Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)
1975-04-11 / 84. szám
Megnyílt az országgyűlés tavaszi ülésszaka Itarahas László beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Szükség van helyi megoldásokra, kezdeményezésekre, társadalmi összefogásra, aminek ma is nap mint nap tanúi lehetünk. Rámutatott a miniszter, hogy az egységesítés és a más megfontolásokból előirányzott fejlesztések fokozatosan, évről évre növelik kiadásainkat. A növekvő kiadásokhoz szükség van anyagi eszközeink növelésére is. Ez szabta meg a jelenlegi fejlesztés kereteit is. A törvényjavaslat előkészítői és az azt tárgyaló fórumok nagy figyelemmel voltak arra, hogy a szükséges anyagi források — termelékenyebb, hatékonyabb, fegyelmezettebb munkával, belső tartalékaink feltárásával és hasznosításával, gazdaságunk szérkezetének a szükségletekhez igazodó átalakításával. tervszerű belső- és külső gazdasági együttműködéssel — megteremthetők legyenek. A törvényjavaslat ebben az értelemben a jövőbeli jobb és több munka előlege is, e munka pedig egyben biztosítéka a törvény érvényesülésének. A társadalombiztosításról szóló törvényjavaslatot nagy felelősséggel, és azzal a határozott meggyőződéssel terjesztem elő, hogy elfogadása és végrehajtása — a pártunk XI. kongresszusán hozott határozatok céljainak megfelelően — híven szolgálja majd dolgozó népünk jólétét és fel- emelkedését. Karafcas László expozéja végén a Minisztertanács nevében kérte, hogy az ország- gyűlés a törvényjavaslatot — a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a szociális és egészségügyi bizottság által javasolt módosításokkal vitassa meg és fogadja el. Ezután dr. Pesta László, az 01-szág.gyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat előadója kapott szót. — Nagy jelentőségű témáról, gondosan előkészített törvényjavaslatról tanácskozik az országgyűlés — mondotta bevezetőben. A demokratizmussá,1 párosult hozzáértő, lelkiismeretes munka tükröződik az előterjesztésben, ismételten bizonyítva, hogy a társadalombiztosítás társadalmi és gazdasági életünkben rendidvül fontos szerepet tölt be, szocialista államunknak a dolgozók érdekeit szolgáló egyik alapvető intézménye lett, A törvényjavaslat előkészítése, a társadalomibiztosítás jogi szabályozása valóiban méltó a téma nagy politikai, társadalmi, gazdaságii és erkölcsi jelentőségéhez — mondotta, majd arról a nagy érdeklődésről szólt, amellyel — más állami, társadalmi szervekhez hasonlóan — a parlament szociális és egészségügyi bizottsága a törvényjavaslat sorsát kezdettől végigkísérte. — Esztendőkön át nyomon követtünk a társadalombiztosítással összefüggésben minden egészségügyi és szociálpolitikai kérdést, intézkedést és azok eredményeit, tanulmányoztuk a továbbfejlesztést célzó koncepciókat — mondotta. Megemlítette, hogy a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának meghívására alkalmuk volt ellátogatni Váci úti új székhazukba, ahol megtekinthették a SZOT, a szakszervezetek, a társadalombiztosításban dolgozó aktivisták felelősségteljes munkáját, az ügyvitelgépesítés eddigi eredményeit és — jövőjét is, amikor az állampolgárok. milliónyi dolgozó ügyeinek a korábbi hosszas és bonyolult intézése gyorsabb, egyszerűbb lesz. A továbbiakban utalt az országgyűlés’jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának, valamint a szociális és egészségügyi bizottságának legutóbb megtartott együttes ülésére, ahol a képviselők — sóik gyakorlati tapasztalat birtokában — számos kérdést, javaslatot, sőt módosítást is felvetettek. Az ülésen teljes volt az egyetértés abban, hogy a törvény- javaslat minden szempontból kiváló alkotás. Nagy erénye, hogy nemcsak a közvetlen feladatokat, hanem a ^távolabbi tennivalókat is figyelembe veszi. a gondoktól nemcsak a ma .érdekeltjeit, de a holnap gondviselőit is meg akarja kímélni. A törvény és a hozzá csatlakozó végrehajtási rendeletek az eddigi számtalan jogszabály és eljárási szokás dzsungelében nem egyszerűen átvágást jelentenek, hanem egyben a társadalombiztosítás rendszerének magasabb fokra emelését, az országunkban végbement gazdasági, társadalmi fejlődés színvonalához igazítását is óéiul tűzik. — A törvény szövege világos és érthető — mondotta —, mindenki különösebb segítség nélkül, saját maga is kiolvashatja belőle jogait és teendőit, a fontosabb társadalom- biztosítási juttatásokat akár számszerűen is megtalálhatja benne. A közérthető magyarázat különösen fontos, hiszen a társadalombiztosítás szolgáltatásaira mindenkinek élete minden szakaszában szükségé lehet. , Az előadó felhívta a fiigyeimet a törvénynek arra a szakaszára, amely szerint a társadalombiztosítási ^feladatokat ellátó szerv a hozzá forduló biztosítottat jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének érvényesítéséhez segítséget nyújt. Hozzáfűzte: ez a tájékoztatás szélesebben kibővülhet, hatékonyabbá válhat, ha abban nemcsak a társadalombiztosításban közvetlenül érdekelt szervek, de minden mozgalmi és egyéb információs szerv is részt vesz. Ez annál inkább fontos, mert a társadalombiztosításii törvény minden bizonnyal a legszélesebb körű érdeklődést váltja majd ki. Érthetőén, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint szocialista rendszerünknek arról a kimagasló vívmányáról, hogy nemcsak lehetőséget nyújt minden embernek a boldogulásra, hanem baleset, betegség esetén, illetve idős korban is biztosítja mindenki számára — az ország fejlettségi színvonalának és anyagi erejének megfelelően — a kielégítő társadalombiztosítási ellátást. Végezetül kérte az ország- gyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. / * Ezután szünet következett. Szünet után Varga Gábor- nénak, az országgyűlés alelnökinek elnökletével folytatódott a tanácskozás. Napirend szerint megkezdődött a társadalombiztosítási törvényjavaslat feletti vita. A vita első felszólalója Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára volt Gáspár Sándor: Az új törvény elfogadása nem pusztán jogi aktus Bs>e etőjében kifejezte egysté. tésát a törvénytervezettel és az előadói beszédben foglaltakkal, majd így folytatta: A dolgozók legemberibb vágyait és törekvéseit fejezi ki pártunk politikája, amikor arra törekszik, hogy betegség, megrokkanás, vagy idős kor miatt a szerszámot, a munkaeszközt letenni kényszerülő embernek és családjának megélhetése egyre magasabb szinten biztosított legyen. Ebből következik, hogy az új törvény elfogadása elsősorban nem jogi aktus. Többről van szó. Olyan, tervezet fekszik az országgyűlés előtt, amelynek gondolatai ismét a maga valóságában mutatják a szocialista társadalom legfőbb jellemvonásait. Hazánkban. immár három évtizede elválaszthatatlan egymástól a munkáshatalom erősödése, és a dolgozó ember érdekeit szolgáló vívmányok szüntelen gyarapítása. Ü NÓGRÁD - 1975. április 11., péntek A most beterjesztett törvényjavaslat is ezt összegzi, lépésről lépésre haladunk előre. Az ország anyagi erőihez mérten fejlesztettük, bővítettük, tökéletesítettük társadalombiztosításunkat. Azon vagyunk, hogy rászorultságában senki se maradjon magára, hogy az öregkort mindenki számára a munkával megérdemelt nyugalom napjai jelentsék. Azt akarjuk, hogy örökre száműzzük a betegséggel járó anyagi félelmet, s hogy az egészségügy fejlesztésével a társadalombiztosítás kiszélesítésével csökkentsük, megelőzzük a betegségeket is. Az egyik legfontosabb változás, hogy a jövőben minden magyar állampolgár egyformán jogosult az egészségügyi ellátásra. Ennek kimondásával egészségügyi ellátásunk teljessé vált. A mostani törvényjavaslat nagy jelentőségű intézkedése, hogy fokozatosan leszállítja a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát. Megszünteti a termelőszövetkezeti tagokat megillető családi pótlék ösz- szegébem ma még meglevő különbségeket, ezekkel az intézkedésekkel szövetkezeti parasztságunk társadalom- biztosítási jogai azonosak lesznek a munkások jogaival. Pártunk kiemelkedő politikai jelentőségűnek tartja ezeket az intézkedéseket, amelyek elősegítik a munkásosztály és a parasztság kapcsolatainak még szorosabbá válását. Az országgyűlés szünetében Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Czinege Lajos, Papp János, Borbándi János és Benkci András társaságában. Tudjuk, sokan szerették volna, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti tagok nyugdíj- korhatárát ne fokozatosan, hanem egyszerre szállítsuk le. Ehhez nem a jó szándék hiányzott. De meg kellett találnunk — és megtaláltuk — a realitást abban, amit szeretnénk, és abban, amire ma megvannak a lehetőségeink. Tisztelt országgyűlés! Szocialista társadalmunkban mind teljesebben megvalósuló gyakorlati, hogy az ember értékmérője a társadalomért végzett munka. A társadalom- biztosítási törvény tervezetének is alapvető célja a becsületesen végzett munkával arányos juttatások biztosítása. Ez megbecsülése a munkának, fokozottabb elismerése a dolgozó embernek. Társadalmunkban minden állampolgár munkához juthat. De a munka alapján csak addig biztosított a megélhetés, amíg a dolgozó munkaképes. Ezért a munkához való jogot kiegészíti az állampolgároknak a joga ahhoz, hogy anyagi ellátásban részesüljenek, ha öregek, betegek vagy munkaképtelenek lesznek. Így ha valaki ideiglenesen vagy véglegesen munkaképtelenné válik, akkor a munkához való jogát felváltja a társadalombiztosítási ellátás- ra irányuló jog, amelyet államunk mindenki számára biztosít. Szükséges, hogy a társadalombiztosítási ellátást is nagymértékben összekapcsoljuk a munka szerinti díjazással. Voltak olyan vélemények és vannak is, hogy mindenkinek egyforma nyugdíjat kell adni. és hogy a munka szerinti elosztás szocialista elvét csalt a bérpolitikában érvényesítsük. Javasolják, hogy a nyugdíjnál az „egyenlőség” elve érvényesüljön. s azt sem kellene any" nyira nézni — hogy ki, hány évet dolgozott. Ezeket a véleményeket mi nem fogadhatjuk el! A társadalombiztosítási ellátás mértékének igazodnia kell ahhoz is, hogy ki milyen szakképzettséggel és milyen körülmények között dolgozott. Nehéz. egészségre ártalmas vagy könnyebb munkakörben. Szakképesítés nélküli vagy szakképzettséget kívánó munkaterületen. A nyugdíjak azzal. hogy igazodnak a ledolgozott évek számához és az elvégzett munka értékéhez, társadalmi igazságot fejeznek ki. Ez felel meg elveinknek. Társadalmunk a lehetőségek széles körét nyitja meg a dolgozók számára a magasabb szintű képzettség, ezáltal a nagyobb kereset eléréséhez. Ez nemcsak a munka során, de a társadalombiztosítási ellátásban is arányos előnyöket biztosít. Természetes, hogy a végzett munka alapján kapott bér nincs és nem is lehet tekintettel azokra a terhekre, amelyeket az egyes dolgozóknak személyes és családi körülményeik következtében viselniök kell. S nem lehet tekintettel azokra a különbségekre, amelyek a családok anyagi helyzetében így keletkeznek. A külön terhek elsősorban a gyermekek felnevelésének költségeiből és az eltartásfa szoruló más családtagokról való gondoskodásból adódnak. A többletterhekből származó egyenlőtlenségek jelentős részét a társadalombiztosítás hivatott csökkenteni. Ez a célja elsősorban a családi pótléknak, a házastársi pótléknak és számos más társadalombiztosítási szolgáltatásnak. A tudás, a hozzáértés m< gbccÉülése Tisztelt elvtársak! Törvényeink lehetővé teszik, hogy meghatározott életkor elérése és meghatározott számú ledolgozott év után a dolgozók nyugdíjba mehessenek. Szeretném ezúttal is hangsúlyozni, hogy a nyugdíjba menetel bizonyos életkor elérése után joga a dolgozóknak. de olyan jog, amely nem kötelező. A dolgozó ember élete folyamán nagy szakmai tudásra tesz szert. Óriási érték és taoasztalat halmozódik fel egy-egy szakmunkásban, mérnökben. orvosban, pedagógusban. vagy egészségügyi dolgozóban. Ha valaki munkaképes, akkor arra ösztönözzük, hogy még ne menjen nyugdíjba. még akkor se, ha elérte az ehhez szükséges életkort és ledolgozta az ehhez szükséges éveket. Népgazdaságunk számára óriási értéket jelent az idős cjplgozók tudása, hozzáértése és ha nyugdíjba mennek, azt bizony megéressük. Ezért törvényeink, rendele- teink tartalmaznak bizonyos ösztönzőket arra, hogy dolgozzanak tovább az ilyen emberek addig, amíg egészségük bírja, amíg képesek munkájukat ellátni. Ugyanakkor törvényeink, rendeleteink biztosítják, hogy azokkal is törődjünk, akik már elmentek nyugdíjba és foglalkoztassuk őket. Ebben a kérdésben is mélyen összefügg az egyén és a társadalom érdeke. Nemcsak anyagi érdekekről van szó. Aki egész életét végigdolgozta. sorsfordulónak érzi a nyugdíjba menetelt. Ezért tökéletesíteni akarjuk a nyugdíjasok foglalkoztatását, felhasználva az eddig szerzett tapasztalatokat. A nyugdíjnak megvan a maga sajátos rendeltetése életünknek abban a szakaszában, amikor már nem dolgozunk. A nyugdíj nem munkabér, és kevesebb is annál. Érthető, hogy a nyugdíjasok számára gondot jelent, hogy az egyszer megállapított nyugdíj az évek során veszít vásárló erejéből. Ezen változtatni kívánunk és meg fogjuk keresni a megfelelő megoldást. Van egy kis réteg társadalmunkban. amely úgy jut el az öregkorhoz, úgy válik magatehetetlenné, hogy se nyugdíja, se eltartója nincs. Szocialista államunk — bár szerényebb módon — róluk is gondoskodik. Társadalmunknak nem lehet magára hagynia. azt a munkaképtelen őre- get sem. aki nem szerzett jo. got a nyugdíjra. Az ilyen egyértelműen szociális jellegű gondoskodásra is szükség van. Szükséges az is, hogy az effajta ellátottság is fejlődjön. De hozzá kell tennem: továbbra is kénytelenek leszünk különbséget tenni a munkával szerzett nyugdíjjogosultság és a rászorultságon alapuló szociális ellátás között. Tisztelt országgyűlés! A társadalombiztosítás alapján nyújtott betegellátás a jövőben állampolgári jog lesz. Ezzel egy csapásra még nem oldódnak meg az egészségügyi szolgáltatás meglevő és sokszor újratermelődő problé- mái. nem szűnik meg a rendelőintézetek és kórházak zsúfoltsága. Egészségügyi szolgáltatásunk az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött, de még így sem képes kielégíteni a gyorsan növekvő igényeket. Elsősorban azért nem, mert anyagi lehetőségeink még korlátozottak. De nehezíti a helyzetet az is. hogy gyorsan nőtt a jogosultak száma. Növekedtek az igények a korszerűbb egészségügyi, gyógyászati műszerek iránt. A társadalombiztosítási szolgáltatásokra nagy összeget fordít államunk. A növekedés üteme Is figyelemre méltó, 1960-ban 11 milliárd, 1974-ben pedig már évi csaknem 50 milliárd forintot fordítottunk e célra. A két ösz- szeg között nagyon nagy a különbség, de amit ma felhasználunk még mindigj kevés, ezért a jövőben anyagi lehetőségeink arányában még többet kívánunk fordítani társadalombiztosításra. Most már- a társadalombiztosításba bevont össz-Iakosság érdekeit tekintve és az új igények szerint kell továbbiéo- nünk az egészségügyi ellátás közismert gondjainak megszüntetésében. az egészség- ügyi hálózat fejlesztésében. Sürgető feladat új kórházak építése, a meglevők korszerűsítése és felújítása, a végképp elavult kórházak szanálása, a hatékonyabb fekvő- és járó- betegellátás. a munka szervezettségének javítása és a raun- k aerőg ondok m eg old ása. Kedves elvtársak! A társada! o mb i ztosí t ás n a k van egy külön figyelmet érdemlő. sajátos vonása Az. hogy a társadalombiztosítás beteg, rokkant, vagy idős embe(Folylalás a 3. oldalon)
