt idegesebbek, nagyobb a balesetveszély. Nem mindenki él a három év szabadsággal. Általában azok veszik ki, akiknek kevesebb a fizetésük. Érthető, hiszen néha még több pénzt kapnak, ha otthon maradnak. Az is általános tapasztalat, hogy a nehezebb munkát végzők már két—három hónapos terhes korukban elmemnek betegállományba. Akik meg itt maradnak, azoknak sem sok hasznát vesszük. Semmit sem akarnak csinálni, üldögélnek egész nap. A könnyebb munkán is, amit kötelességünk biztosítani számúiéra. Eddig 4S-an jöttek vipera gyesről, ök is kapnak kedvezményt a gyárról. Nem tesszük őket éjszakai munkára, a műszakot később kezdhetik. Persze vannak, akik visszaélnek a jogaikkal. Mint az az asz- szonyka. aki hosszú időn keresztül Igénybe vette a kedvezményt, csaté azt felejtette el bejelenteni, hogy a gyereke már 12 éves.

Az ezb-titkár tehát „rágja a körmét”, ugyanakikor napjai mennek el azzal, hogy minél többet tudjon kisajtolni a kismamák érdekében. Már eddig is egy sor f olyan intézkedés született, amellyel a Kisgyermekes anyák munkáját éa második műszakját kívánják megkönnyíteni. Lehetővé tették, hogy a dolgozó nők családtagjainak is vásárolhassanak ebédet a/, üzemi konyhán. Sőt az ételt hava is yihéseék. A gyár büféiében állandóan tartanak félkész árukat, a hét végén pedig friss süteményt. Palyo— De jó, hogy itthon találom — mondom.

— Ugyan, hová mehetnék a két gyerektől? Itthon vagyok én mindig — válaszolja.

Beinvitél a szobába, ahol megismerkedhetem a két aprósággal. A két és fél éves Sanyika a szőnyegen játszik, a négyhónapos Ági a kiságy rácsával foglalatoskodik.

— Hát itt élünk — sóhajt R. S.-né, aki alig múlt húsz éves.. — Amolyan kényszer- megoldás ez, amíg lakást nem kapunk. Ez év végére talán meglesz. A teljes ár 350 ezer forint, kb. negyven- ezret kell befizetni. A férjem a vállalattól kap ötvenezer forint kamatmentes kölcsönt. Saját spórolt pénz? Nagyon kevés, alig 12 ezer forint. Így aztán meghúzzuk magunkat, szerényen, élünk. Jóformán a két gyerek után kapott pénzből, mert a férjem keresetét félrerakjuk. Azért is nem bántam, hogy lett az Agj, mert így hatvan ezret leszámítanak a lakás árából. Szórakozás, kikapcsolódás? Lassan már aztis elfelejtem, mit jelentenek ezek a fogalmak. Mosás, főzés, takarítás, egyik nap követi a másikat, szürkén, egyhangúan. Pedig de jó lenne néha kiszabadulni a négy fal közül! Esetleg összeülni a többi fiatalasz- szon.nyal, megbeszélni a közös bajokat, problémákat...

X

Fabulon kézítmények, krémek, és egyéb szépítőszerek sorakoznak az asztalon,. A kozmetikusnő néha kézbe vesz egyet-egyet, ismerteti, mire jó, mikor keil használni. A kozmetikusnő har.gjat néha elnyomja a szomszéd szöDából átszűrődő zaj, gyereksírás. Dehát egy kismaima- klübban ezt senki sem veszi zokon.

A klub az év elejétől működik a balassagyarmati Mikszáth Művelődési Központban.

— Már két éve gondolkodtunk a megalakításán,. A vállalatoktól elkértük a szülés: szabadságon levő kismamák névsorát, lakcímét! összesen kétszáz borítékot küldtünk szét, tenne a stencile- zett ismertetővel amely egyben maghívó is volt a klubba. Ezenkívül üzletekbe, óvodákba, hirdetőtáblára tűztük a klubot propagáló plakátokat. Őszintén szólva nagyobb érdeklődésre számítottunk. Az első alkalommal 22 kismama jöh el, azóta már le is morzsolódtak. Jelenleg kb. 15 állandó tagunk van — mondják a szervezők.

Én sem értem egészen a passzivitást, hiszen a klub programja igen vonzó, de vonzó maga a lehetőség is.

— Szerettük volna elérni, hogy a kismamáknak, kikapcsolódást, szórakozási nyújtsunk. hogy egy kicsit bevonjuk őket a társadalmi életbe.

ír

Farkas András: ANYA GYERMEKÉVEL

MEZEI ANDRÁS:

Tétova édesanyám

Tétova édesanyám megy az utcán,

s nem tud e versről, —

hogy követem már őt e sorokkal:

Cekkere húzza le, húzza...

Ma drágább lett a tojás, s még most jön a tél csak, a tél, havazás, vonatok csikorognak, a burgonya ára...

Az utcán, tétova édesanyám megy, a cekkere húzza le, húzza a cékla, csokorban a zöldség, s elvágott nyakú tyúk feje himbál,

mint az idő feje, billeg, akárcsak az inga, a vásárcsarnok előtt, hol a téren a hinta-palinta, a vak koldus kopog, úgy jár, a fejét ingatva, az arca az égen, a megkötözött kakasok kukoré-kukoréka e botkopogás szünetében, az elvágott nyakú tyúk feje surrog, a sebből hallani szinte a nyisszantást megvillan a penge.

A piacról, a konyha-világig e szétdaraboltság: erre, csak erre visz útja anyámnak a munka után s kora reggel...

A fejkendő, barna kabát s az a tétovaság, a kezében a cekker, a cekket , a cekker...!

A zabálnivaló — amíg elkészülne az étel:

Ez állva evő kor rohanó fia utcán is megebédel.

Ne érezzék a magukra hagyottságot. Ide a kicsiket is nyugodtan elhozhatják magukkal, mert a szomszéd teremben gyermekmegőrzőt alakítottunk ki; kiságyakkal, játékokkal szereltük fér. A gyerekek, míg anyukáik szórakoznak felügyelet mellett játszhatnak,

X

Gyakran elhangzik, s a legtöbb helyen, be is tartják, hogy a vállalatnak kötelessége a terhes asszonyt — ha az nehéz fzikai munkát végez — könnyebb munkahelyre tenni az átlagfizetésének biztosítása mellett.

Ugyanakkor, a beszélgetésekből az is kiderült, hogy a gyereket váró nők már két— három hónapos terhes korban kiíratják magukat. K. J.-né — akivel a kismamaklubban találkoztam — elmondta, hogy szerette volna végigdolgozni a kilenc . hónapot. mégis otthon kellett maradnia- már a terhesség második hónapjától. Miért?

— A fényezőben dolgoztam, a gépekről szédítem le az anvagot. Erő kell ahhoz, jó fizikum. Kértem a vállalatot adjanak könnyebb munkát, terhesen nem bkom én

ezt csinálni. Azt válaszolták, nincs olyan, hely a gyárban, ahová át tudnának tenni. Vagyis megtagadták az áthelyezést

X

A fényt igazán csak az tudja becsülni, aki ismeri az árnyékot is. Mert nincs fény árnyék nélkül és fordítva. Akár mindennapi életünket, akár a statisztikai összesítéseket vizsgáljuk, fenntartás nélkül és meggyőződéssel mondhatjuk el, hogy mindaz, ami népesedéspolitikai helyzetünk változásáért történt, körültekintő felmérésen alapult, helyes döntésiek során jelentős eredményeket szült, Nőtt a család, a dolgozó nő, az anya, és gyermek megbecsülése. Túlsúlyban a fény, vagyis az eredmények vannak — köztudott ez. Mégis a fény, az eredmények nagyobb megbecsüléséhez nélkülözhetetlen olykor az árnyékos oldalról.. a problémák felől közelíteni. Mert jó beszélni arról, amit már megcsináltunk, de nem árt néha szólni arról is. ami még megoldásra vár. Az ügy érdekében.

V. Kiss Mária