Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
iz évtized legnagyobb beruházása|Az üzemi demokráciáról a magyar szenbanyaszatban Hétszáz millió forint a szénvagyon pótlására, kilencszáz millió forint új gépek vásárlására A már jóváhagyott tervek alapján ebben az évben 2,4 milliárd- forint értékű beruházást valósítanak meg a hazai szénbányászatban. A jelentős összeg felhasználásáról, az új bányanyitások terveiről adtak tájékoztatót a Magyar Szénbányászat! Trösztnél. Elmondották, hogy az utóbbi tíz év alatt még egyetlen évben sem rendelkezett a szénbányászat olyan magas beruházási összeggel, mint az idén. 1972-ben és az azt követő év ben is 1,2 milliárd forintot költöttek az iparág fejlesztésére. Az ez évi megemelt beruházási összeg felhasználásával jó fettételeket teremtenek arra, hogy a szénbányászat ©Legét teliessen feladatainak és ai korábbinál nagyobb részt vállalhasson az ország energiaellátásából. A 2,4 milliárd forint jelentős részét visszatérítésié nem kötelezett állami támogatásként kapja az [iparág. A teljes összegből állami egyedi nagyberuházásokra WJO millió forintot költenek, 750 millió forintot pedig lg szénbónyavállalatok saját erőforrásaikból fedeznek. Az állami költségvetésből fciztosított 160 millió forint bárom nagyberuházás beféje- eésót, illetve megkezdését eaolgéija. Az év végéig befe- Öezifo a Gagarin Hőiemőmű ellátáséra nyitott Thorez külflej- íésies bánya építését. Ugyanakkor megkezdik a szakemberek a bükkábrányi, új külfejtése« ligniibbánya beruházási javaslatának készítését. Az elképzelések szerint a bükkábrányi gazdag lignit-telepek hasznosítására a VI. ötéves tervben egy 1500—2000 megawatt teljesítményű hőerőművet építenek Mezőkövesd mellett. új erőmű nyerseny-agel 1 é- hasára készítik elő a Thorez külfejtésnél háromszor nagyobb teljesítményű ldgnitbá- *iva megnyitását. Az idén kezűik meg az észak-dunánmli «■/énmedenoékben. megnyitásra kerülő új szénbányák fejlesztési céljának kidolgozását. A b'agyegyháza, Mány térségében, az oroszlányi Márkus- begyen és a dorogi Lencse- b ’gyen húzódó gazdag ba-rna- »■/.en vagy on hasznosítására a távlati tervek szerint Bicske körzetében nagy teljesítményű erőművet létesítenek. Ezen a vidéken, a Komárom megyei szénbányászat jövőjét meghatározó új bányák építésére 1976—1989 között kerül sor. Az idei beruházási programban nagy szerepet kapott a már k'imerülőben- levő bányák ezénvagyonáhak pótlása. Ilyen célra 700 millió forintot költenek. A jelentős összeg nagyobb részét a mátraaljai, a mecseki és a tatabányai vállalatok kapják. Taíabányén például — ahol a régi bányákban rohamosan csökken a kitermelhető szénvagyon — az úgynevezett védőpillérek és a vízni- vó alatt húzódó szénteleipek felszabadítására 120 millió forintot költőnek. A Mecseki Szénbányáknál új termelői szinteket kapcsolnak be. Bár a Thorez külfejtésnél az állami beruházás az idén befejeződik, más- forrásokból származó 230 millió forint ráfordításával bővítik a bánya szénvagyonát. Ebben az évben a korábbinál lényegesen többet, 900 millió forintot költenek új gépeik vásárlására, a fizikai munka tnegköny- nyítésére. Elsősorban a régi, már elhasznált gépeket pótolják. Zömmel szovjet és lengyel jövesztő-rakodó kombájnokat és szovjet, valamint magyar önjáró biztosítóberendezéseket vásárolnak. Több minit 300 miiffió forintot szánnak az idén olyan beruházásokra, melyek nem a termelés növelését, hanem a bányászok munka- és egészségvédelmét szolgálják. Az év első felében fejezik be például a hévízi bényászgyógy- kórház bővítését, Hétemeletes, 200 ágyas új szállodai részt építettek, s ez évtől a korábbinál kétszer- több bányászt utalhatnak gyógykezelésre az intézménybe. Pécsett az esetlege« metánkitöréseiknél égési sérülést szenvedő bányászok kezelésére olyan kórházi részleget alakítanak ki a jelenlegi honvédkórházban, ahol az országban egyedülálló terápiás gy ógyításra rendezkednek be. A speciális részleg építését az idén kezdik meg. Meghirdették az idei pedagógusállásokat Az Otatási Minisztérium — az illetékes tanácsok összegezése alapján — meghirdette az idén betölthető pedagógus- állásokat. A pályázati felhívás — amely megjelent a Művelődési Közlöny legutóbbi számában — a hazai oktatási intézményekben együttvéve mintegy 5600 álláslehetőséget sorol fel. Ezeket most azok számára hirdették meg, akik már jelenleg is pedagógus munkakörben vagy másutt állnak munkaviszonyban és pedagógus képesítésűek. Az érvényben levő rendelkezés értelmében pályázat csupán egy állásra nyújtható be. Meg kell jelölni a pályázó munkahelyét, munkakörét, munkabérét, valamint esetleges bér-, vagy egyéb igényeit. Az utasítás hatálya alá tartozó intézményeknél munka- viszonyban álló pályázóknak- f ! 1 ' - rrfkrjjgj 1 ‘0 j|> L J Mi E. - Ilii a munkáltatónál (szolgálati úton), más pályázóknak közvetlenül a pályázati felhívást kibocsátó intézménynél (szervnél), a pályázati felhívás megjelenésétől számított tíz napon belül — ebben az esztendőben legkésőbb március 12-ig — kell kérelmüket benyújtaniok. A pályázatot a munkáltató március 18-ig köteles a felhívást kibocsátó intézményhez (szervhez) a pályázó személyi irataival és minősítés sével együtt továbbítani. A pályázati felhívást közzétevő intézmények (szervek) az elbírálásról a pályázót, annak munkáltatóját és a művelődésügyi osztályt hat napon belül köteles értesíteni. A pályázó az állás elfogadásáról március 30-ig köteles a pályázati felhívást közzétevő intézményt (szervet) és munkáltatóját értesíteni. A .pályázati felhívást kibocsátó intézmény a már praktizáló pedagógusok nyilatkozata után azok munkáltatóit — az áthelyezés miatt — úgynevezett átiratban keresi meg. A más pályán dolgozók esetében az áthelyezést a munkáltatóktól írásban kell kérni. Az idén végző pedagógusjelöltek számára április 25- én teszik közzé a betölthető állásokat. Az előrejelzések szerint várható, hogy most is több munkahely várja a friss diplomásokat, mint amennyien végeznek: mintegy hatezer állás közül választhatnak. Számukra még egyszer — június 10-én is — hirdetnek majd állásokat, s mindkét alkalommal abban a felsőoktatási intézményben ismerhetik meg az állások közelebbi részleteit, amelynek hallgatói. A párt kongresszusi irányelvei többek között megállapítják, hogy az üzemi demokrácia fejlesztése, szélesítése növeli a dolgozók felelősségtudatát, fokozza aktivitásukat a vállalati gazdálkodásban, a helyi közügyekben. Az elmúlt esztendők megyei tapasztalatai azt igazolják, hogy a párt és a szakszervezeti szervek, a gazdasági egységek vezetői eddig is jelentős erőfeszítéseket tettek az üzemi demokrácia szélesítéséért. A fejlődés különösen a X. pártkongresszus után lett erőteljesebb. Meggyorsult az a folyamat, amelynek eredményeként a dolgozókat fokozatosan, bevonták a feladatok meghatározásába, a tervek kialakításába, a testületek, a kollektívák vezetésébe. A tudományos-technikai forradalom, a technológia fejlődése, a megnövekedett termelési feladatok törvényszerűen követelik, hogy a vezetés minden fontosabb döntés előtt széles körű, helytálló információkra, munkahelyi és termelési tapasztalatokra támaszkodjon. Mindebből következik, hogy a megye nagyüzemei, többek között a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, az üvegipari üzemek gazdasági és műszaki vezetői tudatosan, tervszerűen a korszerű, demokratikus vezetési módszerek meghonosítására törekszenek. A tennivalók kialakítása előtt vállalati és üzemi szinten egyformán figyelembe veszik a dolgozók, a szocialista brigádvezetők, a brigádtagok, a törzsgárdatagok, az újítók véleményét. Egyre több az olyan gazdasági, műszaki vezető, aki világosan látja, hogy semmiféle szívességet sem tesz azzal, ha a közeli és a távolabbi tervek kialakításánál kéri és figyelembe veszi a dolgozók javaslatait, tapasztalatait. Ez a módszer szerves része a szocialista vezetésnek, a korszerű irányításnak, a feladatok tervszerű, következetes megvalósításának. Az üzemi demokrácia szélesítésének, fejlesztésének egyre nagyobbak a lehetőségei. Mindenekelőtt azért, mert növekedett a fizikai dolgozók általános, politikai, szakmai műveltsége, felkészültsége. Mindezt egyre jobban segítik o szocialista brigádok, akik nemcsak a több, a termelékenyebb munkát vállalják. A közösségért érzett felelősségük mindinkább arra serkenti őket, hogy teljesítsék művelődési vállalásaikat is. Ez ugyanis a gondolkodás változását, az új, a szocialista életmód kialakítását segíti. De megnőtt a dolgozók — mindenekelőtt a törzsgárdatagok — igénye is, hogy véleményt mondjanak, javaslatokat tegyenek a gazdálkodás javítására, a vezetői munka továbbfejlesztésére. Tudják, hogy mindezzel a gyári, az üzemi kollektíva, de saját munkájuk is eredményesebb lesz. Az üzemi demokrácia fejlesztése egyre erőteljesebben érezteti hatását a dolgozók érdekképviseleti szerveinél, a szakszervezeteknél is. Egyre több azoknak a szakszervezeti bizottságoknak a száma, akik a muskás- kollektívák tanácsai, észrevételei alapján cselekvő részesei az üzemi élet, az üzemi demokrácia fejlesztésének. Bővült a szakszervezetek jog- és hatásköre, s egyre több testület válik a gazdasági vezetés megfelelő partnerévé. Továbbfejlődött a gazdasági és a szakszervezeti vezetők együttműködése az üzemi demokrácia fórumainak bővítésében, s e fórumok tartalmi munkájának javításában. A korábbi években hozott párthatározatok — mindenekelőtt a munkásosztály vezetésével összefüggő döntések, valamint a nő- és ifjúságpolitikai határozat —, kedvezően hatottak az üzemi demokrácia fejlődésére. Elősegítették a kedvezőbb politikai légkör kialakulását, növelték a dolgozók felelősségérzetét, aktivitását az üzemért, a termelőmunkáért, a közösségért. Továbbfejlődtek az üzemi, a munkahelyi demokrácia fórumai, módszerei. Olyan fórumok jöttek létre, mint a szocialista brigádvezetők tanácskozása, az újítók, a törzsgárdatagok rendszeres megbeszélései, az ifjúsági parlamentek. Több vállalatnál javaslat gyűjtő postaládákat helyeztek el, kérdőíveket kapnak a dolgozók, amelyen elmondják észrevételeiket, javaslataikat a vezetésről, a vállalat munkájáról. Azonban az elmúlt években bekövetkezett számottevő fejlődés ellenére is, sok még a tennivaló az üzemi demokrácia fejlesztéséért. Ahogy a kongresszusi irányelvek fogalmaznak: az üzemi demokrácia működése és hatékonysága, az erőfeszítések ellenére sem felel még meg a követelményeknek, s ezért tartalmában, módszereiben is tovább kell fejleszteni. Gondot o ■ •■* többek között, hogy még mindig jelentős jknak a gazdasági és műszaki vezetőknek a száma, akik nem ismerték fel: az egyszemélyi vezetés elengedhetetlen feltétele. hogy a döntések előtt megfelelő infoi'mációkkal rendelkezzenek, ismerjék a termelésiben részt vevő munkások tapasztalatait, javaslatait. Akadnak olyanok is a gazdasági és szakszervezeti vezetők között, kik nem értik, hogy az üzemi demokrácia a munkáshatalom erősítésének rendkívül fontos területe. Hogy mindaddig üres szó- cséplés a munkásosztályra, a munkásosztály vezető szerepére hivatkozni, amíg a gyakorlatban nem vonják be a munkásokat a vezetésbe, a döntések előkészítésébe, meghozatalába, a végrehajtás ellenőrzésébe. Vannak olyan gazdasági vezetők is — mindenekelőtt műhelyszinteken — akik csak formálisan számolnak az üzemi demokrácia fórumaival, formáival. A FÜTÖBER nagybá- tonyi telepének gazdasági, szakszervezeti vezetése — jog- és hatáskör hiányára hivatkozva — az üzemi demokráciát, annak érvényesülését a központi tervek ismertetésében, a végrehajtásban való mozgósításban látja. Ez a fajta módszer különösen azoknál a gyáregységeknél, telephelyeknél érzékelhető, amelyek az utóbbi években létesültek a megyében. A gyáregységek és telephelyek vezetőinek szemléletét az a nagyon is valóságos tény erősíti, hogy nem mindenütt alakult még ki megfelelő kapcsolat, munkamegosztás a vállalat és a telephelyek között. Nem történt meg a feladatok elhatárolása, nem rendezték a jogokat, a hatásköröket. S csak e tennivalók megoldása után válik valóban lehetővé a demokratikus fórumok erősítése, az, hogy a telephely munkásai, szakszervezeti szervei érdemben vegyenek részt a telephelyi és a vállalati döntések kialakításában. T öbb vállalatnál tisztázni szükséges azt is, hogy az üzemi demokrácia letéteményesei minden termelőegységben ff pártszervezetek, a kommunisták. Mindebből következik, hogy a pártszerveknek és -szervezeteknek kell segítséget adniuk ahhoz, hogy megfelelő munkamegosztás alakuljon ki a gazdasági és mozgalmi szervek között. Ugyanakkor növekszik a -gazdasági vezetés felelőssége is azért, hogy a termelési, a munkástanácskozásokon érthetően, világosan fogalmazzák meg a feladatokat, a tervezett intézkedéseket, s azt is, hogy a tennivalók megvalósításához milyen segítséget várnak a dolgozóktól. A gyakran érthetetlen számhai- mazok helyett, világos, egyértelmű feladatmeghatározás segíti a leghatékonyabban az üzemi demokrácia szélesítését, a tennivalók következetes végrehajtásét. E folyamatban sajátos feladatok várnak a szakszervezetelíre. A legfőbb feladat, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal segítsék a fórumok tartalmi munkájának javítását, cselekvő, aktív résztvételre mozgósítsák a dolgozókat. A szakszervezeti testületek tagjai, az aktivisták, személyes példamutatásukkal •is arra ösztönözzék a munkásokat, hogy ezek a tanácskozások érdembeni vitát hozzanak, d a dolog másik oldala, hogy a szakszervezetek vezető testületéi állásfoglalásaik, javaslataik kialakítása előtt ugyancsak tanácskozzanak a szakszervezeti tagsággal. Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a dolgozók, a fizikai munkások akkor tudnak érdemben szólni, javaslatokat tenni, ha közvetlen munkahelyük, üzemük ügyeiről van szó. Ezért a termelési tanácskozásokat, a munkásgyűléseket, kis egységekben, telephelyeken, gyárrészlegekben helyes, és eredményes szervezni. Általános az a tapasztalat is, hogy a dolgozók munkahelyük gondjain, problémáin keresztül jutnak el a vállalat, a termelőegység gazdálkodásához. 1»t ógrád megyére is érvényes a megálla- pítás, amelyet a kongresszusi irányelvek a következőképpen fogalmaznak: a legfontosabb, hogy a vállalati, a termelőegységek gazdasági, politikai, mozgalmi szerveivel együtt jobbom építsünk az üzemi demokrácia meglevő fórumaira. E fórumokon a vezetés mindenekelőtt a vállalat, az üzem előtt álló feladatok _ kialakításához kérje a dolgozók támogatását A vezetői döntést mindenütt előzze rneg a dolgozókkal való közvetlen tanácskozás. Ugyanis, ha a vezetők és a dolgozók együtt keresik a feladatok megoldásának útját, módját, bizton számíthatnak arra is, hogy eredményes lesz a tennivaló« megvalósítása is. I.ipták József SZMT vezető titkár A gyermekek életpálya-választásának jog! szabályairól V spúl János 1951 óta dolgozik az Országos Bányagépgyájr- tó Vállalat salgótarjáni bámyagépgyárában. Nagyon szorgjd- nas, kezdeményező, de fö erénye az önképzés. Jelenleg a gjreöműhcly szerszám beállító ja, ahol mint brigádvezetö ' is tevékenykedik. Háromszoros kiváló dolgozó, 1963 ban pedig a Bányászat kiváló dolgozója kitüntetést kapta. A vállalathoz való hűsége és munkája példaként áll a fiatal dolgozók előtt. (bábéi lésziló felv.) Az általános iskolákban március 20-ig kelj beadniuk a tanulóknak a továbbtanulással. illetőleg a pályaválasztással kapcsolatos kérelmüket, jelentkezésüket. Az életpálya megválasztásának fontos jogi szabályai vannak. A szülői felügyelet körébe tartozó jog, hogy a szülő meghatározza: a gyermek milyen életpályára készüljön. A családjogi törvény szerint a gyermek részére azt az életpályát kell választani, amely hajlamainak, testi és szellemi képességeinek. valamint egyéb körülményeinek leginkább megfelel. Ha a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők az életpálya megválasztásában nem tudnak megegyezni, a döntést a gyámhatóságra bízhatják. Más a helyzet a szülők különélése esetén. Ilyenkor a döntés joga a gyermeket nevelő szülőt illeti meg, hiszen a szülői felügyeletet ő egyedül gyakorolja. A szülő elhatározását — a családjogi törvény szerint — csupán két körülmény korlátozza. Az egyik: olyan életpályát kell választani, amely a gyermek érdekének (hajlamainak, 1 képességeinek stb.) leginkább megfelel. A másik korlátozás. hogy döntése előtt meg kell halgatnia a külön élő másik szülőt is. A két kongresszus között Kiadvány a megyék és a lőváros leiiudé érdi A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent „A két kongresszus között — a megyék és a főváros fejlődése” című kiadvány, amely átfogó képet ad a X. és XI. pártkongresszus között eltelt időszak területi fejlődésének főbb tendenciáiról és jellemzőiről. az eredményekről és a további fejlesztés feladatairól. A főváros és a tizenkilenc megye két kongresszus közötti fejlődését bemutató tanulmányok a X. kongresszus határozatainak és a megy«! pártértekezletek irányelvfelnek tükrében áttekintik -»■ IV. ötéves tervben, foglalt t*- rületi célkitűzések időarányos megvalósítását. Értékelik a két kongresszus közötti időszakban végbement társadalmi-gazdasági fejlődéit, részletesen bemutatják a lakosság életkörülményeinek alakulását, a szocialista épi- tőmunka megyénként elért eredményeit. NÓGRÁD — 1975. március 9., vasárnap 3
