Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-12 / 60. szám

Pánikhangulat Phnom Penhben „Phnom Penh ben erősem tartják magukat azok a hí­resztelések, hogy a Lón Nol- féle rezsim vezetői menekülni készülnek a kambodzsai fő­városból” — jelentette kedden Valerij Szkvorcov, a Pravda hanoi tudósítója. Az értesülést alátámasztja, hogy Lón Nol rezidenciája mellett, amely egyúttal a bábhadsereg legfelsőbb pa­rancsnokságának főhadiszál­lása is, már hosszabb ideje külön helikopter áll készen­létben. A Phnom Penh-i re­pülőtér a hazafiak szüntelen rakitátatüze miatt már nem fogad polgári repülőgépeket. A kambodzsai főváros körül kialakult helyzet fokozódó romlásával mindjobban el­mérgesedik a viszály a reak­ciós klikken belül, bong Bo­rét miniszterelnök olyan pa­rancsot kapott, hogy oszlassa fel jelenlegi kormányát és alakítson új kabinetet. Több tábornokot isimét el­mozdítottak posztjáról. A nemzetgyűlés még el nem menekült tagjai egyre-másra hozzák pánikhangulatot tük­röző határozataikat, melyek­ben hol bírálják Lón Nőit, hol pedig rendkívüli intézke­déseket követelnek tőle a jelenlegi „fenyegető helyzet”, felszámolására . A bábhadse­regből egyre több katona de­zertál. A rendszer katonáira, tisztjeire, és hivatalnokaira erőteljes hatást gyakorolt a hazafias erők hozzájuk in­tézett felhívása, amelyben felszólították őket, hogy áll­janak át az igaz ügy oldalá­ra. Jelenleg a Lón Nol-féle adminisztráció arra töreked­ve, hogy bármi áron hatal­mon maradjon, követeli a Pentagontól a Phnom Penh, illetve a thaiföldi és dél-viet­nami amerikai katonai tá­maszpontok között létesített „légihíd” bővítését — állapít­ja meg a Pravda helyzetje­lentése. (MTI) Búcsú Olló Wiuzcrlől Az NSZEP Központi Bizott­sága és az NDK miniszterta­nácsa kedden gyászszertartá­son búcsúzott a március 3-án elhunyt Ottó Winzer külügy­minisztertől, a Központi Bi­zottság tagjától. Jelen volt Horst Sindermann miniszter- elnök, megjelentek továbbá a politikai, bizottság tagjai és póttagjai, az elhunyt barátai, harcostársai és hozzátartozói. Ottó Winzer tevékenységét és érdemeit Oskar Fischer kül­ügyminiszter méltatta. A kegyeletes megemlékezés után az elhunyt hamvait tar­talmazó urnát elhelyezték a szocialisták emlékhelyénél. (MTI) Szadat később nyilatkozik esetben, hogy ha sikerül meg­állapodni az egyiptomi fron­ton való csapatszétválasztá­son, akkor „a hasonló egyez­mények a többi fronton en­nek természetes következmé­nyei lesznek”. Kairóban ugyanakkor egy hivatalos szóvivő először foglalt állást Asszad szíriai elnöknek a bejelentésével kapcsolatban, hogy közös Szí­riái—Palesztinái parancsnok­ságot kívánnak létrehozni. A szóvivő üdvözölte a beje­lentést ..Egyiptom támogat minden lépést, amely az egy­ség irányába mutat” — mondta. Nem tért ki viszont Asszad elnöknek arra a ja­vaslatára, mely indítványoz­ta: Egyiptom is csatlakozzék a közös parancsnoksághoz. Kereszty András, az MTI kairói tudósítója jelenti: A kairói, lapok vezető anyagaikban a hétfői, asszu- áni találkozóval foglalkoznak, amelyen Szadat elnök a leg­felsőbb vezetés és a sajtó ve­zérkarának képviselői előtt összefoglalta az újabb csapat- szétválasztási egyezményről folyó tárgyalások eddigi ered­ményeit. A lapoík — anélkül, hogy Szadat beszámolóját részleteiben taglalnák — is­mertetik az elnök tájékozta­tójának néhány gondolatát (Szadat elnök egyébként azt ígérte, hogy „akár sikerül megegyezni, akár nem, a nép a megbeszélések végezté­vel megismer majd minden tényt”) — Szadat többek kö­zött kijelentette: abban az Folytatódik szerdán a BT ciprusi vitája Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár elhalasztotta tervezett perui látogatását, hogy tovább folytathassa tárgyalásait a ciprusi helyzet rendezésének elősegítésére, jelentette be hétfőn New Yorkban egy ENSZ-szóvivő. Hétfőn a világszervezet fő­titkára tárgyalt a török, a görög és a ciprusi ENSZ-kül- döttel, valamint a Biztonsági Tanács tagjaival. Ezt köve­tően üzenetet küldött a jelen­leg Ankarában tárgyaló Kis­singer amerikai külügyminisz­ternek. Mint a szóvivő közölte, Waldheim a hét végén tele­fonbeszélgetést folytatott Bi­ciosz görög és Esenbél török külügyminiszterrel is. Az ENSZ székhelyéről ér­kezett jelentések szerint a ciprusi vitát valószínűleg szerdán folytatják. Értesülé­sek szerint Törökország el­fogadta az ENSZ főtitkárának felügyelete mellett folytatan­dó ciprusi tárgyalások gon­dolatát. Miközben Kissinger hétfőn Ankarában tárgyalt a török vezetőkkel, egy robogó gép­kocsiból dinamitrudakat dob­tak az Egyesült Államok iszr tanbuli konzulátusának épüle­tére. Csak az egyik rúd rob­bant, kisebb anyagi károkat okozva, személyi sérülés nem történt. (MTI) Si’ifiHfii pucc*kísér!< t (Folytatás az 1. oldalról) Portugáliában kedden dél­előtt ellenforradalmi lázadást, elsősorban a légierő és az ej­tőernyősök állományából, kí­sérelt meg néhány reakciós alakulat. Két sugárhajtású és két légcsavaros repülőgépről a délelőtti órákban bombázni kezdték a Lisszabon közvet­len közelében állomásozó egyes számú tüzérezred tábo­rát, majd helikopterekről ej­tőernyősöket dobtak le. kö­rülzárták az ezredet és meg­próbálták rábírni a katonákat arra. hogy forduljanak szem­be a fegyveres erők mozgal­mával, álljanak melléjük és fegyverüket fordítsák a de­mokratikus rendszer ellen. Otelo Sáráivá de Carvalho dandártábornok, a fegyveres erők legütőképesebb alakula­tának, a Copconjnak a pa­rancsnoka rádiónyilatkozatá­ban közölte, hogy országszer­te megfelelő egységeit állnak rendelkezésére ahhoz, hogy bevessék őket a« ellenforra­dalmár lázadók ellen, akiket példásan meg fognak büntet­ni. Francisco da Costa Gomes tábornok, Portugália közitár­sasági elnöke, a fegyveres erők vezérkari főnöke ..ellen- forradalmi kalandorságniak” nevezte a fegyveres erők szó­ban forgó alakulatainak ak­cióját. Gomes a rádióban fel­szólította a lakosságot, őriz­ze meg nyugalmát és óvakod­jék a provokátoroktól. Vasco Goncalves miniszter­elnök a rádióban sugárzott közleményében leszögezte: a fegyveres erők mozgalma és a nép nem fogja megengedni, hogy a régi kiváltságaik hely­reállítását óhajtó reakciósok magukhoz ragadják a haltai­mat. Az MTI lisszaboni tudósító­jának jelentése szerint Soimola tábornok és Galvao de Meló tábornok, a tavaly szeptem­beri ellenforradalmi puccskí­sérlet két fő irányítója a ked­di lázadás sikertelenségét kö­vetően külföldre menekült. Nyugat-berlíul reutlőri akciók Jogcím az anarchisták üldözése 7 A Neues Deutschland ked­den ..Bonn próbát tart szük­ségállapotból” címmel közli bonni tudósítójának jelenté­sét a Nyugat-Berlinben lezaj­lott Lorenz-ügy NSZK-beli visszhangjáról és fejleményei­ről. Ami ifit. ezekben a napok­ban lejátszódott, ahogyan az NSZK tömegtájékoztatási esz­közei az embereket az esemé­nyekről „tájékoztatták” nyil­vánvalóvá teszi, hogv a szö­vetségi köztársaságot a leg- visszataszítóbb boszorkány­konyhává akarják tenni. Sem­miféle elködösítések sem tud­ják többé elleplezni, mi rej­tőzik a ..belső biztonság” jel­szava mögött. A Neues Deutschlar«! a to­vábbialtban megállapítja: „a szövetségi köztársaság tömeg­kommunikációs eszközeinek többségét valósággal etetik a Nyugat-Beríinből származó rémhírekkel. Ezekben a napokban sok hír érkezik Nyugat-Berlinből a rendőrségnek a lakossággal szembeni erőszakos akcióiról. Golyóbizto6 mellényt és acél­sisakot viselő, géppisztoly,os rendőrök úttorlaszokat létesí-i tenek és betörnek lakásokba. Több mint 4000 rendőr, köz­tük egy mesterlövész-csoport, több ezer gépkocsit vizsgált át. több száz embert, köztük 17 gyereket vett őrizetbe, be­zárt lakásajtókat tört be, szekrónyajtókat tört fel. Mi is történt? A csaknem egy hete tartó akció célját hiválalosan az anarchisták kézrekerítésében határozták meg. De ezt a rendőrség ha­tározza meg. ki az anarchis­ta. Eddig a rendőrség nagy­szabású akciója — legalábbis ezt közölték — semmiféle ér­tékesebb nyomra sem veze­tett. A Lorenz kiszabadulása után megindított rendőrségi akció körülményei. méretei és áldozatai alapján azonban arra lehet következtetni, hogy a bevallottnál távolabbi célo­kat követnek vele. A még most is folvó akciót az NSZK fővárosából irányít­ják. Az NSZK-ból nyugatné­met rendőri erőket is kivezé­nyeltek Nyugat-Berlinbe. Hi­vatalos adatok szerint külön­böző nyugatnémet tartomá­nyokból több mint 600 rend­őrt küldtek Nyugat-Berltobej hogv részt vegyenek az akció­ban. Mindez, ami most történik nem egyéb a Nyugat-Berlin- re vonatkozó négyoldalú meg­állapodás nyilvánvaló, súly ^9 megsértésénél, hiszen a meg­állapodás értelmében Nvus'at- Berlin nem tartozik az NSZK«* hoz, nem kormányozható on­nan és ennek következtében az NSZK semmiféle konstruk­tív akciót sem hajthatott vég­re. Ezen még az sem változ­tat. hogv a nyugatnémet rend­őrség tagjait nyugat-berlini papírokkal látják el. Mindezt a lakosság terv­szerű bizonytalanná tétele kí­séri, amellyel nyilvánvalóan elő akarják készíteni, a ta­lajt a fokozottabb rendőrrégi intézkedésekhez. A CDU—■ CSU által a belső biztonság­ra vonatkozóan tett javasla­tok gyakorlatilag mindenkit érintenek, aki a CDU-tói bal­ra áll. (MTI) Harcok Uél.Vietnamban Súlyos harcok folynak Dél- Vietnamban — jelentették kedden nyugati hírügynöksé­gek Saigonból. Vietnam déli országrészeiben — ugyancsak saigoni források szerint — hétfőn estétől kedd reggelig legkevesebb hatvankilenc gyalogsági és 120 tüzérségi támadást hajtottak végre a saigoni rendszer egységei el­len. A Thieu-rezsim sorozatos bombatámadásokat hajt vég­re a népi erők ellen és moz­gósítja tartalékait. A felszabadító erők tüzér ségi tüzet zúdítottak Bien Hoa, Pleiku és Da Nang re­pülőterére, a Thieu-rezsim légiereje által a DIFK ellenő­rizte területek ellen végre­hajtott bombatámadások fő kiindulási pontjára. A Saigon­tól 56 kilométerrel északnyu­gatra fekvő Dau Tieng járási székhelyről utcai harcokat je­lentettek, a fővárostól 60 ki­lométerre északnyugatra fek­vő Tri Tam járási székhelyet. A népi erők ellenőrzésük alá vonták. Ugyancsak elfoglal­ták a Saigontól jóval észa­kabbra fekvő Dúc Lap, Hau Duc és Tien Phuoc járási székhelyeket. A dél-vietnami központi fennsíkon levő Ban Me Thuot tartományi székhelyen — ahol hétfőn közelharc folyt a fel­szabadító erők és a saigoni alakulatok között — a haza­fiak a Thieu-rezsim három támaszpontja közül kettőt birtokba vettek. Makariosz ciprusi elnök kijelentette: hajlandó hozzá­járulni a görög és török kö­zösség tárgyalásainak felújítá­sához. Makariosz első ízben foglalt állást a tárgyalások folytatása mellett február 13-a óta, amikor egyoldalúan kikiáltották a ciprusi török szövetségi államot. Miután időközben a ciprusi török kö­zösség vezetőjének, Dentitás­nak az elnökletével létrehoz­ták, a külön állam „alkotmá- nyozó nemzetgyűlést” is — á Ciprusi Köztársaság kormá­nyának nevében tárgyaló Kleridesiz miniszterelnök az általa el nem ismert különál- lam „elnökével” ül majd le a tan ácsk ozóasztalhoz! Ez a különös helyzet újabb bizonyítéka annak a remény­telennek tűnő zsákutcának, amelybe Ciprus ügye jutott, s amelyért egyértelműen a NATO poli'lkai és katonai vezetőit terheli a felelősség! Makariosz elnököt, aki az utóbbi évtizedekben a politi­kai bátorság és manőverezési képe ség egészen rendknfüli jeleit mutatta, nyilvánvalóan az kényszert tette . közvetlenül erre a lépésre, hogy a Biz­tonsági Tanács döntése nélkül A ciprusi zsákutca elhalasztotta a ciprusi vitát. (Ezt követőén, váratlanul újra összeült ugyan a BT, de a tárgyalások arra utalnak, hogy belátható időn belül ha­tározott döntésre nem lehet számítani.) Emlékezetes: a Szovjetunió már hosszú hónapokkal ez­előtt — amikor a török kö­zösség egyoldalú lépései még nem teremtettek ennyire visz- szavon,hatatlan helyzetet — javasolta a nemzetközi Cip­rus-értekezlet összehívását. A szovjet indítvány alapgondo­lata az volt, hogy nem lehet megoldani Ciprus problémá­ját, ha a megoldás azoknak a kezében van, akik a tragédiá­ért felelősek. Másszóval: ki kell ragadni Ciprus ügyét a NATO köréből és az ENSZ keretében megtartandó szé­lesebb körű konferencián kell megtárgyalni. Ezt a javasla­tot a Ciprus szigetén katonai erőfölényben levő Törökor­szág kezdettől fogva vissza­utasította. hasonlóképpen negatívan foglalt állást az Egyesült Államok is, — első­it NÖGRÁD - 1975, március 12., szerda sorban katonai-stratégiai ér­dekeiből kiindulva. (Éppen a Biztonsági Tanács üléssoroza­ta közben egy véletlen in- diszkréció folytán került nyil­vánosságra, hogy a Ciprus szigetén, levő szuverén — te­hát angol területnek tekin­tendő — brit támaszpontokról amerikai U—2 felderítő repü­lőgépek is rendszeresen fel­szálltak !) Ilyen előzmények után kö­vetkezett be a ciprusi török különáll&m létrehozása. S bár a török közösség hivata­los nyilatkozatai szavakban hangsúlyozták, hogy a Ciprusi Köztársaság függetlensége két (görög és török) szövetségi állam létezésével is fennma­radhat — a szavak csak ne­hezen leplezhették a brutális valóságot. A török külön szö­vetségi állam létrehozása a szigeten, egyoldalú és törvény­telen lépés volt, egyben, pe­dig fokozta a sziget végleges kettészakításának és ezizel a független, egységes szuverén Ciprusi Köztársaság szétzú­zásának. esélyeit! A Biztonsági Tanács ülésén Kteiidesgi a törvényes Maka- riosz-kormány nevében fel­vetette: vonják ki a szigetről az összes külföldi csapatokat és a nyugalom fenntartását bízzák az ENSZ egyébként is helyszínen levő osztagaira. A törökök, akik megszállásuk alatt tartják a sziget területé­nek leggazdagabb részét és ki terjedésére nézve is 40 szá­zalékát — visszautasították ezt az indítványt. A vitában az is kiderült, hogy a nyugati nagyhatalmak magatartását az jellemezte, hogy „sajnálkozásukat” fe­jezték ki az egyoldalú török lépések miatt — a nemzetkö­zi konferencia ügyét, vagy éppenséggel a csapatok visz- sxavomásának követelését azonban, n.em támogatták. Ez voltaképpen nem volt megle­pő, hiszen a NATO tagálla­mairól van szó, amelyek számára rendkívül fontos, hogy Törökországot különféle szankciókkal ne idegenítsék el, ne fordítsák szembe az egyébként is válságos hely­zetben levő atlanti blokkal. Ez a helyzet kényszerítette Makariosz elnököt arra, hogy a diplomáciai harc után hoz­zájáruljon a görög és török közösség megbizottainak újabb kapcsalatfel vételiéhez. —I. —e. OPEC-csűcs után Ünnepélyes deklarációval ért véget Algír városában a a olajexportáló országok első csúcsértekezlete. A szervezet történetében a 12 teljesjogú tagállam (Irak, Irán, Kuvait, Szaúd-Arábia, Katar, Egyesült Arab Emirátusok, Líbia, Algéria. Indonézia, Nigéria, Venezuela, Ecuador) most tar­tott először legmagasabb sziri.ű konferenciát. Politikai ér­telemben az értekezlet számos eredményt hozott. Így pél­dául kinyilvánította a tagállamok szolidaritását minden külső fenyegetéssel szemben: hangsúlyozta, hogy agresz- szió esetén egyenesen lépnek fel érdekeik védelmében. Az ünnepélyes nyilatkozat azt is leszögezte, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésének határozatai szellemében minden állam szuverén joga teljes és feltétel nélküli ellenőrzést gyakorolni saját természeti erőforrásai felett, beleértve az államosítás jogát is. Mindezen túlmenően az OPEC-tanácskozás egyik igen fontos pozitív melléktermékének tekinthető, hogy az Irán és Irak között évek óta húzódó konfliktust a tanácskozás peremén folytatott tárgyalások közelhozták a megoldás­hoz. Az iráni sah és az iraki alelnök bejelentették, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján oldják meg és közös megállapodással véglegesen meghatározzák a két ország határvonalát. E számottevő eredmények mellett már lényegesen hal­ványabbnak tűnnek az olaj termelésének, exportjának és árszínvonalának gyakorlati kérdéseiben folytatott megbe­szélések. Egy korábbi OPEC-határozat értelmében 1975. szeptember végéig befagyasztották az olaj árszintjét, amely jelenleg barrelenként 10,40 dollár körül ingadozik. (Asze­rint, hogy milyen az olaj minősége, vagy mennyi szállítási költséget igényel a fogyasztóhoz való eljuttatása.) A valóságban azonban bebizonyosodott, hogy az olaj­ár befagyasztása voltaiképpen árcsökkenést jelenít. Az ameri­kai manipulációk következtében a dollár árfolyama 1975. októbere óta gyorsuló ütemben lemorzsolódott. Miután az OF'EC-országok az olajért dollárt kapnak, a reálértékben kifejezett ár tulajdonképpen esett. Vannak azonban más, termelési természeti problé­mák is, amelyek ugyancsak gyengítették az OPEC-orszá- gok tárgyalási pozíciójának szilárdságát. Ezek lényege az, hogy részben a tőkés gazdasági visszaesés miatt, részben pe­dig az amerikaiak által megszervezett gazdasági ellentá­madás következtében erőteljesen csökkent a tőkés orszá­gok olajfogyasztása. A csökkent fogyasztás eredményekép­pen a vezető tőkés fogyasztók óriási mennyiségű olajat halmoztak fel. Londoni becslések szerint a piac aanúra te­lített, hogy a tőkés világ olajfinomítói már csalt 50—60 százalékos kapacitás-kihasználással dolgoznak. A Perzsa- öböl olajbilkötőiben 4 millió tonnányi tankhajótól- veszte­gel, mert a telítettség miatt a fogyasztók már nem veszik át az olajat. Bizonyítja a helyzet változását, hogy az OPEC- országai körülbelül 12 százalékkal voltak kénytelenek csök­kenteni az olajtermelést az egy évvei ezelőtti szinthez ké­pest. Mindez természetesen rendkívül erőteljes nyomást gya­korol az olajárak csökkenésé irányába és jelentős jövede- iamikieisiást jelenít az exportáló országoknak. E -tényezők együttes hatására kifejeződtek $z OPEC tagállamok közöt.’ azok , a nézetkülönbségek, amelyek a legkedivezőbb gazdasági pizíciók időszakában sem tűntek el teljesen. A politikailag legradikálisabb OPEC-tagállamok a termelés erőteljes visszafogásával akarnak nyomást gya­korolni a fogyasztókra; így akarják fenntartani a magas árszintet. (Ebbe a csoportba tartozik Algéria, Irak és Lí­bia.) Irán ezzel nem ért egyet, mert nagyszabású gazda­ságfejlesztési tervei miatt minden jövedelemre szüksége van, tehát nem érdeke a termelés csökkentése. Ehelyett azt kívánná, hogy valamilyen index alapján a legfontosabb iparcikkek és élelmiszerek árszintjéhez kapcsolják az olaj ánszínivonailét. Végül: a legnagyobb termelő és exportőr, Szaúd-Arábia az olaj árát a szabad piaci ingadozásoktól tenné függővé. Ez a jelenlegi helyzetben az olajár csök­kenését eredményezné. Az OPEC-Ssúcs ezekben a gazdasági alapkérdésekben nem tudott dönteni, s az árproblémákat egy szakértői bi­zottság elé utalta. Ilyen körülmények között csak a jövő mulathatja meg. hogy összeülhet-e (és milyen körülmények között) az olaj­termelők, a nagy tőkés fogyasztók és a fejlődő országok „háromoldalú” értekezlete, amelyet a franciák javasoltak. Az előkészítő konferenciának április 7-én keltene kezdőd­nie, a meghívókat elküldték, az adott helyzetben azonban tagadhatatlan, hogy az olajexportőr országok lényegesen gyengébb tárgyalási pozíciókból kiindulva vennének részt a konferencián, mint néhány hónappal ezelőtt. Miután számítani lehet arra, hogy az Egyesült Államok ezt a hely­zetet könyörtelenül kihasználja. nagyon kérdéses, hogy érdekében áll-c az OPEC-lagállamoknak e konferencia megtartása.

Next

/
Thumbnails
Contents