Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

Megnyílt az orszcsggyüies tavaszi üless2eo3ca Gáspár Sándor felszólalása (Folytatás a 2. oldalról) reket érint. Ezért ezen a terü­leten külön, jelentősége van a jegek gyors, bürokráolamein- tes érvényesítésének, az em­berséges szónak. A betegek, a nyugdíjba készülök érzéke­nyebbek az ügyintézés forma­ságaival szemben. Ezért job­ban igényűik ügyeikben a szer­vezett segítséget, a megértő, meleg, emberi hangot. Ezt az emberi hangot törvényibe fog­lalni nem lehet, de el lehet és el kell várni mindenkitől, aki emberek ügyeit intézi, embe­rek ügyeiben határoz, hogy le­gyen megértő, figyelmes és türelmes irántuk. A felszabadulás óta fokoza­tosam vontuk be a különböző rétegeket a társadalombiztosí­tásba és ezzel párhuzamosan fejlesztettük, emeltük a szol­gáltatások színvonalát. Ez mind paragrafusokat igényelt. A fejlődésnek szükségszerű velejárója és egyik kifejezője is volt. hogy újabb és újabb jogszabályokat .kellett kiadni. A társadalombiztosítási jog­szabályok eddig bonyolultak, szerteágazóak, és ezért nehe­zen áttekinthetők voltak. Az élet hozta magával ezt a bo­nyolultságot. A törvényjavas­lat most teljesen úi helyzetet teremt — tiszta lapot nyit —, mert a régi jogszabályokat szinte kivétel nélkül hatályon kívül helyezi. A társadalombiztosítási tör­vény tervezete nemcsak tar­talmában különbözik az eddi­gi jogszabályoktól, hanem nyelvében is. Ez a tervezet is bizonyítja, hogy lehet világo­san. szakszerűen fogalmazni még a legbonyolultabb kérdé­seket is. A közérthetőség a tervezet külön erénve. Tisztelt országgyűlési Számunkra már természetes, hogy szocialista államunk egyik alapvető feladata a dol­gozók szociális, egészségügyi ellátásáról való gondoskodás. Ez tehát állami feladat. De itt társadalom|)iztoeításról van szó. A szóban is benne . van, hogy ennek intézése jelentős mértékben társadalmi alapon történik, ez így helyes és így van ió. Minden dolgozó kellően ér­tékeli, hogjl a munkásemtoe- reK százezrei, mint szakszer­vezeti társadalmi aktívák ta­nácsaikkal, ellenőrzéseikkel jobbá, gazdagabbá, emberkö- zelibbé tettek társadalombiz­tosításunkat. Nagy emberséget tanúsítva intézik a nyugdíj­ba menő sokszor nagyon is bo­nyolult ügyeit és elviszik a betegekhez a munkahely visz- szaváró szavát, a dolgozótár­sak együttérzését. A betég, az öreg, a gondok­kal bajlódó ember számára különösen fontos a baráti szó, az együttérzés és az önzetlen segítség. Akik ezt nyújtják, azok munkája holnap sem nélkülözhető. Az ő tevékeny­ségükben fontos biztosítékot kapunk az új törvény végre­hajtásához. Tisztelt képviselőtársak! Néhány napja ünnepeltük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját és ezt megelőző­en fejezte be munkáját pár­tunk XI. kongresszusa. Szá­mos alkalom volt hát arra, ■hogy mérlegre tegyük és ér­tékeljük eredményeinket, meg­határozzuk teendőinket. Ezek között méltó helyet foglal el a ma vitatott törvényjavaslat. Az eltelt három évtized so­rán sokat tettünk annak ér­dekében. hogv a dolgozó em­berek igényeit egyre maga­sabb színvonalon tudjuk ki­elégíteni. Az úi törvény újabb előrelépést jelent az eddigiek­hez képest, de mégsem te­kinti ük örökérvényűnek. Jól tudjuk, hogy az eddigi ered­mények még mindig nem olvan mértékűek, mint ami­lyenre szükség volna, ami­lyenre történelmileg vállal­koztunk. Amit eddig tettünk. ami eddig történt. arra iogigal büszkék vagyunk. Semmilyen teleim tetibem nincs szégyen­kezésre okunk- Most jutat­tunk el odáig — és ez nagy vívmány —. hogv a követ­kező években a fejlett szoci­alista társadalom színvona­lára emeljük egész népünk szociális és egészségügyi hely­zetét. Megteremtjük a mainál még nagyobb. biztonságot nyújtó ellátási formák egysé­ges rendszerét, a születéstől az élet befejezéséig. Nyugodt lelkiismerettel ál­líthatjuk. hogy ez a törvény a legteljesebb mértékben ki­fejezi mai lehetőségeinket és igyekszik kielégíteni a iogos igényeket, mert általános és egységes. A benne foglaltak minden magyar állampolgár számára érvényesek. A ma és a holnap biztonságát nyújtják. Igazságos és ösz­tönző. hiszen a végzett mun­kán alapszik, azzal méri a társadalombiztosítási javakat, szolgáltatásokat. Csak ez felel mag a szocialista elveidnek és ösztönöz a jobb munkára. Tisztelt elvtársak! Minden állampolgár élete sokoldalúan és szervesen ösz- szefomódik e törvénnyel. Meg­valósulásához népünk har­mincéves munkája teremtett alapot. Az, hogy amikor te­hetünk majd újra egy lépést ezen. a területen, miindamnvi- umk munkáján, szorgalmán múlik. És az is rajtunk mú­lik, hogv a most beteri esz­tett törvény a gyakorlatban is jól szolgálja a dolgozó milliók érdekeit. Amikor a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága és a maigam nevé­ben is elfogadásira ajánlom a törvénytervezetet, ezt aranak a meggyőződésemnek a tuda­tában teszem, hogy törvé­nyünk tartalma méltó szocia­lista vívmányainkhoz és mél­tóképpen fejezi ki társadal­munknak az emberről való gondoskodását is — mondta felszólalása végén Gáspár Sándor. A törvénytervezet vitája Gáspár Sándor után Bojtor anyagi, szociális felemelkedé- vaslatban egységes teljes körű iiiHni állami uazdasáei igaz- séf illetően is minőségi vál- társadalombiztosítási rend- * 1980-i„ a termeloszovet­anyasági ellátásról szóló fe_ jezetét emelte ki. Nagy je­lentőségűnek mondotta a törvénynek azt az alapelvét, amely a társadalombiztosítást az állam feladatává teszi. Kelemen Sándor (Bács- Kiskun m.), a kiskőrösi me­zőgazdasági szakszövetkezet elnöke hangsúlyozta: olyan, társadalmunk egész körét érintő törvényjavaslatról kell dönteni, amely tovább erősíti az állampolgári jogokat és — öregség, betegség, munka­képtelenség esetén — nem­csak az állampolgárok, ha­nem hozzátartozóik ellátásá­ról gondoskodik. Ez a tör­vénytervezet is fémjelzi: pár­tunk államunk po­litikájában töretlenül érvényesül az a lenini alapelv. hogy a szocializmus az em­berért van, és a gazdasági növekedésnek is az embert kell szolgálnia. Korpái Jánosné, (Budapest), a Pamutnyomóipari Vállalat textilfestő' gyárának csoport- vezetője hangsúlyozta: a most napirenden levő törvényjavas­lat a dolgozó nép egészét érinti, napirendre tűzése po­litikai, vaLamimit gazdaságpoli­tikai szempontból egyaránt szükséges és időszerű. Kitért arra, hogy a tör­vényjavaslat szerint a — maximális — a havi átlag- kereset 75 százalékát kitevő nyugdíj feltétele a legalább 42 éves munkaviszony. A férfiak esetében ezt a nyug­díjkorhatárig elérhetik azok. akik 18 éves korukban kezde­nek, dolgozni. A nők azonban — akiknél 55 év a korhatár — csak akkor, ha 13 éves ko­rukban munkába állnának. Ezért kérte: határozzák meg külön a nők szolgálati idő­táblázatát, hogy 55 éves ko­rukig számukra is elérhető legyen a maximális nyugdíj. Nérheth István (Baranya), a Bicsérdi Általános Iskola igazgatója kiemelte: a társa­dalombiztosításiról szóló tör­vényjavaslat nagy pozitívu­ma. hogy a korábbi szerte­ágazó jogszabályokat egység­be foglalja. Elmondta, hogy á párt. a kormány mély hu­manizmusát tükrözi az idős emberekkel való törődés; hogy 1975. július 1-től egy­millió-százezer nyugdíjat keze ti tagok nyugdíj-korhatá­rát fokozatosam azonosítják a munkásokéval, és az alkal­mazottakéval. A csütörtöki ülés ezzel be­Miklós állami gazdasági igaz- sét illetően is minőségi gató (Szabolcs megye) emel- tozásokat tükröznek. Megje- ezerré állnak össze. Ez össz­kedett szólásra. Aláhúzta: az gyezte, hogy a törvényterve- hangban van társadalmi vi­állampolgároktól csak akkor zet szóhasználatában a „dől- szonyaink fejlődésével, ami­várható el, hogy jogaikat he- gazók” kifejezés most már nek következtében a termelő­ívesen gyakorolják és köteles- magában foglalja a termelő- szövetkezeti parasztság hely­ségeiket teljesítsék, ha a szövetkezeti tagokat is, együtt zete gyors ütemben, közeledik fejeződött. ^ Az országgyűlés jogszabályok megismerésé- a munkaviszonyban állókkal a munkásosztály helyzetéhez, pénteken délelőtt 10 órai kéz nek feltételeit is biztosítjuk. az ÍPAri szövetkezeti ta- Kovács Sándor képviselő dettel a társadalombiztosítás- Az eddigi társadalombiztosí- fiókkal. A dolgozók tánsada- (Győr-Sopron m.). egyetértett ról szóló törvényjavaslat fe tási iopszahalvok azonban er- lombiztosítási jogairól szóló a törvényjavaslattal, s annak letti vitával folytatja munka re nem“ adtak lehetőséget. rendelkezések a törvény ja- különösen a betegségi és ját. Bojtor Miklós felhívta a fi­gyelmet arra, hogy az utóbb: években feltűnő mértékben emelkedik a táppénzesek ará­nya. Ez azonban csak részben írható a foglalkoztatottság növekedésének, a nők na­gyobb arányú munkavállalá­sának és a munkaártalmak mezőgazdasági üzemekben ta­pasztalható szaporodásénak rovására. A Szabolcs megyei tapasztalatok szerint elég gyakori a visszaélés társada­lombiztosítási rendelkezéseik­kel. A képviselő javasolta, hogy az Egészségügyi Minisz­térium dolgozzon ki hatéko­nyabb módszereket a táp­pénzes fegyelem megszilárdí­tására. Ezután dr. Kaposvári Júlia (Budapest) a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem ad­junktusa kapott szót. Beszéde bevezetőiében hangsúlyozta: a társadalom humánumát — sok egyéb mellett — méltóan fémjelzi, hogy mit tesz az ifjúságért, és hogyan gondos­kodik az öregekről, valamint a betegekről. Beszögezte: méltóbban nem fejeződhetne be az ülésszak, mint a gondo­san elkészített és minden pa­ragrafusában emberközpontú társadalombiztosítási tör­vénytervezet elfogadásával. Ezután szünet következett. Az ebédszünet után Péter János elnökletével folytató­dott a tanácskozás. Szabó István (Hajdú-Bihar m.), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke a törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit méltatta, ame­lyek — mint. mondotta — a termelőszövetkezeti parasztság Megyénkben az idén 52 millió forint jut egészségügyi és szociális ellátásra, melyből többek között az új salgótarjáni rendelőintézet építését befejezik. Tovább bővül az üzemorvosi rendelők köre is. Szécsényben, az ELZETT Zár- és Lakatgyár gyáregységé­ben is létrehozták az üzemorvosi szolgálatot, naponta két órát tölt itt az orvos, nyolc órán keresztül pedig szakképzett ápolónő tart ügyeletet. 'A baleseti ellátáson túl. gyógy­szerreceptek írása, a kötelező orvosi vizsgálatokra beutalók kitöltése, egészségügyi neve­lés tartoznak a feladataik közé. Képünkön: Laczkó Bertalan időszakos orvosi vizsgálat­ra jelentkezett, ezzel egy időben Földi Lászlóné általános ápolónő egyéb egészségügyi ellenőrző vizsgálatokat is elvégez. __kulcsár __ A hetven éves József Attila Nézegetem az anyakönyvi bejegyzést. „Folyószám: 613”. — „A be­jegyzés ideje: 1905. április 16.” A számok élni kezdenek. Nevek következnek. Egy rub­rikában a gyermek utóneve, neme, vallása: „Attila, fiú, g. kel.” Egy másik rubrikában a születési ideje: „1905. április 11.” Aztán a szülők neve, szü­letési helye, vállasuk, életko­ruk: „József Áron, szappanfő­ző, Félegyháza, g. kel., 34; Pőcze Borbála. Szabadszállás, ref., 29,„ S végül az aláírás: „Kosztolányi. Alajos anya­könyvvezető.” Hetven évvel ezelőtt, 1905, április 11-én született Buda­pesten — a Ferencvárosban — József Attila, a XX. századi magyar költészet egyik legna­gyobb alakja, a világirodalom egyik halhatatlanja, A Gát utcai bérkaszámya földszinti kislakásában néze­lődöm, a proletárköltő bölcső­jénél — . hetven évvel ké­sőbb. Ünnepi pillanatok. S az emlékezés ekkor át­csap egy kérdésbe, amit nem ünneprontás, ellenkezőleg, meggondolt-átérzett ünneplés elibénk idézni. A hetven éves József Attila öreg-e már, avagy fiatal ma­radt, amilyen volt életében? A válasz könnyű is. nehéz is. Könnyű, mert nem ön­erőnkből kell eljutnunk hoz­zá. hanem József Attila költé­szetéből. S nehéz is, mert köz­ben óhatatlanul önvizsgálatot kell tartanunk arról, hogyan sáfárkodtunk ezzel a költé­szettel; József Attila örökö­sei az ő örökségével. Mit hagyott József Attila a proletár-utókorra; a szocializ­mus költői megálmodója-har- cosa a szocializmust élvező, immár a fejlett szocializmust építő népére, társadalmunkra? Az ember, mióta eszét tud­ja, az egyenetlenséget, a társa­dalmi egyenlőtlenséget igye­kezett — alkalmasint vérrel, de mindig verítékkel — össz­hanggá alakítani, a disszonan­ciát harmóniává rendezni, ön­maga és a külső világ kap­csolatában elsősorban. A tör­ténelem során voltak ebben előrelépések, de megtorpaná­sok, sőt vissza-visszalépések is. Az emberiség végül is min­dig előre halad. Ehhez vi­szont mindig: előbb fel kel­lett ismernie, meg kellett ér­teni a disszonanciát, mert csak ezen át — nem pedig ezt át­lépve — lehet egyáltalán el­jutni a harmóniához. A szabadsághoz, amely rendet szül. | NÓORÁD - 1975. api „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet” — írta József Attila. De amíg ez a gyönyörű verssor, igaz felis­merés megérett a költőben, előbb meg kellet értenie, át kellett élnie a rend ellenté­tét, a disszonanciát; eltökél­ten, tudatosan be kellett jári nia a harmóniakeresés emberi és költői útját. Tudjuk: út­vesztőit is, hiszen a kereső- kutató sem védett a pillanat­nyi tévedés lehetőségétől. De a végül is felismert igazságot kö)j^ni! — kötelesség. József Attila a saiát éle. tén keresztül érezte az egye­netlenség. társadalmi egyen­lőtlenség és igazságtalanság pírongaitó, sebszaggaitó kín­jait. Még fiatalember, és már lázong. Mumkástnagéd iáikról ír. a forradalmi proletariáitus- ba helyezi reményét (Fiatal életek indulója), ám első köl­tői lépései még el-eltévednek a sejtelmes hangulatok, a jó­ság és szépség túl általános kultusza felé. A disszonanci­át mar ismeri, a harmóniára ekkor még nem talál r®. Csak később. amikor 1925-ben Becsbe. 1926-ban Párizsiba ke­rül: akkor már Marx. Hegel, Lénám tanításaival ismerkedik s életet a forradalmi mun­kásmozgalommal köti egybe. „Jöjj el. szabadság! Te szülj nekem rendet” — íria, mert óhajtja, akarja a szabadságot, küzd, megküzd érte. És a szakadtságért vívott emberi, s költői harcához megtalálja, s követi a legbiztosabb, oda­kötöző. soha fel nem oldó rendező elvet. Az egyértelmű társadalmi-oolitiikai elkötele­zettséget. Beleértve: osztóivá szakadatlan vállalását, a műn- kiásosiatóly össztársadalmi ér­vényű. s a.z egész emberiség haladó törekvéseire összpon­tosuló érdekeinek szolgálatát, — a pártosságot. Ez úgv .kö­tötte meg” József Attila ke­zét — és szükségképpen szí­vét is —. hogy álitala magas­ságiba. halhatatlanságba emel­kedett költészete; máig ható s mindig a jövőbe mutató ér­vényűvé vált hite. élete, mun­kássága. : Nem öregedett meg tehát, ellenkezőleg, örökké fiatal, a ma már hetvenéves József Attila. Ifjú erejű, mert a har- mániateremtés soha be nem végzett, jóval inkább mindig is meg-megűjúló feladat; fo­lyamatos kötelességünk. Az eredmények folytatásának, gyarapításának parancsoló szükségessége. Erre tanít József Attila; Erre tanítanak nagy versei, s egész költészete. Simon Gy. Ferenc 11., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents