Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-07 / 80. szám

Tandíj és a tehenek Kísérletezés” a közös pénzén :— Fájt a szívünk az álla­tok láttán. A hideg esőben dagasztották a sarat. Nem bírtak egy percre lefeküdni, heteket töltöttek lábon. Etet­ni sem lehetett rendesen, hi­szen az odadobott takar­mányt egy-kettőre beletapas- ták a sárba — mondja Brinza János brigádvezető. — För­telmes volt.... Küldtem az em­bereket, hogy csináljanak rendet. Persze nem szívesen mentek már akkor. „A szarvasmarha-állomány­ban 1974. november 30-ig összesen 72 darab kiesés volt, ebből 55 darab elhullás... tar­tási, takarmányozási és ebből fakadó egyéb állategészségü­gyi problémák miatt rendkí­vül aggasztó helyzet állt elő.” „Különösen kedvezőtlen a takarmánytermesztés ala­csony színvonala. Kitűnik, hogy a gazdálkodáson beiül a növénytermesztés és az állat­tenyésztés összhangja nincs biztosítva. Az állatállomány téli takarmányszükségletét az előző évben is csak 50 száza­lékban biztosították.” „A nagy volument képvi­selő szarvasmarha-ágazatot úgy fejlesztették, hogy köz­ben a tenyésztési és termelé­si színvonal tovább romlott. Az egy tehénre jutó tejterme­lés az ezer litert sem éri el. A ■szarvasmarha-állomány elhe­lyezési és gondozási viszo­nyai kritikusak. Az állomány­fejlesztést a férőhely-re­konstrukciók nem követték...” Részletek két feljegyzésből, amelyet a Nógrád megyei Ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának, ' a Nógrád megyei Állategész­ségügyi Állomás szakemberei állapítottak meg vizsgálataik során.' Miért kellett a vizsgálat? A lucfalvai termelőszövetkezet vezetői szívesen „lemondtak” volna róla. Ami tavaly lezaj­lott gazdaságukban tanulsá­gos lehet mások számára is. nélkül. Nem volt igaz — mondja dr. Brenda Péter, a lucfalvai tsz állatorvosa. A tagok azt látták, hogy a sárban, piszokban a borjak egymás után pusztulnak el. Szinte belefulladtak a sárba. Napokig nem takarítottak az állatok körül. Az eledel mi­nősége is kifogásolható volt. — Ahhoz, nem kell egyete­mi végzettség, hogy valaki észrevegye: mikor van az el- lés, milyenek a körülmények — jegyezte meg a beszélgtés során Brinza János. Mégis mi okozta, hogy ez az állapot elkerülte a szakem­berek figyelmét ? Cserényi János a pártalap- szervezet titkára csendesen sorolja az okokat: — Mondhatni: a vezetés kettészakadt. Mindenki a po­zícióját, a „posztját” féltet­te. Ez a „harc” kötötte le a figyelmet, s nem arra töre­kedtek, hogy minél nagyobb legyen a tsz jövedelme. Szó esett a dolgokról vezetői meg­beszéléseken. Hiába... Aztán még önkritikusan hozzáteszi: — A pártszervezetnek az ügyet napirendre kellett vol­na tűzni, nem a felsőbb párt­szerv közbelépésére vári. Sajnos ebben, mi vagyunk a hibásak. A biztosító ugyan fi­zetett valamit, a népgazdasá­got és a termelőszövetkezetet azonban kár érte, s az elhul­lott állatok most hiányoznak az állatállományból. — Miért nem lehetett ezt hétközben megcsinálni? — ezt kérdezték az állattenyész­tésben dolgozók a tsz-elnök- től amikor a megyei szervek vizsgálatát követően, vasár­nap, takarítottak. Az elnök nem tudott mit felelni, hisz’ beosztottai hanyagságát tet­ték szóvá. Mert ma már vilá­gos: hanyagság volt a javá­ból. Igaz, azóta sokat változtak a körülmények az állatte­nyésztésben. A lucfalviak azt montdják, egyenesben vannak e területen, de a nagyarányú veszteség sokáig érezteti még hatását. 13 EL — Ügy döntöttünk, hogy a tehenek egy részét kötetlenül tartjuk. Nyár elején kihajtot­tuk az állatokat, s elkezdő­dött a régi épületek átalakítá­sa. Sajnos a tervek késtek, s a mai napi sem fejeződött be az építkezés. Emiatt kény­szerhelyzetben voltunk, s még a csapadékos ősz is súj­tott bennünket — magyaráz­za Gál László, a termelőszö­vetkezet elnöke. A bajok akkor kezdődtek, amikor eljött az elletés ideje. — Az új technológiáról ke­vés tapasztalattal rendelkez­tünk. Azt mortdták: a tehe­nek az utódot kinn, a szabad­ban is világra hozhatják, minden különösebb probléma — Drágán megfizettünk... — mondja Bacsa Pál, vezető­ségi tag, aki alapítás óta tag­ja a termelőszövetkezenek. — Amikor szóvá tettük a szarvasmarhák helyzetét, mindig elhangzott az ígérge­tés: „majd megvizsgáljuk, javítunk rajta.” Azután min­den maradt a régiben. Kevés volt a takarmány is. A beta­karítás idején a gépek útépí­tésnél segédkeztek, az állatok eledele meg csak ázott, szik­kadt. ázott... Tavaly a lucfalvaiak önálló elszámolási ágazati rendszer­ben .. gazdálkodtak”. Azért ajz idézőjel, mert ami az ál­lattenyésztés e területén tör­tént, nem nevezhető annak, a szó valódi értelmében. A szakemberek nem tudtak élni az önállóság adta lehetőség­gel: úgy vélték, hogy a hely­színi ellenőrzést a kapott in­formációk helyettesítik. A tsz tagjai mondták: minden­ki azon volt, hogy minél ke­vesebb legyen a kiadás, s ez ésszerűtlen takarékossághoz vezetett.1 Ahhoz persze nem kellett nagyobb anyagi befektetés, hogy az istállókban, az álla­tok körül a szabadban tiszta­ság, rend legyen. Egy utasí­tás hiányzott, amit csak ké­sőbb adtak ki. Mik a tanulságok ? — Kellő körültekintés nél­kül nem szabad az újat elkez­deni, amikor még a feltéte­lek sem teremtődtek meg — fogalmazza a pártalapszerve- zet titkára, pedig ő nem is mezőgazdasági szakember. A másik: az állattenyész­tés alapja a, növénytermesz­tés, a takarmánytól valp gon­doskodás. Ennek hiányában hiú ábránd beszélni a szar­vasmarhaprogram végrehaj­tásáról, még Lucfalván is, ahol a kedvezőtlen adottságok miatt ennek az ágazatnak a jövője a legfontosabb. A kötetlen tartás bevezeté­sében valóban elsők voltak megyénkben a lucfalvaiak, — ez az ügy egyetlen pozitívuma —, de ma az állatok újra le vannak kötve. A közös pénzen való „kísérletezésért” drá­gán megfizettek. Nehéz a „tandíj” összegét meghatároz­ni, azonban nem ez a lényeg. Az, hogy ki mit tanult a tör­ténetekből ? S még valami! A tsz veze­tősége „simán” túljutott az ügyön. Elmaradt a felelősség- revonás, pedig, a vétkeseket nem kell messze keresni... Ma közgyűlést tartanak a lucfalvai termelőszövetke­zetben. Szabó Gyula Konyev vezérőrnagy elvtárs tegnap Salgótarjánban, a BRG gyáregységében szocialista brigádokkal találkozott, így hosszan beszélgetett Jakab 1,ásziónéval és kollektívájával, közöttük'Bartus Máriával, Szilágyi Annával, Pankász Terézzel, Halász Lászlónéval. Rendelet a külföldi gazdasági vállalkozásokról A külkereskedelmi és a pénzügyminiszter együttes rendeletet adott ki a külföldi gazdasági vállalkozásokról. A Külkereskedelmi Minisz­tériumban az MTI munkatár sának elmondták, hogy nem­zetközi gazdasági kapcsolata­ink fejlesztésében az együtt­működés új formáit i§ mind szélesebb körben alkalmazni akarjuk, ide sorolhatók a külföldi gazdasági vállalkozá­sok is. amikor például magyar vállalatok külföldön vállalatot vagy közös érdekeltségű vál­lalatot alapítanak. A legje­lentősebb közös vállalkozások az integrációs program je­gyében a szocialista országok­kal. mindenekelőtt a Szovjet­unióval épültek ki. Egyben ezek a kapcsolataink a leg- stabilabbak. mert államközi megállapodásokon alapulnak. A kölcsönös előnyök alap­ján a nem szocialista orszá­gokkal is igyekszünk kiépíteni a gazdasági együttműködés új formáit. A kooperációkon, szakosításokon túlmenően a nem szocialista országokban jelenleg 60—70 vállalkozás­ban érdekeltek a magyar vál­lalatok. A most kibocsátott rendeletet a külkereskedelmi törvény alapján egységes jog­szabályi keretet biztosít az ilyen jellegű vállalkozások lé­tesítéséhez és működéséhez. Az új szabályozás a tapaszta­latokat figyelembe véve több változtatást vezet be a kül­földi gazdasági vállalkozások finanszírozásában, és eredmé­nyük elszámolásában Magyar vállalat külföldi gazdasági vállalkozás létesíté­sére és bővítésére eddig saját fejlesztési alapján és a Külkereskedelmi Bank által folyósított devizahitelt vehette igénybe. A jövőben a finan­szírozás három forrásból tör­ténhet, mégpedig a saját fej­lesztési alapból. a vállald fejlesztési alapja terhére a Magyar Nemzeti Bank által nyújtott forinthitelből, ezen­kívül bizonyos esetekben egyedi elbírálás alapján a költségvetésből származó visszafizetendő, vagy végleges juttatásból. (Természetesen a forinthitel is átváltható devi­zára.) Lényeges változás az Is, hogy a külföldi gazdasági vállalkozásból zármazó ered­ményt az adózás szempontjá­ból ezentúl elkülönítve kell kezelni;: vág^is - nem együtt kell elszámolni a vállalat ha­zai eredményével. A külföldi gazdasági vállalkozásból szár­mazó nyereséget difierenciáltan kell adózni aszerint, hogy a vállalkozás mennyi ideje mű­ködik. Megjelent az MSZMP XI. kongresszusának rövidített jegyzőkönyve A Kossuth Könyvkiadó megjelentette az MSZMP XI. kongresszusának rövidített jegyzőkönyvét. A kötet tartalmazza a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának előze­tes jelentését a XI. kongresz- szus küldötteinek, a Központi Bizottság beszámolóját, mely­nek előadója Kádár János volt: a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, melyet Butyó János terjesztett elő; Kádár János vitazáró beszé­dét; a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusá­nak határozatát a párt mun­kájáról; a programnyilatkoza­tot; az új szervezet* szabály­zatot, s végül a párt közpon­ti vezető szervei tagjainak név- sorát. Millión felüli megtakarolás A Nógrád megyei Sütőipari Vállalat takarékossági intéz­kedési terve magában foglal­ja az üzemi és vállalati álta­lános költségek csökkentését. A programban szerepel még a vízzel, villamos energiával, fűtőanyaggal, csomagoló­anyaggal való körültekintőbb gazdálkodás. Az előbbiek mellett nagyobb figyelmet fordítanak a technológiai fe­gyelem betartására is. Amennyiben megvalósítják elképzeléseiket, akkor 1 millió 352 ezer forinttal csökkentik a termelés költségeit. RÖPGYÜLÉSEKEN hang­zott el az egyhangú igen, ami­kor arról volt szó. hogy a sal­gótarjáni öblösüveggyár kéri felvételét a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai közé — emlékezik vissza az 1971. évben történt kedves, kellemes, sokatmondó, egész gyárat megmozgató esemény­re Vonsik László, a gyár párt­bizottságának titkára. aki Mondru László MSZBTrtit- kárral együtt vette ót a mű­ködésről szóló oklevelet. A döntés miértiére a Furák Teréz Szocialista Brigád tagja. Palenosár Józsefné tömör sza­vait idézzük: — Hogy ma itt tartunk, azt a felszabadító szovjet hősök­nek köszönhettük. Igaz. közhely ez, aminek igazságát az év minden sza­kában jelenleg is érezzük. Vas, szén, olaj. földgáz, fa, közszükségleti cikk érkezik a Szovjetunióból hazánkba, se­gítve gazdaságunk feilődósét, ellátásunk egyik másik terü­letét. — Gyerekek voltunk abban az idődben, s csak azt érez­tük. hogy nehéz a sorsunk. Aki egy kicsit is igaz akar lenni önmagához az sosem feledheti el: megbecsült em­berré. csak a felszabadulást követő három évtizedben vált. Ezt erősíti meg Qsiirke Má­ria művezető, aki ekéoo em­lékezik: — Apámat, aki bá­nyász volt. kommunistaként tartatták számon. Ebben a szellemben nevelt bennünket. Ahogy visszagondolok, gyak­ran, kértük. hogy mesélien nekünk. Ilyenkor a térdére ültetett bennünket: és gyak­ran mondta: — Meglátjátok, akkor lesz ió a bányászok­nak. a mun&iá-embemek, a szegényeknek, ha majd ..be­jönnek” az oroszok. Hogy mennyire igaza volt. azt az A barátság üzeme seggel a hangjában mondta, hogy nagyon megtetszett neki hazánk, szívesen emlékezik vissza az itt töltött napokra. Örökre maradandó epizó­dok. élmények, benyomások fűzik szarosra a két nép tör­ténelmi barátságát. Többen fogalmaznak így: — Nagy él­elitelt rövid 30 év tanúsítja. leménnyel vannak rólunk. Ez m^nyben volt részünk, soha­Sajnos, ő már nem érhette engem is nagyon meglepett, f01?1 i^l^AlÜk el a látotta­meg. 1942-ben meghalt. Mi- ugyanakkor kellemes érzéssel Viktor vaseszter­lyen boldog lenne, ha látná, töltött el. Bevallom, egv ki- Sályos, aki szinten iárt a hogy a Szovjetunió segítségé- csit elfáradtam. Nem csoda. Szovjetunióban, azzal ^ kezdi, vei és saját népünk szorgal- hisz’ a számunkra biztosított ,te *s .S0“í J° dolgot mával milyen jó életet terem- rövid idő alatt a szoviet em­berele nagyon sokat akartak ideién megmutatni országukból. Dembrovszki József aranv- ielvényes szocialista brigád­vezető. üvegfúvómestter ta­tettünk. s nem hiába küzdött, veszélyeztette annak életét. Sokat és sokan mesélnek arról a figyelmességről, amely a szoviet embert ielilemzd. ar­ról a bensőséges kapcsolatról, amit a magyarok iránt érez­nek. Putnok Gyülóné édesaD- ia szavait idézi, amikor ez a téma szóiba kerül, mondván: — Még a legnehezebb idők­ben is emberségesek voltak. Jandala Alajos üvegfúvómes­ter, a szakma kiváló dolgo­zója, aranyérmes szocialista brigiádvezietö, a Szakszervezeti Munkáért aranyjelvénv tu­lajdonosa a következőket mondja: — Béke- és- barátságvonat­tal jártam Moszkvában Mindenütt nagyon szívélyesen hallott, de amit ott tapasz­talt, az ióval több. nem le­het röviden szavakba foglal­ni. Gazdag élménytáróiból a nagyfokú hazaszeretetei emlí­ti. A fiatal házasok űtia az valy ősszel járt a Szovjet- ^RF^könyvvezető utón a hő­unióban. — Csodálkoztam azon a ha­talmas fejlődésen, amit elér­tek az utolsó 30 évben. Na­gyon sok kellemes élményben volt részem, nagyon sok szén dolgot láttam. Mivel értem és beszélem nyelvüket, köny- nyebb volt a helyzetem, minit társaimnak. A közös progra­sök temetőjébe vezet, ahol ke­gyelettel emlékeznek meg a hősökről. Ez náluk természe­tes. Az egvéná élményeken kí­vül —| ami igen fontos kötő­anyag a két nép testvéri ba­rátságában —, a gyár esvre növekvő gazdasági kapcsolata is jelzi a fejlődést. 1960-ban mokon kívül sokai sétáltunk laboratóriumi üvegből 15 20 az utcán, beszélgettünk a szovjet emberekkel. Megítélé­sem szerint nagyon szívélye­sek és figyelmesek. Ezit bizonyítja azzal a kis Leniinerádban, történettel, ami az egyik tax'i- és Kiievben. állomáson történt velük, ök is sorba álltak, mint a szov­ezer rubel értékűt exportál­tak. Ebből a termékből 1974- ben már 600 ezer rubelre tehe­tő a kisz,állított áruk értéke. 1971-ben került ki az első vi­lágítás iüveg-áru, 1974-ben, már pedig 1 millió 700 ezer dara­bot szállítottak ki 800 ezer ru­bel értékben. egy taxi odaáll melléiük és HOGY HOL LESZ a határ, '»rádban a Szoviet—Magyar kiszól a sofőr, hogy szádja- senki sem tudja megmon­Baráti Társaság székházában ruak be. Nem sokkal később báni. mivel közös eszme alao- rendezett ünnepségen arról megismerkednek. A gépkocsi- i®n* közös célokért küzdünk, érdeklődtek vendéglátóink, vezetö tudott magvarul, mi- egymást segítjük, barátok va- hogv miként élünk mit tér- vei nálunk töltötte katona- svunk, népeink között mind nielünik és milyen korszerű idejét. Azért tett kivételt, erősebbé válik az egyetértő gépeink varrnak. Pártonikívüli mivel magyarul beszéltünk, s beláthatatlan időre szóló szö- vagyok. nem tűttok, ha azt úgy gondolta, hoev nem árt vétség. állítom: — Érdeklődésük egv kis segítség. Nagy meleg- Vcnesz Károly őszinte, érezni lehet belőle, hogy örülnek sikereinknek. Azt tapasztaltam, hogy jó vé­k ed ve.sen fogadtak, készsége- jet emberek. Egyszer csak sen útbaigazítottak. Lenin­r NÓGRÁD — 1975. április 7., hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents