Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-19 / 91. szám

P ártunk XI, kongresszusa az ideológiai feladató' kát a társadalom szocia­lista építésével, az alapvető politikai célokkaL összhang­ban vizsgálta és állapította meg. Nyilvánvaló, hogy a szocializmus építése a társa­dalmi élet minden szférájá­nak összehangolt és egyidejű fejlesztését követeli. Nem le­het például a gazdaság terü­letén jelentős és tartós ered­ményeket elérni, ha a politi­kai és az ideológiai fejlődés elmarad a követelményektől. Nem arról van szó, hogy ideológiai téren valami kirí­vó elmaradást kellene pótol­ni. Eredményeink jelentősek, „tovább erősödött a marxiz­mus—leninizmus eszméjének befolyása” — állapította meg a XI. kongresszus határozata. Az ideológia iránti nagy fi­gyelmet pártunkban minde­nekelőtt a további szocialista fejlődés általános igénye 'ma­gyarázza. .,A szocialista épí­tés előrehaladásával rövek- szik a párt ideológiai ' tevé­kenységének jelentősége. Az ideológia területén fő felada­tunk, hogy a társadalom po­litikai egységére támaszkodva továbbfejlessszük a tömegek szocialista tudatát, segítsük a szocialista építőmunkát.” A szocialista vonások erő­sítése tehát a társadalmi élet minden területén parancsoló szükségszerűség. Munkánk eredményességét időnként ká­rosan befolyásolja az ideoló­gia leszűkített értelmezése. Ez részben abban nyilvánul meg. hogy elvonatkoztatják a társadalmi élet egyéb terüle­teitől, úgy kezelik, mintha függetlenül létezne a gazda­sági. politikai folyamatoktól. Az ideológia leszűkített értel­mezése az is, ha azonosítják a tudományos igényű társadal­mi elméletekkel, az ideológiai munkán pedig kizárólag bo­nyolult képzési, oktatási for~ mákat-tevékenységeket érte­nek. Az ilyen és ehhez hasonló leszűkítés ellentmond a tár­sadalmi valóságnak. Az ideo­lógia tulajdonképpen társa­dalmi életünk minden lénye­ges mozzanatában, folyama­tában jelen van, s amíg osz­tályok léteznek, addig az emberi viszonylatok semmi­lyen formájából nem lehet kiiktatni. Az emberek tevé­kenységét eszmei indítékok, tudati célok kísérik: a ter­melésben, a közéleti megnyi­latkozásokban, az emberi kapcsolatokat érintő elhatá­rozásoknál. Hogy csak a leg­egyszerűbb példát vegyük: a magam és a mások szem­pontja. a „mit adok” és a „mit kapok” minden tevé­kenység során felvetődő ide­ológiai természetű kérdés, amelyben, már a sorrendet is a világnézet határozza meg. Mindennapi életünk során Az ideológiáról, az ideológiai munkáról Társadalmi céljainkkal összhangban szüntelen feladatunk, hogy állást foglaljunk a különböző társadalmi jelenségekkel kapcsolatban, megindokoljuk saját elhatározásainkat: mit miért teszünk vagy miért nem teszünk; véleményt mondunk mások nézeteiről, megnyilvánulásairól stb. Ezek mögött tudatosan vagy ösz­tönösen rendszerint társadal­mi eszmék, nézetek húzódnak meg: az ideológia a társadal­mi cselekvés leghétközna­pibb viszonyai között is meg­található. ki nem kerülhető, korunk életfeltételeivel együtt élő. Akkor is létezik és hat, ha szűklátókörűén nem ve­szünk tudomást róla. Ez azonban nagyon megbosszul­hatja magát. Az ideológia természetesen nemcsak a köznapi gondol­kodásra jellemző, hanem a tudományos igényű társa­dalmi elméletekre is. A tár­sadalmi küzdelmeket jellem­ző osztályharcokban minden osztály ideológusai kialakítják azokat az eszméket és maga­tartási normákat. amelyek leginkább kifejezik az osztály érdekeit és segítik társadal­mi-politikai céljai elérését. Korunkban osztályszempont- ból tulajdonképpen kétféle ideológia létezik: a munkás- osztály és a burzsoázia ide­ológiája. Minden társadalmi eszme, ideológiai irányzat e kettő valamelyikébe tartozik és ezen az alapon próbál vá­laszt adni korunk lényeges kérdéseire. A munkásosztály érdekeit kifejező társadalmi eszme, a marxizmus—leni­nizmus elmélete tudományo­san megalapozott ideológia. E tudományos elméleti alapokra építi osztályharcát, ideológiai küzdelmét. A társadalomtu­dományok mindegyike magán viseli az ideológia jegyeit, a tudomány tárgyának osztály- szempontból való megközelí­tését. Vonatkozik ez a köz- gazdasági, a történelmi, a szociológiai, az etikai, eszté­tikai, filozófiai stb. tudomá­nyokra egyaránt. Napjainkban a kapitaliz­mus és a szocializmus világ­méretű küzdelmében. ennek kísérő jelenségeként tanúi lehetünk az ideológiai harc kiéleződésének i6. A burzso­ázia ideológusai arra törek­szenek, hogy kétségbe vonják azt a tényt és marxista té­telt, miszerint az ideológia átszövi korunk társadalmát. Azt állítják, hogy a tudomá­nyos-technikai forradalom korában a társadalmi folya­matok nagy és lényegesebb része elveszti osztály jellegét, politikai töltését, a vele kap­csolatos problémák nem ide­ológiai természetűek, hanem a szakirányítás problémaköré­be tartoznak. Ez az úgy­nevezett „dezideológizálás”, objektíve azt a célt szolgálja, hogy lefegyverezze a munkás- osztályt, a szocializmus erőit és szabad teret biztosítson a burzsoá eszmék érvényesülé­sének. A kommunista pártok ez­zel a „dezideológizálással” szembeállítják a következe­tesebb és hatékonyabb ide­ológiai harcot. Fokozzák a szocializmus híveinek elmé­leti, marxista—leninista fel­készültségét. határozottan fellépnek a burzsoá és a kis­polgári eszmék minden meg­nyilvánulásával szemben, akár elméleti formában, akár a köznapi gondolkodásban fe­lennék meg. A burzsoá és kispolgári ideológiák persze a mi viszonyaink között — a fejlett szocalizmus társadal­mának építésekor — másként jelennek meg, mint a kapita­Farkas András; Kendős asszony lista társadalomban. A leg­döntőbb különbség, hogy fel­számoltuk osztály létalapju­kat. Továbbélésükkel azonban még hosszabb ideig számol­nunk kell. annál is inkább, mivel a kapitalizmus a világ­nak még tekintélyes részén létezik és igyekszik ideoló­giailag hatni a szocialista tábor országaira. De belső viszonyainkból, a különböző nem antagonisztikus osztá­lyok, rétegek és csoportok létezéséből eredően is szá­molnunk kell a sajátos érde­kek egyes olyan megnyilvá­nulásaival, amelyek nincse­nek összhangban a szocialis­ta eszmeiséggel. Azonban nem egyszerűen az ismeretek gazdagítása vagy a téveszmék elleni harc az ideológiai munka célja: az ideológia a társadalom átala­kításának fontos eszköze és ösztönzője. A munkásosztály ideológiája társadalmi de­mokratizmusa miatt elfogad­ható minden dolgozó osztály számára, hiszen kifejezi ezek alapvető érdekeit is. Ezért lehetséges, hogy a munkás- osztály ideológiai álláspont­jára helyezkedik egyre több paraszt és értelmiségi. Ez az ideológiai közeledés azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy a különböző ősz tálytöltésű nézetek egymás­hoz közelednek és egy pon­ton találkoznak. egymásban feloldódnak. A munkásosztály ideológiája a polgári és kis­polgári ideológiákkal símben következetes harcban és vég­ső fokon kiszorításukkal nyerhet teret végleg az em­berek gondolkodásában. Politikai együttműködésre törekszünk ssinden dolgozó, a szocializmus, a béke meg­valósításában érdekelt em­berrel. Azokkal is. akiknek gondolkodásuk, szemléletük bizonyos vonatkozásban ellen­tétes a szocialista ideológiá­val. A politikai együttműkö­désnek nem lehet kizárólagos felétele a teljes ideológiai egység. Azonban a politikai együttműködés annál erősebb és szilárdabb, minél inkább épül a marxista—leninista ideológia közösségére. Úgy véljük, a politikai együttmű­ködés kedvező feltételeket teremt a szocialista ideológia elfogadására. Gyakorlati munkánkban közelítésükre, perspektívában pedig egybe­olvasztásukra törekszünk. Ehhez sok türelemre, meg­győzésre van. szükség. A munkásosztály társa­dalmi céljainak meg­valósításáért az osz­tályharcot a társadalom éle­tének minden területén foly­tatja. Ezek között alapvető az ideológia területe. A fej­lődés és az előrehaladás itt sem bízható a véletlenre, az ösztönökre. A társadalom legtudatosabb erőire, a szocia­lista eszmeiséget a leghatáro­zottabban, tudományosan és legszervezettebben képviselő kommunisták pártjára hárul az a feladat,1 hogy irányítsa, szervezze és győzelemre vi­gye ezt a harcot. A párt tag­jainak kell elsősorban élen­járniuk és példát mutatniuk mind ideológiai felkészültség­ben, mind e harc vállalásá­ban. R. I ILLÉS ISTVÁN: Voltál Ha este fáradtan zuhanok az ágyba Mellém fekszik a napi gond. Égő szemmel bámulok az éjbe, S önkéntelen nyújtom karom. Mondattan szó feszíti számat, Mondanám.., Mondanám, hogy hívatott a főnök, hogy lesz lakás kicsim Mondanám, hogy új életet kezdünk, Mondanám, de mit ér a szó, ha kimondatlan, ha csak belül feszül, mit ér, ha a társtalan kéz hiányodra lel? Tested ötágú virágát keresem. ................................................................................................................................................................................ t ,Ha átadják az üzenetet,' biztos találkoztunk volna már előibb is. Vagy ha csak ideszól, hogy: jövök, megvá­rom. Mert szeretem a rendet a pontosságot. Belémrögző- dött a k atona ko romból. Igen, abból a hosszú nyolc évből. Vagy a rövid nyolcból...? Mert így is igaz. amúgy is. Ha azt nézzük, hogy mi minden megtörténhet egy emberrel ennyi idő alatt, soknak tűnik: ha meg bele­gondolok, hogy az életpá­lyámról lett volna szó, hát bizony nagyon szűk az a nyolc esztendő. Lehet, magam is tehettem róla... De: eső után köpö­nyeg! Nem érdemes szóba hozni sem. Bár. ki tudia... Szóval: 1949-ben kerültem a határőrséghez. Jó káder voltam, parasztgyerek, kato­nának se rossz, el is küld­tek tisztiiskolára. — Baj társ! Lenne hozzá kedve? — kérdezte az alez­redes. — Jelentem, igen. Csak hát az iskola.. . — Nem tök van a feje he­lyén! Jóeszű gyerek maga, majd megtanul mindent. Ha megvan a csillag, utána meg képezi magát! Érti? — Értettem! Már. hogy az istenbe ne mennék iskolára! Mindig is szerettem volna hivatásos katona lenni: ezt az alkalmat nem lehetett kihagyni. Meg akkoriban olyan is volt, hogy na valamit e1 határoztak, hát végrehajtották, ha az isten lejön az égiből akkor is. Al­hadnagy lettem, századhoz kerültem. Kemény, nehéz munka volt. Hiszen olyan harminc százalékban vonul­tak be akkor csak munkás­gyerekek, paraszt volt a töb- bf, egyszerű, alföldi fiúk. sok iskolát is alig végzett még. Belőlük kellett a néphez és a párthoz egyaránt hű kato­nákat nevelni. Mondom, nem volt egyszerű feladat, de mindig szem előtt tartottam: nem csak követelni, adni is kell. Meg is tettem mindent az embereimért, szerettek na­gyon. Értettem a lelkűket, tud­tam velük beszélni. Így volt rendjén, mert nem felejtettem el: hajdúszoboszlói születésű parasztgyerek vagyok én. On­nan jöttem közülük, vagy még egy kicsit Wtebbról... Tizenöten, érti, tizenöten vol­tunk testvérek, s élünk még ma Is tízen. A két leánv. meg m; nyolcán. Elképzelheti, mi­lyen életünk volt. Csak a munka, csak a munka, úgy mondják ma csibész-nyelven, orrvérzésig. Emlékszem. 1947- ben is gabonaraktárban dol­goztunk, mi fiútestvérek, meg az apám, egy bandában. Nap­hosszat cipeltük a mázsás zsákokat vagonból ki. vagon­ba be. meg ami jött. Ha rám néz, elképzelheti: ment ott a munka. Csupa ilyen, testesre, erősre növekedtünk, és amit mi egvszer megfogtunk. .. Mondom: igyekeztem em­berséges lenni a katonáimhoz, talán még többet is adtam nekik, mint amennyit a sza­Útjaim, állomásaim bályzat szerint lehetett vol­na. Jött hozzám egyszer az egyik. — Alhadnagy elvtárs! Le kellene aratni otthon. Csak az öregem van, nem bírja egyedül. Ha lehetne... Megvakartam a fejem, mert szabadságra nem engedhet­tem már el... De tudtam, éreztem, mennyit jelentene ez neki. Írtam négy eltávozá­si engedélyt, és elengedtem hat napra. Persze, már akkor is voltak jóakarók, és beköp­ték. — Eredj! Hívat az alezre­des! — Mi van? — Maid megtudod! 1 Kiabált az öreg, tajték­zott a dühtől. — Micsoda fegyelmezet­lenség már megint! Elfelejti, hogy katona?. Nem az első eset. Vegye tudomásul, meg­fenyítem ! — Értettem! — mondtam és a derékszíjamhoz nvúltam, lecsatolni. Észrevette a moz­dulatot és még jobban meg­mérgesedett. — Ne szemtelenkedten. hadnagy! Az lettem má.r közben, előléptettek. De nem sokáig viseltem a tiszti csillagot Piszkáltak innen, onnan is, meg mondogatták: — Ez nem jótékonysági in­tézmény! Ez hadsereg! Leszereltem. Mihez Is értettem? A mun­kához. a dologhoz. A két erős kezem megmaradt és volt hét osztályom a nyolcból. Mondogattam is magamban: No. Szabó László! Most aztán kapaszkodhatsz! Kellett, na­gyon kellett a pénz. mert úgy látszik, szapora faita a mienk: hét gyereket szült a feleségem, öt lányt, meg két fiút. Nem nyavalyogtam, meg­fogtam a dolog nehezebb végét: a Volán akkori előd­jéhez. a 33. számú AKÖV- höz jöttem, ide Balassagyar­matra, a darabárú kirendelt­séghez. Rakodó voltam, elég hosszú ideig, cipekedtem. emelgettem a küldeménye­ket, majd árukezelő lettem: öt éve raktáros vagvok. No, meg 1956-tól pártveze­tőségi tag. Ne higgye, nem azért hangsúlyozom. hogy így akarjak magambód vala­kit csinálni! Távol áll tő­lem! Csak hát ez is az én életem. Apám 1919-es kom­munista volt, mesélgette, hány nagy pofont kapott ezért. meg farbarúgást. de csak nem tudták kiverni be­lőle a „vöröseszmét”. Belénk ivódott aztán az öreg hite: én huszonhatodik éve vagyok tagja a pártnak, három bá­tyám is majdnem hasonló­képpen. Sőt, az egyik a szq­boszlói városi pártbizottságon dolgozik. Munkásőr vagyok öt éve. az MHSZ tartalékosklub tit­kárhelyettese és jelenleg párt­szervező titkár. És mellette még tanulok: a nyolcadik osz­tályt végzem. Szóval, kijut bőven az elfoglaltságból, elég gyakran csak későn vetődöm haza. Mondja is néha az asszony: — Te jársz mindenki ügyé­ben, téged meg csak olykor­olykor vesznek észre. Szentigaz, amit mond: mert nemigen kívánom én, hogy mindig rajta legyek a listán, hiszen az emberekért vagyok de néha legalább egy-kétszó, vagy az. hogy: Hányán is él­tek ti együtt abban a ház­ban ?... Ez hiányzik. Mondom: dolgozom, iárok- kelek, scaerveaek. És tanulok. Mert kell. Azt mondja a múltkor valaki. — A fenébe azzal a tanu­lással! Úgyis annyi mindent tud már az ember, hogy meg­ég az agya! Már bocsánat, de hülyeség! Kár, hogy negyvenkilenc éves vagvok már. s csak ké­sőn' kapok észbe: hisz’ mit ér az ember, ha tudatlan? Ezt mondom én. Pedig otthon a két fiú. a lány. meg a két unoka, a dolog a ház körül, s a munkában megfáradt asz- szony panaszai, meg az em­ber egyéb gond i a .. És mégis beülök az iskolapadba, hogy amit elmulasztottam, némi­leg pótoljam. Ügy érzem, van még idő. Fáradtnak sem ér­zem magam, kedvvel is csi­nálok mindent, s nyugalom­mal. Sokan, még a lánvom is — irigyeltnek érte. Én mindig csak azt mondogatom: hét gyereket neveltem, neveltünk fel együtt az asszonnyal, mégsem voltam sosem ide­ges. Gyeplőre kell fogni az indulatokat! Csak pontosan. szépen! Én ehhez tartom magam, s így végzem a munkámat is. Főleg, ami a szervezéssel kapcsolatos. Mert nem úgy megy már ez sem. mint vala­mikor. régen... Bejött egy ember a politi­kai tiszthez, s mondia, párt­tag akar lenni. — Aztán miért? — Hogy megvédelmezzük a népköztársaságot. — No. ez szép. És még? — Hogy hozzájáruljak a kommunizmus! felépítéséhez. — És tudja-e, mi van felír­va a Szabad Nép jobb olda­lán. az első oldalon? — Világ proletárjai, egye­süljetek! — Jól van. elvtárs... Emberin, hétköznapion kell szólni ma. s igazán. Másként nem lehet. Ezt tanultam otthon, kom­munista apámtól, s az élet­től. Kanyargós. keserves, széppé formálódott életútjai­mon. . ” Karácsony Görgy NÓGRÁD — 1975. április 19., szombat I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents