Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

Szakmait dicsérete

Géplakatos — hegesztő — kőműves

A JÖVÖ HÉTEN kezdődnek & végzős szakmunkástanulók országos szakelméleti és szakmai, gyakorlati versenyei. A résztvevők között lesz az a négy Nógrád megyei fiatalember is, akiket — mint a megyei vetélkedő győzteseit, — ezúttal mutatunk be olvasóinknak.

Galanitg Béla, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben géplakatos. Naponta utazik be pásztói lakhelyéről. Már hajnalli fél négykor kel, hogy hat órára bent legyen a gyárban.

— Hogyan került az acélgyáriba ?

— Több salgótarjáni üzem között választhattam, és mivel itt barátaim dolgoztak, ide jöttem. Nem bántam meg. Mint harmadéves tanuló nagyon jó brigádba kerültem megfigyeltem az életüket. Minden téren összetartoznak. Különösen társadalmi munkában vállalnak sokat magukra.

Édesapja Pásztón a MÉH teleDvezetője, édesanyja

egészségügyi asszi stems. öccse másodikos gimnazista.

— Nyolcadik, után én is a gimnáziumban kezdtem, de úgy éreztem, hogy ez az iskola kevés lesz számomra. Ezért átiratkoztam a levelezőre, és eljöttem géplakatos-tanulónak. A gimiben erős négyes tanuló voltam, ezért mind a két intézmény engedélyezte, hogy párhuzamosan járjak iskolába. Tavaly érettségiztem.

A szakmunkásképző intézet' tői felmentést kapott bizonyos tárgyak tanulása alól. Csak a szakmai, gyakorlati órákra jár.

— Meg vagyok róla győződve, hogy a gyárban ez a legszebb munkahely, ahol én dolgozom. A géplakatosszakma változatos, sokrétű. Szívvel csinálom. A kezem nem áll meg soha. Nem is tudom, mások, hogyan bírják ki, hogy nem csinálnak semmit.

Tág érdeklődési körű fiatalember. A pásztói MHSZ rádióamatőr-szakkörének vezetője. a gépek motorok szerelmese. Hívatásos gépkocsi'vezetői jogosítvánnyal rendelkezik. fí ki szeretné tanulni a műszerész- és hegesatőszak- mát. Egyszerre talán soknak tűnik, de szorgalommal és. kitartással a végiére érhet. S mindez megvan benne, éppúgy, mint az alaposság, az elmélyülés igénye abban, amit csinál.

A Karancsikesiziben lakó Varga Gyula, a hegesztőszak- mában ért el első helyezést. Dinamikusain, fejlődő szakma. A vasanyagok körében a hegesztett köbé» annyira általánossá vált, hogy a szeg Betelést csaknem teljesen kiszorította.

— Géplakatosként kezdtem, de egy év után a rossz tanulmányi eredményem

miatt, szakmát kellett cserélnem. A hegesztéshez éreztem kedvet. Nem kíván nagy fizikai erőt, és aki szorgalmas, az könnyen megtanulhatja. .. De a szorgalom ténylegesen kell hozzá. Mert mi ie tizennégyen kezdtünk, és csak heten maradtunk. A többiek komolytalanok voltak, elmentek inkább szanaszét speigédmiunkásnafc.

A mokány, kemény kötésű fiú sokat készült a megyei versenyre. Állandóan a könyveket bújta. — mondják. Most Kálmán József nevű tanára és Dombóvári Ferenc, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára csoportvezetőjének a segítségével készül a szolnoki országos versenyre.

— JO LENNE AZ ELSŐ három között végezni — bukik ki száján a reménykedés.

S bevallva, vagy bevallatlanul ez a vágy él a többiekben is: jól szerepelni.

Varga Lajos és Kovám Árpád a Nógrád megyed Állami Építőipari Vállalat kőművestanulói, is, akik egy párban dolgozva, nyertek, hasonló elképzelésekkel utaznak március 11-én Kecskemétre. Legkevesebb olyan, eredményt szeretnének elérni, amelynek alapján korábban felszabadulnának.

A kőművesnek is sok mindenhez értenie kell. Tudni kell például, hogy az egyes

építőanyagokat, hogyai. mivel és milyen arányban, keverhetjük össze, mennyi idő kell a cement megkötéséhez etb. Mindezek mellett a kőművesnek jó ízléssel és megfelelő kézügyességgel kell rendelkeznie. Például ügyesség kell ahhoz, hogy a menyi- nyezetre felvert habarcs úgy terüljön szét, olyan simán, ahogyan kell, és fent is maradjon. A mesterek sokat gyakoroltatták ezt tanítványaikkal. Először csak vízzel, mert így jól látható a terülés, ellenőrizhető a csukló mozgása. S ha egyszer sikerült a legjobb mozdulatra rátalálni akkor már csak jól be kell gyakorolni a mozgást No. de éppen a legjobb mozdulat megtalálása a nehéz; mert ma is látni még idősebb kőműveseket is, akiknek ez nem sikerült.

— Hogyan választották ezt a szép, szó szerinti értelemben vett építő, alkotó munkát?

A csibészes mpsolyú, pi" línyi Hován Árpád kezdi:

— Nem tudom pontosan megfogalmazni. A szüleim nem szóltak bele a választásba, mondván, abból csak baj lehet. Rámbízták, s nekem ez tetszett.

A mi.hálygergei Varga La- jas vékonydongájú fiatalember: — Mindig tetszett az

építőipari szakma, de a szüleim óvtak tőle. Azt mondták nehéz munka, sokat kell emelgetni. Aztán mégiscsak kőműves lettem. Elégedett vagyok a szakmáimmal. Mert amit ml csinálunk, azt ötven meg száz év múlva is meg lehet csodálni. Jó. érzés tudni ezt.

A MEGYEI GYŐZTESEK

— a velük folytatott beszélgetéseink Igazolják — komolyan veszik az előttük) álló feladatokat, szorgalmasan készülnek, tanáraik és szak- okta.tódk segítségével, a nagy országos összecsapásra. Kívánjuk, hogy jól szerepeljenek sikerrel álljanak helyt.

Sulyok László

Mai tévéajánlatunk

SO.05: Kezed melegével

Szovjet film.

Egy asszonyról, életének ötven küzdelmes esztendeiéről szól ez a balladai hangvételű szovjet—grúz film. Kis grúz falu lakója Szidónia, aki soha nem hagyta el szülőfaluját, mégis sokat élt át. tanúja, alkotó részese volt a Szovjetunió történelmének. Mi történt Szidóniával? Az, ami sok szovjet asszonnyal megtörtént. Férjhez ment. gyerekeket hozott a világra. Férjét Jaszont. a mensevikek elvitték katonának, s amikor megszökött tőlük. Szidónia ezer veszély között rejtegette, óvta bujkáló férjét. Az idősebb fia a Komsaomol -szervezet egyik vezetője lett. A kolhozszervezés idején orvtámadó golyója ölte meg. Másik fia a fasiszták ellen harcolva esett el. S meghalt Jászon Is. Fájdalom, gyász gyakran keserítette Szidónia életét. De sok örömet is lelt gyermekeiben, unokáiban.

Szidónia, a hétköznapi hős. de igazi hős. noha csak a ió- zan ész és az anyai szív parancsait követi. S ezek mindig a jó ügy mellé állítják.

Művészet és közönség

KORÁBBAN MÁR írtunk a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa kulturális, agi- tációs és propaganda munkabizottsága és a megyei József Attila Művelődési Központ közös kezdeményezéséről, a Nógrád megyei képzőművészek műveiből összeállított vándorkiállításról.

Ismeretes, hogy megyénk eleven képzőművészeti élete a megye művészeti élete szempontjából is a legszámottevőbb helyet foglalja el. Salgótarjánban, illetőleg a megyében számos, országosan is számon tartott, s külföldi tárlatokon is szereplő képzöművéísz él és alkot. Sikereiket kiállítások, művészeti dijak, állami díj is jelzi.

Mindebből isf következik, hogy megyénk képzőművészeti kiállítási programja általában évek óta magas színvonalú, változatos művészeti és egyéni alkotói törekvések tükre. Több megyei kiállításunk — így többi között a közelgő tavaszi tárlat Salgótarjánban — szintén kivívta már az évek során a szakmai figyelmet országosan is.

Milyen a művészet és a közönség kapcso- lata Nógrádban?

Például a kiállítások látogatottságának statisztikáit lapozgatva nem lenne okunk panaszra. A korábbi években rendszeresen az élmezőnyben vagyunk a számok alapján a látogatottságot tekintve, a hasonló nagyság- rendű vidéki városok sorában, sőt több nagyobb vidéki várost is megelőzi Salgótarján.

Ismeretes azonban, hogy a kiállításokon nagyjából ugyanazok a rétegek képviseltették magukat rendszeresen az elmúlt években. Elsősorban diákok, értelmiségiek, kisebb érdeklődő csoportok. Igaz, az utóbbi időszakban némileg változott a kép, a nagyüzemi munkásság köréből, mindenekelőtt a szocialista brigádok közül növekedett a tárlatokon a munkáslátogatók, érdeklődők száma. Ezzel, természetesen, még távolról sem lehetünk elégedettek.

Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre jelenleg megyénkben a képzőművészek és a dolgozó tömegek kapcsolatának erősítésére?

Természetesen, a lehetőségek sorát lehetne említeni. Ezúttal csupán néhány, már rendkívül hasznosnak bizonyult formáról ejtünk szót, a teljesség igénye nélkül. Hiszen e formák vizsgálata számunkra is további feladatot jelent, üzemekben, vállalatoknál lefolytatandó vizsgálódásokat igényel.

Mindenekelőtt említjük azokat a szocialista szerződéseket, amelyeket az üzemek, vállalatok megyei képzőművészekkel kötöttek.

így számos megyei nagyüzemünkben, de ki* s-ebb vállalatnál is ma már mindennapos „vendég” a gyár képzőművésze. A „haszon” kölcsönös. A művészi alkotáshoz elengedhetetlenül szükséges életközelség így mindennapi gyakorlattá válik, a munkásközösségek hatása közvetetten az illető alkotó művész tudatát, törekvéseit is formálja, illetve formálhatja. A gyár, az üzem, a vállalat számára a „haszon” szintén nem lebecsülendő. Az üzemi kollektívák tagjai számára így közvetlenebb módon nyílik lehetőség a mai magyar képzőművészeti törekvésekkel való megismerkedésre. Hiszen a szocialista szerződésekkel rendelkező művészek nemcsak a gyár kollektívái „tagjaiként” dolgoznak az üzemben, hanem a művészeti ismeretterjesztésnek is tevékeny és aktív tagjai. Az esztétikai nevelésben mindig lehet számítani rájuk.

A már említett vándorkiállítások rendszere szintén jelentős kezdeményezésnek számít. A munkások művelődési lehetőségeinek gazdagítása jegyében szervezték meg. A vándorkiállítás anyaga tizenkét megyei képzőművész munkáiból állt össze. A művek mindenképpen alkamasak arra, hogy felkeltsék az érdeklődést megyénk képzőművészete, általában pedig a képzőművészeti alkotások iránt. Az itt születő életművek bemutatása nem célja. A megyei művelődési központ módszertani és hálózati apparátusával támogatja a vándorkiállítást, e tevékenység mindenképpen szükséges is. Jól használható katalógus is megjelent a vándorkiállításokat segítendő, amelyben — többi között —kislexikon Is segíti a tájékozódást a képzőművészetben ma még járatlanabb látogatók számára. A vándorkiállítás ebben az évben az ipari üzemekben vándorol.

Ugyancsak jó kezdeményezés a megyei művelődési központ részéről az a kiállítási program, amelyet Salgótarján peremkerületi művelődési intézményeiben kívánnak megvalósítani, r melynek keretében már tárlatok is nyíltak. Ezek egyúttal az adott peremkerületi művelődési otthonnak is segítséget jelentenek programja megszervezésében. S bizonyos komplexitásra való törekvést is megfigyelhetünk, amennyiben a tárlatok megnyitása kapcsán egyéb művelődési programot is szerveznek.

A KIÁLLÍTÁSOKON mód nyílik művész-’ közönség találkozókra, tárlatvezetésekre. Jó lenne, ha e lehetőségeket megfelelő szervezéssel mindenütt hatékonyan használnák fel,1

T. E.

TAVASZI ITER

FEKETE GYULA:

A FIŰ

MEG A KATONÁK

(55.)

Mártinak nem volt meg a címe.

Csak annyit tudott, róla. hogy az egyetemre jár iskolába is tanárnő lesz.

A házmester azt mondta erre: sok egyetem van itt. és meg kellene érdeklődni, melyikből kerülnek ki a tanárnők.

No ennek ő utánajár. Telik &■> időből.

Mártira büszke volt a család.

Magdival :s sokszor eldicse- keiett az anyjuk, hogy szegény lány létére, milyen jó partit csinált, valósággal úri- nő lett. de az apjuk csak legyintett ilyenkor: — Urizál, mint minden városi. Az csak oly an magamutogatás.

Az aojuk, igaz. Mártival se dicsekedett; ő egyik lányával s,'*.., dicsekedett (legfeljebb a fiával, hogy máris mekkorát tud a karikás. ostorral durrantani.) De azt azért ő is respektálta, hogy Márti tanüt lány. mióta leérettségi- 7/Vt Acsav tekintetes úr is

Iádnak a taníttatása, mert tandíjmentességet kapott, és buta úrdgyerekeket kérdezett ki, pénzért, harmat-négyet is; lassanként visszafizette amit eleinte költöttek rá.

Piroska is tanult lány lesz, bár ő nem olyan jó tanuló, mint Mártó, öt nem is akarták kiiskolázni — az apjuk nagyon ellenezte a taníttatást; elég egy urat nevelni a családból, ott a rengeteg munka a szőlővel, mi lesz. ha apránként mindenki megszökik —, de Márti addiig veszekedett, míg aztán beíratták Piroskát magántanulónak. Igaz. két év késéssel, de tavaly már utolérte a többi t.

És a kecske is jóllakik, mert csak vizsgázni jár be Mi sk o' era Piroska, segíthet otthon a szőlőben az apjának.

A nyomtatott bizonyítványban a névsor alá külön írják a magántanulókat, de máskülönben épp úgy diáknak' számítanak ők is. „Parázsó Mónika” — így van kinyomtatva a neve a bizonyítványban, mert két névre keresztelték, és a Mónikát írta előre a pan.

Tesztelték még Piroskára is. Míg nyomtatva nem látta, ő nem is tudott róla, hogy Pirost Mónikának is hívják.

Sok ba'ja volt az M betűvel az anyjuknak.

Hogy az első lány Mária lett. a másodikat is M betűre keresztelte. Magdának. Így majd minden stafiirung PM monogrammal készülhet;

gond nélkül kicserélhetik, ha később egyiknek az -tetszik, a másiknak a másik. Ha nincs is kész minden, amelyik hamarább megy férjhez, a maga részét viheti. & ha ne adj Isten, meghalna az egyik, a stafirungiját a másik úgy örökölheti, mintha a sajátja '’olna.

Így azután a harmadik lány Márta te't. Akár a Bib- l'ában-: Mária, Magdolna,

Márta. ,

A negyedik: Margit.

Az ötödik lánv születésekor kifogyott az M betűből a

Parázsóék tudománya. A pap

először Mariannt javasolt.' de azt nagyon urasnak találták, s így került sor “a Mónikára. A Piroskát már könnyű volt hozzátenni, a Parázsó nagymama neve után.

(Bár ebben a választásban is közrejátszott egy másik monogram. Nagymamának — lánynevén: Pete Piros — nem maradt meg lánygyereke, s így halála után a — PP monogram miatt — Péter fiának ígérte a stafirungjából a törülközőket, a szakajtókendőket, a szalvétákat, melyeket rózsaszín szalaggal átkötve, érintetlenül őrzött lánykor a óta a szekrényben. — Jó lehet még az a stafirung egy lány-unokának is.)

Nellinek a habod-ik lánynak, az M-ből már csak a Malvin maradt, a P’ből a Petronella.

Sokszor szóba került a két monogram története a családban, amióta nagyok a láés minden iskolában

U' ” -ő W.- nvítványp volt. És Sehogyan sem tetszett a egy f l érbe sem került a csa- családnak a Mónika, ezért keNÖGRÄD - 1975. március 9„ vasárnap

nyok. Foíyíon összevesznek a holmin, melyik kié, s olyankor az anyjuknak kell igazságot tenni.

Kivéve Mártit. 0 nem veszekszik, inkább a magáét odaadja.

Nemcsak okos lány Márti; ő a legrendesebb.

Illetve már asszony, nem is lány.

Folyton az»n kapja magát, hogy még mindig lánynak képzeli Mártit, pedig férjhez ment tavaly nyáron. De nem otthon volt a lagzi; csak utána jöttek haza.

A férjére már sehogyan sem tudott visszaemlékezni. Csak épp, hogy megebédeltek otthon, még aznap délután felpakoltak egy talyigára való ennivalót, ruhaneműt, pokrócot, s felmentek a szőlőhegyre. az Acsay-féle présházba. Utána már nem is találkozott velük (azaz még egyszer látta őket: a kökénybokorból.)

Meghökkent, ahogy most az eszébe jutott: „akkor meg , a lánynevén tán meg se találom!”

Janiinak hívták a férjét. De

nem emlékezett rá. hogy a teljes nevét valaha is hallotta volna.

„Persze. az egyetemet a lánynevén kezdte — jutott az eszébe. — És ha így adták

neki eddig a bizonyítványt.' akkor azon már nem lehet

változtatni. Bizony isten nem, hogy jönne már az ki. valaki beiratkozik, valaki más meg. akit egész másképpen hívnak, elmegy vizsgám...”

Három napon át reggeltől sötétedésig Mártit kereste. Több helyen járt, s mindegyik egyetem volt. és kérdezősködött a kapusoknál. De sehol sem tudtak róla.

Amikor Budán elhallgatott az ágyúzás, oda is átment, a fáiból csinált hídon, a budai egyetemre, mert ideát azzal bizitatták: Budán is van egyetem. De ott sem tudtak Már- tiro.l

Sokszor kirajzs-zögezett cédula volt a bejárat körül az egyetemeken. KI kit keres, „hollétéről értesítést kér” — ilyesmi. Erről jutott eszébe, hogy ő is kiírhatna mindenhová egy cédulát.

Abban az elhagyott lakásban amelyet lefoglaltak Gri* sáék, talált egy emlékkönyvet

— a szekrény alsó fiókjában

— sok szép tiszta lappal. Ke-' reste benne azt a kétsoros versikét. amely mindegyik nénje emlékkönyvében szerepel t:

Kútágasra szállt a veréb,

(Folyt'it}u’0