Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)
1975-04-11 / 84. szám
Az ólet küszöbén tAlctnés valóság GYERMEKKOROMBAN weinte hetente választottam új foglalkozást magamnak. Egyszer mozdonyvezető akartam lenni, máskor filmszínész, olyan Latabár-féle, mivelhogy akkoriban láttam éppen a Fel a fejjel és az Állami Árúiház című filmeket. Aztán az álmok, csak álmok maradtak. Készségeim és képességeim — velük együtt az érdeklődésem — más irányban bontakoztak ki. Negyedikes gimnazistákat kérdeztem, mik szerettek volna lenni gyermekkorukban, mihez kezdenek most, az érettségi után? Válaszaikból nem egyszer hajdani, mindentakaró vágyaimra ismertem. — Óvónő szerettem volna lenn; — mesél; Urbán Erika a kisterenyei gimnázium végzőse. — Nyolcadikban aztán a barátnőm a közgazdasági szakközépiskolába jelentkezett, oda indultam én is. De csak a gimnáziumba vettek fel. Ekkor már újra az óvoda járt a fejemben. — Ne felejtsd, hogy rádió- és tévé-bemondónő is akartál lenni — figyelmezteti jelenlegi barátnője és osztálytársa, Bogácsi JCatalin. — Igen — ragyog fel szemérmesen fehér arca. — Esténként fél órákig olvastam fennhangon a híreket. — Ezt a szokását ma is megtartotta — jegyzi meg húga. aki első éves szakmunkás- tanuló. Ábrahám Zsuzsa csendes szavú kislány. Aranykeretes szemüvege mögött érdeklődő szemek ragyognak. Szülei, a lakatos édesaipa és a ruhatáros édesanya dékitános műszakban dolgoznak. — Egészen kicsi gyermekkorom óta a pedagógusi pályára készülök. Mindig a ,;ua- nítónénis” játékot szerettem. Nincs testvérem és a magányérzet — ez nem pontos szó, de jobbat nem találok hirtelenjében — a közösség felé hajtott. Hantos Sándorné akinél úttörő és ifivezető voltam, nagyon jó tanítóm lett. Ö bevezetett egy kicsit a pedagógia rejtelmeibe is. Barátnője, Tímár Erika szintén a pedagógus pályára készül. Nála ez természetes, hiszen szülei pedagógusok; s a gyerekekkel való törődés nehéz és fáradságos mesterségét már otthon megszerette. Bogácsi Katalin szüleinek egyetlen gyermeke. Vöröses szőke, szép haját a legújabb — Sasson — divat szerint hordja. — Hetedikes koromtól kezdve színésznő akartam lenni. Sokat szavaltam az ünnepélyeken. Otthon a tükör előtt próbáltam. Aztán következtek a .józan” idők. Egy színésznőnek nemcsak szavalni kell jól, hanem énekelni, táncolni is, ezekhez pedig nekem nincs nagy érzékem. Meg aztán az Igazsághoz az Mai tévéajánlatunk 20.05: József Attila-szavaló- verseny. A döntő közvetítése a kaposvári Latinka Sándor Művelődési Központból. Több ezer versmondó közül került különböző szintű vetélkedő után a kaposvári döntőbe a 19 versenyző. A középdöntők 8 legjobbját már láthatta a közönség a televízió közvetítésében. — Az egyéni versenyzőkön kívül háromtagú csapatok is indultak a József Attila-sza- valóversenyben — mondja Hárs György szerkesztő —, s mindaddig csapatként szerepeltek, amíg mind a három tagjuk továbbjutott (ha kevesebb — akkor a csapattagok egyénileg versenyeztek tovább.) A középdöntőbe 26 csapat jutott be és fele díjat is nyert. A döntőben 19 egyéni versenyző, illetve 13 csoport „mérkőzik”. De ezúttal csak a sorrend változik —, mert ők mindannyian megnyerték mái- a dijat, a szászsvájci utazást. A csapatok közül a kalocsai irodalmi kör mindhárom versenyzője a döntőben van, 2—2 versenyzővel vesz részt a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, az egri irodalmi színpad és a pesterzsébeti Csili csapata. A döntő műsorában minden versenyző egy-egy verset szaval, majd interjúk következnek a csapatok felkészí tőivel, népművelőkkel, tanárokkal —, s a szavalóverseny vendégeivel. is hozzátartozik, hogy korábban kegyetlenül kövér voltam. afféle pufika, mindig csúfollak is a gyerekek. A GYERMEKKORI álmokból tervek születnek, melyek széttörnek a valóság sziklafalain. Ne legyenek akkor hát álmaink? De legyenek, mert így emberi! Csak ne legyenek makacs, illuzórikus álmaink, amelyek megvalósítására nem vagyunk képesek és lehetőségünk sincs rá. Belátta ezt az igazságot Bogácsi Katalin és Urbán Erzsébet is. Mert amire a gyermek még nem képes, képes rá a felnőtté érő kamasz: hogy megteremtse hozzáillő, kiegyensúlyozott életét. — A nagybátonyi FÜTŐ- B ER-gyárnál szeretnék dolgozni, — veti rám nagy zöld szemét a vöröses-szőke kislány — A felnőtt ember gondját szeretném már a vállaim- ra venni. Aztán megtanulom a gyors- és gépírást, később könyvelői vizsgát teszek.... Mindig magasabb képzettségre törekszik az ember, Urbán Erika nem lenne igazi barátnője, ha nem úgy gondolkodna, mint ő. Szintén a FÜTÖBER-hez készül, s jövőjét illetően azonosak az elképzelései. Pályaválasztását így indokolja: — A tanulmányi eredményem miatt és a hangszerismeret híján óvónő nem lehetek. De most már nem is tudnám vállalni a főiskolát. Szünetre van szükségem. Dolgozni fogok, és igyekszem értelmesen, hasznosan élni. Sokat olvasok, a barátnőmmel utazunk, színházba járunk. A négy lány közül ketten nem mondanak le eredeti elképzeléseikről. Ábrahám Zsuzsa a nyíregyházi tanárképző főiskola magyar-történelem, Tímár Erika pedig orosz-pedagógia szakára jelentkezett. Jó tanulók, az iskola erősségei. — S mi lesz, ha nem sikerül? — Vetem fel a nem kívánt eshetőséget. A két lány szinte egyszerre válaszol: — Képesítés nélkül fogunk tanítani, és addig próbálkozunk, amíg nem sikerül. BECSÜLÖM határozottságukat: a tervek valóravál tájához az erős hit és a töretlen akarat is hozzátartozik. Sulyok László Pintér István: FEJEZETEK A MAGYAR C FEGYVERES ELLENÁLLÁS^ TÖRTÉNETÉBŐL p 12. Szovjet fö'dről érkeztek 1944 nyarán először Rovnó* ban, majd Obarovban gyülekeztek azok a partizánharcban már járatos, és a magyar hadifogolytáborokból újonnan érkezett magyarok, akik néhány hetes kiképzés után ar' ra vállalkoztak, hogy Magyar, országra mennek, és szülő" földjükön megindítják a par. tizánharcot. Amikor a magyarok létszáma elérte a 300-at, úira útrakeltek, és a Kijev melletti szvjatasinói központi partizániskolán fejezték be a bevetés előtti felkészülésüket. A magyar részlet vezetője Nógrádi Sándor volt. 1944. augusztusában kezdődött meg a magyar csoportok bevetése. Mintegy két hónap alatt 10 csoport indult Magyarországra. illetve a szomszédos országokba, hogy kedvező feltételek esetén magyar területre lépjenek. Minden csoportban jól képzett szovjet es magyar partizánok, rádiókezelőként partizánnők, és a harci területet jól ismerő, a partizánharcra vállalkozott, és kiképzett hadifoglyokat találunk. Indulás előtt a partizánok esküt tettek: „Én. aki szabad elhatározásomból, önként léptem be a magyar szabadságharcosok ßoraiba. esküszöm, hogy minden erőmmel és tudásommal harcolni fogok a magyar nép teljes felszabadulásáért.” Megfogadták, hogy hűek maradnak „történelmünk nagy szabadságharcosainak 6zent eszméjéhez”, hogy végsőkig kitartanak társaik mellett „és szigorúan megőrzik a szabadságharcos népmozgalom minden titkát”. A partizánok legnagyobb része hű maradt szent fogadalmához. Az első bevetésre 1944. au- gusztus 8-án került sor. Ezen az éjszakán a Kijev melletti repülőtérről két ejtőernyős partizáncsoport indult .útnak. Az egyiket Szőnyi Márton volt repülőzászlós vezette, és Ózdtól délnyugatra, Domaháza, Jordánháza községek térségében értek földet. A 13 fős csoportot nyomban földet érés után felfedezték, és jelentős esendőn erőket vetettek be ellenük. Heves tűzharc fejlődött ki, melynek során többen meghaltak, másokat elfoglak. Parancsnokuk közel egy hónapig bujkált a hegyek közt. Árulás folytán Szőnyi Mártont is elfogták és a helyszínén kivégezték. Szerencsésebb volt a máNÓGRÁD - 1975. április 11., péntek sik csoport, az Úszta Gyula vezette partizánok földet érése Kárpát' Ukrajnában. A csoport 23 fővel kezdte meg harci tevékenységét. Harccselekményeik Munkács, Huszt és Solyva térségére összponto. sultak. A csoport létszáma — tevékenységének kezdete után — nagyon gyorsan gyarapodott. A környék férfi lakosságának egy része csatlakozott hozzájuk, a másik része pedig támogatta harcukat. Így vált lehetővé, hogy októberben már 168 aktív fegyveres harcost tartsanak számon. A szabadságharcos emlékek, és a szabadságért folyó harcuk vezette őket arra az elhatározásra, hogy az egység felvegye a Rákóczi nevet. Tudták, hogy alig másfél száz évvel ezelőtt Rákóczi is e területen bontotta ki a szabadságharc zászlóját. így a tradíció és a név is köielezte őket. Az egység harccselekményének mérlege is méltó volt nevéhez. Mintegy két és fél hónapos harcuk során számos vasúti szerelvényt sik. látták ki, és közel ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Az egység 33 főt veszített 1944 október 26-án egyesültek a Vörös Hadsereggel. Ugyanerre a területre október közepén újabb magyar partizáncsoport érkezett Lencsés János vezetésével. Harci tevékenysége azonban rövid idejű volt. mert a szovjet csapatok felszabadító harca elérte a térséget. Érdemes megemlíteni. hogv Kárnát-Ukraj- ná^a nem 1944 nyarán érkeztek először partizáncsoportok 1942. januárjában partizáns/ervezői föladat tál érkezeit Borkanyuk Alexa Műszaki könyviáros? Népművelő? Az MSZ 7186—72-ót kérném..— Ilyen, és ehhez hasonló, a kívülá'ílánaik érthetetlen mondatokat csíphet el a látogató a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyárának könyvtárában. Vajon, a sok színes gerincű könyv közül, melyik az MSZ 7186—72? Oroszlánné Mészáros Ágnes biztosan tudja. Már válaszol is, hogy bent van-e, vagy Budapestről kell kérni. — A műszaki és szépirodalmi könyvek mellett, szabványokat, közlönyöket, műszaki és egyéb folyóiratokat is őrzőnk a raktárban vagy itt, a kölcsönzőteremben. Eleinte nekem se volt könnyű hozzászokni az ilyen kérésekhez... A következő kérés telefonon érkezik, de már jön egy újabb kölcsönző. — Tulajdonképpen mikor tart nyitva a könyvtár? — Nincs kötött kölcsönzési idő, amikor bent vagyok, bármit szívesen kiadok. Hogy ne keressenek hiába, annyit szoktam kérni, hogv csöngessenek föl telefonon. Most délután oóldóul vetítőgépért megyek be. — Valamilyen előadáshoz kell, itt a könyvtárban? — Nem, ez klubos program. A KlSZ-munkám az ifjúsági klub vezetése — mondja, és már ott a mosoly a szája csücskében, mert sejti, mi lesz a következő kérdés. — És a népművelői munka?... — Én afféle mindenes vagyok. a műszaki könyvtáros státusában. Ha kell, kistnas: ütöm a szegeket a tárlatok képeihez. Ha kell — és ez a legnehezebb, de legszebb munkám — jegyeket szerzek az előadásokra és nézőket, hallgatókat a rendezvényekhez. Néha van egy oiyan érzésem, hogy borsózik a háta mindenkinek, ha belépek egy-egy üzemrészbe: no, most mire agitál ez a Mészáros Ági... Ki ne hagyjam a ,-plafcátmű_ vészetet”: legtöbbször én raj- zolgatom a műsoraink plakátját is. Eddig igen elmélvülten dolgozott az emlegetett segítőtárs, most felkapja a fejét a rajzlapokról. Az égszínkék szemű, kislányo6 Nagyezsda mómökinő. egy volt szovjet ösztöndíjas felesége. Töri a magyart, de nagyon szeretne már a nyelvben és a munkájában is otthonos lenni. — Nem olyan sok idő lesz, és fogok dolgozni — mondja. Közben bosszankod va veszi észre, hogy fuccsba ment az igyekezete, kimaradt egy betű a plakátról. — Nehéz ez a magyar... Visszatérünk a kiinduláshoz, a népművelői munkához. — Ha egész nap a könyvtárban ülnék, nem sikerülne a rendezvények fele sem. Pedig látom, érzem, hogy érdeklődik az igény több komolyabb szórakozási lehetőség iránt, nem igaz, hogy a dolgozóknak nem kell a kultúra. De magától nem megy. ha csak várok a jegyigónyliésre. a műsorok ötleteire, könnyen üres maradna a klub. öt évig a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban dolgoztam, ez a „népművelő múlt”, kötelez, és erőt is ad. A könyvtárosi munka néha felfedezésként hat, gyakorlatát és elméletét folyamatosan tanulgatom. A SZOT budapesti kihelyezett tagozatán szereztem képesítést, most egyetemi kiegészítőre járok. És lassan-lassan a tanulás mellett a munkát felcserélem egy másik hivatással — gyereket várok. Nehezen hagyom abba a munkát! Jelenleg 270 olvasóm van, a dolgozóknak több mint a fele. Szeretnek ide járni. A klubban rendezett kiállítások visszhangjából is azt érzem, nem csupán a kulturális vállalások teljesítésének érzik a tárlatlátogatást. Az is — ha a brigád együtt jön el. beírjuk a naplóba. De a képek előtti beszélgetések éreztetik, nem felesleges a ló- tás-futás, hogy megszerezzük a Nógrád megyei képzőművészek anyagát, elhozzuk Darabont Tamás festményeit, a művészi fotókat. Háta mögött a szerszámaival nemrég egy vízvezetákszerelö jött tárlatot nézni. „Még nem voltam sose kiállításon, be kell vallanom. Jó. hogy itt helyben elérhető, és az ember meg meri kérdezni. vajon jól látja-e azt. amit lát..Nem mindegyik rendezvény sikerül, de, hogy a dél-amerikai gitár-együttest. a világ nagy múzeumairól szőlő előadásokat, Fogarassy Béla gitárművész műsorát, Csaba: Péter pol-beat számait, a fafaragásokat, a festett tojásokat örömmel fogadták, az biztatást ad a további munkához, Nem lesz könnyű dolga annak, aki a helyettesítést vállalja Ági szülési szabadsága idejére! Vagy mégsem? Hiszen a ”73 szeotemberétől eltelt hónapok jó alapozást adtak. a klubnaplóhan böngész, ve meg lehet találni a folytatás útját is. G. Kiss Magdolna Elrejtett kincsek nyomában Kuba partjain több száz olyan rejtekhely van, ahol a múlt kincsei várják a jelenkor kincskeresőit... Az egyik ilyen legendás kincstemető a Cauto torkolata. A folyó mindkét partja mentén hatalmas, elsüllyedt gályák várják, hogy a XVII. és a XVIII. századi arany, több társával, akiket azonban elfogtak, s mint korábban említettük Borkanyukot a Margit körúti börtön udvarán kivégezték. 1943. őszén ereszkedett le Pataki Ferenc 19-es kommunista, akinek sikerült Kárpát-Ukrajnában partizáncsoportot létrehozni. A német megszállás után fogták el. és Sopronban 1944. november 4-én több társával együtt kivégezték. A szvjatasinói repülőtérről Mármaro6sziget környékére, Észak-Erdélybe. Nagykároly, és Nagyvárad térségébe, továbbá a Börzsönybe és Salgótarjántól északkeletre érkeztek még magyar és szovjet vegyes állományú partizáncsoportok. Ezek nagyobbrészt azonban a ledobás 6orán szétszóródtak, vagy az ellenséggel vívott tűzharc megtizedelte őket. Nagyobb, katonai jelentőségű csoportokká szerveződni nem tudtak, s így elsősorban egyéni, vagy csoportos propagandatevékenységükkel, é<; esetenként puszta jelenlétükkel zavarták a németek és csatlósaik tevékenységét. A Kijev melletti kiképzőtáborból még két csoport indult útnak. Mindkettő a Szlovák Nemzeti Felkelés központjában, Besztercebánya térségében ért földet azzal az elhatározással. hogy innen — a szlovák felkelés nvújtotta lehetőséget felhasználva. magyar földön kezdik meg feladataik végrehajtását. Az első részleget Grubics Zoltán volt hadifogoly százados és Fábri József vezette A csoport, amely később a Petőfi nevet vette fel. szlovák terü’etekon maradt, harcai so- rán csak „portyázásszerűen” és ezüst kincseiket felszínre hozzák a búvárok. Manzanillo és Niquaro szintén ilyen mesés kincseket rejt. A legtöbbet emlegetett kincs temető azonban minden bizonnyal Cabo Cruz és Sierra Maastra déli nyúlványainak vidéke, pontosabban Mota és Portillo kikötői. A legenda szerint a érintette a magyar területeket. (Harcaikról később lesz szó.) A másik csoport, amely ok. tóber elején ért földet, Nógrádi Sándor vezette. Ennek feladata a partizán harci cselekményeken túl kettős volt. Magyar földre érve megteremteni a kapcsolatot az illegális Kommunista Párttal, és rajtuk keresztül a Szovjetunióban élő magyar kommunista vezetőkkel Továbbá: a Magyarországra érkezett és itthon szervezett partizáncsoportok között a kapcsolatok létrehozása, és egy irányító parancsnokság felállüása. E két utóbbi feladatot Nógrádiék nem tudták teljesíteni. A Nógrádi csoport mintegy két hónapos hosszú, kemény küzdelem után jutott el magyar területre, Salgótarján térségébe. A határon való átkeléskor az egység 28 főt számlált. Néhány hét alatt a környék bányászai és szökött katonák tömegesen csatlakoztak, és így létszáma meghaladta a 100 főt. Nógrádiék a7 agitációs és propagandamunkán túl fegyveres tevékenységet is kifejtettek. Közülük is legjelentősebb az abrpnesos- pusztai ütközet, melynek során az egység egy nagyobb létszámú német katonai alakulattal vívott elkeseredett végül is kedvező kimenetelű küzdelmet. Az egység néhány nappal a Vörös Hadsereggel való egyesülése előtt ..táviratban üdvözölte a Debrecenben megalakult ide'glenes kormányt — ígérve: „A néma; rablók által még me-sz-PR területen ál’va, f ’ -• Un' harcunkat az ellenség telje: megsemm'sitéséig.” (Folytatjuk) kikötői tengerfenék mese« ezüatkincseket rejt. 1960-ban Maniabén környékén a XVII. százaidból való aranypénzt találtak. Camagüey tartomány északi részén számtalan hajótörés történt az évszázadok folyamán. A Canal Viejo de Bahamas több. mint három évszázadon át volt a flották kötelező útvonala. Természetes, hogy nem csak a bonyolult útvonal, de a meteorológiai viszonyok is számtalan áldozatot követeltek. Féjegyzeték, hogy 1622-ben kincsekkel megrakott hajó süllyedt el ezen a vidéken. 1626-ban pedig kalózok elől menekülőben ugyancsak kincsekkel megrakottan süllyedt el Gero- nimo de Sandoval kapitány flottájának egy hajója. 1641- ben a Canal de Bahamas újabb áldozatot követelt: a Geronimo Centeno kapitány vezette „Ezüstfloóta” 11 .gályája tűnt el nyomtalanul. A XVIII. században hosszú időn át emlegette a nén a La Limena gálya esetét. A gálya min.tegv kétmillió aranv es- cudóval a fedélzetén a Canal Viejo de Bahamas mélyére süllyedt, a következő évben nedig az El Soberbio gálya fedélzetén 3 millió aranypénzzel. Las Villas tartománv északi partvidékén is mesés kincsekről szólnak a legendák. David Nau. a hírhedt, francia kalóz állítólag ezen a vidéken rejtette le rablott kincseit. Egy kincskereső. Santiago Pubillones néhány évvel ezelőtt Remedios temetőjének kápolnája mellett egy üstben aranypénzeket talált. Matanzas tartománynak is megvannak a maga legendái. éppen ezért a kincskeresők nVndig szívesen keresték •el ezt a vidéket. Azt mondják, hogy ez a partvidék is számos kincsekkel megrakott gályát rejt a tengerfenéken.
