Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-07 / 80. szám

Megnyílt Salgótarjánban, a József Attila Mej .vei Művelődési Központ klubján an lucgayut Lóránt János Munkácsy-díjas festőimüvési: kamarakiállítása — Bábel László folv. — Reue Malinari: (4 vizsga Kimerült bányák helyén üdülőtelepek Az NDK bányatörvénye kö­telezi az iparágat, hagy a ki­bányászott területeket ismét termővé alakítsák. Így a 'öl­eiét növénytakaróval v t be. Ez megvédi az eróziótól és lassanként értékesebb föld képződik. A berlini Humboldt Egyetem tudósai az eddig is­mert eljárások mellé most egy sokkal gazdaságosabbat dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy az ásványi anyagiakon kívül a termelésnél nagymér­tékben keletkező gazdag mésztartalmú barnaszént) a- mut is ráterítik és jó mélyen bedolgozzák a földibe, megta­karítván ezzel a talajműve­lőét. Az egykori külszíni fejté­sekből azonban nem minden esetben az erdészet és a me­zőgazdaság húz hasznot, sok esetben ^.üdülőtelepek létesül­nek. így például Helenensee majdnem ezer méter hosszú strandjával, továbbá az 1900 hektáron elterülő Knappen­see üdülőtelep és az egyik külszíni bánya kráteréből ke­letkezett Senftenberger-See. Sokévi szolgálat után Du- pon, vasúti őr úgy találta, hogy nagyon kevés a fizeté­se, elhatározta tehát, hogy bakter lesz. Természetesen ahhoz, hogy ezt elérje, le kel­lett tennie agy külön vizsgát. Nagy erőfeszítéssel fél év alatt bemagoUa a vasúti sza­bályzat ide vonatkozó utasilá- sait. A vizsgáztatói a következő feladatot adta nekis — Két gyorsvonat közele­dik egymás felé ugyanazon vágányon. Az ön posztja ép­pen középen van. Mit tesz ebben az esetben? — Átváltom a váltét és az egyik vonat más nyomtávra fog menni. — Jól van. De mit tesz ak­kor, ha ugyanez az eset té­len történik, a váltó befa­gyott és képtelen átváltani? — Akkor a zászlóval kez­dek el integetni. — Jó. de most képzelje el. hogy mindez sötét éjszaka történik. — Akkor lámpát gyújtok és azzal jelzek, — És ha nincs petróleumja, se gyertyája? — Akkor mindent, ami ke­zembe kerül; papír, rongy, fa, a sínekre rakok és meg gyúj­tom.... — Dé nincs gyufája, öngyúj­tója sem! A vizsgázó egy pillanatig gondolkozik, majd így szól: — Hívom a feleségem. — A feleségéit?! Minek oda a felesége? — Hadd lássa 0 is azt a katasztrófát.... Fordította: Juhász László _________________ V FiJÍtmkÁ MAGYAR t 1 nmms ellenállás TÖRTÉNETÉBŐL 7—8. Harcunk Budapestért a) A harci gárdák nem tét­lenek, A kommunista párt akció- gárdáit a nyilas hatalomát­vétel sem tudta leteríteni ki­tűzőt feladatukról: a nácik és bérenceik elleni kíméletlen harcról. A terror egyik célja az volt, hogy megbénítsa a magyar nép ellenállását. A kommunista ^ párt akciógár­dái viszont fegyveres akcióik­kal bátorítani, ösztönözni, a fegyveres harcra mozgósítani akarták a megfélemlített, ei- bátortalanodott embereket. Végrehajtott akcióik ezért nem annyira katonai jelentő­ségűek, mint inkább mozgó­sító, demonstratív, erkölcsi hatásúak voltak, A párt je­lentősebb akcióigárdéi, a Ma­rót-, Laci-, Szír-csoport, a novemberben, decemberben, főként a vasastomászokból alakult KlSZ-partizángándák — a Homok-, a Kelen-, Laka­tos-, Turcsányi-, Ságvári-cso- port, többségük vezetőjükről kapta nevét. A csoportok tö­megesen hajtottak végre rob­bantásokat, kézigránát-akqió- kat, katonai járművek. tele­fonvezetékek. nyílás- és SS­házi — a főváros áramszol­gáltatását — biztosító főveze­tékoszlopok megrongálása Óbudán, Pesthidegkúton és Kispest határában. Állandó célpontjaik voltak a nyilas kerületi és körzeti párthelyi­ségek, az olyan épületek, ahol a fasiszták egy-egy reprezen­tatív szervezete székelt, mint az Üllői úti hírhedt AB1T — Antibolsevista Ifjúsági Tábor, a Tisza Kálmán — ma Köz­társaság téri — Vol'ksibundx székház, vagy az SS-ek egyik szórakozóhelye a Metropol Szálló, és a különböző nyilas könyvesboltok. Az akciiógárdák néhány ak­ciójáról bővebben is szólnánk: A Weinberger Dezső vezette Szír-csoport 1944 november végén a nyilaspárt főhadi­szállásának, a Hűség Házának megtámadását kapta feladatul. Az akció körültekintő előké­születeket kívánt Minden el­hamarkodott meggondolatlan lépés újabb, a felszabadító bi­zottsághoz hasonló lebukáshoz vezetett volna, a siker pedig bizonyította, hogy a terror, a letartóztatások sem tudják a hazafiak hangját elnémítani. Gondos terepszemle után no­Csengery utcából viszonylagos biztonságbán hajíthatták kézi­gránátjaikat a nyilas székház hátsó ablakaiba. Az akció nagyszerűen sikerült Bizonyí­totta, hogy a nyilasok még a legjobban védett „Otthonuk­ban” sem érezhetik bizton­ságban magukat. A Padányi Mihály vezette Marót-csoport vállalkozott a december 3-ára, a Városi Szín­házba — ma Erkel Színház — tervezett nyúlás nagy-gyűlés saétrobbanitásiára. A nyilasok eddig egyetlen nagygyűlést sem mertek tartani hatalomra kerülésük óta. Egyes hadiüze­mekben kísérleteztek ugyan „népgyűlésekkel”, de legtöbb­ször az összeterelt munkásság elkeseredésével találták szem­be magukat, A fővárosiak el­lenállásainak mind határozot­tabb megnyilvánulását pro- pagandagyűiésekkel szerették volna leszerelni. Ezért a nyi­lasok nagyon sokat vártak az első nyilvános nagygyűléstől, amelynek sikerétől függően többet is terveztek. December 3-án, a nagygyű­lésre érkező nyilasicsoportok közé vegyülve jutottak a szín­háztereimbe a Marót-csoport tagjai. Nagy leleményességre, bátorságra és egy kis szeren­csére volt szükség ahhoz, hogy az erkély és a földszint egy-egy páholyában elhelyez­zék az előzőleg már aoetonnal „élesített” robbanóanyagot,' és időben elhagyják a veszélyez­tetett helyet. A gyűlés megkezdődött. A nyilasiinduló hangjai után Gera József nyilas pártvezető emelkedett szólásra. Alig be­szélt néhány percig, amikor a földszinti páholyban robbant az eiső hómba. „Óriási füst, por és siiíoltozás — írja Fehér Lajos, Harcunk Budapestért című könyvében —. Minden­ki maradjon a helyén, az előadást folytatjuk! — kiabál­tak mindenfelől,.. Az erké­lyen több rtyilas pisztolyt rán­tott és azzal akarta víssza­csooortok ellen. A párt akció- gárdáinak egyik összehangold vemben 27-én este került sor tette volt a Kelenföld. Rákos- az akcióra. Először a csoport rendező, Zugló és Göd közöt- egyik tagja elterelő mainőver- ti. úgynevezett, körvasút több ként kézigránátot dobott az alkalommal, egyszerre több Andrássy út 60. előtt álló n.yi- helven végrehajtott felrob- las őrszemre, és magára von- ba-’társa Demonstrál ív .lelte- ta a Hűség Házában tart ázik o­gel bírt a bánihidai és máira- dóit figyelmét. így társai a 4 NÓGRÁD - 1975. április 7„ hétfő S 5. SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLAT Ünnepélyesen megnyitot­ták április 4-én délelőtt 11 órakor az 5. salgótarjáni ta­vaszi tárlatot, a megyei Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont üvegcsamokában. A nagyszámú közönség soraiban jelen voltak a megyei, városi párt-, állami és társadalmi szervek képviselői, és sokan az alkotók közül. Az ünnepi megnyitót Sza­bó Aladár, az MSZMP Sal­gótarjáni városi Bizottságá­nak titkára mondotta. Bevezetőjében, többi között, hangoztatta: — Pártunk közelmúltban lezajlott XI. kongresszusán a politikai szükségleteknek meg­felelően — szerves következ­ményeként az ideológiai, kul­turális kérdések iránt meg­élénkült érdeklődésnek — sok szó esett a művelődésről, az emberi képességek sokoldalú kibontakoztatásának, a har­monikusan fejlett személyiség kialakításának perspektívájá­ról. Ebben a folyamatban ki­emelkedő szerepe van a mű­vészetnek. az alkotóművészek­nek. Mint Kádár János elv­társ kongresszusi beszámoló­jában mondotta: „A párt nagyra értékeli az irodalom­ban, a művészetekben elért eredményeket. Az írók, az alkotó művészek társadalmi felelősségüknek megfelelően hozzájárultak társadalmunk jó közérzetének kialakulásá­hoz. Műveikkel segítették né­pünket kulturális színvonalá­nak felemelésében.” A továbbiakban Szabó Ala­dár arról szólott, hogy e gon­dolatok jegyében fogadjuk és értékeljük évről évre — im­már ötödik alkalommal — megyénk, városunk képző- művészeti életének egyik leg­rangosabb seregszemléjét. a salgótarjáni tavaszi tárlatot. Mint hangoztatta: — Joggal érezhetjük szim­bolikusnak, hogy e tárlat évenkénti felszabadulási ün­nepségsorozatainkba ágyazó­dik. része a történelmi je­lentőségű évfordulóról való megemlékezésünljnek. A fel- szabadulás teremtette meg az alapokat népünk kulturális felemelkedéséhez is. adott le­hetőséget a szocialista kultu­rális forradalom fegyveres harc nélküli, de nem kis erő­feszítéseket kívánó eddigi győzelmeinek kivívásához. A XI. kongresszus által elfoga­dott programnyilatkozat — amely bevezető részében számba veszi, összefoglalja a szocialista építés során elért eredményeinket. így ítéli meg kulturális fejlődésünket: „A kulturális forradalom kibon­takozásával rövid idő alatt megszűnt a volt uralkodó osz­tály műveltségi monopóliuma és gyors fejlődésnek indult a nép általános műveltsége. A társadalmi változás nagy ösz­tönzést adott a tudomány és a kultúra sokoldalú fejlődé­séhez. A marxizmus—leniniz- mus eszméi széles körben terjednek el és vezető belyet foglalnak el társadalmunk ideológiai életében. A szocia­lista életmód országos mére­tekben teret hódít.” E folya­mat felgyorsult ritmusban és hatványozott eredménnyel zajlott le városunkban... E „rendteremtésben” vállaltak élenjáró szerepet városunk, megyénk képzőművészei is. Befejezésül a szónok arról szólott, hogy az idei tavaszi tárlaton részt vevő 55 művész közül húsz művész Nógrád megyei. Az idei tárlaton is jelentős grafika elismertségét mutatja, hogy felszabadulá­sunk 30. jubileuma alkalmá­ból két észak-magyarországi művész. Feledy Gyula nrs- kolci, Munkácsy-díjas és Özünké Ferenc Munkácsv- díjas. Salgótarjánban élő mű­vész kapta meg a Magvar Népköztársaság Érdemes Mű- vé-ze címet, amelyhez e hely­ről is gratulálunk. Ezután adta át a művé­szeknek a díjakat Csík Pál, Salgótarján város Tanácsának elnökhelyettese. A felszaba­dulási pályázat díjazottjai közül hárman vették át Sal­gótarjánban a díjrt. Nógrád megye Tanácsa díját kapta Mazsaroff Miklós festőmű­vész. Salgótarján város Taná­csa díjában részesült Blaskó János és Papp László festő* művész. Az 5. salgótarjáni tavaszi tárlat díjazottjai: A támláit nagvdíiáit — Salgó­tarján város Tanácsa adoma- nvoztia — Czinke Ferenc. Mun­kácsy- és SZOT-díjas érdemes művész kapta. Nógrád megye Tanácsa díját Feledy Gyula, Munkácsy-díjas érdemes mű­vész, a BRG díját idős Szabó István, Kossuth-díjas érdemes művész, a Nógrádi Szénbá­nyák díjét Hibó Tamás gra­fikusművész vette át. Ez alkalommal nyílt meg a megyei művelődési központ klubjában Lóránt János Mun­kácsy-díjas festőművész, a tavalyi salgótarjáni tavaszi tárlat nagydíjasának kamara­kiállítása is. A kiállítás megnyitása után a klubban baráti beszélgeté­sen vettek reszt a megyei párt-. állami és társadalmi szervek képviselői, a Borsod­ból. Hevesből érkezett vendé­gek, illetve az alkotóművé­szek. A vendégeket és a mű­vészeket Csík Pál köszöntöt­te. Képernyő élőit Heti egyveleg Változatos, főleg szónakoz- Ezekből tallóz most vaktá­ban a kritikusi. tató műsort tálalt elénk a té­vé ezen a szünet nélküli (hétfőn Ife. volt adás!) héten. nyomni a megzavarodott nyi­las tömeget.” Gera alig, hogy a kedélyek lecsi&lapítása után ismét szóhoz jutott, robbant a második bomba. Bábeli zűr­zavar kezdődött, a megvadult nyidiastömeg a székeik tetején keresztül rohant az ajtók felé, törteik, zúzták, gázolták egy­mást A nagygyűlés folytatása lehetetlenné vált. Ez az akció kudarcba ful­lasztotta az első és egyben utolsó nyilasgyűlést, mert ezt követően a nyilasok nem mer­tek sem a fővárosban, sem vi­déken nyilvános tömegigyűlést tartani, Az akció végrehajtói pedig a, legmagasabb párt elis­merésben, pártdicséretben ré­szesültek. A kommunisták harci gár­dáihoz hasonló szerepre vál­lalkoztak a számban és össze­tételben is jelentősen eltérő, úgynevezett K isika — teljes nevén kisegítő karhatalmi — alakulatok, amelyeket a rend­szer urai hoztak létre éppen az ellenállók ellen. Később a kommunistáik és más haza­fiak felismerve a nagy lehető­séget a náci ellenes tisztekkel együttműködve üldözötteket, harcra kész embereket juttat­tak a Kiska alakulatokba. Az ellenállók legalizálódtak és látszólag a rendszert szolgál­ták, a valóságban azonban ot; és úgy léptek fel a nyilasok ellen, ahogy tudtak. Legna­gyobb ilyen antifasiszta ala­kulat a XIII/1-es és a XIV/2-es zászlóalj, illetve század volt. Utóbbiban legali­zálta magát a kommunista, szocialista fiatalokból álló Vö­rös Brigád, tagjai többségét a nyilasok elfogták, és a Vár­ban kivégezték. Hasonló — bar számszerűen kisebb — alakulat szinte minden kerü­letben megtalálható volt. Az alakulatok közül több kap­csolatba került az egyre na­gyobb jelentőségre szert tett főként a peremkeriitetekb»*1 szerv eződőtt partizánéig1vrt- “k kel, <Folytatjuk) KRIMIK. Két krimit i® lát­hattunk néhány napon belül: az egyiket a Felügyelő soro­zatban, a másikat pedig mint­egy jubileumi műsorszámként, a száz éve született Edgar Wallace a „Fejvadász hátbor­zongató rémtettei” című re­gényéiből készült filméit. A Felügyelő ezúttal rosszul vizs­gázott: noha a néző az első öt percben felfedezte a tet­test a felügyelő még egy órán át fáradhatatlanul nyo­mozott. S hogy ez némiképp indokolt legyen, elfelejtették a leglényegesebbet: megtudni mit jelent a telefonüzenet- közvetítőnek megadott jelszó, név, jelzés. Igazi krlmiparó- dia volt. Annál jobba-n meg­lepődtünk „A bosszúálló” 1 cí­mű. Edgar Wallace regénye nyomán készült film tévéúj- sáigbeli beharangozóióirt: ,.A Fejvadász hátborzongató rém- tettei nyilván komolyan, rio­gatták az egykori olvasót, a mai nézők azonban inkább április 1-d ugratásnak hihetik a rettenet és titokzatosság ilyen mértékű halmozását, amely — bizonyára a film készítőinek szándéka szerint is — sokalta inkább nevetsé­ges, mintsem félelmetes”. No, szeretnénk látni azt a recen­zióiról aki kacagni tudott a lemetélt fejek, a félelmetes maláj lakáj., a itvaktiló és a borzalmas szi­tuációk láttán, amelyekben volt logika, törvényszerűség és félrevezető momentum jócskán, vagyis a film a jobb krimik, s egyáltalán nem a paródiák sorába tartozott. Nem ártana meggondoltabb „kedvderítőket” írni az egyes műsorokhoz, amelyekben nem tévesztik össze a horrort a komédiával. ★ HÁROM MAKÖI PORTRÉ. Az utóbbi hónapok legjobb riportját láthattuk kedden es­te, ami elsősorban Kunszabó Fersn c forgatóköny víró-ri ­porter érdeme. Sikerült ugyanis olyan három alakot kiválasztania, akik három fe­löl indullak el, m különböző útvesztőkön át tántorítatlan-u! haladnak a szocializmus mind fejlettebb formája felé. De éppen életük egyenetlenség© szolgál számtalan élettapasz­talattal, megrázó tanulsággal. SZENT PÉTER ESERNYŐ­JE. Kétszer is láthattuk (hét­főn és szerdán) Mikszáth, a nagy palóc ismert regényéből) készült filmet. Korrekt, tisz­tességes filmet formált az adaptáló Beatrice FeroUi, a rendező Helmut Pfandler és az operatőr Dietmar Graf, a az osztrák színművészek sora a kedves regényből. Mégis minduntalan némi hiányérze­tünk volt. Hiányzott a film­ből (s ez tökéletesen érthető is!) a magyaros zamat, a pa- iócos, felvidéki íz, amely bizonyos mértékig magyará­zatot és értelmet is ád a cso­dalátó. fordulatos történet­nek. Mindenesetre érdekes volt az osztrák Veronikával, Vibra. Györggyel, Münz-cel és a regény többi hősével talál­kozni. Olyan történet ez, amely bármely országban is kerüljön filmre, csak akkor lehet sikeres, ha megmutatja a falusi, kétkezi, jámbor dol­gozók hazai lelkét is. JANOS VITÉZ. A két éve készült magyar rajzfilm, a Petőfi Sándor elbeszélő költe­ményének feldolgozása a kép­ernyőről is vegyes érzelmeket keltett. A modem rajzok és feldolgozások időnként meg­leptek, sőt tetszettek is, de csak kifogásolni lehetett és lehet azokat a jeleneteket, amelyekben a stilizáltság ért­hetetlenné teszi a történetet a gvermeknézők számára, sőt azok a felnőttek is törhetik a felüket, akik nem ismerik véletlenül az eredeti művet. A túlhaitottság sehol sem hasznos, sem Jánosé álomké­peinél. sem Juhász Ferenc szózuhafagjainál, sem egy rajzfilmnél. Elvégre a forma nem nyomhatja el a tartal­mat és mondanivalót. (Vtésmi ilyesfélét hangozta bak a kon ip-e^zuson is!) Jó azt tudni, érteni, hogy az író. az alkotó tulajdonképpen mit is akar mondani. (b. t.) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents